Családban marad [Djuka Orimi vs Djuka Ryusuke]

**Djuka Ryusuke** Szomb. Aug. 18 2018, 13:46

Hosszú évek teltek, mióta útnak indultam és most végre itthon vagyok... a helyen, ahonnan az őseim származnak. A Djukák földjére, a Hold csodálatos szigetéről. Szívem furcsa ritmust ver, mióta a szigetre értem, hisz nem sejtettem mi vár rám itt. Örültem. Miért ne örültem volna? A partot jártam botommal és meztelen lábammal túrva fel a puha talajt. Ruhám a helyi lenge öltözetek ellenére is feltűnő volt és sok ember meg-megbámult elhaladtamba, viszont én ezt közelről sem bántam. A kíváncsiskodó gyermekek fejét megdörgöltem lapát kezeimmel, a felnőtteknek meg mosolyogva biccentek vissza. Boldogan üdvözlöm, aki rám köszön és vígan elcsevegek, aki szóba ál velem. Egyszerre voltam különös talán és szerethető típus. Legalábbis gondolom. Végül ismét a tengerparthoz megyek, ahol aztán lehunyva a szemem élvezem a lenyugvó félben lévő nap utolsó meleg sugarait. Olyan különös ez a hely… olyan… meleg és megnyugtató… mint egy… otthon.

Szint:
Ryu: 240 ch
Orimi: 310 ch

**Djuka Orimi** Szomb. Aug. 18 2018, 17:26

//Mivel a tengerbe készült, így felszerelése csupán egy kis hátizsákban lévő tekercsben lepecsételve van. Nála kéznél semmi sincs. Természetesen lánccán kívül, mely jelenleg nem látható//

A parton sétálva fehér köpenyemben s fürdőruhámban, épp készülődtem volna egy merülésre a sötétség beállta előtt, enyhítve a tikkasztó meleg által okozott szenvedéseket. Ám mikor a parton sétáltam, nem tudtam nem elmenni egy nem éppen kis termetű egyén mellett, ki szerzetesi ruhában ült csukott szemekkel.
-Szépet és estét.. Csak visszatoltátok a képeteket? Egy shinobit már majdnem elrángattatok magatokkal.. most mi kéne? Amúgy meg nem szerencsés csukott szemmel ülni itt.. még a végén valaki kihasználja és elviszi valamid..- Vizslatnám tovább a férfit.
Majd mikor kinyitja szemét, meg sem várva bármi válaszát, hamar jobb kezem nyújtásával egyetemben pótolnám a bemutatkozást.
-Djuka Orimi.. remélem nem fogsz hasonló galibákat okozni, mint a múltkori szerzetesek. Ha nem, akkor üdv itt és érezd jól magad.-

**Djuka Ryusuke** Szomb. Aug. 18 2018, 19:14

Csendben és nyugodtan élveztem a lágy sugarakat, vígan halgatva a körülöttem élettelien zajongó kisebb csapatot. Közel s távol, mindent megtöltött az élet. Más volt, mint a Templom és nem fog fogható a vadonbeli táborozásokhoz. Viszont úgy tűnt nem jó helyet találtam a pihenésre, hisz ahogy ültem és élveztem a pezsgést egy hölgy szólított le. Modora nem volt a legkedvesebb és szavaiból úgy vettem ki, hogy nem éppen szereti az én fajtámat. Érdeklődő arccal fordulok hátra, majd miután meggyőződtem, hogy hozzám beszél feltápászkodok, majd egyik kezemet ökölbe szorítom, majd a másik kiyújtott újjú kezemnek nyomom, majd ezt követve mélyen meghajolok a nő előtt, hisz ilyen a szabványos üdvözlésünk, bár meghajlásom jóval mélyebb volt a megszokottnál, egyrészt tiszteletem jeléül, másrészt izgalmamban, hisz nem kerülte el a figyelmemet az a bizonyos "Djuka" családnév.
- Üdvözlégyen Kisasszony. Djuka Ryusuke volnék, a Föld Templomának vándorló szerzetese. Egyelőre a Megvilágosodást keresem az Öt Isten kegye által, így megnyugvására lehetek, hogy nem szándékozok hittéritést tartani és nagy valószínűséggel nem is lehetne hozzá jogom, hisz egyszerű tanítvány vagyok még én is. Úgy hallottam, hogy errefelé megtalálhatom a "családomat", kiknek vérét magamban hordozom. És ahogy nézem utam nem volt hiábavaló. - mosolygok rá őszintlén a nőre, ki talán egyik közelebbi rokonom is lehetne, ha nevét nem szimplán felvette - Ha bármiben szolgálatára lehetetk Kisasszony, kérem rendelkezzen velem. - hajlok meg ismét, bár ez inkább jelképes, mint valós meghajlás volt.

**Djuka Orimi** Szomb. Aug. 18 2018, 19:34

Ahogy az ismeretlen feltápászkodik, enyhén kitágulnak szemeim, s magamban elsusogok néhány szót.
-Te is megetted a zöldséget ba...-
Majd ő is szónak áll, s mint Djuka mutatkozik be.. elárulja, hogy a klánt keresi, s hogy valamiféle zarándoklaton van, melyet enyhén zavart, értetlen tekintettel hallgatok végig, majd karba tett kézzel válaszolok.
-Akkor nem én vagyok az embered... Egyszer sem jártam a klán birtokán, és a nevet is csak azért hordom, mert még ez is jobb, mint... Mindenesetre ha rám hallgatsz, kimaradsz az életükből. Annyira tartanak össze, mint egy marék homok. Ha szükséged van rájuk nem érdekled őket, segítséget nem várhatsz tőlük. Ha kell meghalni is otthagynak. Persze te dolgod, hogy kik közé akarsz tartozni... én csak a tapasztalatomból beszélek.- Szedem szét karom mondandóm végéhez közeledve. -És nem a térítésről van szó.. nem rég járt valami két ürge erre valami templomból, aztán az egyik -nevezetesen Djukát- majdnem elvitték magukkal "tanulni". Szerencsében idejében megjött az esze a srácnak, de így is majdnem halálra ítélték a falu engedély nélküli elhagyása miatt. Elég komoly bűn ez.. szököttnek nyilvánítanak, lenyakaznak és kész is. Szóval ha valaki veled akarna menni a shinobik közül... az ő érdekében mondj nemet, vagy legalább vitassátok meg a király shinobi ügyekkel foglalkozó hivatalnokával, aki a faluért felel.. vagy inkább városrészért.. hívd ahogy akarod. - Fejezném be, s intenék neki, miközben tovább sétálok... ám egy gyors gondolat menetén, pár lépést megtéve, hátraszólnék neki.
-Azt mondtad bármiben? Úgy tudom, jó harcosokat képeznek nálatok... Nekem pedig elég rég nem volt egy normális edzésem.-

**Djuka Ryusuke** Szomb. Aug. 18 2018, 19:52

Fürkésző tekintettél néztem rá, miközben beszélt. Nem szakítottam félbe, nem próbáltam közbe vágni. Hagytam, had fejtse ki a véleményét, mégha ilyen zord és cudar képet is fest le. Vártam, míg befejezi, majd köszönetképpen biccentek.
- Hálás vagyok az aggodalmadáért és a tanácsodáért is Kisasszony. Megfontolom őket, de remélem megérti, hogy elég hosszú utat tettem meg a Kő Templomától, egészen idáig... gyalog és hajószerrel. - mosolygok rá kedvesen, majd mellé lépve elindulok vele, ha esetleg vezetni kívánna valahova,de végül azért folytatom - Szavaid ellenére, azonban érzem a törődéset a klánod felé. Még ha te nem is érzed az aggodalom és a szeretet ott ül benned mások iránt. Érzem, hogy egyszer hajlandó leszel megbocsájtani a fivéreidnek és nővéreidnek, hisz úgy érzem, most Bűnösnek találod őket. - itt persze tompán felnevetek és megrázom a fejem - De gondolom nem vagy kíváncsi egy hozzám hasonló szentember, zagyva beszédeire. A szíved tudja, mi a helyes. Legyen ennyi. - végül köhintek majd témát váltok - Valóban harcosok vagyunk, de még csak most kezdtem meg az utamat... nagyjából tisztában vagyok az Önök besorolásával.... olyan... B alsó kategóriás shinobival érek föl talán erőben. Ha ez nem zavarja Önt, akkor szívesen megmérközgetek Kegyeddel, bár meg kell jegyeznem, hogy bármennyire is tisztelem mások erejét és becsületét.... kérem nézze el nekem, hogy nagy eséllyel nem fogok teljes erőbedobással harcolni... nem szeretek ártani az Istenek gyermekeinek, ha nem muszáj, hisz mindannyian egy vér és egy hús vagyunk... De egy gyakorlóharc talán még nem probléma.

**Djuka Orimi** Szomb. Aug. 18 2018, 20:10

-Nem tartom én őket bűnösnek, nem ők tették amit, csak nem segítettek. Ezáltal nem kezelem őket családként. Sértő volt? Igen, de nem az ő számlájukra írom fel... ezt.- Bújtatom ki jobb vállamat, megmutatva karomba ágyazott pengéim sorát. -Na de mindegy... tehát edző meccs.. jól van akkor.. Nézzük mire képes a föld templomának tanonca. - Tenném ki elé kezem, megállítva őt, míg tovább megyek pár métert, s szembefordulok.
Kis zsákomból előhalásznám tekercsem, melyből naginatám és egyik katanám húznám ki. Kezdésképp mindkettőt földbe szúrnám, majd illendően meghajolnék, egy fél kézjelet formálva magam előtt.
Amennyiben elfogadja, úgy kézpecsétek formálásába kezdenék, //köd tánc technika// s kifújnám szemmel láthatatlan chakrámat, várva közeledésére, melyet alkalmas pillanatban, raiton feloldással kreált, csettintéssel kreált szikrámmal begyújtanék.

Használt technika:
Katon: Kasumi Enbu no Jutsu
Családban marad [Djuka Orimi vs Djuka Ryusuke] Images?q=tbn:ANd9GcThcdoyZpmFhS3F0mDqIuahMcpfXdE5ODW_8zyAfhDkL7EuJrN6

Családban marad [Djuka Orimi vs Djuka Ryusuke] Images?q=tbn:ANd9GcThcdoyZpmFhS3F0mDqIuahMcpfXdE5ODW_8zyAfhDkL7EuJrN6

A technika tulajdonképpen ugyan úgy szájon keresztül jön létre, azonban az elemi chakrát, nem alakítjuk át tűzzé. A kilehelt, láthatatlan chakramennyiséget egy eleve égő dolog tudja csak begyújtani, akkor azonban nagy meglepetésben lesz része annak, aki nem képes érzékelni és látni a chakrát.
Magyar név: Tűz elem: Köd Tánc Technika
Típus: Támadó
Besorolás: C szintű
Chakraszint: 180

**Djuka Ryusuke** Szomb. Aug. 18 2018, 20:38

Nem tettem szóvá se a beültetéseket, se a véleményét, szimplán megértően bólintottam. Ez az ő döntés. Legyen úgy, ahogy ő elfogadja, hisz az a lényeg, hogy az ember tisztában legyen azzal, hogy hogyan is érez valójában. Ha ő így.... hát így. Viszont kicsit rosszul éreztem magam, hogy hamarosan egy nő ellen fogok harcolni. Nem szeretek erőszakot alkalmazni, jobban mondva testi erőt, főleg nőkkel szemben, még egy gyakorló harc ideje alatt sem... Mindenesetre ez már későbánat és én sosem szegem meg a szavam. Miután a nő megállított és eltávolodott viszonoztam a tiszteletadást, majd felvettem a megszokott pozíciómat. A bal lábamra előre tolva ránehezedek, míg a hátsó lábamra kevéske erőt engedek, kezeimet pedig ellenfelem felé emelem. A balt előre a másikat hátra. És vártam. Annak ellenére, hogy látszólag valami légző technikát alkalmazott nem mozdultam meg. Vártam. Türelmesen.... és fegyelmezetten. A stílusunk alapja a támadás fogadása, nem pedig az indítása, így fölösleges indítványoznom, hisz saját stílusomat hazudtolnám meg. És én amúgy is egy türelmes típus vagyok, így egyelőr csak a szemébe nézve vártam mit reagál következőre.

**Djuka Orimi** Szomb. Aug. 18 2018, 20:52

Ellenfelem csupán kezdőállásában, mozdulatlanul állt... enyhén oldalra biccentettem fejem, s egy "ez most komoly...?" nézéssel álltam egy pillanatig, majd átgondoltam a helyzetet.
~Ez most tényleg ilyen jámbor, vagy csak tetteti? Na mozdítsuk ki kicsit.~ Vakarom meg fejem.
Újra megformáltam a kézpecséteket, s felszökkentem, onnan fújtam ki még egy adagot, vegyítve az előzővel, ám ezúttal úgy, hogy elérje ellenfelemet is, majd tenyereim összecsapásával generált szikrámmal begyújtottam azt. Helyemre visszaérve a földbe, naginatamat húznám ki a földből, s várnék türelmesen, míg a lángnyelvek el nem oszlanak. Amennyiben ellenfelem még ezután sem támad, úgy raiton elememet hiennel belevezetve indítanék meg egy rohamot, mozgásomat a raiton feloldással gyorsítva egy darabig. Esetleges ellentámadásai elől szokásos módszerem alapján elhajolnék, vagy ellépnék, hosszú fegyveremnek köszönhetően pedig tartani tudnám vélhetőleg a biztonságos távolságot.

**Djuka Ryusuke** Szomb. Aug. 18 2018, 21:47

Ellenfelem nem cselekedett eleinte, majd újra nekiállt ugyanannak a technikának és hamarosan aktiválta is a csapdáját. Csak a szerencsének és a reflexeimnek köszönhettem, hogy nem lett komolyabb bajom, csak hogy egy kicsit megpörkölődtem, miközben hátraugrottam és újra felvettem védelmi állásomat, remélve, hogy nem próbálkozik még egy ilyennel, és mivel kiderült, hogy Tűz elemű kénytelen voltam kiismerni kicsit még, hogy mit tartogat, hisz nem lenne jó, ha közvetlen közelről kapnék be valami csúnya Katon jutsut. Így hát figyeltem, ahogy ellenfelem is. Azonban Orimi jóval türelmetlenebb volt nálam, így naginatáját előreszegezve rohant meg. Látható volt a szikrázó Villám felerősítés, de kénytelen voltam összeszorítani a fogam. Megfeszítettem az izmaim, majd nagy lendülettel forogva indítottam el felé egy rúgást. Nagy eséllyel arra számít, hogy egyszerűen félre fogom csak rúgni, és talán azért is csak blokkolni próbál majd, hogy a villámos fegyver megrázzon. És kész voltam ezt elviselni... hisz hosszútávon nem tudnám blokkolni a közép-távú támadásokat. A fát céloztam, melyet nagy eséllyel darabjaira zúzok, ha eltalálom és a villám"csapás" járulékait a tőlem telhetően eltűrtem, miközben befejezem a mozdulat, mely a sokk miatt féltérdre rogyaszt. De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt, így megpróbálva azelőtt támadni, mielőtt ellenfelem feleszmélhetne egy közepes erejőbevitellel végrehajtott Sorozással próbáltam eltalálni Orimit gyomortájékon.

**Djuka Orimi** Vas. Aug. 19 2018, 17:15

Váratlan fordulat volt, mikor hienezett, elektromossággal telített fegyverem fa részébe rúgott ellenfelem, melynek hatására az eltörött. Ám nem ez volt a pillanat legrosszabb része, hiszen teljes erőmből s lendületemből támadtam, ugrásból való vágásom megakasztása pedig jelenesetben egyet jelentett a vágásba adott teljes energiám visszakapásával, mely egy egyszerű hátravetődésben, s földön való gurulásban teljesedett ki. Ugyan egyből felállni próbáltam, Ryusuke már előttem volt, s hihetetlen sebességgel leadott ütéskombinációval //egy ütés ideje alatt három (sorozás)// támogatott meg, ezzel ismét hátrébb esve. A hullámok nyaldosták hátam, szinte már a vízben voltam, s talán pont ez volt, ami miatt viszonylag gyorsan feleszméltem helyzetemből. Feltápászkodtam, s jeleztem partneremnek, hogy egy minimális időt kérnék, eme váratlan támadás után. Majd a másodpercnyi szünet után ismét jeleztem, hogy folytatódhat.

Most, hogy tapasztaltam ellenfelem fizikai erejének fölényét, köpenyem levetném, mivel azzal együtt nehézkesebb dolog lenne megalkotni négy darab sima bunshint, miközben megindítok egy gyorsabb rohamot. A klónok elhelyezkedése libasorba történne, így teljes fedésben maradna az eredeti énem, mely sorban a legutolsó maradna. A két klón után ugrana rá, s természetesen egyből szétoszlanának, ám ezzel egyidőben én, s egy másik klón két oldalról a alulról felfelé, egy állcsúcsra irányuló rúgással próbálnánk nyitni. Amennyiben úgy érezném, hogy valami probléma van, vagy szimplán nagyobb a kockázat, mint várnám // Alvó medve morgása //, úgy a klónokat hátrahagynám, s egyszerűen csak megtorpannék, s hátraugranék, támadás nélkül, egy Katon: Endannal fedezve a "menekülő szökkenésem".

**Djuka Ryusuke** Vas. Aug. 19 2018, 19:07

Éreztem, ahogy feszül a hurok. Combom még párszor megrándult a testemben maradt sokk miatt, de szerencsére már csak enyhe bizsergés járta át lábam. Ellenfelem viszont nem úszta meg és mikor megpróbált felállni telibe kapta az ütéssorozatomat. Az utolsó ütés után átviszem a súlypontomat a másik lábamra, majd ismét védelmi állást veszek fel, ám azonnal leengedem karom, mikor láttam, hogy nem bír rögtön talpra állni.
- E…elnézést… - bukik ki belőlem – Azt hittem eléggé visszafogtam magam… - nézek rá aggodalmas tekintettel, hisz nem szeretnék neki fájdalmat okozni és ha ennyitől földön maradt, az azt jelent, hogy túl sok erőt használok, még így is… Egek… hát meddig kell még visszavennem?
Aggódva nézek rá, de miután felkelt biccentettem és mivel folytatni szerette volna, hát ismét felvettem a védelmi formám. Azonban a következő mozdulata, már túl veszélyes volt ahhoz, hogy egy helybe várakozzak, így megelőző csapás végett indultam el felé. Megfeszítettem combomat, majd teljes erőből elrugaszkodtam, hogy rövidesen egy Páros Rúgással próbálkozzak. Mivel libasorban voltam, így elvileg képtelen kikerülni a klónok a csapást, azonban ellenfelem résen van, így mielőtt így is eltalálhattam volna, már szökkent is hátra és egy újabb tűzjutsuval próbálkoztam. Képtelen voltam hárítani, így tűzsugarak egy részét keresztbe vetett karjaimmal kellett fogadnom, de amint földre értem, már szökkentem is hátra. Kevésbé megpirult kezem villámgyorsan lekapta hátamra rögzített kemény szerzetes botot, majd gerelyhez hasonlóan elhajítom. Ezúttal teljes erőmet belevittem a dobásba, melynek hatására a bot a tűzgömbön keresztül a nő mellkasát vette célba… persze azért elhajítás után azért megfordult a fejembe, hogy nem volt teljesen jó ötlet ez, de remélem nem törik el semmije. Szerencsére az eddig sérüléseim nem voltak túl súlyosak és bár hatottak azért, jóval nagyobb fájdalomhoz vagyok szokva, így a csonttörések, cseppkő által átlyuggatot combok meg a hasonló nyalánkságok után... ez már igazán semmi... Bár azért hosszútávon ki fog fárasztani elég hamar, ha minden támadását csak sérülés árán tudom csak megakasztani.

**Djuka Orimi** Vas. Aug. 19 2018, 19:40

~Visszafogja magát? Minek néz ez? 10 évesnek?!~ Nyitottam meg támadásom, mely kudarcba fulladt, s mentő tervemhez kellett nyúlnom.
Ellenfelemet elkapták a lángok, ám nem annyira, hogy véget vessen a küzdelemnek, nem is számítottam erre, azonban másra sem abból, ami történt. Ahogy földet értem a gomolygó tűzgömbből egyszer csak valami kirajzolódni látszott, ám ekkor már késő volt. Mindössze technikámat tudtam megszüntetni, s kezeim magam elé tenni, egyfajta ösztönös reakcióként, mely minden embernél hasonló lett volna. A bot, melyet felém dobott kezeimet mellkasomhoz szorította, s chakrámat a talajba koncentrálva, csupán teljes erőmmel ellennyomva voltam képes talpon maradni, ám ezzel is hátrébb csúszva pár métert. Tekintve a laza talajt, ez nem is volt olyan meglepő. Azonban ahogy fogást találtam, rámarkoltam a botra, s a földbe szúrtam, hisz tán a legnagyobb tiszteletlenség volna, ha valakinek a saját fegyverével rontanék neki. Ehelyett inkább megrántottam jobb vállam, s letekertem róla láncom, mely ezáltal a földre hullott részben, s csuklómnál lévő csatlakozási pontja tartotta csak. Eztán ismét a hien-hez nyúltam, s azon belül raitonnal töltöttem meg fegyverem, s megindultam felé teljes sebességből ismét fegyverem a talajon húzva, ám egy pár méterrel tőle megtorpannék, karomat meglendíteném, láncom pedig megindítanám felé. Amennyiben elérné őt, a pengék átfordulnának, s lapjukkal érintkeznének csupán testéhez, ám ahol csak elérnék, azonnal rátekerednének, átadva az elektromos energiát. Amennyiben félreugrana, úgy észlelhetné, hogy ez nem csupán egyszerű láncos fegyverhasználat, ugyanis kígyószerű mozgással követné őt fegyverem, amennyiben a 15méteres körzetemben marad. Arra az esetre pedig, ha ellen támadna, a Katon: Dai Endan kézjeleire tartom készen kezeim, azzal fogadnám ezúttal támadását.

**Djuka Ryusuke** Vas. Aug. 19 2018, 22:09

Elképesztő erő van a lányban. A teljes erejű lökésemet védte ki, mely hátrataszította. Nem esett el, de képes volt azonnal reagálni és annak ellenére, hogy nyílván vesztett némi erőt, hogy elhajítottam, de a csapás erejét elnézve elismerésre való, hogy azonnal támadt utána és még csak meginogni sem inogott meg. Elismerősen elmosolyodok, de csak addig, míg támadásnak nem indul. A pengés lánca félelmetesen csillan meg, ahol felém indul és túlkésőn tudtam csak elhajolni előle, így megrándultak az izmaim az újabb rázástól. Bár csak kisebb sokkal ért, mert épp időben sikerült elhátrálnom, így nem tekeredett rám, bár látszólag megpróbálta. Állandóan kénytelen voltam hátrálni és teljes erőmet beleadva ütni félre puszta kézzel a csapásokat. Azonban minden egyes érintkezés a lánccal szörnyű kínokat okoztak. Egyszerűen már azt sem tudtam megkülönböztetni mikor ér hozzám a lánc és mikor nem. Képtelen voltam ellen támadni, hisz állandóan támadott, így rövidesen lankadt a figyelmem, így egy rosszul kimért ütés után láncait a kardjaimra csavarhatta és egy kemény rázással a földre is vihetett, bár mivel nem éles helyzet gondolom nem eszméletlenségig fog rázni. Ha így van, akkor elgyengült karomra támaszkodva próbálok levegőhöz jutni, miközben karom és lábaim meg-megrándulnak a sok elektromosságtól. Képtelen lettem volna megszólalni, hisz nyelvem is elzsibbadt már. Nagyjából 5-10 perc kellett hozzá, hogy összeszedjem magam.
- Kérlek bocsáss meg nekem, amiért ilyen gyengének bizonyultam Orimi-san. Csak az alapokat ismerem… és amúgy sem lennék képes megütni egy ártatlan embert… - mosolygok rá.
Végül levettem hátamról a nagyméretű tekercsem és a földre fektetve, anélkül, hogy kinyitottam volna megbillentettem a fejem felé és elmormogtam magamban egy imát, miközben összeszedem magam.

**Djuka Orimi** Vas. Aug. 19 2018, 22:38

// Elnézést a figyelmetlenségért, nem szenteltem elegendő figyelmet az írásodra, azt hittem a botot is ilyen tessék-lássék módban dobta... ebben az esetben vedd úgy, hogy az előzőposztban ugyan ugyanezt tette volna a karakter, de úgy konkrétan megfejeli a földet enyhén kifejezve magam.. valószínűleg eszméletvesztés, stb... Bocsi még egyszer... //

Rohamom úgy tűnt meghátrálásra készteti ellenfelem, ki szorgosan csapkodta el testének közeléből fullánkom, benne raiton chakrámmal, s ennek meg is lett a hatása. Ki kezdte tűrőképességét a megannyi sokkoló érintés, s lassulni kezdett. Amint lehetőségem adódott elkapni, nem tekertem rá láncom karjaira, csupán köré, ügyelve arra, hogy ne érintkezzen vele, ezzel jelezve, hogy megvolt az alkalom. Miután egyértelművé vált, a küzdelem vége, egy újabb rántással visszatekertem karomra, majd közelebb sétálnék.
-Nem voltál te gyenge.. sőt, nálad erősebbel nem találkoztam még..., viszont ha egy shinobival harcolsz, mindig vedd számításba, hogy alattomos, téged gyengítő harcmodora lesz... és persze nem fog megmutatni egyből mindent.- Mutatnék el a víztől ellentétes irányba a fák felé, s egy másodpercnyi koncentrálás után elsütnék egy pillanatnyi suji misairu-t, mely által generált lézercsík, mindent átégetne, amíg a szem el lát, s persze az útjában áll..
Eztán kézpecsétekbe kezdek, s egy fénygömböt alkotok, melyet jobb vállam felett lebegtetnék, világítás gyanánt, a már igencsak lemenő nap gyengécske fényei mellett. Magamra venném köpenyem, majd ismét odaszólnék.
-Viszont ha nincs hol aludnod.. van egy tágas kecóm, amit ingyen használhatsz.. ha gondolod..- Indulnék meg a parton házam irányába, világítva addig is technikámmal.

**Djuka Ryusuke** Hétf. Aug. 20 2018, 16:05

A nő nem rázott meg, csak megmutatta, hogy megadta a mattot. Én elismertem a becsületem és nem is tagadtam tőle meg a győzelmet. Szavaira viszont elmosolyodok, hisz nagy eséllyel csak nyugtatni akar.
- Valóban nagy erő birtokában vagy, viszont az erő relatív. Bár fizikumban, ahogy tapasztaltam talán túlmutathattam rajtad, de tapasztalatod és készültséged jobban meghaladja az enyémet. És én tisztában vagyok a naivság veszélyeivel, de én mégis úgy vagyok vele, hogyha lehetséges nem ártok Isteneink gyermekeinek… legyenek bármilyen alattomosak. – itt persze szomorkás mosollyal megjegyzem – Bár tény, hogyha szükséges… a gyengék védelméért be kell néha mocskolni az embernek a kezét…
Végül köhintettem, elzavarva a baljós fellegeket, majd a nő mellé lépve a már tapasztalt meghajlással ismét köszönetet mondok neki.
- Mélyen meghat kedvességével Orimi-san. Nem csak egy erős, csinos hölggyel hozott hát engem össze az Isteneink, hanem egy hatalmas szívű egyénnel is. Örülök, hogy a véremből valónak tudhatom, még ha Ön nem családként tekint a Djuka-vérre. – mosolygok rá békésen, majd követem az engedélyével, miután összekapartam a cuccaim.

**Uchiha Kagami** Hétf. Aug. 20 2018, 17:46

Szervusztok!

Kérésre akkor le is zárnám a harcot. Szép volt, némileg rövidebb, de tartalmasabb posztok. Mindkettőtöknek

+8 chakrát és +4TJP-t

ítélek meg a megmérettetésért.

Kagami

Ajánlott tartalom

Családban marad [Djuka Orimi vs Djuka Ryusuke]

Családban marad [Djuka Orimi vs Djuka Ryusuke]

Re: Családban marad [Djuka Orimi vs Djuka Ryusuke]

Re: Családban marad [Djuka Orimi vs Djuka Ryusuke]

Re: Családban marad [Djuka Orimi vs Djuka Ryusuke]

Re: Családban marad [Djuka Orimi vs Djuka Ryusuke]

Re: Családban marad [Djuka Orimi vs Djuka Ryusuke]

Re: Családban marad [Djuka Orimi vs Djuka Ryusuke]

Re: Családban marad [Djuka Orimi vs Djuka Ryusuke]

Re: Családban marad [Djuka Orimi vs Djuka Ryusuke]

Re: Családban marad [Djuka Orimi vs Djuka Ryusuke]

Re: Családban marad [Djuka Orimi vs Djuka Ryusuke]

Re: Családban marad [Djuka Orimi vs Djuka Ryusuke]

Re: Családban marad [Djuka Orimi vs Djuka Ryusuke]

Re: Családban marad [Djuka Orimi vs Djuka Ryusuke]

Re: Családban marad [Djuka Orimi vs Djuka Ryusuke]

Re: Családban marad [Djuka Orimi vs Djuka Ryusuke]

Re: Családban marad [Djuka Orimi vs Djuka Ryusuke]