Datara
3 posters
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Pályázatok
1 / 1 oldal
Datara
Datara Szer. Május 31 2017, 20:52
Pályázat célja: Robbanójegyzet készítés, NJK megszerzése
Datara már kora reggel fenn volt, mikor még a nap fel sem jött. A Szerzetes szándékosan kelt fel olyan korán, és nem az ágy vetette ki magából. Hajnalban a levegő még olyan friss, ami még jobban megkönnyíti az ellazulást és az elmélyedést. Datara vett egy mély lélegzetet, majd kifújta. Ismét beszívta a levegőt és ismét kifújta. Egy külső szemlélőnek, ütemesnek tűnhetett a tetovált férfi mellkasának mozgása. Nem is tévedhetett volna, mert az volt. A légzését a szívveréséhez igazította. Percekig szinkronban működött a két létfunkció. Ezen időszak elég volt a testének megszokni az eltérő ritmust és a tudatos rányitást. Datara-nak nem kellett volna ezt csinálnia, kihagyhatta volna eme szakaszt és a következő szinten kezdhetett volna bele. A férfi nem sietett, ideje annyi volt, mint a tenger, ezért kezdte a legelejétől. Teste szép lassan elkezdett ellazulni, az elméje kezdett elcsitulni. Légzése ekkor kezdett eltérő ütemben, egyre lassabb lett. A lassuló légzés, végül lassuló szívveréshez vezetett. A lótuszülésben lévő férfi végül elérte azt az állapotot, mikor a testét és elméjét megfelelőképp hangolta össze. Ha kellőképp nyugodt az ember, akkor a chakrája is az lesz, következésképp könnyebb irányíthatóság lesz felette. Egy nagyobb adag chakrát kezdett koncentrálni a testében. Összegyűjtötte, majd megtartotta. Minél tovább próbálta egy helyre összpontosítani. Ezt egész addig tette, mígnem érezte, már kezd nehezére esni. Ekkor elkezdte áramoltatni körbe-körbe a testében. Ezen gyakorlatok már megszokottá váltak a számára, mindennap ébredés után, el kellett végeznie mindenkinek a Templomban. Az évek alatt sokat segített a férfinak abban, miszerint a chakráját tökéletesen képes legyen irányítani. A javulás szemmel látható volt, így nem hagyott fel a gyakorlattal. Tudta, egyszer majd eléri a chakrája feletti teljes uralmat.
- Már annyi lenne az idő? – szólalt meg hirtelen.
- Még meditálás közben is meglepően éber vagy, lenyűgöző! – válaszolta a fák mögül előjövő alak.
- Nem épp! Még egy gyermek is észrevette volna a jöveteled, jobban oda kellene figyelned a lábaidra és az alá kerülő dolgokra s a zajra, amit keltenek, mikor rálépsz! – dorgált meg kissé az immár mellette álló férfit. Yatsumaru jött neki szólni, miképp ideje belekezdeni a tanulásba. Yakou kiadta neki, hogy tanítsa meg a tetovált férfit a Robbanójegyzetek készítésére.
- Rendben, akkor menjünk. – Datara immár nem egymagában tette meg a vissza utat, mint kora reggel az oda menetet. Visszaérve a házhoz, már az épület előtti asztalon elkészítve várta a férfit a különféle tekercsek.
- Na, akkor kezdjük is bele! A Robbanójegyzetek létrehozása nem túl komplikált dolog, az elve egyszerűbb, mint azt te hinnéd. – mesélte mosolyogva – Ismered a Tekercsbe Pecsételés Technikát, sőt ha jól tudom a Villám Penge Készítést is elsajátítottad. Na, a Jutsu lényege szinte ugyanaz, mint a kettőé. Datara már megszokta Yatsumaru szokatlan jellemét és azt az átélést, amit bizonyos dolgok elvégzése közben szokott mutatni. Yatsumaru egyike azon kevés embereknek, kikkel azután találkozott, hogy Yakou megtalálta és magához vette. A barna bőrű, szakállas férfi nyitottságát eleinte nem tudta hová tenni, azok után, ami vele történtek. Egyike azon embereknek, kik a legrégebb óta követik Yakou-t.
Yatsumaru és Yakou régi ismerősök már. Yakou huszonkét éves volt, mikor találkoztak, míg Yatsumaru tíz éves. Yakou abban az időben, még Szerzetes Tanonc volt és épp egy útjára kísérte el egy Tanárát, pont úgy, ahogy Datara-t vitte magával, mikor még ő is az volt. Yakou és Mestere egy kisebb faluba tértek meg pihenni, mikor a nagy találkozás megtörtént. Yatsumaru akkor egy szekérre pakolászott nagyobb dobozokat, mikor Yakou nekiment s fellöket. A fiú esése következtében nem egy láda borult fel körülötte. A Szerzetes Tanonc azon nyomban segíteni kezdett neki egymásra pakolni, majd a szekérre. A rakodás alatt beszédbe elegyedtek s azon kapták magukat, hogy mire megpakolták a szállítójárművet egész jóban lettek.
Yatsumaru egy szegény családba született, így amint elég idős lett, elkezdett segíteni a szüleinek. Mindenféle munkát vállalt, amiket egy gyermek is el tudott végezni és az érte kapott kevéske pénzt odaadta a szüleinek. A család nem szorult rá az ifjú Yatsumaru kevéske megkeresett pénzére, sem arra, hogy dolgozzon. Az apja keresett annyit, hogy szegényesen, de megéljenek. Yatsumaru annak ellenére, miképp nem élt túl jól, mégis boldog volt, még a munka sem szegte a kedvét. Hiába mondták a szülei, miszerint nem kell dolgoznia, vagy ha mégis, akkor tartsa meg magának a pénzt. A fiú nem így tett, hajthatatlan volt és mindig odaadta a keresetét. Yakou-nak, akkor megesett a szíve és felvetette a nála tizenkét évvel fiatalabb fiúnak, hogy miért nem áll Szerzetesnek. Yatsumaru, amúgy meg olyan volt, hogy ha tette önzetlenül is segített másoknak. Sokszor nem kért fizetést és nehezen fogadta el az ajándékokat, miket fizetés gyanánt kapott, ha már a pénzt nem fogadta el. Emiatt is tanácsolta asztat Yakou, meg amiatt is, hogy látott benne valamit, - akkor még fiatalon – ami arra sarkalta tanácsolja azt. Amint erről tudomást szereztek a szülei, megpróbáltak hatni a fiúkra. Tudták, hogy egy Templomban sokkal jobb élete lenne szeretett gyermeküknek, mint azt ők tudnának biztosítani. Nem volt könnyű meggyőzniük a fiúkat, ki rendkívül makacs volt már akkor is. Egyetlen egy feltétellel ment bele, ami az volt, hogy még négy évig otthon marad, és csak azután szegődik Szerzetesnek. Yatsumaru, akkor határozta el igazán magát, mikor a fiatal Yakou megmentette őt egy medvétől. Az ifjú épp az erdőben gyűjtögetett, mikor belefutott az állatba. Yatsumaru-nak nem volt más lehetősége, mint futni, menekülni a fenevad elől. A szerencse vagy a Sors, nem lehet tudni, hogy melyik, de Yakou arra járt s meghallotta a kiabálást. Yatsumaru-t lenyűgözte a látvány, ahogy a tőle tizenkét évvel idősebb fiú szembeszállt a vaddal. Yakou nem ölte meg az állatott, helyette menekülésre késztette. Yatsumaru azokban a percekben határozott úgy, miszerint ha felnő Yakou-t fogja követni. Hamar eltelt azon évek, miket feltételül szabott Yatsumaru s Tanonccá vált abban a Templomban, hol Yakou élt. Yatsumaru rövid idő alatt barátokra talált a Tanoncok között, társuk lett s egyben riválisok. Egymással versengeni kezdtek, hogy ki fejlődik gyorsabban, melyikőjük az erősebb. Egészséges rivalizálás volt, amit a Szerzetesek engedélyeztek, mivel ez a fejlődésüket szolgálta. A barátok és a rivalizáció ösztönző hatásai pozitívnak tűntek az eredmények megkérdőjelezhetetlenek voltak. Az egyik legeltökéltebb Tanítvány lett s később a leghűségesebb követője Yakou-nak. Számtalan útjára kísérte a többiekkel és mikor Yakou úgy döntött lehagyja azt a Templomot hol éveket töltött, Yatsumaru is egy volt azok közül, akik vele mentek. A Szerzetesektől rengeteg mindent tanult, tehetségesnek bizonyult a chakrája irányításában és a pusztakezes harcban. Mindent megtett annak érdekében, hogy fejlődjön, és mikor eljön az idő, viszonozza mindazt Yakou-nak, amit kapott Tőle. Yakou-val és a többiekkel egyenesen egy másik Templomba mentek, egy olyanba, ami szöges ellentéte volt annak, hol addig éltek. Azon a helyen a képességeit még magasabb szintre tudta emelni. Fizikális ereje s Taijutsu-ban olyan szintet ért el, amire Yakou is felfigyelt. A Ninjutsu-kat sem hanyagolta, nem egy lapul meg a tarsolyában. A Pecséteket meg mivel kötelezően meg kellett ismerniük, még az elején, így jó néhány elsajátított.
- A Tobidogu no Jutsu-nál és a Raikou Kenka-nál is egy Pecsétet hozunk létre, amibe egy adott dolgot pecsételünk. Ez a dolog fizikális testel rendelkezik, emiatt először át kell alakítani chakrává és ezt helyezni a Pecsétbe. A Robbanó Jegyzet készítésének eljárása ezen a ponton tér el, mert itt nem kell semmit átalakítanunk, csak a színtiszta chakránkat kell belepecsételnünk. Az elkészítés folyamán a jelek felrajzolása közben chakrát kell irányítani a papírba, ám mielőtt azt hinnéd csak ennyi az egész, a papíron kívül a tintába és a Pecsétbe szintúgy bele kell vezetnünk a chakránk. A legfontosabb, miközben rajzolod a jeleket s irányítod a chakrád, folyamatosan a kívánt hatásra kell koncentrálnod, arra, amit el szeretnél érni a Pecséttel, jelen esetben arra, hogy robbanjon. Ha ez megvan, a Robban Kanji felrajzolását követően a Kos kézpecsét megformázása után, a tintába és a papírba irányított chakrát a Pecsétbe kell zárni, az odairányítást követően. – magyarázta az eljárást. Datara-t már akkor elvarázsolták a Pecsétek világa, mikor elsőnek beleolvasott egy olyan tekercsbe, ami arról szólt. Egy tekercset terített ki a szakálas férfi Datara elé, min a jól ismert Pecsét mintázat szerepelt és némi leírás mellé.
- Úgy kezdjük a tanulást, ahogy azt a Villámló Penge Készítésénél is csináltad. Először el kell készítened tökéletesen a rajzolatot és addig gyakorolnod, míg egy perc alatt el nem tudod készíteni. Most semmi mással nem kellesz törődnöd, csak a Pecsét mintázatával. Rajta hát! – azzal az asztal másik oldalára ment és ott foglalt helyet. Datara belekezdett a másolásba, a direkt erre előre elkészített cetliken. A Raikou Kenkaku-nál sem ment elsőre a felrajzolás, ahogy itt sem, ám ez nem zavarta, tisztában volt a képességeivel és annak korlátjaival, pedig elég jó rajz készséggel rendelkezett és a rajzai sem voltak olyan rosszak. Egy egész napot csak azzal töltött, miképp minél tökéletesebbet készítsen. Ahogy ez meg volt jöhetett a chakra és annak használata. Elsőnek a papírba irányította a chakráját és elkezdte készíteni a Pecsét szimbolikáját, amibe úgyszintén chakrát vezetett. Mégsem volt olyan könnyű, mint azt Yatsumaru mondta. A fecnibe még nem volt nehéz belevezetni, majd megtartani, azonban az ezt követő művelet már igen. A figyelmét meg kellett osztani és két helyre koncentrálni, megtartani egy adag chakrát és még egyet belevezetni a készülő mintázat tintájába. Ha ez nem lett volna még nehéz, akkor jött a harmadik adag chakra, amit már az elkészült Pecsétbe kellett juttatni. Közben az kellett a fejében járnia, amilyen hatást szeretne elérni a Pecséttel, azaz a robbanáson. Az utolsó fázisban a tintából és a papírból is a Pecsétbe áramoltatta át a chakrát. Nem kicsit gyöngyözött meg a homloka, mire végzett a készítéssel. Egy sóhajtás követően, hat méterrel távol helyezte el a Robbanójegyzetet s mikor visszasétált, aktiválta azt. A robbanás elmaradt. Az egyik lépésben hibázott, Yatsumaru megállapítása szerint. Ott rontotta el, hogy nem koncentrált eléggé a hatásra, amit ki akart fejteni a Pecséttel. Múltkor is elkövette ezt a tévedést, mint most. Próbálkozások sorozata elé nézett és minden egyes alkalommal, más és más probléma merült fel. Egyszer túl sok chakrával fogott neki és a robbanás olyan erejű lett, mitől még öt méteres távolságból is fellökte Datara-t. Ezt követően meg épp ellenkezőleg, el szerette volna kerülni az előző félresikerül kísérletet, ennélfogva túl kevéssel kísérelte meg. A hatás csak egy kis pukkanás volt. Egy másiknál még fel sem tudta robbantani, miután felvette félúton a kezében aktiválódott. A számtalan próbálkozás követően, sikerült megfelelőeket elkészíteni. A napja maradék részét azzal töltötte, hogy sora gyártotta a Robbanójegyzeteket. Másnap és harmadnap is folytatta készítést, míg negyven darab nem volt előtte egymásra rakva.
Datara, ahogy a robbanásokat figyelte egyre több lehetőséget látott a Robbanójegyzetekben.
- Nem kevés kiaknázatlan lehetőséget látok ezekben a Jegyzetekben. A megfelelő stílussal karöltve, nagyon hasznos eszközök lehetnek. Annyira alkalmazkodok, hogy egy meglévő harcstílusba is könnyen bele lehet építeni és nem kell külön kitalálni egy ujjat hozzá. – elmélkedett hangosan, miközben az egyik Jegyzetet a kezébe forgatta.
- Akkor már van ötleted, mikén használhatod fel őket? – szólalt meg Yatsumaru
- Nem egy körvonalazódott már a fejemben. – mosolyodott el a végén. - Meg kell köszönnöm Neked és Yakou mesternek, hogy megmutattátok milyen hasznosak ezek a kicsikék! – mutatta fel a papirost – Egy biztos, minél többet kell készítenem ezekből, hogy ténylegesen képes legyek úgy használni, ahogy azt szeretném. Datara elhatározta, az elkövetkező időkben, ha lesz ideje, azzal fog foglalkozni, miképp minél több Robbanójegyzetet hozzon létre.
- Akkor sok sikert hozzá! Ha szükséged lesz még chakraérzékeny papírokra, akkor nyugodtan keres fel, adok szívesen, van nekem bőven! – ajánlotta fel.
- Köszönöm, élni fogok az ajánlatoddal! – felállt a székről és meghajolt a távozó Yatsumaru mögött.
Név: Yatsumaru
Kor: 42
Rang: Szerzetes
Elemi beállítottság: Raiton, Doton
Képzettség, technikai ismeretség:
- Taijutsu specialista
- Képzett Fuuinjutsu használó,
- Képzett Doton, Raiton használó
Kinézet:
Barna bőrű, izmos testalkatú, szőke tüskés hajjal és szakálla megáldott férfi. Öltözékében a fekete és sárga szín dominál.
Jellem:
Egy nagyon barátságos és kedves ember látszatát kelti, kiből nem sokan feltételezik, hogy képes bárminemű kegyetlenségre. Nyílt természete, esetlenség és naivság benyomását kelti, azonban ez koránt sem fedi a valóságot. Kedvessége ellenére, a határozott, pozitív világszemlélete nem jelenti, hogy kétség nélkül megbízna mindenkiben. Igen gondoskodó jellemmel rendelkezik, ennélfogva akinek szüksége van rá, mindig számíthat a segítségére, akkor is, ha egyáltalán nem kért tőle. Érzéseit ritkán rejti véka alá.
Datara már kora reggel fenn volt, mikor még a nap fel sem jött. A Szerzetes szándékosan kelt fel olyan korán, és nem az ágy vetette ki magából. Hajnalban a levegő még olyan friss, ami még jobban megkönnyíti az ellazulást és az elmélyedést. Datara vett egy mély lélegzetet, majd kifújta. Ismét beszívta a levegőt és ismét kifújta. Egy külső szemlélőnek, ütemesnek tűnhetett a tetovált férfi mellkasának mozgása. Nem is tévedhetett volna, mert az volt. A légzését a szívveréséhez igazította. Percekig szinkronban működött a két létfunkció. Ezen időszak elég volt a testének megszokni az eltérő ritmust és a tudatos rányitást. Datara-nak nem kellett volna ezt csinálnia, kihagyhatta volna eme szakaszt és a következő szinten kezdhetett volna bele. A férfi nem sietett, ideje annyi volt, mint a tenger, ezért kezdte a legelejétől. Teste szép lassan elkezdett ellazulni, az elméje kezdett elcsitulni. Légzése ekkor kezdett eltérő ütemben, egyre lassabb lett. A lassuló légzés, végül lassuló szívveréshez vezetett. A lótuszülésben lévő férfi végül elérte azt az állapotot, mikor a testét és elméjét megfelelőképp hangolta össze. Ha kellőképp nyugodt az ember, akkor a chakrája is az lesz, következésképp könnyebb irányíthatóság lesz felette. Egy nagyobb adag chakrát kezdett koncentrálni a testében. Összegyűjtötte, majd megtartotta. Minél tovább próbálta egy helyre összpontosítani. Ezt egész addig tette, mígnem érezte, már kezd nehezére esni. Ekkor elkezdte áramoltatni körbe-körbe a testében. Ezen gyakorlatok már megszokottá váltak a számára, mindennap ébredés után, el kellett végeznie mindenkinek a Templomban. Az évek alatt sokat segített a férfinak abban, miszerint a chakráját tökéletesen képes legyen irányítani. A javulás szemmel látható volt, így nem hagyott fel a gyakorlattal. Tudta, egyszer majd eléri a chakrája feletti teljes uralmat.
- Már annyi lenne az idő? – szólalt meg hirtelen.
- Még meditálás közben is meglepően éber vagy, lenyűgöző! – válaszolta a fák mögül előjövő alak.
- Nem épp! Még egy gyermek is észrevette volna a jöveteled, jobban oda kellene figyelned a lábaidra és az alá kerülő dolgokra s a zajra, amit keltenek, mikor rálépsz! – dorgált meg kissé az immár mellette álló férfit. Yatsumaru jött neki szólni, miképp ideje belekezdeni a tanulásba. Yakou kiadta neki, hogy tanítsa meg a tetovált férfit a Robbanójegyzetek készítésére.
- Rendben, akkor menjünk. – Datara immár nem egymagában tette meg a vissza utat, mint kora reggel az oda menetet. Visszaérve a házhoz, már az épület előtti asztalon elkészítve várta a férfit a különféle tekercsek.
- Na, akkor kezdjük is bele! A Robbanójegyzetek létrehozása nem túl komplikált dolog, az elve egyszerűbb, mint azt te hinnéd. – mesélte mosolyogva – Ismered a Tekercsbe Pecsételés Technikát, sőt ha jól tudom a Villám Penge Készítést is elsajátítottad. Na, a Jutsu lényege szinte ugyanaz, mint a kettőé. Datara már megszokta Yatsumaru szokatlan jellemét és azt az átélést, amit bizonyos dolgok elvégzése közben szokott mutatni. Yatsumaru egyike azon kevés embereknek, kikkel azután találkozott, hogy Yakou megtalálta és magához vette. A barna bőrű, szakállas férfi nyitottságát eleinte nem tudta hová tenni, azok után, ami vele történtek. Egyike azon embereknek, kik a legrégebb óta követik Yakou-t.
Yatsumaru és Yakou régi ismerősök már. Yakou huszonkét éves volt, mikor találkoztak, míg Yatsumaru tíz éves. Yakou abban az időben, még Szerzetes Tanonc volt és épp egy útjára kísérte el egy Tanárát, pont úgy, ahogy Datara-t vitte magával, mikor még ő is az volt. Yakou és Mestere egy kisebb faluba tértek meg pihenni, mikor a nagy találkozás megtörtént. Yatsumaru akkor egy szekérre pakolászott nagyobb dobozokat, mikor Yakou nekiment s fellöket. A fiú esése következtében nem egy láda borult fel körülötte. A Szerzetes Tanonc azon nyomban segíteni kezdett neki egymásra pakolni, majd a szekérre. A rakodás alatt beszédbe elegyedtek s azon kapták magukat, hogy mire megpakolták a szállítójárművet egész jóban lettek.
Yatsumaru egy szegény családba született, így amint elég idős lett, elkezdett segíteni a szüleinek. Mindenféle munkát vállalt, amiket egy gyermek is el tudott végezni és az érte kapott kevéske pénzt odaadta a szüleinek. A család nem szorult rá az ifjú Yatsumaru kevéske megkeresett pénzére, sem arra, hogy dolgozzon. Az apja keresett annyit, hogy szegényesen, de megéljenek. Yatsumaru annak ellenére, miképp nem élt túl jól, mégis boldog volt, még a munka sem szegte a kedvét. Hiába mondták a szülei, miszerint nem kell dolgoznia, vagy ha mégis, akkor tartsa meg magának a pénzt. A fiú nem így tett, hajthatatlan volt és mindig odaadta a keresetét. Yakou-nak, akkor megesett a szíve és felvetette a nála tizenkét évvel fiatalabb fiúnak, hogy miért nem áll Szerzetesnek. Yatsumaru, amúgy meg olyan volt, hogy ha tette önzetlenül is segített másoknak. Sokszor nem kért fizetést és nehezen fogadta el az ajándékokat, miket fizetés gyanánt kapott, ha már a pénzt nem fogadta el. Emiatt is tanácsolta asztat Yakou, meg amiatt is, hogy látott benne valamit, - akkor még fiatalon – ami arra sarkalta tanácsolja azt. Amint erről tudomást szereztek a szülei, megpróbáltak hatni a fiúkra. Tudták, hogy egy Templomban sokkal jobb élete lenne szeretett gyermeküknek, mint azt ők tudnának biztosítani. Nem volt könnyű meggyőzniük a fiúkat, ki rendkívül makacs volt már akkor is. Egyetlen egy feltétellel ment bele, ami az volt, hogy még négy évig otthon marad, és csak azután szegődik Szerzetesnek. Yatsumaru, akkor határozta el igazán magát, mikor a fiatal Yakou megmentette őt egy medvétől. Az ifjú épp az erdőben gyűjtögetett, mikor belefutott az állatba. Yatsumaru-nak nem volt más lehetősége, mint futni, menekülni a fenevad elől. A szerencse vagy a Sors, nem lehet tudni, hogy melyik, de Yakou arra járt s meghallotta a kiabálást. Yatsumaru-t lenyűgözte a látvány, ahogy a tőle tizenkét évvel idősebb fiú szembeszállt a vaddal. Yakou nem ölte meg az állatott, helyette menekülésre késztette. Yatsumaru azokban a percekben határozott úgy, miszerint ha felnő Yakou-t fogja követni. Hamar eltelt azon évek, miket feltételül szabott Yatsumaru s Tanonccá vált abban a Templomban, hol Yakou élt. Yatsumaru rövid idő alatt barátokra talált a Tanoncok között, társuk lett s egyben riválisok. Egymással versengeni kezdtek, hogy ki fejlődik gyorsabban, melyikőjük az erősebb. Egészséges rivalizálás volt, amit a Szerzetesek engedélyeztek, mivel ez a fejlődésüket szolgálta. A barátok és a rivalizáció ösztönző hatásai pozitívnak tűntek az eredmények megkérdőjelezhetetlenek voltak. Az egyik legeltökéltebb Tanítvány lett s később a leghűségesebb követője Yakou-nak. Számtalan útjára kísérte a többiekkel és mikor Yakou úgy döntött lehagyja azt a Templomot hol éveket töltött, Yatsumaru is egy volt azok közül, akik vele mentek. A Szerzetesektől rengeteg mindent tanult, tehetségesnek bizonyult a chakrája irányításában és a pusztakezes harcban. Mindent megtett annak érdekében, hogy fejlődjön, és mikor eljön az idő, viszonozza mindazt Yakou-nak, amit kapott Tőle. Yakou-val és a többiekkel egyenesen egy másik Templomba mentek, egy olyanba, ami szöges ellentéte volt annak, hol addig éltek. Azon a helyen a képességeit még magasabb szintre tudta emelni. Fizikális ereje s Taijutsu-ban olyan szintet ért el, amire Yakou is felfigyelt. A Ninjutsu-kat sem hanyagolta, nem egy lapul meg a tarsolyában. A Pecséteket meg mivel kötelezően meg kellett ismerniük, még az elején, így jó néhány elsajátított.
- A Tobidogu no Jutsu-nál és a Raikou Kenka-nál is egy Pecsétet hozunk létre, amibe egy adott dolgot pecsételünk. Ez a dolog fizikális testel rendelkezik, emiatt először át kell alakítani chakrává és ezt helyezni a Pecsétbe. A Robbanó Jegyzet készítésének eljárása ezen a ponton tér el, mert itt nem kell semmit átalakítanunk, csak a színtiszta chakránkat kell belepecsételnünk. Az elkészítés folyamán a jelek felrajzolása közben chakrát kell irányítani a papírba, ám mielőtt azt hinnéd csak ennyi az egész, a papíron kívül a tintába és a Pecsétbe szintúgy bele kell vezetnünk a chakránk. A legfontosabb, miközben rajzolod a jeleket s irányítod a chakrád, folyamatosan a kívánt hatásra kell koncentrálnod, arra, amit el szeretnél érni a Pecséttel, jelen esetben arra, hogy robbanjon. Ha ez megvan, a Robban Kanji felrajzolását követően a Kos kézpecsét megformázása után, a tintába és a papírba irányított chakrát a Pecsétbe kell zárni, az odairányítást követően. – magyarázta az eljárást. Datara-t már akkor elvarázsolták a Pecsétek világa, mikor elsőnek beleolvasott egy olyan tekercsbe, ami arról szólt. Egy tekercset terített ki a szakálas férfi Datara elé, min a jól ismert Pecsét mintázat szerepelt és némi leírás mellé.
- Úgy kezdjük a tanulást, ahogy azt a Villámló Penge Készítésénél is csináltad. Először el kell készítened tökéletesen a rajzolatot és addig gyakorolnod, míg egy perc alatt el nem tudod készíteni. Most semmi mással nem kellesz törődnöd, csak a Pecsét mintázatával. Rajta hát! – azzal az asztal másik oldalára ment és ott foglalt helyet. Datara belekezdett a másolásba, a direkt erre előre elkészített cetliken. A Raikou Kenkaku-nál sem ment elsőre a felrajzolás, ahogy itt sem, ám ez nem zavarta, tisztában volt a képességeivel és annak korlátjaival, pedig elég jó rajz készséggel rendelkezett és a rajzai sem voltak olyan rosszak. Egy egész napot csak azzal töltött, miképp minél tökéletesebbet készítsen. Ahogy ez meg volt jöhetett a chakra és annak használata. Elsőnek a papírba irányította a chakráját és elkezdte készíteni a Pecsét szimbolikáját, amibe úgyszintén chakrát vezetett. Mégsem volt olyan könnyű, mint azt Yatsumaru mondta. A fecnibe még nem volt nehéz belevezetni, majd megtartani, azonban az ezt követő művelet már igen. A figyelmét meg kellett osztani és két helyre koncentrálni, megtartani egy adag chakrát és még egyet belevezetni a készülő mintázat tintájába. Ha ez nem lett volna még nehéz, akkor jött a harmadik adag chakra, amit már az elkészült Pecsétbe kellett juttatni. Közben az kellett a fejében járnia, amilyen hatást szeretne elérni a Pecséttel, azaz a robbanáson. Az utolsó fázisban a tintából és a papírból is a Pecsétbe áramoltatta át a chakrát. Nem kicsit gyöngyözött meg a homloka, mire végzett a készítéssel. Egy sóhajtás követően, hat méterrel távol helyezte el a Robbanójegyzetet s mikor visszasétált, aktiválta azt. A robbanás elmaradt. Az egyik lépésben hibázott, Yatsumaru megállapítása szerint. Ott rontotta el, hogy nem koncentrált eléggé a hatásra, amit ki akart fejteni a Pecséttel. Múltkor is elkövette ezt a tévedést, mint most. Próbálkozások sorozata elé nézett és minden egyes alkalommal, más és más probléma merült fel. Egyszer túl sok chakrával fogott neki és a robbanás olyan erejű lett, mitől még öt méteres távolságból is fellökte Datara-t. Ezt követően meg épp ellenkezőleg, el szerette volna kerülni az előző félresikerül kísérletet, ennélfogva túl kevéssel kísérelte meg. A hatás csak egy kis pukkanás volt. Egy másiknál még fel sem tudta robbantani, miután felvette félúton a kezében aktiválódott. A számtalan próbálkozás követően, sikerült megfelelőeket elkészíteni. A napja maradék részét azzal töltötte, hogy sora gyártotta a Robbanójegyzeteket. Másnap és harmadnap is folytatta készítést, míg negyven darab nem volt előtte egymásra rakva.
Datara, ahogy a robbanásokat figyelte egyre több lehetőséget látott a Robbanójegyzetekben.
- Nem kevés kiaknázatlan lehetőséget látok ezekben a Jegyzetekben. A megfelelő stílussal karöltve, nagyon hasznos eszközök lehetnek. Annyira alkalmazkodok, hogy egy meglévő harcstílusba is könnyen bele lehet építeni és nem kell külön kitalálni egy ujjat hozzá. – elmélkedett hangosan, miközben az egyik Jegyzetet a kezébe forgatta.
- Akkor már van ötleted, mikén használhatod fel őket? – szólalt meg Yatsumaru
- Nem egy körvonalazódott már a fejemben. – mosolyodott el a végén. - Meg kell köszönnöm Neked és Yakou mesternek, hogy megmutattátok milyen hasznosak ezek a kicsikék! – mutatta fel a papirost – Egy biztos, minél többet kell készítenem ezekből, hogy ténylegesen képes legyek úgy használni, ahogy azt szeretném. Datara elhatározta, az elkövetkező időkben, ha lesz ideje, azzal fog foglalkozni, miképp minél több Robbanójegyzetet hozzon létre.
- Akkor sok sikert hozzá! Ha szükséged lesz még chakraérzékeny papírokra, akkor nyugodtan keres fel, adok szívesen, van nekem bőven! – ajánlotta fel.
- Köszönöm, élni fogok az ajánlatoddal! – felállt a székről és meghajolt a távozó Yatsumaru mögött.
Név: Yatsumaru
Kor: 42
Rang: Szerzetes
Elemi beállítottság: Raiton, Doton
Képzettség, technikai ismeretség:
- Taijutsu specialista
- Képzett Fuuinjutsu használó,
- Képzett Doton, Raiton használó
Kinézet:
Barna bőrű, izmos testalkatú, szőke tüskés hajjal és szakálla megáldott férfi. Öltözékében a fekete és sárga szín dominál.
Jellem:
Egy nagyon barátságos és kedves ember látszatát kelti, kiből nem sokan feltételezik, hogy képes bárminemű kegyetlenségre. Nyílt természete, esetlenség és naivság benyomását kelti, azonban ez koránt sem fedi a valóságot. Kedvessége ellenére, a határozott, pozitív világszemlélete nem jelenti, hogy kétség nélkül megbízna mindenkiben. Igen gondoskodó jellemmel rendelkezik, ennélfogva akinek szüksége van rá, mindig számíthat a segítségére, akkor is, ha egyáltalán nem kért tőle. Érzéseit ritkán rejti véka alá.
A hozzászólást Datara összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jún. 29 2017, 11:11-kor.
Datara- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 660
Elosztható Taijutsu Pontok : 26
Állóképesség : 282 (C)
Erő : 232 (C)
Gyorsaság : 232 (C)
Ügyesség/Reflex : 232 (C)
Pusztakezes Harc : 232 (C)
Tartózkodási hely : A Megvilágosodás felé vezető úton
Adatlap
Szint: A
Rang: Vándor Szerzetes
Chakraszint: 581
Re: Datara
Hatake Kakashi Szer. Jún. 14 2017, 22:06
Üdv!
Nem olvastam végig, de nem is kellett, hogy döntésre jussak. Sajnos a pályázatodat ebben a formában el kell hogy utasítsam.
Először is a terjedelem a visszautasítás fő oka. A robbanójegyzet készítés, noha egyszerűnek tűnhet, igen csak hasznos és egyedi kiváltság, ezért is több karakterszámot érdemel. Ajánlom figyelmedbe Hasegawa Zauki pályázatát, ki majdnem 3000 szót írt, csak a robbanójegyzet készítésének elsajátításáról. Na, most ugye mint tudjuk egy A rangú állandó NJK-t is szeretnél a pályázatban, ami ugye két dolog egy fedél alatt, ez szintúgy csak nagyobb terjedelemért kiált. Hisz, legyünk őszinték, egy teljesen új élet szegődik a karaktered mellé, ezek a dolgok sosem jönnek könnyedén, a szinte végtelen robbanójegyzetről nem is beszélve. Gazdag lehetsz Datara! Gazdag!
Ha dupla ennyire bővítetted(Kb. 2400 szó) és a betűtípust is átváltottad - révén ettől kifolyt a szemem - akkor dobj meg egy PM-el és újra neki esek. Ha elég jól megírod szívesen jutalmazom! Ezen felül, ha bármiben tudok segíteni, szintén ne habozz a PM írással!
Jó írást és sok sikert! ^^
Nem olvastam végig, de nem is kellett, hogy döntésre jussak. Sajnos a pályázatodat ebben a formában el kell hogy utasítsam.
Először is a terjedelem a visszautasítás fő oka. A robbanójegyzet készítés, noha egyszerűnek tűnhet, igen csak hasznos és egyedi kiváltság, ezért is több karakterszámot érdemel. Ajánlom figyelmedbe Hasegawa Zauki pályázatát, ki majdnem 3000 szót írt, csak a robbanójegyzet készítésének elsajátításáról. Na, most ugye mint tudjuk egy A rangú állandó NJK-t is szeretnél a pályázatban, ami ugye két dolog egy fedél alatt, ez szintúgy csak nagyobb terjedelemért kiált. Hisz, legyünk őszinték, egy teljesen új élet szegődik a karaktered mellé, ezek a dolgok sosem jönnek könnyedén, a szinte végtelen robbanójegyzetről nem is beszélve. Gazdag lehetsz Datara! Gazdag!
Ha dupla ennyire bővítetted(Kb. 2400 szó) és a betűtípust is átváltottad - révén ettől kifolyt a szemem - akkor dobj meg egy PM-el és újra neki esek. Ha elég jól megírod szívesen jutalmazom! Ezen felül, ha bármiben tudok segíteni, szintén ne habozz a PM írással!
Jó írást és sok sikert! ^^
Hatake Kakashi- Mesélő
- Specializálódás : Csendben maradás
Tartózkodási hely : Maszk mögött
Adatlap
Szint: S
Rang: Brutál Ízű Gombóc
Chakraszint: Yeah boiii
Re: Datara
Hatake Kakashi Szomb. Júl. 01 2017, 13:05
A bővítést a megbeszéltek alapján elfogadom. Az NJK technikai adatlapját akkor majd tessék teljes részletességgel kidolgozni, addig is használd egészséggel a megszerzett tudást.
További jó játékot!
További jó játékot!
Hatake Kakashi- Mesélő
- Specializálódás : Csendben maradás
Tartózkodási hely : Maszk mögött
Adatlap
Szint: S
Rang: Brutál Ízű Gombóc
Chakraszint: Yeah boiii
Re: Datara
Datara Pént. Dec. 31 2021, 17:22
Pályázat célja: A Fuhei Templomhoz való csatlakozás
Pályázat időbeni elhelyezése: Előző kaland után
Egy hónap telt el a Szerzetesek felszabadítása után. A Templomban visszatért az élet a normál kerékvágásba. A Kolostor elfoglalása azonban változtatásra késztette az ott élőket. A Főpap rossz jelnek vette a történteket s a pletykákat. Azon történetek sem tetszettek neki, amik a Démonok Országában, valamint a Keleti Kontinensen zajlottak. Egyre több Szektáról lehetett hallani, miszerint sokkal aktívabbak lettek, mint addig. Amik ez idáig meghúzódtak, most valamiért előmerészkedtek rejtekeikből. Mintha valami cselekvésre késztette volna őket. A Templom vezetője megjósolta, hogy a Sötétség egyre jobban terjed a Kontinens erdeibe és bajjóslatú eseményeket fog idézni. A különböző Istenek híveinek mozgolódása arra sarkalta a Vezetőt, hogy felkészüljön egy olyan nehéz időre, mint ami évszázadokkal ezelőtt véget ért a Jashinisták bukásával.
A történtek után Datara nem tért vissza Nyugatra, hanem a Templomban maradt és készült a közelgő Próbatételekre. A fiatal Szerzetesek, eme Próbatétel sikeres teljesítése után válnak teljes értékű tagjává a Templomnak. A tetovált férfinak, azonban másért is fontos volt átmennie rajta. Azáltal, hogy sikeresen veszi a Próbát, bebizonyítja mindenkinek a Templomban, hogy közéjük tartozik. Kívülállóként ez fontos volt a számára. Hivatalosan még nem tartozott a Templomhoz, azonban ha teljesíti, akkor már igen. A Próbán résztvevőknek mértéktelen kínokon kell átmennie.
- A megmérettetés során, ha nem vagy elég elszánt és elhívatott, akkor a halál lehet a jutalmad! – ismételte meg Meiran szavait, mikor a Próbára gondolt.
A gong hangja bezengte a közeli tájat. Megkondult egyszer, majd még egyszer s még egyszer. Három tucatszor szólaltatták meg. Ez a harminchat kongás jelezte a résztvevők számát. Ez a létszám messze meghaladta az előző évek Próbáin résztvevők számát. Három tucat növendék állt készen, hogy megmutassák hitüket s elszántságukat. Datara, mint mindig most is kiemelkedett az összegyűltek között. Leghátul állt s onnan nézett végig a három soron. Előttük állt a Főpap és a többi magas rangú Szerzetes. Mögöttük egy igen csak hatalmas tó terült el. Ezen a helyen kezdődött az első próbatétel. Már maga a vizsga helyszínének megközelítése is egy kihívás volt a résztvevőknek, mivel a hegy tetején az egyik nagyobb sík részen helyezkedett el. Itt már megmutatkozott az eltökéltség és az erő. Meg kellett mászniuk a hegyet, hogy feljussanak a Próbatétel helyszínére. Nem használhatták az ösvényeket, sem a chakrájukat. A természet erejével már az oda vezető úton megküzdöttek. Ha nem kapaszkodtak eléggé, akkor a szél bármikor lesodorhatta a több száz méteres mélységbe meredező sziklákra. Ez csak azután történhetett meg, ha megküzdöttek a halálra fagyással. Mindenki felvértezte magát, úgy ahogy azt tudta. Vastag ruhát öltöttek magukra, amik védelmet biztosítottak a hideg ellen. Azonban nem tudtak annyit magukra venni, amik megvédték míg elérik a fennsíkot. Egy-két óráig érezhették a meleget a ruháik alatt, majd a csontig hatoló zord szél beléjük vájt. Hosszú és nehéz volt az útjuk, ám annyian értek fel ahányan elindultak a hegy alján. A harminchatodik kongás elhangzása követően az egyik Apát előlépett. A reggeli nap tündöklően ragyogott, szikrázott tőle a befagyott tó jege.
- Testvéreim, üdvözöllek benneteket és gratulálok, hogy sikeresen eljutottatok idáig a sok nehézség ellenére. Megtisztelve érzem magam, hogy köszönthetlek titeket, kik túljutottak azokon az embert próbáló feladatokon. Az előttetek álló próbatétel három részből fog állni. A Szellem, az Erő és az Elhatározottság próbatételéből. Vegyétek komolyan ezen teszteket, mert mindegyik akár a halálotokkal is végződhet. Ezért hát kérdem én, hogy elég képzetnek és elhatározottnak érzitek magatokat, miképp végigmenjetek mindegyiken? – az utolsó szó elhangzása követően egy hideg fuvallat száguldott át az udvaron - Döntsetek most, mert ez az utolsó lehetőségetek! Ha belekezdtek, akkor már nincs visszaút. Vagy sikerrel veszitek mindegyiket és a Testvéreinké váltok vagy elbuktok, s nem lesz több lehetőségetek. Bárki, aki mégsem érzi magát készen, az lépjen ki oldalra és hagyja el az udvart. Ha így döntötök, akkor ne szégyelljétek magatok, mert nincs miért, de nem biztos, hogy legközelebb részt vehettek ezen a próbán. Csend telepedett az udvarra, csak a szél süvítését lehetett hallani. Datara nem visszakozott, elhatározása olyan szilárd volt, mint maga a hely, mint épp tartózkodott. Nem rezzent meg, még a jéghideg széltől sem, ami olyan magasan fújt. Ő nem rezzent meg, ahogy a többiek sem.
- Hát így döntöttetek. Legyen, akkor kezdődjék az Első megmérettetésetek! - Genma Mester felemelte a jobbját és a tó túlsó oldalára mutatott, hol egy izzó edény állt. - Látjátok azt az Oni arcot formázó edényt, az fogja megmutatni nekünk a sziklaszilárd, megingathatatlan elhatározottságotokat. Hiába volt tőlük távol, még úgy is látták, hogy izzót az egész edény. - Be kellesz nyúlnotok az Oni száján és az izzó széndarabok közül ki kell vennetek azt, ami el van rejtve ott. Persze mindenki csak egyet vehet ki! – fűzte hozzá - Majd, ha megszereztétek, akkor visszajöttök ide és felmutatjátok, amit találtatok benne. Ha nem azok lettek volna akik, akkor talán megijedtek volna. Szerzetesek voltak, hitük s elhatározottságuknak nem volt párja a Világon. Nem féltek a fájdalomtól és a haláltól sem rettentek meg. Ez a próba kétszeresen volt embert próbáló. Elsőnek, hogy eljussanak az izzó fejhez elengedhetetlen volt az úszás, mégpedig jéghideg vízben. Ha nem voltak elégé acélosak, akkor félútig sem érnének el.
- Kezdjétek! – adta meg az indulás jelét. Egyszer indult meg mind a harminchat férfi és vetette bele magát a fagyos tóba. Gyors és határozott mozdulatokkal kezdtek bele az úszásba. Nehezen haladtak előre. A csapásaikkal nem csak magukat kellett előre tolni, hanem a fagyott tó jegét is törniük volt muszáj vele. A jég vastagsága nem volt túl nagy, emberi erővel még lehetségesnek bizonyult feltörni. Datara a vízesések alatti meditációk során hozzászokott, ennélfogva eleinte nem érintette olyan rosszul a jeges víz. De így volt a többiekkel, ők is hasonló tréningeken mentek át, mint az óriás. A víz megedzette a testüket egy bizonyos fokig, azonban a tűréshatáraik így is végesek voltak. Nem lazsálhattak, mert ha túl sokat időznek a vízben, akkor eszméletüket vesztették a kihűlés miatt. A tetovált férfi az elsők között volt azok közül, akik átértek. Sorra nyúltak bele az Oni szájába és némi keresés követően kivettek valamit. Amikor Datara került sorra, rögtön belenyúlt. Teste összerezzent, ahogy az izzó szén égetni kezdte a bőrét, majd a húsát. Hamar megtalálta az említett dolgot. Kikapta az összeszorított öklét és rögvest visszaindult. Nem nézte meg mi volt az, épp úgy, ahogy az előtte lévők és az utána érkezők. A visszamenet már sokkal rosszabbul esett, mint az oda út. A nem könnyű feladatott sikerrel vették mindannyian. A hatalmas Szerzetes csak akkor nézte meg az égett kezének tartalmát. Egy medál volt az, amit elvett a démon szájából. Sorba álltak Genma Mester előtt.
- A következő tesztet Gennai Mester fogja felügyelni. Bármelyik percben megérkezhet é kezdetét fogja venni! Mindegyikük próbálta tartani magát, ami nem volt olyan könnyű. Gennai Mester intett a távolból, hogy kövessék. Megszaporázott lépésekkel indultak meg, hogy beérjék a magas rangú Papot. Egyenesen az egyik üregbe kialakított edzőterembe mentek. Amint beléptek a hegy belsejébe vezető barlangba, mindenkin látszott, miszerint jobban esett nekik a benti meleg. Egy oszlopokkal tarkított nagyobbacska csarnokba vezette a próbán résztvevőket. A megannyi oszlop között számtalan Szerzetes gyakorolhatott, a nyomok erről árulkodtak. Összecsapások százai, fizikai próbatételek ezrei s tízezrei zajlhatott le az idők során, eme gyakorlóhelyen.
- Sikerrel vettétek az Első Próbatételt, mi az elhatározottságotokat tesztelte le, a következő az erőtöket fogja próbára tenni. Eme helyen Szerzetesek sokasága küzdött már egymással, most azonban a ti ellenfeleitek mások lesznek. Ha győzedelmeskedtek, akkor túlélitek, ha elbuktok, akkor halál lesz a jussotok. – a férfi hangja mentes volt minden nemű érzelemtől. Úgy beszélt a feladatról, mintha mindennapos dolog lenne, s a következmények sem lennének semmi komolyak. Datara-t nem lepte meg, ahogy részletezte az előttük álló próbatételt. Ő már rég maga mögött hagyta a haláltól való félelmet, beletörődött, miszerint egyszer úgyis meghal. Ennek ellenére nem mondott le az életéről, sőt mindent megtett, hogy éljen. Talált egy célt, ami előre hajtotta, egy célt mi ezen a Világon tartotta. A Mester lassan elkezdett az ajtó irányába sétálni.
- Ne feledjétek, nem az a fontos, miszerint jól harcoljatok, hanem, hogy harcoljatok és megmutassátok a valói erőtök! – azzal átért az ajtón, ami rögvest bezáródott. A tetovált férfi értette, mire gondolt az utolsó szavaival.
- Szóval nem a harc minősége lesz a döntő tényező, hanem a küzdőszellemünk. Ezt alap, hisz senki sem akar meghalni, legalább is itt köztünk biztos senki.
Halk mozgást lehetett hallani a távoli sötétségből. A csarnokot úgy világították meg, miképp csak egy kisebb rész legyen alkalmas a küzdelemre, a csarnok igazi mérete így rejtve maradt előlük. Szép lassan egyre hangosabb lett a zaj. Közeledett feléjük valami.
~ Mindjárt ki fog derülni, mi ellen lesz muszáj talpon maradnunk! Újabb zajforrásra lettek figyelmesek, jobbra maguktól, majd később balra is.
- A hangokból ítélve mindenkinek lesz ellenfele... – amint kimondta az egyik megláthatták őket - elég! – több tucat vadállat kezdett körözni körülöttük. A hatalmas kígyótól kezdve, farkasokon át, tigrisek és medvékig.
~ Fura, ezek az állatok nem lehetnének egymás mellett ennyire nyugodtak. A vadonban ezek a teremtmények egymás ellenségei, már rég harcba elegyedtek volna s figyelembe se vennének minket. ~ merengett el ~ Ezeket irányítja valaki. Az uralma alatt tartja és ösztökéli őket, miszerint csak minket támadjanak.
Az egyik közelebb lévő kígyó villámként csapott le Datara-ra. Hiába volt villámgyors az állt, a Szerzetes még gyorsabb volt és elugrott előle. Az ugrással elhátrált a hüllő támadási zónájából. Távolabb került tőle és próbálta tartani azt, legalább addig, míg felméri az ellenfeleket és annak számát. Az alapján, amit látott mindenkinek jutott elég, ahhoz, hogy kétséges legyen az, miszerint túlélhetik eme próbatételt. Kétséges... igen úgy nézett ki a helyzet. Hatalmas bestiákkal néztek farkas szemet, kik éles karmokkal és fogakkal voltak felfegyverezve. Eme halálos fegyverekkel szembe, ők csak puszta kezekkel tudták felvenni a versenyt. Igaz rendelkeztek a chakra nevű istenszerű erővel, ám annak használatát korlátozva tudták segítségül hívni. Persze biztos lett volna a legtöbb résztvevőnek olyan technikája, amikkel percek alatt el tudták volna intézni a bestiákat, ám azokat nem akarták használni. A Mester szavai ellen mentek volna, ha úgy tesznek, hogy felhasználják repertoárjuk azon darabjait. Ha felhasználták volna, akkor nem tudták volna megmutatni az igazi erejüket. Datara ilyen tekintetben el volt maradva a többiektől, ő nem rendelkezett semmilyen komolyabb erejű támadó jutsuval. Még, hogy komolyabb! Egyáltalán nem volt a repertoárjában egyetlen egy említésre méltó támadó technika sem. Kevés technikát ismert és azok is csak Fuuin-ok voltak. Jó, volt egy, amit lehetett támadó jutsunak minősíteni, ám ahhoz hiányzott egy létfontosságú része a technikának. Eddig nem törekedett olyan jutsukat elsajátítani, amivel árthatott másoknak, ám most ezt megbánta. A technikák tanulása helyett inkább olvasót, méghozzá nem keveset és meditálással töltötte ideje nagy részét. Yakou tanácsolta neki, hogy ha teheti, akkor minden nap meditáljon, legalább két órát. A meditálás egy gyakorlat sorból is ált, aminek hatása állítólag csak később fog megmutatkozni.
- Hé, Te! Ez a Tied! – hallót egy kiáltása háta mögött. Gyorsan a hang irányába fordult, mert eléggé lefoglalta az éles fogak és karmok kikerülése. Egy kőből készült rúd repült felé. Szélsebesen maga elé kapta a kezét, hogyne vágja arcba a fegyver, s bólintással megköszönte. Az arcizmai megrándultak, mikor megmarkolta a fegyvert. Sérült volt a tenyere, ennélfogva a fogás és a szorítás elképesztő fájdalommal járt. Látta, miszerint a másik Szerzetes kezében ugyanolyan fegyvert tartott. Megjegyezte a férfi arcát, mert az életét köszönhette neki.
~ Most már, hogy van fegyverem változott a helyzet. A Hien: Kaizou no Iki-t használva chakrát vezetett a kőrúdba, ezzel megerősítve azt. Jól tette ezt, mert az egyik medve faág nagyságú mancsával felé mért csapást. Datara-nak már nem volt lehetősége elkerülni. A kőrúddal tartoztatta fel a karmos mancsot. Az ütés ereje olyan nagyra sikeredett, hogy végigcsúszott az edzőtér padlóján.
- Ez fájt! – az egész testén végigszaladt az érzés, miközben talpra állt. Nem csak a kezében érzett borzalmas fájdalmat, az is érezte, miszerint az egyik bordája eltörhetett, de legjobb esetben is megrepedhetett. Letörölte a szája széléről csurdogáló vért és rögvest oldalra tartotta a fegyverét. A kígyó farka ugyanolyan erővel csapódott a chakrával megerősített rúdnak, mint a medve végtagja, ha nem erőseben. A tetovált férfi ismét végigcsúszott a padlón, ám most saját maga fékezett le és nem az elfogyót lendülettől ált meg. Gurult vagy kettőt, majd a botját a kőpadlóba vájva állította meg magát. Most már biztos, miszerint eltört legalább egy bordája. A fejét a csúszás és gurulás közben beverhette, mert vér kezdett lefolyni a homlokáról. Még le se tudott cseppenni a padlóra, mikor már egy méretes szájat tartott el magától pár centire.
~ Ezek nem fogják addig abbahagyni, míg én nem teszek róla. Datara-nak meg volt a terve, a fegyverrel az utolsó darab helyére került, mi hiányzott.
A farkas üvöltve a tetovált férfi felé vetette magát. Datara maga elé emelte a kőrudat s megrogyasztotta kissé a térdeit, így várta a tátott szájú fenevadat. Feje felett megpörgette fegyverét, hogy lendületet adjon neki és erősebben tudjon odacsapni. Elég erőt sikerült belevinni, hogy oldalra repítse a vadat. A farkas nyüszített egyet, mikor a kőrúd oldalba kapta s még egyet, mikor földet ért. Egy másik rögtön követte, aminek sikerült belemarnia a húsába. Így is már fájt a háta, hol percekkel ezelőtt egy medve karmai feltépték a bőrét és izmait. Megállás nélkül rohamozták töretlenül támadtak, miközben egyre több és komolyabb sebet ejtettek a Szerzetesen. Datara a kígyótól félt jobban, a többi állatot nem tartotta olyan veszélyesnek. A hüllő tűhegyes fogai nagyobb fenyegetést sejtetett, mint a többieké. Mi van, ha ez a kígyó mérges? Ha a fogai felsértik a bőrét, a méreg bejut a szervezetébe s vége mindennek. Akár gyorsan ható, akár lassan ható, halálos vagy csak bénító. Annyira legyengítheti, ami miatt nem lesz képes többé megfelelően mozogni. Datara azt is tudta, miszerint a többi vadat sem becsülheti le. A tetovált Szerzetes előre lendült, éppen a farkas agyarai alig pár centire az arca előtt csattantak össze. Érezte az állat gyomorforgató leheletét, azt a szagot, ami egy egyszerű embernek az utolsó szag lehet, amit még érez a halála előtt. Sebesen szökkent előre, hogy egy másik farkast vegyen célba. Ismét pörgetett néhányat a rúdon s teljes erejét latba vetve törte be az ordas koponyáját.
~ Úgy látszik, most elpártolt tőlem a szerencse. ~ mondta magában lemondván. Így érezte, mikor körbenézett a többieken. Mindegyik bestia, ami Datara-t támadta és körülötte körözött, a legnagyobbak voltak az összes közül.
~ Ez valami rossz tréfa lenne a Szerencse Istenétől! Én vagyok a legnagyobb az összes résztvevő között, ezért nekem kell kapnom a leghatalmasabbakat? Ez állna a háttérben? Ha nem abban a helyzetben lenne, amiben épp volt, talán nevetett volna a szerencsétlenségén.
Lassan eljött az idő, amire várt. Résztvevő társai többé-kevésbé legyőzték a rájuk támadó állatokat. Datara-nak most már nem kellett tartania attól, miszerint a távolabb lévő állatok közül valamelyik közbeavatkozik. Az Őt támadó bestiákat közben elég közel csalogatta magához, hogy használhassa az egyik Pecséttechnikáját. Az eredményesség érdekében nem hagyhatta, miképp ősze-vissza legyenek. A tetovált férfi a jobb vállához támasztotta a rudat, majd gyorsan elkezdte megalkotni a megfelelő kézpecséteket. Aktiválta az általa ismert Bakemono Fuin no Jutsu-t. A Szörny Pecsételő Technika által létrehozott chakraláncok villámgyorsan tekeredtek fel a bestiák testére s fogták le. Erősen koncentrált, hogy véletlenül se hagyjon ki egyetlen egy állatot. Oda figyelt, mert nem egy célpontja volt, legalább hat s mindegyik elég méretes.
- Az elfogás sikeres! – amint ezt kimondta, az ajtó kinyílott és Gennai Mester lépett be.
- Kövessetek! – szólalt meg és rögvest visszaindult kifelé. A bent tartózkodok követték az utasítást, visszasétáltak a tó partjához.
- Gratulálok nektek sikerrel vettétek a harmadik próbatételt! Datara és a többiek értetlenül néztek egymásra, még csak két próbán vettek részt és teljesítettek. Mikor vették sikerrel a harmadikat? Mindegyikük fejében ez az egy kérdés járt.
- A Szellem Próbatételét, akkor teljesítettétek, mikor megmásztátok a hegyet, akkor tettétek meg az első lépést és most és most az utolsót. Megmutattátok, hogy rendelkeztek mindazzal, amivel a Testvéreinké válhattok. Üdvözöllek hát közöttünk Titeket!
Datara fellélegzett, végre megnyugvást érzett.
- Datara! – szólt oda Itetsu Mester - jöjj velem, szeretnék beszélni veled. – elkezdett sétálni a tó partján - Már a Fuhen Templomhoz tartozol, azonban még előtted áll egy dolog. Vissza kell térned Nyugatra és lezárnod azt a fejezeted az életed könyvébe, ami még oda köt. Amint azzal megleszel, felszabadulsz. Igen, hiába is próbálod elnyomni magadba, vagy azt mondani, hogy túltetted magad rajta, ez nem így van. Tudod ugye, hogy mire gondolok? – nézett fel a férfi szemeibe. Datara lehunyta szemeit és vett pár mély lélegzetet. Igen, tudta jól, hogy mire gondolt.
- Igen Mester tudom! A régi otthonához fűződő érzelmei, a bűntudat, ami azóta is mardosta megállás nélkül a lelkét. Hiába mondogatta, hogy túltette magát rajta, az nem volt igaz. Lelke mélyén, egy szegletében fenn maradt. - Úgy lesz Mester!
Datara másnap kora hajnalban visszaindult Nyugatra.
Pályázat időbeni elhelyezése: Előző kaland után
Egy hónap telt el a Szerzetesek felszabadítása után. A Templomban visszatért az élet a normál kerékvágásba. A Kolostor elfoglalása azonban változtatásra késztette az ott élőket. A Főpap rossz jelnek vette a történteket s a pletykákat. Azon történetek sem tetszettek neki, amik a Démonok Országában, valamint a Keleti Kontinensen zajlottak. Egyre több Szektáról lehetett hallani, miszerint sokkal aktívabbak lettek, mint addig. Amik ez idáig meghúzódtak, most valamiért előmerészkedtek rejtekeikből. Mintha valami cselekvésre késztette volna őket. A Templom vezetője megjósolta, hogy a Sötétség egyre jobban terjed a Kontinens erdeibe és bajjóslatú eseményeket fog idézni. A különböző Istenek híveinek mozgolódása arra sarkalta a Vezetőt, hogy felkészüljön egy olyan nehéz időre, mint ami évszázadokkal ezelőtt véget ért a Jashinisták bukásával.
A történtek után Datara nem tért vissza Nyugatra, hanem a Templomban maradt és készült a közelgő Próbatételekre. A fiatal Szerzetesek, eme Próbatétel sikeres teljesítése után válnak teljes értékű tagjává a Templomnak. A tetovált férfinak, azonban másért is fontos volt átmennie rajta. Azáltal, hogy sikeresen veszi a Próbát, bebizonyítja mindenkinek a Templomban, hogy közéjük tartozik. Kívülállóként ez fontos volt a számára. Hivatalosan még nem tartozott a Templomhoz, azonban ha teljesíti, akkor már igen. A Próbán résztvevőknek mértéktelen kínokon kell átmennie.
- A megmérettetés során, ha nem vagy elég elszánt és elhívatott, akkor a halál lehet a jutalmad! – ismételte meg Meiran szavait, mikor a Próbára gondolt.
A gong hangja bezengte a közeli tájat. Megkondult egyszer, majd még egyszer s még egyszer. Három tucatszor szólaltatták meg. Ez a harminchat kongás jelezte a résztvevők számát. Ez a létszám messze meghaladta az előző évek Próbáin résztvevők számát. Három tucat növendék állt készen, hogy megmutassák hitüket s elszántságukat. Datara, mint mindig most is kiemelkedett az összegyűltek között. Leghátul állt s onnan nézett végig a három soron. Előttük állt a Főpap és a többi magas rangú Szerzetes. Mögöttük egy igen csak hatalmas tó terült el. Ezen a helyen kezdődött az első próbatétel. Már maga a vizsga helyszínének megközelítése is egy kihívás volt a résztvevőknek, mivel a hegy tetején az egyik nagyobb sík részen helyezkedett el. Itt már megmutatkozott az eltökéltség és az erő. Meg kellett mászniuk a hegyet, hogy feljussanak a Próbatétel helyszínére. Nem használhatták az ösvényeket, sem a chakrájukat. A természet erejével már az oda vezető úton megküzdöttek. Ha nem kapaszkodtak eléggé, akkor a szél bármikor lesodorhatta a több száz méteres mélységbe meredező sziklákra. Ez csak azután történhetett meg, ha megküzdöttek a halálra fagyással. Mindenki felvértezte magát, úgy ahogy azt tudta. Vastag ruhát öltöttek magukra, amik védelmet biztosítottak a hideg ellen. Azonban nem tudtak annyit magukra venni, amik megvédték míg elérik a fennsíkot. Egy-két óráig érezhették a meleget a ruháik alatt, majd a csontig hatoló zord szél beléjük vájt. Hosszú és nehéz volt az útjuk, ám annyian értek fel ahányan elindultak a hegy alján. A harminchatodik kongás elhangzása követően az egyik Apát előlépett. A reggeli nap tündöklően ragyogott, szikrázott tőle a befagyott tó jege.
- Testvéreim, üdvözöllek benneteket és gratulálok, hogy sikeresen eljutottatok idáig a sok nehézség ellenére. Megtisztelve érzem magam, hogy köszönthetlek titeket, kik túljutottak azokon az embert próbáló feladatokon. Az előttetek álló próbatétel három részből fog állni. A Szellem, az Erő és az Elhatározottság próbatételéből. Vegyétek komolyan ezen teszteket, mert mindegyik akár a halálotokkal is végződhet. Ezért hát kérdem én, hogy elég képzetnek és elhatározottnak érzitek magatokat, miképp végigmenjetek mindegyiken? – az utolsó szó elhangzása követően egy hideg fuvallat száguldott át az udvaron - Döntsetek most, mert ez az utolsó lehetőségetek! Ha belekezdtek, akkor már nincs visszaút. Vagy sikerrel veszitek mindegyiket és a Testvéreinké váltok vagy elbuktok, s nem lesz több lehetőségetek. Bárki, aki mégsem érzi magát készen, az lépjen ki oldalra és hagyja el az udvart. Ha így döntötök, akkor ne szégyelljétek magatok, mert nincs miért, de nem biztos, hogy legközelebb részt vehettek ezen a próbán. Csend telepedett az udvarra, csak a szél süvítését lehetett hallani. Datara nem visszakozott, elhatározása olyan szilárd volt, mint maga a hely, mint épp tartózkodott. Nem rezzent meg, még a jéghideg széltől sem, ami olyan magasan fújt. Ő nem rezzent meg, ahogy a többiek sem.
- Hát így döntöttetek. Legyen, akkor kezdődjék az Első megmérettetésetek! - Genma Mester felemelte a jobbját és a tó túlsó oldalára mutatott, hol egy izzó edény állt. - Látjátok azt az Oni arcot formázó edényt, az fogja megmutatni nekünk a sziklaszilárd, megingathatatlan elhatározottságotokat. Hiába volt tőlük távol, még úgy is látták, hogy izzót az egész edény. - Be kellesz nyúlnotok az Oni száján és az izzó széndarabok közül ki kell vennetek azt, ami el van rejtve ott. Persze mindenki csak egyet vehet ki! – fűzte hozzá - Majd, ha megszereztétek, akkor visszajöttök ide és felmutatjátok, amit találtatok benne. Ha nem azok lettek volna akik, akkor talán megijedtek volna. Szerzetesek voltak, hitük s elhatározottságuknak nem volt párja a Világon. Nem féltek a fájdalomtól és a haláltól sem rettentek meg. Ez a próba kétszeresen volt embert próbáló. Elsőnek, hogy eljussanak az izzó fejhez elengedhetetlen volt az úszás, mégpedig jéghideg vízben. Ha nem voltak elégé acélosak, akkor félútig sem érnének el.
- Kezdjétek! – adta meg az indulás jelét. Egyszer indult meg mind a harminchat férfi és vetette bele magát a fagyos tóba. Gyors és határozott mozdulatokkal kezdtek bele az úszásba. Nehezen haladtak előre. A csapásaikkal nem csak magukat kellett előre tolni, hanem a fagyott tó jegét is törniük volt muszáj vele. A jég vastagsága nem volt túl nagy, emberi erővel még lehetségesnek bizonyult feltörni. Datara a vízesések alatti meditációk során hozzászokott, ennélfogva eleinte nem érintette olyan rosszul a jeges víz. De így volt a többiekkel, ők is hasonló tréningeken mentek át, mint az óriás. A víz megedzette a testüket egy bizonyos fokig, azonban a tűréshatáraik így is végesek voltak. Nem lazsálhattak, mert ha túl sokat időznek a vízben, akkor eszméletüket vesztették a kihűlés miatt. A tetovált férfi az elsők között volt azok közül, akik átértek. Sorra nyúltak bele az Oni szájába és némi keresés követően kivettek valamit. Amikor Datara került sorra, rögtön belenyúlt. Teste összerezzent, ahogy az izzó szén égetni kezdte a bőrét, majd a húsát. Hamar megtalálta az említett dolgot. Kikapta az összeszorított öklét és rögvest visszaindult. Nem nézte meg mi volt az, épp úgy, ahogy az előtte lévők és az utána érkezők. A visszamenet már sokkal rosszabbul esett, mint az oda út. A nem könnyű feladatott sikerrel vették mindannyian. A hatalmas Szerzetes csak akkor nézte meg az égett kezének tartalmát. Egy medál volt az, amit elvett a démon szájából. Sorba álltak Genma Mester előtt.
- A következő tesztet Gennai Mester fogja felügyelni. Bármelyik percben megérkezhet é kezdetét fogja venni! Mindegyikük próbálta tartani magát, ami nem volt olyan könnyű. Gennai Mester intett a távolból, hogy kövessék. Megszaporázott lépésekkel indultak meg, hogy beérjék a magas rangú Papot. Egyenesen az egyik üregbe kialakított edzőterembe mentek. Amint beléptek a hegy belsejébe vezető barlangba, mindenkin látszott, miszerint jobban esett nekik a benti meleg. Egy oszlopokkal tarkított nagyobbacska csarnokba vezette a próbán résztvevőket. A megannyi oszlop között számtalan Szerzetes gyakorolhatott, a nyomok erről árulkodtak. Összecsapások százai, fizikai próbatételek ezrei s tízezrei zajlhatott le az idők során, eme gyakorlóhelyen.
- Sikerrel vettétek az Első Próbatételt, mi az elhatározottságotokat tesztelte le, a következő az erőtöket fogja próbára tenni. Eme helyen Szerzetesek sokasága küzdött már egymással, most azonban a ti ellenfeleitek mások lesznek. Ha győzedelmeskedtek, akkor túlélitek, ha elbuktok, akkor halál lesz a jussotok. – a férfi hangja mentes volt minden nemű érzelemtől. Úgy beszélt a feladatról, mintha mindennapos dolog lenne, s a következmények sem lennének semmi komolyak. Datara-t nem lepte meg, ahogy részletezte az előttük álló próbatételt. Ő már rég maga mögött hagyta a haláltól való félelmet, beletörődött, miszerint egyszer úgyis meghal. Ennek ellenére nem mondott le az életéről, sőt mindent megtett, hogy éljen. Talált egy célt, ami előre hajtotta, egy célt mi ezen a Világon tartotta. A Mester lassan elkezdett az ajtó irányába sétálni.
- Ne feledjétek, nem az a fontos, miszerint jól harcoljatok, hanem, hogy harcoljatok és megmutassátok a valói erőtök! – azzal átért az ajtón, ami rögvest bezáródott. A tetovált férfi értette, mire gondolt az utolsó szavaival.
- Szóval nem a harc minősége lesz a döntő tényező, hanem a küzdőszellemünk. Ezt alap, hisz senki sem akar meghalni, legalább is itt köztünk biztos senki.
Halk mozgást lehetett hallani a távoli sötétségből. A csarnokot úgy világították meg, miképp csak egy kisebb rész legyen alkalmas a küzdelemre, a csarnok igazi mérete így rejtve maradt előlük. Szép lassan egyre hangosabb lett a zaj. Közeledett feléjük valami.
~ Mindjárt ki fog derülni, mi ellen lesz muszáj talpon maradnunk! Újabb zajforrásra lettek figyelmesek, jobbra maguktól, majd később balra is.
- A hangokból ítélve mindenkinek lesz ellenfele... – amint kimondta az egyik megláthatták őket - elég! – több tucat vadállat kezdett körözni körülöttük. A hatalmas kígyótól kezdve, farkasokon át, tigrisek és medvékig.
~ Fura, ezek az állatok nem lehetnének egymás mellett ennyire nyugodtak. A vadonban ezek a teremtmények egymás ellenségei, már rég harcba elegyedtek volna s figyelembe se vennének minket. ~ merengett el ~ Ezeket irányítja valaki. Az uralma alatt tartja és ösztökéli őket, miszerint csak minket támadjanak.
Az egyik közelebb lévő kígyó villámként csapott le Datara-ra. Hiába volt villámgyors az állt, a Szerzetes még gyorsabb volt és elugrott előle. Az ugrással elhátrált a hüllő támadási zónájából. Távolabb került tőle és próbálta tartani azt, legalább addig, míg felméri az ellenfeleket és annak számát. Az alapján, amit látott mindenkinek jutott elég, ahhoz, hogy kétséges legyen az, miszerint túlélhetik eme próbatételt. Kétséges... igen úgy nézett ki a helyzet. Hatalmas bestiákkal néztek farkas szemet, kik éles karmokkal és fogakkal voltak felfegyverezve. Eme halálos fegyverekkel szembe, ők csak puszta kezekkel tudták felvenni a versenyt. Igaz rendelkeztek a chakra nevű istenszerű erővel, ám annak használatát korlátozva tudták segítségül hívni. Persze biztos lett volna a legtöbb résztvevőnek olyan technikája, amikkel percek alatt el tudták volna intézni a bestiákat, ám azokat nem akarták használni. A Mester szavai ellen mentek volna, ha úgy tesznek, hogy felhasználják repertoárjuk azon darabjait. Ha felhasználták volna, akkor nem tudták volna megmutatni az igazi erejüket. Datara ilyen tekintetben el volt maradva a többiektől, ő nem rendelkezett semmilyen komolyabb erejű támadó jutsuval. Még, hogy komolyabb! Egyáltalán nem volt a repertoárjában egyetlen egy említésre méltó támadó technika sem. Kevés technikát ismert és azok is csak Fuuin-ok voltak. Jó, volt egy, amit lehetett támadó jutsunak minősíteni, ám ahhoz hiányzott egy létfontosságú része a technikának. Eddig nem törekedett olyan jutsukat elsajátítani, amivel árthatott másoknak, ám most ezt megbánta. A technikák tanulása helyett inkább olvasót, méghozzá nem keveset és meditálással töltötte ideje nagy részét. Yakou tanácsolta neki, hogy ha teheti, akkor minden nap meditáljon, legalább két órát. A meditálás egy gyakorlat sorból is ált, aminek hatása állítólag csak később fog megmutatkozni.
- Hé, Te! Ez a Tied! – hallót egy kiáltása háta mögött. Gyorsan a hang irányába fordult, mert eléggé lefoglalta az éles fogak és karmok kikerülése. Egy kőből készült rúd repült felé. Szélsebesen maga elé kapta a kezét, hogyne vágja arcba a fegyver, s bólintással megköszönte. Az arcizmai megrándultak, mikor megmarkolta a fegyvert. Sérült volt a tenyere, ennélfogva a fogás és a szorítás elképesztő fájdalommal járt. Látta, miszerint a másik Szerzetes kezében ugyanolyan fegyvert tartott. Megjegyezte a férfi arcát, mert az életét köszönhette neki.
~ Most már, hogy van fegyverem változott a helyzet. A Hien: Kaizou no Iki-t használva chakrát vezetett a kőrúdba, ezzel megerősítve azt. Jól tette ezt, mert az egyik medve faág nagyságú mancsával felé mért csapást. Datara-nak már nem volt lehetősége elkerülni. A kőrúddal tartoztatta fel a karmos mancsot. Az ütés ereje olyan nagyra sikeredett, hogy végigcsúszott az edzőtér padlóján.
- Ez fájt! – az egész testén végigszaladt az érzés, miközben talpra állt. Nem csak a kezében érzett borzalmas fájdalmat, az is érezte, miszerint az egyik bordája eltörhetett, de legjobb esetben is megrepedhetett. Letörölte a szája széléről csurdogáló vért és rögvest oldalra tartotta a fegyverét. A kígyó farka ugyanolyan erővel csapódott a chakrával megerősített rúdnak, mint a medve végtagja, ha nem erőseben. A tetovált férfi ismét végigcsúszott a padlón, ám most saját maga fékezett le és nem az elfogyót lendülettől ált meg. Gurult vagy kettőt, majd a botját a kőpadlóba vájva állította meg magát. Most már biztos, miszerint eltört legalább egy bordája. A fejét a csúszás és gurulás közben beverhette, mert vér kezdett lefolyni a homlokáról. Még le se tudott cseppenni a padlóra, mikor már egy méretes szájat tartott el magától pár centire.
~ Ezek nem fogják addig abbahagyni, míg én nem teszek róla. Datara-nak meg volt a terve, a fegyverrel az utolsó darab helyére került, mi hiányzott.
A farkas üvöltve a tetovált férfi felé vetette magát. Datara maga elé emelte a kőrudat s megrogyasztotta kissé a térdeit, így várta a tátott szájú fenevadat. Feje felett megpörgette fegyverét, hogy lendületet adjon neki és erősebben tudjon odacsapni. Elég erőt sikerült belevinni, hogy oldalra repítse a vadat. A farkas nyüszített egyet, mikor a kőrúd oldalba kapta s még egyet, mikor földet ért. Egy másik rögtön követte, aminek sikerült belemarnia a húsába. Így is már fájt a háta, hol percekkel ezelőtt egy medve karmai feltépték a bőrét és izmait. Megállás nélkül rohamozták töretlenül támadtak, miközben egyre több és komolyabb sebet ejtettek a Szerzetesen. Datara a kígyótól félt jobban, a többi állatot nem tartotta olyan veszélyesnek. A hüllő tűhegyes fogai nagyobb fenyegetést sejtetett, mint a többieké. Mi van, ha ez a kígyó mérges? Ha a fogai felsértik a bőrét, a méreg bejut a szervezetébe s vége mindennek. Akár gyorsan ható, akár lassan ható, halálos vagy csak bénító. Annyira legyengítheti, ami miatt nem lesz képes többé megfelelően mozogni. Datara azt is tudta, miszerint a többi vadat sem becsülheti le. A tetovált Szerzetes előre lendült, éppen a farkas agyarai alig pár centire az arca előtt csattantak össze. Érezte az állat gyomorforgató leheletét, azt a szagot, ami egy egyszerű embernek az utolsó szag lehet, amit még érez a halála előtt. Sebesen szökkent előre, hogy egy másik farkast vegyen célba. Ismét pörgetett néhányat a rúdon s teljes erejét latba vetve törte be az ordas koponyáját.
~ Úgy látszik, most elpártolt tőlem a szerencse. ~ mondta magában lemondván. Így érezte, mikor körbenézett a többieken. Mindegyik bestia, ami Datara-t támadta és körülötte körözött, a legnagyobbak voltak az összes közül.
~ Ez valami rossz tréfa lenne a Szerencse Istenétől! Én vagyok a legnagyobb az összes résztvevő között, ezért nekem kell kapnom a leghatalmasabbakat? Ez állna a háttérben? Ha nem abban a helyzetben lenne, amiben épp volt, talán nevetett volna a szerencsétlenségén.
Lassan eljött az idő, amire várt. Résztvevő társai többé-kevésbé legyőzték a rájuk támadó állatokat. Datara-nak most már nem kellett tartania attól, miszerint a távolabb lévő állatok közül valamelyik közbeavatkozik. Az Őt támadó bestiákat közben elég közel csalogatta magához, hogy használhassa az egyik Pecséttechnikáját. Az eredményesség érdekében nem hagyhatta, miképp ősze-vissza legyenek. A tetovált férfi a jobb vállához támasztotta a rudat, majd gyorsan elkezdte megalkotni a megfelelő kézpecséteket. Aktiválta az általa ismert Bakemono Fuin no Jutsu-t. A Szörny Pecsételő Technika által létrehozott chakraláncok villámgyorsan tekeredtek fel a bestiák testére s fogták le. Erősen koncentrált, hogy véletlenül se hagyjon ki egyetlen egy állatot. Oda figyelt, mert nem egy célpontja volt, legalább hat s mindegyik elég méretes.
- Az elfogás sikeres! – amint ezt kimondta, az ajtó kinyílott és Gennai Mester lépett be.
- Kövessetek! – szólalt meg és rögvest visszaindult kifelé. A bent tartózkodok követték az utasítást, visszasétáltak a tó partjához.
- Gratulálok nektek sikerrel vettétek a harmadik próbatételt! Datara és a többiek értetlenül néztek egymásra, még csak két próbán vettek részt és teljesítettek. Mikor vették sikerrel a harmadikat? Mindegyikük fejében ez az egy kérdés járt.
- A Szellem Próbatételét, akkor teljesítettétek, mikor megmásztátok a hegyet, akkor tettétek meg az első lépést és most és most az utolsót. Megmutattátok, hogy rendelkeztek mindazzal, amivel a Testvéreinké válhattok. Üdvözöllek hát közöttünk Titeket!
Datara fellélegzett, végre megnyugvást érzett.
- Datara! – szólt oda Itetsu Mester - jöjj velem, szeretnék beszélni veled. – elkezdett sétálni a tó partján - Már a Fuhen Templomhoz tartozol, azonban még előtted áll egy dolog. Vissza kell térned Nyugatra és lezárnod azt a fejezeted az életed könyvébe, ami még oda köt. Amint azzal megleszel, felszabadulsz. Igen, hiába is próbálod elnyomni magadba, vagy azt mondani, hogy túltetted magad rajta, ez nem így van. Tudod ugye, hogy mire gondolok? – nézett fel a férfi szemeibe. Datara lehunyta szemeit és vett pár mély lélegzetet. Igen, tudta jól, hogy mire gondolt.
- Igen Mester tudom! A régi otthonához fűződő érzelmei, a bűntudat, ami azóta is mardosta megállás nélkül a lelkét. Hiába mondogatta, hogy túltette magát rajta, az nem volt igaz. Lelke mélyén, egy szegletében fenn maradt. - Úgy lesz Mester!
Datara másnap kora hajnalban visszaindult Nyugatra.
Datara- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 660
Elosztható Taijutsu Pontok : 26
Állóképesség : 282 (C)
Erő : 232 (C)
Gyorsaság : 232 (C)
Ügyesség/Reflex : 232 (C)
Pusztakezes Harc : 232 (C)
Tartózkodási hely : A Megvilágosodás felé vezető úton
Adatlap
Szint: A
Rang: Vándor Szerzetes
Chakraszint: 581
Re: Datara
Uchiha Kagami Szer. Feb. 02 2022, 22:19
Hali!
Pályázatodat a csatlakozáshoz elfogadottnak minősítem, további jutalmaid +10 chakra és +8 elosztható TJP. Pár észrevétel (jó értelemben): tetszett a szöveg felépítése, egy-két elgépelés volt, de oda se neki, az mindig van az is lehet, hogy az én szememben tűnik már csak annak Mindenesetre üdv a Fuhei Templom testvérei között.
Mindenesetre üdv a Fuhei Templom testvérei között.Kagami
_________________
Tää jylhä kauneus ja ääretön yksinäisyys
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo
Állandó mesélések (4/4)
- Kowarii Zion
- Jelenlegi kaland: A bánya titka
- Shiawase Zouo
- Jelenlegi kaland: Messzi földeken
- Hiroto Osumi, Gensai Hayato és Kenta Koizumo
- Titkok, melyeket őrzünk
- Nosaru Kyoya
- Teremtés
Szilánkok Fórumkaland
- Kiolvasztás alatt
Uchiha Kagami- Kalandmester
- Specializálódás : Több éves posztok előkutatása
Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között
Adatlap
Szint: S+
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Pályázatok
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.