Re: Füstöskocsma

Sai Szer. Ápr. 17 2019, 08:56

Tessa

//csak hogy ne legyen uncsi a díszítés XD am nem kell szégyenkezned, kezdőposztnak ez igen szép :3 - én meg bocsi a késlekedésért, csak a gyerekek megint formába helyezték maguk ˇˇ' //

Füst Országa épp olyan volt, mint a kocsma, ahova betértél. Füstös, szürke, s mindenféle nép keveredett benne, akik nem különösebben foglalkoztak egymással, amíg az egyes személyek beleolvadtak a nagy tömegbe, az országot jelentő szürkeségbe. Ez nem mindig azt jelentette, hogy unalmasak lettek volna a hétköznapok, épp ellenkezőleg, ha nyugodtan sakézni kellett, sakézz nuyugodtan, de ha verekedni kell, hát nehogy te maradj ki, ha szórakozni kell, mindenkinek kell, ha dühöngeni, mindenkinek kell, nem muszáj egy oldalon állni, de ha valaki dühöng, illetlenség nyugodt érvekkel megpróbálni kibékíteni.
Ösztönök szintjén ezt megérezhetted, mikor vízzel indítottad egy kocsmában a rendelésed. Azonnal tekintetek keresztüzében találtad magad pofátlan különcségeddel, de azonnal visszanyugodtak a kedélyek - eh, turista -, mikor sakét is rendeltél hozzá.
Ugyanakkor senki nem volt hülye. A megjelenésed, ahogy próbáltad kerülni a feltűnést, mindenki tudta - csak senkit nem érdekelt igazán, hiszen nem voltál ezzel ritka holló -, hogy szökevény vagy. Egyesek még azt is el merték könyvelni, hogy kunoichi lehetsz. Hiszen nem sokszor tér be egy ilyen késdobálós helyre ennyire vékony, csöpp lányka anélkül, hogy meglenne a képessége megvédeni magát. Önvédelmi oktatás meg nincs minden bokorban. De azt is tudták, jobb nem tudni, mi járatban vagy, hiszen sokszor volt közük az embereknek Kemurigakure-i shinobikhoz, akik sokszor igen gátlástalanok voltak, úgy bújtak meg a civilek közt, mint a gaz a téli földben, arra várva, hogy felfedhessék maguk, és vérfürdőt rendezzenek. Mert Kemurigakure vezetősége igen érdekes elveket vallott, s mint olyan, inkább a hatalmasságok, mint a pórnép érdekeit tartotta szem előtt. S állítólag ez nem csak a civilek körében volt divat, hanem saját shinobijai közt is.
Lényeg a lényeg, mire helyet foglaltál, hogy elfogyaszd a rendelésed, már senki nem fordított figyelmet rád. Kivéve egyetlen szempárt. Egyetlen alkoholmámoros, érdekesen - de nem szexuálisan, azt nem érzékelheted benne - vágyakozó tekintetet, amely egy középkorú 40-es évei vége felé járó férfihez tartoztak. Végig figyelt, míg gurítottad lefelé a vizet, rajtad legelt tekintete, míg kiöntötted magadnak a sakét, s elnyíltak az ajkai bámulása közepette, ahogy a sakét is az ajkaidhoz emelted. Úgy tűnt, mint akit megbűvöltek, pedig nem állt szándékodban, ráadásul nem is hagyományosan volt megbűvölve, csupán érthetetlen kitüntetett érdeklődéssel figyelt, nem pedig úgy, mint aki prédának tekint. Már-már olyannak érezted, mintha hódolna annak, amit lát, mint valami műalkotásnak hódol az ember.
Egyelőre viszont nem mozdul. Csak provokál pillantásával, amit akkor se vesz le rólad, ha esetleg felé nézel, semmi szemérmesség nincs benne, s nem szégyelli, hogy telibe bámul. Talán arra kíváncsi, hogyan reagálsz.
Ha szemügyreveszed a fickót, semmi különös nincs rajta. Szeme sötét, talán barna, de a félhomályban akár szürke is lehet, csak nem tör meg rajta úgy a fény. Fedetlen fejét még haj keretezi, de a homlokán már erősen kopaszodóban van, szép M betűt mart már az idő sötétbarna frizurájába, amit rövidre nyíratott. Ruhája nem tűnik ki a tömegből, bármely civil hordhatna hasonlókat - nadrág, ing, rajta vékony kabát, ehhez egy kényelmesnek tűnő bakancs. Semmi extra táska vagy tárolóalkalmatosság nem volt rajta/nála, csupán egy kis zacskó függött az oldalán, ami tárcaként szolgálhatott mérete és alakja alapján. ezen kívül két zseb volt a nadrágján a derékrészen, de nem púposodott ki, ha volt is benne valami, az lapos vagy kis valami lehetett. A félhomályos, füstös helyen talán egyedül a keze lehetett volna feltűnő, de a látási viszonyok annyira nem tették lehetővé, hogy biztosra mondd, de mintha festékesek lettek volna az ujjai. Legalábbis nem gondolnád, hogy az egyébként konszolidált férfi csak úgy önkifejezési vágyból festené a körmeit ormótlan végeredménnyel. Már ha egyáltalán elhiszed, hogy nem csak a fényviszonyok viccelnek meg, mikor festéket vélsz látni az ujjain.

**Kushieda Unazaki Tessa** Vas. Ápr. 21 2019, 10:02

A kocsma, nem nevezhető éppen a nyugalom szigetének, így talán a lehető legrosszabb választás egy olyan ember számára, esetemben kunoichi számára aki kerülni akarja a stresszt. Nem is tudom miért döntöttem úgy, hogy betérek ebbe a helyiségbe, ahol a verekedések szintem majdnem minden naposak lehetnek. Hiányoztak volna az emberek? Kizárt. Talán az lehetett az legfőbb oka, hogy a hosszú kocsiút ami több héten keresztül tartott, már-már kínzott engem és ki akartam szabadulni belőle. Mindegy hova, csak ki abból a lóhúzta kalitkából. Az már csak mellékes jó volt az egészben, hogy alkoholt is fogyaszthatok, na nem mintha nagy alkoholista hírében állnék, de alkalmanként jól esik egy kicsit felönteni a garatra és kiereszteni a gőzt.

Szerencsére az itteni bennszülött ősittasok nem nagyon foglalkoztak velem azután, hogy sakét is rendeltem a víz mell, így magányomban le tudtam ülni a sarokban és el tudtam fogyasztani először a szomjoltómat, majd a kedélyjavítómat is. Már amikor a második csésze sakét öntöttem ki magamnak, akkor tűnt fel, hogy az egyik kopaszodó fura fazon bámul engem. Csórikám a fejfedőmtől nem sokat láthatott arcomból, ám ennek ellenére folyamatosan szemérmetlenül kémlelt engem, még csak egy pillanatra se volt hajlandó levenni rólam a szemét. *Ennyit a nyugodt sakézásról. Ahogy nézem, nem tűnik shinobinak, legalábbis nem látok nála semmi felszerelést vagy tartót amiben fegyver lehetne, habár egy képzett taijutsumesternek a teste a fegyvere. Na de el kalandoztam egy kicsit. Így első ránézésre nem tűnik edzettnek, pusztán egy negyvenes alkoholista fószernak nézem. De vajon miért bámulhat? Esetleg a zeném egyik rajongója lenne és felismert engem?!* Nagyot sóhajtottam, majd a kiöntött sakét felhörpintettem, majd újból ráemeltem tekintetemet. Még mindig engem bámult, ami fura volt, hisz nem éreztem semmi sexuális vágyat, pusztán érdeklődve nézett engem. Ám most, hogy kicsit jobban megnéztem feltűnt, hogy van valami a kezével. *Mintha festékfoltosak lennének. Talán egy ittas festővel lenne dolgom? Mindegyis, jobb lenne ha elintézném ezt a dolgot, mert a saké se esik olyan jól ha bámulnak közben.*

Habár próbáltam kerülni a feltűnést, most mégis magamra hívtam a figyelmet azzal, hogy a magasba emeltem jobb kezem mint a kisiskolások akik éppen jelentkeznek a tanárnőjüknél, ám a középső ujjamat nem nyújtottam ki, pusztán a mutató állt ékesen az égnek. Ha már mindenki engem figyelt, hangosan beszélni kezdtem, hogy mindenki hallja amit mondok, még az is aki a legtávolabb foglalt tőlem helyet.

- Jól figyeljetek! Annak az illetőnek, aki kidobja a kocsmából AZT a férfit -ujjam eközben eddig engem bámuló kopaszodó férfira mutatott - aki belépésem óta engem bámul mit sem törődve azzal, hogy mennyire kellemetlen lehet ez nekem, az egész estét fogyasztását én állom, igyon az bármennyit is! De csak egy személyét vagyok hajlandó fizetni. Oldjátok meg a dolgot, de verekedést viszont nem szeretnék ma látni, ha mégis megtörténne, ugrott a pénz! - Jelentettem ki és hogy bizonyítsam azt, hogy tényleg fizetni fogom a fogyasztást, egy erszénynyi pénzt dobtam oda a pultosnak, körülbelül 50.000 Ryonyi összeggel.

Remélhetőleg csendesen lerendezik ezt a dolgot az itteniek és a szatír is eltűnik a környezetemből, hisz másra se vágyok jobban mint egy nyugodt iszogatásra. Talán olyan sokat kérek?!

//Egy olyan fura kérésem lenne feléd Sai, hogy ha lehet a postod végén jelezd már nekem az aktuális stressz szintemet, mint ahogyan egy harc során jelezni szoktátok az aktuális életerő/chakramennyiséget. Szeretném, ha te szabályoznád ezt és százalékosan adnád meg az aktuális értékét. Tessa lelkivilága jelenleg gyenge, elég sok dologtól fél és tart így a jelen helyzetben 40%-ra tippelném meg az aktuális értékét. Ugye ez azért lenne fontos, mert Tessa másik /betegebb/ személyisége 60%-nál jelenik meg és ad hangot magának. Erről ha gondolod pm-ben egy bővebb leírást is adhatok neked, illetve az adatlapon is csinálok nemsokára neki egy leírást.

Köszi

//

Sai Szer. Ápr. 24 2019, 00:43

//Rendben

//

Problémamegoldási készséged igen sajátos volt, ugyanakkor sikerült ezzel igazi őskáoszt elindítanod annak ellenér,e hogy kb senki sem mozdult. Mert hát senki nem akart lemaradni a remek ajánlatról, na de ha ölre mennek, akkor lemaradnak, azonnali system error alakult ki a legtöbb alkoholgőzös fejben. Még arra se apellálhatott a józanabb okosabbja, hogy kifog rajtad, és a szavaid átértelmezve tulajdonképp mindenki fogyasztását fizetteti veled, s így megoldja a "gordiuszi csomó" rejtélyét. Így mindenki ugrásra kész volt, az idegek pattanásig feszültek, miközben mindenki árgus tekintettel figyelte a másikat, csak a férfi, akiről szó volt, vágott határozottan olyan arcot, mint aki a legjobb szórakoztató műsort nézi épp.
Ő is volt végül az, aki megtörte ezt a mozdulatlan, gyilkos indulatoktól terhes csendet.
- Majd én kivezetem magam - indul az ajtó felé, ledöbbentve és egyben csalódottá téve a társaságot, hiszen kijelentésével mindenki tudta, lecsúsztak a remek ingyen piálós este lehetőségéről. Viszont bujkált valami huncutság a férfi szemében, amitől nem lettél nyugodtabb, mi több, ha lehet, irritáltabb is, mint eddig. Mert úgy érezted, a képedbe röhög hasonlóan pofátlanul, mint amilyen pofátlanul bámult. Az ajtóban megállt, majd feléd fordulva megragadta a saját vállát durván, és színpadiasan kitaszította magát a kocsmából. Mondhatni, amennyire egy ember saját magát félig komolytalanul kidobni képes egy helyiségből, ő megtette.
Igen ám, de ezzel nem volt vége a történetnek, mert nagyjából két perc múlva visszalépett az ajtón, felsőbbrendű vigyorral a pulthoz vonult, és fennhangon rendelt: - A kisasszony számlájára legyen szíves egy üveggel a legjobb évjáratú sakéjából. Igazán megdolgoztam érte - vigyorgott kajánul.
Elvégre az nem szerepelt a korábbi felajánlásban, hogy a kihajított illetőnek kinn is kell maradnia.

//stressz szint: 70% - x"D lássuk a medvét, de szerintem ekkora pofátlanság után akár 100% is lehetne xDDD, vagy csökken, és halálra röhögi magát, de úgy érzem, a karaktered most inkább felfelé tornázza a saját agyérgörcsét. //

**Kushieda Unazaki Tessa** Szer. Május 01 2019, 15:36

Mondhatni meglepődtem. Azt vártam, hogy az emberek meghallva ezt a remek ajánlatot, mármint azt, hogy egész éjszaka ingyen ihatnak, fejvesztve, akár néhány orrot is betörve, de rohannak majd és kipenderítik a fickókámat, de nem ez történt. Az emberek vagy az eddigi tütüke miatt fel se fogták milyen lehetőség van előttük, vagy ismerték a férfit és félték őt eléggé ahhoz őt, hogy ne merjék kitessékelni. Minden esetre a férfi fogta magát és önszántából a kijárat felé kezdett sétálni egy "Majd én kivezetem magam" egysoros monológ után. Hirtelen nyugtalan lettem ettől, hisz mégse úgy történtek a dolgok ahogy azt én szerettem volna, de ebbe bele tudtam törődni, fő hogy a fickó vette a lapot, talán rájöhetett, hogy nem kívánatos kompánia a számomra és elmegy és ebbe bele is nyugodtam és amikor kilökte magát az ajtón, talán egy kicsit meg is mosolyogtam a dolgot és egy sakeval szerettem volna megkoronázni a dolgot, azonban a fickó pofátlanul visszalépett a helyiségbe, ráadásul mosolygott. Habár eddig is frusztrált a cselekedete, most ezt az egészet jócskáncsak megfejelte.

*Miért? Miért ilyen fontos neki ez? Teljesen megalázott és a képembe is röhög, ráadásul most az én pénzemen rendel sakát. Valamit tennem kell! De mit? Újabb pénzt ajánljak fel az ittenieknek? Igen talán ezt kellene tennem. Talán ezzel megoldódna minden*

Teljesen össze voltam zavarodva, nem is tudtam nagyon épp gondolatokhoz nyúlni, mert egyre csak azon járt a fejem, hogy az ittlévő alkoholittas banda most biztosan mind rajtam kuncog és azon forgatják agytekervényeik, hogy vajon miképp részesülhetnének az ingyen piából. *A pofátlanság netovábbjaként még ki is tudnám nézni abból az alakból, hogy másokat hív meg italra a pénzemen, csak hogy gúnyolódjon rajtam. Le kell nyugodnom, találnom kell erre valami megoldást! Talán ha fognám magam és elmennék, igen talán az megoldaná a dolgot!* Egyre csak a férfi körül járt az eszem és észre se vettem, hogy indulatomban az asztal szélébe markoltam és annyira megszorítottam azt, hogy kis darab le is roppant róla.

*Persze... az a lehető megoldás, hogy füledet farkadat behúzva elmenekülsz ha nem tetszik az adott szituáció. Akkor is pont ilyen voltál! Ilyen szánalmas!* Hirtelen Yoko hangja zavarta meg nyugodtnak nem nevezhető gondolkodásomat. Bármennyire is próbáltam elkerülni azt, hogy "találkozzak" vele, mégis idevezetett ez a szituáció.

*Nem lehetne, hogy most az egysze...* *NEM* Vágott közbe, meg se várva mire akarok kilyukadni. *Nem vagy ura a helyzetnek, egy szerencsétlen alkoholista túljár az eszeden, te pedig megint pénzt akarsz adni az ittenieknek?! Szánalmas vagy. A hang országa egy szánalmas kis ninjácskát nevelt belőled te pedig megtörtél az első komolyabb feladatod alatt... és még te akarod lerendezni ezt a dolgot?* *Elég legyen, nem hagyom, hogy befészkeld magad a fejembe! Megoldom valahogy és kész!* *Nem nevetnek így is eléggé rajtad? Nem arról szó sem lehet! Add át az irányítást, engedd meg nekem, hogy lerendezzem ezt a dolgot. Ígérem, ha nem tetszik amit csinálok, megállíthatsz!* *Mit tudnál te tenni? Talán megölsz mindenkit?* *Talán, talán megölhetnék mindenkit, de az csak rontana a helyzetünkön. Minden esetre nálad jobban kezelem ezt a helyzetet Mrs. pénztadokazalkoholistáknak.* Egy pillanatra elnémítottam az elmémet, már amennyire ezt meg tudtam tenni Yokotól, s végül sóhajtottam egyet. Beláttam, valóban kicsúszott a kezemből az irányítás, nem tudnék már semmi értelmeset tenni. *Legyen! De amint fegyvert ragadsz, visszazárlak és isten a tanúm rá, keresek valakit aki a fejembe mászik és lepecsétel téged egy életre! Úgy hallottam a Konohai Yamanaka klán képzett az ilyesmiben!*

Nehezen ugyan, de átadtam Yokonak a gyeplőt, s bár féltem attól, hogy irányíthatatlanná válik és nem fogom tudni megállítani, reméltem, hogy nem fog tombolásba kezdeni mint valami Hulk utánzat.

Míg én Yokoval kardoskodtam, a férfi egy adag sakát kért a pultostól, méghozzá az egyik legjobbat, s végig míg kiszolgálták őt, szemtelenül vigyorgott. Ez valahogy Yokonak tetszett, ő értékelte azt amiért a férfi tett, elvégre újra megmutathatta magát, ráadásul most még irányíthatja a "gazdatestét". Ennél jobb napja talán még nem is volt. Mindennek örömére lábával kitolta az asztal túloldalán lévő széket ezzel meginvitálva a férfit az asztalához, majd egy könnyed mozdulattal levette a kapucnit a fejéről. Ha a férfi kap a lehetőségen, márpedig miért ne kapna rajta, hisz mindvégig engem pécézett ki magának, és leül az asztalhoz, fel is emelem csészémet szorgalmazva ezzel, hogy töltsön egyet a csehó legfinomabbjából. Immáron újdonsült társaságommal az asztalnál, persze ha leül hozzám, élvezem a nyugodt italozást és közben a férfit vizslatom. Elsősorban a kezeit nézem meg jobban, hogy azok tényleg festékfoltok-e amit láttam, másrészt pedig minden szokatlan stílusjegyet kivizslatok szemeimmel, amit a távolból nem láthattam rajta, de ami talán a legfontosabb, amint szóláshoz nyitná a száját, megelőzöm őt.

- Édesanyád nem tanított meg rá, hogy nem illik másokat bámulni?! Itt hagyok egy kis szünetet, de annyit nem, hogy válaszolni tudjon. - Minden esetre, a kis kipenderítős színdarabod, nos hát... nem számítottam rá! Megmosolyogtatott, ezért is hívtalak meg az asztalomhoz és ha már itt vagy, kérlek fejtsd ki, hogy miért tüntetsz ki ennyire figyelmeddel?

*Mondhatni, wáó! Álmomban sem gondoltam volna, hogy Yoko ilyen higgadtan fogja kezelni a dolgot. Most az egyszer, le a kalappal előtte.*

Sai Kedd Május 14 2019, 13:14

A fejedben zajló kis tusából semmit nem lehetett kifelé észrevenni. A kocsma valóban arra várt, mit reagálsz az egyértelmű provokációra, mi több, egyenesen pofátlanságra, így amikor kitoltad a széket az asztalod mellett, egyöntetűen egyfajta elégedetlen, mondhatni csalódott moraj kélt, hogy lám, ebből se lesz jó kis csihi-puhi vagy legalább valami oltári sztori. Így amikor a fejedről lekerül a kapucni, már csak pár érdeklődő pillantgat feléd, és ők se igazán vizslatóan, remélhetőleg nem ismert fel senki, akinek nem kellett volna.
A férfi viszont, ahogy másik éned számított is rá, kapott az alkalmon, és a sakéját felnyalábolva letelepedett veled szemben, az asztal másik oldalára. Ahogy megnézhetted jobban a kezét, továbbra is festékfoltnak, a sötétebbek esetleg tintafoltnak tűntek a színes foltok rajta. Semmi, de semmi különleges nem volt rajta a fene nagy pofátlan fején kívül. Lassan ez lesz a furcsa, hogy cseppet sem furcsa ekkora mellénnyel...
Ahogy megemelted a csészét, értőn töltött. Mozdulata kifinomult volt, már-már feltűnően előkelő. Valahogy nem illett középszerű megjelenéséhez s koszosan hagyott kezéhez. Mivel azonban nem úgy tűnt, mint aki szólni akar, s továbbra is csak méregetett, mintha most közelebbről újra méretet venne minden porcikádról - na meg alaposan megnézte az arcod, ami eddig javarészt takarásban volt -, magadhoz vetted a kezdeményezést.
Mind a letolás, mind a dicséret megmosolyogtatja a férfit, tekintetében egyfajta elégedettség gyúl, mintha valami ilyesmire számított volna. Fene se tudja, mi zajlott a fejében, de nem átlagos valaki volt, az biztos.
- Olyasvalakinek tűnsz, aki talán a segítségemre lehet - nem teketóriázik, elég konkrétan a tárgyra tér, ugyanakkor titokzatos is marad, mert elég rébuszosan folytatja. - Mennyire érdeklenek a festmények? Gondoltál már valaha arra, hogy milyen jó lenne egyik vagy másik világában létezni?

//szintet most nem írok, mert gondolom, míg vissza nem zavarod, addig most Yoko ébren van//

**Kushieda Unazaki Tessa** Vas. Jún. 02 2019, 14:53

A kedélyek lassan lecsillapodtak, az emberek visszafordultak társaságukhoz és folytatták azt amit eddig is tettek, ittak. A szokásos kocsmai csendéletben -amit nekem sikerült megzavarnom- már az asztalmomhoz invitált fickóval tudtam foglalkozni, jobban mondva Yuriko foglalkozott vele, ugyanis én kispadra ültem valahol legmelül a saját tudatomban. Még nem nagyon értettem ezt a dolgot, ilyesmire még sosem volt példa, olyan érzés ez az egész szituáció mintha félálomban lennék. Teljesen tisztában voltam a körülöttem történő dolgokkal, azonban a testem magától mozgott, magától beszélt, mintha csak egy színi előadást látnék saját magamról.
Yuriko jól kezelte a dolgokat, nálam legalábbis sokkal jobban, már ha az sikernek számít, hogy az eltüntetni kívánt férfi körülbelül egy méterre ül tőlem és most onnan vizslat tekintetével, mintha csak átlátna a ruháim takarása alatt. *Nem tetszik ez az érzés, ez a férfi egy rossz ómen! A mozdulatai kifinomultak, a keze pedig festékes...* *és akkor mi van, ha festékes a keze? Egyébként meg nekem sokkal inkább tintának látszik. Na és?!* *A festészet egy olyan drága hobbi amit egy átlagos közember, jobban mondva kocsmatöltelék nem engedhet meg magával, nem beszélve róla, hogy nem kis tudás kell ahhoz, hogy valaki értsen a művészethez. Ha tinta lenne akkor meg pláne, a kalligráfia áll legtávolabb azoktól akik, hogy is mondjam, itt töltik mindennapjaik.* *Paranoiás vagy. Még ha művész is, miért ne jöhetne le meginni egy kupicával? Te is festesz és zenélsz, mégis itt vagyunk. Talán ez is egy rossz ómen?! A lényeg, hogy hagyd ezt rám, majd én elrendezem a dolgot.*
Yuriko kecsesen megemelte csészéjét, hogy köszöntse új társaságát az asztalnál, majd kortyolt egyet a remek italból. A delikvensünk nem volt túl bőbeszédű, így magunkhoz véve a kezdeményezést, elkezdtük a társalgást, ami egy csapásra egy furcsa fordulatot vett. Miután végighallgattuk mondandóját, Yukiko így felelt.
- A festészet nem épp az én világom, de ismerek valakit aki rengeteget mesélt nekem róla, így konyítok hozzá egy kicsit, de még sose hallottam tőle olyat, hogy milyen lenne egy festmény világában létezni. Minden esetre kicsit merész dolog, még tőled is azt feltételezni, hogy segíteni fogok. Bár... azt szokták mondani, hogy mindennek megvan a maga ára. Yuriko ekkor dörzsölni kezdte ujjait egyértelmű jelet adva ezzel, hogy mire is gondol éppen.

//Sajnálom, ettől többet nem tudtam kicsikarni magamból >.<'' //

Sai Szomb. Jún. 15 2019, 00:28

//Ugyan, mindig csak érzéssel, ha ennyi jött, ennyi jött, nincs szerintem semmi para ezzel a reaggal :3//

Sejteni lehetett, hogy egy ilyen kezdés után ilyen folytatást vesz a beszélgetésetek, a férfi mégis úgy tűnt, meglepetten fürkész. Mintha nem effajta fizetségre számított volna. Mintha valami egészen mással kalkulált volna.
- Nem gondoltam volna, hogy az előbbi felhívás után pénzt szeretnél. De lehet arról is szó. Akár vázolhatnád is az elképzeléseid.
- Nem is tűnik úgy, mintha meg lenne róla győződve, hogy jól értelmezte a jelet. De legalább most először láthattad, milyen, amikor kicsit kizökken a korábbi attitűdjéből. Nem vészes, mégis a sztoikus nyugalma és rejtélyessége után üdítően hathat eme "bizonytalanság". Ugyanakkor az is felmerülhet benned, hogy vajon mivel kalkulált, milyen fizetséget gondolt elég csábítónak. Mert azt csak nem gondolhatta, hogy csak úgy minden nélkül repülsz neki segíteni, különösen nem a "megismerkedésetek" körülményei után.
Viszont az is érdekes lehet, hogy a pénz gondolata sem okoz neki gondot, pedig nem olyannak tűnik, akit felvetne - márpedig senki nem gondolná ilyen kendőzetlen gesztusnyelv után, hogy kis összegről lenne szó. Ki lehet ez a férfi valójában, és mit akarhat pontosan?

**Kushieda Unazaki Tessa** Pént. Júl. 05 2019, 12:09

//Most vettem észre, hogy az előző reagomban leYurikoztam Yoko-t xD hogy én mit fogok ezért kapni tőle... :"D //

A férfi meglepődött azon amit Yoko mondott neki, valószínűleg teljesen mással számolt, nem gondoltam volna, hogy anyagi "jutalmat" fogunk kérni tőle és ez teljesen meglepte, bár persze egy szóval se említettem neki azt, hogy ez pénzben kellene kifejeznie, pusztán az ujjaimat dörzsöltük össze.
- Pénzt? Ugyan, ezt mégis miből gondoltad?! - Egy pillanatra eljátszva a zavarodottat a kezemre néztem ami még mindég dörzsölte az ujjait, majd meglepve felszisszenek. - Ááá, ezért gondoltál a pénzre, ne gondolj rosszra, pusztán az ujjaimat vakargatom, mert éppen viszketnek.- Kuncogok egy kicsit előtte, holott legbelül kis játékom miatt dicsőséges örömtáncot tudnék járni, most valamennyire belekóstolhatott a saját pimasz stílusába. Ami pedig a dolgok háttere mögött ált, az nem csak maga a szívatás, egyszerűen ki akartuk deríteni, hogy mégis kivel van dolgunk. Egy utcai pimasz huligán, akinek a festés a hobbija, nem tudott volna felajánlani pénzt, pláne nem úgy ahogyan azt ő tette. *Egy rangosabb füstországival lehet dolgunk, egy biztos, hogy van pénze, akinek van pénze annak vannak kapcsolatai és akinek vannak kapcsolatai az nekem minden pénzt megér.* *Ördögi kör mi?!* Érdekes módon ez volt az első olyan kis beszélgetésünk Yokoval amiben közös nevezőre tudtunk jutni.
Miután befejeztük a kuncogást, kicsit komolyabb hangvételre váltunk. - Legyen hát, segítek neked - jelenttük ki miközben mindkettőnknek töltök egy újabb csésze sakét - a fizetségem pedig majd megbeszéljük az után, hogy végeztünk. Mondtuk neki, majd megemeltük a csészémet, hogy koccinthassunk is egyet a mi kis üzletünkre.
- Akkor akár be is avathatnál, hogy miről lenne pontosan szó, már nagyon felcsigáztál vele. Yoko még egy kedves mosolyt is az arcunkra biggyesztett.
*Remélem most már elégedett vagy. Nem halt meg senki, a dolgot is elrendeztem neked, plusz még a kis magánküldetésedet is előrébb segítettem. Ahogy ígértem mostmár a tiéd a pálya, viszont ne szúrd el nekem a dolgot ha lehet...* Yoko hangja fáradtnak hatott, majd pedig visszaadta nekem az irányítást. *Habár ha jól emlékszem azt kértem tőled, hogy tüntesd el a szerencsétlenjét, nem pedig, hogy üzletet köss vele...* Mondtam neki kissé szemrehányóan, viszont válasz már nem érkezett amit furcsálltam, szinte biztos voltam benne, hogy valami frappáns revansot vesz, de szó nélkül hagyta a dolgot. *Érdekes, elfáradt volna? Megviselte, hogy ő irányította a testemet? Vajon mi lehet ő pontosan?!* Habár a mai napon rengeteg újat megtudtam Yokoról, viszont újabb kérdőjelek is felmerültek vele kapcsolatban.

Sai Csüt. Aug. 01 2019, 15:07

[Tessa]

//Előferdül Very Happy

Örülj neki, hogy nem nyakazott le érte álmodban Very Happy

A késésért pedig bocsánat, kissé összesűrűsödtek a napjaim ˇˇ' //

- Ó, igaz! - mosolyodik el. A kis pofátlan csínyed inkább visszazökkentette a korábbi állapotába, mintsem még inkább megzavarta. Mintha pont afelé haladnának az események amely felé kalkulálta őket. Ki tudja, a végén lehet, jobban jársz, ha mégiscsak lehúzod egy nagy adag lóvéval.
De hogy mennyire a kedve szerint haladnak az események, azt mutatja az is, hogy végül a nevedben Yoko belemegy, hogy elvállalja a titokzatos és ellentmondásokkal teli férfi megbízását vaktában.
- Előbb keressünk nyugodalmasabb helyet - áll fel, ahogy szerinte a megegyezés megszületett, majd azzal az előfeltevéssel, hogy gond nélkül követed, kilépett a kocsmából. Ha nem akadékoskodsz vagy nem szólítod meg erélyesebben, akkor szó nélkül halad előre, elvárva, hogy kövesd, s közben a környéket kémleli, s egyre kacskaringósabban szövi az útirányt keresztül mindenféle sikátoron, keresztutcán, egy ízben még az egyik épület tetejére is felmászik egy létrán, hogy a másik oldalon egy, a tetőhöz érő, amúgy hatalmas fa vastag ágán ereszkedjen le.
Végül távoztok a faluból, amelynek kis kocsmájában összehozott benneteket a sors, s a falut körbevevő dohányföldeken túl végül a közeli, mégis már nem olyan közeli bambuszerdő sűrűjébe meneteltek. A bambuszerdőben, amíg a kitaposott ösvényen haladtok, nincs gond a sétával, de egy ponton a férfi betér a sűrűn növő bambuszok közé, s igen csak meg kell küzdened vele, hogy lépést tudj tartani vele, félrehajtogatva a bambuszok törzseit. Mondjuk az is tény, hogy ha gondolkodsz rajta és figyelsz, rájöhetsz, hogy alapvetően a sűrű rengeteg ellenére is tempósan lehet haladni, csak körülményes, és kunoichiként roppant mód lecsökkentve érzed a lehetőségeid, hiszen a képességeid java itt mit sem érne egy támadás esetén, de be kell látnod, megtámadni is épp olyan nehéz lenne jó pár méter után már a rengetegben.
Mire azonban a klausztrofóbia utolérhetne, a bambuszok hirtelen utat engednek, s ahogy a terep sziklásabb lesz, úgy ritkulnak meg a növények. A férfi pedig megáll az egyik sziklánál, s ahogy mellé érsz, eltolja az egyik addig mozdíthatatlannak tűnő szikladarabot, s egy járatot tár fel előtted, s előre enged, hogy majd maga illessze vissza a sziklát tökéletesen a helyére. Odabenn a sötétben magabiztosan motozva máris fáklyát gyújt, s a fellobbanó fényben előre indul. Ha kérdeznél, elmondja, hogy ez a járat valamikor egy itteni híresebb, ma már kihalt klán egy rejtekhelye volt. Arra viszont nem válaszol, mintha meg se hallotta volna, ha érdeklődnél, hogy ő honnan tud a helyről. Helyette mesélni kezd: - Ez a föld alatti járat nem egyszerű rejtekhely. Komoly akadályok védték és védik a mai napig is. Egyfajta út egy másik valóságba.
Ahogy kanyarodik egyet a járat, te is megtapasztalhatod ezt, mert az kiszélesedik, s torii kapuk végtelen alagútjává alakul látszólag, amelyeket kis lámpások világítanak meg - de hogy a fény hogy születik bennük, azt nem tudod, lehet, a férfi műve már, de ha nem, akkor kifejezetten kísérteties gondolatok kergethetik a fejedben egymást e rejtély miatt.

- Nem kell aggódnod, a folyosó akadályait már hatástalanítottam, a feladatod e folyosó végén vár rád, s ott elmondom, eddig mire jöttem rá, és hogy mi lenne a feladatod, amire felfogadtalak.
Nem kell sokat türelmetlenkednek, bár a kapusort 1000 torii alkotja, hamar végigjuttok rajta tempósan lépdelve előre, a végét pedig már messzebbről lehet látni. Vagyis hát azt lehet látni, hogy nem lehet tovább látni, ugyanis a torii kapuk végén egy hatalmas festmény zárta el a továbbhaladást.
A festmény hatalmasnak tetszett, mert nem egy hatalmas jelenet foglalta el, hanem sok apró részre volt osztva, amelyek mindegyike egy-egy jellegzetes apró jelenetet örökített meg. Mintha egy festő hatalmas életműve minden darabját erre az egyetlen sziklafelületre akarta volna összezsúfolni egybemontázsolva őket.
- Ez a festmény speciális. Olyasmi funkciót szolgál, mintha vegyítettétek volna a tekercseiteket, amelyekbe tárgyakat pecsételtek, a genjutsuitokkal, amikkel illúziókat teremtetek. A dolgod annyi, hogy festménybe belépve felkutasd nekem ezt a tárgyat.
A férfi a nadrágja zsebéből egy összegyűrt, papírt vesz elő, amin egy kép volt látható. A képen pedig egy teás csésze.

A feladat szerinte világos, legalábbis nem mutatja jelét, hogy bármi mást szeretne mondani, rajtad áll, kérdezel-e, vagy fejest ugrasz a felettébb furcsa feladatba.

//Nyugalmi állapot: 95% - az ismeretlen férfi és az ismeretlen terep okán

A következő posztot a Bambuszerdőbe írd!//

Ajánlott tartalom