Shiro
3 posters
1 / 1 oldal
Shiro
Shiro Kedd Feb. 20 2018, 03:15
Tobiramával való egyeztetés után akkor élnék a lehetőséggel és talán előszőr a gundan történelmében indítanék egy ninjuu karaktert 
Mivel még nem volt különösebb kiindulópontom, vagy egy-két ilyen előtörténet, így megpróbáltam a legjobbat kihozni A javaslatokat, ötleteket szívesen veszem :3
Chakraszintet elért karakterek: Inohara, Kureiji Hanaro
Név: Shiro
Ország: Fumiyuubo erdőség
Rang: Menyét :3
Szint: D (nagyából egy gennin szintjén van)
Chakraszint: ???
Kor: 3 éves
Nem: Hím
Felszerelés: Kyojin Rippingu//Óriás Hasító: Egy picike, nagyából 5 centis kard amit Eisuke készített Shiro számára a saját kezével, s ez miatt az ifjú menyét nagy becsben tartja. Esetleges különleges képessége még nem ismert, de tulajdonságaiban megegyezik egy normál katanával.
Kinézet: 18 centis testhossz, 4 centis vállmagasság 5 centis farokhossz, súlya kb. 200 gramm. Kortársainál valamivel kisebb menyét, sárgás fehér szőrzettel, barna mancsokkal és zöld szemekkel. Ruházata egy kis kabátocska, aminek a hátára tűzve hordja a kardját.
Jellem: Egy igazi harcos jelleme bújik meg apró testében. Fiatal kora miatt még meglehetősen forró fejű és meggondolatlan. Néha önfejű és gyakran cselekszik előbb, mint hogy gondolkodna. Másfelől viszont jóhumorú, kedves és ragaszkodó. Mivel egész eddigi életét egy ember társaságában töltötte fogalma sincs, hogyan kell egy menyétnek viselkedni. Menyét társaival ellentétben keveset eszik és alszik.
Különleges képesség: Fumiyuuboi leszármazása miatt és a z Eisukeval töltött idő alatt elsajátította az emberi beszédet. Voltaképpen csak ezt beszéli egyedül, a többi beszédképtelen állattal nem képes kommunikálni. Emellett a rengeteg gyakorlás miatt képes megformálni az összes kézpecsétet.
Elsődleges elem: Szél (még nincs feloldva)
Technikák: Alap E szintű jutsuk
Három évvel ezelőtt
Három napja tartott már a vihar. Vízesésként zúdult alá az égből az éltető víz. Viharos szél tépázta a fák koronáit, embert és állatot egyaránt kínozva, s az eget éjsötét felhők tarkították.
Az egyszerű, képzetlen közember szeme talán észre sem vette volna, ahogy a fák lombjai között ugrálva két árny suhant észveszejtő, szemmel alig követhető gyorsasággal. Két menyét ugrált a fák ágai között, az egyik egy fekete, méretes hím, a másik egy nála jóval kisebb nőstény. A hím egy aprócska tekercset, míg a nőstény egy picike puttonyt hordott a hátán. Sötét árnyak gyülekeztek mögöttük, ahogy már-már habzó szájjal gyorsítottak az iramon, hátra-hátra tekingetve. Úgy tűnt üldözőik nem tágítanak, s ha így folytatják utol is érik őket. Egy vastag ágon futottak keresztül, majd egy ugrást követően egy vékonyabbra érkeztek, de a dolgok nem úgy sültek el ahogy számoltak. Kettejük súlyát nem bírta az apró ág, a nőstény érkezésével megadta magát, s recsegve ropogva hullt alá a két menyéttel együtt. A két állat pörögve forogva zuhant sötét mélység felé, de pár méter után a hímnek sikerült kapaszkodót találnia, s egyik mancsával az ágba kapaszkodva nőstény társa mancsáért kapott, s apró testének minden erejét beleadva feltornázta kettejüket az ágra. A fekete hím már pont kifújta volna magát, mikor a nőstény megkövült arcárra tekintve benne is megállt az ütő. Szíve nagyot dobbant, ahogy észrevette, hogy az aprócska puttony eltűnt a nőstény hátáról. Amaz már ugrott is volna a feneketlen mélységbe, egyetlen kincsének visszaszerzésére, de társa megragadta a mancsát, s mintha a vihar zajában alig kivehetően mondott volna valamit, majd tovább indult. Társa még könnyekkel a szemében meredt a puttony után, majd társa unszolására, habozva ugyan, de Ő is elindult, válla fölött vissza-vissza nézve, hezitálva.
Az aprócska csomag, benne egy piciny lüktető szőrgolyóval egy sokkal lejjebb lévő bokor ágán akadt fenn. Még aznap este egy másik árnyék jelent meg az erdő fái között suhanva, egy maszkos férfi. Szeme megakadt a bokorra akasztott kis csomagon, s leugrott, hogy közelebbről is szemügyre vegye. Ahogy kibontotta döbbeneten vette tudomásul, hogy a csomagban egy aprócska, szőrtelen állatbébi alussza az igazak álmát.
A férfi aki azon az estén a kis menyétbébire talált, egy Karaku Eisuke nevezetű szökött ninja volt. Egykor Iwagakure elismert shinobija volt, de sok dologban nem értett egyet a falu vezetőség döntéseivel, s a háború kirobbanása után megszökött onnan. Az iwai vezetőség, félve attól, hogy a férfi esetleg belső titkokat is magával vitt, s ismerve a férfi nézőpontját, a likvidálás mellet döntött.
Termetes, de nem kövér, barna hajú zöld szemű férfi volt. Pici bajusszal, kecskeszakállal, s Hatalmas, lapátnyi tenyereinél csak szíve volt nagyobb. Ennek köszönheti Shiro is, mert hogy így nevezte el a kis állatkát, hogy azon az estén nem fagyott meg.
Szerelem volt első látásra, s az együtt töltött idő csak még szorosabbra fűzte kettejük kapcsolatát. Eisuke féltő gondoskodásának hála Shiro gyorsan megerősödött, s kinyitotta a szemét. Az első látvány, ami aztán bele égett az elmélyébe is, azok a férfi hatalmas zöld szemei voltak, ahogy ellágyulva meredtek rá.
A legnagyobb meglepetés akkor érte az egykori iwai shinobit, mikor a kis háziállata előszőr megszólalt. A férfinak ugyanis fogalma sem volt, hogy a kis szőrgombóc, aki társaként vele tart valójában a Fumiyuubo erdőségből való. Mint egy kisgyermeket, úgy tanította Eisuke a beszédre a kis apróságot, s a pici elképedve halgatta a történeteket. Shirot szinte minden érdekelte, a világ amibe beleszületett, az állatok, a növények, de legfőbképp az emberek világa. Eiskue mesélt falvakról, a shinobikról, háborúkról és békéről, legendákról, s vérszomjas szörnyekről a kis menyét pedig ámulva hallgatta a történeteket, s éjszakánként arról álmodott, hogy egyszer belőle is legendás ninja válhat.
A termetes iwai férfi szokás szerint valamin ügyködött. Késő délután járt, s a nap sugarai már kezdtek elhalványulni a horizont szélén, mikor Shiro hezitálva Eisuke elé állt. A férfi kapkodva zsebre vágta amin épp dolgozott, s kis védencére tekintett. Shiron látszott, hogy valamit mondani szeretne, de nagyon nehezen akaródzik neki kimondani. A férfi már napok óta látta a kis menyéten, hogy valami aggasztja, valamit mondani szeretne, de akárhányszor próbálta megtudakolni, annak csak nem akaródzott elmondani. Eisuke fejében még az a gondolat is megfordult, hogy a menyét talán szeretne hazamenni társaihoz, s normális ninjuu életet élni. Valóigaz amióta csak az eszét tudta Shiro menekült, s talán mostanra már elege lett belőle, s nyugalmat akart. Tudta jól egyszer elkellett, hogy jöjjön ez a pillanat is. Bár eddig úgy gondolta lelkiekben már felkészült, most nagyot dobbant a szíve. Nem akarta Őt elengedni, de megkellett birkóznia avval is, ha Shiro haza szeretne menni.
Ám a dolgok másképp alakultak, mint ahogy azt az iwai szökött gondolta. Tátott szájjal, kidülledt szemekkel hallgatta Shiro szavait.
- Eisuke. - szólt az ifjú félszegen, fűzöld szemeiben csillogással, melyek most Eisuke szemeibe mélyedtek. - Szeretném, ha tanítanál. Én is ninja akarok lenni. Én is olyan híres és tisztelt szeretnék lenni, mint azok akikről meséltél. Olyan nagy akarok lenni, mint Te! Körbe akarom járni a világot és küldetéseket végezni, meg minden....
A férfi előszőr habozott teljesíteni a kérést, s mindig csak elodázta a dolgot, de Shiro nem tágított, s addig-addig kötötte az ebet a karóhoz, míg az egykori iwai beadta a derekát.
Eisuke ugyanis eleinte féltette kis védencét. Félt, hogy ha esetleg gyakorlásba kezdenek, Shirot letörné a sikertelenség, de a kis menyét addig húzta az agyát, amíg a férfi belement, gondolva, ha a saját bőrén tapasztalja meg a sikertelenséget talán előbb-utóbb feladja. Másfelől nem szerette volna, ha Shiro is keresztül megy azon, ami miatt Ő is elhagyta egykoron a faluját. Az érzést, hogy legyél bármilyen képzett is, nem vagy képes változtatni a dolgokon, mert az emberek ostobák és csak a saját érdekeiket követik.
Elkezdődtek hát az edzések, de a férfi legnagyobb megdöbbenésére a kis menyét minden akadályt emberfeletti erővel és sebességgel ugrott meg. Az elkövetkezendő két évben Eisuke, látva, hogy a kis menyét elé semmi sem gördíthet akadályt shinobi útján, egyre keményebb edzéseknek vetette alá.
Nehéz kezdetek
- Szóval úgy gondolod shinobinak lenni olyan egyszerű mi? - állt Shiro elé Eisuke hatra kulcsolt karokkal. - Hát akkor lelövöm neked a poént: nem az! - az utolsó szavakat nyomatékosítandó, majdnem egészen Shiro orráig hajolt. - A shinobik útja vértengereken és hullahegyeken vezet keresztül. Nincs annál szörnyűbb érzés, mikor társaidat, barátaidat kell látnod meghalni mások ostoba és meggondolatlan döntései miatt.
- De... - Shiro mondani szeretett volna valamit, de a férfi félbe szakította.
- Semmi de! Amikor minden nap pengeélen táncolsz élet és halál között, majd akkor döbbensz csak rá igazán mi is a fontos az életben. Most pedig lássunk hozzá. Ha tényleg shinobi akarsz lenni ahhoz erősödnöd kell. Kigondoltam neked egy napi edzéstervet, amit minden egyes áldott nap teljesítened kell. Minden reggel nyolckor felkelsz és lefutsz két kilómétert. Nem kevesebbet. Ha ezt teljesítetted, akkor közvetlenül utána kezdjük a taijutsu edzéseket.
- Igen, de...
- Mondtam már, hogy nincs de! Innentől elkezdődött a shinobivá válásod. Szóval hajrá, két kilométer.
Hogy hogy ment a dolog? Az első hónap maga volt a pokol. Shiro minden nap megpróbálkozott a lehetlennel. Minden egyes áldott nap nekiveselkedett a két kilóméternek, s minden egyes nap szinte kopásig járatta négy aprócska lábát. Eleinte Eisuke csak titokban követte, s várta hogy amaz talán feladja az egész ostoba ninjásdit, de egyre inkább rádöbbent, hogy Shirot nem ilyen fából faragtág. Néhány alkalom után, miután Shiro végkimerülésig hajszolt testét az út porából vette karjaiba, Ő maga is belátta, hogy egyszer tényleg nagy ninja lehet még a kicsiny menyétből.
Amint ifjú hősünk végre már képessé vált lefutni napi szinten a két kilómétert Eisuke, most már teljes bizalommal és odaadással kezdte bevezetni Shirot a taijutsu rejtelmeibe. Ugyan Ő is jól tudta, hogy Shironak nem igazán lenne szüksége a taijutsu fogásokra, azzal azonban tisztában volt, hogy elsődleges lépést jelent a chakra felszabadításához. Meg hát lássuk be, látott már valaki aranyosabbat egy karatézó menyétnél? Na ugye.
A taijutsu edzések alatt jól látszott, hogy nem a méret a lényeg, Shiro ugyanis egész szépen erősödött a gyakorlatoktól. Gyorsasága, miképp fizikai ereje is sokkalta nagyobb lett, bár azért egy emberét még így sem közelítette meg, de méretéhez képest így is sokszorosa egy átlagos menyétének.
Mielőtt áttértek volna a chakra felszabadításra, a menyétnek a kézpecsétekkel is meggyült a baja. Ugyanis amíg egy genninek viszonylag egyszerű dolog volt ezeket megtanulni, Shiro mancsai meglehetősen nehezen idomultak azok megalkotásához, így csak rengeteg fájdalmas és hosszas gyakorlás árán vált képessé arra, hogy az összest megtudja formázni.
Csak ezek után kezdtek bele az alap technikák elsajátításába. Szépen fokozatosan felépített gyakorlatok követték egymást, hogy a menyét képes legyen a testében lévő misztikus energiát felébreszteni. Shiro menyétként mindig is elmondhatta magáról, hogy jó szaglással rendelkezik, azonban az első gyakorlatok, amikkel képessé vált felerősíteni saját érzékeit is, új dimenziókat nyitottak előtte. Ha eddig azt gondolta, mindent könnyű szerrel kiszimatolt, akkor csak ezek után döbbent rá, hogy mennyire szegényes is a chakrát nem használók világa.
Végre valahára felszabadította a chakráját, s Eisuke elkezdte bevezetni Őt a ninják arzenáljának alapjaiba. Professzorokat megszégyenítő monológok hosszú óráin keresztül volt képes ecsetelgetni a kézpecsétek gyors megalkotásának fontosságát, a megfelelő koncentráció és elmélyedés lényegességét, vagy akár csak a hit és szerencse szerepét egy-egy harc alatt.
Ahogy Shiro haladt előre a tanulmányokkal úgy nőtt Esike szívében is a büszkeség, amit kis védence irányába táplált.
A legutolsó alap technika elsajátítása után egy kis meglepetéssel várta Shirot. Az apróságnak fogalma sem volt miért kell sok-sok hónap után most előszőr kihagynia a reggeli futást, de Eisuke megnyugtatta, hogy ez most kivételesen egy fontosabb dolog.
Shiro már tülkön ülve várta, hogy vajon mi lehet az a fontos dolog ami még az aznapi futást is kihagyhatta.
A testes iwai picit félszegen állt védence elé, azok után, hogy megváratta Shirot, még hozzá nem is kicsit, majd háta mögűl egy kis csomagot nyújtott át. Ahogy Shiro kibontotta szóhoz sem jutott a döbbenettől. Az egyik ajándék egy kis fekete kabátocska volt, amit nyomban fel is próbált. A másik pedig nem más, mint a Kyojin Rippingu. Egy mini katana, amit Esuke a saját kezével készített, hosszú hónapok alatt, s most hogy Shiro sikeresen teljesítette az "akadémiai éveket", büszkén nyújtott át. A pöttöm menyét kicsordulni készülő könnyekkel ugrott a termetes férfi nyakába, mintha soha sem engedné el többet.
A harmadik év vége felé közeledve Eisuke még új gyakorlatra tanította meg Shirot. Ezek a chakrával történő függőleges terepen való megmaradás és a vízen járás. Amíg a kétlábúaknak ez egyszerű dolog négy lábon dupla olyan nehéz. Kihasználták azt a picike lehetőséget, hogy Shiro képes két lábon is megállni, az ifjú előszőr így tanulta meg a technikákat, majd csak azután ereszkedett négy lábra, hogy úgy is begyakorolja azt.
Így esett hát, hogy ez az aprócska menyét, pusztán három év leforgása alatt elérte egy gennin szintjét. A dolgok azonban nem mentek olyan zökkenőmentes, mint az elsőre tűnhet. Az legnagyobb gondot ugyanis a férfi előélete jelentette. Shiro életének első három évét meneküléssel töltötte. Eisuke nyomában minden egyes percben ott loholtak az iwai fejvadászok, hogy pontot tegyenek a történet végére.
A kör bezárult, s pontosan három évvel azután, hogy Esuke megtalálta és magához vette Shirot utolérte őket a végzet.
Mint akkor évekkel ezelőtt, három napja tombolt a vihar, tépázta, szaggatta a fák koronát. Az égiek sírtak, könnyeik megvadult folyamként zúdult alá, hogy elmossák az éjszaka bűneit. Vér szennyezte a földet, vér festette vörösre a fák kérgeit. A fel-fel villanó villámok kék fényében fegyverek pengéi csillantak meg a vihar sötétjében.
Egy termetes, barnahajú, egykor dicső kiállású férfi, most fájdalomtól eltorzult arccal vonaglott fától fáig. Tüdejét vér telítette lassan fel, s ahogy hétrét görnyedett a fájdalomtól szája sarkán kibuggyant az élet vörös patakja.
- Karaku Eisuke! - szólt egy arctalan hang a sötétségből. - Add meg magad! Innen nincs hová menekülnöd! Szülőfalud elhagyása és elárulása miatt bűnhődnöd kell. Az ítélet pedig halál!
Az ég dörgött, villámlás vakító fénye töltötte meg az erdőt, mennyei glóriában fürösztve Karaku Eisuke távozását az élők világából. Egy villanás ami hosszú másodpercekig tartott, s mintha a mennyek kapuja nyílt volna meg, hogy a dicső harcos lelkét magába fogadja.
Aztán csend.
Egy kis állatka mászott elő a holtan heverő harcos mellényzsebéből, szőrét vörösre festette hőn szeretett gazdája vére. A vihar lassú elcsendesedése közepette a kis szörgombolyag a férfi mellére kucorodott. Patakzó könnyei közepette még érezte ahogy a férfi testét, ki felnevelte, tanította, s elindította a shinobivá válás útján lassan elhagyja az élet.
//Egyenlőre ennyi lenne az előtörténet. Bármilyen kiegészítési javaslattal kéretik a "Menyétekből is lehet Kage" jogvédő csoportot felkeresni. Tel.:06 30 473... :3 //
U.I.: A helyesírási hibákért elnézést, a netem nem túl jó, a Wordömet meg kilőtték, de amint lesz lehetőségem javítom
Edit: Helyesírási hibák javítva
Mivel még nem volt különösebb kiindulópontom, vagy egy-két ilyen előtörténet, így megpróbáltam a legjobbat kihozni A javaslatokat, ötleteket szívesen veszem :3 Chakraszintet elért karakterek: Inohara, Kureiji Hanaro
Név: Shiro
Ország: Fumiyuubo erdőség
Rang: Menyét :3
Szint: D (nagyából egy gennin szintjén van)
Chakraszint: ???
Kor: 3 éves
Nem: Hím
Felszerelés: Kyojin Rippingu//Óriás Hasító: Egy picike, nagyából 5 centis kard amit Eisuke készített Shiro számára a saját kezével, s ez miatt az ifjú menyét nagy becsben tartja. Esetleges különleges képessége még nem ismert, de tulajdonságaiban megegyezik egy normál katanával.
Kinézet: 18 centis testhossz, 4 centis vállmagasság 5 centis farokhossz, súlya kb. 200 gramm. Kortársainál valamivel kisebb menyét, sárgás fehér szőrzettel, barna mancsokkal és zöld szemekkel. Ruházata egy kis kabátocska, aminek a hátára tűzve hordja a kardját.
Jellem: Egy igazi harcos jelleme bújik meg apró testében. Fiatal kora miatt még meglehetősen forró fejű és meggondolatlan. Néha önfejű és gyakran cselekszik előbb, mint hogy gondolkodna. Másfelől viszont jóhumorú, kedves és ragaszkodó. Mivel egész eddigi életét egy ember társaságában töltötte fogalma sincs, hogyan kell egy menyétnek viselkedni. Menyét társaival ellentétben keveset eszik és alszik.
Különleges képesség: Fumiyuuboi leszármazása miatt és a z Eisukeval töltött idő alatt elsajátította az emberi beszédet. Voltaképpen csak ezt beszéli egyedül, a többi beszédképtelen állattal nem képes kommunikálni. Emellett a rengeteg gyakorlás miatt képes megformálni az összes kézpecsétet.
Elsődleges elem: Szél (még nincs feloldva)
Technikák: Alap E szintű jutsuk
Három évvel ezelőtt
Három napja tartott már a vihar. Vízesésként zúdult alá az égből az éltető víz. Viharos szél tépázta a fák koronáit, embert és állatot egyaránt kínozva, s az eget éjsötét felhők tarkították.
Az egyszerű, képzetlen közember szeme talán észre sem vette volna, ahogy a fák lombjai között ugrálva két árny suhant észveszejtő, szemmel alig követhető gyorsasággal. Két menyét ugrált a fák ágai között, az egyik egy fekete, méretes hím, a másik egy nála jóval kisebb nőstény. A hím egy aprócska tekercset, míg a nőstény egy picike puttonyt hordott a hátán. Sötét árnyak gyülekeztek mögöttük, ahogy már-már habzó szájjal gyorsítottak az iramon, hátra-hátra tekingetve. Úgy tűnt üldözőik nem tágítanak, s ha így folytatják utol is érik őket. Egy vastag ágon futottak keresztül, majd egy ugrást követően egy vékonyabbra érkeztek, de a dolgok nem úgy sültek el ahogy számoltak. Kettejük súlyát nem bírta az apró ág, a nőstény érkezésével megadta magát, s recsegve ropogva hullt alá a két menyéttel együtt. A két állat pörögve forogva zuhant sötét mélység felé, de pár méter után a hímnek sikerült kapaszkodót találnia, s egyik mancsával az ágba kapaszkodva nőstény társa mancsáért kapott, s apró testének minden erejét beleadva feltornázta kettejüket az ágra. A fekete hím már pont kifújta volna magát, mikor a nőstény megkövült arcárra tekintve benne is megállt az ütő. Szíve nagyot dobbant, ahogy észrevette, hogy az aprócska puttony eltűnt a nőstény hátáról. Amaz már ugrott is volna a feneketlen mélységbe, egyetlen kincsének visszaszerzésére, de társa megragadta a mancsát, s mintha a vihar zajában alig kivehetően mondott volna valamit, majd tovább indult. Társa még könnyekkel a szemében meredt a puttony után, majd társa unszolására, habozva ugyan, de Ő is elindult, válla fölött vissza-vissza nézve, hezitálva.
Az aprócska csomag, benne egy piciny lüktető szőrgolyóval egy sokkal lejjebb lévő bokor ágán akadt fenn. Még aznap este egy másik árnyék jelent meg az erdő fái között suhanva, egy maszkos férfi. Szeme megakadt a bokorra akasztott kis csomagon, s leugrott, hogy közelebbről is szemügyre vegye. Ahogy kibontotta döbbeneten vette tudomásul, hogy a csomagban egy aprócska, szőrtelen állatbébi alussza az igazak álmát.
A férfi aki azon az estén a kis menyétbébire talált, egy Karaku Eisuke nevezetű szökött ninja volt. Egykor Iwagakure elismert shinobija volt, de sok dologban nem értett egyet a falu vezetőség döntéseivel, s a háború kirobbanása után megszökött onnan. Az iwai vezetőség, félve attól, hogy a férfi esetleg belső titkokat is magával vitt, s ismerve a férfi nézőpontját, a likvidálás mellet döntött.
Termetes, de nem kövér, barna hajú zöld szemű férfi volt. Pici bajusszal, kecskeszakállal, s Hatalmas, lapátnyi tenyereinél csak szíve volt nagyobb. Ennek köszönheti Shiro is, mert hogy így nevezte el a kis állatkát, hogy azon az estén nem fagyott meg.
Szerelem volt első látásra, s az együtt töltött idő csak még szorosabbra fűzte kettejük kapcsolatát. Eisuke féltő gondoskodásának hála Shiro gyorsan megerősödött, s kinyitotta a szemét. Az első látvány, ami aztán bele égett az elmélyébe is, azok a férfi hatalmas zöld szemei voltak, ahogy ellágyulva meredtek rá.
A legnagyobb meglepetés akkor érte az egykori iwai shinobit, mikor a kis háziállata előszőr megszólalt. A férfinak ugyanis fogalma sem volt, hogy a kis szőrgombóc, aki társaként vele tart valójában a Fumiyuubo erdőségből való. Mint egy kisgyermeket, úgy tanította Eisuke a beszédre a kis apróságot, s a pici elképedve halgatta a történeteket. Shirot szinte minden érdekelte, a világ amibe beleszületett, az állatok, a növények, de legfőbképp az emberek világa. Eiskue mesélt falvakról, a shinobikról, háborúkról és békéről, legendákról, s vérszomjas szörnyekről a kis menyét pedig ámulva hallgatta a történeteket, s éjszakánként arról álmodott, hogy egyszer belőle is legendás ninja válhat.
A termetes iwai férfi szokás szerint valamin ügyködött. Késő délután járt, s a nap sugarai már kezdtek elhalványulni a horizont szélén, mikor Shiro hezitálva Eisuke elé állt. A férfi kapkodva zsebre vágta amin épp dolgozott, s kis védencére tekintett. Shiron látszott, hogy valamit mondani szeretne, de nagyon nehezen akaródzik neki kimondani. A férfi már napok óta látta a kis menyéten, hogy valami aggasztja, valamit mondani szeretne, de akárhányszor próbálta megtudakolni, annak csak nem akaródzott elmondani. Eisuke fejében még az a gondolat is megfordult, hogy a menyét talán szeretne hazamenni társaihoz, s normális ninjuu életet élni. Valóigaz amióta csak az eszét tudta Shiro menekült, s talán mostanra már elege lett belőle, s nyugalmat akart. Tudta jól egyszer elkellett, hogy jöjjön ez a pillanat is. Bár eddig úgy gondolta lelkiekben már felkészült, most nagyot dobbant a szíve. Nem akarta Őt elengedni, de megkellett birkóznia avval is, ha Shiro haza szeretne menni.
Ám a dolgok másképp alakultak, mint ahogy azt az iwai szökött gondolta. Tátott szájjal, kidülledt szemekkel hallgatta Shiro szavait.
- Eisuke. - szólt az ifjú félszegen, fűzöld szemeiben csillogással, melyek most Eisuke szemeibe mélyedtek. - Szeretném, ha tanítanál. Én is ninja akarok lenni. Én is olyan híres és tisztelt szeretnék lenni, mint azok akikről meséltél. Olyan nagy akarok lenni, mint Te! Körbe akarom járni a világot és küldetéseket végezni, meg minden....
A férfi előszőr habozott teljesíteni a kérést, s mindig csak elodázta a dolgot, de Shiro nem tágított, s addig-addig kötötte az ebet a karóhoz, míg az egykori iwai beadta a derekát.
Eisuke ugyanis eleinte féltette kis védencét. Félt, hogy ha esetleg gyakorlásba kezdenek, Shirot letörné a sikertelenség, de a kis menyét addig húzta az agyát, amíg a férfi belement, gondolva, ha a saját bőrén tapasztalja meg a sikertelenséget talán előbb-utóbb feladja. Másfelől nem szerette volna, ha Shiro is keresztül megy azon, ami miatt Ő is elhagyta egykoron a faluját. Az érzést, hogy legyél bármilyen képzett is, nem vagy képes változtatni a dolgokon, mert az emberek ostobák és csak a saját érdekeiket követik.
Elkezdődtek hát az edzések, de a férfi legnagyobb megdöbbenésére a kis menyét minden akadályt emberfeletti erővel és sebességgel ugrott meg. Az elkövetkezendő két évben Eisuke, látva, hogy a kis menyét elé semmi sem gördíthet akadályt shinobi útján, egyre keményebb edzéseknek vetette alá.
Nehéz kezdetek
- Szóval úgy gondolod shinobinak lenni olyan egyszerű mi? - állt Shiro elé Eisuke hatra kulcsolt karokkal. - Hát akkor lelövöm neked a poént: nem az! - az utolsó szavakat nyomatékosítandó, majdnem egészen Shiro orráig hajolt. - A shinobik útja vértengereken és hullahegyeken vezet keresztül. Nincs annál szörnyűbb érzés, mikor társaidat, barátaidat kell látnod meghalni mások ostoba és meggondolatlan döntései miatt.
- De... - Shiro mondani szeretett volna valamit, de a férfi félbe szakította.
- Semmi de! Amikor minden nap pengeélen táncolsz élet és halál között, majd akkor döbbensz csak rá igazán mi is a fontos az életben. Most pedig lássunk hozzá. Ha tényleg shinobi akarsz lenni ahhoz erősödnöd kell. Kigondoltam neked egy napi edzéstervet, amit minden egyes áldott nap teljesítened kell. Minden reggel nyolckor felkelsz és lefutsz két kilómétert. Nem kevesebbet. Ha ezt teljesítetted, akkor közvetlenül utána kezdjük a taijutsu edzéseket.
- Igen, de...
- Mondtam már, hogy nincs de! Innentől elkezdődött a shinobivá válásod. Szóval hajrá, két kilométer.
Hogy hogy ment a dolog? Az első hónap maga volt a pokol. Shiro minden nap megpróbálkozott a lehetlennel. Minden egyes áldott nap nekiveselkedett a két kilóméternek, s minden egyes nap szinte kopásig járatta négy aprócska lábát. Eleinte Eisuke csak titokban követte, s várta hogy amaz talán feladja az egész ostoba ninjásdit, de egyre inkább rádöbbent, hogy Shirot nem ilyen fából faragtág. Néhány alkalom után, miután Shiro végkimerülésig hajszolt testét az út porából vette karjaiba, Ő maga is belátta, hogy egyszer tényleg nagy ninja lehet még a kicsiny menyétből.
Amint ifjú hősünk végre már képessé vált lefutni napi szinten a két kilómétert Eisuke, most már teljes bizalommal és odaadással kezdte bevezetni Shirot a taijutsu rejtelmeibe. Ugyan Ő is jól tudta, hogy Shironak nem igazán lenne szüksége a taijutsu fogásokra, azzal azonban tisztában volt, hogy elsődleges lépést jelent a chakra felszabadításához. Meg hát lássuk be, látott már valaki aranyosabbat egy karatézó menyétnél? Na ugye.
A taijutsu edzések alatt jól látszott, hogy nem a méret a lényeg, Shiro ugyanis egész szépen erősödött a gyakorlatoktól. Gyorsasága, miképp fizikai ereje is sokkalta nagyobb lett, bár azért egy emberét még így sem közelítette meg, de méretéhez képest így is sokszorosa egy átlagos menyétének.
Mielőtt áttértek volna a chakra felszabadításra, a menyétnek a kézpecsétekkel is meggyült a baja. Ugyanis amíg egy genninek viszonylag egyszerű dolog volt ezeket megtanulni, Shiro mancsai meglehetősen nehezen idomultak azok megalkotásához, így csak rengeteg fájdalmas és hosszas gyakorlás árán vált képessé arra, hogy az összest megtudja formázni.
Csak ezek után kezdtek bele az alap technikák elsajátításába. Szépen fokozatosan felépített gyakorlatok követték egymást, hogy a menyét képes legyen a testében lévő misztikus energiát felébreszteni. Shiro menyétként mindig is elmondhatta magáról, hogy jó szaglással rendelkezik, azonban az első gyakorlatok, amikkel képessé vált felerősíteni saját érzékeit is, új dimenziókat nyitottak előtte. Ha eddig azt gondolta, mindent könnyű szerrel kiszimatolt, akkor csak ezek után döbbent rá, hogy mennyire szegényes is a chakrát nem használók világa.
Végre valahára felszabadította a chakráját, s Eisuke elkezdte bevezetni Őt a ninják arzenáljának alapjaiba. Professzorokat megszégyenítő monológok hosszú óráin keresztül volt képes ecsetelgetni a kézpecsétek gyors megalkotásának fontosságát, a megfelelő koncentráció és elmélyedés lényegességét, vagy akár csak a hit és szerencse szerepét egy-egy harc alatt.
Ahogy Shiro haladt előre a tanulmányokkal úgy nőtt Esike szívében is a büszkeség, amit kis védence irányába táplált.
A legutolsó alap technika elsajátítása után egy kis meglepetéssel várta Shirot. Az apróságnak fogalma sem volt miért kell sok-sok hónap után most előszőr kihagynia a reggeli futást, de Eisuke megnyugtatta, hogy ez most kivételesen egy fontosabb dolog.
Shiro már tülkön ülve várta, hogy vajon mi lehet az a fontos dolog ami még az aznapi futást is kihagyhatta.
A testes iwai picit félszegen állt védence elé, azok után, hogy megváratta Shirot, még hozzá nem is kicsit, majd háta mögűl egy kis csomagot nyújtott át. Ahogy Shiro kibontotta szóhoz sem jutott a döbbenettől. Az egyik ajándék egy kis fekete kabátocska volt, amit nyomban fel is próbált. A másik pedig nem más, mint a Kyojin Rippingu. Egy mini katana, amit Esuke a saját kezével készített, hosszú hónapok alatt, s most hogy Shiro sikeresen teljesítette az "akadémiai éveket", büszkén nyújtott át. A pöttöm menyét kicsordulni készülő könnyekkel ugrott a termetes férfi nyakába, mintha soha sem engedné el többet.
A harmadik év vége felé közeledve Eisuke még új gyakorlatra tanította meg Shirot. Ezek a chakrával történő függőleges terepen való megmaradás és a vízen járás. Amíg a kétlábúaknak ez egyszerű dolog négy lábon dupla olyan nehéz. Kihasználták azt a picike lehetőséget, hogy Shiro képes két lábon is megállni, az ifjú előszőr így tanulta meg a technikákat, majd csak azután ereszkedett négy lábra, hogy úgy is begyakorolja azt.
Így esett hát, hogy ez az aprócska menyét, pusztán három év leforgása alatt elérte egy gennin szintjét. A dolgok azonban nem mentek olyan zökkenőmentes, mint az elsőre tűnhet. Az legnagyobb gondot ugyanis a férfi előélete jelentette. Shiro életének első három évét meneküléssel töltötte. Eisuke nyomában minden egyes percben ott loholtak az iwai fejvadászok, hogy pontot tegyenek a történet végére.
A kör bezárult, s pontosan három évvel azután, hogy Esuke megtalálta és magához vette Shirot utolérte őket a végzet.
Mint akkor évekkel ezelőtt, három napja tombolt a vihar, tépázta, szaggatta a fák koronát. Az égiek sírtak, könnyeik megvadult folyamként zúdult alá, hogy elmossák az éjszaka bűneit. Vér szennyezte a földet, vér festette vörösre a fák kérgeit. A fel-fel villanó villámok kék fényében fegyverek pengéi csillantak meg a vihar sötétjében.
Egy termetes, barnahajú, egykor dicső kiállású férfi, most fájdalomtól eltorzult arccal vonaglott fától fáig. Tüdejét vér telítette lassan fel, s ahogy hétrét görnyedett a fájdalomtól szája sarkán kibuggyant az élet vörös patakja.
- Karaku Eisuke! - szólt egy arctalan hang a sötétségből. - Add meg magad! Innen nincs hová menekülnöd! Szülőfalud elhagyása és elárulása miatt bűnhődnöd kell. Az ítélet pedig halál!
Az ég dörgött, villámlás vakító fénye töltötte meg az erdőt, mennyei glóriában fürösztve Karaku Eisuke távozását az élők világából. Egy villanás ami hosszú másodpercekig tartott, s mintha a mennyek kapuja nyílt volna meg, hogy a dicső harcos lelkét magába fogadja.
Aztán csend.
Egy kis állatka mászott elő a holtan heverő harcos mellényzsebéből, szőrét vörösre festette hőn szeretett gazdája vére. A vihar lassú elcsendesedése közepette a kis szörgombolyag a férfi mellére kucorodott. Patakzó könnyei közepette még érezte ahogy a férfi testét, ki felnevelte, tanította, s elindította a shinobivá válás útján lassan elhagyja az élet.
//Egyenlőre ennyi lenne az előtörténet. Bármilyen kiegészítési javaslattal kéretik a "Menyétekből is lehet Kage" jogvédő csoportot felkeresni. Tel.:06 30 473... :3 //
U.I.: A helyesírási hibákért elnézést, a netem nem túl jó, a Wordömet meg kilőtték, de amint lesz lehetőségem javítom
Edit: Helyesírási hibák javítva
Shiro- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 240
Elosztható Taijutsu Pontok : 5
Állóképesség : 140 (D)
Erő : 130 (D)
Gyorsaság : 190 (C)
Ügyesség/Reflex : 180 (C)
Pusztakezes Harc : 100 (D)
Adatlap
Szint: C
Rang: Tanuló
Chakraszint: 165
Re: Shiro
Jiraiya Csüt. Márc. 22 2018, 15:25
Szeretnék türelmet kérni tőled, a Ninja Tanács tárgyalja a Ninjuu Szabályzatot, amivel teljes mértékben lehetővé tesszük a Ninjuu Karakter kijátszását.
Hamarosan értékeljük az Előtörténetedet!
Hamarosan értékeljük az Előtörténetedet!
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok
!! 
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Shiro
Uchiha Madara Pént. Május 18 2018, 23:55
Szép estét!
Nos, mivel meg lett alkotva a Ninjuuk szabályzata, másodjára (jó...negyedjére is van már) átolvasva az előtörténetedet, elfogadom.
Gyönyörű koncepció, tetszetős háttértörténet, és egy roppant mód érdekes és a Gundan számára egy teljesen újfajta karakter előtörténetét olvashattam.
Chakraszint: 130
Taijutsu pont: 50
Pénz: - (fizetőeszközt kitalálunk majd)
Technikák:
- Shunshin no jutsu // Fürge test technika (alap)
- Ninjuu henge no jutsu // Ninjuu transzformációs technika, mely tartósabb az átlagos Hengenél, csak a hazsnáló oldhatja fel, illetve komolyabb sérülés során deaktiválódik. A használó csak magasabb szintek képes a teljes transzformációra, így alacsonyabb szinten megjelenhetnek a fajhoz tartozó jegyek (bajusz, karmok, farok, szem...) (alap)
- Bunshin no jutsu // Klón technika (alap)
- Kawarimi no jutsu // Testhelyettesítő technika (alap)
- Kakuremino no jutsu // Láthatatlanság köpenye (alap)
- Tobidogu no jutsu // Tekercskészítés
+ Shikyaku no jutsu // Négy láb technika
+ 1 választható taijutsu
Jó játékot kívánok, további szép estét,
Uchiha Madara
Nos, mivel meg lett alkotva a Ninjuuk szabályzata, másodjára (jó...negyedjére is van már) átolvasva az előtörténetedet, elfogadom.
Gyönyörű koncepció, tetszetős háttértörténet, és egy roppant mód érdekes és a Gundan számára egy teljesen újfajta karakter előtörténetét olvashattam.
Chakraszint: 130
Taijutsu pont: 50
Pénz: - (fizetőeszközt kitalálunk majd)
Technikák:
- Shunshin no jutsu // Fürge test technika (alap)
- Ninjuu henge no jutsu // Ninjuu transzformációs technika, mely tartósabb az átlagos Hengenél, csak a hazsnáló oldhatja fel, illetve komolyabb sérülés során deaktiválódik. A használó csak magasabb szintek képes a teljes transzformációra, így alacsonyabb szinten megjelenhetnek a fajhoz tartozó jegyek (bajusz, karmok, farok, szem...) (alap)
- Bunshin no jutsu // Klón technika (alap)
- Kawarimi no jutsu // Testhelyettesítő technika (alap)
- Kakuremino no jutsu // Láthatatlanság köpenye (alap)
- Tobidogu no jutsu // Tekercskészítés
+ Shikyaku no jutsu // Négy láb technika
+ 1 választható taijutsu
Jó játékot kívánok, további szép estét,
Uchiha Madara
Uchiha Madara- Kalandmester
- Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex
Adatlap
Szint: S
Rang: Legenda
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb+10
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.