Shiranai Motam
2 posters
1 / 1 oldal
Shiranai Motam
Shiranai Motam Szer. Márc. 21 2018, 20:32
Név: Shiranai Motam
Kor: 13
Nem: Nő
Előtörténet:
~ Kukucs! ~
Shiranai Motam vagyok! Ja, ezt már tudhatjátok, emiatt nem is taglalnám tovább a nevem sérthetetlen rendszerét! Klánom évezredekre nyúlik vissza, még az államalapítások elé, amely rengeteg híres shinobi nevét tudhat magáénak, különleges technikákat és megszámlálhatatlan mennyiségű pénzt. Legalábbis a nagyapám szerint így volt, megkérdőjelezhetetlen tények ezek! Oly nehéz ezeket elhinni, akkor talán már 8 lépcsőfokkal fentebb tartanék, nem pedig két hagyaték falikárpittal előrébb a szobám falán, ami talán tényleg az általam nem látott családi vagyonról árulkodik. Már egészen hozzá szokta, mióta nagyapám nálunk lakik azóta a háztartásunk a fejetetejére állt, bár inkább pozitívan, mint negatív. Édesanyám halála is természetesen hozzájárul a felforduláshoz. Önfejű volt mindig is és elhivatott, ahogy hódoltságának a kunoichi létnek is. Ezért is vonultak édesapámmal zsoldba. Édesapám sem fenékig tejfel, a pénz szó hallatára ugrik, mint nikkelbolha. Persze, ezt nem azért mondom rá, mert nem szeretem, nem kívánnék másik édesapát magamnak. Viszont akkor is a kedvenc időtöltése a kedvtelés, ami kimerül a dohányzásban és a naplopásban. Elvégezni elvégzi a kötelező, megkerülhetetlen munkákat, de azért mindennek van határa!
~Oh, csak a szokásos!~
- Ez komolyan normális volna? Egymáshoz ér izzadt testük, ahogy egymást váltják a standoknál. Olyan igénytelenek! Ordibálnak, mint ha valami okuk lenne rá, közben csak beszélgetésnek nevezhető eltúlzott hangrivaldaságát űzik. Nem képesek még a teret sem betölteni, akkor pedig miért van szükségük ekkora piactérre? – szörnyű érzés volt a hatalmas tér elé állni, ami képtelen lett volna, hogy befogadjon engem, ha még is elvesztem volna, nem lettem volna képes őt legyőzni.
Hazarohantam, a száraz utca csak úgy porzott utánam. Lakásunkhoz érve az ajtót akkora lendülettel és másikkal csaptam be, hogy az egész rejtett falu tőlem zenghetett. Túlzásokba esem, de azért a szomszédok remélem igen! Talán biztos is, hisz Ishigakure lakásai a völgy két oldalán található magas sziklafalakba vájódtak.
- Te meg mi a fenét csapkodódsz? – kérdezte tőlem édesapám, teljes higgadtsággal miközben az újságot olvasta a konyha asztalánál ülve, lábait pedig az egyik kis sámlin pihentetve. Majd mikor rám pillantott talán elfáradt abban, mert egy hatalmas nagy ásítással kísérte. – Voltál a piacon?
- Már, hogy ne lettem volna! Tudod… - álltam ki magamért lihegve a történtek miatt, majd folytattam volna…
- Akkor még is hol a burgonya?! Jaj tudom, tudom… Kishimaru édesanyáék megint megvették az összeset pontosan előtted! Sanmar-ra rájött a cifra a mai napon is netalántán, amiért nem tudta kinyitni az üzletet? Vagy megint egy rabló, fosztogató banda hasította át Ishigakurét, amiről én még nem értesültem? Kihagytam a legjobbat! Megrémiszt a piac látványa? – ne viccelj már. Fordult vissza az újságba.
Bunkó, anya halála óta teljesen, eddig legalább elfogadott olyanak, amilyen vagyok.
Kirohantam, nem érdekelt senki és semmi, csak a rettegés fogott el. Nem figyeltem magam elé, csak éppen egy pillanatra, ahol a kiszaladó könnycseppektől éppen a terepet fel tudtam mérni.
Egy standhoz siettem, ahol egy öregember tápászkodott a portékái felé és különböző, piaci sablon szövegekkel próbálta magához csalni a vásárlókat. Én csak oda rohantam hozzá és megöleltem.
- Mi a baj kislányom? - szólalt meg öreges hangján és viszonozta az ölelést. Alacsonyabb volt mint, én ezért csak pipiskedve ért el.
- Olyan magának való, javíthatatlan és faragatlan! – elengedtem és közöltem az öregemberrel, aki nem más volt, mint a nagyapám.
- Heh! Akkor pont olyan, mint én! Le sem tagadhatom!– nevetett ősz színű bajsza alatt, majd komolyabb hangvételre terelődött.– Adj még neki időt, nehezen dolgozza fel Minao halálát.
- Nekem is hiányzik felbecsülhetetlenségig még sem vagyok olyan, mint ő!
- Hidd el kislány, mindenki más figyelj, ha ugyan olyanok lennétek, akkor még ezek a kis nézeteltérések sem lennének. Ülj le és fújd ki magad és mesélj a Genin vizsgádról, gondolom apádnak még úgy sem jutott eszébe megkérdezni!
Most tényleg üljek rá, arra a székre? Újra a hideg vert a 40 Celsius fokos melegben. Nem vagyok rá képes! Mindenki előtt süllyedjek le, a lábaim és a has tájam majdnem egy szintbe kerülne.
- Nagypapi nem baj, ha állva maradok?
~A fránya vizsgák!~
Az első, jó bevallom voltak kisebb-nagyobb próbatételeink eddig is az akadémián, de az csupán kótyavetyélés volt. Ez most egy igazán NAGY vizsgának számított. Egy percet sem késhettem és figyelemre méltóan nem is adott meg. Ettől persze nagyon büszke voltam már magamra, valamivel vigasztalódni is kell nem? Az idegességet nem szabad hagyni elfajzani. Az akadémiára beviharozva semmi másra sem figyeltem, csak az ismerős arcokra, őket kerestem folyamatosan, avagy az osztálytársaim. Igazából nem volt nehéz megtalálni őket, mert rajtunk kívül és a tanárokon senki más nem tartózkodott az épületben.
- Hé Kayla, Ameyuri látjátok milyen pontos vagyok? – húztam ki magam nagy elégedetlenségemben. – Pont ide értem. – tettem hozzá.
- Még legalább 15 perc a kezdésig, szóval igen. – helyeselte Ameyuri.
- Mindig az vagy nem értem ezt most miért hangsúlyozod ki ennyire. – rombolt le bennem minden örömet Kayla. Ő Kayla, csak a megszokott, de őt ilyennek imádom.
- Mindig ez a kötekedés. – hajoltam közel hozzá, hogy szemügyre vegyem az arcát, de jelét sem láttam az izgalomnak. – Nem vagyok izgatottak?
- Én rettentően Motam! - szorította meg a kézfejem Ameyuri, majd a tekintetem rászegeződött azonnal a másik barátosnénkról.
- Végre valaki, aki egyetért velem. – öleltem át hamarosan és kétségbeejtő nyöszörgéseket árasztottunk magunkból, amelyet csak Kayla sóhajtása zavart meg.
Gyorsan a vizsgateremben találva magam, csak azon töprengtem, hogy az előző 10 percben mi történhetett, de a stressz lehet a hibás, hogy erre a néhány pillanatra talán sosem emlékszem.
A vizsgát az igazgató vezette, kinek határozott mély hangja rázhatott vissza a valóvilágba. A vizsga startra én is azonnal lapozni kezdtem a feladatsorban, amelynek első oldalán máris térképek jelentek meg szép sorban, először egy a Kő országáról, jelentősebb településeivel, azzal a néhány vízfolyásával és állásával, amellyel rendelkezik és fontos útjaival. Ezután következett egy világtérkép, amelyen az országok és azok Rejtett falvai, vagy épp fővárosait kellett bejelölnünk. Ez mondhatni egyik kedvenc részem is volt, imádom a földrajzot.
Ezután egy fegyverforgatási rész következett, amelyben igen különleges részekből kérdeztek ez pedig a Tessen- és a Bojutsu volt. Tessenel aligha, de Bojutsuval mi is találkoztunk az akadémián és gyakorlatoztunk is vele, ez egy remek mozdulatsor a távolságtartásra, a védekezésre, és a meglepetésből bevitt támadásra is. Ezek után jöhettek a szárazabb részek, mint a Bingó könyv kezelése és használata, a Chakra elmélete, vagy akár a Kőországának története, felépítési rendszere.
Az írásbeli és a gyakorlati vizsga között egy óra pihenő idő volt, eddig elbírálták a tesztjeinket. Nem lehetett hosszadalmas, hisz csak 12-en vizsgáztunk, így a tanárikar gyorsan végzett vele.
A gyakorlati vizsgára már csak 10-en maradtunk. A terembe névsor szerinti sorrendben kellett felsorakoznunk és egy urnához vonultunk, ahol kihúzhattuk a feladatainkat, mindenkinek két feladat jutott, de a vizsgáztató ezt könnyűszerrel felülbírálhatta, és ezen felül bármilyen tanultat bemutatásra kerekíthetett. Azonban én ezt megúsztam!
Elsőkörben Robbanójegyzeteteket kellett írnom, szám szerint hármat, ez könnyed szerrel ment, mindig is kedveltem. Pusztán a chakrámat kellett irányítanom az írt tintába, amely átvezette azt a pecsét szövegen át a papírba. A robbanójegyzet papírja már magában is különleges, hisz könnyen rögzíthető más tárgyakhoz, valamint könnyedén befogadja a chakrát, amely később a robbanást gerjeszti. A vizsgabiztos élesítette a jegyzeteimet és megfeleltem.
A Klón jutsutól már kicsit jobban féltem, hisz itt nem valamibe kellett vetítenem és koncentrálnom a chakrám, hanem a valóságba. Viszont kár volt a hűhó, a két elvárt klón megfelelően hasonlított rám, és kiállták a próbákat.
- Haha Nakato, végre nekem is lehet egy kis siker érzetem veled szemben! - így maradtunk kilencen.
~Ő mindig ott lesz nekem…~
Elfogott az érzés. Biztos vagyok, hogy otthon hagytam valamit! Krizantém a kezembe, lakáskulcs a zsebembe, a maradék Ryo a zsebem alján, amely még maradt a virág vásárlás után. Alig volt nálam valami, amire figyelnem kellett volna, de valami hiányzott még. Ebben az emócióban érkeztem a falu mellett található temetőben, a nap is kora délutáni szakához ért, és az akáciák vetettek már némi árnyékot a kietlen földre, ahol lelkek nyugodtak. Édesanyám sírjához vetődbe a virágot, a kis vázába helyeztem, ahonnan kivettem az előző növényt ki megsatnyult már az időjárás viszontagságai miatt. Majd azonnal a mondandóimra perdült a nyelvem.
- Szia Anya, már napok óta nem találkoztunk. Ne haragudj emiatt, de legalább végre túl vagyok a Genin vizsgán. Sajnos lehet, ezért még kevesebb idő jut majd rád, de végig fogom járni azt az utat, amit te! Kimagasló kunoichi lesz belőlem!
- Jó tudom, hogy nem a felesleges csacskaságaimra vagy kíváncsi. – de igen, azokat is mindig meghallgatta, érdekelte őt. – Nézd már a pántot is megkaptam, amitől hivatalos Geninnek számítok! – nem a fejpántot sem hagyhattam otthon, hisz nálam van, de akkor még is mit? – Nem tudom neked régen milyen lehetett a vizsgád Kusagakuréban, ezért most részletesen mindent elmesélek!
- Épp, hogy nem elkéstem a vizsgáról, elszámoltam magam a piactér megkerülésével. Olyan irritáló, hogy minden rövidebb út azon vezet! A tanárok még épp nem szóltak semmit, helyet foglaltam. Izgatottságom is kimerült abban, hogy oda érek-e vagy sem. Furcsa ugye? Nem voltam nyugtalan, sem feldúlt!Jó... -gondolkoztam- nagyon is az voltam, anyu! Pillanatok alatt érkeztek is a feladatlapok, amelyen a Kő országának topográfia térképe volt megtalálható, majd egy a világról vaktérkép. Ez szerintem remekül le is fedi egy shinobi és kunoichi alap tájékozódó képességét. A következő fegyverelmélet volt, melyben a Tessenjutsu és a Böjutsura kellett kitérnem. Voltak még apróbb kérdések a Bingo könyv lényegességéről, egy ország felépülési rendszeréről és a chakraelmélet. Talán ebben az egyben hibáztam némelyest, de a többi zökkenő mentesen ment. Tudod, mennyire szeretem ezeket a témákat. - vettem egy nagy levegőt és folytattam is a mondókámat.
- Utána következett is egy rövid pihenő után a gyakorlati rész. Egy urnából kellett húznunk papír cetlik közül azokon volt rajta a vizsgánkra előírt feladat. Rövid átgondolási idő után kihirdették a sorrendet is. Robbanójegyzetet kellett írnom, amely magába foglalja a tekercs írás alapjait is, valamint a Bunshin technikát szemléltettem. Nos, az utóbbinál jöttek belőlem elő újra a kétségek, de sikerült véghez vinni, legalábbis a minimumot a két klón létrehozásával teljesítettem. A jegyzet írásnál pedig külön dicséretben részesítettek a gyors munkáért. Hisz jól sikerült, a vizsgabiztosom chakra zavarására azonnal reagált a pecsétem, egy kisebb robbanást generálva, ami fekete foltot hagyott a falon maga után.
- Ja és képzeld! A Yushimuri-ék elkényeztetett fia, Nakato megbukott a vizsgán! Így összesen 9-en mentünk át. Kíváncsi leszek kihez fognak összesorsolni csapatba. Mindenképpen jövök majd mesélni neked a továbbiakról. – csend lett, csak a szél hallatta hangját a száraz megszikesedett talajon. Feltekintettem, esteledett.
- Mennem kell anya, lassan feljönnek a csillagok és tudod, hogy visszataszít a látványa az égnek olyankor. Rossz érzés tölt el mint, ha csak én lennék egyedül az egész világon és magába szippantana a tér, ami oly hatalmas.- – Különösek ezek az érzések, de mióta nem vagy itt úrrá lettek rajtam, de ne félj nem hagyom őket úrrá lenni! Erős vagyok akár te! – eltöprengtem, vajon én is egy csatában végzem? Egy olyanban, amihez semmi közöm? A CSILLAGOK!
- Szeretlek Anya! – még egy pár pillanatig a sírkövét néztem, majd felpattantam a sír széléről és útnak vettem az irányt hazafelé kissé sietve. Elkapott a hév ismét, hogy mi a csudát HAGYTAM OTTHON.
Megjelenés: Slamposnak mondható megjelenése. Frufruja nem szabályos, nem véletlen hisz ő szokta magának vágni haját és nem is szeretné, ha egyenes lenne valamiféle rossz érzéssel tölti el ez a gondolat. Haja gondozott nem gubancos, de ezen kívül rendezetlen, fülei mögé szokta behelyezni őket, ami elég fura látványt nyújt elsőre. Gyakran köti fel haját két kisebb kontyba. Arca szeplős, szemei kékek, sötétkék felé hajaznak. Orra pisze, ajkai enyhén dúsak. Öltözködése nem túl nőies, a laza ruhákat szereti, amelyek legalább egy számmal minimum nagyobbak rá. >>Katt<<
Jellem: A végletekig kedves és aranyos lány. Nem néz le senkit, ámbár ezt nem az jelenti, hogy nem lehet meg róla a véleménye, de általában azt meg is tartja magának. Egy társaságban inkább utoljára nyit, mint elsőnek. Azonban sokszor furán viselkedik, megszakad a hangulata, mint ha rátörne valami. Motam személyisége igen átalakulóban van, de épp most is jár ebben a korban. Helyzetváltozások, családi háttér, belső problémák…
Eddig ismert fóbiák, de Motam számára még nem.
- Agorafóbia - a nagyobb tértől, utcáktól való félelem és azok zsúfoltságától
- Egoremansialiquiddomiphobia – attól való „félelem”, hogy valamit otthon hagytam
- Cathisofóbia – a leüléstől való félelem
- Kozmikofóbia – a csillagos ég látványa miatt felmerülő érzésektől való rettegés – pl. végtelenség, üresség -> magány
Ország: Kő Országa – Ishigakure No Sato
Rang: Genin - D
Felszerelés:
- 5 db Kunai
- 5 db Shuriken
- Dróthuzal 10m
- 10 db Robbanó Jegyzet
- 3 db Chakra tekercs
Technikák:
- Henge no Jutsu (Transzformációs Technika)
- Kakuremino no Jutsu (A Láthatatlanság Köpenye)
- Bunshin no Jutsu (Klón Technika)
- Kawarimi no Jutsu (Testhelyettesítő Technika)
- Tobidogu no Jutsu (Tekercsírás, Hordozható fegyverek)
- Jibaku Fuda: Kassei (Robbanó Jegyzet: Aktiválás)[/color]
Kor: 13
Nem: Nő
Előtörténet:
~ Kukucs! ~
Shiranai Motam vagyok! Ja, ezt már tudhatjátok, emiatt nem is taglalnám tovább a nevem sérthetetlen rendszerét! Klánom évezredekre nyúlik vissza, még az államalapítások elé, amely rengeteg híres shinobi nevét tudhat magáénak, különleges technikákat és megszámlálhatatlan mennyiségű pénzt. Legalábbis a nagyapám szerint így volt, megkérdőjelezhetetlen tények ezek! Oly nehéz ezeket elhinni, akkor talán már 8 lépcsőfokkal fentebb tartanék, nem pedig két hagyaték falikárpittal előrébb a szobám falán, ami talán tényleg az általam nem látott családi vagyonról árulkodik. Már egészen hozzá szokta, mióta nagyapám nálunk lakik azóta a háztartásunk a fejetetejére állt, bár inkább pozitívan, mint negatív. Édesanyám halála is természetesen hozzájárul a felforduláshoz. Önfejű volt mindig is és elhivatott, ahogy hódoltságának a kunoichi létnek is. Ezért is vonultak édesapámmal zsoldba. Édesapám sem fenékig tejfel, a pénz szó hallatára ugrik, mint nikkelbolha. Persze, ezt nem azért mondom rá, mert nem szeretem, nem kívánnék másik édesapát magamnak. Viszont akkor is a kedvenc időtöltése a kedvtelés, ami kimerül a dohányzásban és a naplopásban. Elvégezni elvégzi a kötelező, megkerülhetetlen munkákat, de azért mindennek van határa!
~Oh, csak a szokásos!~
- Ez komolyan normális volna? Egymáshoz ér izzadt testük, ahogy egymást váltják a standoknál. Olyan igénytelenek! Ordibálnak, mint ha valami okuk lenne rá, közben csak beszélgetésnek nevezhető eltúlzott hangrivaldaságát űzik. Nem képesek még a teret sem betölteni, akkor pedig miért van szükségük ekkora piactérre? – szörnyű érzés volt a hatalmas tér elé állni, ami képtelen lett volna, hogy befogadjon engem, ha még is elvesztem volna, nem lettem volna képes őt legyőzni.
Hazarohantam, a száraz utca csak úgy porzott utánam. Lakásunkhoz érve az ajtót akkora lendülettel és másikkal csaptam be, hogy az egész rejtett falu tőlem zenghetett. Túlzásokba esem, de azért a szomszédok remélem igen! Talán biztos is, hisz Ishigakure lakásai a völgy két oldalán található magas sziklafalakba vájódtak.
- Te meg mi a fenét csapkodódsz? – kérdezte tőlem édesapám, teljes higgadtsággal miközben az újságot olvasta a konyha asztalánál ülve, lábait pedig az egyik kis sámlin pihentetve. Majd mikor rám pillantott talán elfáradt abban, mert egy hatalmas nagy ásítással kísérte. – Voltál a piacon?
- Már, hogy ne lettem volna! Tudod… - álltam ki magamért lihegve a történtek miatt, majd folytattam volna…
- Akkor még is hol a burgonya?! Jaj tudom, tudom… Kishimaru édesanyáék megint megvették az összeset pontosan előtted! Sanmar-ra rájött a cifra a mai napon is netalántán, amiért nem tudta kinyitni az üzletet? Vagy megint egy rabló, fosztogató banda hasította át Ishigakurét, amiről én még nem értesültem? Kihagytam a legjobbat! Megrémiszt a piac látványa? – ne viccelj már. Fordult vissza az újságba.
Bunkó, anya halála óta teljesen, eddig legalább elfogadott olyanak, amilyen vagyok.
Kirohantam, nem érdekelt senki és semmi, csak a rettegés fogott el. Nem figyeltem magam elé, csak éppen egy pillanatra, ahol a kiszaladó könnycseppektől éppen a terepet fel tudtam mérni.
Egy standhoz siettem, ahol egy öregember tápászkodott a portékái felé és különböző, piaci sablon szövegekkel próbálta magához csalni a vásárlókat. Én csak oda rohantam hozzá és megöleltem.
- Mi a baj kislányom? - szólalt meg öreges hangján és viszonozta az ölelést. Alacsonyabb volt mint, én ezért csak pipiskedve ért el.
- Olyan magának való, javíthatatlan és faragatlan! – elengedtem és közöltem az öregemberrel, aki nem más volt, mint a nagyapám.
- Heh! Akkor pont olyan, mint én! Le sem tagadhatom!– nevetett ősz színű bajsza alatt, majd komolyabb hangvételre terelődött.– Adj még neki időt, nehezen dolgozza fel Minao halálát.
- Nekem is hiányzik felbecsülhetetlenségig még sem vagyok olyan, mint ő!
- Hidd el kislány, mindenki más figyelj, ha ugyan olyanok lennétek, akkor még ezek a kis nézeteltérések sem lennének. Ülj le és fújd ki magad és mesélj a Genin vizsgádról, gondolom apádnak még úgy sem jutott eszébe megkérdezni!
Most tényleg üljek rá, arra a székre? Újra a hideg vert a 40 Celsius fokos melegben. Nem vagyok rá képes! Mindenki előtt süllyedjek le, a lábaim és a has tájam majdnem egy szintbe kerülne.
- Nagypapi nem baj, ha állva maradok?
~A fránya vizsgák!~
Az első, jó bevallom voltak kisebb-nagyobb próbatételeink eddig is az akadémián, de az csupán kótyavetyélés volt. Ez most egy igazán NAGY vizsgának számított. Egy percet sem késhettem és figyelemre méltóan nem is adott meg. Ettől persze nagyon büszke voltam már magamra, valamivel vigasztalódni is kell nem? Az idegességet nem szabad hagyni elfajzani. Az akadémiára beviharozva semmi másra sem figyeltem, csak az ismerős arcokra, őket kerestem folyamatosan, avagy az osztálytársaim. Igazából nem volt nehéz megtalálni őket, mert rajtunk kívül és a tanárokon senki más nem tartózkodott az épületben.
- Hé Kayla, Ameyuri látjátok milyen pontos vagyok? – húztam ki magam nagy elégedetlenségemben. – Pont ide értem. – tettem hozzá.
- Még legalább 15 perc a kezdésig, szóval igen. – helyeselte Ameyuri.
- Mindig az vagy nem értem ezt most miért hangsúlyozod ki ennyire. – rombolt le bennem minden örömet Kayla. Ő Kayla, csak a megszokott, de őt ilyennek imádom.
- Mindig ez a kötekedés. – hajoltam közel hozzá, hogy szemügyre vegyem az arcát, de jelét sem láttam az izgalomnak. – Nem vagyok izgatottak?
- Én rettentően Motam! - szorította meg a kézfejem Ameyuri, majd a tekintetem rászegeződött azonnal a másik barátosnénkról.
- Végre valaki, aki egyetért velem. – öleltem át hamarosan és kétségbeejtő nyöszörgéseket árasztottunk magunkból, amelyet csak Kayla sóhajtása zavart meg.
Gyorsan a vizsgateremben találva magam, csak azon töprengtem, hogy az előző 10 percben mi történhetett, de a stressz lehet a hibás, hogy erre a néhány pillanatra talán sosem emlékszem.
A vizsgát az igazgató vezette, kinek határozott mély hangja rázhatott vissza a valóvilágba. A vizsga startra én is azonnal lapozni kezdtem a feladatsorban, amelynek első oldalán máris térképek jelentek meg szép sorban, először egy a Kő országáról, jelentősebb településeivel, azzal a néhány vízfolyásával és állásával, amellyel rendelkezik és fontos útjaival. Ezután következett egy világtérkép, amelyen az országok és azok Rejtett falvai, vagy épp fővárosait kellett bejelölnünk. Ez mondhatni egyik kedvenc részem is volt, imádom a földrajzot.
Ezután egy fegyverforgatási rész következett, amelyben igen különleges részekből kérdeztek ez pedig a Tessen- és a Bojutsu volt. Tessenel aligha, de Bojutsuval mi is találkoztunk az akadémián és gyakorlatoztunk is vele, ez egy remek mozdulatsor a távolságtartásra, a védekezésre, és a meglepetésből bevitt támadásra is. Ezek után jöhettek a szárazabb részek, mint a Bingó könyv kezelése és használata, a Chakra elmélete, vagy akár a Kőországának története, felépítési rendszere.
Az írásbeli és a gyakorlati vizsga között egy óra pihenő idő volt, eddig elbírálták a tesztjeinket. Nem lehetett hosszadalmas, hisz csak 12-en vizsgáztunk, így a tanárikar gyorsan végzett vele.
A gyakorlati vizsgára már csak 10-en maradtunk. A terembe névsor szerinti sorrendben kellett felsorakoznunk és egy urnához vonultunk, ahol kihúzhattuk a feladatainkat, mindenkinek két feladat jutott, de a vizsgáztató ezt könnyűszerrel felülbírálhatta, és ezen felül bármilyen tanultat bemutatásra kerekíthetett. Azonban én ezt megúsztam!
Elsőkörben Robbanójegyzeteteket kellett írnom, szám szerint hármat, ez könnyed szerrel ment, mindig is kedveltem. Pusztán a chakrámat kellett irányítanom az írt tintába, amely átvezette azt a pecsét szövegen át a papírba. A robbanójegyzet papírja már magában is különleges, hisz könnyen rögzíthető más tárgyakhoz, valamint könnyedén befogadja a chakrát, amely később a robbanást gerjeszti. A vizsgabiztos élesítette a jegyzeteimet és megfeleltem.
A Klón jutsutól már kicsit jobban féltem, hisz itt nem valamibe kellett vetítenem és koncentrálnom a chakrám, hanem a valóságba. Viszont kár volt a hűhó, a két elvárt klón megfelelően hasonlított rám, és kiállták a próbákat.
- Haha Nakato, végre nekem is lehet egy kis siker érzetem veled szemben! - így maradtunk kilencen.
~Ő mindig ott lesz nekem…~
Elfogott az érzés. Biztos vagyok, hogy otthon hagytam valamit! Krizantém a kezembe, lakáskulcs a zsebembe, a maradék Ryo a zsebem alján, amely még maradt a virág vásárlás után. Alig volt nálam valami, amire figyelnem kellett volna, de valami hiányzott még. Ebben az emócióban érkeztem a falu mellett található temetőben, a nap is kora délutáni szakához ért, és az akáciák vetettek már némi árnyékot a kietlen földre, ahol lelkek nyugodtak. Édesanyám sírjához vetődbe a virágot, a kis vázába helyeztem, ahonnan kivettem az előző növényt ki megsatnyult már az időjárás viszontagságai miatt. Majd azonnal a mondandóimra perdült a nyelvem.
- Szia Anya, már napok óta nem találkoztunk. Ne haragudj emiatt, de legalább végre túl vagyok a Genin vizsgán. Sajnos lehet, ezért még kevesebb idő jut majd rád, de végig fogom járni azt az utat, amit te! Kimagasló kunoichi lesz belőlem!
- Jó tudom, hogy nem a felesleges csacskaságaimra vagy kíváncsi. – de igen, azokat is mindig meghallgatta, érdekelte őt. – Nézd már a pántot is megkaptam, amitől hivatalos Geninnek számítok! – nem a fejpántot sem hagyhattam otthon, hisz nálam van, de akkor még is mit? – Nem tudom neked régen milyen lehetett a vizsgád Kusagakuréban, ezért most részletesen mindent elmesélek!
- Épp, hogy nem elkéstem a vizsgáról, elszámoltam magam a piactér megkerülésével. Olyan irritáló, hogy minden rövidebb út azon vezet! A tanárok még épp nem szóltak semmit, helyet foglaltam. Izgatottságom is kimerült abban, hogy oda érek-e vagy sem. Furcsa ugye? Nem voltam nyugtalan, sem feldúlt!Jó... -gondolkoztam- nagyon is az voltam, anyu! Pillanatok alatt érkeztek is a feladatlapok, amelyen a Kő országának topográfia térképe volt megtalálható, majd egy a világról vaktérkép. Ez szerintem remekül le is fedi egy shinobi és kunoichi alap tájékozódó képességét. A következő fegyverelmélet volt, melyben a Tessenjutsu és a Böjutsura kellett kitérnem. Voltak még apróbb kérdések a Bingo könyv lényegességéről, egy ország felépülési rendszeréről és a chakraelmélet. Talán ebben az egyben hibáztam némelyest, de a többi zökkenő mentesen ment. Tudod, mennyire szeretem ezeket a témákat. - vettem egy nagy levegőt és folytattam is a mondókámat.
- Utána következett is egy rövid pihenő után a gyakorlati rész. Egy urnából kellett húznunk papír cetlik közül azokon volt rajta a vizsgánkra előírt feladat. Rövid átgondolási idő után kihirdették a sorrendet is. Robbanójegyzetet kellett írnom, amely magába foglalja a tekercs írás alapjait is, valamint a Bunshin technikát szemléltettem. Nos, az utóbbinál jöttek belőlem elő újra a kétségek, de sikerült véghez vinni, legalábbis a minimumot a két klón létrehozásával teljesítettem. A jegyzet írásnál pedig külön dicséretben részesítettek a gyors munkáért. Hisz jól sikerült, a vizsgabiztosom chakra zavarására azonnal reagált a pecsétem, egy kisebb robbanást generálva, ami fekete foltot hagyott a falon maga után.
- Ja és képzeld! A Yushimuri-ék elkényeztetett fia, Nakato megbukott a vizsgán! Így összesen 9-en mentünk át. Kíváncsi leszek kihez fognak összesorsolni csapatba. Mindenképpen jövök majd mesélni neked a továbbiakról. – csend lett, csak a szél hallatta hangját a száraz megszikesedett talajon. Feltekintettem, esteledett.
- Mennem kell anya, lassan feljönnek a csillagok és tudod, hogy visszataszít a látványa az égnek olyankor. Rossz érzés tölt el mint, ha csak én lennék egyedül az egész világon és magába szippantana a tér, ami oly hatalmas.- – Különösek ezek az érzések, de mióta nem vagy itt úrrá lettek rajtam, de ne félj nem hagyom őket úrrá lenni! Erős vagyok akár te! – eltöprengtem, vajon én is egy csatában végzem? Egy olyanban, amihez semmi közöm? A CSILLAGOK!
- Szeretlek Anya! – még egy pár pillanatig a sírkövét néztem, majd felpattantam a sír széléről és útnak vettem az irányt hazafelé kissé sietve. Elkapott a hév ismét, hogy mi a csudát HAGYTAM OTTHON.
Megjelenés: Slamposnak mondható megjelenése. Frufruja nem szabályos, nem véletlen hisz ő szokta magának vágni haját és nem is szeretné, ha egyenes lenne valamiféle rossz érzéssel tölti el ez a gondolat. Haja gondozott nem gubancos, de ezen kívül rendezetlen, fülei mögé szokta behelyezni őket, ami elég fura látványt nyújt elsőre. Gyakran köti fel haját két kisebb kontyba. Arca szeplős, szemei kékek, sötétkék felé hajaznak. Orra pisze, ajkai enyhén dúsak. Öltözködése nem túl nőies, a laza ruhákat szereti, amelyek legalább egy számmal minimum nagyobbak rá. >>Katt<<
Jellem: A végletekig kedves és aranyos lány. Nem néz le senkit, ámbár ezt nem az jelenti, hogy nem lehet meg róla a véleménye, de általában azt meg is tartja magának. Egy társaságban inkább utoljára nyit, mint elsőnek. Azonban sokszor furán viselkedik, megszakad a hangulata, mint ha rátörne valami. Motam személyisége igen átalakulóban van, de épp most is jár ebben a korban. Helyzetváltozások, családi háttér, belső problémák…
Eddig ismert fóbiák, de Motam számára még nem.
- Agorafóbia - a nagyobb tértől, utcáktól való félelem és azok zsúfoltságától
- Egoremansialiquiddomiphobia – attól való „félelem”, hogy valamit otthon hagytam
- Cathisofóbia – a leüléstől való félelem
- Kozmikofóbia – a csillagos ég látványa miatt felmerülő érzésektől való rettegés – pl. végtelenség, üresség -> magány
Ország: Kő Országa – Ishigakure No Sato
Rang: Genin - D
Felszerelés:
- 5 db Kunai
- 5 db Shuriken
- Dróthuzal 10m
- 10 db Robbanó Jegyzet
- 3 db Chakra tekercs
Technikák:
- Henge no Jutsu (Transzformációs Technika)
- Kakuremino no Jutsu (A Láthatatlanság Köpenye)
- Bunshin no Jutsu (Klón Technika)
- Kawarimi no Jutsu (Testhelyettesítő Technika)
- Tobidogu no Jutsu (Tekercsírás, Hordozható fegyverek)
- Jibaku Fuda: Kassei (Robbanó Jegyzet: Aktiválás)[/color]
A hozzászólást Shiranai Motam összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 15 2019, 18:33-kor.
Shiranai Motam- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 9
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 117
Re: Shiranai Motam
Hyuuga Hanabi Csüt. Márc. 22 2018, 16:48
Szervbusz!
Először is üdvözöllek az oldalon!
Egy aranyos és egyszerű kis előtörténet volt^^ Nekem kifejezetten tetszett, főleg az, hogy ennyi fóbiája van
Azonban szeretnék tőled egy kis bővítést kérni.
•Az anya miért halt meg?
• plusz kérnék egy kis kiegészítést az Akadémiai évekről.
Ezen kívül akár a családról is írhatsz egy picit, vagy hogy miért alakultak ki a fóbiák, de mindez csak mellékes^^
Ha kész, írj nekem egy pm-et és újra megnézem
Csak ügyesen!^^
Először is üdvözöllek az oldalon!
Egy aranyos és egyszerű kis előtörténet volt^^ Nekem kifejezetten tetszett, főleg az, hogy ennyi fóbiája van
Azonban szeretnék tőled egy kis bővítést kérni. •Az anya miért halt meg?
• plusz kérnék egy kis kiegészítést az Akadémiai évekről.
Ezen kívül akár a családról is írhatsz egy picit, vagy hogy miért alakultak ki a fóbiák, de mindez csak mellékes^^
Ha kész, írj nekem egy pm-et és újra megnézem
Csak ügyesen!^^
_________________
Mesélések:
~Aokaze Atsushi - A vér kötelez
~Naito Kenji - Egy szinttel feljebb
~Fujimori Asami - A valóságot ki hallucinálja?
Hyuuga Hanabi- Kalandmester
- Specializálódás : Kifogások
Adatlap
Szint: A
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding
Re: Shiranai Motam
Hyuuga Hanabi Pént. Márc. 15 2019, 18:45
Szervbusz újfent^^ örülök, hogy visszatértél!
Köszönöm a javításokat, így már megfelelő
Nem is szaporítanám tovább a szót, az előtörténeted elfogadom!
Kezdő értékeid:
Rang: genin
Szint: D
Chakraszint: 112
Tjp:9
Ryo: 2000ryo
És továbbá felírhatod eme technikát:
Feloldás // Genjutsu Kai
Ennek a technikának a segítségével feloldhatók, és megszüntethetők a gyenge, közepes, és a nagy területre ható genjutsuk. Lényege, hogy megszakítjuk a saját chakrafolyamunkat így gátat szabva az illúzióknak. Az erősebb, és a hang alpú genjutsuk ellen hatástalan.
Chakraszint: 55
Besorolás: D
Írj adatlapot, keress mesélőt és jó játékot!
Hana
Köszönöm a javításokat, így már megfelelő
Nem is szaporítanám tovább a szót, az előtörténeted elfogadom! Kezdő értékeid:
Rang: genin
Szint: D
Chakraszint: 112
Tjp:9
Ryo: 2000ryo
És továbbá felírhatod eme technikát:
Feloldás // Genjutsu Kai
Ennek a technikának a segítségével feloldhatók, és megszüntethetők a gyenge, közepes, és a nagy területre ható genjutsuk. Lényege, hogy megszakítjuk a saját chakrafolyamunkat így gátat szabva az illúzióknak. Az erősebb, és a hang alpú genjutsuk ellen hatástalan.
Chakraszint: 55
Besorolás: D
Írj adatlapot, keress mesélőt és jó játékot!
Hana
_________________
Mesélések:
~Aokaze Atsushi - A vér kötelez
~Naito Kenji - Egy szinttel feljebb
~Fujimori Asami - A valóságot ki hallucinálja?
Hyuuga Hanabi- Kalandmester
- Specializálódás : Kifogások
Adatlap
Szint: A
Rang: Epilepsziás viziló
Chakraszint: Tápiókapuding
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.