Meitsugawa Shori

**Meitsugawa Shori** Hétf. Júl. 30 2018, 20:42

Játékba visszatérő tanulás

Tanulás célja: Suiton:Suiryuudan no Jutsu elsajátítása

Besorolás: B rangú

Chakraszint: 300

A tó felé vettük az irányt az átmeneti tanítómmal. Amikor a parttól pár méterre a víztömeg tetején "lehorgonyoztunk" és heves magyarázásba kezdett. Szinte ittam a szavait, amelyek egy új technika instrukcionálásai voltak. Egyik kezének hiánya miatt a jelei alig ha lettek volna értelmezhetők, ezért végig mondta melyek is szükségesek a vízsárkányhoz. Miközben mondta, nem csak hogy megjegyeztem őket de számoltam is. Mind a negyvennégy kézjel először nagyon vészesnek tűnt. Azonban amikor végre is hajtotta őket ez a hirtelen gondolat valamiféle furcsa elismérő érzésbe torkollott. Pillanatokon belül a vízfelszínből kiemelkedett Suiryuudan feje azt követően pedig a teste. Aligha láttam ehhez foghatót. Már csak a gondolat is izgalommal töltött el hogy szert tehetek egy ilyen technikára. Nem szerettem volna az időmet vesztegetni ,ezért hát nekifogtam a kézpecséteknek. Habár sietős volt a dolgom, nem kapkodtam el őket és lassan, a megfelelő sorrendben mutogattam el őket: Ökör, Majom, Nyúl, Patkány, Vadkan, Madár, Ökör, Ló, Madár, Patkány, Tigris, Kutya, Tigris, Kígyó, Ökör, Kos, Kígyó, Vadkan, Kos, Patkány, Majom, Madár, Sárkány, Madár, Ökör, Ló, Kos, Tigris, Kígyó, Vadkan, Patkány, Majom, Nyúl, Vadkan, Sárkány, Kos, Patkány, Ökör, Majom, Madár, Vadkan, Patkány, Kígyó, Madár. Ezután lehunytam a szemem és erősen koncentráltam egy sárkány alakjára. A chakrámat az útmutatás szerint a vízfelületbe, azt követően pedig a víztömegbe irányítottam. Majd megpróbáltam kiemelni a fantáziámban kreált bestiát. A kiemelkedő fej forma leginkább egy kígyóra, mintsem egy sárkányra hajazott. Kinyitottam a szemeim és pár pillantást vetettem a "teremtményre". Ettől el is vesztettem a koncentrációm és ez egészet visszaejtettem. Habár nem volt túl nagy a víz mennyisége, az így keltett egy hullámot amelyen picivel nehezebb volt megállni. Az egyik lábam bele is süllyedt a vízbe. Talán ez segített visszanyerni a koncentrációmat. Ismét nekifogtam a jutsunak. Ez alkalommal a Sárkány alakját sokkal kidolgozattabban képzeltem el. A kézjelek után, az előző módon próbáltam a technikát. Ezzel a metódussal is sikertelenül zárult a próbálkozásom. Nem voltam képes megemelni az alattunk lévő víztömeget. Még jó párszor nekifogtam hasonló módokon, melyek nem tűntek túl eredményesnek.

A sokadik próbálkozás után valami furcsát vettem észre a szemem sarkából, pár fekete alak közeledett felénk. Már nem volt időm reagálni semmit, hiszen a következő percben egy robbanás taszította le újdonsült tanítómat és engem a vízfelszínéről. Az erejétől nekivágódtam egy fának és ekkor sötétedett el minden. Nem tudtam szinte semmiről, arról sem hogy élek vagy halok; vagy hogy a környezetemben mi történik. A következő emlék ami rémlik , hogy Kinto nem messze van tőlem véráztatva és valaki felkap a vállára. Majd ismét sötétség.

Csak napok múlva ébredtem fel a kórházban, zihálva és pánikba esve. Úgymond traumatizált az eset, hiszen nem először fordult elő hogy eszméletlen voltam amikor elcipeltek a "csatatérről". Miután kikerültem a kórházból képtelen voltam akár csak egy fegyverre is ránézni. Kétségeim támadtak afelől hogy a ninja lét nekem való egyáltalán. Mindezt tetézte, hogy egy levelet kaptam, melyben az állt, hogy átmenetileg felmentenek a szolgálataim alól. Az első pár napban ki sem akartam kelni az ágyamból, nem hogy elhagyni a házat. Folyamatosan kétségek gyötörtek.

*Mégis mi értelme ennek az egésznek? Teljesen haszontalan vagyok. Nem hogy mások megmentésére képtelen vagyok, de még a saját épségemet sem tudom megtartani. Szánalmas...*

Egy idő után elkezdtem foglalkozni az otthonom körülötti tevékenységekkel és az erdőkben tett hosszú sétákkal,bámészkoddással; amelyek úgymond terelték a figyelmem. Ezzel egy időben próbáltam elkerülni a barátokat és az ismerősöket is. Szerettem volna mindentől és mindenkitől elzárni magam. Hónapokat töltöttem el a saját önsajnálatom fogságában.

Egyik esti erdei séta alkalmával azonban valaki megtámadott. Egy fentről érkező rúgásra lettem figyelmes. A bal alkaromat kitámasztottam a jobbal és így védtem ki a rúgást. Majd az illetőre pillantottam, meglepő mód egy ismerős arc jelent meg előttem. A 20-as csapat eredeti mestere, Daisuke volt az. Játszi könnyedséggel rugaszkodott el a poziciójából és érkezett meg a talajra,majd egyenesen a szemembe nézett.

-A reflexeid nem romlottak azért sokat! - jelentette ki pökhendi módon. Rég nem találkoztam vele és talán legbelül örültem, hogy ennyi idő után viszont láthatom.

-Sensei, te mit keresel itt?- kérdeztem tőle tágra nyílt szemekkel.

-Szeretnék veled komolyan beszélni.- majd pár lépést tett meg felém - Tudok arról, hogy mi történt veled a legutóbbi küldetésen. Akárcsak arról hogy mit akartak neked tanítani. - ekkor egy lélegzetvételnyi szünetet tartott mondandójában. - Shori, te egy shinobi vagy. Ne veszítsd szem elől a céljaid, sem azt hogy mi az álmod. - A mesterem szavai mint a kések, úgy vágtak a mellkasomba. Azonban bármennyire is lelkesítő akart lenni, a gondolataim mint egy sötét felhő, árnyékolták el mondatait.

-Az a legjobb mindenkinek, ha nem folytatom. Teljesen haszontalan vagyok, csak egy teher a társaim számára. -épp hogy befejeztem mondandómat, a jounin már át is vette a szót.

-Akkor vagy leghaszontalanabb ha nem haszálod ki a képességeid a falvad számára. Elfelejtetted talán mi történt amikor a szekeret kísértük? - nem válaszoltam a kérdésére. Meredt tekintettel bámultam a földet, képtelen voltam bármiféle reakciót produkálni. Ekkor kapott az alkalmon a jounin, intett hogy kövessem aztán tovább szökellt. Fogalmam sem volt ,hogy miért de csak ösztönből is követtem. Pár perc gyorsított tempójú ugrálás után egy közeli tó felszínén találtam magam. A mesterem továbbra sem szólt semmit csak ismerős kézjelek megformálásba kezdett. Érezhetően lassabban valósította meg őket ,mint ahogy képest lett volna rá. A pillanat töredéke alatt egy vízből formált félkör jelent meg körülötte,pár másodpercen belül pedig a félkör feljebb emelkedett és sárkány formát öltött, majd lassan visszamerült a vízbe.

-A technikának több metódusa van, az alap ugyanaz mindegyiknél ahogy az eredmény is. Azonban az, hogy hogyan jutsz el addig, már rajtad múlik. Ahogy az is, hogy feladod vagy sem. - mondandója után kisétált a partra és az egyik fának dőlt. Nem kellett ösztökélnie, hogy próbálkozzak; szinte minden jött magától. Azzal a módszerrel próbálkoztam elsőként amit legelőször is láttam. A kézjelek után a tenyereimet a vízfelszínre tettem, rajtuk keresztül áramoltattam a chakrámat és próbáltam egy sárkányt az elképzelésem alapján megformálni vele. Mikor a kiemelés következett a bestia feje emelkedett ki, de többre nem volt erőm. A sárkányfej visszaesett ahogy a legutóbbi alkalomnál is. Képtelen voltam fenn tartatni a megfelelő energia mennyiséget és megformáltságot.

* A legtöbb víztechnikám a kirobbanásra épül, itt azonban folyamatosan áramoltatni kell a chakrámat és formálni. Úgy érzem hogy a felület sem elegendő és így kevés lesz az áramoltatott mennyiség. Talán ha a lábaimon keresztül vezetném ....*

Kis gondolkodás után ismét nekifogtam. Becsuktam a szemeim, elsőként csak a sötétség tűnt fel előttem. Ahogy formáltam a kézjeleket, minden egyes lépésnél egyre kidolgozottabban képzeltem el a sárkányt. Közben éreztem ahogy a belső energiáim a testem közzéppontjától nagyobb mértékben is a lábaim felé haladnak. Furcsa volt, hiszen a lábaim alatt már egy adott mennyiségű chakrát tartottam meg, hogy egyáltalán a víz felszínén maradjak. Úgy éreztem mintha elkülönülne a kettő. A Suiryuudan számára szánt chakra átszelte a felszínt és közrefogta a víztömeget. A megformáltsága akkor még nem derült ki számomra, holott én befolyásoltam. Először a fej mögötti részt emeltem ki, talán így lehetett a legkönnyebb számomra, majd a fej következett. Egész jóképű lett a sárkányom, viszont a testét már képtelen voltam a felszínen túlra hozni; túl nehéz volt és nem tudtam megfelelően áramoltatni a chakrát hozzá tehát visszaengedtem az egészet. Felesleges energia- és időpazarlásnak tartottam hogy neki essek ismét, inkább a gondolataimba merültem.

* A fej részleteire kevésbé kellene ügyelni, az majd a rutinnal és fejlődéssel. De úgy érzem, hogy minden egyes alkalomnál elfogy az erőm ahhoz hogy kiemeljem a testet. Túl nehéz ekkora mennyiségű vizet megtartani egyszerre. Daisuke is azt mondta hogy több metódusa van a jutsunak. Ő is eltérő módon vitte véghez, Kinto-hoz képest. Úgy látszik saját módszert kell alkalmaznom. Ahogy a fára mászásnál is, fel kell halmoznom és megtartanom a szükséges chakra mennyiségét, viszont itt a testrészen kívülre kell koncentrálni mindezt. Hogy ha kisebb részletekben raknám össze magát a technikát és nem egyszerre akarnám létrehozni, a végén esetleg össze tudnám "építeni" az egészet. Kezdjük valami könnyűvel!*

Mentálisan félreraktam a vízsárkányt egy kis időre. Vettem egy mély levegőt és egy kézjelet, az ökörét tartva megpróbáltam ugyancsak a lábaimon keresztül áramoltatni a chakrát. Sikeresnek is tűnt amikor áthatolt a víz felszínén. Ezúttal nem csuktam be a koncentrálásnál a szemeimet, csak a fejemben lévő képeket akartam megvalósítani. Felhalmoztam a megfelelő chakramennyiséget amely közrefogta a folyadék tömeget és egyenesen a felszínre emeltem megtartva az energia folyamatos áramlását. Egy kívülálló sikertelennek tituálhatta a próbálkozásomat ,hiszen csak egy vaskosabb vízoszlop jött létre. Én azonban már ennek is örültem és próbáltam a technika megvalósítására törekedni. Valószínűleg ekkor szaladhatott velem el a ló. Következő lépésben már öt darab ilyen vízoszlop kiemelését terveztem. Azzal a módszerrel próbálkoztam, amivel előző alkalommal is, de ez már jóval nehezebbnek tűnt. A chakrámat öt felé kellett irányítanom és úgy kiemelni a folyadékot. Túl sok volt. Az oszlopok a felszínt csak fél méterre hagyták el majd azon nyomban vissza is zuhantak. Még párszor megpróbáltam ugyanezt a módszert különböző számű vízoszlopokkal. Az idő múlását szinte észre se vettem annyira koncentráltam, holott az órá már rég elhagyta az éjfélt. Egészen addig ment a vízoszlopok létrehozása míg meg nem találtam az ideális számút, amit jóval a fejem fölé is tudok emelni.

*Tehát hármat bírok egyszerre, de hogyan tovább? Ezekből még egyáltalán nem lesz sárkány. Könnyebb így megemelni őket az biztos. Ellenben szükséges lenne őket egyesíteni, viszont akkor hogyan formázom meg? Itt kezdődik a fejtörés...ha folyamatosan áramoltatom őket és a találkozási pontnál megpróbálom "hátrahajlítani" az oszlopokat. De komplikált... Szóval a chakrám három külön részre oszlik, ezáltal emelem ki a vizet. Amikor kiemeltem ismét egyesítenem kell egy nagyobb fej és egy torzó részt kialakítva. Ha ezzel meglennék, az egészet szükséges egyszerre irányítani és fenntartani a formát. Ilyen bitang mennyiségű chakrát hogy igényelhet egy jutsu?! Még ha azt akarom hogy harapjon is...*

A félrerakott vízsárkány visszatért a képbe. A tervezett módszer kivitelezése előtt azonban elkezdtem erősen koncentrálni, szemeimet ismét becsukva. Nagy mennyiségű chakrát halmoztam fel és az ökör jelét a maradék negyvenhárom is követte. Eközben a fejemben a három oszlop egyesült és egy fejet alkotott, a többi pedig folyamatosan áramolva megalkotta a bestia további részeit. A vízualizáció és a kézjelek végrehajtása a felgyülemlett chakra mennyiséget a vízfelszínen keresztül áramoltattam, ezt követően magát a három "kisebb" víztömeget fogtam közre, melyek nagyobb sebességgel haladtak az ég felé. Körülbelül az ötödik méter megtétele után voltam képes egyesíteni az oszlopokat és egy fejet alkotni belőlük, majd azt követően egy testet. Mikor úgy éreztem, hogy végre sikerült rájönnöm a titkára, a szörnyetegem a maga határozatlan mozgásához híven lefelé vette az irányt egészen míg eggyé nem vált a valódi környezetével. Akkor éreztem meg a hirtelen jött edzés hatását, amikor a homlokomról elkezdett folyni lefelé az izzadtság. Szükséges volt tartanom egy szünetet, így hát a fatörzsnek dőlő jounin mellé ültem. Meglepő módon nem foglalta le magát semmilyem egyéb tevékenységgel, hanem az erőfeszítéseimet kísérte figyelemmel. Pár ironikus szó után adott pár tippet is a jutsu elsajátításához.

-Micsoda kolonc a shinobi nyakán az aki képes haladni egy vízsárkánnyal segítség nélkül. Rendkívül nagy. Mellesleg, ha jobban figyelembe veszed a Suiton természetét megkönnyíted a saját dolgod. A természete azonban általad határozódik meg. -

Mondhatni rébuszokban beszélt, de kezdtem kapizsgálni hogy mire is gondolhat. Még öt percet pihentem, aztán folytattam is a "tréningem". Ellenben nem hagyott nyugodni a Suiton természete dolog. Rég volt, hogy bármi hasonlóval lettek volna eszmefutattásaim.

* De milyen lehet az én chakrám természete? Ha arra gondolok, hogy a faluban vagyok egyedül esetleg a barátaimmal vagy a rokonokkal töltöm az időt olyan, mintha egy nyugodt felszínű tóba cseppenként folyna a víz. De ha arra gondolok, hogy mi történt a legutóbbi küldetéseken, az édes anyámmal vagy Hotaruval a chuunin vizsgán...nem...úgy nem!*

Próbáltam a gondolataimat és az érzelmeimet minél jobban elfojtani. Inkább nekifogtam a technikának annak rendje és módja szerint. Még jó néhány alkalommal kudarcba fulladtam. Még annyi eredményt sem voltam képes felmutatni ,mint a kisebb szünet előtt. Holott a félig sikeresnek mondható próbálkozás óta már órák telhettek el. Hiába az elfojtás, nem mentem vele semmmire; olyan volt mintha sötét köd lepte volna el a józan eszem. Éreztem ,hogy nincs minden rendben.

*Komolyan, amikor ezekre gondolok csak a saját idegeimet húzom. Nem bírom magam túltenni rajtuk. Az, hogy mennyire magatehetetlennek éreztem magam ezekben a helyzetekben csak feldühít. Olyan háborgó gondolatok ezek, mint az óceán.* Ekkor pattant ki az isteni szikra. * Megvan! Az én suitonom egyáltalán nem nyugodt. Sőt tajtékzó, indulatos. Olyan, mint ami most azonnal akarná széttörni a partot*

Megújult lendülettel, érzelmeket és indulatokat elengedve kezdtem neki a kézpecsétek megformálásának. Talán azzal az alkalommal sikerült a leggyorsabban véghez vinni mindegyiket. Alkotás közben nagy mennyiségű chakrát halmoztam fel és amikor a jelek végére értem hangosan kiáltottam a techika nevét.

-Suiton: Suiryuudan no jutsu! - majd a lábamon keresztül a vízbe koncentráltam a chakrám, három különálló víztömeget mozgatva. Eközben a fejemben egy dühös sárga szemű fenevadat képzeltem el. Vaskosabb vízoszlopok törtek elő a felszínről amik ugyancsak öt méter körüli magasságban egyesültek. Az energia folyamatos áramoltatásának és formázásának köszönhetően kivehető volt a bestia feje az állkapcsával és a rikító sárga szemmel együtt. A test aligha volt kidolgozott, de a lényegi része megmaradt és sárkánynak nevezhető volt az alak ami a fejem fölé tornyosult. Újdonsült bestiámnak azon nyomban célpontot is találtam, ami egy a part közelében álló fa volt. Hirtelen lendülettel csapódott a sárkány alakú víztömeg a fára, majd el is illant. Technikám sikerességét nyugtázták a letört gallyak,ágak és a lehántott kéreg a becsapódás helyén. A szokásos félmosolyra szerettem volna húzni az arcom amikor azt kezdtem érezni, hogy kiver a víz és elkezdek szédülni majd eldőlni. Másodperceken belül a vízben kötöttem volna ki, hogyha Daisuke nem fog meg. A bal karom alá nyúlt, úgy nyújtott támaszt és vitt ki arra a partra ahova a jutsumat irányítottam. Táskájából egy vízzel teli flaskát kotort elő félkézzel, majd felém nyújtotta.

- Szeretném ha egy kis pihenés utána megpróbálnád még egyszer és ezúttal a tóba engednéd vissza. - elvettem a kulacsot és a megrongált fa tövébe ültem.

-Daisuke-sensei, ha következő alkalommal is sikerül végrehajtanom; intézkedsz az átmeneti felmentés kapcsán? - elég felszínesnek tűnhettem, de ez nem csak egy kérdés volt számára, hanem egy feltétel is számomra. Mesterem nem szólt egy szót sem csak rám mosolygott és bólintott egyet.

Egészen addig heverésztem amíg ki nem ittam a flaska tartalmát. A frissítő után feltápászkodtam és lassan a tó közepére battyogtam. A masszív chakra felhasználástól már nem sok erőm maradt, de az akaratom töretlen volt.

*Másokkal és magammal szemben sem engedhetem meg, hogy az önsajnálatba burkolózzak és feladjam.*

Még egyszer végigmutogattam a Ökör, Majom, Nyúl, Patkány, Vadkan, Madár, Ökör, Ló, Madár, Patkány, Tigris, Kutya, Tigris, Kígyó, Ökör, Kos, Kígyó, Vadkan, Kos, Patkány, Majom, Madár, Sárkány, Madár, Ökör, Ló, Kos, Tigris, Kígyó, Vadkan, Patkány, Majom, Nyúl, Vadkan, Sárkány, Kos, Patkány, Ökör, Majom, Madár, Vadkan, Patkány, Kígyó, Madár kézjeleket és a maradék chakrám egy részével együtt a nyugtalan érzelmeimet is felszabadítottam és mondtam ki a jutsu nevét. A chakrám ismét a felszínt áttörve hatolt a vízbe, melyet a megszokott módon három oszlopban ölelve emelt ki és tört az ég felé. Valamivel magasabban sikerült egyesítenem az oszlopokat melyek sárkány fejét és testét formázták. Fáradtságomnak köszönhetően koránt sem volt tökéletesnek nevezhető a lény, ellenben a teljesség igénye nélkül minden célnak megfelelt. Néhány kígyózó mozdulat után vissza irányítottam a vízbe a szörnyeteget. Már csak mozdulatainak a nyomát követtem szemmel, amikor a nap első sugarai jelentek meg előttem. Annyira el voltam foglalva a technika elsajátításával hogy idő közben a hajnal is felütötte a fejét. A sensei-re vetettem tekintetem, aki egy elégedett vigyorral álldogált a parton.

-Hoi, Shori! Remélem egyedül is haza találsz. Nekem még szólnom kell pár jó szót az érdekedben! - intett egyet aztán tovább is állt. A szarkasztikus félmosoly helyett, csak egyszerűen mosolyogni tudtam. Ezzel indultam hazafelé, lassú tempóban. Az est csendje helyett a reggel szende ébredezését figyeltem ahogy egyre közelebb értem a házunk felé.

Nem csak a sikerélmény miatt maradt meg a mosoly az arcomon, hanem azért is mert úgy éreztem egy lépéssel közelebb kerültem a valódi önmagamhoz.

Hyuuga Hanabi Kedd Aug. 21 2018, 21:15

Szia

A technika leírása szép volt, a tanulás jól ki volt fejtve. A tanulásod elfogadom. Plusz +6ch és +3tjp üti a markod.

Meitsugawa Shori

Meitsugawa Shori

Re: Meitsugawa Shori