Re: Nézőtér

**Kowarii Zion** Szomb. Márc. 23 2019, 23:23

Zion még mindig a sokk hatása alatt állt. Lábai remegtek, mikor felkelt a küzdelemre kivetített genjutsu hatása alól. Ha nincs az az illúzió, a vörös hajú fiú maradványai egy gyufásdoboz felét sem telítették volna ki. Ugyan legyőzte ellenfelét, nem számíthatott rá, hogy egy atombombányi robbanójegyzetet pecsételt le a hátán lévő tekercsbe. S végül ez okozta a saját vesztét. Számított idézhető fegyverre, esetleg valamiféle ninjuura, de erre nem. Erre senki sem számíthatott. A robbanás még mindig rázta őt, fülei, habár az illúzió feloldódott már, mintha még mindig hallották azt a fültépő zajt. Mintha milliók sikoltottak volna fel egyszerre, majd felvillant a mindent betelítő fény. Ezek voltak utolsó emlékei.
A máérkőzésük végül döntetlennel záródott, s mind a ketten továbbjutottak. Mikor a fiatal gennin elhagyta a pályát, s ellenfelével a nézőtérre indult, kezét felemelné, majd egy kacsintásos mosoly kíséretében ennyit mondana,
- Ez szép volt. Nagyon erős vagy. - Zionka nem rendelkezett nagyobb harci tapasztalatokkal, elismerte ellenfelét, s ugyan legyőzte őt, ha nem lenne képes az illúzióit ily mértékben használni, az első körben eldőlt volna az amegakurei sorsa. A kis vörös hajú fiú remegő lábakkal indulna a páholyba, ahol a résztvevők várakoztak, s miután visszaszolgáltatná Aratanak az öngyújtóját, helyet foglalna valahol a közelében, s tovább nézné a mérkőzéseket. Zion elemezte a látott ellenfelek mozgását, támadásait, s kezdett aggódni a következő mérkőzésektől. Főleg amikor megtudta, a következő körben bárkivel összekerülhet, még a mellette ülő Arata ellen is. Itt mindenki majdnem erősebbnek tűnt a fiú
számára, való igaz, önbizalomban is voltak nála gazdagabb emberek. A sokk fogolyként tartotta őt láncon, testét akaratlanul is remegésre késztette. Miért fél ennyire? Ezen kérdésére kereste reménykedve a válaszokat, de nem lelte. Talán a kérdést teszi fel rosszul. Mitől fél?
Az első forduló utáni pihenő véget ért, s ugyan Zion majdhogynem végig tudta követni az ellenfeleinek a mérkőzéseit, ezáltal leszűrhetett némi információt abból, amire képesek. Feltehetőleg nem tartózkodik sok szenzor az ellenség soraiban, így talán az ő harcán szétterülő köd elég előnyt jelenthet ahhoz, hogy az ő tudástárát nem leste le senki. Ezzel tlaán szerezhet némi előnyt, elvégre visszaemlékezve, a legtöbb idejét azzal töltötte, hogy kiismerhesse ellenfelét. Ha például a taijutsus srácot kapná ellenfeléül, biztosan nem lépne le a földre még egy másodperc erejéig sem, hanem az égből támadná őt folyamatosan. Ha netalán a vízelemű kunoichi ellen kellene harcolnia, bajban lenne, elvégre a Suitont látszólagosan klasszisokkal magasabb szinten alkalmazta, mint amire ő képes.
Szerencséjére a Kowarii név egyik oldalán sem szerepelt a táblának. Volt azonban egy név, pontosabban egy ország megnevezése, amiről még csak nem is hallott. Ez különös, azt hitte az akadémián a töri tanára az utolsó kis szaros tartomány nevét is belevésette Zion elméjébe, mégsem ugrott be neki Yamagakure no Sato neve. Még csak el sem tudná helyezni a térképen, ugyanis halvány lila gőze sincs, eszik vagy isszák azt a települést. Talán valami frissen feltört nemzetről van szó, ami az elmőlt egy évben jöhetett létre. Na majd megkérdezi Menő-senpait, hogy neki beugrik e bármi is a név alapján.
A harc jól kezdődött. A konohai erős tűztámadások alá vette az idegen ellenfelét, aki jól alkalmazta az akadémián szerzett tapasztalatát. Hasonló elemmel támadott vissza, tűzre tüzet fújt. S bár elemeik megegyeztek, mégsem lehetett kiegyenlített mérkőzésnek nevezni. Mintha az a yamagakurei előre látta volna a konohai összes megmozdulását, s még azelőtt kitért néhány elöl, mielőtt végbementek volna. Félelmetes, vajon miféle elemzésre lehet képes akár a mimika, vagy a testbeszéd terén, ha ily képzett? Zion még inkább berezelt volna a következő körtől, ha nem tartaná stressz alatt az előző.
A mérkőzés félbeszakadt, ugyanis a nézők közül egyre többen álltak fel, majd alakultak át valamiféle fehéres színű, emberszerű lényekké. Ez mégis mi a franc? A fehér szörnyek elkezdték a közönség sorait támadni, mire több shinobi is ugrott. Azonban egyre több néző alakult át. Mi a fene folyik itt? Zion kezébe venné az egyik kunaiát, majd megpörgetve az alkarjához szorítaná, s felvenné a védekező állást. Ekkor fordul tekintete a vezetői páholy irányába, ahol különös alak jelenik meg. Arcát egy spirális, narancssárga álarc fedte, testét pedig fekete köpenybe burkolta. Fekete köpenybe, melyen vörös felhők voltak.
- Az Akatsuki? - kérdezte tátott szájjal a fiú. - Pein-sama? Nem, az lehetetlen. Ő már nem tér vissza. - tenné fel újabb kérdését, ám ezúttal sokkalta halkabban, mint előtte. Ugyan Zion nem ismerte ténylegesen az Akatsukit, sokat tanultak róla az akadémián. S mivel Zion élt, amikor Pein-samat meggyilkolta az a két konohai, így ismerhette az igazságot. Azt, hogy Pein-sama az Akatsuki és Amegakure élén állt egyszerre. Hogy a legerősebb vezetőjük nem csupán az országot irányította, hanem egy olyasfajta világhírű szervezet tagja és vezére volt, mint az Akatsuki. Való igaz, egy amegakurei számára, főleg , akit a Pein erában tanítottak, sokkalta más szemlélettel vizsgálta a szervezetet, mint az átlagember. Zion számára az Akatsuki a felszabadító szervezet volt, mely segített Amegakurenek felkelni a megannyi háborúból, s elzavarva Hanzout a kormányzásból, egy olyan országot építettek, amelyet nem támadtak többé a nagy nemzetek. Az Akatsuki vörös köpenyét legtöbbször az Angyalon láthatta, ugyanis ő volt, aki vigyázott a városra, amíg az Isten, Pein-sama pihent. Az Angyal volt, aki a földre szállt, mikor a városnak szüksége volt rá. Mit kereshet itt az Akatsuki?
Ziont olyannyira lefoglalta az Akatsuki, hogy el is felejtette, valódi harcban van ismét. Ugyan teste fáradt volt, s végtagjai még mindig remegtek, képes volt felvenni a harcot az ismeretlennel szemben. Mivel a nézők igen csak sűrűen tartózkodnak körülötte, mindenképp olyan eszközöket kellett bevetnie, amelyekkel nem okoz kárt a civilekben. Zion felkészült már a harcra, így ezzel a fehér idegennel sem lehet problémája. Habár jobban belegondolva, ha ez valóban az Akatsuki, neki talán nincs is mitől tartania, elvégre az Akastuki, Amegakureból gyökereztethető. Azért ennek tudatában sem engedné lejjebb védelmét, hanem figyelt, összpontosított és koncentrált. Ha a fehér alak kellő távolságon belül érkezne, s testével eltakarná a civileket, addig ő a Torpedó tűk technikával tartaná fel ellenségét, amíg elő nem készíti a rajzoskönyvét. Ha a fehér alak nem halna bele a tűkre, Zion felnyitva a könyvet, chakrat koncentrálna, majd a nyitott lapokon lévő élőlények, a Rémdenevérek körbevennék ellenségüket, s rajzás közben támadnák folyamatosan. Ez a technika bevált egy shinobi ellen, s nem is akármilyen ellen, akkor tlaán most is beigazolódhat. Amennyiben ellenfele képzettebb, abban az esetben hátraugrana, s újabb repülő lényt alkotva tintával és némi suitonnal, hogy annak a hátára ugorva sorozhassa a különböző lényekkel. Ugyan harcolni nem szívesen harcolt ellenségével, talán ezen szándékát ismertethetné is, amennyiben a fehér alak értelmes lény.

**Hamada Fuyu** Szomb. Márc. 23 2019, 23:55

Annak ellenére, hogy első fordulómat megnyertem kissé nyugtalan voltam, hisz nem ment minden úgy, ahogy elterveztem. Mindig is büszke voltam arra, hogy nyugodtan és higgadtan vártam az eljövendőt, és bár most sem voltam túlságosan feszült, azért éreztem, hogy nagyon kemény harcok várnak még rám. Sajnos fáj beismerni, de mindig is támogató shinobi voltam, aki inkább leszerel másokat, vagy mentálisan segíti a csapatot. Így tehát ezek a harcok igen fájdalmasak lesznek számomra. Mindenesetre nyomon követtem a többi harcot is és próbáltam minél több információt kinyerni a harcok tömkelegéből. Ez nehéz volt, de muszáj, hisz nem tudhatom, hogy ki lesz a következő ellenfelem. Sanálatos módon Saki, a csapattársam kikapott a meccsen, de mivel nem csak a győztesek közül kerülnek ki chuuninok nem aggódok azért, hogy társnőm nem jutott tovább. Végül a harcok befejeződni látszanak, lényegében az utolsó harc következik, mellyel vége a selejtezőnek. A következő harc persze felkeltette az érdeklődésem. Miért ne tette volna, ha megpillanthattam a régen kihaltnak hitt Sharingant. Először nem is igazán hittem a szememnek, hogy mi folyik itt, de aztán felcsillant a szemem az érdeklődéstől. Lenyűgözött a harc és a pillanatnyi hév miatt talán, de nagy eséllyel ez okozta azt, hogy jószerével teljesen összezavarodtam azt ezt követő esemény miatt. Mire a következőt pisloghattam volna, már arra eszméltem fel, hogy a vörös felleges ruhájú maszkos férfi eltűnik és a tengernyi fehér, furcsa humanoid rohamoz meg minket. Szerencsére azért volt annyi lélekjelenlétem, hogy reagáljak rá. Bár a sok-sok ellenfél valóban túl sok lett volna nekem, az biztos, hogy nem leszek egyedül a harcban. Én amolyan középtájékon csatlakoztam a többiekhez, lévén nem igazán akartam a frontális támadást én elviselni. Bár harcoltam, jószerével csak másokat támogattam a harcban, hogy köztes erővel le tudjuk győzni a fehér lényeket. Hol keményített sziruppal fogtam le az ellent, hol sérülteket, civileket oltalmaztam a jég dómmal. Rengeteg dolgom volt és bár szerencsére nem támadtak meg még engem egyedül a fehér lények, azért örülnék, ha sikerülne befejezni a harcot… hisz aggódom társnőmért és a jelenlévők egy részéért. Lehet, hogy jégszívűnek tartanak, de nekem is van ám lelkem, mélyen legbelül.

**Shikoku Naoki** Vas. Márc. 24 2019, 01:13

//Elnézést a késésért!//

- A győztes: Shikoku Naoki, Sunagakurei Genin! - hangzott a bejelentés, mire a genin kinyitotta a szemét. Majd rögtön be is csukta gyorsan és mindent megpróbált, hogy ne essen el - a genjutsu utóhatásaként egy pillanatra megszédült. Nem nézett volna ki jól ha ennyi néző előtt egyszerűen csak összecsuklik, de nem történt baj, gyorsan összeszedte magát. Szemét újra kinyitotta, majd lassan elkezdte beengedni a külvilág ingereit is. Csak lassan, mert a hangzavar igencsak nagy volt, mivel mégiscsak győzött egy párbajban... Ő maga viszont nem volt túl lelkes, tökéletesen tisztában volt vele, hogy ennél csak jóval nehezebb feladatok állnak előtte és azzal is tisztában volt, hogy nem sok technikája maradt amit nem mutatott még meg. Akárhogy is, ünnepelni még korai lett volna, így a genin arcán nem sok érzelem mutatkozott ahogy megfordult és visszasétált a nézőtérre. Amennyiben ellenfelével találkozik, úgy megáll és egy mosoly, illetve egy kéznyújtás kíséretében megköszöni a küzdelmet.

A helyére visszaérve, Naoki figyelmét azonnal a kijelző táblára irányította, hogy lássa kik harcolnak következőnek. Az előző küzdelmet szinte azonnal maga mögött hagyta és teljes mértékben potenciális következő ellenfeleire koncentrált. A soron következő küzdelem egy konohai és egy ismeretlen falubeli páras között lett meghirdetve. Naoki érdeklődve vizsgálta az ismeretlen shinobit és lassan egy megmagyarázhatatlan, rossz érzés lett rajta újjá. A genin viszont nem hitt a megérzésekben, ezért azonnal kedvenc foglalatosságába kezdett: elemzésbe.
Ismeretlen falu? Ahogy körbe nézett nyilvánvalóvá vált számára, hogy nem ő az egyetlen, akinek fura a dolog. A nézők össze-össze súgtak, egyesek még mutogattak is ahogy egymást kérdezgették a shinobi eredetéről. Tehát ki lehet jelenteni, hogy legalábbis a többség által ismeretlen faluról van szó. Ez a chunnin vizsga viszont nem úgy működik, hogy bárki csak úgy beállíthat a geninjeivel, előre kell jelentkezni és ismeretlenül biztos nem engednek be senkit. Tehát, Naoki gondolatmenete alapján, komoly esély volt arra, hogy itt valami probléma történt. És ezzel sikeresen meg is magyarázta a genin magának, hogy miért volt ez a rossz érzése. Őszintén szólva Naoki arra számított, hogy nem fogják engedni a mérkőzést elindulni. Itt viszont tévedett, a páros szinte azonnal belekezdett a harcba.
A genin már-már arra kezdett jutni, hogy csak túlelemezte a szituációt, amikor megpillantotta az ismeretlen falubeli szemét. Akadémiai alaptananyag, így szinte azonnal felismerte a dojutsut.
- Sharingan! - szakadt ki belőle. Naoki alapvetően egy nyugodt személyiség, de ez a fejlemény implikációk tucatjait hozta magával, a fiú agya pedig azonnal összekötötte a dolgokat. A shinobi-történelem, ami Naokinak mindig is erőssége volt, arról beszél, hogy az Uchiha-k pár ismert kivételtől eltekintve teljesen kihaltak. Ez az ismeretlen genin viszont minden kétséget kizáróan sharingannal rendelkezett és ez párosítva a ténnyel, hogy ismeretlen faluból is érkezett azonnal megteremtette az alapját egy alapos káosznak. Naoki azonnal feszült üzemmódba váltott, innentől már biztos volt benne hogy történni fog valami. Nem is kellett sokáig várnia, a káosz megérkezett.

Majdnem mellette rögtön történt egy átalakulás, amire a genin azonnal reagált és egy ugrással 2-3 méteres távolságot generált közte és az ismeretlen lény között. Naoki kivárt a támadással, hiszen az egyik nézőről volt szó, nem tudta hirtelen még eldönteni, hogy ellenfél lesz-e belőle, de amint látta hogy a többi lény támadásba lendült, úgy ő is abszolút harci üzemmódba váltott át. Érdekes módon az érzés kicsit más volt, mint az arénában. Bármennyire is próbálta magában elnyomni, a tudatalattija tisztában volt vele, hogy az csak egy genjutsu. Nem élet halál harc. Itt viszont a szeme előtt vittek be életveszélyes sérüléseket az ismeretlen támadók, ezért ez a küzdelem egy teljesen más szinten zajlott. Az arénában Naoki sokat használta a robbanó jegyzeteit, itt ez sajnos nem volt opció, mivel a robbanások a nézőket is elérték volna. Így teljes mértékben közelharcot kellett alkalmaznia. Szerencsére mivel eredetileg hozzá volt a legközelebb a lény, ezért rá fókuszált és követte is ahogy odébb szökkent, így nem kellett attól tartania hogy megtámad másokat. Még a levegőben volt, amikor hátra nyúlt és övtáskájából előhúzta kedvelt drótjait. Ellenfele nem tűnt túlzottan szofisztikáltnak, így ő se bonyolította a dolgokat, az Ayatori nevű dróttechnikát használta és azzal megpróbálta elkapni őt. Igazából nem számított azonnal sikerre, ez amolyan próba támadás volt hogy felmérje ellenfele erejét. Azonban egyrészt ezek a lények nem képviseltek túl komoly harci erőt shinobik ellen, másrészt pedig Naoki még mindig lebecsülte azt, hogy mennyire nem veszik komolyan ellenfelei a drótokat. Mindenki kiegészítőnek használja őket, senki se számít rá, hogy drótokon keresztül érkezik a fő támadás. Bár a fehér lény kitért a felé suhanó drótok elől, arra nem számított hogy a fegyverek az utolsó pillanatban mielőtt még elsuhantak volna mellette, hirtelen irányt váltanak és rácsavarodnak a testére. Naoki gyakorlott mozdulatokkal kötötte teljes mértékben gúzsba ellenfelét, majd miután látta hogy az mozdulni sem tud, szánt egy kis időt arra hogy felmérje a környezetében alakuló eseményeket.

**Kureiji Hanaro** Vas. Márc. 24 2019, 05:11

//Bocsánat a csúszásért//
Az idő csigalassúsággal telt, ahogy a két fiatal egymásnak feszült. Bár rajtszóra robbanásszerű harc vette kezdetét, amit sokkal inkább a lány indított el, majd tartott fent, végül megtorpant, s majd hogy nem állóháború alakult ki kettejük között. A fiú kezét gúzsba kötötte a lány drótja, ami viszont őt magát is fogva tartotta, ha csak még sem szándékozott volna elállni a tervétől, aminek eredménye a tolvaj szabadulás és esetleges ellentámadása lett volna a következménye.
A tolvaj fejében is körvonalazódtak a tervek szépen lassan. Először csak a béklyóból való szabadulás, aztán az ellentámadása. Majd nem sikerült is egyszerre a kettőt végrehajtani, mikor bábja legerősebb fegyverével, a lángszóróval sikerült megpörkölnie, ezzel vissza ugrasztania ellenfelét és lazítani a csuklójára tekerető, húsba maró pengétől. Ez éppen csak elégnek bizonyult, hogy egy gyakorló bábot rászabadíthasson a lányra, aki a két bábbal már nem tudta félvenni a harcot, s végül padlóra került. De az az aljas kis fruska nem hagyta szó nélkül a történeteket. Utolsó, még éber pillanatában aktivált egy újabb virág technikát. Hanaro, aki minden figyelmét bábjainak szentelte, s még csuklója sem szabadult a drótoktól, képtelen volt kivédeni a felé, vagy is inkább köré irányzott támadás. A szirmok színes, édes illatú forgataga körül ölelték, mint valami rajzfilmben, csak azokkal ellentétben ezek apró gránátok módjára robbantak fel.

***

A lelátó felsó szektorában foglalt helyet magának. Nem nagyon szerette a hangoskodást, se a tömeget, így inkább egy álló "páholyból" figyelte a lent zajló eseményeket. Fejében még mindig a harc eseményei kavarognak. Maga sem hitte el, hogy megnyerte a harcot. Akár hányszor próbálta valami álomnak beállítani, a valóság mégis arcon csapta újra és újra. Ahogy a sziromfelő kavargott körülötte, majd a felrobbanó szirmok a húsába martak, még azt is elfelejtette, hogy illúzióban van. Ha nem az lett volna, ellenfele biztosan magával rántotta volna az örök feketeségbe.
De az egész csak genjutsu volt ugye? Hát persze! És az azzal járó fájdalom is mi? Hát az túlságosan is igaznak tűnt. Ugyan orvosi ellátásra nem szorult, azért egy bájos, szőke hajú nővérke még is megkínálta pár szem fájdalomcsillapítóval, amit ő udvariasan vissza utasított. Mégis hogy nevezhetné magát shinobinak, ha ennyi fájdalmat képtelen lenne elviselni.
Végülis túllépve, a győzelem okozta, depresszív gondolataink, mert hogy nála még ilyen is van, engedve a csábításnak, a büfék felé vette az irányt. A sikerre való tekintettel megjutalmazta magát egy nagy adag tejes, habos kávéval (három cukorral, mert úgy az igazi) meg meg egy szép nagy szelet sütivel. Kicsengette az árát a pénztárosnak, aki kora miatt ferde szemmel nézte a nagy bögre kávét rendelő fiút, de azért mégis kiszolgálta, mert ház az is bevétel ugye. Vissza battyogott hát a lelátóra, s a széksorok között húzódó lépcsőre telepedve várta a továbbiakat.
Miközben nagy elánnal tömte magába a diós, mézes süteményt, a monitoron két név és két nemzet neve jelent meg:
Miyamoto Yoshirou, Seki Itskui, alatta pedig két nemzet, Yamagakure és Konohagakure.
Ahogy meglátta Yamagakure nevét, különös érzés lett rajta úrrá. S nem volt vele egyedűl. Úgy tűnt, a körülötte ülő emberek sem hallottak Yamagakuréról. Bár a tolvaj földrajzi ismeretei mondhatni hiányosak, az rémlett, hogy ilyen faluról még soha életében nem hallott. Hátán átfutott a hideg, karja libabőrös lett, amit a két versenyző látványa csak tovább tetézett. Elő halászat cigerettáját, s mentén rágyujtott, hátha ezzel sikerül magát megnyugtatnia.
A tolvajt érő rossz előérzet nem volt véletlen, s nem is tőle eredeztethető. Az arénában szinte tapintani lehetett a feszültséget, ahogy az emberek értetlenül meredek maguk elé, vagy a körülöttük ülőktől próbálnak információt kicsikarni az ismeretlen Yamagakuréról.
A két fél pályára lép. A Yamagurei fickó fekete, vasalt egyenruhában, a konohai fehér ninja uniformisban. Az első ütésváltásuk alapján még egyszintűnek tűnő ellenfelek között óriási szakadék nyílt, ahogy a Yamagurei srác taktikát váltott. Közelharcra váltva kardjáért nyúlt, miközben szemei megváltoztak: színük vörösbe fordul, s három fekete lángocska jelent meg bennük. Ezzel önmagában még nem is lenne baj, csak hogy a Yamagurei ezekkel a különös szemekkel mintha másolta volna, sőt hipnotizálta volna ellenfelét. Mozdulatait szinte előrelátva, játszikönyedséggel került ellenfél fölé. Azonban bevégezni feladatát, már nem tudta.
Az ifjú tolvajt magával ragadta a két gennin harca, s álomból lidérces álomba ébredve tudatosult benne a nézőtéren eluralkodó káosz.
A nézők egyre-másra kezdtek komoly változásban. Arcuk és bőrük elszíntelenedett, hajuk fűzöldre váltott, majd helyüket egy-egy bambán vigyorgó, fehér lény vette át, s azonnal a körülöttük lévőkre vetették magukat. A shinobik felpattantak helyekről és felvették a harcot a támadókkal, míg a közé bérek pánikolva, egymást taposva menekültek a kijáratok felé. Eközben a kage páholyban is történtek az események. Egy hosszú kabátos, narancssárga maszkos illető jelent meg a kagek között, gyakorlatilag a semmiből előtűnve. Szeme akár a lenti yamagakurei fickóé.
- A háború még csak most kezdődik... - bökte ki szűkszavúan.
Mintha telepatikus úton szólalt volna meg, hangja még a csata sűrűjében is visszhangot vért a tolvaj koponyájában. Han szeretett volna viszza kérdezni, remélve, hogy ez a tudatalatti kommunikáció visszafelé is működik, de a fickó pillanatok alatt, ahogy jött, úgy el is párolgott. Csak hogy szuvenírnek vitte az egyik kaget is.
Révületéből felocsúdva azon kapta magát, hogy még mindíg a lépcső tetején áll, s csoda, hogy az ember lavina nem sodorta magával. A tömegből ekkor egy fehér, bamba képű alak vált ki, s a tolvaj felé vetette magát. Amaz chakra fonalait ráerősítette bábjára, majd jobb kezében tartva, aktivált a báb fejében lévő lángszórót. A mosoly elhervadt a fickó képéről, miután gyufaszálként kapott lángra, majd hátra tántorodva átesett a korláton, s lángoló meteorként zuhant a mélybe, az aréna padlózata felé.
Hogy a lángszórót aktiválása hány civil veszélyeztetett, vagy intézett el, az most a legkevésbé sem érdekelte. A legjobbnak látta, ha minél hamarabb lelép, vagy legalábbis meghúzza magát, amíg elülnek a dolgok. Mivel jelenleg a kijáratok mind tömve vannak, a kifelé igyekvő emberekkel, a tolvaj egy vaskosabb oszlop mögé ugranak, majd három tekercséből maga köré idéznék gyakorló bájait, készen, hogy aktiválja a pecsétet, s bárkire ráuszíthassa őket, ha szükséges. Ha szerencséje van, a többi shinobi elvégzi a munka nehezét, láthatóan igen aktívan vetették bele magukat a harcba, így neki lesz ideje alaposan megfigyelni az eseményeket, jegyzetelni fejben, hogy aztán beszámolhasson Tetsunak, amennyiben túléli az incidenst.

**Hattori Arata** Vas. Márc. 24 2019, 16:12

/Chuunin Válogató Vizsga - III-as szekció/

//Még mindig nincs gépem, és most sikerült elkérni a másik itthonit egy posztra, elnézést//

Hosszú volt az eltelt idő. Azt hitte, hogy kipihente a második próba megpróbáltatásait, azonban visszaütöttek a harc alatt. A harc.... meglepetéseket okozott neki. Nem is keveset. Mondhatni, a győzelme biztos tudatában szállt bele az egészbe, annak ellenére is, hogy mindig azt tanították neki, hogy a legrosszabbra kell felkészülni. Nem becsülte alá az ellenségét, de inkább magát becsülte túl. Döntetlen.... az olyan, mintha vesztett volna. A dédapja valószínűleg nem fog kesztyűs kézzel bánni vele ezért, annak ellenére sem, hogy tovább jutott. Nem roskadt magába, viszont nem is örült. A következő harcban bizony meg kell majd mutatnia, hogy milyen fából is faragták őt, Amegakure no Sato shinobiját. Bizonyítania kellett és egy káprázatos harcot nyújtania, olyat, amelyekről a dalnokok majd ódákat fognak zengeni még a Víz Országának legeldugottabb gésaházaiban is, hogy aztán majd bevonulhasson az árnyak közé... hatalmas teher volt hát Arata vállán, olyan teher, amelyet egyedül ő hordozhatott, senki és semmi más ezen a világon. És nem adta volna át senki másnak ezt a terhet; ez az ő útja volt, az ő sorsa. Nem lehetett megosztani, nem lehetett átruházni, neki kellett végigcipelnie erőltetett menetben azon az úton, amelyet kijelöltek számára. Bizony... ez csakis az övé volt. S míg ezen morfondírozott agya egy szegletében, addig a másikkal figyelte, amint a harc odalent elkezdődött.

Yamagakure no Sato. Életében nem hallotta még ennek a falunak a nevét. Élénk érdeklődéssel nézte a besétáló férfiút, a három hegyet formázó fejpántjában. Kíváncsi lett... sok minden volt, amit nem tudott erről a világról, de a shinobi falvak neveit és vezetőiknek neveit, no meg jelképrendszerét betéve ismerte. Felcsigázta, hogy valamit nem tudott ezek közül. A harc impozáns volt.... aztán minden a feje tetejére fordult. A srác vörös szemei.... Arata emlékezett néhány legendára, de nem ugrott be neki a neve, szerencsére néhány konohai a nézőtéren felharsant és harsányan "sharingant?"-t kiáltottak, igen meglepődött hangsúllyal. A férfiú hiába próbálta felidézni azokat, amelyekről suttogtak, egyedül a híres-neves Sharingan no Kakashi neve jutott eszébe az újságokból, akiket a konohai shinobik a háború hősének gondoltak. Haza kell majd mennie és beennie magát a könyvtárba, vagy.... kikérdeznie a dédapját erről a szemről. Míg ezen morfondírozott, a nézőtéren hirtelen pánik lett úrrá. Néhány néző, mintha csak levetette volna magáról a hámot, furcsa, fehér színű, recézett hasú, sárga szemű humanoid lénnyé alakult és rátámadtak a többiekre, míg odafent egy maszkos alak jelent meg és mondott valamit a háború kezdetéről. Arata tisztán hallotta, és igazat kellett adnia a hangnak.... hiszen az ő értelmezésében béke sosem volt, és egy háború sosem zárult le. Az, hogy magával vitte az alak a Hokagét, nem érdekelte; egyedül az lebegett a szeme előtt, hogy az egyik ilyen lény rátámadt, no meg az Akatsuki köpenye....

Pein-sama halott volt. Az Isten meghalt, az Angyal pedig már nem szolgálta a Vörös Felhőket, ahogy azt ők tudták. Mégis miképpen lehettek itt? Sok ideje gondolkodni azonban nem volt; a mellette ülő Zionnak csak kiáltott egyet, hogy figyeljen, ő maga pedig kézpecsétekbe kezdett és az egyik ilyen lényt a Sumi Baburu Bakuha technikával próbálta ártalmatlanná tenni. Ha minden jól ment, akkor ez a technika létrehozott egy fekete buborékot, amely körbevette és felemelte az ellenséget, majd pedig összeroppantotta. Ha minden jól ment.... ez az egész pánik Arata számára jó volt. Körülötte az emberek rohangáltak, a shinobik pedig harcoltak. Most láthatta, hogy más nemzetek fiai és leányai ereje mi is volt pontosan... mi volt az, amit elrejtettek az egész vizsga alatt, amit nem akartak kimutatni a többieknek. Nagy szerencséje volt, hogy képes volt egyszerre több helyre figyelni, és ezzel felmérni az erőviszonyokat. Most már csak valahogy ki kellett volna verekednie magát a pánikoló tömegből és olyan helyre jutnia, ahol nincs ellenség se, de könnyen meg tudja figyelni a területet. A vizsgának hát vége volt, ennyit arról, hogy bizonyítani fog a dédapjának harccal.... de bizonyíthatott mással, méghozzá információkkal.

**Uchiha Kagami** Vas. Márc. 24 2019, 22:29

/Chuunin Válogató Vizsga - III-as szekció - Záróposzt/

A káosz hatalmas volt. A nézőtéren dúló harcokba nem kevés civil halt bele, olyanok, akik csak menekülni próbáltak, de néhány shinobi is holtan feküdt a fehér lények mozdulatlan testei mellett. Mintha csak egy örökkévalóságig tartott volna, mire sikerült az utolsót is levágni; valamelyik tűkbe halt bele, van olyan is, amelyiket egy buborék roppantott össze, jó pár másikat erős öklök teremtettek le a stadion egy részével együtt; volt, amelyet drótokkal tettek ártalmatlanná, vagy éppen fényrobbanás és széltechnikák szaggattak szét. A végeredmény mindenesetre ugyanaz volt: több tucatnyi halott mind a két oldalról. Az Aréna szélein lévő köpenyes alakokkal a sunagakurei ANBU foglalkozott, igyekeztek, hogy minél jobban kint tarthassák őket, és ez sikerült is nekik; a harcokba becsatlakoztak a Kagék is, és ez hamar eldöntötte a küzdelmet... azonban, amilyen hirtelen jöttek, a köpenyesek olyan gyorsan el is tűntek, egyedül csak a fehér testek és a romos Aréna jelezte, hogy történt valami. Egyikőtök volt olyan bátor, - vagy botor - hogy egy technikával hirtelen ott teremjen a Kage Páholyban, amikor az események megindultak, és így Djuka Orimi farkasszemet nézhetett a vörös szemű, maszkos férfival. Amint megindítottad a fénynyalábot felé, az azonnal átment rajta, és mintha... mosolygott volna. Megesküdtél volna, hogy a maszk alatt mosolyog. - Használható vagy, getsugakurei. Még találkozunk - ennyit mondott neked halkan, és ekkor azonnal el is nyelte őt az örvény, Shimura Danzou-val együtt. A Kagék testőrei körbevettek volna, hogy ne jelenthess veszélyt azokra, akiket védelmeztek, azonban ők hamar belevetették magukat a küzdelembe odafent az Aréna szélein az Akatsuki tagjai ellen.... Természetesen minden falu jouninjai is belevetették magukat a harcba.

A harcok lezárultak; majdnem két órán keresztül tartottak, és valószínűleg odakint Sunagakure no Sato-ban is komoly károkat okozhatott a támadás. A sunagakurei shinobik nekiálltak összeszedni a halottakat, egy ANBU osztag pedig egy élve elfogott, leszedált fehér lényt vonszolt magával, vélhetően ismeretlen helyre. Az emberek lassan ocsúdtak a pánikból, a vérrel és belszervekkel szennyezett, romos homokkő falak olyannyira megtépázódtak, hogy már-már az összeomlás fenyegette az egész Arénát, de néhány iwagakurei betámasztotta a falakat egy-egy doton technikával. Az összefogás nem esett nehezére most senkinek, az ellenségeskedések mintha egy csapásra eltörlődtek volna: kirigakurei segített a konohainak keresni az eltűnt társát a holttestek rengetegében, egy iwagakurei vigasztalt egy sunagakurei lányt, aki a volt társa mozdulatlan teste felett sírt, egy kumogakurei orvosi shinobi pedig éppen egy kirigakureit gyógyított hatalmas erőfeszítéssel. A yamagakurei srácot mintha elnyelte volna a föld, de úgy emlékeztek mindannyian, hogy a TI oldalatokon szállt harcba, és nem ellenetek, sőt, még a Kagékat is mintha megpróbálta volna megvédeni. Persze, ez a hatalmas felforduláson mit sem segített. Sírás, ordítás, sikolyok, halálhörgések, nyöszörgések, halk nyugtatások... ezeket lehetett hallani az Arénán belül, a szagok pedig még inkább elviselhetetlenek voltak; a fekália keveredett a vér nehézkes szagával, máshol égett haj és hús bűze terjengett, egyes részeken mindezek egyvelege tette próbára az orrokat.

Gyomorforgató volt a látvány, a fiatalabbakat hamar ki is tessékelték. A halottak összegyűjtése igen sokáig tartott, és mindannyian tudhattátok, hogy ezt követően hosszú temetések fogják kezdetüket venni szerte a Nemzetek között. Még egy daimyou is meghalt, a több tucat civilről és shinobiról nem is beszélve.... sokukat azonosítani sem lehetett, a felismerhetetlenségig összenyomódtak egy lezúduló fal alatt. Miután a vészhelyzet ténylegesen abbamaradt, kitessékelnek titeket is, egyenesen a szállásotokra, ahol a következő utasításig ott kell maradnotok, ez pedig estefelé meg is jött. Minden itt lévő külföldi genint határozottan felszólítottak arra, hogy térjenek vissza a saját falvukba, jounin kísérőikkel együtt, ahol majd a kinevezések megtörténnek. Másnap reggel kellett útra kelnetek, mindenki egyenesen haza... hát magatok mögött is hagytátok Sunagakure no Satót és ezt az istenekverte vizsgát, amelyet olyan kínkeservesen vészeltetek át. Vajon mi lesz ez után? A Kagék vélhetően vésztanácskozást tartottak, majd még egyet a jounin hanchok bevonásával, majd egy újabbat a magas rangú jouninokkal együtt, akik vélhetően tájékoztatták a chuuninokat.... de titeket mikor fognak? Nos, ez csak idő kérdése volt.....

*

Inako, Tomoe. Mind ott álltatok két nappal később a Hokage irodájában, ahol ezúttal Hatake Kakashi ült veletek szemben, mint megbízott faluvezető. A férfi gondterheltnek tűnt, egy rakat irat feküdt előtte, amelyek mind a "TITKOSÍTVA" feliratot viselték magukon. Rátok nézett tiszta bal szemével, de tudtátok, hogy a jobbjában egy ugyanolyan ül, amelyet láthattatok a vizsgán is.... - Nos... - kezdett bele, majd átvett egy paksamétát a kismalacot tartó Shizunétől és folytatta is rögvest. - Hivatalosan nekem kell megejtenem a kinevezéseket. Sajnálattal kell közölnöm, hogy a Chuunin Válogató Vizsgán nem mind teljesítettetek úgy, ahogy az elvárható volt, de nem kell aggódni. Ha nemzetközi vizsga nem is, de nemzeti vizsga vélhetően lesz a közeljövőben. Tehát, akinek nem sikerült a vizsga, az legközelebb megpróbálhatja.

//Zaukit távollétében Kakashi Jouninná nevezte ki, míg Shakakut Chuuninná//

*

Kirigakure no Sato falain belül a Mizukage palotában Terumi Mei nézett rátok, Karasu és Yukionna. Mindketten vigyázzállásban álltatok előtte, a Mizukage pedig egy dokumentumot olvasgatott éppen, Ao viszont megköszörülte a torkát. - Úrnőm, úgy gondolom, hogy... - Mei felnézett, mire Ao azonnal elhallgatott. - Ja igen, igen... - mondta szórakozottan. - Nos, Nishikawa Karasu és Hirota Yukionna. Azt mondja... a teljesítményetek alapján, sajnos Nishikawa Karasut nem léptethetem elő, azonban néhány magasabb besorolású küldetésre elküldhetünk téged. Yukionna, hadd gratuláljak, a mai naptól kezdve Tokubetsu Jounin lettél; ez a rang a Chuunin és a Jounin között van, így jó esélyed van előrelépni a továbbiak során. Ennyi. Mindketten távozhattok. Yukionna a taktikai mellényedet átveheted lent a felszerelésellátóban. Ha egyéb kívánságod van a testreszabásával kapcsolatban, azt jelezd és igyekszünk teljesíteni a kérésedet.

- De asszonyom, tájékoztatni kéne a... - kezdett bele Ao, azonban Mei sötét pillantása és a fülébe suttogott szavak rögvest elhallgattatták őt. A nő visszamosolygott rátok, majd intett, hogy elmehettek.

*

Kusagakure no Enraku szigorú arccal nézett rád, míg te egyenes háttal álltál előtte. Nem szólt egy szót sem egy ideje, azonban a csend többet mondott mindennél számodra. Csak nem elbuktál volna? Tehetted fel magadnak a kérdést, azonban egy örökkévalóságnak tűnő idő után végre megszólalt. - Shiawase Zouo - köszörülte meg a torkát, és szigorú hangja villámként hasított végig a csendes szobán. - A mai naptól hivatalosan is Chuunin vagy. Pihend ki magad, holnap küldetésre indulsz. A taktikai mellényedet majd Kazumi odaadja neked, ha kell bele pár plusz tekercstartó, vagy zseb, akkor őt kérd meg rá - közölte veled és ezzel le is tudta a dolgot. Intett neked, hogy távozhatsz, az őrei pedig kinyitották az ajtót.

*

Darui éppen egy kunai-al játszadozott, amikor beléptél a még felújítás alatt álló Raikage palotába. Állati társaid ott álltak melletted, viszont a fegyvereidet elvették tőled. A kreol bőrű, fehér hajú Raikage ásított egy hatalmasat, és egy dokumentumot nézegetett. - Gratulálok, Akira. A teljesítményed messze felülmúlta a várakozásainkat. Hivatalosan is jouninná nevezünk ki téged, a ranghoz járó taktikai mellényedet átveheted majd holnap, amint elkészült. El is mehetsz... sok a dolgom most - mondta, és legyezgetett párat jobb kezével, aminek az lett az eredménye, hogy a kunai elzúgott a füled mellett.

*

Gaara gondterhelt volt. A festett szemek végtelen feszültséget tükröztek magukban, olyat, amelyet nem lehetett volna kimutatni. Ott álltatok előtte mind a ketten: Naoki és Hanaro. Kankuro és Temari éppen papírokat olvasgattak és egy sólymot indítottak útnak, vélhetően Konohába. A faluban eltelt két nap a temetésekről szólt... mintha nem lett volna elég az, amit a háború során el kellett szenvednie Sunagakure no Sato-nak, most újra csapás ért benneteket. Gaara lassan járkált fel- és alá, majd hirtelen megszólalt. - Mindkettőtöket kinevezlek chuuninnak - közölte veletek nemes egyszerűséggel. - Kureiji hanaro, a vándorlási engedélyedet visszavonjuk, mivel a faluban van szükség rád. A ruházatotokat majd átadja Kankuro holnap. - Ezzel befejezettnek is nyilvánította a társalgást és Temari kikísért benneteket az irodán kívülre.

*

Getsugakure no Sato talán még sosem volt ilyen gyönyörű. Ott álltál a falu vezetője előtt, aki folyamatosan csak hümmögött, amikor rád nézett. - Botor lépés volt megtámadni a maszkost - hajolt feléd, Orimi. - Viszont bátor is. A vizsgán nyújtott teljesítményed és ez... nos, együttesen ezekkel megérdemlik, hogy előléptethesselek chuuninnak. Arról a fényrobbanásról pedig... nos, a faluban hatalmas jövő áll előtted, ezt jobb, ha eszedbe vésed. A ruházatodat vedd át és készülj arra, hogy az eljövendő küldetések nehezek lesznek, a jutalom azonban annál nagyobb. Itt az ideje, hogy Getsugakure no Sato újra megmutassa, milyen fából faragták. Pihenj egyet, rád fér.

*

Fuyu, Saki. Mindketten ott álltatok Yukigakure no Sato hóval és jéggel fedett falain belül; a sivatagi meleg után jól jött nektek ez a hideg, éreztétek a bőrötökön, hogy hazatértetek. Azonban a falu vezetőjének nem voltak jó hírei számotokra. - Sajnálatos módon, a vizsgán nyújtott teljesítményetek alapján Sakit nem léptethetjük elő - közölte veletek. - Azonban! A közeljövőben a vizsgán történt események miatt lehetséges, hogy lesz nemzeti vizsga, így ne csüggedj. Mivel azonban nem siralmasan, hanem csak nem megfelelően teljesítettél, így megmaradt genin rangod ellenére is lehetségesen kaphatsz magasabb besorolású küldetéseket. Fuyut chuuninná léptetjük elő. Örülök, hogy egyben visszatértetek, most menjetek - mutatott az ajtóra és visszatemetkezett az iratokba, ahogy azt tehette minden Kage és más faluvezető is mostanság.

*

A legmagasabb torony legteteje. Bárki belépett ide, az bizony sosem tért vissza... amikor még az Isten uralkodott legalábbis. Most azonban, ott álltál egy hatalmas kétszárnyú ajtó előtt és vártad a bebocsájtást, amely hamarosan megnyílt előtted. Odabent egy kék hajú, angyali szépség fogadott téged, a föld felett lebegett, a hátán pedig szárnyak voltak. - Kowarii Zion - zengett a hangja, és akaratlanul is letérdeltél előtte. - Szolgálatodért és teljesítményedért cserébe Amegakure no Sato chuuninjává nevezlek ki téged. Állj fel! Mától kezdve chuunin szakaszvezető lettél, annak minden előnyével és felelősségével együtt. A ruházatodat az ügyeletes jounintól átveheted. Most menj. Amikor eljön az ideje, keresni foglak - bocsájtott el téged az Angyal, s egy külön ajtón kellett kimenned, hogy ne érintkezhess a társaiddal, akik kint várakoztak még...

*

Hattori Arata. Hangzott a név és te is beléphettél oda, ahová az előbb a társad lépett be. Azonnal letérdeltél, amikor megláttad az Angyalt, aki negédes hangon szólt hozzád. - Hattori Arata. Szolgálatodért és teljesítményedért megjutalmazlak. Amit a vizsgán nyújtottál, példaértékű volt. Hivatalosan is jouninná léptetlek elő - közölte veled, majd hirtelen egy papírlap jelent meg előtted egy címmel. - Keresd fel ezt a címet a mai napon és jelentkezz szolgálatra - ennyit mondott neked és nem többet. Nem tudhattad, hogy hová kellett menned, de az Angyal parancsa az az Angyal parancsa volt. Konan elbocsájtott téged és te is azon az ajtón mentél ki, mint előbb a társad.

//A Chuunin Válogató Vizsga hivatalosan is véget ért!

Köszönöm szépen mindenkinek az elmúlt kicsivel több mint egy évet, amelyet ezen a fórumkalandon töltöttetek. Hatalmas élmény volt az esemény fő vizsgáztatójának lenni, a Ninja Tanácsnak is köszönöm ezt a megtiszteltetést, amelyet rám ruháztak. Kollégáimnak köszönöm azt az áldozatos munkát, amelyet belefektettek ebbe a vizsgába: külön kiemelve Senju Tobiramát és Uchiha Madarát, akik nélkül bizony nem jöhetett volna létre az, amin keresztül mentünk. De a legfontosabb: nektek köszönjük a játékotokat, kedves Játékosok. Ti voltatok a Chuunin Válogató Vizsga mozgatórugói, akikért érdemes volt éjszakákat végigskype-olni az ötletekkel, napokon keresztül csak témákat nyitni és megbeszéléseket folytatni. Reméljük, tetszett nektek. A továbbiakban a jutalmak kerülnek kiosztásra.

Nishikawa Karasu: +20 chakra és +15 TJP.

Játékod megfelelő volt, azonban voltak kisebb hullámvölgyek. Reméljük, visszatérsz az oldalra.

Shikoku Naoki: +30 chakra és +15 TJP.

Játékod kiváló volt, jól vetted az akadályokat.

Hattori Arata: +30 chakra és +15 TJP.

Játékod kiváló volt, azonban a PvP-n többet vártam volna tőled.

Akira: +30 chakra és +15 TJP.

Játékod megfelelő volt, a vártnál többet nyújtottál.

Kureiji Hamaro: +30 chakra és +15 TJP.

Játékod kiváló volt, sokszor megleptél minket.

Shiawase Zouo: +20 chakra és +15 TJP.

Játékod kiváló volt, hoztad a papírformát.

Hasegawa Zauki: +30 chakra és +15 TJP.

Játékod kiváló volt.

Kowarii Zion: +30 chakra és +15 TJP.

Játékod kiváló volt.

Tsuuzoku Tomoe: +20 chakra és +15 TJP.

Játékod megfelelő volt, de nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy vissza kellett kérelmezned magad és mostanság is inaktív vagy.

Djuka Orimi: +30 chakra és +15 TJP.

Játékod kiváló volt, a bátor lépés a végén meglepett minket.

Yamanaka Inako: +20 chakra és +15 TJP.

Játékod megfelelő volt, de többet vártunk volna tőled karakteresen.

Hamada Fuyu: +30 chakra és +15 TJP.

Játékod megfelelő volt, de tőled is némileg többet vártunk volna karakteresen.

Nakahara Saki: +20 chakra és +15 TJP

Játékod megfelelő volt, de itt is némileg többet vártunk volna.

Hirota Yukionna: +30 chakra és +15 TJP

Játékod kiváló volt, hoztad a vártat.

Hyuuga Shakaku: +30 chakra, +15 TJP, +10% infuuin és +200 méter Byakugan látótáv.

Játékod kiváló volt, hoztad azt, amit vártunk tőled.

Továbbá mindenki számára, aki a fordulóban részt vett +1 választható technika jár, amire van engedélye is.

Köszönöm szépen még egyszer mindenkinek!

A továbbiakkal kapcsolatban keressétek fel a mesélőtöket vagy játékostársaitokat!

További jó játékot kívánok mindenkinek!

Uchiha Kagami

//

Ajánlott tartalom