Uetto Shasu
3 posters
1 / 1 oldal
Uetto Shasu
Uetto Shasu Szomb. Ápr. 03 2010, 07:51
Az első edzés (március-április)
A vizsga óta eltelt idők csendesen, minden zaj nélkül teltek, legalábbis amíg végre megérkezett az első utasításom ninjaként. A csapatom első edzésére kellett elmennem a gyakorlótérre, ahol találkozhattam a csapatommal és a mesterünkkel. Ahogy az várható volt, se a sensei, se a harmadik csapattársam nem volt ismerős, habár apa felhúzta a szemöldökét a neve láttán. Elmondta, hogy a család birtoka a miénk közelében van az erdőségekben, mást viszont valamiért nem említett. Mivel Mame is a csapattagok között volt, annyira nem érdekelt ez a dolog, és hamar ki is ment a fejemből.
Amikor az utcán voltam az edzőterepek felé, gondoltam bele újra, hogy milyen is lehet Namito. A papiron csak a neve volt olvasható, ami sokadik olvasatra mintha visszarémlett volna valahonnan az emlékeimből. A merengésből végül Mame hangja zökkentett ki. Habár lassú voltam miközben a kiképzőterep felé gyalogoltam gondolkodva, Maméval csak az edzőterep bejáratánál találkoztam. Már ismerősökként köszöntünk egymásnak, és beljebb mentünk, amikor megérkezett Namito is. A fiú arca egyből beugrott; ő is egy olyan tanuló volt, aki sosem volt igazán a társaságok központjában, igazából talán soha nem is láttam azelőtt másokkal beszélni. Ismerve Mame akadémián elhírhedt vadságát is, semmi túl könnyedet nem vártam attól, hogy egy társaságba kerülünk, és mégis, mintha az akadémiáról való kilépés mindent megváltoztatott volna, végül mindannyian sokkal nyíltabban meséltünk magunkról és a céljainkról, mint talán addig másoknak bármikor. Igaz is, ez a csapat, ha az életünk a céljaink felé alakul, ninja-pályafutásunk során végig fennáll majd...
Mame a kardforgatást helyezte előtérbe, ahogyan azt már az adémián is látni lehetett, míg Namito a ninjutsukat említette, mint az erősségeit. Ha a ninja tudományokat háromfelé osztjuk, mi hárman pont beleilleszkedünk a három pontba. Ez a beszélgetésünkön is érződött, ami végül kicsit túl is ment azokon a határokon, amiket egy első találkozástól vár az ember. A már-már meghitt hangulatot viszont elvágta az új mester megjelenése.
A mester egy inkább kecses, mint erős férfi volt, könnyed megjelenéssel, és olyan viselkedéssel, amit nem tudtam volna mire vélni. Nem láttam benne kivetnivalót, azonban Mame és Namito igenis; láthatólag nem szívlelték Fai-sensei megjelenését, sem pedig azt, hogy inkább viselkedik felhőtlen életű szakácsként, mint ninjaként. Mondjuk ez lehet, hogy a megjelenés mellett annak is köszönhető, hogy a sensei pont azokat a területeket műveli magas fokon, amelyeket én.
Mindez viszont megváltozott, méghozzá túl hamar; a sensei a reakcióink alapján próbált meg minél jobban megismerni minket, a viselkedése pedig ezután megint teljesen más lett, mintha csak ekkor találkoztunk volna igazán. Kíméletlenül (vagy inkább kegyetlenül?) kezdett minket edzeni kis maró labdácskákat röptetve körülöttünk, és nekünk kellett kitalálnunk, hogy hogyan is védekezzünk pontosan. Az egyetlen segítség amit kaptunk az az volt, hogy chakrát kell használni, így mindhárman elkezdtük kikerülni a kis labdákat, és sok sérülés, és égés után végre képesek voltunk eltolni őket magunktól anélkül, hogy bajunk esett volna. Mame Harciasan kezdett a feladatnak, és később folyamatosan változtatott a technikáján, Namito viszont kezdettől fogva a labdákra koncentrálva védekezett, mint én. Namito túl erősen koncentrált, én viszont túl gyengén, éppen ezért sérültünk meg mi is.
Nekem az egész feladat alatt nagyapám egyik emléke segített, amikor vadásztunk együtt, és le kellett lőnöm egy vaddisznót. Én elrontottam a lövést, amikor a disznó koponyájába lőttem, nagyapa viszont hamar leterítette azt, amikor ellőtte az egyik lábát, majd egy pontos lövéssel megölte. A gondolat, hogy a precízen kimért módszer jobb, vezetett rá, hogy a chakrámat ne csak úgy kiengedjem a kezemből, hanem próbáljam meg valamilyen szinten tartani. Nagyapának hála, ez is sikerült!
Végül csak megoldottuk a feladatot, és amikor Fai-sensei úgy érezte, hogy minél jobban haladunk, sikeresnek ítélte az edzést - azaz csak az első részét, hiszen volt még hátra; az edzés következő részében egy fára kell felmásznunk a kezeink használata nélkül...
[100 chakraszint]
A vizsga óta eltelt idők csendesen, minden zaj nélkül teltek, legalábbis amíg végre megérkezett az első utasításom ninjaként. A csapatom első edzésére kellett elmennem a gyakorlótérre, ahol találkozhattam a csapatommal és a mesterünkkel. Ahogy az várható volt, se a sensei, se a harmadik csapattársam nem volt ismerős, habár apa felhúzta a szemöldökét a neve láttán. Elmondta, hogy a család birtoka a miénk közelében van az erdőségekben, mást viszont valamiért nem említett. Mivel Mame is a csapattagok között volt, annyira nem érdekelt ez a dolog, és hamar ki is ment a fejemből.
Amikor az utcán voltam az edzőterepek felé, gondoltam bele újra, hogy milyen is lehet Namito. A papiron csak a neve volt olvasható, ami sokadik olvasatra mintha visszarémlett volna valahonnan az emlékeimből. A merengésből végül Mame hangja zökkentett ki. Habár lassú voltam miközben a kiképzőterep felé gyalogoltam gondolkodva, Maméval csak az edzőterep bejáratánál találkoztam. Már ismerősökként köszöntünk egymásnak, és beljebb mentünk, amikor megérkezett Namito is. A fiú arca egyből beugrott; ő is egy olyan tanuló volt, aki sosem volt igazán a társaságok központjában, igazából talán soha nem is láttam azelőtt másokkal beszélni. Ismerve Mame akadémián elhírhedt vadságát is, semmi túl könnyedet nem vártam attól, hogy egy társaságba kerülünk, és mégis, mintha az akadémiáról való kilépés mindent megváltoztatott volna, végül mindannyian sokkal nyíltabban meséltünk magunkról és a céljainkról, mint talán addig másoknak bármikor. Igaz is, ez a csapat, ha az életünk a céljaink felé alakul, ninja-pályafutásunk során végig fennáll majd...
Mame a kardforgatást helyezte előtérbe, ahogyan azt már az adémián is látni lehetett, míg Namito a ninjutsukat említette, mint az erősségeit. Ha a ninja tudományokat háromfelé osztjuk, mi hárman pont beleilleszkedünk a három pontba. Ez a beszélgetésünkön is érződött, ami végül kicsit túl is ment azokon a határokon, amiket egy első találkozástól vár az ember. A már-már meghitt hangulatot viszont elvágta az új mester megjelenése.
A mester egy inkább kecses, mint erős férfi volt, könnyed megjelenéssel, és olyan viselkedéssel, amit nem tudtam volna mire vélni. Nem láttam benne kivetnivalót, azonban Mame és Namito igenis; láthatólag nem szívlelték Fai-sensei megjelenését, sem pedig azt, hogy inkább viselkedik felhőtlen életű szakácsként, mint ninjaként. Mondjuk ez lehet, hogy a megjelenés mellett annak is köszönhető, hogy a sensei pont azokat a területeket műveli magas fokon, amelyeket én.
Mindez viszont megváltozott, méghozzá túl hamar; a sensei a reakcióink alapján próbált meg minél jobban megismerni minket, a viselkedése pedig ezután megint teljesen más lett, mintha csak ekkor találkoztunk volna igazán. Kíméletlenül (vagy inkább kegyetlenül?) kezdett minket edzeni kis maró labdácskákat röptetve körülöttünk, és nekünk kellett kitalálnunk, hogy hogyan is védekezzünk pontosan. Az egyetlen segítség amit kaptunk az az volt, hogy chakrát kell használni, így mindhárman elkezdtük kikerülni a kis labdákat, és sok sérülés, és égés után végre képesek voltunk eltolni őket magunktól anélkül, hogy bajunk esett volna. Mame Harciasan kezdett a feladatnak, és később folyamatosan változtatott a technikáján, Namito viszont kezdettől fogva a labdákra koncentrálva védekezett, mint én. Namito túl erősen koncentrált, én viszont túl gyengén, éppen ezért sérültünk meg mi is.
Nekem az egész feladat alatt nagyapám egyik emléke segített, amikor vadásztunk együtt, és le kellett lőnöm egy vaddisznót. Én elrontottam a lövést, amikor a disznó koponyájába lőttem, nagyapa viszont hamar leterítette azt, amikor ellőtte az egyik lábát, majd egy pontos lövéssel megölte. A gondolat, hogy a precízen kimért módszer jobb, vezetett rá, hogy a chakrámat ne csak úgy kiengedjem a kezemből, hanem próbáljam meg valamilyen szinten tartani. Nagyapának hála, ez is sikerült!
Végül csak megoldottuk a feladatot, és amikor Fai-sensei úgy érezte, hogy minél jobban haladunk, sikeresnek ítélte az edzést - azaz csak az első részét, hiszen volt még hátra; az edzés következő részében egy fára kell felmásznunk a kezeink használata nélkül...
[100 chakraszint]
Uetto Shasu- Játékos
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 135
Re: Uetto Shasu
Zetsu Szomb. Május 01 2010, 20:51
Kapsz rá 15 chakrát, azaz ebben a hónapban 115 chakrával kezdesz, szólottam uff.
Zetsu- Inaktív
Re: Uetto Shasu
Uetto Shasu Vas. Május 09 2010, 17:34
Az edzések előtt (kéthavi bővítmény)
Persze az edzésünk előtt, amikor édesapa megtudta, hogy ki lesz a sensei, már felkészített rá. Volt időnk, de nem túlzottan sok, így, ahogyan ő mondta, pipázgatva a verandán, olyasmiket tanít meg, amilyenek minden shinobinak csak jól jöhetnek, mert mindig van olyan helyzet, amikor az alapok erősebbnek bizonyulhatnak bármilyen technikánál, ha ismeri őket az ember.
Éppen ezért örült neki, hogy az akadémián már tanultam az Ayatsuito no Jutsut, így az első technikát szinte gyerekjáték volt megtanulnom. Apa megkötözött, méghozzá nagyon szorosan, és azt mondta, ki kell, hogy szabaduljak belőle. Ő is mosolygott, és én is, hiszen mivel már megtanultam irányítani a drótokat, a chakrám kiterjesztésével a kötelékeimbe hamar hozzászoktam a technikához. Ez persze valamiért nem rémisztette el apát attól, hogy még néhányszor jól megkötözzön, és időre követekjen eredményt.
Később, amikor már ezen hetekkel is túl voltunk, apa már tudta, hogy ki lesz a sensei, hallott róla egyet-s-mást, így átismételtük mindazt, amit a genjutsuról tudtam. Újra megerősített benne, hogy a fájdalom mindig egy út ki a genjutsukból, viszont lehetséges, hogy más is elég, olyasmi, amivel könnyebben, és gyorsabban kinn lehetek egy genjutsuból. A senseiről lehetett tudni, hogy az illúziókban jártas, így apa azt akarta, hogy legyek a tanár szemei előt, hátha bevezet engem is az illúziók művészetébe mihamarabb. A technika a Genjutsu Kai volt, amivel meg kellett állítanom saját chakrám folyását, hogy a rám ható illúziót megakasszam a testemben. Ebben nem apa segített, mivel ő csak nem értett a genjutsukhoz; anya jött, és készített számomra az udvarból rém sötét kelepcéket, amikből pár nap után már képes voltam kiszabadulni, ezután pedig felváltva edzettünk, és az eddigi technikáimat erősítettük, illetve íjászkodtunk. A nagy gyakorlásoknak persze vége szakadt; ahogyan megkaptam az első behívást mindketten, anya és apa is mosolyogva nézék, ahogyan edzeni megyek Fai sensei csapatába, Mame és Namito mellé...
[115 chakraszint]
Genjutsu Kai (3p)
Nawanuke no Jutsu (1p)
Persze az edzésünk előtt, amikor édesapa megtudta, hogy ki lesz a sensei, már felkészített rá. Volt időnk, de nem túlzottan sok, így, ahogyan ő mondta, pipázgatva a verandán, olyasmiket tanít meg, amilyenek minden shinobinak csak jól jöhetnek, mert mindig van olyan helyzet, amikor az alapok erősebbnek bizonyulhatnak bármilyen technikánál, ha ismeri őket az ember.
Éppen ezért örült neki, hogy az akadémián már tanultam az Ayatsuito no Jutsut, így az első technikát szinte gyerekjáték volt megtanulnom. Apa megkötözött, méghozzá nagyon szorosan, és azt mondta, ki kell, hogy szabaduljak belőle. Ő is mosolygott, és én is, hiszen mivel már megtanultam irányítani a drótokat, a chakrám kiterjesztésével a kötelékeimbe hamar hozzászoktam a technikához. Ez persze valamiért nem rémisztette el apát attól, hogy még néhányszor jól megkötözzön, és időre követekjen eredményt.
Később, amikor már ezen hetekkel is túl voltunk, apa már tudta, hogy ki lesz a sensei, hallott róla egyet-s-mást, így átismételtük mindazt, amit a genjutsuról tudtam. Újra megerősített benne, hogy a fájdalom mindig egy út ki a genjutsukból, viszont lehetséges, hogy más is elég, olyasmi, amivel könnyebben, és gyorsabban kinn lehetek egy genjutsuból. A senseiről lehetett tudni, hogy az illúziókban jártas, így apa azt akarta, hogy legyek a tanár szemei előt, hátha bevezet engem is az illúziók művészetébe mihamarabb. A technika a Genjutsu Kai volt, amivel meg kellett állítanom saját chakrám folyását, hogy a rám ható illúziót megakasszam a testemben. Ebben nem apa segített, mivel ő csak nem értett a genjutsukhoz; anya jött, és készített számomra az udvarból rém sötét kelepcéket, amikből pár nap után már képes voltam kiszabadulni, ezután pedig felváltva edzettünk, és az eddigi technikáimat erősítettük, illetve íjászkodtunk. A nagy gyakorlásoknak persze vége szakadt; ahogyan megkaptam az első behívást mindketten, anya és apa is mosolyogva nézék, ahogyan edzeni megyek Fai sensei csapatába, Mame és Namito mellé...
[115 chakraszint]
Genjutsu Kai (3p)
Nawanuke no Jutsu (1p)
Uetto Shasu- Játékos
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 135
Re: Uetto Shasu
Karin Pént. Május 21 2010, 12:23
Rendben... látom, hogy Ch szintet nem kéred, ezért csak jutsut tanultál! A technikákat megtanultad, a bővítmény elfogadva... 
Karin- Inaktív
Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.