Uetto Shasu

**Uetto Shasu** Szomb. Ápr. 03 2010, 07:54

Kor:12
Született: március 18.
Nem: férfi
Vércsoport: AB
Hajszín: fekete
Szemszín: fekete
Magasság: 154 cm
Súly: 52 kg
IQ: ~110
Státusz: genin

Az Uetto birtokok földjein születtem, a Kirigakurei hegyek szomszédságában. Klánom vadászatból él, legyen szó akár vadakról, akár szökött ninjákról, vagy bűnözőkről. Gyerekként az erdőkben, és a telkünkön játszottam a többiekkel, feledhetetlen, ám mára mégis csak túl naiv és ártatlan játékokat. Harcművészetekkel csak hat évesen ismerkedtem, akkor is a yumi íjat tanultam meg kezelni elsőként. Nagyapa tanított meg lőni, és vele lőttem először állatot. Ha jobban belegondolok, ezek az évek szinte eseménytelenül rohantak el, valahol mégis visszavágyok hozzájuk, és tudom, ha visszamehetnék se lennék már meg újra ugyanúgy...

Nyolc évesen a városba költöztünk, Kirigakure folyton párás levegőjébe, ahol a klíma és a város számomra őrült irama miatt sokáig aludni sem bírtam. Nem sokkal a beköltözés után beirattak a ninja-akadémiára, ahol évekig még nagyon rossz eredményeim voltak, részben a sosem teljes alkalmazkodásomhoz a városban, részben pedig a Kirigakurei gyerekek nyüzsgése miatt, amit egyre kevésbé tudtam elviselni. Hamar hozzászoktam, hogy maszkot húzok magamra, mert a kialvatlanságom nyomokat hagyott az arcomon, és mert így sokkal könyebben tudtam a többi tanuló között lenni. Az utolsó évekre a legnyüzsgőbbek, főleg a lányok folyton nyaggattak és üldöztek, hogy levehessék rólam a maszkot.
Az utolsó év az akadémián már sokkal jobban telt, mint az előzőek, itt már hajtott a genin vizsga híre, amiről mindenki mindenféle dolgokat beszélt...

A vizsga napja valószínűleg tényleg megmarad bennem egész életemre. Az első, írásos vizsgán könnyen átmentem, lévén apám szigora, aki folyton visszakérdezett minden anyagot. Ami sokkalta nehezebb volt, az a gyakorlati vizsga lett. Vizsgáztatók egész sora jött be a terembe a teszt után, és megálltak velünk szemben. A vizsga vezetője elmondta, hogy az lesz a feladatunk, hogy megküzdjünk a vizsgáztatóinkkal, akik erre az időre semmilyen akadémiai technikánál nem fognak többet használni ellenünk, és nem is bántanak minket, csak arra kíváncsiak mi milyen gyorsan lennénk képesek elbánni velük. Miután ezt elmondták, a vizsgáztatók elkísértek minket a gyakorlóterekre, ahol két fős csoportokra bontottak minket. A társam az lett, aki mellettem ült a padban a vizsgán is, egy erős alkatú, katanákat hordó fiú. Amikor a vizsgáztatónk elénk állt, és elmondta, hogy mi lesz a feladat, végre megtudtuk, a legjobb képességeinkkel kellett ellene küzdenünk, mégpedig úgy, hogy egymást segítsük, legyünk csapat, mert ninjaként is így leszünk majd sikeresek. A célunk az volt, hogy egyszerre érjük el a vizsgabiztost, amikor végül ártalmatlanná akarjuk tenni, ekkor véget is ér a vizsgánk, és már a homlokpántjainkkal mehetünk haza.
Azonban a vizsga nem ment olyan egyszerűen, amilyennek elsőre tűnt. A vizsgáztató, ahogy kimondta, hogy kezdhetünk, eltűnt a szemünk elől, előtűnt a ködtechnika, és a hangját hallottuk, ahogyan szid minket. Akármennyire is igyekeztünk, hátat hátnak vetve, vagy együtt támadva, mindig csak kinevetett, és vagy elgáncsolt, vagy ellökött minket. A vizsgáztatók nem ezt mondták mi még nem voltunk képesek létrehozni ilyen technikát. Hosszú percek teltek el semmi siker nem született se én se társam se együtt nem voltunk képesek győzni. A vizsgáztató csak ritkán tűnt elő, akkor is túl gyor volt hozzánk, mi lényegében semmit se tudtunk tenni. Végül, amikor talán megunta, kezdeményezett, és azt hittem vége is a vizsgának. Előreestem, és nem tudtam lélegezni, éreztem, hogy valami a hátamba fúródik. A földön voltam, amikor láttam a társamat, amint a nyakamat fogja meg. Valószínűleg megnézte, hogy van-e ritmusom, aztán továbbment. Sebesüléseket szerzett, de valahogy ki tudta venni, hogy van a biztosunk, és nekiesett. Amikor láttam, hogy mennyire bátor, rájöttem, hogy nekem is kell tennem valamit, felkeltem, majd a vizsgáztató mögé ugrottam. A férfi nem tudott normálisan reagálni, mert a társam levágta a kezét, de mivel még így is nyúlt az övtáskája felé a másikkal, szinte gondolkodás nélkül beletoltam a kunaimat a hátába. Amikor rájöttem, hogy mit tettem, a vizsgáztató már összeesett, a társam pedig éppen eldőlt a sebei miatt. Amikor földet ért elkezdett oszlani a köd, eltűntek a vérfoltok, és minden fájdalom is. A vizsgáztató ott állt mellettünk, és elmondta, hogy ügyesek voltunk, és átadta a homlokpántjainkat. Mivel a társam még sokáig zavarodottnak tűnt, hogy oldjam a feszültségét, bemutatkoztam neki, és megfogtam a karját, ahogyan azt klánunkban szokás, barátok között.

Otthon nem volt nagy ünneplés, de azért bő volt a vacsora, és a szüleim örültek, hogy ninja lettem. Az éjszaka hosszú volt. Sokáig forgolódtam az ágyamban, majd észre sem véve, hogy elaludtam, izzadságtól és a hűvös esti levegőtől rázva keltem fel. Hirtelen visszaemlékeztem az álmaimra, és a kiáltozásaimra. Anyára néztem, aki mellettem feküdt, és átölelt, majd apára, aki az ajtóban állva nézett az udvarra. Végül megnyugodtam, könnyebben aludtam el, és arra gondoltam, van egy új barátom.

Tenten Szomb. Ápr. 03 2010, 21:23

Üdv!

Egy pár dolog hiányzik az előtörténet elejéről, mint pl. a rang, falu, születésnap, vércsoport stb. Ennek ellenére Elfogadom, csak kérlek ezeket írd hozzá!

Tenten

Uetto Shasu

Uetto Shasu

Re: Uetto Shasu