A Világ Vallásai

Az egymással évezredek óta háborúzó Istenek megosztották a világot, s kialakították saját vallási körzetüket. Vannak békésebb hitű személyek, kik az élet örömeit és csodáit őrzik, s vannak, kik ezek elpusztítására születtek. A kisebb vallások javarészt megtörtek az évezredeken át dúló harcok alatt, s végkimerültségeikben felvették a hódítók isteneiket is, ám megtartották saját szokásaikat is, így a teljes elnyomást csupán néhány vallás nem élte túl. A vallási központok egy-egy misztikus, Isten által kijelölt helyen alakultak ki, melyek nagyban jellemzik a vallás sajátos stílusait is.


Shoun
Shoun, a táplálék istennője, kinek vallása a Démonok országának északi részén lévő nagy erdőséget szemelte ki központjául. Hívei állatbőrben járnak, s csontokkal díszítik ruhájukat. Falkákba tömörült szektái az erdőket járják, áldozat és táplálékszerzés gyanánt. Elszánt hívei a túlélés alapelvein nevelkedtek, igen veszélyes harcosok. Áldozatukat állat formájában fogyasztják el, s a maradványokból ruházatot, totemeket készítenek. Nem vetik meg a kannibalizmust, számukra az Istenhez való eljutás az áldozat bemutatásával érhető el, függetlenül attól, hogy milyen élőlényt mutatnak be.
Központ: Machione // Csontváros
Terjedelmes, fából készült erőd a fák között. Falait és házait emberi és állati csontvázak ezrei díszítik. A város szívében található szentély teljes egészében vörösre festett koponyákból kialakított asztal, melyen a főbb áldozatokat mutatják be.
Vallási szokások:
Shoun megköveteli az áldozatbemutatást, mely élő húsáldozattal jár. A papnő ünnepe a tavasz végétől a nyár első két hónapjának végéig tart, mikor is megköszönik az állatok visszatérését, ez a legbőségesebb Hónapja az évnek. Állathasználó technikákban igen jeleskednek, ahogyan taijutsu ismereteikkel könnyű szerrel végezhetik szokásaikat, s az állandó vadászást. Egy áldozattól csupán egyetlen csontot lehet a hívőnek magához vennie, így a csontok száma mutatja, hány áldozatot mutatott be az adott személy.
 
Hiyon
A termékeny földek és az élelem istennője. Központja a Zöldségek országának északi és a Vörösbab országának Délkeleti területein található, a Nagy Földeken. Híveinek összes tagja kisebb termetű, köpcösebb testalkattal rendelkezik. Dolgos, szorgos szekta, kik a földeket gondozzák, s élelemmel szolgálnak az istennőnek. A vallási szekta fővárosa egyben az ország és a környező területek élelemellátását szolgáló központja is. Leginkább földműveléssel és kereskedelemmel foglalkoznak.
Központ: Takeichi // Bambuszváros
Óriási bambuszfallal körbekerített központ, városállam, melyet hatalmas mezőgazdasági földek vesznek körül. A város négy bejáratában egyesül a kontinensen áthaladó négy fő kereskedelmi út. A város egyben a kontinens egyik legnagyobb export élelmiszerközpontja.
Hiyon ünnepe az Ősz beköszöntével kezdődik, másfél héten át, mikor hívei hatalmas lakomákat csapnak, hálát adva istennőjüknek az éves bőségért, s egyben ünnepe a kemény, éves munkának.
 
Kazar
A tengeri viharok és a széláramlatok istene. Ugyan kezdetben két külön isten birtokolta a területeket, híveik a hosszú háború után út döntöttek, egyesítik vallásukat, s egyesítették tanításaikat. A leginkább halászokból és tengerjárókból álló hívei a Vörösbab és a Mocsár országának érszaki partszakaszain telepedtek le, s hozták létre vízi városaikat. Megosztott népség, leginkább hajóépítők, tengeri kereskedők és kalózok alkotják a beszédes, üzleti képességekkel rendelkező tagjainak befolyása szinte kiterjedt az északi partszakasz nagy részére, elszórván városaikat.
Központ: Soyosichi // Vizek városa
A Vörösbab csücskén található hatalmas, vízi kereskedelmi város közvetlen összeköttetésben áll a Bambuszvárossal. Dokkjaik több száz hajó befogadására lettek kialakítva. A kereskedelmi körzet mellett található a szentély és a hívők városa, mely tiszta, és rendben tartott negyede a központnak.
Központ: Amunichi // Viharsziget
A Mocsár országának északi részén található kisebb sziget, mely a vallás radikálisainak központja. A tengeri kereskedelem sötétebb és veszélyesebb oldala, a kalózkodással foglalkozók szigete. Veszélyes és hátborzongató tanyájuk otthona az északi tengerek fosztogatóinak.
Vallási szokások:
Ugyan a két központ módszereiben eltérő, mégis, mindkét oldala egyformán mutat a megszerzett értékekből áldozatot, melyet általában a tengerbe szórnak a Nyár közepén. Kazar az ajándékért mindig szelet ajándékoz híveinek, hogy azok végezhessék a tengeren történő munkájukat. Leginkább fuuton és suiton használók alkotják a vallásos hajók legénységét.
 
Nikko
A Nap istene, kinek birodalma a Láp és a Mocsár országának közös területein helyezkedik el. Határa a kontinens keleti és a fagyos nyugati részének. A fény birodalmán túl a fagyos északi területekben csupán kevés nemzet talált otthont. A legenda szerint egy, az űrből érkezett kő csapódott a területre, mely különleges foszforeszkáló hatással bír, s állandó fényben tartja a környező területet. E körül a kő köré épült fővárosa. Nagy katonai erővel bíró szekta, kiknek elsődleges dolguk a Fény megtartása a világban. A béke nevében élő hívei erős katonák, kik próbálják csendesíteni a háborús kedélyeket és fenntartani a nyugalmi időszakot.
Központja: Hikaichi // A Fények városa
A város közepén található szentélyen található a meteoritdarab, mely több, mint ezer éve fényben úsztatja a köré épült várost. Fehéres falú épületeik és ragyogó utcáikra csak a tiszta lelkűek léphetnek be, kiknek nincs sötétség lelkükben.
Vallási szokások:
Militarista, mégis, békepárti szekta, kik őrzik a kontinensen lévő békét. A Hikaton (Fény) vévonalbeli képesség az ismeretlen meteorit, emberekre kifejtett hatása egy igen különleges erőnek, mely hasonlatos a Medvék országának csillagharcosainak. A meteorit fénylő aurába borítja a használót, s korántsem oly veszélyes a túlzott használata, valamint nem rendelkezik a radioaktív fertőzéssel. Ugyan háborús népség, Istenük nem kíván áldozatbemutatást, elegendő számára saját híveinek elvesztése a békéért dúló harcban.
 
Jashin
A vér és a pusztulás, s így talán a legkegyetlenebb Isten, ki a Démonok országának középső hegységrendszerében lelt otthonra. Hívei egytől egyig elszánt mészárosok, kik az Isteni szóra cselekednek és ölnek. Úgy érzik, az emberiség megérett a kárhozatra, bűnhődnie kell hibáiért. Különleges Vérmágiájukkal képesek másokat irányítani, valamint a legfőbb hívő kiérdemelheti az emberi halandóság láncainak levetését, és halhatatlanná tenni a lelkét. Ezer évvel ezelőtt egy Yogensha nevezetű jashinista próféta meghódította és uralma alá hajtotta az egész kontinenst, elnyomva vagy kiirtva sok más vallást. Végül testének és lelkének lepecsételésével megdöntötték a birodalmat, mire a vallási felek szétszóródtak, s próbálták újragenerálni saját szektájukat.
Központ: Chino Kyokai // Vértemplom
A hatalmas hegyrendszer egyik legmagasabb tagjának szirtjén, magasan a felhők felett, egy egész város faragtak ki az őslakosai a hegység falába. Hatalmas vaskapuja csak a „tisztavérű” jashinistákat engedi be, ahonnan a nagy udvarra érhetünk. Onnan egy magas szentély lépcsői, valamint a falba vájt lakóházak találhatóak. Archívumában megtalálható a világ szinte minden tudása, Yogensha, a hódító begyűjtötte a tudást uralma idején, s a papok azóta is gyűjtik azokat. Vezetője a Hetek Tanácsa.
Vallási szokások:
Jashin újta a test, a lélek és a hit együttes erejéből adódik, így hívei mind a három ösvényt bejárják. Testi fenyítésekkel, a fájdalomban nevelt ifjait elvágnak mindentől, ami a földhöz köti őket, legyen az egy eszköz, ország, vagy a szerettük. Érzelemmentes, kíméletlen mészárosai igen csak szétszóródtak a kontinensen, csupán néhány tucatjuk él a hegyekbe. A ruházatukat különböző színű köpenyek és csontok adják, melyek egyben rangjukat is jelenti egyben. Színekben a szürke, valamint a vörös dominál, míg ékszerekként láncokat vagy csontokat használnak.
 
Shii

Az elvakultság és a némaság istene. Véreskezű diktatórikus birodalmuk egykoron a Vörösbab országának középső, sziklás részein letelepült nemzetük szinte odaveszett az utolsó nagy háborúban, csupán néhány tucatnyian maradhattak életben. Rendkívüli érzékeik valóban Isteni hatalomnak titulálhatóak be, a szekta tagjai mind fejlett szenzorok, kik egyben igen erős és brutális fegyverzettel harcolnak.  Hasonlatosan a jashinista valláshoz, kemény fizikális edzésekkel érik el a test tűrőképességét, mindemellett a szinte tökéletes irányíthatóság és némaságra képzik a hívőket.
Banzou Ichino // Fémváros
Hatalmas vasfalakkal körbevett város, melyben egykoron a véreskezű diktátor erődítményéül szolgált, mára megannyi kohó, műhely és céhmesterek központja alakult ki az utcáin. Roshi, a kovácsok istenének megannyi híve él a városban, ahol munkát és szállást kap, cserébe az elkészített portékákért. Ugyan a város vezetője nem igazán jár az emberek között, néhol Shii hívei járják végig az utcákat, munkára buzdítva a henyélő munkásokat. Vastag, mégis könnyű fémpáncélzatban és hatalmas vasfegyverekkel járőröznek.
 
Egyéb, kisebb vallások
Azon vallások, melyek nem rendelkeztek sohasem akkora tömeggel, mint a főbb vonalak, mégis, erejük és hitük nem alábecsülendő. A kisebb vallások tagjai más falvakat dúltak fel, s tették otthonukká, nem rendelkeznek főbb központtal, valamint nagyobb templomokkal sem.
 
Shoken és Xion
A Gyógyítás és a Járványok istenei, a mondák szerint ikertestvérek, kik eltávolodva egymástól, külön utakon fejtették meg az erdők titkait. Egyikük gyógyításra használta fel tudását, segítve ezzel másokon, míg a fiatalabb megismertette híveivel a leghalálosabb mérgek alapanyagainak helyét. Szétszórva élnek, kisebb törzseket alkotva, hívei gyakran járják az erdőket, s az isten adta virágokat felhasználva különböző gyógyító és mérgező kenőcsöket, szereket állítanak elő. Druidákként járják az erdőségeket, s halmozzák a szükséges alapanyagokat.
 
Roshi
A fémek és a kovácsolás istene. Hívei nagyobb városokba telepedtek le, s istenüknek munkával, kitartó erővel áldoznak, cserébe a tökéletes, remekművekért, melyeket készítenek. A vallás jelképe egy fordított kalapács, mindegyike szinte ismert kovácsa a földeknek.
 
Yonzaku
A hangok és a zene istennője. Hívei ugyan sohasem alkottak valódi társadalmat, hanem vagy vándorként járva az országokat, vagy beolvadva más vallásokba, gyűjtötték össze a történeteket, s gyakran dal formájában kezdték el kürtölni a világnak. Történeteik eljutottak a fagyos hegyektől egészen a déli partokig, ahogyan ők maguk is megfordultak a lehető legtöbb városban.