Norio Hikashi

Név: Yūichi Okura (Születési név: Norio Hikashi)

Ország:
Származás: Villám Országa (Kumogakure)
Tartózkodási hely: Tűz országa
Rang:
Szint:
Chakraszint:
Kor: 15
Nem: fiú
Felszerelések:
Övtáska - elsősegély készlet
Hátitáska
- 5 db Kunai
- 5 db Shuriken
- Dróthuzal 10m
- 10 db Robbanó Jegyzet
- 3 db Chakra tekercs
- 5 db dobozos rámen
Kinézet: A többi átlagos 15 éves fiúhoz képest elég alacsony, hiszen mindössze 150 cm és 49 kg, tehát nem is egy túl nagydarab fiú. A kortársaihoz képest elég fiatalnak néz ki, emiatt sokszor meg is szoktak lepődni az emberek, ha az életkoráról beszél. Haja lilás és igencsak dús, kusza. Szeme zöldeskék árnyalatú. Ruhája shinobiként átlagos, kinézete a kép szerint.


Tehát:
Magassága 150 cm
Súlya 49 kg
Kedvenc kaja: Grillezett sós Saury/Padlizsán Miso leves
Utált kaja: Édességek
Jellem:
Bármilyen helyzetből képes kibeszélni magát, s habár a felszín alatt valószínűleg háromszor lepörgött már előtte az élete, mások csak a magabiztos kiállását s széles vigyorát látják, mindaddig, míg nem sikerül elvonni a figyelmüket eléggé ahhoz, hogy elpucolhasson a helyszínről. Különleges tehetsége van nem csak a beszédhez, de a bajba kerüléshez és a felelősség-hárításhoz is. Az esetek legnagyobb százalékában nem ő a hibás, ha pedig mégis, az azért van, mert mások rossz infóval látták el. A bocsánatkérései is legtöbbször félszívűek, az ember pedig jobb híján elfogadja. Az önzés egyáltalán nem áll távol tőle. Bár szereti az ellenkezőjét mutatni, egyáltalán nem rajongója az erőszaknak, és sokkal szívesebben oldja meg a dolgokat furfanggal, mint ököllel. Szeret impozánsnak tűnni, olyan körben, ahol lényegi félnivalója nincs vagy minimális, úgy tenni, mintha ő lenne a vezető (amihez a kistermete beleszól a dologba), ezért sokszor morcosnak tűnik, ha valaki benyomakodik a "territóriumába”.
Technikák: alap E Szintű Ninjutsuk

Előtörténet:             

Az Apa

Az Anya

A Báty

A barát







Norio a Villámországában látta meg a napvilágot, azon belül is a Hikashi családban. A család minden tagja a könyvtárak megszállottjai voltak. No meg a takarításért. És a gyereknevelésben.  Talán ebben különböztek a többi családtól.  A felnőttek a gyerekeiket a genin rang után okították és nevelték ezek alapján. Míg nem érték el azt, addig a takarításban segédkezhettek csupán miután az akadémiáról eljöttek, hiszen a tanulás fontos dolog volt.
Norio bátya 9 évvel volt idősebb tőle, Haruo. Ő már a chunnin rangot is elérte, veszélyes küldetéseken különösen remekelt. Gohei, az apjuk, nagyon büszke volt az idősebb fiára. Mindig is ő volt az igazi első a szemében. A kisebbik gyermek pedig mindig anyuci kisfia maradt. A család fő mindig is a könyvtárban ténykedett. (IV. Nagy Ninja Világháborúban életét vesztették.)
A faluban Norio legjobb barátja volt egy Yūichi Okura nevezetű fiú. Egyidősek voltak, eme fiú 14 nappal volt idősebb Norio-nál. És elérte a genin rangot már 2 évvel ezelőtt. Mindig együtt lézengtek a faluban. Kivéve küldetésnapokon… akkor ment mindenki a maga dolgára. Mint azon a bizonyos napon is.
- Fiú, ha végeztél ezzel, majd a könyvtárban kéne kicsit rendet tenned! - a család fő sosem szólította nevén az ifjút, de az mindig engedelmesen fejet hajtott. Abbahagyta a jelenlegi munkát és igyekezett a megadott helyszínre. A könyvtárban kisebb káosz uralkodott, így nagyobb munkálatot kellett belefektetnie az eddigiekbe. Portörlés, könyvek visszapakolása és felmosás. Az egyik eldugott részlegben talált egy érdekes, de mégis ismerős nevezetű könyvet.
- Kukishinden Ryu, jelentése “kilenc démon”. A Bijuu-k … ám folytatni már az olvasást nem igen tudta, lépteket halott, így visszatette a helyére és törölte tovább a port. Halott már a kilenc Bijuu-ról, de csak kisebb részeket, hogy hány farkuk volt, meg milyen állatra hasonlított. De hogy az erejük mekkora volt és hogy szelídithetőek… nos, nem sok titok lappangott a családban, de amikről igen, azt nem adhatták ki egy taknyos kölyöknek. Csak ha az idő is engedi.
Az akkor ott tartózkodó miatt nem tudott jobban körülnézni, de kiszúrt egy szétnyitott könyvben egy jelenetet. Arról szólt, hogy a chakrát egy cetlire kell irányítani és megmutatja milyen a chakra típussal rendelkezik az illető.
Segítséget szeretett volna, de az egyetlen ember, kiben meg is bízik, hát az küldetésen van. Így várnia kell estig, míg amaz haza nem ér. És így is lett. Várakozása alatt shurikeneket dobált célba. Újra és újra. Ahányszor csak lehetett, míg a cél közepébe nem talált. Különböző helyzetekből és egyre távolabb. Mert csak így lehet egy ninja sikeres elsősorban.
Ismerte a haverja haza vezető útvonalát, így pontban elkapta ott mikor megérkeztek a küldetésből. A bátyát sose kérné meg ilyesmire, a végén még kinevetné őt.
- Yūichi. Segítenél egy kicsit? - a srácok össze pacsiztak, a genin nem kérdezett, csupán segíteni akart.
- Mondjad, segítek.
- Megakarom tudni milyen elemmel működöm. - hadarta el egy szuszra Norio, pár másodpercig a lélegzetüket is visszafojtva vártak, majd nevetni kezdtek… jóízűen és hosszan. Yūichi lepakolta a hátáról táskáját és kutatni kezdett benne, majd a legaljáról végül előhalászott kettő darab papírdarabot.
- Figyelj. - kezdte, az egyiket az ujjai közé helyezte és chakráját irányítani kezdte, beleáramoltatta a cetlibe.
- Az elsődleges elemek, az öt fajta amelyek közül egy felé minden ember chakrája hajlik. Ezt az elemet tudja irányítani.  A képzettebbek közül mindenki tud legalább két féle elemet irányítani. Ez az öt elem a következőek: Katon, Fuuton, Raiton, Doton, Suiton. Az öt elemtől függően számtalan jutsu létezik és létrehozni is lehet őket, persze ehhez már magasabb szinten kell lenni. Az 5 elemet kombinálva létrejöhetnek újabb elemek is, amelyeket csak az adott vérvonalképeségekkel rendelkező klánok tagjai képesek irányítani. - mesélte a genin, a másik érdeklődve figyelte, ahogy a szemben lévő papírfecnije hogyan gyűrődik össze a chakra áramlás miatt. Majd egy papír fecnit kapott.
- Ha a papír benedvesedik, Víz Elem. Ha meggyullad, Tűz Elem. Ha összemorzsolódik, Föld. Ha összegyűrődik, Villám. Amikor kettészakad, akkor Szél Elem.
- A tiéd egy villám, az enyém… - behunyta  a szemét és koncentrált a kezébe helyezett lapra. Ami pedig másodpercek leforgása alatt gyűrődött össze. Az idősebb rangú nem lepődött meg ezen, hiszen a srác családja mind villám elemű. Illetve az édesanyját nem tudja, sose használt semmilyen technikát ezidáig. Illetve az a hír járja, hogy nem is Kumogakurei a nő. De ez csak egy szóbeszéd. Nem tudták bizonyítani kicsoda-micsoda is a nő.
- A villámra vagy a legjobban fogékony. - mosolyodott el Yūichi, egy percet sem gondolkodott tovább a hogyan és miérteken.



Tanulás

- Megakarod tanulni vagy sem? - kissé már emeltebb hangon kérdezte Yūichi, de somolygott „bajusza” alatt a haverja által kiadott nyöszörgéseken. Mintha egy fóka fuldokolna.
- Nem kéne azért mégis csak egy jounintól okulnom? Ráadásul éjfél elmúlt… - próbálta Norio húzni az időt, de mindez sikertelen volt, hiszen a haverja erőszakosabb volt annál, hogy itt megálljanak.
- Nos! Immáron a mai napon kezdetét veszi chakramanipulációs kiképzésed első fázisa. Tudod, ha a talpadba chakrát összpontosítasz, és egyenletesen áramoltatod, akkor képes vagy függőlegesen is sétálni. És ez segíthet akár a harcokban is. Egyfajta tapadást hoz neked, amit jó időben használva meglepheted az ellenfeled, ha ő nincs ilyen képzetségben. - fejezte be a genin, miközben odasétált a legmagasabb fa törzséhez. Tigris kézpecsétet formált, és a lába előtt félkör alakban felszállt a földről a por. Ekkor nekifutott, és felfelé szaladt a fa törzsén, egészen a tetejéig, ahol leült a fa egyik ágára.
- Ha meg tudsz érinteni, akkor a képzés első része lezárult. - nevetett, végül erősen figyelni kezdett.
- Ezt nem akkor kellene megtanulnom, mikor már genin lettem? - tette fel a kérdést Norio, a másik felhúzott szemöldökkel bámult rá.
- Nem szeretnéd meglepni a társaidat?
- Hát nem… - húzta el a száját Hikashi-k legifjabbja. Az egyensúly és a chakrakontroll, nagyon fontos dolog!
- Gyűjtsd a chakrát a lábadba, a segítségével a fa törzséhez tapadsz. Ennek az edzésnek az a célja, hogy megtanuld a megfelelő helyre  összpontosítani a felszabadított chakrát. A fára mászáshoz használandó chakra mennyiségének kiszámítása sem könnyű. Erre is kéne figyelned… Elvégre a lábadba a legnehezebb chakrát összpontosítani. - adta ki a fejtágítást fentről a srác, a lenti pedig csak hümmögött rajta. Lehunyta szemét, majd a környezetére figyelt. Hosszú másodperceken keresztül mozdulatlanul várt. Lassan végig pillantott  a fán, egy ideig figyelte, végezetül újból lehunyta szemét, s’ a tigris jelét formálta és koncentrálni kezdett. Chakrája keringeni kezdett testében. A lábaiba irányította a chakrát, majd mikor ez megtörtént és nekirontott a fának és 5 lépést tett, a törzs behorpadt, így egy hátra szaltóval visszaérkezett a földre. Hiszen érezte, hogy csak addig fog sikerülni, az ötödik lépés után a figyelme és az összpontosítása másfelé kanyarodott.
- Ha túl sok a chakra, a fa elhasad, leesek. De ha túl kevés, akkor a tapadás nem lesz megfelelő és megint leesek. - Norio felpillantott haverjára, aki ezen elmosolyodva még bólintott is, hiszen fején találta a szöget. Érti, amit értenie kell, már csak gyakorlatban kell kamatoztatnia azt.
Norio újra nekiszaladt, de csak ismételten 5 lépés és egy újabb hátra szaltó lett a végeredmény. Felegyenesedett, jegesen a fára nézett nézett, majd egy újabb nekirohanást csinált, ezúttal 8 lépéssel és egy újabb behorpadással, amire egy chhh volt a reakció és egy újbóli hatra szaltó. Egy nagy levegővétel, mint aki egy hatalmas maratonra készül és egy nekirohanás. Ami most már 10 lépésből sikerült, izzadság verte le, majd elfelejtett szaltózni igy lezuhant hanyatt esve. Egy rövidke másodpercig meghökkenve meredt az égre, mint aki nem értené, miért nem mozdul meg a teste, majd hirtelen felült. Egy újabb tigris kézjel és egy újabb nekirohanás, majd fel fel és fel, ezúttal 15 lépésben, de ez már kezdett fárasztó lenni neki, igy gyors nadrágzsebéből előhúzott egy kunait és mielőtt leesett volna, beleszúrta a törzsbe elég mélyre, végül nem eresztette el és azon lógott.
- Ki gondolta volna, hogy ilyen hamar ráérzel a titkára, hogy a lényeg az aranyközépút fenntartása, se nem kevés, se nem sok, csak amennyi elég. - vigyorgott a genin a fa ágáról, ő is ugyanígy tanulta, hasonlóképpen adja át a másiknak. Mert máshogy nem megy, soha nem is menne tanulás és tanítás nélkül. Norio nekitámasztotta magát a törzsnek, kitépte a fából a fegyverét, majd azzal a lendülettel a földre érkezett guggolva. Onnan tekintett fel a tanárra. Közben lassan hajnalodni kezdett, mindketten fáradtak voltak már. De egyik sem adta fel, sem Norio, hogy teljesen megtanulja, sem a másik, hogy abbahagyja az okítást. Lassacskán végére értek a reggelnek: mindent A-tól Z-ig többször átbeszéltek, fejbe vésve. De mégis abbamaradt mindez, hiszen a geninre egy másik feladat várt, így Norio is haza kényszerült. De időpontot is kiszabtak, hogy ugyanitt találkozzanak 2 nap múlva. Norio otthon elvégezte feladatait és úgy ment vissza gyakorolni. Senkinek sem szólt, senki nem tudott erről. Hol a kunaial gyakorolta a dobásokat és a közelharcot a levegőben, vagy épp egy fával, hol pedig a fára futásos edzéstervet nyűtte.
Elteltek az órák, a két fiú újból találkozott. Yūichi semmit sem tudott a másik edzéséről, hiszen távol volt a falutól. Mégis felsétált a fa törzsén és lehuppant arra a bizonyoságra.
Norio mosolya hirtelen eltűnt, helyette magabiztosan meredt a fára. Egy újabb nekirohanásra készült. Meglepődött, mert könnyebben, mint eddig, gyorsan feljutott 30 lépés magasságba, ekkor kellett úrrá lennie a fáradságán, és tovább fent tartani a kontrolt, amit sikeresen végre is hajtott, és tovább, fel a magasba törve, fáradtan, de épségben megérkezett a genin mellé.
- Ha nem vigyázol Yūichi, egy nap még te tanulsz majd tőlem. - nevetett fáradtan az ifjú, a másik ezen csak egy félvigyort eresztett.
- Már alig várom…


A döntés hatalma


Hamarosan eljött a genin vizsga, amin a gyakorlati vizsgán több pontszerzési lehetőséget nyújtott számára, mint az írásbeli rész. Viszont nem az alakváltó jutsu volt a vizsga anyag, hanem a klón technika. Akkorra már az összes alap jutsu jól ment számára. Az írásbeli rész volt az, ami miatt nem tudott rendesen aludni. Csak reménykedni tudott abban, hogy meglesz a vizsga. Az írásbelin és az alap jutsukon kívül még shurikent is dobni kellett, meg robbanójegyzetet aktiválni. Röviden, az alapokat, amiket egy ninjának tudnia kell. 
Szóval egy rövid fejtágítás után meg is kezdték az egész ceremóniát.
Az elméleti tesztsoron végig ideges volt, azt hitte az összest elrontotta, holott ezerszer elolvasta, halotta és tudta is a válaszokat. Szóval könnyedén elvégezte mindössze 45 perc alatt, ez pontosan negyedórával a határidő előtt volt, majd beadta, úgy gondolta hibátlan lesz. Második feladatként egy gyakorlati feladatot kapott, ami elég összetett volt. Fel kellet venni a Sensei alakját, majd egy klónt csinálni és a klónnal elvégezni a testhelyettesítő technikát. Ez mind sikerült a fiúnak hibátlanul, ekkor Sensei-je kezében megcsillant a legcsodálatosabb dolog a számára. A fejpánt. Noha az egyik vizsgabiztos csak komoran fejet csóvált, biztatva ezzel a továbbiakban őt, hogy az élet többé nem lesz fenékig tejfel. De lesznek jobb és rosszabb napok is. Norio ahogy újra és újra végig simitotta a fejpánton lévő jelet, elfogta a megnyugvás érzése. Tudta ő, hogy innen már csak nehezebb lesz, de készen állt rá. A barátja is bízik benne, miért is pont ő bukna el már itt az elején? 
Ő átment, viszont pár diák megbukott. Mindeközben senki sem várt rá családja közül, hogy dicséretben részesítsék. Miért? Nem értek rá? Fontosabb feladataik vannak? Vagy a bátyó sikeresen elvégzett egy S rangú küldetést és őt ünneplik? Előfordulhat.
- Várj már! Mégis mi az istent művelsz? - állt be Yūichi a srác elé, aki időközben elég csúnyán kiakadt a családjára. Hiszen mindig csak a bátyát istenítik, és ő? Otthagyta a srácot, ott hagyta a többieket, s haza ment a családjához, hogy felmutathassa a fejpántját. De mikor otthon csak az üresség fogadta… sehol senki.
Óvatosan körbe nézett, de teljesen üres volt minden. Mintha nem is érdekelte volna senkit, hogy épp most készül elhagyni őket.
Hirtelen azt hallotta, hogy valaki kétségbeesetten a nevét kiáltotta folyamatosan! Elszorult a szíve, majd megfordult. Fivére állt meg pár méterre tőle.
- Hol vannak apáék? És a többiek? - kérdezte meg az idősebbtől, amaz csak intett a fejével. Menjenek. Kimentek a faluból, kimentek a sziklás terepekre, egyik sem szól semmit… se a nagyszülők, se az apjuk testvérének családja. Senki nem volt elérhető közelségben. 
- Bátyó…átmentem a vizsgán… mégis téged ünnepeltek ma… mondjuk egy ügyes vagy öcsémet kinyöghetnél… nem? -motyogta a Norio, de amint felpillantott bátyára elhúzta inkább a száját… megint csak semmi válasz, semmi dicséret, mintha nem is létezne…
Ám amint elértek egy bizonyos nyíltabb terepre, egy csapdaféle is aktiválódott. Az ifjú nem tudott mozogni, ledermedt. Ijedten tekintett fel fivérére, aki csak sokat sejtően nézett le rá. Közben előlépett pár nem falubéli ninja, véres fegyverekkel, véres ruházattal és a klán fő fejével. Fejpánt nélküliek voltak.
- Tudod Norio, mikor a küldetést végeztem, az ellenfelem ráébresztett arra, hogy egyedül még magasabbra törhetek. Ha pedig egyedüli leszek a családból… hihetetlen nagy hatalmakra tehetek szert… - a gúnyos hang ismerős volt a fiatalabbnak, de most nem is igazán azt érezte, hanem inkább a rettegést. Ami saját magából áradt. Jeges, hideg, fagyos rettegést. Halálfélelmet. Nem ismert rá a testvérére. A csapda eleresztette a fiút, hanyatt dőlve puffant a földön. Norio fuldokolni kezdett a sírástól, hasra fordult, arcát a talajra simította. El akart bújni. Fájdalmas volt a hideg, kemény talajtakarón feküdni. Egy időben sírt és nevetett. Nagyon, nagyon fáradt volt. A bátya ezt és mást is kihasználva rúgásokat mért a fiú különböző testpontjaira, leginkább a feje volt a célpontja.
- NORIO!!! FUSS!!! - szelte át a helyet az ismerős hang, Yūichi rohant megmentésére, ezzel egyidőben száguldott el a feje fölött egy farkas.  Yūichi idézett állata, akivel az évek során egy súrlódási hosszra kerültek. Az apja tanította meg neki és kemény edzéseknek köszönhetően eljutott odáig, hogy idézni tud egy társat maga mellé.  
Az állat a támadók felé vetette magát, figyelemelterelés volt a terv, míg a fiú kimenti a társát a bajból. Csakhogy mindezt Haruo meghiúsította, hiszen nem a fenevadra figyelt, hanem az öccse haverjára. Úgy tűnt bízott a gyilkosokban, nem sietett segítségükre. A B tervet kellett előhúzniuk a tarsolyból. Haruo megtámadta az idegesítő kis görcsöt, ezzel eltávolodott kistestvérétől, így a farkas fizikai erejét felhasználva menekíteni kezdte. Közben a fejpánt leesett a fiúról és útközben elhagyták, míg a farkas menekült a sráccal hosszan métereken át. Norio már az eszméletét is elveszítette, hol ébren volt, hol pedig a sötétség lepte el.
Órák telhettek el, mire a fiú ismét magához tért, egyedül volt, a földön hevert. Se a farkas, se a családja, se a genin barátja. Egy erdő füves terepe volt jelenlegi fekhelye. Sérülések borították, nem emlékezett semmire, a sokk hatása lehetett. Csak a nevére emlékezett, ez az egyetlen hang lebegett a fejében, egy név: Yūichi Okura
Egy csapat hangját vélte felfedezni, ifjak voltak, korabeliek, geninek. A fejpántjukon konohai jel szerepelt…



//Folytatása következne a játéktéren//