Shimagame

____________________________
1! --> Asukonak és Akanénak van esélye arra, hogy a zuhanáskor megpróbálva tenni valamit, elkerüljék ezt a tragédiát. Asuko leblokkolt, de az utolsó pillanatban feleszmélhet még mielőtt becsapódna. Feltámadhat benne az életösztön. Akane pedig a hátraszaltó után egyből láthatja, hogy a Denevér vészesen közelít Tobi felé, s nem ez volt megbeszélve, a technikát is félbeszakította. Megpróbálhat tenni valamit a becsapódás ellen!

--> Ha mégis bekövetkezne a tragédia, Akane tetteitől és hozzáállásától függ az, hogy Asuko milyen maradandó sérüléseket szenved, s hogy ez, hogyan fog kihatni a későbbi karakterrel való játékára!


Mindenkitől egy A és B verziós reagot várok. Egy olyat, amiben bekövetkezett a tragédia és egy olyat, amiben nem! A maszkos alak eltűnt, nem látjátok sehol, s ami azt illeti, Rui sem érzékeli semerre! Ugyanakkor valamiért a sziget elkezd aprókat rázkódni. Ami Ruinak feltűnhet, hogy Motoi chakráját sem érzi már, teljesen eltűnt!
Akane Pm-es játéka semmis, az események tükrében nem történik meg Tobi Genjutsuja!



Akane
Chakratartalék: 68% - Kettő magas rangú idézés
Állapot: 95% 


Yoshitaro
Chakratartalék: 87% - Fuuton Jutsu
Állapot: 90% - Erős napégéshez hasonlatos égési sérülések az arcodon és a ruha nélküli részeiden a forró levegő által

Yamato
Chakratartalék: 86% - Doton
Állapot: 98%

Rui
Chakratartalék: 85% - Doton
Állapot: 90%


Jaken
Chakratartalék: 39% - Hiraishin oda és vissza 3 testtel --> a Kage Bunshin minden chakráját felemésztette a 2 ANBU szállítása.
Állapot: 120% - Sértetlen

Asuko
Chakratartalék: 70% -
Állapot: 10% - eszméletlen vagy, a fejedben emlékek derengenek fel... Olyan emlékek, melyek fontosak voltak a számodra... Olyan emlékek, melyek meghatározó részei voltak egész eddigi létednek: Lepereg előtted egész eddigi életed!


Tobi
Chakratartalék: 95%
Állapot: 98% 

//Jinchuuriki Veszélyben//


A spirálisan felénk tartó lángtömeg látszólag megállítahatalan erejűnek tűnt. Yoshitaronak ugyan sikerült valamelyest kevésbé koncentráltá tennie Fuuton technikájával, de a jutsu továbbra is vészesen közelített felénk, így kénytelen voltam cselekedni. Kage Bunshinom eltűnése után a tervnek megfelelően azonnal kézjelekbe kezdtem, s megemeltem a hatalmas földtömeget, még pont azelőtt, hogy a támadás elért volna minket. A becsapódó technika megremegtette az megemelt földtömeget, így beigazolódott sejtésem, miszerint nem feltétlenül tudta volna megállítani egy egyszerű Douryuu Heki a támadást. Ami pedig azt illeti, az én Chidokakum sem volt elég ahhoz, hogy megállítsa teljesen a lángokat... Alulról felfelé törtek a lángok, amelyek a peremen átbukva majdnem elértek minket, de Rui egy Douryuu Hekit bevetve megvédett minket minden sérüléstől. A hármunk munkája tehát elégnek bizonyult, hogy megóvjuk a többiek és saját magunk épségét a támadástól.
Mindeközben Akane egy hatalmas denevérrel próbálta kimenekíteni Asukot, majd ő leugrott a hatalmas lényről, ekkor azonban váratlan dolog történt… A denevér nyíl egyenesen lefelé vette az irányt, majd belecsapódott az Akatsukisba! Azonnal Akane mellett termettem, hogy felmérjem a helyzetet.

Ekkor bukkant fel mellettem két ANBU, miközben engem megrohantak az árnyékklón emlékei…
 - Mégis mi a retkes franc folyik itt?! – fakadtam ki, ahogy rápillantottam a földön heverő, vonagló csápra – Nagyon remélem uram, hogy nem csak ennyi maradt abból a rappelő idiótából… - csóváltam meg a fejem, ahogy az ANBU tagok mellém álltak – Remélem túlélitek az utat! – mondtam, s mielőtt még bármit felelhettek volna, vissza teleportáltam saját testemre.

 - Nem tudjuk pontosan, hogy hová tűnt ellenfelünk – kezdtem beavatni az ANBU tagokat – Annyi bizonyos, hogy kénye-kedve szerint tud eltűnni, s felbukkanni ott, ahol csak akar. Illetve még egy apróság… Képes átengedni magán minden támadásunkat. Eddig semmit sem találtunk, amivel meg tudnánk sebezni! – hallhatták az aggodalmat hangomban.
Akár megtörtént a tragédia, akár nem, két darab pecséttel ellátott kunait kezeim között tartva állok résen, ellenfelünk újbóli felbukkanását várva, azzal a különbséggel, hogy ha bekövetkezett Atsuko balesete, úgy szorosan mellettük maradva védeném a többieket, míg megpróbálják ellátni őt.
  - Vagy valahol nyaral a rappelő barom, vagy már az Akatsukis kezében van és ő csak játszadozik velünk… Sajnos nem tudom megmondani – felelem Rui kérdésére – Ha nem érzékeled sehol a környéken, akkor csak ez a két opció játszik…
 ~ Csak a gond van ezekkel a rohadt Jinchuurikikkel… Szarért nem tudnának a seggükön ülni és hagyni, hogy segítsünk nekik! ~ mérgelődtem magamban. ~ Erre most szerencsétlen Motoi sincs meg… Vajon magával ragadta a maszkos? ~ álltam továbbra is feszülten pásztázva környezetünket, s minden érzékszervemet felerősítve, hogy a legváratlanabb helyről érkező támadásoktól is meg tudjam védeni magamat, vagy éppen a többieket. Ha felbukkanna valahol ellenfelünk, úgy – ha Rui támadna, akkor az után – egy tőrt hajítanék felé, s továbbra is gyorsaságomat kihasználva próbálnék támadásokat bevinni neki.

// Fórumkaland - Jinchuuriki Veszélyben //







// Köszönöm szépen a türelmet és halasztási időt! //

A káosz kezd elszabadulni, amit talán Yoshi szél technikája kezdett meg. Nem vagyok egy chakra specialista, sőt nem sok elméleti tudásom van a chakráról, de talán még nekem is van annyi sütnivalóm, hogy a tűz és a szél eléggé puszipajtások. Vagyis, a tűz égéséhez levegő kell és ha megtápláljuk az még erősebb lesz. Éreztem, hogy a földben változás történik, valami kiemelkedik, chidokakut igen, de a föld falat már nem, sőt igen magasra. A föld alatt ugyan némileg érzem a föld rezgéseit, de nem igazán látom, hogy mi történik. Így lemaradok a lángcsóva becsapódásáról valamint Akane és Asuko veszélyhelyzetéről is, sőt egy időre el is vesztem a két lányt, ahogy a denevér hátára pattantak. Sajnos nem tudok Akanéék helyzetéről, de ha még tudnék sem valószínű, hogy a zuhanásukat tompítani tudnám. Nincs rá megfelelő technikám. A föld alatt megidulok a kiemelt földkupacban felfelé és remélem, hogy a társaimat találom és nem Tobi mellett bukkanok ki. Felérve és a földből kibújva veszem csak észre, hogy a csapat elég hiányos.

//Bocsi a rövid posztért, jelenleg nem tudtam mit tenni a föld alól//

// Köszönöm szépen az izgalmas mesélését és többiektől a remek játékot! //




// A választott technikám egy saját technika lenne:

Fuuton: Katsu no Taifuuhitan // Szél Stílus: Hasító Tájfun Csapás
 
Yoshitaro saját technikájának, a Fuuton: Taifuu Genkotsu no Jutsu // Szél Stílus: Tájfun Ököl Technika módosított változata. Az használó ezúttal nem „boxkesztyűt” alkot a Szél elemű Chakra-val, helyette az öklének egy pontjára fókuszálja azt. Pár másodperc mozdulatlan állapotban kell tölteni a használónak, majd egy határozott ökölcsapással szabadjára engedi a mérhetetlen erőt: egy ököl formájú tornádó csap ki a használó kezéből, amely brutális erővel sodor el mindent és mindenkit - legyen az ember, tereptárgy, ház, Jutsu, stb. A technikába fektetett chakra függvényében növelhető a pusztítóerő. Alapszinten egy egyemeletes faházat képes alaposan megrongálni.
Típus: Támadó
Besorolás: A
Chakraszint: 600
Kézjelek: Nem szükségeltetik   //

//Jinchuuriki Veszélyben//


Feszült percek nehezedtek a vállunkra, ahogy a környéket pásztáztuk ellenfelünk után, Asuko ellátását fedezve. Az állandó bizonytalanság, melyben a Maszkos tartott minket, szinte köpenyként borított maga alá mindannyiunkat. Végül pedig ismét a hátborzongató hang törte mega  csendet, mely mindannyiunkat körbevéve próbálta megtörni akaratunkat. Majd pedig az a név… Uchiha Madara…
 ~ Lehetetlen… Annak a vénembernek már az óriási szobra felett is eljárt az idő, nemhogy felette. Kizárt dolog, hogy a Shodaime riválisa még hús-vér emberként itt álljon előttünk. Ellenfelünk képességei lehengerlőek voltak ugyan, de ez azért mégiscsak túlzás… Vagy… Mégsem? Lehetséges volna? Képes volt kijátszani a halált?! ~ kezdtem kicsit szaporábban lélegezni.
Jó pár perc eltelt, mire valóban kissé lejjebb eresztettük védelmünket.
 - Természetesen segítek – bújtam ki kabátomból, majd vettem le Chuunin mellényem alól pólómat Yoshi kérésére, hogy segítsek Asuko szállításában. Mindeközben szemeim továbbra is ugráltak a környéken ellenfelünk után kutatva… ~ Bárhol és bármikor képes lehet felbukkanni… Mostantól mindig résen kell lennem! ~
Miután Asukot felvittük a hajóra, egy pillanatra még leugrottam a fedélzetről, s egy közeli fa tövébe lépve félig térdre ereszkedtem, s pár mélyebb lélegzetvétel után tenyeremet a fa durva kérgére helyeztem, s egy Hiraishin pecsétet alkottam. ~ Sosem lehet tudni, mikor hajt ismét errefelé a sors kereke… ~ álltam fel, majd visszaszálltam a fedélzetre. Ahol nem szándékoztam sokáig maradni. Fránya hajózás!
Éppen csak annyi ideig maradtam, hogy a harc hevét egy kicsit jobban kipihenjem, s megnyugtassam valamelyest a chakra rendszeremet, mely elég intenzíven használatba volt véve az ütközet alatt.
Rui még pont azelőtt lépett hozzám, hogy visszatértem volna Konohába, így még a fedélzet falánál ülve talált.
 - Ja lenyűgöző, és mégsem volt jó a világon semmire… - szorult ökölbe mindkét kezem, mikor megdicsérte technikámat. ~ Nem csoda, hogy önostorozásba kezdtem. A rohadt Jinchuurikik miatt fel kellett fednem az ütőkártyámat, és mint kiderült, mindössze annyira volt jó, hogy egy szerencsétlen ANBU kisujját lekapjam vele. Na ezt nevezem én átütő sikernek! Annyi év, és még mindig haszontalan vagyok… ~ meredtem magam elé…
 - Nem tudom mi történt… Őszintén nem tudom, MI A FRANC történt… Egy dolog csak a biztos: a Maszkos élvezte, hogy játszadozhat velünk – vált sötétebbé tekintetem - És meg is voltak hozzá az eszközei, hogy könnyedén megtehesse ezt… - hagytam egy kisebb szünetet – A Hachibi Jinchuurikije könnyen lehet, hogy már eredetileg sem volt itt. Amikor eljuttattam Konohába, mindössze egy vergődő csáp maradt a helyén. Jól át lettünk verve, és feleslegesen veszélybe sodorták az életünket! Ez történt! – csaptam rá mérgemben a fából készült hajófalra, majd fölálltam a helyemről.
 - Megtennéd Rui, hogy majd valahol ezt a tenger közepén behajítod a vízbe? Azt hiszem annál nehéz lenne jobb helyet találni, ha veszélyes dolgokat kell eltűntetnem... - nyújtottam át egy pecséttel ellátott kunai tőrt a sunagakure kunoichinek - Most pedig azonnal visszamegyek Konohába, s jelentést teszek Shikaku-samának - vettem egy mély levegőt, hogy lenyugtassam magam valamelyest - Mostanra biztosan lerágta mind a tíz körmét… - próbáltam magam kicsit jobb hangulatba lovallni, a pánikoló Shikaku képének elképzelésével.
 - Hiszed vagy sem, egy pillanatra láttam megriadni az öreget – fordultam Akana felé - Durva mi? – tártam szét karjaimat, s vontam fel szemöldökömet egy pillanatra, majd azzal a mozdulattal el is tűntem.
Ezúttal nem a Hokage irodájának ablaka előtt bukkantam fel, hanem a lakásomon. Egy pólót kabátom alá kapva indultam meg az iroda felé, ezúttal a valamivel formálisabb utat választva: az ajtót. Az épületben a lépcsőkön felfelé kocogva rengeteg gondolat kavargott a fejemben, s rosszabbnál rosszabb képeket láttam magam előtt Konoháról. Végül pedig ismét a teljesen elpusztult Konoha képe tárult elém, amelynek a közepén egyes-egyedül állok, s az Uchiha kacaját hallottam, akinek oly kiszolgáltatott voltam hónapokkal ezelőtt a barlangban. Most pedig Danzou-sama elrablója jelent meg ismét... ~ Legközelebb már csak a harcmezőn találkozunk... ~ hallottam ismét a hangját a fejemben. ~ Minden Uchihának gonosznak és hátborzongatónak kell lennie basszus? ~
Az iroda elé érve a kopogtatást követően beinvitáltak, majd egy meghajlást követően Shikaku-sama elé tártam, egészen pontosan hogyan történtek a dolgok Shimagame szigetén.
 - Így zajlottak hát le az események lépésről-lépésre… A Jinchuurikinek nyoma veszett, de jogosan feltételezhetjük, hogy az Akatsukis markába sem került… Ami viszont már egy másik kérdés, az Motoi-san… Úgy vélem, hogy ellenfelünk őt magával ragadta, hogy minél több információhoz juthasson… Vagy ami rosszabb, hogy ő is benne volt a dologban. Ilyenkor pedig felmerül a kérdés, kiben bízhatunk vajon egyáltalán? – tűnődtem el egy pillanatra a baljós gondolaton – Minden esetre, ennyit szerettem volna jelenteni – hajoltam meg ismét majd, kiindultam az ajtón.
 - Illetve még egy apróság… - álltam meg az ajtóban, visszapillantva – Ellenfelünk nem akárhogy mutatkozott be: Uchiha Madara


//Kért technika: //
Fuuinjutsu: Yoroigui // Pecséttechnika: Páncélfaló
A technika során a használó fekete, folyékony, tinta állagú anyagot bocsájt ki testéből, mely az áldozatot célba véve elkezdi beborítani azt. Amint teste nagyrészét sikerült lefedni, a célpont mozgásképtelenné válik, s amint teljesen elfedi, úgy chakráját is elszigeteli a külvilágtól. Rendkívül hatásos fegyver lehet, ha célunk az ellenfél elfogása. Kárt nem okoz annak testében, így széles körben felhasználhatóvá téve magát a jutsut. Az alkalmazáshoz egy szilárd tárgyra van szükség, melyet lebonthatunk, ezzel megkapva a fekete anyagot.
Besorolás: A
Chakraszint: 600

A csapat együtt nézte végig Akane árnyékos mutatványát, ahogy magasról zuhanó falu társamat, Asuokt elkapja, majd valamivel finomabban teszi le a földre. Ugyan az eddigi sérülései meg voltak és ahogy látom, már ha ellátok addig, akkor fel tudom mérni, hogy talán még jobban kezdenek vérezni, de nem vagyok szanitéc, hogy ezt jobban felmérjem, nem még ekkora távolságból. A csapat próbálta összeszedni magát és várt a következő támadásra, de itt már ez nem történt meg. Percekig csak csend, néma csend. Még a természetes hangok, amiket amúgy hallani kéne, levelek susogása a széltől, madatak és egyéb állatok hangjai sem hallatszottak. Pár perc telt el, az idegeim, ahogy valószínűleg a csapattársaimé is, a határáig feszült, készülve az esetleges támadásra. Eltelt az óráknak tűnő néhány perc, mikor is hang szólalt meg valahonnan. Forrása ismeretlen. Valószínűleg az általam is ismert hangkivetítő technikát használta Tobi, vagyis már közismert nevén Uchiha Madara. Sosem hallottam a nevet, hiszen nem csak az akadémiára nem jártam, de Konoha polgára sem vagyok, hogy a falu belügyeiről tudjak bármit is.
Közben Yoshi és Jaken félrevonultak, majd egy összetákolt hordággyal tértek vissza, amire aztán felrakták a sérült Asukot. Mivel nem igazán tudtam, hogy mit csináljak, így csak háttérből figyelem, hogy a társaim mit csinálnak. Természetesen Asuko hordágyra való felemelésében segítek, amennyiben szükséges, majd a hajóhoz visszaérve leülök a lány mellé és el sem mozdulok. A többiek megjegyzéseit és beszélgetését kiszűröm magamban, miközben társamre figyelek és próbálom kitalálni, hogy mégis mit tehettem volna másként a harc során. Az biztos, hogy erősebbé kell vállnom, sokkal erősebbé. ~Hova akarok menni?~ Nem tudom a kérdésre a választ, így szó szerint sodródom az árral.

//Technika, amit szeretnék kérni, bár nehéz volt dönteni, mivel mindig le vagyok maradva a kalandjaimhoz képest a tanulással és köszönöm a haladék:

Doton: Yomi Numa
Ez a Jutsu egy nagy mocsarat csinál, ami lebénítja és megfullasztja a célpontot. A mocsár nagysága függ a beleölt Chakra mennyiségétől is. Jiraiya ezt a Jutsut használta Orochimaru ellen, de mivel a Chakrája blokkolt volt, nem tudta elég nagyra kiterjeszteni, így csak egyetlen kígyót fogott el, de megfullasztani már nem tudta. Nem tudta elég mélyre csinálni a mocsarat.
Magyar név: Föld Elem – Alvilág Mocsara
Típus: Támadó
Besorolás: A szintű
Kézjel: Malac, Tigris
Chakraszint: 450
Használója: Jiraiya