Gishi

Sai Pént. Dec. 27 2019, 22:09

Gishi Hó Országa egy jelentős tudományos fellegvára. Ebben a városban található több neves főiskola illetve az ország nemzeti egyeteme, mellettük pedig élénk tudományos élet folyik: kutatólaborok, konferenciák, akadémiához hasonlatos tudományos társulatok, jól felszerelt könyvtárak. A város igen nagy lélekszámú, sok az értelmiségi. Kiemelt funkciója és természetesen gazdasági hasznossága miatt - sok feltalált eszköz exportcikként értékesül - Hó Országa daimyoujával, Kazahana Koyukival egyetértésben Yukigakure is szavatolja biztonságát. A különböző hétköznapi életet megkönnyítő találmányok mellett ninják számára is hasznosítható fegyvereket is gyártanak/fejlesztenek a városban.
Maga a város Hó Országa belsejében található, majdnem a szigetország közepén egy hegektől körülölelt, védett medencében. Yukigakurétől nagyjából 1-2 napi járóföldre, keletre fekszik. Hóviharban vagy nagy havazás után nehezen megközelíthető.

**Nakahara Saki** Szomb. Jan. 11 2020, 20:18

[Sai - Babaváró]

//Elnézést, nem akartam ennyit csúszni, még decemberben terveztem írni, csak nem jött össze. ˇˇ'//

Saki maga mögött hagyta a kunyhót és benne Nui anyót, meg a gyógyulófélben lévő Rant. Három napot kapott, hogy elvigye a babát a kislánynak, ami azt jelentette, viszonylag hamar el kell indulnia Gishi felé. A tudomány fellegvárának számított a Hó országának belsejében. Annyi éven át nem jutott el oda, küldetéseit általában Yukigakure közelében végezte, vagy más országokba küldték el. A befagyott tavat válaszok nélkül hagyta el, még az sem derült ki, Nui anyó miért hívta. Mindkettejüket bizalmába fogadta, már-már családi kötelék alakult ki, mégsem ismerhette ki őket teljesen. Cserébe mindig a legjobbat látták meg benne, még akkor is, amikor mások rég lemondtak róla.
Egy pillanatra visszanézett, mielőtt teljesen eltűnt a kunyhó. Yukigakure szélén épült házak kezdtek körvonalazódni előtte, ahogy haladt a falu irányába. Elhatározta, legkésőbb reggel elindul, mindenképpen be szerette volna tartani a kiszabott határidőt.
*Mégis mi lehet ennyire sürgős?* Kérdezte magától, mert mélyen belül foglalkoztatta. A Fekete Farkas azt mondta neki, egy szimpla küldetésről van szó, amit akár egy genin is elvégezhet, mégis túl sok volt a bizonytalanság. A határidő sem segített jobban megérteni a feladatot.
Már a hazavezető útra kanyarodott be, amikor fülét megütötték olyan információk, miszerint hamarosan egy csoport indul Gishibe.
*Talán jobb lenne, ha csatlakoznék hozzájuk.* Futott át az agyán, s megállt még több információt gyűjteni. Civilek gyülekeztek, fiatalok, idősebbek, akik pont a tudományos munkák miatt készültek a városba.
A kunoichi csatlakozott a hozzájuk, megbeszélték, másnap korán reggel indulnak. Tiszta időt jósoltak, mégsem akartak kockáztatni, a hegyekben gyakran kiszámíthatatlanul csapott le a hóvihar. Saki összekészített mindent, fegyvereit, medikus kiegészítőit, illetve néhány váltás ruhát pecsételt el a tekercsében. Nem szándékozott hosszabb időt távol maradni Yukigakurétől, mégsem akart felkészületlenül menni az útra. Bár egyedül haladva könnyebben tudott volna haladni, mégis úgy érezte, ezzel a csoporttal jobban fog boldogulni.
Már hajnalban felkelt, hogy időben odaérjen a falu kapujához, ahol gyülekeztek. Két tudós is csatlakozott, Yukigakure vezetőjével jöttek tárgyalni az új találmányok miatt. Hozzájuk csapódott egy férfi, akit valószínűleg testőrként fogadtak fel, nehogy még a Gishibe való visszaérkezésük előtt essen valami bajuk.

Az első nap viszonylag eseménytelenül telt el, a lassabbak diktálták az iramot, nehogy lemaradjanak. A nyílt terepen ugyan könnyebben tudtak haladni, ám mindenki jól tudta, egyszer elérik a hegyeket, az igazi megpróbáltatást. Többször tartottak pihenőt, viszont sosem hosszabbat, inkább csak gyors étkezéssel egybekötött szünetet. Mindenki igyekezett a lehető legkönnyebb felszereléssel utazni, legalább a súly miatt nem kellett aggódniuk. Az időjárás tényleg kedvezett a karavánnak, ha meg is jelentek felhők az égen, szinte azonnal tovább álltak, bármiféle csapadék nélkül. A szél élénkült fel néha, különösen, ahogy a hegyek felé közeledtek. Furcsa mód a genin nem izgult, mintha tudta volna, most nem jelent veszélyt.
*Amióta feloldottam a Fuuton elemet, több minden nyert értelmet. Már nem csak a vízben bízhatok, hanem a szélben is.* Töprengett el a lány az egyik pihenőidő alatt.
Az enyhe időjárás miatt éjszakára elérték a hegyvidék lábát, ahol tábort vertek. Egészen pontosan egy barlangban találtak menedéket, ami jól jött, főleg a kíméletlen hideg miatt, ami a Nap lenyugvása után köszöntött a vidékre. A biztonság kedvéért úgy döntöttek, őrködni fognak. A tudósok felfogadott testőre kezdte és Saki is elvállalta a megfigyelő szerepét, shinobi képességei miatt. Szerencsére eseménytelenül telt az éjszaka, reggel pedig folytathatták az útjukat. A kunoichi ugyan keveset aludt, mégse érezte magát fáradtnak.
A neheze viszont csak ezután következett, hiszen át kellett kelni a Gishit körülvevő hegyeken. Ugyan léteztek kitaposott utak, mégis elég sokan inkább visszafordultak volna Yukigakuréba. Sakinak ugyan segítségére volt a chakrája, mégsem tudott segíteni a civileken. Jóval lassabb iramot diktáltak, gyakrabban álltak meg és mindenki figyelt mindenkire. Összesen kilencen alkották a csapatot, így tudtak figyelni a hegyvidék veszélyeire. Amikor bizonytalanabbá vált az út, a genin előre ment és megnézte, biztonságosan tudnak-e tovább haladni. A Bagolyvár is veszélyes terepnek bizonyult, mégis kicsit rossz érzés fogta el, bár azt maga sem tudta megmondani, hogy micsoda. Azért bízott benne, az időjárás továbbra is kedvezni fog nekik.

//Ez nem lett valami túl jó, az útleírásokban sosem jeleskedtem.//

Sai Csüt. Jan. 23 2020, 12:18

[Saki- Babaváró]

//Ugyan, teljesen jó ez, nem útinapló írása volt a cél Very Happy

//

Mivel ritka alkalomként szabadon utazhattál, magad választva meg a módot, s pont szerencséd volt, egy csapathoz csatlakoztál [azt légy szíves majd rövid, felsorolásszerűen írd még meg a köv. posztban, hogy a társaid pontosan kik, pl 2 férfi, kutató, 1 nő, civil testőr ilyesmi szinten, hogy tudjak velük számolni]. Az út ugyan így időben hosszabb, de mégis kellemesebb társaságban utazni, mint egyedül. Talán biztonságosabb is annak ellenére, hogy mint kunoichi, ha szükséges, azért jó esélyekkel tudod magad megvédeni. De az mindenképp kétségtelen, hogy a dögunalomtól tuti megvéd az utazótársaság, hiszen az út elég monoton tud lenni, mikor mindent hó borít, és a domborzati viszonyok sem nyújtanak semmi változatosságot.
Lassan, de biztosan így is megérkeztetek a Gishit körülvevő hegyekhez. A hágón átkelni már nem olyan mókás, így jobban odafigyeltek, és a hangulat is komolyodik. Persze nem lesz gyászos, elvégre azért elhanyagolható százalékban halnak meg az emberek a városba tartó út során. Épp csak a terep nehezedése miatt nem árt a nagyobb odafigyelés. Azonban a tapasztalt utazótársaidnak hála nincs gond az út során. Már egészen magasan jártok, mikor mindenki számára világossá válik, aki még reménykedett, hogy ma már nem juttok keresztül a hágón, s mindenképp a hegyen kell éjszakáznotok. Ennek tükrében haladtok tovább, keresve a kiszélesedőbb részeket, ahol le tudtok táborozni. Az lenne az ideális, ha találnátok egy méretesebb beugrót vagy esetleg egy barlangot, ahol a fejetek is védve van. Igaz, egy lavina mindenképp komoly veszélyt jelenthetne, de elég hideg van ahhoz, hogy a hó csak úgy ne akarjon megcsusszanni magától - illetve azért a város igyekszik az útvonalait viszonylag tisztán és járhatóan tartani, megóvva magát a teljes elszigetelődéstől.
Már lenyugvófélben jár a nap, amikor hirtelen figyelmes leszel valamire - veled együtt mindazok, akiknek az érzékelése a képességeik és a munkájuk miatt jobb, mint egy átlagos civilé -, de pár lépés után már mindenki észreveszi az előttetek kibontakozó jelenet részleteit. Az út feldúlva, a hó rendellenesen hullámzik, foltokban teljesen hiányzik, s a szikla meztelenül sötétlik elő rideg büszkeséggel. Emellett a legfontosabb részlet a hóban fekvő alak. Látszólag nem mozdul. Meghalt volna? Él még? Rajta kívül másnak nincs nyoma, semmi gyanús nem kelti fel a figyelmetek, hiába kémlelitek jobban a környéket.
Vajon mi történhetett itt? Fosztogatók? Vagy az egész csapda, ahogy az egyik társad felveti megtorpanva bizalmatlanul?

//Ha gondolod, a társaid is irányíthatod, ők mit gondolnak, segítenek, közömbösek, elhatárolódnak, netán elhagyják a területet bizalmatlanul.//

**Nakahara Saki** Vas. Feb. 02 2020, 22:42

[Sai - Babaváró]

Eddig bármennyire gyorsan haladtak, ahogy a hágóhoz értek, egyre kevesebb reményt láttak arra, hogy átjussanak és beérjenek Gishibe. A csapatnak tehát még egy éjszakát kellett eltöltenie a zord körülmények között. Többen hangot adtak nemtetszésüknek, pedig tisztában lehettek vele, az út csak éppen könnyűnek nem volt mondható.
Főleg a harmincas éviben járó anyuka jegyezte meg, nincs ínyére újfent a természet viszontagságainak kitenni tíz évi körüli kisfiát. Ahogy Saki kivette a beszélgetésből, a nő húga is velük tartott, talán távoli rokonokat látogattak meg, bár ebben nem volt egészen biztos. Az unalomtól ugyan megmenekült, viszont visszahúzódó természete miatt kerülte a túlzott beszélgetést. A két tudóst érdekes módon nem igazán zavarta ez a nagyobb kellemetlenség, a kísérőként felfogadott testőr pedig még a kunoichinél is szófukarabbnak bizonyult, na meg neki úgyis kifizették a díját. Sőt, a napok számának növekedésével még jobban is járt! A geninnél 1-2 évvel idősebb fiatalember tartott még a csoporttal, róla sem derült ki sok minden, azon kívül, hogy tekintetét elég gyakran pihentette a a fiatalabb lánytestvéren. Persze zsörtölődött a kialakult helyzet miatt, de ezt megértették a többiek. A kereskedő, aki a csoport legidősebb tagjának nézett ki, főleg amiatt panaszkodott, nehogy lemaradjon a jó üzletekről. Sokszor megjárta már Yukigakure és Gishi között az utat, ő próbálta némileg csitítani a kedélyeket, mondván a városnak szintén érdeke, ha viszonylagos biztonságban tarthatja az utazókat.
Végül döntésre jutottak, elkezdtek keresni egy biztonságosabb helyet, barlangot, vagy védettebb helyet, ahol letáborozhattak. Miután nagyjából visszatért a csoport egysége, tovább haladtak a legkevésbé veszélytelen úton. Az időjárás még mindig a pártjukat fogta, ám az éjszaka egyre inkább közeledett. Saki ninja képzettségének köszönhetően észrevett valami az előttük elterülő úton. A civil testőr oldalán lógó katanájához nyúlt, mert bár chakrát nem tudott használni, érzékeit megfelelően képezte az évek alatt. Valami nagyon furcsa dolog történt az úton. A két testvér és a kisfiú hátrébb húzódtak, amint meglátták a földön fekvő testet.
- Menjünk tovább, bármi is történt itt, nem ránk tartozik! - közölte hűvös higgadtsággal a katanás.
Saki néhány pillanatig dermedten állt, végül a férfi szavai hozták vissza a valóságba. Mivel próbálta kerülni a konfliktust, csendben maradt. Gondolatai azonban szárnyra keltek, majd szép lassan megindult a földön fekvő alak felé.
*Orvos vagyok, emiatt tanultam. Ha nem segítek, mégis miféle gyógyító lennék?* Tette fel magának a kérdést. Közben odaért és letérdelt a sérült mellé. Legalább is remélte, csak sérült és nem halt még meg.
Keze körül halovány zöld derengés jelent meg, ahogy előhívta gyógyító chakráját. Először a Shindan nevű alap technikával próbálja meg felmérni az állapotát. Így talán kiderül, milyen állapotban van. Igazán azzal sem foglalkozik, ha a csoport magára hagyja és tovább indulnak. Egyedül a kereskedőt hallja némileg tiltakozni, bár most arra koncentrál, hogy kiderítse, él-e egyáltalán a földön heverő alak.

Sai Csüt. Feb. 13 2020, 11:19

[Saki - Babaváró]

A társaság igen vegyes volt, akikhez becsatlakoztál, de abban mégis mondhatni egységesebbnek bizonyultak, hogy senkinek nem akaródzott a testhez közelebb lépni, és ahogy a katanás férfi felszólította őket, hogy menjenek tovább, a morális kérdés okozta belső konfliktustól megszabadulva - az embertelen döntéssel járó minden kellemetlenséget áttolva a férfire, hiszen ők csak követték a tapasztaltnak tűnő utasítását, ők nem tehetnek semmiről - indultak volna tovább, ha te nem léptél volna a földön heverő alakhoz. Mert cselekedeted ismét felkeltette bennük a lelkiismeretet, még ha takarózhatnának is azzal, hogy veled ellentétben ők védtelen, kiszolgáltatott civilek, magukat se tudják megvédeni, ha ez mégis valami ronda csapda. Mert saját félelmeik ellenére is érezték, az a helyes, amit te teszel, még akkor is az a helyes, ha később a vesztetek okozhatja. Hiszen ha a morálisan jónak címkézett emberek se segítenek a bajbajutott embertársaikon, akkor mi különbözteti meg őket valójában a morálisan rossznak bélyegzettektől?
Minden ítélkezés nélkül - s ez vonatkozott útitársaidra is és a földön heverő elesettre is - léptél a test mellé, téve, amit, úgy éreztél, tenned kell. Azt már mellé lépve is látod a Nap utolsó sugarainak derengő sugarainak fényénél, hogy a földön heverő alak egy fiatal férfi, huszonéves lehet, egész jó vágású, az arca olyan sima, mint egy kisbabáé, semmi szakáll vagy borosta nincs rajta, ettől kifejezetten megnyerő és kisfiús. A ruhái több ponton elszakadva, s ahogy a chakráddal megérinted, felmérve az állapotát, érezheted is, hogy ezeken a pontokon nem túl mély vágások borítják a testét. Nem életveszélyes egyik se, de igen komoly fájdalommal járhatott mind megszerezni. A nagyobb gond az, hogy a test a kihűlés felé tart erőteljesen. Igen alacsony a testhőmérséklete, jó, ha 34.5 fok. Ez még nem visszafordítható, és még nem feltétlenül hordoz komoly veszélyeket, csak akkor, ha nem vagy(tok) képes(ek) visszafordítani a folyamatot.
Ebből és a titeket körülvevő hidegből már következtethetsz arra is, hogy akármi is történt itt, az nem olyan rég történt, hiszen ebben a hidegben, a meleg, de ugyanakkor több helyen szétszabdalt ruhában, a hideg hóban feküdve, amit a hegyekben szinte állandóan jelen levő szél sem segít, nagyon maximum számolva is fél óra alatt el lehet erre az állapotra jutni. Ha eleve eszméletét vesztette a folyamat beindulta előtt, a támadás következtében, akkor még rövidebb idő alatt.
Viszont jó hír legalább, hogy ezen túlmenően a férfinek semmi baja, és egyelőre határozottan él, s megmenthető. Kérdés, meg tudod-e oldani valahogy a felmelegítését, illetve rá tudod-e venni a többieket, hogy segítsenek neked, ha te magad egyedül nem vagy rá képes.
Viszont ott az örök másik kérdés: az(ok), aki(k) ezt tette (tették), vajon még a közelben vannak?

**Nakahara Saki** Szomb. Feb. 22 2020, 23:05

[Sai - Babaváró]

Amint működésbe lépett a Shindan technika, Saki elkezdett információkat kapni a sérülésekről és az általános állapotról. Közben jobban megnézte a földön fekvő alakot, néhány évvel lehetett idősebb nála, a húszas éveinek elején járhatott. Arca, akár a kisbabáké, egészen jóképűnek és megnyerőnek nézett ki. Csakhogy a genin az életét próbálta megmenteni, nem pedig partnert keresett magának. Az elmúlt években még gondolni sem tudott az esetleges szerelmi kapcsolatokra, ez pedig sokkal komolyabbnak nézett ki, az elkalandozás várhatott.
A vágások ugyan aprók voltak, mégis több helyen csúfították el a férfi testét. Ruhája szétszakadt, ebből támadásra következtetett. Sajnos aggasztóbb információkat is kapott, mégpedig az erősen lecsökkent testhőmérsékletet. A hideg és a szél sem segített, ám egyelőre visszafordíthatónak látszott a kihűlés.
*Ugyan nincs sok chakrám, de muszáj megpróbálnom.* Határozta el magát a kunoichi.
A Diagnózist megszüntette, minden megtudott, amire szüksége lehetett ebben a helyzetben. Koncentrálni kezdett, aztán aktiválta az Ondochousetsu technikát. Amennyire tőle telt, chakrát kezdett el az ifjúba átküldeni. Útitársai láthatták mennyire próbálkozik. Az időjárás ellenére izzadságcseppek kezdtek el gyöngyözni a homlokán. Egy embernek szüksége volt a segítségére, ezért igyekezett átlépni a korlátait. Ha legalább a normál testhőmérsékletig vissza tudná emelni, máris kevésbé lenne veszélyben. A sebek szinte felszíni vágások, az elvérzés esélye igen alacsony.
- K-kérem... szüksége van a segítségünkre. Ha nem melegítjük fel... akkor meghal - próbált segítséget kérni a többiektől. Ha csak egyvalakit meg tudna győzni, aki takaróval vagy mással segíthetne, sokkal előrébb jutna.
Valami azonban még továbbra is nyugtalanította. A hegyekben mindig is mostoha körülmények uralkodtak. Figyelembe vette a férfi hőmérsékletét, öltözékének állapotát és megállapította, nagyjából fél órája, vagy még kevesebb ideje történt a támadás.
A segítség ezúttal teljesen más helyről érkezett, az édesanya lépett oda Sakihoz és a földön fekvő alakhoz.
- A fiammal majd megosztozunk a másikon - nyújtotta oda az egyik meleg takarót. Ezzel még több esélyt kapott a férfi, hiszen a chakrabefecskendezés mellett külsőleg is védelmet kapott a kihűlés ellen.
Mivel a hölgy látta, Saki a technikát folyamatosan fenntartotta, maga terítette rá a fiatalra a pokrócot. Közben a kékesfekete hajú kunoichi észrevette a testőrt elhaladni mellettük. Valószínűleg ő is aggódott a támadók miatt, ezért elindult körbenézni.
*Remélem sikerül felmelegíteni.* Futott át agyán a gondolat, miközben továbbra is azon igyekezett, hogy a sérült testhőmérséklete újra normális legyen.

//Ha nem irányíthatom ennyire a többieket, majd légy szíves korrigáld! Smile

//

Sai Hétf. Márc. 23 2020, 12:58

//Elnézést a késésért itt is ˇˇ' Kárpótlásul kapsz +10 chakrát, és igyekszem ezentúl jobban tartani a max 2 hét várakozási időt ˇˇ'
Amúgy nyugodtan irányíthatod ennyire az NJK-kat ők most a te supportjaid vagy akadályozóid, rajtad (is) múlik, épp mik xD//

Az ismeretlen állapotának felmérése után nekiálltál az információk fényében ellátni. Mivel a sérülései nem voltak életveszélyesek, a testhőmérsékletére koncentráltál. A technikád és a felajánlott takaró segítségével sikerül érezhetően stabilizálni a sérült férfi állapotát. Míg mindannyian néztek téged, illetve amennyire tudtak - ugye a takaróval például -, segítettek a többiek, a testőr elindult körbeszimatolni. Nem telt el olyan sok idő, mondhatni alig stabilizáltátok a fiatal férfi állapotát, máris visszatért.
Mivel nem akar pánikot, meg amúgy sem bőbeszédű, csak annyit int, hogy nem kell aggódni. Ettől függetlenül mikor a férfit felhelyeztétek a kereskedő szekerére, hogy a föld se hűtse tovább, diszkréten félrevonul, abban a reményben, hogy követed. Ezt mindenképp megteszed, elvégre e is szeretnél képbe kerülni, s próbálod a félrevonulásod hasonlóan diszkréten intézni.
Ahogy mellé érsz, nem vár kérdést, tömören tájékoztat.
- Három támadó nyomait lehetett elkülöníteni. A nyomaik elvesznek a meredek sziklafalnál. Nincs jele annak, hogy rejtekjáraton át tűntek volna el, így azt kell feltételeznem, hogy shinobikkal van dolgunk, de minimum olyanokkal, akik annyira képesek, hogy gyorsan és hatékonyan feljussanak a sziklafalon, mivel ha hagyományos mód mászniuk kellett volna, még mindig a sziklafalon kellene haladniuk.
Ez a férfihez képest igen bőbeszédű tájékoztatás volt, egész úton nem beszélt fele ennyit se, azért ha esetleg eszedbe jut kérdés, felteheted, hátha valamit maga jelentéktelennek gondolt - vagy eszébe sem jutott utánajárni -, ami benned felmerül.
Míg így morfondíroztok közösen, hirtelen a segítőkésszé váló anyuka húga szólított meg titeket pár méterre megközelítve benneteket enyhén kipirulva a hidegtől és némi izgalomtól: - A fiatalember magához tért - tájékoztatott főleg téged, aki szárnyaid alá vetted a férfi sorsát.

**Nakahara Saki** Vas. Márc. 29 2020, 20:49

[Sai - Babaváró]

Miután visszatért a testőr, Saki kissé megnyugodott. A veszély egyelőre elmúlt, legalább is ezt olvasta ki a reakcióiból, illetve a rövid jelzéséből. Először ugyan vonakodott segíteni, de úgy tűnt, ha már megálltak és többen ajánlották fel szolgálataikat az ismeretlen megsegítésére, ő sem akarta kihúzni magát a feladat alól. Vagy csak simán némi plusz bevételre számított, amit kiszedhetett a tudósokból.
Eközben a hófalusi kunoichi azon igyekezett, hogy a sebesült férfi testét fölmelegítse. A takaróval jóval könnyebben elérte a kívánt testhőmérsékletet, immáron a kihűlés veszélye sem fenyegette. A genin megszüntette a technikáját, hiszen átsegítette a nagyobb veszélyen a fiatalembert. Meglepő módon a Sakinál pár évvel idősebb férfi is segített felemelni a sebesültet a szekérre. A kereskedő a kora ellenére nagy erőről tett tanúbizonyságot. Így már a fagyott föld sem hűtötte tovább az ismeretlent. A testőr kihasználva a nyugalmasabb perceket, félrehívta a kékesfekete hajú lányt.
Sajnos sokkal rosszabb híreket közölt, mint amire Saki számított.
*Három támadó, nagy valószínűséggel shinobik. Ketten vagyunk, akik megvédhetjük a civileket. Mihez kezdünk most?* Gondolatai aggodalommal töltve cikáztak végig fejében. A fegyveres ezt bizonyára észrevehette, bármennyire próbálkozott, érzelmeit sosem tudta olyan jól palástolni, mint a többi ninja.
- Um... merre haladtak tovább? - kérdezte halkan a genin. A sziklafalról eltűntek, de talán sikerült kideríteni, mégis milyen irányban távoztak. Az összecsapást szerette volna elkerülni, ezért tudakolta meg ezt az információt.
Ha a férfi volt a célpontjuk, remélhetőleg végleg tovább álltak erről a helyről és biztonságosan folytathatták reggel az utat. Ninja ösztönei azonban mást súgtak neki. Elég váratlanul megjelent a fiatalabb testvér és tájékoztatta mindkettejüket a fiatalember állapotáról.
*Ha sikerült valamit kideríteni, közelebb leszünk a biztonságos tovább haladáshoz.* Gondolkodott el a hófalusi genin. Néhány pillanat múlva megindult vissza a szekérhez, kissé aggóda, vajon milyen információ birtokába fognak jutni. Megállt a szekér mellett és mindkét kezével ruháját kezdte babrálni. Fogalma sem volt, hogyan szólítsa meg az ismeretlent, mit kérdezzen tőle. Ezért inkább máshonnan közelítette meg a beszélgetést.
- Um... a nevem Nakahara Saki - mutatkozott be kissé halkan. - Hogy érzi magát? - kérdezte a sebesülttől.
Egyelőre jobban nem akarta letámadni, viszont kicsit oldalra pillantott a testőrre, aki talán annyira a segítségére lesz, hogy a nehezebb kérdések feltételét átveszi tőle.

//Ugyan, semmi gond! Ezen a helyzeten valamilyen szinten közösen kell túlesnünk, direkt nem zargattalak a poszt miatt. Smile

//

Sai Hétf. Ápr. 27 2020, 01:29

[Saki - Babaváró]
//Már nem is mondok semmit, gomen, remélem, most már tényleg gyorsabb tudok majd lenni TwT//

A testőrként veletek tartó férfi a kérdésedre csak a fejét rázza.
- A hegy felfelé sziklás, nem maradtak utánuk nyomok, felpedig nem másztam, hogy feljebb esetleg látni-e bármit. Még az is lehet, hogy csak meghúzták ott maguk. Mozgást mindenesetre nem fedeztem fel, de az a legjobb, ha minél előbb tovább haladunk - összegzi a saját véleményét. A továbbállás kérdésében azonban eltérőek a lehetőségei a csoport tagjainak. Mert adhoc társaságként közel sem biztos, hogy együtt is maradnak most, hogy kézzelfoghatóbb veszély leselkedik rájuk.
- A megtámadott illetővel kapcsolatban viszont - fűzte még hozzá. - A cuccai szanaszét hevertek, de amennyire kikövetkeztethető volt, érintetlenül, még az értéknek számító dolgok is. A támadók feltételezésem szerint valamit kerestek. - Ezen a ponton jelentőségteljesebben pillant rád, mintha a szemedbe pillantva ki akarná olvasni belőle, hogy a feltételezése, miszerint nálad lehet-e olyasmi, ami a támadókat érdekelheti. Elvégre ninják nem szoktak sűrűn csak úgy utazgatni. Márpedig téged senki nem bérelt fel a társaságból, csak "magadban" csatlakoztál a csapathoz.
Beszélgetésetek azonban félbeszakad, mikor a hír hallatán a fiatal, megtámadott férfihez sietsz. Visszafogott személyiségként visszafogottan is közeledsz hozzá, nem támadod le azonnal ezer keresztkérdéssel, hanem bemutatkozva felteszed a legalapvetőbb társalgásindító kérdést, ami a helyzethez illik, miközben persze utastársaid is körbevesznek titeket, figyelve minden elejtett szót, mint éhes galambok az elszórt morzsákra.
A fiatal férfi arca ugyan még sápadt, de aprót biccent a bemutatkozásodra, továbbra is a takaró alatt fekve.
- Voltam már jobban is - erőltet magára egy mosolyt, majd fázósan jobban maga köré húzza a takarót, miközben viszonozza a bemutatkozást. - A nevem Hitora Keigo. Köszönöm, hogy segítettek rajtam.
Mivel hezitálsz kérdezni, a testőr férfi valóban átveszi a szót egy rövid, de annál velősebb kérdéssel: - Mi történt, mire emlékszik?
A férfi összébb vonja a szemöldökét erősen gondolkodva, s közben az egyik kezével kinyúlva a takaró alól masszírozni kezdi a halántékát.
- Többen voltak... talán hárman, de lehet, többen... olyan gyorsan történt minden - szabadkozik, látszólag erőltetve, hogy felidézze a történteket. - Az egyikük faggatott fenyegetve, egy másik máris feldúlta a cuccaim, valamit kerestek, de nem igazán értettem, hogy mit. Valami fontos alkatrészt valami nagyobbhoz, egy potenciális, fegyverként is használható... energiaforráshoz? Valami ilyesminek emlegették. Nem jut eszembe, milyen kifejezést használtak pontosan. De többször is kérdezte a fickó, hogy ismerek-e egy bizonyos Suzuki Eiko senseit. Csak következtetek rá, hogy köze lehet ehhez a találmányizéhez. De mivel nem tudtam semmit, vallatás közben jól ellátták a bajom. - Ez utóbbit szégyenkezve fűzi hozzá, s eddig a társaság minden tagját végigmérő, riadtság helyett inkább kutakodó tekintetét ezen a ponton egy rövid pillanatig lesüti, mielőtt ismét felemelné a fejét, megállapodva pillantásával rajtad.

**Nakahara Saki** Vas. Május 10 2020, 00:04

[Sai - Babaváró]

Sajnos a férfi válasza csak még nyugtalanabbá tette Sakit, azokból amit elmondott, a támadók még a közelben lehettek. Bízott némileg a szerencséjükben, ám elkezdett felkészülni egy esetleges harcra. Kezdte megbánni, amiért csatlakozott a csoporthoz, ha egyedül vágott volna neki az útnak, ezeket az emberek valószínű elkerüli a baj. A testőr pillantása, mintha a genintől várt volna választ a történtekre. Egyáltalán nem hibáztatta ezért, hiszen egyedüli ninjaként tartott a csapattal, senki sem hívta. Elkapta a tekintetét, mintha bűnösnek érezte volna magát, pedig csupán egy egyszerű feladatot látott el Ran megbízásából.
*A babát viszem vissza a tulajdonosának, semmi különös megbízást nem kaptam.* Futott át az agyán. Úgy gondolta, valamit kéne mondania a férfinak, azonban még idejében érkezett meg a fiatal nő, így egyelőre várt a magyarázkodással. Abba sem volt biztos, hinne-e neki a testőr mindezek után.
A sebesült fiatalember, Hitora Keigo beszámolója megerősítette, amit a testőr mondott korábban. A támadók valamit kerestek, viszont a nyomára már nem bukkantak. Az ifjú hófalusi lány figyelmesen hallgatta a történetet. Amikor a sensei nevét meghallotta, arcára meglepődöttség ült ki. Sosem tudta olyan jól leplezni érzelmeit, mint a többi ninja, ezért a többiek előtt elárulta magát.
*A kislány, Suzuki Ai, őt kell keresnem Gishiben.* Magában mondta ki a szavakat, aggódott a következmények miatt, mégis mit reagálnának, ha nyíltan bevallaná, valószínű a keresett személy rokonához igyekszik. Rontott a helyzetén, amikor Keigo pillantása rajta állapodott meg. Mintha tőle várt volna magyarázatot, vagy legalább is valamilyen kiegészítést a történtekhez.
*Ran-san szólt volna a fegyverről, vagy a veszélyről. Biztosan nem tudta, köze lehet ennek az utazásnak valamilyen fegyverhez.* Túl régóta tartott ki a csend, Saki csupán gondolatban kommentálta az eseményeket.
Igyekezett végigpillantani a közel álló embereken, hátha ők egyelőre nem kapcsolták össze a támadással. Túl sok egybeesést tapasztalt, nem lehetett véletlen, ami itt a hegyekben történt.
*A baba? Hiszen az csak egy játék.* Újabb gondolat ébredt fel benne, ám közben néhány szót is kipréselt magából.
- Kö-köszönöm - biccentett ismét Keigo felé, ezzel jelezve, hálás volt az információkért. Aztán a testőr felé szintén meghajolt, hiszen rá hárult a nehezebb feladat, vagyis konkrétan rákérdezni, mi történt.
*Bár lehet túlgondolom, a családnevük véletlenül is egyezhet.* Kissé megnyugodott, ám az esetleges támadástól még mindig tartott.
- Mihez kezdünk most? - hangzott el a kérdés az anyuka szájából. Kisfiát maga mellé terelte és fél karjával átölelte.
- Az éjszakát itt kell töltenünk, reggel megyünk tovább. Addig is, muszáj lesz nagyon figyelnünk, hátha visszatérnek a támadók - vágta rá rögtön a katanás férfi.
- Majd őrködök - ajánlkozott fel Saki, bár kissé halkan szólalt meg, azért annyira elég volt, hogy ne hagyják figyelmen kívül mondandóját.
Az eddig kissé háttérbe húzódott kereskedő lépett elő, odasétált a geninhez és vállára tette a kezét.
- Gyermek, tudom hogy képzett vagy, de ne akarj minden felelősséget a válladra pakolni! - miközben a szavakat Sakihoz intézte, karja visszacsúszott teste mellé. - Segítettél a férfin és most még az alvást is kihagynád? Van ám másik jelöltünk - mutatott közben a testőrre. - Őt megfizetik a védelemért. A hölgyeket és a két tudóst hagyjuk pihenni. Bár nekem nincs sok tapasztalatom, azért meghallok jó pár dolgot. A kevés alváshoz hozzászoktam, reggel mindig korán kell kiérni a piacra a jó helyért. Egyébként a fiút is befoghatjuk némi éjszakázásra. Menj, pihend ki magad, ha mégis visszajönnek a támadók, szükségünk lesz a képességeidre.
Kacsintott a kékesfekete hajú lányra. A kunoichi ismerős jeleket vélt felfedezni a kereskedő arcán, mintha a saját gyermekével beszélt volna. A hófalusi ninja hálás volt, ugyanakkor nem bírta kiverni a fejéből a gondolatokat, talán valami köze lehetett a támadásnak ahhoz, hogy visszaviszi a babát.

//Tudod, hogy ilyenért nem haragszom. :3 Amúgy, egyszerű kis genin küldetés, mi? ^^"//

Sai Szomb. Jún. 20 2020, 00:33

[Saki - Babaváró]

//Köszönöm a türelmet akkor is - meg most is még egyszer ˇˇ' I love you

. Amúgy meg elvinni egy játékbabát egy kislánynak nem egyszerű genin küldetés? xDDD Rolling Eyes

//

Nemcsak te, az egész utazótársaság emésztgette a hallottakat. Volt, akiről könnyedén le lehetett olvasni, hogy megrémült vagy egyenesen fél, de volt, aki bátorságot mutatott, s volt olyan is, akiről nem lehetett leolvasni, mit gondol a megtudott dolgokról. Egy azonban közös volt bennük: senkinek nem jutott eszébe, hogy pont te lennél nagyobb rizikófaktor, mint bármelyik másik társuk, hiába vagy ninja. Elvégre ennyi erővel lehetne a testőrrel közlekedő kereskedő is gyanús. De ha nagyon akarja az ember, a legártatlanabb gyerekre is rá lehet húzni a vizes lepedőt, ha elhatalmasodik a józan ész felett a rettegés.
Emellet ráadásul hiába vagy szigorú magaddal, te sem tudsz semmit arról a bizonyos fegyverről, ami talán a "kislányod" rokonához köthető - de az is lehet, hogy semmi közük egymáshoz.
Eleve az sem biztos, hogy nálatok van, amit keresnek. Nem csak ti jártok errefelé, még ha most csak ti is indultatok útnak tudtoddal. Ez mondjuk az ismeretlen, potenciális támadókat nem fogja érdekelni, hiszen ahogy Keigora sem volt ráírva, hogy nem őt keresik, úgy rátok sincs ilyesmi firkálva, hogy látni lehetne messziről.
Végül, mivel ezen nem tudtok változtatni, az eredeti terv szerint táboroztok le. Nem lenne értelme tovább menni, azzal ugyanúgy veszélyeztethetnétek az életetek, mint azzal, hogy maradtok. Csupán annyiban módosul az eredeti séma, hogy most eleve védekezésre rendezkedtek be, és úgy is helyezkedtek és tértek nyugovóra, miközben a testőrként felfogadott férfi megkezdi az őrködését.
Az éjszaka alapvetően nyugalmasnak mutatkozik, épp csak a tábor nem képes igazán lenyugodni. Talán te sem tudsz aludni, és akkor apró neszekből érzékelheted, hogy a kisebb gyerekeken kívül igazából senki nem tudott nyugodt szívvel lepihenni, s csak nehezen lep meg benneteket az álom.
Hogy sikerült-e elaludnod tényleg, vagy csak az álom határmezsgyéjén bóbiskoltál? Mindegy olyan szempontból, hogy neszre riadsz, ami mellőled kél. Ahogy reagálsz, felnyitva a szemed, a fiatal férfivel, Keigoval találod magad szemközt. A hirtelen mozdulatodra láthatóan megriadt megrándulva, minden bizonnyal váratlanul érte, hogy a tekinteteddel találja szemközt magát, ugyanakkor villámgyors mozdulattal válaszol: keze az arcod felé emelkedik, tart benne valamit. A sötétben nem látod jól, mi lehet az, de a szagát megérzed, hiszen pillanatok alatt kerül közel az arcodhoz - s ha sikerül kitérned, ha nem -, betölti az orrod a jellegzetes "illat": éter!

//Most a többieket hagyd ki a reakciódból majd Keigo éjszakai "manővere" kapcsán - addig írhatsz velük kapcsolatban, de ott csak a karakteredre koncentrálj, mintha a többiek ott se lennének. //

**Nakahara Saki** Csüt. Júl. 16 2020, 22:41

[Sai - Babaváró]

//Most nekem is sokáig tartott ide érni, gomen! ˇˇ"//

A kis csapat úgy tervezte meg a tábort, hogy minél könnyebben tudjanak őrködni és vigyázni egymásra. Bár úgy tűnt, lenyugodtak a kedélyek, amikor megkezdődött a környék szemmel tartása, Sakinak lehetősége nyílt jobban megfigyelni a többieket. Hálózsákjába bújva próbált aludni néhány órát, azonban apró neszek tudatták vele, útitársait jobban megviselték a hírek, mint azt elsőre gondolta. Jobban összehúzta magát, mintha félt volna az esetlegesen rá váró feladatoktól, vagy legrosszabb esetbenaz elé kerülő harctól. Sok mindent tapasztalt, fejlődött is, viszont még mindig hiányzott belőle a legalapvetőbb ninja gondolkodás. Egyszerűen nem akart életet kioltani, hiszen orvosként az emberek megmentését tartotta a legfontosabbnak. Oldaláról átfordult a hátára, közben szemét csukva tartotta, inkább fülét használta. Mások szemére szintén nehezen jött álom.
Folyton Suzuki Eiko neve járt a fejében. Nem eresztette a gondolat, hogy az egésznek köze volt a babához, amit a kislánynak készült visszavinni. Ugyan rengeteg hasonló nevű embert élhet a Hó országában, valahogy túlságosan egybeesett minden, ami eddig történt.
*Ran-san csak a babát említette és Suzuki Ai nevét. Miért érzem mégis összefüggőnek a küldetésemet és Keigo megtámadását? Hm... valószínű túl sokat látok bele, ezt a feladatot egy genin is elvégezheti, a játékot kell hazajuttatnom.* Amióta hallotta, mi történt a férfival, gondolatai a baba körül forogtak. A kislány várta haza, nem okozhatott neki csalódást. Közel jártak Gishihez, már csak a hegyről kellett lejutniuk és célba értek. Az este eseményei kezdték valamennyire kifárasztani, mert úgy érezte, végre el tud aludni. Hamarosan álomba merült a kunoichi, bár nem sokáig élvezhette a pihenést. Fogalma sem volt arról, vajon mennyi ideig aludhatott. Abból ítélve, hogy az apró neszekre felriadt, a mély és pihentető alvás elkerülte őt. Újból oldalt fekve találta magát, arra pedig nem emlékezett, mikor fordult át a hátáról. Saki kinyitotta a szemét, és egyből a megmentett fiatal férfit látta meg maga mellett.
Mindketten megriadtak, a genin látta, Keigo is ugyan úgy meglepődött, nem számított rá, hogy a kékesfekete hajú lány felébred álmából. Tekintete azonnal a fiatalember kezére vándorolt, ahogy észrevette, valamit tart benne. Megszólalni, vagy kérdőre vonni sem volt ideje, Keigo keze villámgyorsan közeledett Saki arca felé. Jellegzetes szag csapta meg orrát, orvosi gyakorlatai alatt már sokat találkozott vele. Az étert általában altatáshoz használták, vagyis azonnal rájött, mit tervez a férfi.
A hálózsákja ugyan némileg akadályozza a mozgásban, viszont ennek ellenére megpróbál a lehető leggyorsabban kitérni előle. Igyekszik növelni a távolságot kettejük között. Tudja, hogy a éter nem hat azonnal, kell neki egy kis idő, mire a célszemély eszméletét veszti, mégsem vesztegetheti az időt. Kézpecsétekbe kezd, habár nem biztos benne, lesz-e elég ideje. Ninja ösztönei és reflexei működésbe lépnek, bármit is tervez Keigo, meg kell akadályoznia. Saját chakráját felhasználva igyekszik létrehozni a Suiton: Suitenhoufutsu nevű technikát. Csupán kisebb vízgömbre törekszik, amit ha tud, egyenesen Keigora irányít. Megzavarásra tökéletesen alkalmas, és bár nemrég épült fel súlyos kihűlés után, Sakinak muszáj valamilyen ellenlépést tennie.
Közben igyekszik kikecmeregni a hálózsákból és távolabb kerülni Keigotól. Talán a zajra többen is észreveszik, valami készül a táborban.
Amennyiben a vízgömb nem jön létre, vagy a férfi gyorsabb és Saki kezdi elveszteni az eszméletét, a Teikouryoku jutsut próbálja meg létrehozni, amitől elmélete szerint kevésbé lesz rá hatással a bódító anyag.

Használt technikák:

Sai Szer. Aug. 19 2020, 01:48

[Saki - Babaváró]

//Mély elnézést kérek én is, talán lassan formába lendülök, s a fórumkaland is lezárul, és nem lesznek ekkora kihagyások - bár lehet, naiv remény az évkezdéssel a nyakamon, de a remény hal meg utoljára xD De a türelmed mindenképp értékelni fogom ˇˇ'//

Ugyan a hálózsák nem volt a barátod, és emiatt Keigo elsőre azt gondolhatta, sikerrel járt, mert az orrodhoz képes nyomni az éterrel átitatott anyagdarabot, a hálózsák annyira nem akadályozott, hogy ne legyél képes kézjeleket alkotni. Így bár a fiatal férfi megkínálja az orrod éterrel, amit igyekszel nem beszívni, ha már felismerted pechjére, a technikát létrehozva a vízgömbbel el tudod őt taszítani magadtól. A férfi nyögve nyekken a puha hóban rövidebb csíkot húzva. Így van időd kievickélni a hálózsákból legalább. De ahhoz képest, hogy nemrég a fagyhalállal küzdött, illetve hogy elvileg túlélt egy támadást, igen fürgén pattan fel Keigo is, így mondhatni "patthelyzet" alakul ki, mert mint a filmekben a párbajozó ellenfelek, nézhettek egymással farkasszemet, hogy az lépjen, aki a tempósabb. Talán annyi hátránya van a férfinek, hogy a táborban mocorgás kél, de fontos másodpercek kellenek még ahhoz, hogy valaki egyáltalán felfogja, mi is történik, hát még ahhoz, hogy esetleg a segítségedre is keljen. Egyelőre arra nem alapozhatsz.
Ahogy arra se, hogy a férfi hagy neked időt, mert azonnal cselekszik, kézjeleket formál, majd a haja megnyúlik, s "élettel telik meg", mintha ezernyi csáp lenne, amely most lecsap rád, igyekezve elfogni, de legalábbis minden újabb tinccsel még szűkebbé tenni a mozgástered, hogy végül a hajzuhatag fogságába ess. (Ranji Shigumi no jutsu). Valószínűleg azért ezt a technikát választotta, mert így bárkit hatástalaníthat - ráadásul a testőr kivételével könnyedén -, aki megpróbál közbeavatkozva segíteni neked.

**Nakahara Saki** Vas. Szept. 20 2020, 21:42

[Sai - Babaváró]

//Na, most már tényleg igyekezni fogok a válaszokkal, csak mostanában ha elkezdenek rendeződni a dolgaim, valami váratlan biztos felborítja a terveimet! ˇˇ"//

Amint Saki kimászott a hálózsákból és több mozgásteret nyert, figyelmét azonnal Keigora fókuszálta. Gyorsabban, mint azt gondolta, a férfi felpattant a földről. A genin úgy érezte, lehetetlenül gyorsan reagált mindenre. Csak pár óra telt el, mióta megtalálták és a fagyhalál küszöbén állt. Bár orvosi ismeretei miatt sokkal jobban lett, úgy tűnt, még valami közrejátszott a felépülésében. Annyi gyakorlattal már rendelkezett, hogy a diagnózist biztosan jól állította fel. Hacsak nem nézett el valamit, egy megbújó apró részletet. További elemzésre nem maradt ideje, hiszen ezúttal szemtől-szemben találta magát a férfival. Eddig viszonylag kevés zajjal járt a kis küzdelmük, ám a medikus kunoichi fülét mocorgás ütötte meg.
*Nekem kell harcolnom vele. A testőr ugyan rendelkezik megfelelő harci tapasztalattal, valószínű ninjával állok szembe. Ha megtartom a kellő távolságot, talán sikerül lelassítanom, vagy legyengítenem.* Miközben ezen gondolkodott, kezével szinte automatikusan ismételte el az előbbi pecsét sorozatot.
A Suiton: Suitenhoufutsu technikát tervezi ismét bevetni. A környezetéből jóval nehezebb és hosszadalmasabb lenne kinyerni a vizet, ezért megint a chakrájából formál egy gömböt, amit Keigo felé irányít. Látja, ahogy a ninja haja egyre inkább megnyúlik, a tincsek szúró fegyverekre emlékeztetnek. Ezzel bizonyossá válik számára, nem csupán civilről van szó, hanem chakrahasználó egyénről.
*Ez olyan technika, amivel Nui anyó látomásában találkoztam. Ha eltalálnak, komoly sérüléseket okozhatnak. Így próbálhat csapdába ejteni, hiszen nem lesz sok esélyem mozogni.* Viszonylag gyorsan rájön, mit szeretne elérni ellenfele. A neki irányított vízgömb, ha nem is fogja ugyan azt a hatást elérni, a hófalusi lány reméli, megzavarásra alkalmas lesz. Igyekszik hátrálni is, nehogy olyan közelségbe kerüljön a férfi, ahonnét már teljesen uralhatja a küzdelmet. Mindig igyekszik figyelembe venni gyenge pontjait, ezért inkább távolsági harcra próbál berendezkedni. A barlang és a civil csoport miatt alaposan meg kell válogatnia, milyen technikákat vet be.
Ha még ki tudja használni a helyzetet és sikerül némi előnyre szert tennie a vízgömbbel, újabb kézjeleket formál. Ezúttal másra esik a választása, a Suiton: Mizuame Nabara technikát próbálja meg létrehozni. Más módszerrel ugyan, de neki is az a terve, hogy csapdába ejtse a férfit.

Használt technikák:

Sai Hétf. Okt. 26 2020, 00:51

[Saki - Babaváró]

Mivel korábban volt vele tapasztalatod - még ha fizikálisan nem is valós, az agyad számára maximálisan az volt - ügyesebben térsz ki a hajzuhatag elöl. Külön segíti a helyzeted, hogy Keigonak is muszáj kitérnie a vízgömböd elől, amit úgy tesz meg, hogy egyes tincseit a föld felé irányítva löki el magát előle. Figyelme így lankad egy pár pillanatra, és nem tudja olyan pontosan irányítani feléd a többi tincsét, de ettől még ugyanúgy ki kell térned, de van időd a második elgondolásodra, és létrehozni a Mizuame Nabara technikával a ragacsos mezőt magad előtt hátrálás közben.
Hogy ellenfeled nem képes feléd figyelni teljes mértékben, annak az az eredménye, hogy pár lecsapó tincs a masszába ragad. Mivel azonban chakrával irányítja a haját, maga képes végül úgy érkezni, hogy a saját haja védje meg a leragadástól. Apró tőr csusszan elő a ruhája alól, ahogy lehajolva a megnyúlt hajából levág, hogy szabadulhasson, a maradékot továbbra is feléd irányítva vadul, nem nehéz kitérni előle, hiszen nem tűnik annyira gyakorlottnak, és most is erősen ront a pontosságán, hogy nem csak erre kell figyelnie, de annyira elég, hogy kiszabaduljon.
Viszont a helyzete továbbra is egyre szorongatottabb, mert a korábbi mocorgás most már egyértelműbb, s természetesen a testőr az, aki immáron talpon van, és kardját magához ragadva kész úgy nekiiramodni, hogy téged ne akadályozzon majd - egyelőre igaz figyel, de elég egyetlen apró kis üresjárat, hogy bekapcsolódjon.
Valószínűleg ezért is vált taktikát Keigo azzal, hogy újabb gyors kézjellel füstöt okád ki a száján. Az hagyján, hogy feltételezhetően ez is valamilyen mérges gáz is lehet, ami hatással lehet a többiekre is, de a látási viszonyokat is lerontja. S maga ennek rejtekében bizonyára ellógni készül.

**Nakahara Saki** Szomb. Nov. 14 2020, 16:51

[Sai - Babaváró]

Saki számára egyértelművé vált, Keigo koránt sem kezelte olyan ügyesen a haj irányítást, mint az elsőre gondolta. A ragacsos vízfelület létrejött, ám a férfi saját hajzuhatagát használta pajzsnak, ezért könnyen - csupán egy tőrrel - kiszabadította magát. Közben újabb támadást indított, ami jóval lassabban közeledett a kékesfekete hajú lány felé. Néhány pillanatot kivárt, az évek alatt begyakorlott orvosi mozdulatok és amúgy is remek reflexei miatt nem sietett úgy a kitéréssel. Valamennyire lelassította a támadót, ezért a hajtüskék ellen szinte az utolsó másodpercben tért ki, viszont emiatt nem állt fenn annak a veszélye, hogy esetleg más irányból meglepjék.
Közben a genin is figyelmes lett a zajokra, egyre nagyobb mocorgás támadt a táborban. A testőr már rögtön felpattant, támadásra készen állt. Egyelőre csak figyelt, valószínű támadási pontot, vagy alkalmat keresett.
*Talán közösen nagyobb esélyünk lesz ellene.* Ahogy Saki ezen gondolkodott, Keigo a haja helyett újabb támadási módot választott. Miután kézjelek pörögtek végig, szájából füst tört elő.
Amint észreveszi a gázt, Saki szintén kézjelekbe fog és a chakrájával igyekszik belülről erősíteni szervezetét. Korábban ugyan nem kellett alkalmaznia, most beveti a Teikouryoku nevű jutsut. Egyelőre ugyan nem tudja, mennyire veszélyes a füst, jobb félni, mint megijedni alapon készül fel ezzel a technikával.
*A többiek viszont ki vannak téve az esetleges mérgező hatásnak. Ha Keigo el is menekül, nem üldözhetem, itt lesz rám szükség.* Ezekkel a gondolatokkal készül újabb jutsut alkalmazni.
Kicsit ugyan kockázatos, mégis megpróbálja, hiszen egyedüli shinobiként neki van esélye ezt megtenni. Amennyire csak tud, igyekszik kihátrálni a füstből, talán még nem terjedt szét annyira a barlangban. Ha talál egy tisztább részt, ahol létre tudja hozni a technikát, késlekedés nélkül megteszi. Ezúttal kézjelek nélkül, csupán egy nagyobb levegővétellel igyekszik annyi levegőt beszívni, amennyit csak tud. Fuuton chakrájához nyúl, amit csak néhány hete ébresztett fel magában. A Fūton: Kazenagare no Jutsu komoly sérülés okozására ugyan nem alkalmas, Sakinak más célja van vele. A barlang szája felé irányítja az áramlatot. Remélhetőleg elég lesz annyira, hogy részben kisöpörje az ártalmas füstöt. Amennyiben elég gyorsan cselekszik, talán az egésztől is sikerülhet megszabadulnia. Helyváltoztatásra nincs szüksége, ezért lábával erősen megveti magát a talajon, a széllöketet pedig erősíti, amennyire csak tudja.
Következő lépése nagyban függ attól, hogy Keigot vagy a testőrt a barlangban találja. Ha mindketten eltűntek, a csapat többi tagjára fókuszál.
- Mindenki jól van? - kérdezi kissé halkan. - Akinek orvosi segítségre van szüksége, kérem szóljon! - teszi még hozzá.
Viszont amennyiben még mindig tart a harc, vagy legalább is, észreveszi a két férfi közül valamelyiket, készen áll újabb védekező, vagy támadó jutsu létrehozására.

Használt technikák:

Sai Kedd Dec. 22 2020, 19:04

[Saki - Bababváró]

//Ismételt elnézést a hosszasabb várakozásért, most a szünetben dolgozom azon, hogy kicsit kevesebbet kelljen várakozni a meséltjeimnek a következő időszakban - a.k.a előre csinálom az óravázlataim meg tanulok ezerrel x"D //

Keigo taktikaváltása, köszönhetően a szél elemű technikádnak, nem volt kimondottan sikeres. Ugyan nekiiramodott - ahogy azt sejteni lehetett -, de így hamar felfedezhettétek haladási irányát, amit a széllöket ellenére meg tudott tartani egyszerűen azért, mert a hajzuhatagot alkalmazva beledöfte magát a talajba, megkapaszkodva, és valamennyire tovább is haladva, de nem tudta elég gyorsan elrejteni magát a szemetek elől.
Mivel menekülőre fogta, a testőr a nyomába szegődött, úgy ítélve meg, a képességeivel el tud bánni vele. Tehette ezt azért, mert a gázt sikerült elsodorni. Neked elsődleges dolgod inkább a többiek állapotfelmérése volt egy gyors kérdéssel. De senki nem tűnt úgy, mintha rosszul lenne, s nem is jelezte senki. Ha nem komolyabb méreg, akkor egy-egy véletlen szippantás valóban nem okoz túl nagy gondot, ezt belátva figyelmed inkább Keigo felé összpontosítod te is, s a másik kettő után iramodsz.
Keigo a hegyen felfelé halad, a sziklafalba fúrva őjra és újra kemény hajzuhatagát, mászva felfelé fürge pókként, a testőr viszont a meredek sziklafalon már nem képes követni. Valahol ezen a ponton éred őt utol, úgy 20 méterre a táborotok "felett". Neked megvan a lehetőséged a fiatal férfi után haladni, hiszen egy kunoichi számára a te szinteden már nem okoz nehézséget a sziklafalon járni a chakrája segíségével. Azonban ennyire nem egyszerű a képlet. Ugyanis a kis lépéselőny, amit Keigo szerzett, amiért nektek tekintettel kell lenni a társaitokra is, elég neki, hogy kellő magasságba érkezzen, s ahogy visszapillant, mutató és középső ujját a homlokához emelve, majd onnan előre elrántva mondhatni búcsút int pimasz mosolyt villantva, mielőtt a másik kezében felbukkanó bombát elejtené maga előtt, hátrébb - technikailag feljebb - ugorva annyit, hogy a detonáció őt már ne érje, s kellően tiszta sziklafalba fúrhassa magát, stabilan megkapaszkodva, rátok viszont komoly veszélyt jelent ez az "aprócska" eset, mert ha nem teszel semmit, vagy nem vagy képes semmit tenni, mindannyiótokat elsodró, gyilkos lavina indul útjára a robbanás miatt felszabaduló hótömeg képében.

**Nakahara Saki** Szomb. Márc. 06 2021, 20:30

[Sai - Babaváró]

//Minden mesélőmtől bocsánatot kértem a sok kihagyásért, Téged sem hagylak ki. Az elmúlt hónapokban kicsit összesűrűsödött az életem, januártól pedig újra suliba járok, OKJ-s tanfolyamot kezdtem. Idén még valószínű folytatódni fog a rendszertelenség, bár igyekszem nem túlvállalni magam kalandok terén és megpróbálok normális időközönként posztolni. ˇˇ"//

Saki útitársai közül senki sem jelezte, hogy bármiféle hatással lett volna rá a méreg. A kunoichi kicsit megnyugodott ettől, Keigo terve csak részben jött be. Ugyan sikerült elmenekülnie a rossz látási viszonyok közepette, viszont a kékesfekete hajú lány szinte egyből utána és a testőr után eredt. Némi chakrát irányított a lábába, ugyan spórolni próbált vele, mégse hagyhatta a férfit nagyobb előnyhöz jutni. A havas, jeges sziklákon vigyázott, tudta jól, egyetlen elhibázott lépés is végzetes lehet. Ezeket a hegyeket eddig még elkerülte, Yukigakure környékét ezzel szemben sokkal jobban ismerte. Tisztelte a hegyeket, a természetet, ismerte a járást ilyen magasan. A Fekete Farkas, Ran sokat tanította, jóval nagyobb tudást halmozott fel mellette, mint az egyéb shinobi küldetéseken.
A sziklafal csakhamar komoly akadállyá változott az idősebb férfi előtt. Saki megtorpant egy pillanatra, igyekezett felmérni a helyzetet.
*Egyedül maradtam. Shinobiként tudom követni, viszont korábban is majdnem alul maradtam. Ki tudja, mire képes még, amit eddig elrejtett előlem. Vajon az egészet megrendezték?* Gondolatai ide-oda cikáztak a fejében. Egyszerű útnak indult, Ran rábízta a baba visszajuttatását, csakhogy közben kiderült, sokkal több minden rejtőzik a háttérben, mint azt a genin elsőre gondolta.
- Követem - ránézett a testőrre, úgy jelentette ki egyszerűen, mit tervez. Újból chakrát irányított a lábába, számára cseppet sem okozott gondot a meredek hegyoldal megmászása. Keigo után futott, amilyen gyorsan csak bírt.
- Kérlek, ne! - kiáltotta oda Keigonak, tőle szokatlanul hangosan és határozottan. Látta a pimasz mosolyt kiülni az arcára, ebből rögtön tudta, készült még valamire, nem egyszerűen menekülni próbált.
*Miért? Hiszen segítettünk neki...* Miközben erre gondolt, meglátta a ninja kezéből kihulló szerkezetet. Bár nem tudta pontosan megnézni, a sietős távozás miatt sejtette, mégis miféle eszközt ejtett el a férfi.
Suiton természetű chakráját szinte azonnal működésbe hozza, amint megsejti Keigo tervét. Ha tud, akkor a környező megolvadt hóból igyekszik némi extra vizet kinyerni. A Suiton: Suitenhoufutsu nevű technikát veti be, ezt próbálja meg esetlegesen kiegészíteni meglévő vízzel. Amennyiben ez nem lehetséges, saját chakrájából állítja elő. Tudja, hogy megterhelő lesz, azonban a tétlenség hatalmas katasztrófához vezethet. Egy robbanás fellazítja a havat és a jeget, óriási lavina keletkezhet. Először apró gömbökké formálja a vizet, aztán fallá állítaná össze. Ebből következne az újabb Víz elemű technika, a Suiton: Daibakufu no Jutsu. Ennek a lényege, hogy az ellenfelet nagy mennyiségű víz vegye körbe. Saki ezt annyiban módosítaná, hogy egyenesen a robbanó szerkezet köré küldeni a víztömeget. Mivel ő a lehulló szerkezet alatt áll, elméletileg fel tudja magasabbra lőni és talán elég lesz ekkora mennyiségű víz, ami felfogja a robbanást. Chakrájának nagy részét ezzel elhasználja, újabb nagyobb erejű támadásra nem lesz esélye, ezért ezt igyekszik minél pontosabban végrehajtani. Ha sikerül távolabb küldenie a robbanó eszközt, a lavina megindulását is elkerülheti.

Spoiler:

Sai Szomb. Márc. 27 2021, 17:57

//Abszolút átérzem, nekem erre jött most megint az online oktatás, csak hogy még egy valami a padlóra döngöljön, de most nem hagyom magam teljesen lenyomni - ellenben megint megérződik a reakcióidőmön, hogy megint közbejött valami "fantasztikus" az életemben ˇˇ' Szóval én is bocsánatot kérek, hogy így elnyúlik ez a történetrész ˇˇ'//

[Saki - Babaváró]

Figyelmed Keigoról a bombára siklik, hiszen egyszeriben az válik égetőbb és hatalmasabb problémává, nem a fiatal férfi menekülése. A terved azon alapul, hogy mgé a robbanás előtt lehetőleg semlegesítsd, de legalábbis a minimumra csökkentsd a detonáció hatását. Ennek érdekében elsőként a Suiton: Suitenhoufutsu segítségével tempósan vizet, majd abból vízfalat formálsz. Érdekes jelenség lehet láni, ahogy a hó egy része vízzé válik - másik része viszont érdekes mód kristályos marad, mégis engedelmeskedik a chakrádnak. Ettől a jelenségtől a fal érdekesen csillogóvá válik, mintha csak kvarckristály lenne, mégha valójában köze sincs hozzá. A pillanat mégis festői, mert nemcsak a fal kristályos, körülötted is agyon apró, parányi hókristályok keringenek. Nem sűrűn, de azért érzékelhetően, hiszen pár az arcondan is simul - semmiképp sem csapódik, inkább olyan, mint valami lágy, szerető kéz.

Az egész valóban csak egy fél töredékmásodpercig tart, talán rendesen fel sem fogod, csak halvány érzetsejtelemként marad benned hátra, hiszen muszáj sietned, a bomba "időzítője" ketyeg, s a második jutsudhoz iszonyatos tempót kell diktálnod, hogy időben megszülessen. Mondhatni pont az utolsó pillanatban indul útjára a hatalmas vízár felfelé. elsodorva a detonációt, vele a havat is, ami lefelé indulhatott volna, s ahogy aláhull ismét az egész, olyan, mint egy hirtelen támadt, mégis csendes hóesés - hiszen a víz, ahogy a chakrád távozik belőle a jutsu hatásának végén a magasban, újra hókristályokká dermed, különösen mert erre a vízrohamra is jellemző volt a korábban a vízfalnál tapasztalt kristályosra hajazó szerkezet.

A hóesés előtti pár másodpercben, amíg nagyjából kitisztul a látótered, megállapíthatod, hogy bár nem úgy, ahogy szerette volna, a magát Keigonak nevező fiatalember kereket oldott. Talán megpróbálnál a keresésére indulni, de a visszahulló, nem igazán természetes, ellenben sűrű hóesés talán a te kedved is elveszi. ahogy odalenn a többiekét is, mert aki csak tud, fedezékbe húzódik a számukra nem megszokott, hihetetlen összecsapás után némi rettegéssel várva, lesz-e folytatás. Rettegéssel, mert ha már ennyi is ilyen, számukra óriásinak tűnő természeti erőket mozgat meg, mi jöhet még.

Számodra meg marad a kérdés: vajon mit akart Keigo? Egyáltalán tőletek akarja-e? Mert valamit keresett, ez egyértelmű volt. S az is annak tetszett, hogy jó eséllyel csak ezért játszotta meg a támadást. Talán a sérülései is valamilyen trükk következtében születtek? Végtére is nem volt annyira komoly sérülése, csupán a kihűlés veszélyeztette az életét a korábbi vizsgálataid alapján.

A hóesés tíz perc múlva enyhült, negyed óra múlva teljesen elállt, az éjszaka pedig túllépett az éj felén. Mindenki tanácstalan volt, te emellett a komoly chakrahazsnálat miatt elég elnyűttnek is érezted magad. Mi legyen a következő lépésetek? Próbáljatok meg pihenni, hiszen a sötétben még a kijárt ösvényeken is veszélyes Hó Országa hegyei között utazni? Vagy induljatok, mert ki tudja, mikor tér vissza a különös férfi? Egyik sem tűnt kifejezetten megnyugtató választásnak. Csak egy valamiben volt némi véleményközösség a karaván részéről: nem lenne okos dolog csoportokra szakadni. Legfőképp tőled távol kerülni.

**Nakahara Saki** Vas. Szept. 05 2021, 20:34

[Sai - Babaváró]

A terv bevált, a létrehozott víztömeg elsodorta a robbanó eszközt, ami ugyan működésbe lépett, mégse indult útnak halálos lavina. Ellenben sűrű pelyhekben kezdett el szállingózni a hó. Csupán egy röpke időre tudta Saki megfigyelni a könyéket, de arra pont elég volt, hogy lássa, Keigo elmenekült. Nyilván másként tervezte az egész szökést, vagyis nagy esély volt rá, hogy visszajön - ha nem egyedül, akkor többedmagával. A genin elindult vissza a barlanghoz, fáradtan és elgyötörten. Az első technika magában nem vett volna ki belőle sokat, azonban a másikkal óvatosan kellett bánnia. Megmaradt chakráját a lábába koncentrálta, ezzel tartotta magát a hegyoldalon. A hóesés sem könnyítette meg a dolgát, még ha elindult volna a férfi keresésére, ilyen időben inkább a visszavonulás mellett döntött. Sehogy sem fért a fejébe, mégis miért játszotta el a sérültet és találta ki a mesét a támadásról.
*Talán együtt dolgozik azokkal, akiket támadóknak írt le. Egyre kevésbé értem, mégis mi folyik itt. Olyan mintha köze lenne a küldetésemnek is ehhez, de ez csak egyszerű feladat, egy szívesség, amit Rannak teszek.* Miközben ezen gondolkodott, a hófalusi leány visszaért a barlanghoz, ahol a többiek várták. Az időjárási viszontagságok elől fedett helyre húzódtak.
Elég volt egy gyors pillantás, az arcukról mindent leolvasott. Látta a szemükben a rettegést, a kunoichi maga is félt, bár ezt igyekezett elrejteni, amennyire csak tudta.
*Ha egyedül utazom, erre nem került volna sor.* Saját magát hibáztatta a történtekért. Tekintetével a testőrt kereste, akit hamarosan megtalált. Keigót ő sem tudta követni a hegyre, ezért inkább visszajött a csoporthoz. Saki odasétált hozzá, fejét kissé lehajtva nyitotta szólásra ajkait.
- Elmenekült - csupán ezt az egy szót mondta, ezt is a lehető leghalkabban. Ezzel tudtára adta a másik harcosnak, számíthatnak újabb meglepetésre az éjszaka hátralévő részében.
A karaván több lehetőséget megvitatott, szóba került az azonnali útnak indulás és a kivárás. Abban egyetértettek, szeretnének Saki közelében maradni. A kunoichi erre nem igazán volt felkészülve, hiszen úgy érezte, minél távolabb kerülnek tőle, annál nagyobb biztonságban lennének.
- Szerintem maradnunk kéne. A havazás ugyan teljesen elállt, viszont túl veszélyes lenne éjszaka a hegyekben. Nappal sem lehet teljesen kiismerni a terepet, hát még ilyenkor.
Maga is meglepődött, mennyire sokat beszélt egyszerre. Féltette a társait, és jelenleg viszonylag védhető helyen táboroztak. Amíg tartott a hóesés, visszagondolt arra, ami a hegyen történt. Többször előfordult már, különösen viselkedett a víz, a hó és a jég a közlében. Anya Farkas azt mondta neki, hó illata van, Aina pedig látta, amikor zuhanás közben hópelyhek vették körül. Igyekezett utána olvasni és érdeklődni, milyen különleges ninja képességek léteznek.
*A Hyoton, ez lenne az adottságom?* Tette fel magának a kérdést, amire sajnos nem érkezett válasz.
Az éjszaka további részében ugyan fáradtnak érezte magát, mégsem tudott aludni. Helyette állandóan figyelt, hátha újra felbukkanna valaki.

**Gedo Mazo** Szer. Júl. 06 2022, 19:52

[Saki - Babaváró]

Bár Keigo sikeresen elmenekült a merénylet után, joggal érezhetted, hogy helyt álltál az adott szituációban. Miután lemásztál a sziklaszirtről, vissza az ideiglenes táborba, már mindenki ébren volt és ijedt tekintetükkel fürkészték, hogy vajon ki(k) fognak visszatérni, a támadó, vagy Saki és a testőr. Arcuk megkönnyebbült amikor megláttak kettőtöket és bár magadat hibáztattad a történtekért, a jelenlévők ezt nem így látták. Először halk tapsolás hallatszott a háttérből amit a fiatalabb utazók adtak ki tenyerükkel, majd a többi jelenlévő is tapsolni kezdett, páran még éltettek is kettőtöket. Az ő szemükben egy ilyen orvtámadás végzetes és ezért is hálálkodtak kettőtöknek azért amiért megmentettétek az életüket. A testőr morgott egyet a tapsszó hallatán, elfordult majd elvonult egy félreeső helyre. Láthatóan nem volt ínyére a szituáció.
Miután lenyugodtak a kedélyek, az utazók lassacskán újra elvonultak, hogy álomra hajtsák a fejüket, míg végül egymagad maradtál. A harcost se láttad a közelben, valószínűleg elvonult egy félreeső zugba, hogy onnan figyeljen a társaságra, jómagad szintén az őrködés mellett döntöttél, hisz Keigo még odakint volt és bármikor visszatérhetett egy újabb menetre.
Az este további része lassan, álmosan, de ami a lényeg, hogy csendben telt. Egy lélek sem tette be a lábát a környékre, a nap pedig virradni kezdett. A karaván tagjai lassan ébredezni kezdtek, először az idősebbek kezdtek el neszelni és pakolászni, a korán kelés nekik a mindennapok része volt, így nem esett zokon nekik, a többiek azonban már lassabban szedték össze magukat. A pakolászó tömegből a testőr lépett elő és lassú lépésekkel közeledett feléd. Alsó szemhéja jól láthatóan el volt sötétülve és kissé megereszkedett ami annak a jele volt, hogy ő maga sem aludt egy szemhunyásnyit sem. Odaérve hozzád biccentett egyet a fejével.
- Nem szeretnék a szükségesnél tovább maradni itt. Gishi már nincs messze, ha minden jól megy sötétedésre már meg is érkezünk. - Elmélkedett a férfi, majd fejével körbenézett, nincs e valaki túl közel ahhoz, hogy hallja amit mondani akar. - Ez a Keigo nevű... van egy olyan érzésem, hogy nem most találkoztunk vele utoljára. - szavai halkak voltak és elmélkedőek, végül rátért a beszélgetés lényegére. - Milyen állapotban vagy? Egy újabb támadás során számíthatok rád?

Miután az emberek összeszedték holmijukat és felszámoltátok a tábort, késlekedés nélkül útnak is indultatok. //Hogy az utazás közben milyen formációban véditek a testőrrel a karavánt, rád bízom, akár civileket is bevonhatsz védők/figyelők közé. Javaslom, hogy alkoss meg egy felállást, formációt az utazáshoz, ki megy elől, hátul etc..// Az út csendes volt, sehol egy nyom a hóban nem utalt semmi arra, hogy veszélyben lennétek. Menetelésetek töretlenül haladt egészen addig amíg a nap az ég legmagasabb pontján helyezkedett el. A távolban egy vöröses folt jelent meg a fehér hófödte tájon és ahogyan közeledtetek egyre kivehetőbb volt a furcsa jelenség. Egy test feküdt a hóban, körülötte minden csupa vér volt. Ismerős volt a látvány, szinte ugyan ez fogadott titeket nem is olyan rég. A karaván megtorpant, mindenki a te döntésedre várt, két opciótok volt, vagy kikerülitek az előttetek álló veszélyt ezzel időt vesztve, vagy megközelítitek a hóban heverő testet. Ha az utóbbi mellett döntesz és nem változtattok az útvonalon, akkor ismételten Keigoba botlotok aki a hóban fekve ismét a halálán volt. Az élet apró szikrái még pislákoltak benne, de súlyosak voltak a sérülései, egyik karja pedig a testétől elválva pár méterre tőle hevert.

//A társaságot továbbra is szabadon irányíthatod, ne félj használni, megszólaltatni, mozgatni őket.
- Mély elnézésedet kérem a történtekért, a mesélést innentől átveszem és részemről hetes körváltásban vezetni is fogom. A várakozásért kárpótlásul +20 chakrát írok jóvá neked. //

**Nakahara Saki** Kedd Aug. 16 2022, 21:52

[Gedo Mazo - Babaváró]

Saki szintén elhúzódott a tömegtől, amikor tapsolni és hálálkodni kezdtek. Teljesen megértette, a testőr miért fogadta így ezt az egész ünneplést. A kékesfekete hajú genin még hibásnak is érezte magát a történtek miatt, ő erősködött, hogy lássák el Keigot. Csakhogy minden porcikája azt súgta neki, egy sebesült, kihűlt embert nem hagyhatnak magára a hegyekben. A barlang szájánál telepedett le, innen viszonylag jól látta a környéket és még valamennyire védett helyen volt, az időjárási viszontagságoktól megóvták a sziklák. A kunoichi tartott tőle, esetleg Keigo visszatérhet, és nem adta fel olyan könnyen, bármit is akart megszerezni. Az éjszaka azonban csöndesen telt. Talán túl csöndesen is, ahhoz képest, amin eddig átmentek.
Mivel az egész éjszakát átvirrasztotta, a kék szemű lány kezdte észrevenni, ahogy az ég keleten egyre világosodik a felkelő Nap miatt. Hamarosan a hegyek között is átjutottak a fénysugarak, de addigra már a csapat majdnem minden tagja felébredt. Saki érezte, hogy kevésbé éberebb, mintha nyugodtan végig aludta volna az éjszakát. Ninja képzése miatt ugyan nem viselte meg annyira a virrasztás, mint a testőrt, az ő arca sem nézett ki frissebbnek. Elkezdte összepakolni a felszerelését, bár nem sok mindent pakolt ki előző este, csak a legszükségesebb felszereléseket. Gyorsan végignézett a társaságon. Ismét hatalmába kerítette az aggódás, úgy érezte, miatta történt mindez, veszélyt jelent mindenkire.
*Lehet egyedül kellett volna jönnöm.* Futott át agyán a gondolat. Aztán néhány pillanattal később a testőr lépett oda hozzá. Tekintete oldalra vándorolt, kerülte a szemkontaktust. Aprót biccentett, amikor a férfi mondta, hogy nem szeretne sokáig itt maradni. A kunoichi szintén igyekezett felkészülni az indulásra, bár ennek nem adott hangot. Két kezét összekulcsolta maga előtt, a válasz viszont nem váratott magára sokáig.
- J-jól vagyok - kezdett bele Saki. - Ébren voltam, de azért a chakrám valamennyire feltöltődött. Tudok harcolni.
A testőr Keigoval kapcsolatos megjegyzéseihez nem fűzött semmit, ezt a témát inkább kerülte. Szerencsére a férfi letudta egy mondatban, amit róla mondott. A harcolni szót még utólag ízlelgette magában. Inkább úgy kellett volna fogalmaznia, ha újabb támadásra kerül a sor, mindent megtesz a többiek védelméért. Kunoichiként kötelessége volt küldetéseken részt venni, ám ha lehetett, elkerülte a szemtől-szembeni küzdelmet. Valószínű ezért bukott meg a Chuunin vizsgán. Elhessegette a gondolatot a fejéből. Arra kellett koncentrálnia, amivel Ran megbízta.

Hamarosan útra kelhettek, mindenki összekészült. A genin messze állt attól, hogy vezetőnek lehessen nevezni, mégis a testőr segítségével igyekezett összeszervezni a csapatot. Megegyeztek abban, hogy a kékesfekete hajú lány zárja a menet végét. Chakrája kisegítette a nehéz terepen, vagyis úgy döntött, inkább ő alkalmazkodik a többiek tempójához. A harci tapasztalattal rendelkező férfi vezette a társaságot, neki szintén volt harci tapasztalata és egy esetleges támadást sokkal gyorsabban el tudott hárítani, mint egy civil.
- Mivel a cél az, hogy eljussunk sötétedésig Gishibe, ezért rövidebb szüneteket fogunk tartani - jelentette ki a testőr, mire többen a nemtetszésüket fejezték ki. - Inkább megkockáztatnak egy újabb éjszakát, amikor ki vagyunk szolgáltatva bármilyen támadásnak? - szegezte a kérdést a hangadóknak. Erre mindenki belátta, tényleg jobb lesz, ha minél gyorsabban tudják le az út hátralevő részét.
- Azért béreltük fel magát és fizetjük a költségét, hogy épségben megérkezzünk Gishibe - szólalt meg az egyik tudós. - Mi szépen maradunk a csoport közepén, mivel egyáltalán nem értünk a harchoz.
A másik helyeslően bólogatott, úgyhogy Saki tőlük egyáltalán nem kért segítséget, pedig jól jött volna, ha legalább figyelik a környéket, vagy a pihenő alatt vállalnak őr szerepet. A fiatalabb fiúhoz lépett oda, aki előtte ment. Úgy nézett ki, mint aki le akar maradni a csoporttól, hátha akkor biztonságosabb utat tudhat magáénak. A kunoichi a maga módján jelezte, ez nem lenne jó döntés.
- Um... ha esetleg tudnál segíteni. Lehet még előbb észrevennénk ha valami baj közeledik.
- Na, ebből az egész felvigyázósdiból én se kérek! - csattant fel. - Amúgy se akartam eljönni Yukigakuréból. Ezekkel a látogatásokkal csak a baj van.
Meghallotta a hölgy, aki nővérét - és a kisfiát - kísérte el az úton. Amióta elindultak, a fiú félreérthetetlen jeleket küldött felé, amikkel eddig nem foglalkozott. Lassított, hogy egészen közel érjen hozzá.
- Ó, pedig nagyobb biztonságban érezném magam! - arcára kedves mosolyt ült ki, lágyan nézett a srácra.
- Rendben, legyen, figyelek - nyögte ki végül.
Amikor már másra figyelt, a lány rákacsintott Sakira. A genin erre aprót biccentett a fejével, így fejezte ki a köszönetét.
Egy ideje már meneteltek, amikor majdnem ugyan látvány fogadta a karavánt, mint tegnap. A fehér havat valami élénk vörösre festette. Mindenki a kék szemű kunoichire nézett, aki bizonytalanul latolgatta a lehetőségeket. Végül ismét győzött benne a gyógyító, aki segíteni akar.
- Menjünk tovább - szólalt meg halkan.
Közelebb érve meglátta, Keigo feküdt a földön, csupa vér volt, és az egyik karja testétől messzebb hevert. Ránézésre meg tudta állapítani, halálközeli állapotba került, alig maradt benne élet. Bármit is tett velük, bármit tervezett még, Saki nem hagyhatta csak úgy meghalni.
- Megnézem. A többiek várjanak.
Gyors léptekkel Keigo mellett termett. Lehet ezzel magára haragította a karaván többi tagját, ám jelen pillanatban valami sokkal fontosabban foglalkozott. Az előtte fekvő, sérült férfival. Leguggolt és elsőként a karja elvesztése miatti vérzést igyekezett elállítani. A Keksuki Gyouko technikát hívta segítségül, ami felgyorsítja a véralvadást. Zöld chakra fogta körbe a kezét, aztán nekilátott a műveletnek.
*Mégis milyen orvos lennék, ha hagynám meghalni?* Kérdezte magától, miközben azon igyekezett, hogy visszahozza a férfit a halál tornácáról.

Spoiler:

//Ez a kaland a Szilánkok eseményei előtt játszódik, ezért az ott bekövetkezett változások még nem érintik a karaktert, az eremofóbia és kézremegés.//

**Gedo Mazo** Hétf. Szept. 05 2022, 23:58

Miután felállt a formáció, a csapat elhagyta a menedéket ahol az éjszakát töltötte és útnak indult végső állomása felé, amit lehetőleg még a mai napon el szeretett volna érni, Gishi felé. A csapat meglepően jó tempót tudott a magáénak, mintha nem is havas tályon közlekedtek volna, hanem valami murvás úton, még a társaság legidősebb tagja, a kereskedő is legjobbját nyújtotta.

Dél környéke volt amikor megérkeztetek arra a helyre ami a nap eddigi legkritikusabb pontja volt. Keigot láttátok meg a távolban aki saját vérébe feküdve küzdött azért, hogy életben maradjon. A csoport válaszúthoz érkezett. Vagy tesznek egy kerülőt és kikerülik haldoklót, ami azzal jár, hogy később érkeznek meg az uticélhoz, vagy megkockáztatják a csapda lehetőségét egyenesen folytatják az útjukat.

- Kerüljü... - szólt volna a testőr, azonban vele egyidőben jelentetted ki, hogy folytassátok az utatokat tovább egyenesen. A testőr nyelt egyet és rosszallását fejezte volna ki, de úgy döntöttél, hogy megvizsgálod közelebbről a férfit ezért előre siettél, csak magad mögüll hallahattad a zsörtölődést és a morgást. A csapat megállt, nem mozdult, arra vártak, hogy jelet adj nekik miszerint biztonságos tovább haladni.

Amint Keigohoz siettél, egyből láttad, hogy kritikus állapotban van, rengeteg vért vesztett és ha a levágott karja nem is lett volna elég, teste tele volt mély zúzódásokkal és nyílt sebekkel amiket valószínűleg egy kard pengéje okozhatott. Szinte azonnal neki is kezdtél a gyógyításnak, jobban mondva a kritikus vérzés elállításának. A sebek a testén túl nagyok és túl mélyek voltak, időbe telt mire sikerült felületesen megalvasztani mindenhol a vért, hogy minimalizálódjon a vér veszteség. Keigo még mindig életveszélyben volt, az elvesztett vér miatt a testhőmérséklete kritikus szintre csökkent és csak ekkor vetted észre, hogy a férfi visszanyerte eszméletét. Keigo szemei könnybe lábadtak, ajkai remegni kezdtek, ahogy épp keze lassan felemelkedett maga mellől és az arcodra tette véres tenyerét.

- Kérlek... bocsáss meg! - Suttogta halkan néha közbe-közbe köhögve. - Nem tehettem mást, a feleségem és a gyerekem... - nyelt egyet, ahogy könnybe lábadt szemeiből immáron folyt a bűnbánat könnyei. - A feleségem és a gyerekem, náluk van... - ... nem tehettem mást, különben végeznek velük. - Karja visszahullott a hóba a gyengeségtől. - Hagy engem, már nem érdekel mi lesz velem, csak őket tudjam biztonságban. Kérlek... könyörgök! Mentsd meg őket.- Mondta az utolsó csepp erejével, majd ismét elvesztette az eszméletét, de még életben volt.

Míg azért küzdöttél, hogy életben tartsd Keigot, a testőr odaért melléd, és megvető pillantásokat vetett a földön fekvőre, illetve rád is amiért segíteni próbálsz neki azok után ami történt. Kardját kirántotta hüvelyéből és annak a hegyét egyenesen a férfi teste felé tartotta.

- Nem tudom mi történhetett vele, de nem vagyok hajlandó megvárni azt, hogy meggyógyítsd majd ismét tőrbe csaljon minket.

**Nakahara Saki** Vas. Nov. 27 2022, 18:17

A technikák lassan ugyan, de kezdték kifejteni a hatásukat. Saki a fáradtság ellenére sem hagyta abba a gyógyítást, biztosra akart menni. A vérveszteség miatt Keigo testhőmérséklete folyamatosan csökkent, életveszélyes állapotba került. Egy másik jutsut készült alkalmazni, amikor észrevette, a férfi magához tért.
- Ne... - próbálta megállítani, mert a beszéd is még jobban kimeríthette, Keigo azonban belekezdett már mondandójába. A csoport többi tagja felől halk suttogás hallatszott, talán rosszul döntött, amikor erre hozta őket is. Elhessegette a gondolatot, ami agya hátsó részében kaparászott. Orvosi ninjaként tudta, mi a helyes, és ennek megfelelően járt el.
A sebesült szinte folyamatosan köhögött, alig tudta elsuttogni a szavakat. A kékesfekete hajú kunoichi hallotta mit mondott, viszont Keigo olyan halkan beszélt, hogy csak hozzá jutottak el a szavak.
- Tarts ki! - szólt rá a Genin, majd nekiállt újra ellenőrizni az állapotát. A kihűlés jelei egyre súlyosabbá váltak, a légzése is nehézkes lett. - Segítek. Hol van a feleséged és a gyereked? - kérdezte Saki, és csak reménykedni tudott benne, a férfi még eszméleténél lesz addig, hogy válaszoljon a kérdésére. Sajnos újra elájult, ezért a kunoichi válaszok nélkül maradt.
Aztán egészen más hangot hallott, méghozzá a testőrét. Kissé összerezzent, mert bár számított némi rosszallásra, így kimondva egészen másképp hatott. Az sem segített sokat a helyzeten, hogy kardot rántott és a sebesült felé fordította. A lány felállt és próbált a két férfi közé állni, ám a fegyver miatt nem egészen sikerült neki.
- Kérem! - nézett rá, tekintetében tisztán kivehető volt az aggodalom. - A felesége és a gyermeke veszélyben van. Azért támadt ránk... mert... megfenyegették, hogy megölik őket.
A testőr továbbra is megvetően nézett rá, amitől elbizonytalanodott. Képtelen lett volna harcolni ellene, és Keigo-n is segíteni akart.
*Mi tévő legyek? Ha nem gyógyítom meg annyira, hogy elárulja, hol van a felesége és a gyermeke, nem fogok tudni segíteni rajtuk. Ha szembeszállok vele, az egész csoport ellenem fordulhat.* Szíve egyre hevesebben kalapált, tekintetét a havas földre szegezte és néha a kardra pillantott. A másodpercek hosszúra nyúlt óráknak tűntek.
- Hé, nem érünk rá egész nap! - az egyik tudós kiabált rájuk. - Haladnunk kéne, mert nem szeretnék még egy éjszakát a hegyekben tölteni.
Saki hátra nézett, a többieket fürkészte. Úgy tűnt, egyedül maradt, senki sem kelt a védelmére. Részben megértette, hiszen Keigo rájuk támadt és egy lavina alá akarta őket temetni.
- Kérem! - próbálta újból. - Még ha meg is gyógyítom valamennyire... már nem fog ránk veszélyt jelenteni. Megígértem... segítenem kell a családjának.

**Gedo Mazo** Vas. Jan. 08 2023, 14:31

Bár megpróbáltál a két férfi közé állni, nem sikerült teljesen mert a férfi pengéjének hegye már Keigo teste felett volt. A testőr végig hallgatta a kérésedet, de a mimikája nem arra utalt, hogy elállna szándékától. Szemetek keresztezte egymást és mind a ketten azt vártátok mit lép a másik. A férfi könnyedén leszúrhatta volna Keigot, azonban tudta, hogy egy Shinobi szinte azonnal halálos csapást tudna mérni rá ha ezt megtenné. Csak a leheletetek volt az aminek párája láthatóan mozgott köztetek.
- Ha veszélyt nem is jelent, kolonc lesz a nyakunkon. Cipelni, gondoskodni kell majd róla, erre pedig nincs fölösleges emberünk, csak feltartana mindenkit.- Válaszolta komoran, majd a földön fekvőre pillantott. Egy pillanatra megrezzent az arca, a kardját pedig lassan elemelte a férfi felől és a hüvelyébe csúsztatta.
- Már fölösleges tovább ezen vitatkozni. Meghalt! - Jelentette ki és igaza volt, Keigo eddig levegőért kapkodó mellkasa megállt mozogni. - Sajnálom! - Kért elnézést és elindult vissza az emberekhez. Habár próbáltál segíteni a földön fekvőn, bármennyire is igyekeztél, az állapota kritikus volt. A vérveszteség csak rátett a kihűlésre, minél több vért vesztett annál kevesebb maradt ami melegen tartsa, valószínűleg ha a testőr nem zavar meg, akkor sem tudtad volna megmenteni az életét. - Már csak az a kérdés, hogy tovább tartasz velünk, vagy megkeresed az elrabolt nejét és gyerekét? - Mondta ahogy egy pillanatra megrázta a fejét mintha megzavarta volna az amit mondott. - Itt láthatóan nyomok vezetnek a hegyekbe. Valószínűleg azok nyomai akik megtámadták. Mi tovább indulunk, hogy még napnyugta előtt elérjük Gishit. - A várakozó emberek láthatóan helyeseltek a testőr kijelentésére és összeszedték magukat a rögtönzött pihenőből, hogy folytassák az útjukat. A tömegből az édesanya kisfia tört elő éppen annyira hogy felfigyeljetek rá.
- Ne hagyj itt minket Onee-chan! Nem bízok benne!- Mutatott ujjával a testőrre. - Félek tőle, éjszakánként mindig a sötétben ül és magában beszél! Ne hagyj itt minket. - Jelentette ki újra, ám az anyja immáron előlépett, a szájához kapott és egy mély hajlással bocsánatot kért amiért a gyermeke beleszólt egy fontos döntésbe.

//Elnézést kérek a késésért, az év vége egy kész felfordulás volt. +10 Chakrát adok a csúszásért ^^''. Jelenleg válaszúthoz értél, rajtad áll, hogy merre folytatod az utadat, donthetsz úgy, hogy továbbmész a karavánnal vagy, hogy megkeresed a fogságba esett családot, de a döntéshozatal közben azt is vedd figyelembe kérlek, hogy jelenleg neked is feladatod van amit teljesíteni kell.//

Ajánlott tartalom

Gishi

Gishi

Re: Gishi

Re: Gishi

Re: Gishi

Re: Gishi

Re: Gishi

Re: Gishi

Re: Gishi

Re: Gishi

Re: Gishi

Re: Gishi

Re: Gishi

Re: Gishi

Re: Gishi

Re: Gishi

Re: Gishi

Re: Gishi

Re: Gishi

Re: Gishi

Re: Gishi

Re: Gishi

Re: Gishi

Re: Gishi

Re: Gishi

Re: Gishi

Re: Gishi