Nagakami Fogadó

**Nohara Rin** Kedd Márc. 31 2020, 23:15

Egy két szintes fogadó Konohától 2 órányira. Belépve egy pulttal találjuk szembe magunkat, körülöttünk asztalok. Innen vezet felfelé egy lépcső, ott találhatóak a szállások. A lenti helyiségből a bejáraton kívül 4 ajtó nyílik, az egyik mögötti teret csak a személyzet használja ( raktár, iroda, konyha, és háló rész van itt kialakítva), a másodikat kinyitva az udvarra juthatunk, a harmadikon keresztül a fürdőház részére juthatunk el, a negyedik pedig egy mosdót rejt.

**Hyuuga Oyoki** Vas. Ápr. 05 2020, 14:13

Oyoki izgatottan várta a falu vezetőjének ítéletét. Azt sejtette ugyan, hogy a bizalom nem fog a kis beszédétől azonnal kialakulni, de azt nem tudhatta, hogy vajon fenyítést kap, küldetést, vagy csak szimplán el lesz zavarva. Nem kellett sokat várnia, míg az asszisztens jelezte neki, hogy befáradt a hokage irodájába. Őméltósága arcán mintha egy kis barátságos mosolyt vélt volna felfedezni, ami azt sugallja nincs olyan nagy bajban ifjú hősünk. A hokage hamar felvázolta a helyzetet, miszerint meg kell dolgoznia a bizalomért, és míg az ki nem alakul egy kísérő figyeli meg minden lépését. Ez szinte a legjobb forgatókönyv amiben Oyo csak reménykedni tudott. Az ítélet kihirdetése után egy ifjú kicsit izgága lány lépett be a szobába és lett bemutatva mint felügyelő. Gyors illedelmes köszönés után ismertetve lett a küldetésük, majd hamarosan útra is lettek bocsájtva.

~Emberi öntudattal rendelkező farkas? Érdekesnek hangzik, de inkább csak a képzelet egy absztrakt tréfája lehet. Ha jól tudom vannak olyan shinobik akik állatokkal működnek együtt, de erre itt most kicsit az esély. Annak se adnék túl nagy sanszot hogy farkas bábok lennének amiket távolról irányítanak… lehet csak valami biztosítási csalást akar elvégezni a fogadó tulaja, vagy csak valami gyermek csíny áldozata.~ Morfondírozott el Oyo a küldetésük részletein.

Ahogy kiléptek a Hokage irodájából a Yuko néven szólított lány máris elkezdte a Hyuugára szórni kérdéseit, majd hirtelen váltással inkább elsietett.

-Pe… persze menj csak.- Felelte Oyo szinte már csak a lány hátának. Kicsit furcsállta, hogy annak akinek meg kéne figyelnie csak így magára hagyja, és amúgy sem volt mit tennie, ezért kellő távolságból inkább követte a lányt. Nagyjából 150 méterre maradt le és a byakuganját keresztül igyekezett megfigyelni mi is lehet az a fontos dolga. Ha ezzel sikerrel jár akkor megpróbál még Yuko előtt a kapuhoz érni és onnan kezdeni közös kalandjukat. Az indulás után, újra elárasztotta Oyokit a lány a kérdéseivel és a fiú nem volt rest válaszolt is rájuk bőven.

- Nos kezdjük az elején, mert nem tudom mit tudsz rólam. Oyoki vagyok, de nyugodtan hívhatsz Oyonak. Huszonkét éves genin vagyok. Pár évet egyedül elvonulva éltem, hogy kicsit megkomolyodjak, és célt találjak magamnak. Testvéreim tudtom szerint nincsenek, vagy ha lenne is ilyen vérrokonom, akkor sem tekinteném annak őket, hisz nem vettek részt az életemben. Hobbim a különböző növények gyógyító és mérgező hatásainak vizsgálata. Legszebb élmény? Nem is igazán tudom. Optimista leszek és azt mondom majd ez a küldetésünk lesz az.- Mondta a végét kicsit elnevetve.- És rólad mit lehet tudni? Most perpilanat csak annyit tudok rólad, hogy Yukonak hívnak, és a megfigyelésem a feladatod, illetve hogy a szemeid gyönyörűek.-

~Én sem vagyok normális? Most flörtölgetek? Nesze neked nagy elvonulás

megkomolyodás, meg felnőtté válás. Akane miatt jöttél nagy részben, minek csinálod ezt? Talán mégsem tudtam minden téren megváltozni,~

A lány válasza után és ha azt látja rajta, hogy van még kedve beszélgetni, akkor Oyo elmeséli, hogy egy kis szigeten született, ahol szerzetesek éltek. Elmondja, hogy nem ismerte szüleit, és ez a vallási közösség talált rá még csecsemő korában. Mesél a shinobiról Hiien Ranakuról ki sokat segített a szerzeteseknek és ki végül magához fogadta tanítványként. Elmondja azt is, hogy sensei az Akatsukis Konnan elleni harcban halt meg nagyon régen, és utána Konoha fogadta be. majd kicsit részletesebben mesél arról, hogy Danzo próbája után elvonult a világ elől, és elmondja, hogy azért tért vissza, hogy a közösség szolgája legyen mert ebben látja az élet értelmét. Azt szándékosan kihagyja, hogy Byakugannal rendelkezik, hisz ha Yuko ezt esetleg nem tudja akkor rejthet még számára meglepetést, mit is takar az Oyokin folyton rajta lévő szemüveg. Két órás gyalogút után a hőseink megérkeznek a fogadóba. A fogadós asszonynak illedelmesen bemutatkoznak, ezután kérdezik a részletekről, de sokkal több információval nem lesznek ellátva.

-Azt még megkérdezhetem, hogy hány óra felé szoktak támadni az állatok és, hogy milyen gyakorisággal?- Kérdezi Oyo. Mikor Yuko várja, hogy mi tévők legyenek Oyoki a következő tervvel áll elő.

-Ha jól értelmeztem a Hokage szavait ezt a küldetést nekem kell végre, hajtanom és neked csak felügyelni kell engem, nehogy vaj legyen a fülem mögött. Én megpróbálok nyomok után nézni, de egy km-nél nem megyek meszebbre most. Ha akarsz tarts velem, ha viszont nincs kedved akkor kicsit pihend ki magadból az utat a fürdőben. A farkasok alapvetően éjszaka aktív állatok így az első estét bizonyosan itt töltjük majd támadásra várva.- Ezt követően Oyo elkezd nyomokat keresni, hogy láthassa merről jött a támadás és merre felé vonultak el. Ha észrevétlenül tudja Byakugannal is körbenéz kicsit mind a fogadóban mind a környékén hátha észlel valami különöset. Ha lehetősége nyílik rá a fogadós és Yoku chakráját is megnézi magának, hogy felmérhesse erejüket.

**Nohara Rin** Kedd Ápr. 14 2020, 19:36

//Hyuuga Oyoki//

A lány elfutott, s követve őt nem tapasztaltál semmi különöset, egyetlen furcsaság továbbra is az maradt csak, hogy így itt hagyott. Egy közeli üzletbe ment, ahol ha tovább figyeled őt csak annyit láthatsz, hogy beszélget valakivel, majd egy lapokkal teli borítékot vesz át attól a személytől, végül mosolyogva kirohan.

Az utazásotok meglepően beszédesen telt, először te feleltél a sablon kérdésekre, melyekre bólintott, majd amint a flörtölős részedhez értél enyhén elpirult, de zavarodottságát hamar átfordította egy halk kuncogásba, és már kezdett is mesélni magáról ezt-azt.

- Én egy 20 éves chuunin vagyok, szüleimnek egy üzlete van Konohában, még 15 évvel ezelőtt költöztünk ide, testvérem ugyan úgy mint neked, nem tudom, hogy van e...nem tartom valószínűnek. Én szabadidőmben leginkább rajzolni szoktam, de őszintén nem bővelkedem azokban az órákban, amiket magamnak oszthatok be. Hmm, igazából nem tudom mit mondhatnék, de ha neked van még bármi, amit megosztanál, akkor mondjad, kíváncsi vagyok… végül is, most úgy is egy ideig egy csapat leszünk, nem árthat, ha ismerjük a másikat.- Minden szavából áradt a kirobbanó energia, és az őszinte érdeklődés feléd. Úgy hallgatott téged, mint egy gyermek a kedvenc legendáját.

A fogadósnő zavartan oldalra nézett az újabb kérdések után, gesztusai olyanok voltak, mint aki azt akarná mondani ‘Nem vagyok erre méltó.’ Pár néma másodperc, s csak utána közölte veletek az információkat, amikről tudott.

- Az állatok, mondhatom többes számban, mert szerintem nem egyről van szó, éjfél után nem sokkal támadnak, hetente általában 2-3 alkalommal, oh, és egyébként az egész úgy...egy hónapja kezdődött. Talán korábban kellett volna jeleznem, és segítséget kérnem… de már mindegy.- Pillanatnyi csalódottság formázódott ki arcán, de a hölgy ezen hamar erőt vett, és próbálta az optimizmust mutatni kifelé újra. - De legalább most ti itt vagytok.- Szavaiban ismét csodálat érződött, olyanok voltatok neki, mint valami megmentők. Megnézve chakrarendszerüket megtudhattad, hogy a megbízóé olyan, mint egy civilé, míg társad erejét ez alapján a sajátod fölé tudtad belőni.

A tervet kitaláltad, és Yuko egyetértését fejezte ki, viszont egyedül kellett körülnézned a területen. A felügyelőd, mégsem tartott veled, mint aki félvállról venné a feladatát. A környező természetben semmi érdekeset nem találtál egy régi gyermek papucson kívül. A fák kérgét néhol karmolások díszítik, a talaj leginkább farkas lábnyomokat őrzött meg.

(...)

A nap már lenyugvóban volt, s te megint ott voltál Yuko mellett, koncentráltatok minden figyelmeztető jelre. Hajnali egy óra, két halk vonyítás, és ennyi, nem több.

(…)

- Hoztam nektek reggelit, gondolom most már aludnátok, de...azért megkérdezem, jutottatok valamire? Láttatok bármit? Kaptatok el bármit? Jó lenne, ha vége lenne ennek az egésznek.- A nő reménykedett, de a megoldás még nem állt rendelkezésre.

Mit teszel? Talán a vonyítás helyszínét nézed meg? Vagy talán más irányba kéne haladni, talán átvitt értelemben is?

**Hyuuga Oyoki** Csüt. Ápr. 16 2020, 14:04

//Rin//

Sajnos az első nap nem szült túl sok eredményt. Nyomokat ugyan lehetett találni, ami bizonyíthatja, hogy farkasok élnek a közelben, de este semmilyen támadás nem érkezett. Oyo és Yuko az este nagy részében fent voltak, és míg figyeltek kicsit jobban megismerték egymást. A genin elmesélte élete történetétt. Mesélt arról, hogy egy szigeten élt, amit szerzetesek laktak, és hogy úgy téved, a shinobik útjára, hogy egy vándor ninja Hiien Ranaku maga mellé fogadta. Szavaiból áradt a tisztelet volt sensei felé. Elmesélte azt is, hogy Hiien egy jutsetsu volt és egy küldetésen, ahol az Akatsuki egyik tagját Konnant kellet levadászni, feláldozta magát a csapatért. S bár ő meghalt, így megtudott menteni mindenkit. Mesélt róla, hogy utána Konohaba költözött és a falunak kezdett dolgozni, és a lányról ki elsődleges társa volt akkoriban Nara Akanéról is sokat mesélt. Ha Yuko is szívesen mesél többet persze örömmel meghajlgatja majd mikor a pihenésben rákerül a sor álomra hajtja a fejét.
Reggel a fogadós ébresztette a kis csapatott. Finom reggelit és pár kérdést hozott magával.
-Találtam farkasokra utaló jelet az erdőben, és este is lehetett hallani, hogy a közelben vannak. Mivel támadás nem történt ezért sokkal közelebb még nem kerültünk a megfejtéshez, de dolgozunk az ügyön, és amíg itt vagyunk addig legalább biztonságba tudhatja magát. – A mondat vége felé igyekszek egy megnyugtató mosolyt küldeni a fogadós felé.
-Yuko ha nem gond kérnék tőled egy szívességet. Keresd fel a közeli épületek lakóit és érdeklőd meg tőlük tapasztaltak e hasonló támadásokat. Én addig további nyomok után kutatok és esetleg a már meglévőket igyekszem lekövetni. Sötétedéskor újra tudunk itt találkozni. - Ha a lány beleegyezik Oyo kicsit magára hagyja hadd tudjon össze készülni. Addig is egy eldugott helyen aktiválja byakuganját ám most új ötlettől vezérelve kezd el keresgélni. Megpróbálja a klán képessége segítségével megtekinteni azokat a lapokat, amiket a lány még Konohaban vett át. Nem is tudja miért, de érdekli a tartalma. Ezt követően a házat is alaposabban átnézi van e rejtett szoba, vagy föld alatti út, estleg bármi szokatlan. Ha nem talál semmi a tegnapi lábnyomokat igyekszik lekövetni szemivel pásztázva a közeli területeket. Ha ma sem talál semmi számöttevőt akkor szed egy kis csokor virágot és némi gyümölcsöt majd, vissza térve a fogadóba készül az éjszakai készenlétre. A csokrot egy vázába teszi és társa szobájában hagyja, a gyümölcsöket meg vacsora gyanánt elfogyasztja. Esetleg, ha ideje engedi egy szolidabb erősítő edzésbe belekezd.

**Nohara Rin** Pént. Ápr. 24 2020, 19:14

Hyuuga Oyoki

Az éjszaka azon része, melyben mindketten ébren vártátok az esetleges támadást szintúgy beszédesen telt, mint utazásotok. Az idő előrehaladtával láthattad rajta az álmosság jeleit, ásítások, hosszú pislogások, egyre görnyedtebb hát. Kisugárzása az effajta gesztusaiban is jól megnyilvánult, egy játékos kislány, aki közben mégis csak a felügyelőd. Mesélésedet úgy hallgatta, mint aki még soha nem találkozott hasonló kaliberű történettel, viszont ő most nem osztott meg semmi újat veled. Egyik Akanés sztorizgatásod végén azonban lassan felállt a székből, és szépen, komótosan megköszönte neked megosztásaidat, majd nyugovóra tért.

- Értem… remélem mihamarabb lesz megfejtés a problémára, de én most hagylak is titeket, hogy nyugodtan tudjátok folytatni a nyomozásotokat.- Mondta reménnyel az arcán a hölgy, kit már csak egy biztató mosoly egy shinobitól is meggyőzött afelől, hogy minden rendben lesz. A nő távozása után ismét kettesben maradtatok Yukoval, és a terv máris rendelkezésre állt általad.

- Rendben, örömmel megnézem őket, viszont… vigyázz magadra, még mindig nem tudjuk egészen pontosan mikkel állunk szembe, hányan vannak, és milyen pusztításra képesek.- Hangszínén a szokástól kicsit eltérő érzelmeket vélhettél felfedezni, nem volt benne az a naivnak tűnő gyermek, sokkalta inkább hasonlított egy érett, megfontol vezetőjére.

Byakuganod aktiválva Yukot épp írni láttad azokra a bizonyos lapokra. Fehér szemeiddel láthattad, hogy egy jelentés van készülőben rólad, semmi különös igazából, veled kapcsolatban egyelőre nincsenek kételyei, a küldetéssel viszont más a helyzet. Papírra vetette, hogy ő nincs meggyőződve arról, hogy ezek egyszerű farkasok volnának, de még nem akar semmit feltételezni, ugyanis ez csak egy megérzése, de szerinte valami bűzlik itt, s valami többről van szó. Amint befejezte odament ablakához, s kinyitva azt a párkányra egy sólyom szállt. A jelentést hátára rögzítette, majd eleresztette, hogy tegye, amit tennie kell. Az épületet pásztázva semmi nem odaillőt nem találtál, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden valóban idevaló. Talán nem minden az, aminek látszik.

A lábnyomok szépen kirajzolódtak a földben, egy- egy volt, melyet nem tudtál tisztán kivenni, de a lény útvonala egyszerűen követhető maradt. Egy hegy falában egy bemélyedéshez vezetett, nem igazán nevezhetted volna barlangnak, de tere pont elégnek bizonyult valamiféle tábornak. Az itt lévők gyorsan távozhattak, néhány pokróc a földön, a tábortűzhöz a fák a helyükön, és néhány edény elszórva. Körülnézhettél volna jobban is, de valaki nem hagyta ezt, társad jelent meg hirtelen melletted, kinek érkezésére számíthattál, ha kekkei genkaiod éppen használtad.

- Azonnal vissza kell mennünk, éppen a környező épületekhez indultam, amikor megkaptam az értesítést, hogy csatlakoznak hozzánk még ketten, és… fogadnunk kéne őket, hogy kitaláljuk mi legyen. Ha van bármi, ami nagyon sürgős itt, maradhatsz, de… azért gondoltam jelzem neked is.- Kissé hadart, ha nem volna ninja már rég lihegne. Kérdésként merülhet fel benned, hogy mégis hogy talált rád, de ezt nem igazán akarja megosztani veled, egyelőre. Amennyiben ellenkezel kérésével, és maradni óhajtasz, arcán hirtelen szigor jelenik meg.

- Úgy értettem jössz, az csak illedelemből való felajánlás volt, hogy neked nem kell megjelenned.- Némi indulatot érezhettél szavaiban, melyet nála eddig még nem tapasztalhattál.

Uzuchi Reito

Reggel hat óra s valaki máris kopogtat az ajtódon. Türelemmel vár, míg kiérsz. A küszöb előtt egy fegyelmezett vonásokkal rendelkező shinobi állt, kinek alap kisugárzására rásegítettek hideg kék szemei. Mikor megpillantott téged egyből belekezdett abba, amiért jött, úgy tűnt nem akar egy percet sem eltékozolni.

- A nevem Eigo Dan. Azért jöttem, mert a hokage utasítása szerint mától, ha más nem, de ideiglenesen a csapatomba tartozol, melynek másik két tagja jelenleg egy küldetésen van, így nekünk is utánuk kell menni. Az egyéb információkat majd akkor osztom meg veled, mikor már a többiek is jelen lesznek. A kapunál pontosan két óra múlva találkozunk, legyél pontos, és készülj fel. Van bármi kérdés?- Amennyiben van, arra reagál, majd elhagyja lakhelyed, így te újra egyedül vagy otthon. Ez a rád törés hirtelen érhetett, s talán nem éppen boldog érzéseket keltett benned, mert ez azt jelentette, hogy ha más nem, legalább ideiglenesen ki lettél ragadva jelenlegi csapatodból. A szabad idődet, ami a találkozóig volt hátra, azzal tölthetted, amivel akartad, bár a korai időpont miatt még csak néhány élelmiszer üzlet ajtaján lógott a “nyitva” tábla, így ha fegyvert akartál volna vásárolni, azt nem tudtad megtenni.

A kapunál várt rád újdonsült senseied, aki a bő két órás út alatt egyetlen egy kérdést tett föl neked, azt is az elején, s az is csak egy szóból állt, ‘Indulhatunk?’. Ha próbáltál volna beszélgetést kezdeményezni nem vett benne részt túl kommunikatívan, leginkább csak tő mondatokban vetett oda neked egy választ,s így az utazás egy örökkévalóságnak tűnhetett. A táj a megszokott külsőt viselte, fák vettek körül, s néha egy-egy madárcsicsergést kaphattál el. Megérkezve célállomásotokhoz a fogadó előtt két személy várt már rátok, egyik egy fehér hajú, mosolygós lány, a másik pedig egy fekete, sötétített szemüveges srác képében. Őket kaptad most Rinék helyett, az egész helyzet különös részletekkel bírt. Már csak ránézésre is mindkettejük erősebb, tapasztaltabb, és idősebb volt, sőt, az is feltételezhető, hogy tudásukat tekintve bármelyikük lehetett volna tanárod, miért te kellettél ide harmadiknak?

Oyoki & Reito

Mielőtt bármelyikőtök is bemutatkozhatott volna, a fekete hajú férfi tette meg, mint a csapat a feje.

- A nevem Eigo Dan, annak, aki nem ismerne. Most kérlek titeket, hogy mutatkozzatok sorba, nem vagyok kíváncsi semmilyen hobbira, egyéb információra, nem hiszek ezekben a kényszeres ismerkedésekben, majd idővel úgyis mindenki elmondja, ha akarja, és még ez a felállás lesz.- Rideg, és határozott módon hagyták el száját mondatai.

- Engem meg hívjatok csak Yukonak.- A nő nemű társatok energiabombaként közölte veletek ezt a néhány szót, leírhatatlanul izgatottá válhatott ettől az egésztől, mely leginkább szélesre húzott ajkain volt látható. Miután mindkettőtök megtette ezt a formális lépést, a sensei adott hangot a még elmondandó dolgoknak.

- Szóval, a küldetés adott, nem tudom pontosan mire jutottak eddig, kérlek miután befejeztem, ismertessed mondjuk te, Oyoki. A csapat létrejöttének oka egyszerű, a megbízó további embert kért az ügyhöz, s mivel a falu vezetősége már komolyabb problémát sejt, engem küldtek, viszont jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor hogy jön ide Reito? A válasz egyszerű, a küldetést nem minősítették C szintűnél nehezebbnek, ugyanis konkrét információk tudtommal nem állnak rendelkezésre arról, hogy mekkora is a veszély. Az élen álló shinobik nem akartak fölöslegesen még egy erősebb ninját ideküldeni, így véletlenszerűen választottak egyet a geninek közül, s rád esett a választásuk Reito.-

Amint megosztotta Oyoki a szerzett tudást, a fogadós hölgy állt mellettetek. Ki tudja mióta lehetett ott, úgy volt jelen, mint aki észrevétlen.

- Nem akartalak megzavarni titeket, de… gondoltam most, hogy itt vagytok mindannyian elmondhatom azt, amit még tapasztaltam. Azt, hogy ti mit tudtok, egy részét hallottam őszintén szólva, de nem ez a lényeg most. Volt egy rémálmom, amiben találkoztam a farkasokkal, és mindenkit széttéptek a környező épületben, majd a végén.. engem is megöltek, biztos egy látomás volt.- Szövege elején még csodálattal beszélt, viszont éjszakai terrorjánál szeméből félelem tükröződött, keze enyhén remegett. - Asszem most ideje visszamennem, a munka vár.- A végére közömbös hangulattal távozott, s ezzel levegőben hagyta nektek az álmát, s az azt körüllengő kérdéseket.

- Mihez kezdjünk? Bármi felvetés? Hivatalosan nekem kéne kiadnom az utasításokat, de szeretném, ha mint egy csapat dolgoznánk, és én vezetői hatalmamat csak akkor használom, ha szükséges.- Bár mostani hozzászólása picit barátságosabbnak tűnhet, mint az eddig általa elhangzottak, hideg hangja megmaradt. Talán a logika miatt mondta csak ezt? Ki ő valójában? Viszont ami most fontosabb kérdés, mit tesztek most? Merre akartok kutakodni? Mik a meglátásaitok?

//Akkor mostantól a kalandban,- a megbeszéltek alapján-, együtt fogtok részt venni. Karaktereitek közti párbeszédet, karaktereitek cselekvését nyugodtan megbeszélhetitek egymással természetesen. Ha bármilyen probléma merülne fel, nyugodtan írjatok.//

**Hyuuga Oyoki** Vas. Ápr. 26 2020, 12:31

//Rin, Reito//

Még egy eseménytelen este telt el. Oyo és Yuko kellemesen elbeszélgettek, de a várakozás feszültsége megült a levegőben. ~Ez így csak felesleges időpazarlás. Nincs semmi gyanús, nincsenek támadások. Vagy a probléma megoldódott magától, vagy komplexebb, mint elsőre gondolnánk. A farkasokat nem kéne, hogy a jelenlétünk vissza tartsa hisz ösztön lények. Lehet, hogy egy farkasokkal kooperáló ninja klán áll a háttérben? Vagy csak valaki farkasnak álcázva tör borsot a tulajdonos orra alá? A fene se tudja, de kezd kiidegelni a tétlenség. ~ Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a genin fejében elalvás elött.
Másnap a reggeli után, megvolt az aznapi terv. Oyo követi a nyomokat, míg Yoku a környéken lévő házakat keresi fel, és érdeklődi meg, hogy ott is történtek e hasonló események. Indulás elött az ifjú Hyuuga klánképességének segítségével még látta, hogy a lány egy jelentést írt a falúnak. A levél átlagosnak mondható volt, de azt nem értette Oyoki, hogy mi miatt tarthatja társa veszélyesebbnek a küldetést, hisz jelenleg még semmilyen konkrét információt nem találtak erre nézve. Mikor külön váltak újra felfedezhető volt Yuko hangjában az aggódás és a genint egyre jobban zavarta az-az érzés, hogy valami nagyon egyértelmű dolgot nem vesz észre.
A nyomok követése nem okozott túl nagy kihívást, és az aktív byakugannal sem látott semmi plusz árulkodó jelet. Jó pár száz méter után, egy barlangszerűséghez vezettek a nyomok és az ott látott pokrócok és egyéb embereknek való holmik arról árulkodtak, hogy egy ideiglenes táborhely lehetett, amit gyorsan elhagytak. Oyo próbált arra utaló jeleket keresni, hogy az itt táborozókat vajon megtámadták-e, de mielőtt komolyabban elmerülhetett volna a helyszín elemzésében Yuko újra feltűnt és tájékoztatta, hogy csapatuk nemsokára bővülni fog.
-Persze mehetünk, bár nem tudom miért küldenek erősitést hisz még nem tudunk semmi konkrétat. Vagy valami elkerülte a figyelmem? –
Vissza érve a fogadóhoz nem kellet sokat várni és a távolban feltűnt két idegen shinobi kik egyre közeledtek. Nem volt kétséges, hogy ők az erősitést, hisz mind kettő avar rejteki fejpántott birtokolt. Az egyik egy kis srác volt, míg a másik egy komor ábrázatú fekete hajú férfi. Hamar egyértelművé vált, hogy a feketehajú az új főnök a házban és nem igazán módszere a fecsegés. A bemutatkozás igen hideg hatású volt, hisz mindenki csak szépen felsorolta a nevét. A csapatvezető Dan, míg a kölyök neve Reito volt. Oyoki egy röpke pillanatig elszégyelte magát ahogy a tinédzser srácot elnézte. Elvégre itt áll négy shinobi. A legidősebb és a csapat vezetője jó eséllyel egy jounin, míg a közel vele egykorú lány is chuunin. Erre itt van ő meg a srác, akinek épp csak leszálltak a heréi, van közöttük vagy hét év és pozíció szerint egy szinten vannak. Ez bizony nem Reito hibája, Oyo élete csúszhatott valahol nagyon el, hogy még mindig a geninek táborát erősítette.
-Ismertesd te, mondjuk Oyoki.- Mondta Dan és Oyo hamar felkapta fejét neve hallatán.
-Sajnos túl sok információról egyelőre nem tudok beszámolni. Az elmúlt két nap nem történt támadás. A hangok és nyomok alapján valóban vannak a környéken farkasok, de rendellenes viselkedésre utaló jelet egyelőre még nem találtunk. A nyomokat vissza követve találtunk egy feltételezhetően táborhelyet, és a jelek arra utaltak, hogy hamar el lett hagyva. Illetve Yoku felkereste a közeli épületek lakóit és elvileg kikérdezte őket, de ez viszonylag friss feladatt volt, így az ott tapasztaltakról még én sem kaptam információt. - Mondata végén Yokura nézett, átadva neki a szót. A jelentések után, mondhatni semmiből feltűnt a fogadó tulajdonosa és elmesélte rémálmát miben széttépik a farkasok. Oyoki nem igazán hisz a jövendölésekben, de az felkeltette az érdeklődését, hogy egy ilyen civil mégis, hogy tudta meglepni őt, és hang nélkül mögéjük osonni. A fogadós tájékoztatás után Dan kikérdezte a csapatott, hogy milyen stratégiával próbálkoznának és Oyoki szólalt meg először.
-Úgy vélem, hogy két részre kéne szakadnunk. Az A csapatnak fogadó és környékén kéne lennie, hogy az esetleges támadáskor legyen itt egy védő egység. Ezt megtoldhatnák azzal, hogy a közelben pár csapdát kihelyeznek hátha az egyik farkas beleesik. Illetve a szállásunkat is érdemes lehet tüzetesebben átnézni. Hátha találunk valami indokot, hogy miért pont ezt az épületet támadják. Míg az A csapat ezt csinálná a B csapat folytathatná a nyomok követését, és felkutathatná, pontosan hol is a falka helye, miért van rendellenes viselkedésük, és mennyien vannak. Ha lehet én az A csapatba lennék és a hazát venném szemügyre jobban. - Mondta Oyo az elképzeléseit majd, teret biztosított a többiek véleményére is. Míg a terv megalkotódig Oyoki a két új jövevény erejét is felméri a klán képességével, hogy több információja lehessen, és ha az egyeztetés után engedélyt kap rá a ház minden egyes centiméterét átfésüli. Szemeit használva keres rejtett nyomokat, járatokat mindenfajta szokatlan vagy rendellenes dolgot.

**Uzuchi Reito** Vas. Ápr. 26 2020, 14:52

~ Ki lehet az ilyen korán? Végre van egy szabad napom és még akkor sem tudom kipihenni magam… ~ Morgolódott magában Reito és szemét törölgetve, ásítozva elindult lefelé a lépcsőn, hogy ajtót nyisson.
Mikor ajtót nyitott látta, hogy nem egy átlag emberről van szó, hanem shinobiról. Feltételezte, hogy nála jóval magasabb szintű lehet, és nem akármilyen indokkal állhat az ajtajában. Nem tudta, hogy esetleg őt vagy édesanyját keresi, ezért kihúzta magát az alábbi kérdéssel fordult hozzá első körben:
- Miben segíthetek? - miután a sensei tájékoztatta tudta, hogy a kapott utasítást egy parancsuralmi rendszerben nem lehet felül írni. Nem tetszett neki, hogy nem a saját csapatával kell mennie, de mivel úgy volt vele, hogy egy küldetés erejéig ezt ki tudja bírni, így érzelmeit nem hagyta, hogy a felszínre kerüljenek. Pár kérdést tett csak fel a mesternek:
- Hány napra készüljek? Milyen ruházatot és felszerelést tegyek el? - Miután válaszait megkapja tiszteletteljesen elköszön újdonsült csapatkapitányától és felmegy, hogy felszerelését összepakolja. Mivel még van két órája oda érni, egy 20 percet gyakorol a szobájában lévő fabábun, majd elmegy tussolni. Megélezi kunai-ait és shuriken-eit. Elcsomagolja szokásos felszerelését, kb . 3 napi ruhát rak el a jelenleg viselten kívül, egy liter vizet enged a kulacsába, amit szintén belepakol a táskába. Ha talál otthon lámpát, öngyújtót, azokat is a táskájába teszi, végtére is nem lát a sötétben. Ezt követően elindul, útközben még gyorsan eszik valami gyorskaját az egyik útba eső büfében.
Mikor megérkezett nem tudta eldönteni, hogy a sensei csak mérges vagy alapjáraton ilyen karót nyelt fejet vág mindig.
- Indulhatunk? - Kérdezte Dan sensei. Reito már teljesen ébren volt, előtört maximálisan energikus énje, és határozottan, kissé már hangosan is válaszolta:
- Természetesen! Már alig várom…
Az út során Reito érdeklődött jövőbeni társairól, a küldetés jellegéről, ám Dan sensei tőmondatai arról árulkodtak, hogy nem igazán akar beszélni a nála szemmel láthatóan jóval fiatalabb shinobival. Ettől függetlenül Reito számára kellemesen telt az út, szeret a természetbe kimozdulni, a madarak énekével teli erdő meditatívan hatott rá. Mivel a sensei nem volt túl beszédes így az út hátralévő részében csak maga elé bambult.
Mikor a fogadóhoz közeledtek, egyre nagyobb izgatottsággal várta, hogy megismerje csapattársait. Noha nem örült annak, hogy most kivételesen nem a megszokott csapatával kell lennie, feltehetően az ingerszegény út csigázhatta fel.
Mikor megérkezetek egy gyors pillantást vetette a több szintes fogadóra, majd figyelmét maximálisan a senseire és új társaira fordította. Látta, hogy két társa jóval idősebb nála. ~ Vajon mit keresek én itt? Jóval idősebbnek tűnnek ők itt ketten, a senseiről nem is beszélve. Le merem fogadni, hogy harci tapasztalatuk és tudásuk is jóval nagyobb az enyémnél , de az is lehet, hogy elismerik a képességeim és azért vagyok most itt mer alkalmas vagyok arra, hogy komolyabb feladatokat is rám bízhassanak. ~
Miután a sensei rövidre vágva az ismerkedést bemutatta őket egymásnak és tisztázta Reitóban, hogy a véletlennek köszönhető a jelenléte a fiatal genin szemmel láthatóan egy pillanatra megszeppent: ~ Pedig már kezdtem reménykedni. Nem baj. Még ha lassan is, de egyre jobb leszek és el fognak ismerni ~.
Ezt követően illedelmesen két új társához szólt:
- Yuko-san. Oyoki-san. - fejét biccentette két társa irányába, minimális meghajlást imitálva - Örülök, hogy megismerhetlek benneteket. - Reito reménykedett, hogy az első benyomás róla pozitív lesz, mind a sensei, mind társai irányából.
Miután ismertették Reitóval a küldetés részleteit, kissé ledöbbenten állt, hogy a szemmel láthatóan magasabb szinten álló társai sem jutottak semmilyen nyomra. Egy pillanatnyi csend követte a beszélgetésüket. Reito nagyon gondolkozott mit is kéne tenni. Kíváncsi volt arra, hogy máshol is voltak-e farkas támadások. Furcsállta, hogy amióta két társa a fogadóban van, nem történt támadás. Eszébe jutott az is, hogy talán ki kéne deríteni, hogy honnan jönnek a farkasok. ~ Farkasos falkacentrikus állatok, biztos van egy hely ahol napközben megpihennek. ~ Gondolta Reito.
Elmélkedéséből a fogadós hölgy hirtelen feltűnése rázta fel, ha nem lenne shinobi biztos, hogy megijedt volna. Így csak egy pillanatnyi döbbenet ült az arcára, majd egy mély lélegzetvétel után figyelte a körülötte lévők párbeszédét. A fogadósnőt meghallgatta, azonban csodálkozott, hogy a kezdeti rettegése a beszélgetés végére alábbhagyott. ~ Nem tartom valószínűnek, hogy ez a hölgy valóban a jövőbe látna, bár ki tudja… De ha ez igaz is és tényleg a jövőt látta álmába, furcsa, hogy annyi életösztön nincs benne, hogy összeszedje a cuccait és elmenjen. ~ Miután a fogadós hölgy távozott, gondolatait megosztotta társaival és a sensei-jel.
- Mihez kezdjünk? Bármi felvetés? - kérdezte a mester a három beosztottat az nyomozást illetően. Mivel Reito volt a legfiatalabb, így megvárta, hogy idősebb társai vessék fel ötleteiket először.
- Egyetértek Oyokival. Nekem is több dolog fordult meg a fejelemben, amit egy csapatként nem tudnánk hatékonyan végrehajtani. Én is utána járnék, hogy honnan jönnek a farkasok. Másrészt viszont én szívem szerint szemmel tartanám a fogadós hölgyet.
Miután ötleteit felvetette, nem szerette volna megmondani, hogy milyen feladatra osszák be, ezért csak türelmesen várta társai és a sensei reakcióját.
Míg a terv körvonalazódik és nem döntenek arról, hogy ki megy a farkasok után kutatni, addig ha van rá lehetősége, kipakol a szobájába és chakramanipulálási gyakorlatot végez, bemelegítve ezzel az esetleges későbbi mozgásra.

**Nohara Rin** Vas. Május 03 2020, 23:02

Hyuuga Oyoki & Uzuchi Reito

A közös ötletelés, megosztás elkezdődött, Oyokiban visszhangozhattak a társa szavai, melyet a visszaindulás előtti kérdésre adott:

- A figyelmedet semmi nem kerülte el tudtommal, az, hogy pontosan miért jönnek...még én sem tudom, de van egy olyan érzésem, hogy nem marad titok már sokáig.- és ez így is lett. Reitoék még holmijukat sem tudták lerakni, bár tény, hogy három naphoz szükséges felszerelés egy ninja számára nem nagy teher, maga a sietség mindenképp érdekes. Látszólag Dan nem vette félvárról ezt a küldetést, noha az elmondottak alapján nem tűnt olyan nagy fenyegetésnek.

- Öhm, épp az épületekhez tartottam, amikor jött a hír, de ezt mondtam is neked Oyoki.- egy szúrós pillantással jutalmazta, hogy nem emlékeztél erre- Így sajnos nem tudtam kikérdezni őket.- Végén kicsit sajnálóan oldalra nézett, mintha egy gyerek vallotta volna be mulasztását. Csak kettőtök dobott fel első körben valamilyen felvetést, mire a parancsnokotok bólintott egyet, majd határozott, hideg hangon ezt szöveg is kísérte.

- Egyetértek veletek én is. Reito neked valóban nem lenne tanácsos a környéket egyedül járnod, márpedig a az Oyoki terve szerinti B csapatnak ez lenne a feladata. Meg kell nézni azt a barlangot is, mivel Yuko te már tudod hogy hol van, így mehetnél te oda, ha nincs kifogásod. Én beszélhetek a környéken élő lakosokkal, hátha tudnak valami újat mondani. Így akkor mindketten itt tudtok maradni, ahogy akartátok, ez így megfelel?- Leginkább Yukoval kereste a szemkontaktust, tőle várt éppen igazán visszajelzést, ugyanis ti már mondtátok, hogy a fogadó körül maradnátok szívesen.

- Persze, hogy jó… viszont tudja.- A húszon éves genin felé biccentett egyet.

- Nem lesz baj, amiatt ne aggódj.- nyugtatta a fehér hajú lányt. - Viszont ti akkor nyugodtan állíthattok akár csapdákat, este hatkor találkozunk, viszont ha vészhelyzet adódna, akkor ne aggódjatok, tudni fogunk róla.- A parancs adott volt, már csak a megvalósítás várt rátok. Miután Dan ledobta a fölösleges cuccát az egyik szobába, elindultak a saját kis feladatukat tenni. Oyoki fejében élesen élhetett a bemélyedés képe, nem volt vér, nem volt eldobott fegyver, ha támadásnak is esett áldozatául az itt pihenő csoport, nyoma első ránézésre nem maradt. Az egész szituáció különös.

A fekete hajú shinobi klánörökségével elkezdte átfésülni az épületet. Eredményed hasonlított ahhoz, mint amit először tapasztaltál, semmi különös, a berendezési tárgyakban, vagy ha van is, az nem észrevehető, azonban a falakban valami furcsaság volt, ami persze még nem jelentett semmit. Az emeleten lévő szobaelválasztók meglehetősen újabbnak tűntek, mint a többi fal. A hátralévő időt azzal töltitek, amivel akarjátok, de nyilván tanácsos kutakodással. A fogadósnőt szemmel tartva tapasztalhatjátok, hogy néha ideges, csak fel-alá járkál, de semmi egyéb. Talán csapdát kéne állítani? Vagy a fogadóval kapcsolatban kéne kérdezősködni? Esetleg a személyzeti részt kéne megnézni? A döntés a tiétek.

//Kérlek titeket, hogy a következő posztban, hogy mit tesztek,-ha a lehetőség adott-, beszéljétek meg, hogy mit tesztek, így azt is le tudjátok már írni, hogy a karakteretek az adott cselekvést,-ha más nem-, de megpróbálja végrehajtani. A karaktereitek közti párbeszéd engedélyezett, így ha akarjátok mesélhetnek közben egymásnak magukról.//

**Hyuuga Oyoki** Hétf. Május 04 2020, 19:49

//Reito, Rin//

A csapat elég hamar kitalálta a stratégiát, és mindenki elindult a saját dolgára. Oyoki kicsit szomorúan vette tudomásul, hogy a szépséges Yuko helyett egy kölyökkel kell most össze dolgoznia, de hát abból kell dolgozni, ami van.
-Reito igaz? Most, hogy csapattársak lettünk érdemes lehet kicsit jobban megismerni egymást. Mint tudod én Oyoki vagyok, és nemrég tértem csak vissza a falúba… mondhatni ez amolyan teszt jellegű megbízás nekem. Az elmúlt pár évet elvonulva töltöttem a lelki fejlődésemre koncentrálva. Specialitásom a mérgek készítése és használata, így, ha harcra kerülne sor, kérlek kerüld el az általam létrehozott füstöket és csak óvatosan a nyúlj a fegyvereimhez. Van persze ellenanyagom, de nem szeretném, hogy kellemetlen meglepetés érjen téged. Kicsit megtévesztő lehet neked, hogy genin vagyok én is, de hidd el, ha ellenféllel akadunk szembe a chuninokat megszégyenítő sebességgel fogom őket lecsapni. Rólad mit lehet tudni ifjú barátom? – Érdeklődött Oyo és a bemutatkozásából ezúttal is szándékosan hagyta ki klánjának a megemlítésétt. Mindig is hit benne, hogy nem csak a technikák tárháza határozza meg egy shinobi erejét, de az is hogy mennyi meglepetést képes tartogatni. Barátságos mosolyt eresztett Reito felé, hogy a srác érezhesse, hogy megfelelő közegbe került. Beszélgetésük alatt is próbáltak úgy helyezkedni, hogy a fogadós hölgyet szemmel tudják tartani, ám az semmi említésre méltót nem csinált. Mikor Rei befejezte mondandóját Oyoki így folytatta.
- Mivel te vetetted fel, hogy érdemes lehet a fogadóst is megfigyelni ezért, ha neked nem gond ezt inkább rád bíznám. Ha tudod egy kicsit faggasd ki, minden információ fontos lehet. Addig én elhelyezek pár csapdát a fogadó körül, és átnézem az épületet. - Ha Reito is beleegyezik akkor Oyoki a fogadó átnézésével folytatja. Már párszor szemügyre vette, de valami nem engedte nyugodni és most byakuganja segítségének hála rájött mi is zavarta eddig. Pár fal újabb építésűnek tűnt, mint a többi. Ez nem szokatlan, hisz egy ilyen jellegű ingatlan gyakran kell felújítani, de azért csak jobban megvizsgálta hátha talál benne érdekesebb nyomokat. Próbált rejtet járatokat is keresni, bár azokat nagy eséllyel szemeivel ki kellet volna már rég szúrnia. Ezt követően a személyzet helységeit nézte át. Ameddig tudott elment, de ha nem tud bejutni valahova akkor csak szemeire támaszkodva tudd belül körbenézni. Miután itt is végzett kiment és pár csapdát állított fel az épület ötven méteres körzetében. A csapda alítást kicsit tematikusra csinálta. Ötven méteres sugarú kör peremén olyan kelepcét állított, amit egy shinobi könnyen kiszúr, de az állatok nagy eséllyel bele esnek. Egyszerű gödrök voltak ezek. nagyjából egy méter mélyek az aljukon kiélezett dárdák álltak. A gödröket faágakkal fedte le és az ágakat falevelekkel takarta le. Egy embernek szembe ötlő a túl szabályosan lehulló levelek, de az állatok ezt nem képesek felfogni. A második csapda hullám a körgyűrű huszonöt méteres peremén helyezte el. Itt már farönköket és drótot használt elsősorban. Egyszerű mechanikájú volt, ha a megfeszített drótra rálép valaki akkor az kioldja a fent rögzített rönköket, amik így az áldozatra rázuhannak. Embert ezzel nem lehet ölni, de megsebesítésre alkalmas és kellő zajjal jár. Mikor mindennel végeztt vissza tért a fogadóba Reitohoz és a fogadóshoz, pár kérdést ő is feltett.
-Asszonyom? Mikor újították fel az épületnek a különböző részeit és miért volt ez fontos? Illetve mióta az önöké ez a remek kis szálló és milyen története van? És még valami? Hol a személyzet? –
A válaszok után Reitotól is megkérdi majd hogy ő mire jutott, majd a csapat többi tagjának jelentése után ha vissza érnek, tervezhetik újra a stratégiájukat. Remélhetőleg valahonnan ezúttal sikerül érdemes információt szerezniük.

**Uzuchi Reito** Szomb. Május 09 2020, 10:59

Reitonak nagyon fura volt a szituáció. Jóval idősebb shinobikkal együtt dolgozni, akiket most lát először. Alapjáraton váratlanul érte a hirtelen indulás. ~ Nincs mit tenni. A maximumot kell kihoznom magamból így is. Legalább tanulhatok pár új dolgot is. ~ Elmélkedett Reito miközben hallgatta társai eszmecseréjét és várta a döntésüket.
- Rendben, sensei! – Nyugtázta a csapat kapitányának utasítását Reito. – Oyoki-sannal megbeszéljük, miként osztjuk meg egymás között a feladatokat.
Miután a csapatok leosztását megbeszélték, kettesben maradtak Oyokival. Reito kicsit kellemetlenül érezte magát, hogy társa szemét napszemüveg takarta. Dan és Yuko távozását követő pár másodperces csöndet Oyoki hangja törte meg, miután pár mondatot intézett Reitohoz, mely során bemutatkozott és az ifjú shinobiról kérdezett.
- Uzuchi Reito vagyok. A barátaim nyugodtan szólíthatnak Reinek is. Mit is érdemes tudni rólam, hmm? Őszintén szólva ritkán gondolkodtam ezen. Ha a harctéri tudásomra vagy kíváncsi, a tai- és ninjutsu az erősségem. Olyan vagyok, aki az első sorban szeret küzdeni. Sajnos fiatal koromhoz híven még nem ismerek nagyon erős és speciális technikákat, de remélhetőleg ez hamarosan fejlődni fog. Magamról annyit tudnék még elmondani, hogy egész életemben Konohában éltem. Itt is születtem. Kicsit több mint egy éve végeztem az Akadémián. Azóta aktívan végzem a rám bízott feladatokat/küldetéseket. – Válaszolt a feltett kérdésekre Reito. Nagyon érdekelte, hogy társa miért hord az épületben is napszemüveget, de nem akarta megkérdezni a viselésének okát. ~ Nagyon titokzatos shinobi lehet Oyoki, lehet nem kéne felbosszantanom azzal, hogy faggatom… Mindegy, most a feladatra kell koncentrálnom. ~
Miután Oyoki Reitot bízta meg a fogadósnő figyelésével, cuccait a szobába letéve el is kezdte a feladatát. Próbálta észrevétlenül követni őt, bárhová is ment, úgy tett, mint akinek épp arra van valami teendője. Amikor azonban tehette, igyekezett egy-egy ajtófélfa mögött elbújni, hallgatózott, figyelt. A figyelés közben, ha be tud menni megbízójuk szobájába, ott észrevétlenül megpróbál nyomok után kutatni, amik utalhatnak a támadásokra. Ha ideje és a szituáció engedi és voltak a fogadónak más vendégek is, ebben az esetben őket is megpróbálta kikérdezni egy kicsit. Érdeklődött afelől, hogy mióta tartózkodnak a fogadóban, tapasztaltak-e bármi furcsaságot ez idő alatt. Ha esetleg a támadásoknak volt a vendégek között szem-, illetve fültanúja, ebben az esetben őket arról kérdezgette, hogy mit tapasztaltak, a fogadósnő és a személyzet ez alatt az idő alatt mit csinált és, hogyan fejeződtek be a támadások. Miután a feladati végeztével Oyoki visszatér a fogadóba megosztja vele az általa tapasztaltakat.
- Oyoki-san! Úgy gondoltam, hogy az este későbbi részében jó lenne, ha egyikünk őrködne, míg a másik továbbra is figyelné a fogadósnőt. Kíváncsi vagyok, hogy reagál, amikor támadást kezdeményeznek a fogadó ellen. Te mit tudtál meg? Sikerült csapdát állítanod?
Miután Reito felvetette az ötleteit, várja, hogy csapattársa, hogyan vélekedik róla. Az este későbbi részében lehetőség szerint szeretné a fogadósnőt figyelni.

**Nohara Rin** Szer. Május 20 2020, 23:59

Oyoki & Reito

Ketten maradtatok a fogadónál, míg két társatok a környező területeket látogatta meg új információ reményében. Apró, alap fontos dolgokat megosztottatok egymással magatokról, de nem vártatok sokat, egyből nekiláttatok a feladatotoknak. Felosztottátok azt, amit kellett, így még hatékonyabban tudtatok dolgozni. A napszemüveges genin sikeresen lehelyezte a csapdákat, majd ezután a vendégektől elzárt helyhez sétált. Az ajtó halkan nyikorgott egyet, úgy ahogy a parketta a lábad alatt, talán csak neked tűntek fel ezek ennyire, ugyanis tudtad, tilosban sétálsz. Vetettél körbe pár pillantást, majd elkaphattál néhány szót, mely távozásra késztetett. “ Máris hozom, az irodámban van.”, a hölgy közeledik, kimért, lassú léptekkel. Kiképzésednek, és tapasztalatodnak hála feltűnés nélkül ki tudtál osonni a szobából.

A fiatal shinobi, míg a védelmi körök fel lettek állítva sikeresen be tudott kukkantani a helyiségbe, sok idő neki sem jutott, azonban az egyik asztalon ledobva egy cetlit pillantott meg:
“Bűneidért megfizetsz.”. Rövid üzenet, azonban egyértelmű mit akar közölni vele az író. A nap többi órájában követve a nőt egyedül egy beszélgetést láttál közte és az egyetlen vendég között, azonban a távolság miatt nem érted azt, amit mondtak. Az alak ismerős volt, őt kérdezted, miután más nem akadt a fogadó környékén. Az úr elmondása szerint csak vonyításokat hallott, az ide vezető úton sem találkozott farkas nyomokkal, de fél, és ezért holnap ő is elutazik, azonban egy tárgyalás miatt előbb nem tudott.

Háromnegyed hat, társaitok hamarosan megérkeznek elméletileg, odaléptek a fogadóshoz, ki kicsattanó energiával áll előttetek egyből.
- Miben segíthetek?- Kérdésed hallatán egy apró komorság jelent meg szeme csillogásában, de mosolyát, hangszínét ugyanúgy tartotta. - Egyszerűen több szobára volt szükség, a forgalom megnőtt errefelé, ez három évvel ezelőtt történt. A fogadó világ életünkben a családunk birtokát képezte, már én magam is itt nőttem fel, sőt még édesapám is. És a személyzet? Úgy ahogy a vendégeket is távozásra kértem, a személyzetet is, nem véltem túl biztonságosnak most így ezt a helyet, egyetlen bérlő maradt, ő is csak azért, mert lehetősége nem adódott arra, hogy útra kerekedjen. Hozzá meg nincs szükség a többi alkalmazottamra, egyedül is el tudom látni.- Egy erős dobbanást hallotok magatok mögül, a két ninja állt ott, sértetlenül. A jounin szigorú arccal nézett rátok, aztán már nyitotta volna száját, azonban Yuko megelőzte.
- Megbeszélééés- csapta össze tenyereit. - remélem semmi fontosat nem zavartunk meg.- nézett rátok kicsit bűnbánóan.
- Nem, már épp amúgy is mentem volna előkészíteni a vacsorát, majd reggel szívesen meghallgatom mire jutottak, ha megbocsájtanak ma végre megpróbálnék többet pihenni, nem akarom magam ezen stresszelni.- Egy apró meghajlás, majd bement az ajtó mögé.

Ott voltatok négyen, és mind éreztétek, ideje előre lépni az üggyel kapcsolatban.
- A közelben élő lakosok nem tapasztaltak semmiféle farkasokat, a vadászok sem futottak össze agresszív falkával, akik ilyen károkat okoznának, még csak a vonyítás sem hallatszott el hozzájuk. Ti mit tudtatok meg?- Szomorúan konstatálta magában, hogy bár hiába ő a legmagasabb rangú, mégis csak ennyire jutott, de valahol remélte is, hogy ti több lényeges dologra bukkantatok.
- Én a barlangnál voltam ugye, és bár hányan is szálltak meg ott, egy biztos… négy különböző felnőtt méretű lábnyomot találtam, gyerekből meg… jóval több volt a környéken.- fakadt ki Yuko. A ti válaszaitok meghallgatása után újra az vette vissza szót, aki végtére is dönthet ténylegesen.
- Ma este ti ketten kezditek az őrködést, aztán mi váltunk titeket hajnali fél háromkor. Most viszont… számításba kéne venni a lehetőségeket, mert szerintem több minden állhat az egész mögött.- utasított titeket a spekulálásra.

//Szeretnék most kipróbálni egy új dolgot, amennyiben megfelel nektek, írjátok meg PM-ben, ha nem, akkor is, hogy tudjak róla, és akkor a posztok rendesen mehetnek majd. Szóval az elképzelés a következő, mivel ötletelésről beszélünk négy karakter között, és az njk-k sem feltétlen csak állnak, esetleg nektek is több ötlet jön, vagy a másik válasza, hozzászólása alapján ugrana be, akkor az erre érkező reagban editelhettek. Így ha pl. Oyoki mond egy ötletet, ami miatt Reitonak beugrik valami, akkor azt beleediteli egyszerűen, és annak megfelelően majd én is a saját posztomba Yuko és Dam reakcióját. Nem kell hosszú ötletelésre gondolni, azonban szerintem így életszerűbb volna, és nem húzná el a kaland ezen részét annyira. Amennyiben akár csak egyikőtöknek nem szimpatikus az ötlet, hagyjuk, ez csak egy felvetés.//

**Uzuchi Reito** Hétf. Jún. 29 2020, 01:30

Uzuchi Reito

~ Csak szépen lassan…Óvatosan és hangtalanul. Rohadt ezer éves ajtó! Megolajozhatták volna… ~ Reito mozdulatai olyanok voltak, mint a vadászó macskáé. Egyedül az ajtó nyikorgása tette tönkre hangtalan mozdulatait. ~ Csak találok itt valamit, ami segíthet. Mi ez? ~ Az akcióban lévő shinobit a fogadósnő összetéveszthetetlen hangja rázta fel átszellemült nyomozásából, majd a léptei hallatán egy pillanatig végigfutott benne, hogy nem maradt sok ideje. A lépések hangjaiból következtetett, hogy lesz esélye időben kiérni. 2-3 lépés és már a szobán kívül találta magát. Mielőtt a szobát elhagyta volna, megbízójuk asztalát kémlelte. Egy apró üzenet egyből szemet szúrt neki: ,,Bűneidért megfizetsz”. Ennyit sikerült csak megtudnia. ~ Jó lett volna még kutakodni, de ezzel most fel kell hagynom. Egyelőre ez is megteszi. ~
Ahogy a fogadósnő közeledett Reiotnak nem volt sok ideje. Az ajtótól egy távolabb eső falrésznek lapult, majd a csomagjaiból egy egyszerűnek tűnő, nagyobb vászondarabot vett elő, mellyel eltakarta magát: ~ Kakuremino no Jutsu (a láthatatlanság köpenye) ~. Reito szinte beleolvadt a falba, egész testével nekisimult. Így könnyedén el tudott bújni a felületesen figyelő és teljesen másra koncentráló nő elől.
Miután a nő végzett Reito feloldotta technikát és árnyékként követte őt.
~ Furcsa, hogy csak ezt az egy embert látom magunkon kívül. Mintha már láttam volna valahol. ~ Reito a fogadósnőt figyelte, amint az egyik számára idegen személlyel beszélget. Miután befejezték, Reito sem húzta az időt, egy perc elteltével kérdéseket szegezett az idegenhez. Udvariasan, ámde kellő határozottsággal. Sokat most se tudott meg. Ez az ember sem látott semmit, csak vonyítást halott. A többi információt elég lényegtelennek ítélte meg a fiatal shinobi. Mondjuk furcsállta, hogy pont egy ilyen félreeső helyre szervez tárgyalást, nyílván valami üzleti ügyben.
~ Annyira világtalanok az emberek. Mekkora szerencse, hogy nem ilyen vagyok… Ideje visszamennem Oyokihoz. ~

Miután visszatért Eigo és Yuko, szinte egyből át is vették az irányítást. Reitonak pislogni sem volt ideje, már kitalálták, hogy ő kezdi az őrködést Oyokival. Eigo és Yuko beszámolóját hallva valami beugrott neki.
- Nekem van egy elképzelésem. Pontosabban kettő. – vette át a szót Reito – Azon gondolkodom, hogyha olyanok sem látták ezeket az állatokat, aki a környéken töltik a mindennapjaikat, lehet, hogy ezek az állatok nincsenek is itt. Illetve lehet, hogy itt vannak, csak nem mindig. Az egyik elképzelésem szerint megidézik az állatokat, akkor, amikor erre a legalkalmasabb az időpont. A másik szerint pedig egyáltalán nincsenek állatok, mindössze csak néhány ember fejében. Ami viszont arra utalna, hogy egy genjutsu használó az, akit keresünk. És feltételezem, amíg itt vagyunk, nem is lesz megint ilyen alkalom, hogy az állatok támadásától kell tartanunk. Legjobbnak látom, hogyha úgy tennénk, mintha minden rendben volna és elhagynánk a fogadót és a szabadban várnánk meg a sötétedést. De akár az is egy jó megoldás lenne, ha az egyikünk megpróbálna észrevétlenül itt maradni és akkor az a valaki biztosan fog tudni jelezni a többieknek. – fejtette ki ötletét Reito, remélve, hogy az akadémián tanultak pont jókor ugrottak be neki.
- Még egy fontos dolog eszembe jutott. Az a valaki aki esetlegesen itt marad, jelezhetne bizonyos időközönként, hogy tudjuk azt, nem esett esetlegesen genjutsu fogságába. Akár az a valaki szívesen lennék én is, ha már én találtam ki ezt a tervet, nekem jusson a neheze.
Miután a nap folyamán tapasztaltakat megosztotta Eidoékkal, kihúzta magát, határozottságát testének non-verbális jeleivel nyomatékosítva, és várta társai véleményét a tervét illetően.

**Nohara Rin** Kedd Szept. 08 2020, 07:33

Uzuchi Reito

Nem tudtál meg sokat, de talán pont eleget. A kreativitásodnak hála nem buktál le, szerencsére az akadémián megtanult technikát tökéletesen véghez tudtad vinni. Ezt követően már csak legfeljebb néhány információ morzsával lettél több, de a megbeszélés ideje máris eljött. Te egyből ötletekkel felszerelve voltál ott, noha a tapasztalataid alapján te építhettél a legkevesebbre.

- Reito, kiváló ötlet mindkettő… azonban van még valami, mi lehet az indíték, természetesen ha valamelyik feltételezésed a valós nagyjából mindegy is egyelőre, hisz így is úgy is egy képzett shinobival, vagy shinobikkal állunk szemben. Maradni maradhatsz itt te, ha a többiek nem bánják, azonban nyilván ez kockázatos is, gyakran kéne jelezned, mivel tennéd ezt? Gondolom ki tudsz rá valamit találni, de azért taktikus volna előre tudni melyik jelzés mit jelent, és azt se árt tudni, hogy mit kell figyelnünk. Egyéb felvetés?- továbbra is szigorú volt a kisugárzása, de most valami mást is tapasztalhattál megjelenésén. Egy halvány mosoly volt az, ami tudtad jól, neked szól, egyfajta biztatásként, elismerésként, de minden más izma hidegen, és komoran feszült meg.

- Mi lenne ha esetleg ténylegesen tennénk valamit azért, hogy megtudjuk miért történnek ezek a támadások, ha már amúgy is nem rendes farkasokra gyanakszunk… ha nem baj, én visszamennék a faluba kérdezősködni, és bár esteledik, hátha van valami apró hely, ahol közösen leülnek, és kideríthetek valamit így...meg egyébként sem árt, ha van ott is valaki, aki őrködik.- a fekete hajú geninnek támadt egy megérzése az üggyel kapcsolatban, amit még nem osztott meg egyből a többiekkel, mert csak egy puszta futó gondolat volt, amit semmire nem tudott alapozni, és a szemüvege miatt tekintete se volt túlságosan árulkodó, hisz semmit nem lehetett belőle látni. Két lencse mennyire képes elfedni az apró dolgokat az arcon, és az olyan jelentőseket is akár, mint egy kekkei genkai akár.

- Uhhh, én szerintem visszamegyek a barlanghoz. És őszintén Eigo szerintem neked is ezt kéne tenned, az még nincs messze innen, de… hogy mondjam, ha valaki hirtelen hagyta el a táborát, ne próbálna meg visszamenni rövidesen? Most érted.- a lányban volt valami pimasz is, de a vezetőtöknek mégse volt ellenére, megtöltötte élettel a csapatot.

- Most hogy ezeket megbeszéltük, mindenki a helyére, a fogadósnőtől kértem némi élelmet az estére, amint elkészítette, mindenki mehet az útjára, te meg bármi van… jelezz, akkor is, ha semmi nincs, hogy tudjuk minden rendben van. Ezen kívül ha bárki mással történik valami, amint tudunk visszajövünk ide… de egyébként mi nem adunk jelet, hisz, hogy mondjam, kicsit megkavaró volna ennyi jel, talán túl feltűnő is, mi ketten igyekszünk majd elrejtőzködni, te meg Oyoki igyekezz elvegyülni arra az esetre, ha valaki a falut térképezné fel közülük. Mindenki legyen nagyon óvatos!-

Mindenki elment már, hárman maradtatok az épületben. Egy idegen, aki mégis ismerős, a vendéglátótok, és te magad. A levegő elkezdett enyhén lehűlni, a csillagok fokozatosan megjelenni. A saját jelzéseidet nyugodtan le tudtad adni a kijelölt időközönként, azt a néhány falat táplálékot is nyugodtan tudtad elfogyasztani. Egy bagoly huhogását hallhattad, a szél enyhén süvített, de mind hamar megszokottá vált, és egy idilli környezetet adott. Majd egy hirtelen sírós, sikítós hang ezt megtörte, vékonyka volt, így nagy valószínűséggel társaidhoz már nem juthatott el, de te még tökéletesen be tudtad azonosítani a forrását. A te döntésed, hogy egyből jelzel e, vagy odamész hozzá, egy biztos, te érsz oda elsőként, hisz hozzád van a legközelebb, hacsak nem várod meg a többieket… azonban nem biztos, hogy erre van elég időd… az ordítás nem úgy hangzik, mint akinek sok van hátra.

Amint néhány méteres távolságon belülre értél, az alak is kezdett kirajzolódni, és az artikulátlan kiabálása is. ~Segítség!~ ismételte sokszor, s közben próbált a földről feltápászkodni a kislány. Téged nem igazán vett észre, a fejét egy bizonyos irányba fordította csak és kizárólag, de ha arra tekintettél, te nem láttál ott semmit. A következő pillanatban, ha eléggé figyeltél környezetedre, lehetőséged volt meghallani ahogy egy kunai süvít a levegőben, majd észrevenni, ahogy az a minimális fény, ami van, nagyon tompán megcsillan rajta. Mit teszel? Amennyiben nem szúrod ki időben a gyermek combjába fúródik.

//Akkor a megbeszéltek alapján egyelőre Oyoki nélkül folytatjuk, te Reito majd a mesélés végén a számodra kimaradt idő miatt némi kárpótlásban fogsz részesülni. Emellett természetesen a karaktered másképp is dönthet, és akkor máshogy fog folytatódni, nem feltétlenül muszáj egyből odamennie, én csak a legvalószínűbb esetet írtam le, de fontos a karakterhűség, így ennek megfelelően dönts, ahogy abban is, hogy észrevenné e a fegyvert, koncentrálna e eléggé az őt körülvevő dolgokra. Eddig szép játék, csak így tovább^^!//

**Uzuchi Reito** Pént. Szept. 11 2020, 13:32

Uzuchi Reito

Az az igazság, hogy én sem gondoltam volna, hogy ilyen jó ötleteim támadnak. Várjunk csak! Mi az ott? Csak nem egy apró mosolyt látok Dan sensei szája sarkában? Ha nem látnám, sem hinném. Hiába, ő sem tudja teljes mértékben álcázni valódi természetét a zord és rideg megjelenésével. Bár még mindig könnyebb rajta kiigazodni, mint Oyokin, akinek szemeit állandóan egy sötét lencse fedi. Ezt látva még inkább motiváltnak éreztem magam arra, hogy újabb és újabb ötletekkel álljak elő. Egy pillanatra körbenéztem társaim arcán, nem láttam annak jelét, hogy bárkinek is ellenvetése lenne a tervemmel kapcsolatosan.

- Nagyon egyszerű tervet találtam ki. Mivel úgyis azt kell színlelnünk, hogy minden rendben van, mikor kiléptek a fogadóból, én is elhagyom veletek együtt az épületet. Előtte a szobánk ajtaját bezárom és az ablakot nyitva hagyom, amin keresztül majd visszamászok oda. Ezt követően, annak érdekében, hogy mindenki azt higgye a shinobik elmentek, én nem fogom elhagyni a szobát. A szobában meg fogok gyújtani egy rövid élettartamú gyertyát, amit maximum egy perc elteltével kicserélek és azt is meggyújtom. Ha nem fog égni gyertya tudhatjátok, hogy baj van. Abban az esetben, ha nem egy genjutsu fogságába esek és sikerül cselekednem, ha valami bajra utaló dolgot észlelek, egy kunait szúrok az ablak keretébe.

Miután elmondtam a tervem és Eigo is kiosztotta a feladatokat, odamegyek a fogadósnőhöz és kérek tőle annyi gyertyát, ami talán elég lenne az estére. Természetesen a tervembe nem avatom be, végtére is tökéletesen látszatot kell keltenünk.

- Drága asszonyom, most elmegyünk, de holnap majd visszajövünk. Addig is szükségem lenne egy pár gyertyára. Ne tessék aggódni, hisz átnéztük a környéket, nincs itt semmi, ami miatt aggódnia kéne. Nyugodtan pihenjen csak, a többit mi majd intézzük. – egy gyermeki megnyugtató mosolyt engedek felé, ami talán elég lesz arra, hogy ne kérdezősködjön a távozásunkat illetően. Valószínűleg a fiatal korom miatt nem tud túlzottan komolyan venni. Ha esetleg sokat kíváncsiskodik, ráuszítom Dan senseit. Szerintem ő kellőképpen tud hatni rá ebben az esetben. Végtére is, ő tipikusan olyan ember benyomását kelti, aki a mondandója végén megkérdezi, hogy van-e kérdés, de egy átlag ember inkább meg se mer szólalni, nehogy felbosszantsa. Érdekes kis csapat lett összeverbuválva erre küldetésre. Olyan szinten különbözünk, de vicces módon mindenkinek megvan a maga szerepe. Dan biztos nagyon erős, igazi vezéregyéniség, aki jól irányítja a csapatot. Oyoki a hideg különc, nagyon nehéz kiigazodni rajta, aki érthetetlen okokból szemüveget hord. Yuko is idősebb nálam, de mégis sokszor érzem azt az izgága természete miatt, hogy nem tudja komolyan venni a küldetést, még akkor is ha tudom, hogy nem így van. És végezetül itt vagyok én, a kis inas, akinek korából adódóan még sokat kell tanulnia. Bárcsak tudnám, mit gondolnak rólam a többiek. Az ötletelést félretéve, ideje indulni, cuccaimat magamhoz veszem és többiekkel együtt kilépek az ajtón. Ezután egy határozott, ámde természetes lépéssel egyből a fal mellé húzódok. Körbenézek és igyekszem megbizonyosodni arról, hogy társaimon kívül senki nem figyel. ~Bunshin no jutsu~ A klónomat addig küldöm, amíg a bokrok között nyugodtan fel lehet oldani. Ezután szép halkan, a falmászó technikát használva igyekszem minél inkább észrevétlenül visszamászni az ablakon.

Nagyon lassan telik az este. Szinte már unom magam. A kapott gyertyákat már feldaraboltam apróbb részekre, hogy viszonylag hamar le tudjanak égni. Egy-egy gyertya leégése alatt izmaimat nyújtom, egy-két halk és lassú formagyakorlatot végzek, ami ugyan nem megterhelő, csak még inkább ösztönszerűvé alakítja a technikáimat. Várom, hogy történjen valami. A nagy várakozásom közepette valami egyre inkább bosszantani kezd. Nem kellett volna annyit innom, most iszonyatosan wc-re kell mennem. Pont egy olyan szobát kellett kapnom, ahol nincs egy fürdőszoba sem… Nem ronthatom el az álcám egy ilyen apró dologgal, hogy kimegyek és az ablakból kihajolva sem végezhetem a dolgom nyugodtan, mert még a végén olyan ember lát meg, akinek nagyon nem kéne. Tekintetem fel, s alá pásztázza a szobát, mígnem kiszúr valamit. Ez vajon kinek a kulacsa lehet? Odalépek, felemelem és tüzetesebben szemügyre veszem. Teljesen üres. Teli hólyaggal, ha baj van, nem tudnék teljes bedobással teljesíteni. Úgy néz ki, hogy meg fogom tölteni…

Az este szép lassan telt, a csillagok bámulása magával ragadott. Csodálattal teli tekintetem hirtelen megváltozott. Egy sikítás? Baj van. Éreztem, hogy az adrenalin egy pillanat alatt túlcsordult az ereimben. Szerencsém volt, a csőlátást, ami ilyenkor kialakul az emberben, Apám tanításának hála meg tudtam törni. Lassan nyugodt mozdulattal körbenéztem a szobában. Jó, itt nincs veszély. Konstatáltam magamban. Azzal a lendülettel egy kunait vettem elő, melyet az ablakkeretbe szúrtam és elindultam lefele a lépcsőn. Ne kapkodj Rei! Ne kapkodj! Mondogattam magamban. Ahogy egyre lejjebb jutok egy törékeny lányt látok a földön feküdni. Testtartása és hangja arra hasonlított, mint aki az agónia jeleit produkálja.

- Segítség! – egyre kétségbeesettebb volt a sikolya. Ahogy a szobába érek, igyekszem megfigyelni, hogy kiket látok ott, de legnagyobb csalódásomra senkit nem veszek észre. Elkezdek lépésben haladni a fel mentén a lány irányába. Szemem sarkából figyelem őt, tekintetem inkább a környezetemre fókuszál. Egy pillanatra megtorpanok. Mi? Körülbelül ennyi időm volt. Láttam, hogy érkezik a veszély, azonban reagálni nem tudtam rá. A sötétben egy kunai süvítését halottam, amely a röpülését követően belefúródott a lány combjába. Ehhez még nem voltam elég gyors, ha a lányra fókuszáltam volna, a kunait is csak a becsapódást követően vette volna észre.

Attól függően, hogy a kunai, hogyan fúródott a combjába, legalább annyit ki tudok találni, hogy a helyiség melyik felérő érkezhetett. Maximum ennyi időm van, a pontos kiindulási helyet nem tudom megmondani.

Ha van rá elég időm és erőm megfogok egy faasztalt, amivel az adott irányból tudom takarni magam. Nem látom hol van az ellenség, helyzeti előnyben van.

~ Bunshin no jutsu ~ A klónt egyenesen a lány mellé küldöm, akinek annyi a feladat, hogy letérdeljen mellé és úgy csináljon, mint aki éppen megvizsgálja.

Ha támadás éri a klónt vagy a lányt, megpróbálom az asztal mögül pontosabban beazonosítani, hogy honnan jöhetett támadás. Ha ez sikerül és észreveszem az ellenséget, egy shurikent dobok az irányába. Ezután megpróbálom a shunshin no jutsut //fürge test technika// használni, hogy felgyorsuljak az ellenség irányába, amivel elé termek, majd konoha senpuut //levél forgószél// alkalmazom vele szemben, oly módon, hogy bal lábammal megtámaszkodok, jobb lábbal pedig egy erős pörgő rúgást viszek be a testébe, ami ha sikeres, nekicsapódik a falnak. Ezután pedig igyekszem folyamatosan bal-jobb kéz kombinációkkal közelről addig ütni, míg harcképtelenné nem válik.

Ha nem sikerül kiszúrnom az ellenség feltalálási helyét vagy esetleg közvetlenül engem ér támadás, megpróbálok a földön gurulva kitérni, a fogadóban lévő asztalok és székek adta védelmet kihasználva. Ezután egy füstbombát dobok a lány mellé, melyet úgy igyekszem odadobni, hogy a füst hozzám is elérjen. Vajon miért pont itt akar végezni ezzel a lánnyal? Ebben az esetben ugrasszuk ki a nyulat a bokorból. Egy kunait akarok megfogni, melyre egy robbanó jegyzetet erősítek és a helyiségnek abba a felébe hajítom, ahol feltételezem, hogy az ellenségem van. Majd a füstöt kihasználva a lányhoz sietek és aktiválom a jegyzetet, ezután a lányt megpróbálom felkapni és kiszaladni vele a fogadóból. Ha nem történik semmilyen támadás maradok annál a lehetőségnél, hogy füstbombát használva a lányhoz sietek és megpróbálom felvinni a szobámba, aminek az ajtaját bezárom és eltorlaszolom.

//Gondolkodási idő nem volt sok. Feltételezhető, hogy egy genjutsu fogságába került Reito, de feloldani azt nem tudja. Az általad leírt momentumot, miszerint a karakterem lemegyek és megnézi, hogy mi történik, azt pont jól sikerült eltalálnod. Very Happy

//

**Nohara Rin** Szer. Dec. 23 2020, 12:31

//Uzuchi Reito//

/Először is sűrű elnézésedet kérem a késésért, tudom hogy a chakra nem pótolja a kimaradt játékélményt, de kárpótlásul felírok neked 15 chakrát és 15 TJP-t./

Teret kaptál végre, hogy kibontakoztasd az ötleteidet, amik nem csak egyszerű felvetések voltak, hanem megfelelőek a küldetésnek-

- Rendben, a gyertyás ötlet jó, és kivitelezhető, mi sem leszünk távol, ha gond van, sietünk vissza… ha nálunk lesz gond…- itt sóhajtott egy nagyot, látszólag ez tényleg valami olyan volt, ami fejtörést okozott még számára is.- sötét lesz, így fény az, amit láthatunk, de az erdő közepén nem tudjuk, hogy merre nézzünk, sőt… valójában mi is kerülhetünk olyan távolságba, hogy ne lássuk a te gyertyáidat, ami szintén lehet gond. Tehát Yuko, tudod a dolgod, idézd meg a sólymod, és neki kell majd járőröznie. Halk, nem tűnik fel könnyen az ellenségnek, és mindannyiunkhoz gyorsan el tudja juttatni az információt. Van még kérdés? - a pillanatnyi határozatlanság ami megjelent vonásain hamar eltűnt, mondhatni egyből úrrá lett rajta.

- Értettem sensei, de majd kint idézem meg, nehogy a fogadós néni meglássa, és megsejtsen valamit. Csak indulni kéne már én azt mondom. - szavaiban most is ott volt az a túltengő energia, az egész lénye sugárzott továbbra is.

Az asszonyon némi aggodalmat láttál, mikor odaléptél hozzá a kéréssel, de nem tagadta meg.

- Máris hozom, elmegyek értük a raktárba, egy másodperc. - zavart volt, és ideges, hallatszódott szavain, látszódott mozgásán.

- Tessék, ezeket találtam, remélem megfelelnek a feladatnak. És hogy volnék nyugodt? Ha máshonnan jönnek? Ha csak nem találták meg őket még? - félelme előjött valamennyire, de teljesen nem adott neki teret. Yuko lépett oda hozzá, aki nálad is komolytalanabban tűnik, mégis előjött belőle a komolyság.

- Asszonyom, a környéket megyünk átfésülni.- kezdett bele nyugodtan bele, de a fogadósnő félbeszakította.

- De...de ha közben támadnak meg? Ha pont nincsenek itt? - lány társatok viszont nem engedte, hogy folytassa, megfogta két kezét a nőnek, és mélyen szemeibe nézett jégkék íriszeivel.

- Shinobik vagyunk, tudjuk a dolgunkat, nem fog bántódása esni, ígérem. - Lehetett valami megnyugtató hidegnek tűnő tekintetében, mely megnyugvást hozott. Felállt, hátratűrte fehér tincseit melyek lélektükrei elé kúsztak. - Viszont ideje indulni, nem de? - tette fel a költői kérdést, majd máris indult mosolyogva a cuccaiért.

- Tudom, hogy menni fog, meg van benned a kellő képesség, leleményesség a hasonló szintű küldetésekre, ha van segítséged… és ezt ne felejtsd el kérlek, nem szégyen, ha tévesen riasztasz akár, fontosabb a biztonság, a biztonságod. Ismerd a határaidat, nem tudom mivel állunk szemben egyelőre, ezért mondom ezt neked. De alábecsülni se becsüld alá magad, ha úgy van, nem kell megvárnod minket, cselekedj, tedd, amit helyesnek gondolsz. Érted mit akarok mondani, ugye? - zavarba jötten fogta meg a fejét Eigo, miután ezeket mondta neked. Látszott rajta, hogy nem szokása hasonlókról beszélni.

A többiek elindultak, és te visszamászhattál a szobába. Senki nem vett észre, tudtoddal, persze ez nem zárja ki azt, hogy valaki nem tud a jelenlétedről. Miután megtöltötted a kulacsot hamarosan eljött az idő. A kunait az ablakkeretbe szúrtad, és tetted, amit helyesnek véltél. Ha úgy vesszük időben értél a szobába, hisz a kislány még élt, de a sérülését már nem tudtad elkerülni. A gyermek felkiáltott hirtelen ijedtében, és fájdalmában, majd a sokk ült ki rajta, halkan szipogni kezdett. A befúródás irányából, és abból, hogy honnan jött a süvítő hang meg tudtad állapítani, hogy hol lehetett a támadó, mozgást nem hallottál, így még elméleti síkon mindig ott kell lennie. A klónt hamar elkészítetted, a csöppség szemein néha meg- megcsillant a fény, és kavarodó érzelmeit tükrözte. Meglepődött, félt, fájt neki, de jelenléted enyhén megnyugvást is rejtett lélekprizmáiba. A támadás helyét elsőre is pontosabban be tudtad azonosítani, így hirtelen kitalált tervedet el is kezdhetted. A shuriken fémes csattanását hallhattad, ahogy a falnak csapódott, majd leesett a padlóra, de ekkora már érezted az ellenfél légzését is szinte, indítottad volna a pörgő rúgást, de lábad megfogta, és a földre estél. Az adrenalin túltengésétől fájdalmat nem éreztél.

- Egy tolvaj az, akit megdobtam, megérdemelte, én csak jelet hagytam. - szavai enyhén homályosan hathattak, majd kiugrott az egyik ablakon, a csillagok adta fény fekete köpenyt mutattak csak, többet nem. Ha odamész az üveghez, nem látod már semmi nyomát, elnyelte az éjszaka sötétsége.

(Opcionális, amennyiben nem mész utána, ha utána mész, kérlek írd le, hogy merre indulsz, mi alapján.)

Néhány perc, vagy talán csak másodperc telt el néma csöndben. Az időérzéked nem működött, a kialakult szituáció hirtelensége teljesen összezavart. A tolvajnak titulált személy lábán továbbra is csurgott le a vér, a fájdalomtól az ájulás szélére került.

- Mi történt? - nyitott be a fogadósnő először kérdő arckifejezéssel, majd elsápadt. - Jesszusom - csapta össze kezeit ledöbbenve - Máris megyek az elsősegély készletért, egy pillanat. - futva szedte lábait irodája felé. Még vissza se ért, majd megjelentek társaid is a helyszínen. A csapat parancsnoka szólalt meg először.

- Mi történt? Minden információra szükségünk van. - határozottság sugárzott most is hangjából, majd Yukora nézett. - Te lásd el a sebét kérlek… tudom, nincs Irio chakrád, de ellátható így is a seb, megmarad a lány. Te pedig Reito, amint magához tért, kérlek kérdezgesd egy kicsit. Egy részől szükséged van effajta tapasztalatokra is, másrészt te állsz legközelebb hozzá korbán, talán veled érti meg magát legjobban. Ti ketten. - tekintete Oyoki és Yuko között cikázott egy pillanatra - a fogadósnő a ti dolgotok. Én körülnézek a környéken, nehogy megint valami baj legyen, de egyéb kutakodásokba holnap kezdünk, fel kell erre készülni. Mindenki tudja a dolgát, egyéb kérdés? Ha nincs, felszaladok a kulacsomért, és én indulok is. - közölte, majd ha részedről nem volt semmi egyéb, amit még elmondanál, mivel a többieknek nem volt, már indult is felfele.

A kislánnyal maradtál kettesben, rajtad állt, hogy mit kérdezel tőle, hogy hogy. Neked kellett a benne lévő feszültséget feloldanod, a lehető legtöbbet megtudnod, bár tisztában voltál azzal, ha segítségre volna szükséged, a csapatod két tagja az épületben van.

Ajánlott tartalom

Nagakami Fogadó

Nagakami Fogadó

Re: Nagakami Fogadó

Re: Nagakami Fogadó

Re: Nagakami Fogadó

Re: Nagakami Fogadó

Re: Nagakami Fogadó

Re: Nakagami Fogadó

Re: Nagakami Fogadó

Re: Nagakami Fogadó

Re: Nakagami Fogadó

Re: Nagakami Fogadó

Re: Nakagami Fogadó

Re: Nagakami Fogadó

Re: Nakagami Fogadó

Re: Nagakami Fogadó

Re: Nagakami Fogadó