Melegforrás Fogadó

Kumogakure még számtalan meglepetést tartott nekem... Egy hét telt el azóta, hogy felébresztettem katon beállítottságom és rendkívül izgatott voltam, hogy vajon hogyan tudnék tanárt szerezni a következő napokra, hetekre magam mellé. A fogadó amiben megszálltam közel volt az edzőterekhez így minden nap le tudtam járni edzeni azt a technikát amit fiútól lestem el akit a Raikage küldött. Őszintén szólva nem volt egy nehéz dolog, de csak erősíteni akartam magamban a hitet, hogy többre is képes vagyok. Minél jobban ment a tűzgolyó annál nagyobb lett az önbizalmam. Mint egy óvodás gyerek aki előtt még annyi minden kaland áll... Gondoltam magamban pontosan egy héttel a a második elemem felélesztése óta. Hazafelé tartottam a reggeli kis edzésemből amikor eszembe jutott, hogy a falu fürdőjét még nem próbáltam ki így hát arrafelé vettem az irányt gondoltam, így majd ha ellazulok könnyebben fog menni a találgatás honnan a fenéből szerezzek magam mellé egy oktatót aki ideiglenesen tud nekem segíteni kiválasztani a megfelelő tűz jutsut majd legalább csak egyszer megmutatni. Komolyan mondom már ezzel megelégednék.
Ilyen gondolatok jártak a fejemben amikor elindultam a meleg vizű források felé.

Én pedig már naívan azt hittem, hogy el tudom engedni magam minden probléma nélkül Kumogakuréban egy kis fürdőzés keretei között. Ez a tervem akkor hiúsult meg amikor a fürdő tetejét amit választottam leszakította egy elég tetszetős tűz jutsu. Aztán kiütötte a fürdő tulajdonosát egy törmelék darab. A következő kép, hogy valaki segítségért könyörög aztán az az őrült szempár aki valószínűleg a pusztítás okozója.
Emberünk egy jól megtermett legalább 2 méter magas shinobi lehetett és a szemében olyan őrületet véltem felfedezni amitől a hátamon is égnek állt a szőr ezért egy jól irányzott ugrással kiugrottam a fürdőből egyenesen az utcára és a másodperc tört része alatt tudtam mit kell cselekednem annak érdekében, hogy én se süljek ropogósra! Mivel mostanában egyre erősebbnek éreztem magam ezért nem meglepő, hogy egy ilyen akciót egy erődemonstrációval próbálok lereagálni. Bár ez a forma valószínűleg megenne reggelire ennek ellenére én nem adom könnyen a bőrömet. Egy rövid kézjel sorozat, majd két vízoszlop szakította fel előttem és mögöttem a taljt:
Suiton Mizu Jubiva no Jutsu // Víz elem: Víz gyűrű jutsu!!!

Nem is értettem, hogy a férfi miért támad be, de amikor megfogta a vízoszlopot amit létrehoztam magam elé akkor megértettem, hogy még dolgoznom kell a technikám kivitelezésén és aztán az is nyilvánvalóvá vált, hogy ez a férfi nem egy kispályás akivel csak úgy összefuthatok bármelyik utcasarkon.
- Nekem meg azt tanították, hogy sose fordíts hátat az ellenfélnek! - Azzal talpra ugrottam és leporoltam magam. - Ha nem tartod tolakodásnak akkor megkérdezhetném, hogy mi volt az a frappáns tűz jutsu amivel az előbb elintézted a fél tető szerkezetet? Éppen azon gondolkoztam, hogy keresek magamnak egy olyan embert aki esetleg meg tud tanítani nekem egy ütőképes tűz technikát mivel a chuunin vizsgán szeretném meglepni a jövendőbeli ellenfelemet! Esetleg van az a pénz amiért megtanítanád nekem ezt a technikát, vagy ez nálad nem így működik, esetleg meg kell küzdenem érte?
Átfutott az agyamon amíg a földön voltam, hogy rátámadok a fickóra mégis csak engem ne nézzen le, de aztán rájöttem arra is, hogy ez nem ilyen egyszerű mivel valószínűleg eltaposna mint egy bogarat. Ha ez az ember tudna tanítani engem a vizsga előtt akkor még talán lenne is esélyem tanulni valamit a harc előtt! Ezek a gondolatok motiváltak és ezért próbáltam inkább más szemszögből megközelíteni a dolgot!

A férfi reakciója megdöbbentett, de az utóbbi évek alatt már rájöttem, hogy érdemesebb előbb gondolkozni aztán cselekedni. A lenéző dumát inkább elengedtem a fülem mellett ugyanis nem akarok egy ilyen kidobó méretű emberkét az ellenségemnek tudni. Meg aztán milyen feladatot találhat max fizetek neki egy vacsorát az simán megér nekem egy tűz technikát.
- Rendben elfogadom az ajánlatodat. A tanulás végén versenyezhetünk akkor. Annyival szeretném módosítani az egyességünket, hogyha én nyerek akkor nem kérek rament csupán annyit, hogy gyere el a chuunin vizsga második fordulójára és nézz meg. Ez nem olyan nagy kérés azt hiszem és nem is kerül számodra semmibe.
Miután összedobtam egy értelmes választ egyből azon tűnődtem vajon hova fogunk menni edzeni hiszen ezzel a közveszélyes emberkével nem használhatjuk a kiképzőterepet mert csomót köt a chuuninok nyakára aztán még hátsón is billenti őket!
- És merre fogunk edzeni illetve megtanulni azt a nevezetes technikát? Illetve mi az a technika amire azt gondolod, hogy el tudnám sajátítani? - Kérdeztem az újdonsült mesteremet!

Mivel nem rég sikerült feléleszteni a tűz elemet ezért nem éreztem magam elég tapasztaltnak amikor megláttam ezt a lenyűgöző technikát. Olyan erővel hatott rám, hogy egy pillanatra el is bambultam és kihagyott az eddig mindent elemző figyelmem. Mérlegeltem gyorsan az esélyeket és rájöttem, hogy buktam egy fogadást mert ezt az embert nekem megverni akármiben is szinte lehetetlen. Aztán egy erősebb érzés kerített hatalmába. Egy eddig ismeretlen érzés. A bizonyítási vágy. Soha életembe nem akartam senkinek bizonyítani ezért most aztán teljes erővel tört rám, hogy csak azért is megmutatom ennek a fickónak milyen fából faragtak. A kézjeleket sikerült ellesnem újdonsült senseiemtől, de ezután következett csak a neheze. Ugyanis a tűz technikákról csak annyit tudtam amennyit olvastam róluk még kusagakuréban és annyit amennyit a kumoi shinobi mutatott és magyarázott.
Tudtam, hogy a tüdőmben kell összekeverni a levegőt chakrával és vigyáznom kell a helyes adagolással is különben csúnyán megégethetem magam. Ezen kívül azt is tudtam, hogy a tűz elem heves érzelmeket tükröz. Tehát az érzelmeim is felkorbácsolhatják a bennem lobogó tüzet. Minden esetre én arra gondoltam, hogy valami erős érzelmet kell felélesztenem magamban.
Azt nem tudom miért tartotta a szája elé köralakban az ujjait a sensei, de arra gondoltam ennek is lehet valami köze a technikához. Aztán beugrott hirtelen amit még kiskoromban tanultam a Miki 'szülőktől' a tenketsu pontokról ahol kiáromaltatjuk a chakrát. Aztán eszembe jutott az öreg magyarázata amikor a vízsárkény technikát tanultam. Átfutottam gyorsan tehát, hogy mire jöttem rá. Végül is mi sülhetne el rosszul maximum fel kell szedegetni azt ami belőlem maradt a földről. Végül is mi az nekem. Meg azt is tudtam, hogy ha meghalnék vagy sülyosan megsérülnék ez a fickó kiröhögne és annyit mondana: 'Én megmondtam shounen!'
Bizonyítani akartam, de először lecsillapítottam magam. Aztán elkezdtem arra koncentrálni amit Kirigakure művelt a családommal. A gyűlölet olyan erővel terjedt szét a vénáimban, hogy úgyéreztem majdnem felrobbanok. MOST VAGY SOHA!
Vettem egy mély levegőt, majd belekoncentráltam a chakrám felét és igyekeztem összekeverni. Elmutogattam a kézjeleket:
- Katon: Karyu Endan! - Mondtam majd minden levegőt kieresztettem a tüdőmből, de nem egybe hanem szépen fokozatosan és utánozva a mester mozdulatát egy kört formáltam a szám elé és had szóljon...

Az idő elég kedvező egy ilyen erejű tűz típusú technika kifejlesztésére, hisz remek az időjárás, a nap fényesen süt, csak néhol vannak kisebb-nagyobb bárányfelhők és a szél is gyengéden simogatja mindkét férfi arcát. Míg a mestered a fűben elterülve nézi, mit fogsz alkotni, addig te azon agyalsz, hogyan hozd létre ezt az erős Katon Jutsu-t. A kézjelek elmutogatása után helyesen karikát raksz a szád elé, sőt még egy lángcsóva is kicsap a szádból egy pillanatra, amin a mester is meglepődik egy pillanatra, de mikor meglátja, hogy a lány szinte rögvest visszakunkorodik a többi kis csóvával, feltápászkodik. Megvárja, míg kifogy belőled a szusz és deaktiválod a technikát, majd szépen eléd sétál.
-Nem volt rossz kezdésnek, shounen.- add egy kis kezdeti biztatást.- Mint ahogy a legtöbb tűz technika az érzelmekre reagál, mint ahogy ez is. Minél dühösebb vagy, annál több nagyobb lesz a technika és annál több Chakra-t szív el a használótól. Viszont a Karyuu Endan egy kicsit másképp működik. Itt magát az érzelmed kell kontroll alatt tartani, különben ellened fordul...-némán a fejedre néz.- Azt hiszem, ég a hajad...- kuncog egyet, majd míg te kapálódzol, folytatja.- Szóval tartsd kontroll alatt az érzelmeidet! Sőt, azért is kell az a karika a szád elé, nehogy oldalra vagy a társaidra pattanjon. Viszont miután már megvan a "biztonsági korlát", szabadjára engedheted az az érzelmet!- fonja össze a karját és önmagának helyesen bólogat.
Megvárja, míg rendbe teszed magad és sóhajjal az égre néz, ahol most hirtelen egy fekete pötty jelent meg, ami egyre gyorsabban közelít feléjük. Egy sas volt, aminek a lábán láthatólag egy kis tekercs van s rászáll Ryuusein-sama karjára.
-Áhh, szia Taku...- mosolyodik el és leszedve a tekercset a lábáról, megkomolyodik és zsebre vágja az üzenetet.- Bocs, shounen, de innentől magadnak kell boldogulnod.- mondja és felkapja a köpenyét és elindul.
Már azt hitted, hogy tényleg lelép. szó nélkül, mikor hirtelen megáll és megfordul.
-Shounen! A meccsünket még nem felejtettem el! A Chuunin-vizsgád után lejátsszuk, de akkor ajánlom, hogy erősödj meg rendesen és ne bukj el! -közelebb lép hozzád.- Hadd osszam meg veled bölcsességemet, amit utam során tanultam: Az élet csak küzdelemről szól... Attól fogva hogy megláttad a fényt csecsemőként, a szerelmen át, egészen a halálig. És csak EGY valamire akar tanítani. SOHASE ADD FEL! Mindig küzdj, mert ezek a sebek tesznek téged erőssé! Hogy mikor az utolsó csatádat vívod, mikor magával a halállal nézel farkasszemet, bátran röhöghess a képébe és mondhasd.- hatásszünet és teljesen lehajol hozzád.- Gyere ha mersz!- majd itt vigyorogva kiegyenesedik és derekára csapja kezeit.- Ott leszek a vizsgádon, ne aggódj. Jahm, még egy jó tanács.- akarna elindulni, de megint visszafordul.- Ha esőben gyakorlód a tűz technikákat, legyengülnek, viszont ha ugyan olyan erősre tudod fejleszteni esőben, sokkalta erősebb lesz kellemes környezetben.- kacsint rád, majd megfordul és int.
S ahogy jött a mester, úgy is távozott...

//Kérnék egy world-nek megfelelő 2 oldalas postot, amiben rájössz a technika nyitjára, lényegére és fontosabb mozdulatokra. Gratulálok, a technikát úgy ahogy megtanultad Amint megírtad, jutalmad még további +4 Chakraszint! //

A sensei végre sensei módjára viselkedett amikor siekrült valamiféle sikert elérnem hallottam a végre a rendes instrukciókat. Innentől kezdve tulajdonképpen rajtam áll, hogy megtanuljam a jutsut. A férfi le is lépett és magamra hagyott, de egy nagyon hasznos tanáccsal látott el. Mivel a vizsgáig még volt egy hét ezért igyekeztem egy olyan időpontot választani amikor esik az eső. Most úgy is elfáradtam és kimerült vagyok. Túl sok chakrát használtam el az előző próbálkozáshoz, és hogy őszinte legyek nem akarok kúszni a fogadóig.
Amint odaértem és megvacsoráztam gyorsan le is feküdtem aludni mert tudtam, hogy másnap nagy munka vár rám. reggel napfényes időjárásra ébredtem és tudtam, hogy ez így nem lesz jó, de talán majd holnap. Ma meg kell tanulnom a jutsu helyes kivitelezését és akkor már előrébb vagyok annyival, hogy tudom esőben is gyakorolni a technikát és tökéletesíteni. Lementem hát a gyakorló térre ahol már megvolt a kellő tisztelet ahhoz, hogy ne zavarjon meg senki a gyakorlásomban és elkezdtem végrehajtani a technikát. Minél kevesebb chakra felhasználásával próbáltam kivitelezni, mert nem akartam úgy elfáradni mint tegnap. Figyeltem azokra a mozdulatokra amiket a sensei mondott és valóban ha ideges voltam annál jobban sikerült a tűzcsóvát kicsikarni magamból. A harmadik illetve negyedik próbálkozásra a távolság már jó volt, de még hiányzott belőle valami ami igazán pusztítóvá teszi a technikát. A hőfokot még nem tudtam szabályozni és nem tudtam úgy beizzítani a technikát mint a sensei. A sokadik próbálkozás után már azt gondoltam, hogy elég mára mert csak kifárasztom magam teljesen a vizsga előtt. Az időpont pedig vészesen közeledett.
Másnap végre sikerült egy esős napot kifognom így hát gondoltam most sikerülhet talán a hőfokot is úgy fejleszteni ahogy eddig a hatótávolságot.
A gyakorló tér még korán reggel üres volt ezért zavartalanul tudtam gyakorolni. Ahogy az eső egyre jobban rá kezdett egyre kevésbé sikerült végrehajtani a technikát helyesen legalább a távolságot betartva. Így a nap végére egy utolsó elkeseredett próbát tettem. Összegyűjtöttem a maradék chakrátmat majd vettem egy mély levegőt és koncentráltam a kirigakure iránt érzett gyűlöletemre. Minden idegszálam megfeszült az erőlködéstől majd elmutogattam a kézjeleket megformáltam a kört a szám elé és kimondtam magamban: Katon karyuu endan.
Ahogy elkezdtem kifújni a levegőt és már egy pár másodperce tartott a technika hirtelen éreztem egy fordulópontot amikor a tüdőmben már csak annyi levegő volt, hogy meg tudjam kétszerezni a kifújás erejét. Eddig lehet, hogy csak átsiklottam e fölött a pont felett, de most valahogy olyan magától érthedődőnek tűnt, hogy most kell oda koncentrálnom. Ahogy erősítettem a kifújás erejét úgy erősödött a láng ereje is. Éreztem az arcomon, hogy egyre jobban éget és a végén már amikor kifogytam a szuszból tudtam, hogy elértem a kívánt eredményt. Hulla fáradtan ültem le a földre kezdtem azon agyalni vajon hogyan erősíthetném még jobban hiszen ahogy sikerült a végén megfelelő módon a jó hőmérséklettel végrehajtani a technikát úgy kéne egész végig. Minden esetre tudtam, hogy most megtettem azt a lépést amivel sikerülhet normálisan is elsajátítani a technikát.
Másnap amikor kipattantak a szemeim ráébredtem, hogy valójában milyen közel is van a vizsga én meg még mindig nem fejeztem a jutsum megtanulását így kaptam magam gyorsan megreggeliztem és irány a kiképzőterep.
Ez úttal verőfényes napsütés fogadott a szabadban ezért most azt gondoltam, hogy egy klónon fogok gyakorolni. Hála istennek még az előző napi eső nyomai nem tűntek el így gyorsan létrehoztam egy vízklónt majd beállítottam magam elé céltáblának.
Az első pár próbálkozásnál még nem nagyon éreztem a hatást. Aztán a negyedik próbálkozás alkalmával amikor már megvolt a húsz méter úgy gondoltam, hogy most itt az ideje bekeményíteni. Ismét a szokásos metódus elmutogattam a kézjeleket megformáltam a kört és jöhetett a pokol. Ezúttal figyeltem arra, hogy egyből az elején még nem lobbantottam be a technikát maximásil hőfokra és így pár századmásodperc után éreztem azt a pontot amikor bele lehetett adni apait anyait. ’AMI KIFÉR A CSÖVÖN!’ Gondoltam magamba majd rászabadítottam a lángokat a klónra. Eddig ez volt a legsikeresebb kivitelezés ugyanis legalább 15-20 másodpercig sikerült kitartanom és teljes mértékben meg voltam elégedve a hőfokkal is ugyanis felperzselte húsz méteres körzeten belül az egész földet is és mindent ami az útjába került. A klónt valószínűleg már akkor megsemmisítette amikor elért odáig. A mesternek igaza volt ez valóban egy nagyon pusztító és halálos technika nem véletlenül telik ennyi időbe a pontos elsajátítása. Plusz még az esőben gyakorlás is soka segített hiszen így a hőfokot is sikerült eltalálnom ennél rosszabb sose legyen gondoltam magamban miközben a fáradtságommal küzdve elindultam vissza a fogadó felé.
Út közben elgondolkodtam azon amit a sensei mondott és valóban láttam értelmet a szavai mögött. Ezt a bölcsességet megjegyzem…
Miközben békésen fogyasztottam a ramenemet csak most esett le, hogy mit műveltünk mi ott a chuunin vizsgán abból a sok geninből akik ott várakoztak csak mi nyolcan jutottunk tovább. Ez azért nem kis teljesítmény tudva azt, hogy valószínűleg nem én voltam a legfelkészültebb. Bár taspasztalatom van az emberölésben egyre nehezebben megy és egyre kevésbé tudom elképzelni magam abban a szerepkörben amit a sors eddig rám kényszerített. Eddig én voltam az űzött vad akire vadásznak és én voltam a testvér akinek oda kellett figyelnie az öccsére. Most kiderült, hogy honnan származom és miért kellett elmenekülnöm kirigakuréból ez alapjaiban változtatja meg az eddigi gondolkodás mentemet. Viszont ennek köszönhetően erőt tudok meríteni abból a gyűlöletből amit kirigakure iránt táplálok és mostmár tartozom valahova. Egy közösség része lettem én is és a célom az, hogy felkutassam a klánomat.
Végül is a dolgok alakulása kedvezőnek tekinthető amióta csatlakoztam kusagakuréhez.
Ilyen gondolatokkal a fejemben indultam el a kis fogadóba ahol lassan egy hónapja élek. Őszintén szólva megkedveltem Kumogakurét. Itt minden olyan szép és békés. Nem látszódnak a nagy háborúk nyomai, nem tükrözi minden épület vissza, hogy valaha egy kaszárnya volt. Nem is tudom, hogy fogok elválni ettől a helytől, de most elsősorban a vizsgára kell koncentrálnom mert két napon belül megkezdődik a főarénában és akkor más emberek előtt kell bemutatnom, hogy mire is vagyok képes valójában.
Hálás voltam a senseinek mert sikerült megtanulnom a segítségével egy elég komoly katon technikát amivel most bővült a fegyvertáram. Így már magabiztosan fogok odaállni holnap után ellenfelem elé…


// Köszönöm a rögtönzött EXPRESSZ TANULÁST xD //

Kyrena írta:Szokjak hozzá, ha vele vagyok? Ez azt jelenti, hogy sokáig marad? Vajon meddig? Nem is tudom, hogy mit kellene remélnem. Kezdem megkedvelni ezt a lányt. Ez az én esetemben elég furcsa. Katsumit is elég hamar megkedveltem. Sokban hasonlítanak ők ketten. De vajon már most barátként tekintek rájuk? Én nem barátkozom olyan egyszerűen, mint ők...
Gondolataimból a ramen kellemes illata rángat ki. A levegőbe szimatolok, csak úgy, ahogyan Rinn is. A nyál összefut a számban. Nem sokat ettem ma. A reggelim kivételével semmit. Ennek ellenére, eddig nem éreztem, hogy éhes lennék. Most azonban nagyon is annak érzem magam. Csak hangot ne adjak neki... Hogy ezt biztosan elkerüljem, én is megfogom a pálcikákat.
Rinn nem jöhet be a fürdőbe. Erre a kijelentésre ő is felkapja fejét tányérja felett. Rám néz, de nem tudom, hogy mit mondjak neki. Most még tényleg nem. Nem tudom, hogy mi lenne a legjobb. Tudom, hogy nem szívesen hagyna egyedül. Főleg nem betegen, vagy... Igazából akárhogy. A szobába tehát biztosan nem menne, ahogyan haza sem. Első dolga az lenne, hogy megszökik és jön utánunk. Ezt látni tekintetéből is, ahogyan rám néz. Elszánt és makacs, akárcsak néha én.
- Azt hiszem... Rinn jobb szeretne megvárni engem odakint - mondom halványan mosolyogva.
Megerősítésként a bundásra nézek. Ő jelzi, hogy úgy van, ahogy mondom, majd nyugodtan eszik tovább. Én csak nézem a két táplálkozót.
- Jó étvágyat! - mondom, majd enni kezdek.
Rinn már rég hozzálátott. Az extra adag húsnak igencsak megörült. Azt hiszem most még jobban kedveli Azumit, mint eddig. Mert hogy eddig is kedvelte, az biztos. Ez látható volt rajta. Különben az előző ölelgetős incidensnél is a hátára vetette volna magát, egy pillanat alatt. Az étel melegsége igencsak jólesik. Kellemesen árad szét testemben a meleg. Kicsit fáztam, de most már ez is megoldódott. Éhségem is pillanatok alatt elmúlik. Pedig alig ettem néhány falatot. Elfogyasztok még egy húsdarabot, majd befejezem az étkezést. A levesem fele a tányérban maradt, de nem tudok többet enni. Nem szoktam sokat, mert ha nagyon belakok, az csak lassít és hátráltat. Azumi szavaira felkapom a fejem. Valamit tanítani akar nekem? Kardok? De hiszen én... Még életemben nem forgattam kardot. Szerettem volna, mindig is, de... Még soha... Zavaromban elvörösödöm. Közel olyan színt öltök ábrázatomra, mint a rák, amit a másik lány eszik.
- A... Az a helyzet, hogy... A-Azumi, én még... Soha nem forgattam kardot. Szerettem volna, de még... sose... - mondom szaggatottan.
Többet én sem szólok. Csak várom, hogy a többiek befejezzék a vacsorát és hogy Azumi fizessen. Rossz érzés erre várni. Az érzés, hogy kihasználom, folyamatosan ott bujkál elmém egyik távoli szegletében. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből, bármennyire szeretném. Hirtelen tüsszentek egyet. Kezem szokás szerint szám elé tapasztva, mint ilyenkor mindig. Jó lesz már az a fürdő. Alig várom, hogy a forró vízben legyek. De... Én még fürdőben sem voltam sose. Nem tudom, hogy ott mit kellene és hogyan tenni. Megvárom, míg a másik felkel, s csak azután állok fel én is és Rinn is.
- Re-rendben, menjünk! De... izé...
Na most légy okos! Hogy kérdezzem meg, hogy mit kell a fürdőben csinálni, anélkül, hogy ne legyek olyan ismét, mint a nemrég elfogyasztott rák. Rá kell jönnöm, hogy az mindenképp elkerülhetetlen. Így kénytelen vagyok a lényegre térni és mihamarabb túl lenni ezen az egészen. Megvárom, míg olyan részre érünk, ahol nincsenek olyan sokan. Majd akkor...
- A-Azumi... Szóval... Én még soha nem voltam fürdőben - nyögöm ki elvörösödve és idegesen remegve.

- Kedveském az nem számít, hogy forgattál kardot vagy sem.
Meg simítom kedvesen a barátom arcát és elmosolyodom.
- Ez nem szokványos dolog amit bárhol fel lelhetsz. Egyedül én vagyok aki ezt használja mivel én fejlesztetem ki. Igaz kezdetben más célok vezéreltek, hogy fel tudjak mérni valamit és azt minél jobban kihasználni. Egyébként az egésznek az alapja egy fajta tánc. Két katanát kell egyszerre forgatni vagy bármilyen más kardot amit elbírsz. A mozgás és vívás folytonossága olyan mintha táncolnál. Heves vad izzó tűzzel a lelkedben. Az egyik nagy előnye, hogy a mozgásod nem lehet kiszámítani így már ezért is veszélyes az ellenfeledre. Viszont ott a két kard így egyikkel védekezhetsz amíg másikkal támadhatsz is akár. Sajnos te csak az első szintre vagy képes. Azt, hogy miért meg mutatom amint kettesben leszünk.
Homlokomhoz kapok mint aki el felejtett valamit séta közben.
- Akuma amimono odoriko /// Démoni penge tánc a neve ha érdekel.
Miközben sétáltunk a stílus alapjait elmagyaráztam, a többit úgyis látni kell, tanulni és tapasztalni. Szerencsére nem voltunk túl mesze a helytől mindössze pár percnyire csak. Viszont a következő mondat amit halok meg lepet. Láttam valamin nagyon gondolkodik. Viszont soha nem hittem volna, hogy pont ezen. Ilyenkor mindig olyan aranyos. Néha nem is tudom, hogy mit cselekedjek vagy mondjak ilyenkor amikor így elpirul és zavarban van.
- Oh hát szóval. Hogyan is mondhatnám el neked. Szóval meleg vízben üldögélünk beszélgetünk. Jah igen és vannak olyanok akik ruha nélkül meztelenül. Gondolom te szégyenlős vagy ezért ha akarod nyugodtan magadon hagyhatod az alsó ruházatod. Ha így teszel én is magamon hagyom, hogy ne hozzalak kényelmetlen helyzetbe.
Közben meg is érkeztünk a fürdő bejáratához ahol beljebb sétálva a pénztároshoz léptem.
- Jó napot lefoglaltam nemrég egy kétszemélyes meleg vizes fürdő helységet.
Köszöntöttem az idegent és gyorsan el rendeztem a szükséges dolgokat, hogy ne keljen sokat várakozni.
- Oh egyébként a fürdőnk előtt van egy öltöző. Fürödben csak mi ketten leszünk senki más.

Nem számít, hogy forgattam kardot... Végre egy jó hír. Ezt hallva mosolyom kissé valódibbá válik és erőteljesebbé. Mondandóját figyelmesen végighallgatom. Valószínűleg úgy nézhetek ki, mint egy kiskutya, ki csüng gazdája minden szaván, de nem érdekel. Ezzel tanulhatok és erősebb lehetek. Két karddal harcolni... Még eggyel sem álmodtam, nemhogy kettővel. Ezt viszont megtanítaná nekem. Tényleg egyre jobban kedvelem, bár nem pont ezért. Nem tudom, hogy ő, vagy Katsumi mit lát bennem. Annyira szeretném azt látni, amit ők. De sajnos ez még nem megy. Talán majd ha tanulok tőlük. Idővel... Olyan, mint a tánc. Azt hiszem... Azt talán meg tudom tanulni. Remélhetőleg nem vagyok túlzottan botlábú. Nagyon remélem. Bár az efféle mozgásos dolgokkal nincsenek gondjaim, ha alaposan gyakorlom. Valószínűleg ez is olyasmi lesz, csak több gyakorlásra lesz szükség. Jóval többre.
- Akuma amimono odoriko /// Démoni penge tánc -ismétlem el magamnak, szinte hangtalanul.
A nevet alaposan megjegyzem. Szeretném megtanulni, de még mennyire. Mindent szeretnék megtanulni, amit csak lehet. Csendben sétálok. Ízlelgetem magamban a jutsu nevét, melyet remélhetőleg tudásom tárába illeszthetek. Nem ismerek sok technikát, azonban minél többet meg szeretnék tanulni. Többre nem vagyok képes. Ennyit tehetek. Hogy erősödöm arra az esetre, ha valakinek segítség kell. Néhány percnyi séta az egész. Idővel persze jönnek a kínos részek. A magyarázat. Ahogy látom ez Azuminak sem olyan egyszerű. Nem valószínű, hogy számított ilyesmire. Mindegy, most már feltettem a kérdést. Szerencsére választ is kapok rá. Most már csak azt kellene eldöntenem, hogy hogyan legyen. Csak ketten leszünk. Nem szabadna zavarban lennem, elvégre ő is lány. Mindemellett az alsóruházatomat is szeretném szárazon hagyni. Döntésre jutottam, már csak be kell menni és rá kell vennem magam bizonyos dolgokra. Nagyot nyelek, majd Rinnhez fordulok. Letérdelek elé még odakint és megsimogatom a fejét.
- Gondolom... Megvársz idekint. Ha menni akarsz valamerre, nyugodtan menny, csak vigyázz magadra - mosolygom halványan.
Elköszönök tőle, majd Azumi után megyek. Addigra ő elintézi a teendőket. Köszönök odabent, s csendesen követem a másik lányt. Az, hogy csak ketten leszünk, valamennyire felbátorít. Nem túlzottan, de némi biztonságérzetet ad. Az öltözőbe érve ismét nagyot nyelek. Szerzek egy törölközőt, amit majd magamra csavarok és vetkőzni kezdek. Inkább nem nézek a másikra. Csak figyelek magam elé, amint végzek, magam köré csavarom a törölközőt és összehajtom a ruháimat. Azokat gondosan elpakolom. Csak most nézek Azumira, jelezve, hogy kész vagyok. Nem tudom, hogy merre kell menni, így kénytelen vagyok rá bízni magam. Ma már sokadjára.

Nagy nehezen megadtam a választ a kérdésre ami után nagyot is sóhajtottam. Fuhh erre aztán tényleg nem számítottam majdnem bele is pirultam. Azért ügyes voltam és sikerült. Az öltözőbe léptünk és fél szemel Kyrt figyeltem. Hát legyen akkor, én sem maradok alsó ruházatba burkolva. Szépen össze hajtom kimonóm majd leveszem a szandálom és minden más felesleget. Szerencsére mindig van friss tiszta törcsi így azt magam köré tekerve nézek a lányra. Mosolyogva intek neki, hogy kövesen.
Belépünk gőz függönyön át a vízhez. Egy nagy két személyes medence bőven van hely, hogy mind a ketten kényelmesen el lazulhassunk. Egy kis párkányon néhány színes szivacs is helyet kapott. Simán leveszem magamról a törcsit felfedve ezzel bőröm majd a vízbe sétálok derékig.
Meg borzongok annyira jó a víz látszik, hogy tiszta libabőr vagyok. Ajkaim egy nagy megkönnyebbült sóhaj hagyja el.
- Ohh ez valami isteni.....Ne legyél szégyenlős. Jah igen ígértem valamit. Emlékszel, hogy meg kérdezted miért volt olyan a szemem?
A válaszom az volt ne itt mert túl sokan vannak. Meg mutatom, hogy lásd én bízok benned eröl a titkomról összesen csak négy ember tud a világon és te leszel az ötödik.
Be hunyom egy pillanatra a szemeimet majd amikor kinyitom újra az az éles vér piros szín jelenik meg és benne az ezüst karika. Ez viszont nem minden. Bőrömön mintha jelek pulzálnának. A jelek végül meg mutatkoznak. Leginkább tetoválásra hasonlítanak, Egy igen különös és furcsa mintára. Kicsit olyan mintha az ereim rajzolódnának ki. ( avatar kép ) Oldalt a kis színes szivacsok közül kettő felemelkedett majd a vízben kötött ki. Mikor újra felemelkedtek vizel teleszíva magukat lassan mellém lebegtek. Mintha láthatatlan kéz mozgatná őket. Aztán amikor a vizet kifacsarta valami a szivacsokból látni lehetett haloványan mintha tényleg egy-egy kéz préselte volna ki a vizet a szivacsokból.
- Ezért van nálam négy kard, mer ha akarom négy kardot forgatok egyszerre. De ha így támadok akkor az ellenfelem képtelen védekezni. Amit nem látsz azt nem lehet kivédeni sem. Ezért nem tudod majd te csak a kard stílus magasabb szintjeit használni.

Csak csendben figyelem Azumit. Tekintetem akaratlanul is végigsiklik rajta. Mielőtt elvörösödnék, gyorsan elkapom pillantásom. Lassan követni kezdem. A gőzfüggöny mögött eltűnik, én pedig megállok néhány pillanatra. Ismét becsukom szemeim, majd sóhajtok.
- Nyugodj meg, nincs semmi gond... - motyogom magamnak.
Erőt veszek magamon és megindulok. Kilépve egy hatalmas medence fogad minket. Én elámulok nagyságán. Azumi persze azonnal bele veti magát. Nézelődés közben, mikor meglátom, el is vörösödöm. Megkönnyebbült sóhaját valamiféle jó jelnek veszem. Szavait még inkább. Tehát a vízzel semmi gond. De... Nos, a másik felével akad. Ugyanis igenis szégyenlős vagyok. Nem tudom miért, pedig tisztában vagyok azzal, hogy nem kellene. Talán tényleg magamon kellett volna hagyni a ruhákat. Most már végül is mindegy. Mellesleg... Akkor is ugyanígy elpirultam volna, mint most, ha jól sejtem. Valami okot mindig találok rá. Zavartan veszem le a törölközőt magamról. Tekintetemmel erősen koncentrálok annak valahova helyezésére, egy bizonyos pillanatig. Felkapom fejem, és kíváncsian nézek Azumira. Szám ezt követően eltátom ámulatomban. Nem tudom eldönteni, hogy féljek, vagy ne. Ez félelmetes látvány, az tény. Mégis... Engem inkább izgatottá tesz. A vörös minta a testén és a rémisztő vörös szemek, az ezüst körökkel. Csak bámulom őt. Szemem sarkában meglátom mozogni a szivacsokat. Oda fordítom fejem, hogy lássam, hogy mi történik. Az a baj, hogy... Egyáltalán nem látom, hogy mi történik. Erősen koncentrálok, hátha észreveszek valamit. A szivacsokon kívül azonban semmi. Azok viszont megemelkednek, majd a vízben landolnak. Ezután ismét megemelkednek és a másik lány felé lebegnek. Ez eszméletlen. De mégis hogyan csinálja? Erre is fény derül, én pedig nem tudok mit kezdeni magammal. A testem fölötti irányítást elveszti az agyam és átveszi izgatottságtól vadul verdeső szívem.
- M-mégis mik azok? Várj! - kiáltom.
Gyors ütemben megindulok a medence felé. Út közben megcsúszok és a hátsómra esek, de nem foglalkozok a fájdalommal. Tovább mászok sietősen a medence széléhez. Be merjek menni? Mindegy, ki tartana vissza! Egyik lábam a másik után landol a meleg vízben. Ez tényleg... fantasztikus.
- Csináld meg még egyszer! - kérlelem Azumit.
Lassan és bátortalanul sétálok közelebb hozzá. Csak most jut eszembe, hogy mit műveltem eddig. Arcom azonnal elvörösödik. Halkan sóhajtok, majd valamivel nyugodtabban nézek a másikra.
- Ezt... Meg tudod nekem tanítani? Mit kell csinálni? - kérdem ismét izgatottan.
Az új és számomra lehetetlen technikák mindig is vonzottak. Azumi is megmondta, hogy nem juthatok nagyobb szintre a kardforgatással. Igazából jó, ha az első szint sikerül. Két karddal is jobban járnék, mint egyel sem. Ahhoz viszont... Kellenének kardok. Most már mindegy, de... mi ez? Valami kellemes, bizsergő érzés fut végig a testemen. Most veszem észre, hogy nem fázok. A meleg fokozatosan engedi fel fagyott testrészeimet. Ismét sóhajtok, de ezúttal én is megkönnyebbülten. Ezt követi egy kellemetlen és jókora tüsszentés. Remélem majd ez a víz kigyógyít belőle. Semmi kedvem náthásnak lenni. Arcomon halvány pír ül ki, a meleg víznek hála. Ez annyira jól esik. Becsukom szemeim, kezeim pedig a víz felszínére teszem. Megvizsgálom ennek hullámzását. Vajon fent tudnék maradni a tetején? Mi lenne, ha megpróbálnám? Talán... majd később. Most élvezem ezt a jó meleget és a kellemesen simogató vizet. Észre sem vettem, hogy elkalandoztak gondolataim. Most más vagyok. Iménti túlbuzgó izgalmamnak nyoma sincs. Teljesen nyugodt vagyok és ez... annyira jó. De miért van ez? A víz miatt? Vagy azért, mert kezdek változni? Remélem jó irányba. De akkor sem értem. Biztos a környezet hozza ki belőlem. A víz, a meleg, a párás levegő, Azumi és ez az egész. Olyan, mint tegnap este Katsuminál. Ott is nyugodt voltam. Sikerült... Ellazulnom. Mikor mesélt, vagy mikor dúdolt mögöttem. Annak viszont tudom, hogy mi volt az eredménye. Épp ezért, gyorsan kinyitom a szemeim, mielőtt elalszom. Nem vagyok álmos, de ki tudja, hogy mi történne.
- Azumi... A rámenesnél azt mondtad, hogy... Szokjam meg, ha veled vagyok. Vagy valami ilyesmit... Tudod már, hogy... Meddig maradsz? - kérdem.
Hirtelen félelem hasít belém. De mitől tartok? Attól, hogy túl sokáig marad, vagy attól, hogy túl korán elmegy? Azt hiszem... Az eddigiek alapján, határozottan a második. Nem akarom, hogy elmenjen. Ő... A barátom és... Szeretek vele lenni, akármennyire zavaró is. És talán így tényleg ki tudom heverni ezeket a dolgokat. Meg talán sikerülni fog majd magamtól újabb barátságokat kezdeményeznem. Eddig eszem ágában sem lett volna, hogy odamenjek valakihez barátkozni.

- Még én sem értem teljesen.
Közben nyakig a vízbe merülök, hogy izmaim ellazuljanak.
- Amennyire tudom az én chakrám eltér az átlagtól. A szél elem egy fajta speciális változata, vagy keveréke ha jól sejtem. Úgy mond a véremben van.
Mikor már Kyr is bent van a vízben el mosolyodom. Hát még is csak kibujt a burokból és levetette a félénkséget. Bátrabb lett, sokkal bátrabb mint amilyen nemrég még volt. Nem fél érdeklődni, sőt tudást kérni sem. Annak ellenére, hogy mosolyogtam és vidámnak tűntem szemeimben még is szomorú fény csillant. Nem vette szerencsére észre talán, hisz a meleg víz majdnem álomba nyomta.
- Nem taníthatom meg, mivel nem vagy a testvérem, se közeli vagy távoli vér rokonom. Ez a képesség csak és kizárólag vér útján örökölhető.
Kekei Genkaj vagy is vérvonal képesség. Tulajdon kép egyszerűen le írva a chakrám reagál a gondolataimra.
Mosolygok és eleget teszek a kérésnek. Újra meg jelenek a külső jegyek a vér szín be foglalt ezüst kör. A tetoválás szerű minták csak most más történt. Jobb kezem mutató újával felfelé mutattam majd egy adag meleg víz zúdult Kyrena nyakába. De még előtte jóval előtte pár másod perccel érezhette az érintésem. Egy baba popsi puhaságú tenyér érintését mi meg borzolja a haját. Az egész mintha csak egy fuvallat lett volna.
- Meddig maradok?
Kérdeztem kuncogva a vizes barátnőmtől.
- Hát ha érdekel a penge tánc akkor elég ideig maradok, hogy megtanuld. Mivel lehet küldetésre kell majd menned... nos valami más dolgot is végig gondoltam komolyabban. A jövőt illetően és részben döntésre jutottam. Szóval majd lehet kisebb időkre elkel mennem, de azt tervezem, hogy huzamosabb ideig a faluban leszek.

Amíg csukva volt a szemem, semmit nem érzékeltem. Csak később hallom meg Azumi szavait. Tehát tényleg nem tudja nekem megtanítani... Nem, tényleg nem vagyok a testvére, vagy bármely rokona. Senkinek nem vagyok sem testvére, sem rokona. Kissé elszomorodom. A vizet kezdem nézni, miközben nyitott tenyerem végighúzom felszínén. Azon kezdek el gondolkozni, hogy vajon tényleg halott-e minden rokonom. Igazából fogalmam sincs, de mivel a szüleim annak idején azt mondták, hát elfogadtam.
Talán túlzottan elkalandozok ismét. Valami puhát érzek a fejemen. Az a valami megborzolja a hajamat, melynek következtében elhúzom a szám. Kezeim azonnal emelem is, hogy rendezzem annak összekuszált szálait. Mikor Azumira nézek, csak azt látom, hogy felfelé mutat. Én a mutatott irányba fordítom fejem és legnagyobb örömömre egy nagy adag meleg víz ömlik a nyakamba. Hirtelen ért, de valójában jól esett. A meleggel sosincs bajom. Kellő mennyiségben, persze. Ez viszont pont kellett. Ismét bizseregni kezdenek vízből kilátszó tagjaim. A sajátomnál magasabb hőmérséklet viharként megy át rajtam. Egy szempillantás alatt vége, de nem tűnt el maradéktalanul. Hajamból apró cseppekben hullik az éltető nedvesség. Nem állt szándékomban bevizezni a hajam. Azon kapom magam, hogy valamiféle bosszún agyalok. Nem lenne szabad hagynom, hogy Azumi ezt megússza. De mit tehetnék? Elvégre neki kettővel több keze van...
Kérdésemre adott válasza jól is esik, meg nem is. Igaza van. Ha küldetést kapok, akkor el kell mennem. Vagy neki, ki tudja, hogy melyikünknek előbb. De a faluban hosszabb ideig szándékozik maradni, ami jó. Lehet, hogy el kellene húznom azt a tanulást? Nem, jobb ötletem van! Gyorsan megtanulom a penge táncot, aztán kitalálok valamit, hogy mit taníthatna még. Igen, ez jó. Ő is velem lesz, lesz társasága, én pedig tanulok is. Sokat és így erősebb lehetek. Ez... Azt hiszem mindkettőnknek jó. Kár, hogy ezt nem csinálhatom meg... Akkor csak kihasználnám, azt meg nem akarom. Halkan sóhajtok, majd próbálom másfelé terelni a gondolataimat. Ebben segít egy újabb tüsszentés. Ez mondanom sem kell, ismét vörös pírt varázsol arcomra. Nyakig elmerülök a kellemes, meleg vízben, s figyelem a másikat. Gondolataim ismét elkalandoznak. Rinnre gondolok. Vajon hol lehet? Biztosan szeretne játszani... Szegény... Olyan rég nem játszottunk. Na, majd talán holnap. Most viszont...
- A-Azumi... - szólalok meg halkan.
Ha felém fordul, megindítom kezeim és egy nagyobb hullámot létrehozva megpróbálom őt eláztatni. Ezzel lógok neki, a hajam miatt. Nem mintha annyira érdekelne. Épphogy csak megszáradt. A mai nap kapott már így is elég vizet. Azt viszont hozzá kell tennem, hogy ilyen kellemes meleget még nem.
- Mond csak... Mikor kezdhetem a tanulást? Ha jól sejtem, először egy fegyverrel kell megtanulnom küzdeni. Vagy... rosszul gondolom? - kérdem kicsit izgatottan.

Oda fordulok és.....
- Vííííííííik
Majd ki fújom a levegőt és vele némi vizet is. Erre nem számítottam, hogy majd ezt teszi velem. Kezd feloldódni és végre élvezi a társaságot. Ennek kifejezetten örülök és boldogá tesz. Ülök a vízben és kapkodom a levegőt. Szemeim teljesen ki kerekedtek és még a képességem is inaktivá vált.
- Mit hogy tanulni? Jaaah igen természetesen a küldetésed után. Nem kell aggódnod, hogy kardot kell venned. A tanulás ideje alatt nálad lehet és használhatod az enyéimet. Igen először, csak egyet kel forgatnod, hisz nem mindegy hogyan tartod és hogyan védesz ki egy támadást vele. Utána jön majd a kettő egyszerre.
A víz alá merülök egy pillanatra hagyom, hogy a víz teljesen elfedjen a fejem búbjáig. Hallgatom a csendet vagy is a víz hangját. a halk csilingelést a természet egyik hangszerét. Majd újra kiemelkedem a vízből.
- Ahh ez isteni volt. Egyébként te ugye Raiton elemű vagy? Ha igen akkor kérd meg Katsut, hogy segítsen jobban uralni az elemed. Elektromossággal tudod manipulálni a saját tested is bizonyos keretek közt. Az mozgásod fel gyorsítani vagy az ütésed erejét kicsit megnövelni. Elméletileg ezek lehetségesek csak ezt nem tudom menyire kel uralnod az elemet és a tested.
Majd csak mosolygom és kicsit közelebb ülök.
- Egyébként ha félnél az első küldetésed miatt nem kell. Van egy olyan érzésem, hogy veled fog tartani egy ismerős arc is.

Azumi nagyon vicces képet vág. Kis híján elnevetem magam, de visszafogom. Csak elmosolyodom, mikor látom, hogy a visszavágás sikerül. Miközben nézem, észreveszem, hogy az ezüst körök eltűntek vérvörös tekintetéből. Vajon mi lehet az oka? Szándékosan szüntette meg, vagy akaratlanul? Ezt jó lenne tudni. Lehet, hogy meg tudtam lepni. Ez a feltételezés csak még boldogabbá tesz. Ritkán érzek ilyet. Nyugalom és boldogság. Most már tudom, hogy megérte ide eljönnöm. Nem is értem, hogy miért voltak kétségeim. Elvégre nem volt mitől félnem.
A tanulás csak a küldetés után. Ezek szerint akkor még találkozom Azumival. Ennek örülök. Csak ma ismertem meg, mégis olyan, mintha már régóta ismernénk egymást. Annyira furcsa ez az egész. Új... Számomra minden ilyesmi új. Ezeket egy normális ember már rég megtapasztalja, nálam fiatalabban. Én viszont csak most. Talán ezért ennyire idegen még ez az egész. És ezért jövök mindig zavarba. Már alig várom, hogy Azumi tanítson. Ráadásul a kardjait is használhatom. Azokat, amiktől alig távolodott el két méterre. Bizonyára nagyon félti őket. És... Mintha említette volna, hogy az egyiknek különleges pengéje van. Mosolyom örömteli vigyorrá szélesedik.
- Tényleg... Tényleg engednéd, hogy a kardjaiddal gyakoroljak? - kérdem hitetlenkedve kissé.
Nem érdekel, hogy lassabban haladok, mert először még egy pengét kell megtanulnom használni. Tudom, hogy képes vagyok megtanulni. Kellő szorgalommal és gyakorlással még akár gyorsan is elsajátíthatom az alapokat. Utána pedig belekezdhetek a nehezebb feladatokba. Két kard... Kezeimet magam elé emelem. Lelki szemeim előtt már látom is, ahogyan forgatom a fegyvereket. Egy-egy hosszú acélt, mely mindent átszel, ami útjába kerül. Vad táncot, mely élvezetes és gyönyörű, miközben a táncos legyőzhetetlenné válik, támadásai pedig védhetetlenné. Jelenleg azonban még nem az én arcom jelenik meg a táncos képén. Azumi az. De ahogy elképzelem és a helyébe saját magam, a lélegzetem is eláll. A kérdésre felkapom a fejem. Zavartan nézek a másik lányra, nem tudva, hogy meddig kalandoztam el ismét.
- Hogy... én? I-igen. Raiton elemű vagyok. Hogy... Kérjem meg...
Erősíteni az ütéseimet a villámmal? Növelni a sebességem? Most, hogy mondja... Az, mikor megjelent... Azok a kisülések és az elektromosság az ujjai között... Azt mondta, hogy az az ő chakrája. Lehet, hogy így csinálta? Így tudott megjelenni és eltűnni, mint a villám? Hát persze... Katsumi egy Raiton mester. Nagyon jól ismeri a villám elemet. Irányítani is tudja, ahogy akarja. Igen, meg kell, hogy kérjem, hogy tanítson. Mivel azonos az elemünk, többet tudna nekem segíteni, mint egy átlagos tanár.
- Küldetés? - kérdezek vissza.
Persze, el is felejtettem. Nemsoká küldetésre megyek. Katsumi ezért ment el. Vajon hol lehet? Ismerős arc? Hát... A genin a tanárával megy küldetésre nem? Katsumi a tanárom, őt pedig ismerem. Így... Természetes, hogy lesz egy ismerős arc. De... Így, hogy eszembe jutott, kezdek kicsit aggódni. Nem is aggódni. Sokkal inkább izgatott vagyok. Az érzés ismét végigsöpör rajtam és azon kezdek gondolkozni, hogy vajon milyen feladatot kapok. Lesznek velünk mások is? Remélem nem csak macskákat kell fáról leszedni. Az is segítség, de én valami olyasmire vágyom, ami során fejlődhetek és tanulhatok.
- Igazából... Meg is feledkeztem róla, hogy hamarosan küldetésem lesz - vallom be zavartan.
- Te... Te féltél az első küldetésed előtt? Milyen volt?

- Kevés dolog van amitől félek ma már. Igen talán volt bennem akkor egy kis félelem. De a félelem azért van, hogy leküzdjük és erősebbek legyünk általa. Ma már csak attól tartok, hogy nem tudom bevégezni a terveimet. Illetve ha bántódása esik annak akit kedvelek vagy szeretek.
Az idő pereg mint homok szem a homok órában. Nem követem nyomon, hány perc is telt el azóta, hogy beléptünk ide, de nem is érdekel. Élvezem a meleg vizet és a társaságot. Még akkor is, hogy folyton kérdésekre kell válaszolnom. Viszont ha már küldetésről van szó talán tudok segíteni egy kicsit.
- Mi élőt elindulsz ajánlatos váltás ruhát, élelmet és vizet is csomagolni. Erre ideális ha lepecsételed egy tekercsbe. Nem árt, hogy ha megélezed fegyvereid sem illetve alaposan le elellenőrzöl mindent. Tehát felkel készülnöd legtöbb szóba jöhető eseményre. Erről jut eszembe nekem is frissíteni kelene a készleteim.
Nagyot nyújtózok a vízben és egy adag vizet fröcskölök a lányra.
- Ne félj és ne agodj. Tuti, hogy nem egyedül mész és az is biztos első küldetésen tapasztalt embert is veled küldenek. Szűz genineket nem szokás rögtön bevetni a sűrűjébe.
Szolok mosolyogva és most egy nagyobb adag vizet fröcskölök a lány felé majd a víz alá bújok. Elkerülésem a vissza fele érkező áradatot.
Majd amikor felbukkanok újra nagy levegőt veszek. Valószínűleg ekkor kapok egy nagy adag vizet nyakamba.

Nem is hittem, hogy manapság félne valamitől. Akkor azonban igen, ha nem is nagyon. Talán... Jó, beismerem, bennem is lappang valami ilyesmi. Sosem hittem volna, hogy a félelem lehet jó dolog is. Neki viszont elhiszem. És be kell látnom, hogy igaza van. Ha az ember fél valamitől, az arra ösztönzi, hogy felül tudjon kerekedni ezen az érzésen. Ez által pedig erősebbé akar válni és lesz is, ha elég kitartó. Akkor az eddigi félelem forrása fog majd rettegni az eddig rémülttől. Fordul minden és a harc kimenetele is más lesz. Nem csak a bátorság ad erőd, de a félelem is. Például, ha meg akarunk védeni valakit. Kár, hogy akkor ezt még nem láttam be. Utána megszűnt ez a fajta félelem. Most viszont ismét kezdem érezni. Aggódok a barátaimért...
A tanácsokat figyelmesen végighallgatom. Olykor bólintok, jelezve, hogy figyelek és értek mindent. Elmémben rövidke lista készült a teendőkről. Még egyszer végigfutok a dolgokon, és rá kell jönnöm, hogy rám ez még teljes egészében vár, ha hazaértem. Ahhoz viszont nem kevés idő kell. Sóhajtok, annak tudatában, hogy mi minden vár még rám. Némi vizet kapok az arcomba, mi arra késztet, hogy felemeljem kezeimet védekezően. Arcomon halvány, játékos mosoly jelenik meg. Ezt eddig csak Rinn érdemelte ki tőlem. Most már Azumi is.
- Rendben... Nem aggódom, csak... Kérlek, hagyj száradni! - kérlelem, utalva a hajamra.
Lassan kezdek fázni. Mintha valamivel hidegebb lenne a víz. Vagy a levegő hűlt le, nem tudom. Ismét kapok egy adag kellemesen meleg vizet a nyakamba. Már készülök, hogy visszavágjak, de sehol nem látom "ellenfelemet". Jobbra-balra fordítgatom fejem, hátha észreveszem valahol. Végül, mikor közeledik a felszín felé, megtalálom. Kezeimmel előkészülök. Még lélegzetem is visszatartom, annyira koncentrálok. Amint feljön, már indítom is a "támadást". Egy nagy adag vizet fröcskölök a lányra. Mikor észreveszem, hogy előtte vett egy nagy levegőt, halkan kuncogni kezdek. Gyorsan elfojtom, majd zavartan pislogok néhányat. Rég nem hallottam ezt magamtól. Engem igazán meglepett ez a reakcióm. Egyébként is piros arcom jobban elvörösödik.
- B-bocsánat... Látom... Nem igazán sikerült meglepnem téged... - állapítom meg, kissé elhúzott szájjal.
Felnézek, nem is tudom miért. Nem tudom, hogy mennyi ideje vagyunk már itt. Mikor visszanézek a másik lányra, kissé megrémülök. Hirtelen kettő lett belőle. Jobban mondva másfél. Nagyokat pislogok, de nem igazán akar elmúlni. Azt hiszem fáradtabb vagyok, mint gondoltam. Nem akarok neki gondot okozni. Jobb lenne, ha most hazamennék. Így is eleget foglalkozott már velem.
- Azt hiszem... Lassan indulnom kellene. A hallottak alapján, még... Sok a teendőm... - mondom zavartan.
Ha jól figyel, (remélem nem) akkor Azumi észreveheti, hogy nem pontosan rá nézek. A két alak közül nem tudtam, hogy melyik az igazi, így jobbnak láttam kettőjük közé beszélni. Mintha csak a semmibe merednék, csakhogy tekintetem annál zavartabb. Meg is indulok. A medence széléhez kecmergek, majd kikászálódom. Egy törölközőt gyorsan magam köré csavarok. Még visszamegyek egy kicsit a medence mellé. Ott leguggolok, majd elmosolyodom.
- Kö-köszönöm a vacsorát és a fürdőt! - mondom, majd felállok.
Kissé szédülök. Ez nem jó. Jobb lesz már most elindulni, az öltözőben leülni kicsit, majd hazamenni. Ilyen állapotban elvégre nem ajánlatos az utcán sétálni. Esetleg ott is tartok majd kisebb pihenőket.
- Ja igen és... Köszönöm a segítséget is! - teszem hozzá, gyorsan visszafordulva megindulásomból.
Ez... Azt hiszem hiba volt. A kép eddig is homályos volt, de most kezd teljesen összemosódni. Érzem, ahogy testem dőlni kezd a víz felé. Mintha kezek ragadtak volna meg és húznának vissza. De ez nem lehet. Ez biztosan nem ő. Akkor a látásommal nem lenne semmi baj. A vízbe érve elmerülök. Látásom egy pillanatra elsötétül, majd valami visszarángat. Valószínűleg az akaratom. Nem akarok összeesni, még haza kell mennem. Egy ideig csak merülök, de mikor levegőre van szükségem, felmegyek. Felérve kezemmel hajamba túrok, megérintve bőrömet.
- Fenébe... - motyogom magam elé, szinte tátogva csak.
A bőröm ég. Remélem Azumit nem ijesztettem meg nagyon. Nem akarom, hogy hozzám akarjon érni. Azt el kell kerülnöm. Mosolyt erőltetek magamra, majd felé fordulok. A levegőt sűrűn veszem. Aprókat és gyorsan.
- Ez... Isteni volt! - nevetem, de jól tudom, hogy ezek most csupán hamis érzelmek.
Csak ő ne vegye észre őket, mert akkor bajban vagyok. De nem, akkor sem. Ha eljön az idő, legyen bármi, elmegyek arra a küldetésre. Tüsszentek egy nagyot, mely után zavartan megvakarom fejem.
- Na... Jó, most már... Azt hiszem... Tényleg elindulok. - szólalok meg zavartan és szaggatottan.

- Rin már biztos vár. Amilyen hűséges biztos, hogy még mindig ott ül és téged vár.
Csak mosolygom és legyintek oh ez természetes. Barátok segítenek egymásnak, de lehet neki ennyire furcsa ez az új helyzet? Mindenesetre elkel mennem a nagy főnökhöz, hogy megkérjem valamire. Nem hagyhatom, hogy bedobják a mélybe egyből.
Szemeim riadtan kerekedtek ki, ez nem lehetett szándékos, vagy még is? Egy pillanatig feszült néma csend uralkodott. Már nyúltam volna utána amikor felbukkant újra.
- Ugye azt tudod, hogy legszívesebben el fenekelnélek amiért itt ijesztgetsz.
Majd kacagással próbálom elvenni az élét elöbbi mondatomnak. Úgy teszek mintha nem vetem volna észre a valodi okát az egész jelenetnek.
- Hm én vigyáznék a hajadra, de te most újra össze vizezted.
Intek és elköszönök. Még végig nézem ahogy megszárítkozik és felöltözik. természetesen csak amennyit a gőz megenged. A túlzót párától nem tudom, hogy még a közelben van, vagy már távozott. Most már nem is számít minden bizonnyal már haza felé tarthat. Úgy is nagy nap lesz a számára nemsokára.
Gondolataimba merülve áztatom még magam a vízben. Hagyom, hogy gondolataim szabadon cikázzanak mint a gőz levegöben. Talán nekem sem ártana lassan távozni. A lustaság viszont győzött.
Annyira megnézném az arcát amikor rájön, hogy ki lép be a szobába. Oh várjunk csak hiszen látni fogom a meglepettségét. A szemeiben csillogó fényt amikor meglát. Kezdem érezni, hogy bőröm kezd teljesen elázni. új begyeim teljesen ráncosak mint egy ijedt szőlőszem.
- Na csajszi itt az ideje, hogy a távozás mezejére lépj.
Ki ugrom a vízből, módszeresen megszárítkozom majd távozom.

Hoppá bizony. Az egy dolog ha az ember elfeledkezik egy randiról, vagy egy szülinapról, hiszen a barát vagy a barátnő könnyen megbocsájt és egy kiengesztelő kocsmázás után már nem is fog emlékezni az egészre. Vagy azért mert nem élte túl a veled való feles felhörpintő versenyt, vagy mert a családod borának van ez az igen különös mellékhatása pár üveg után, a rövidtávú amnézia. Viszont ha a csapatoddal való találkozást hagyod ki, annak azért súlyosabb következményei szoktak lenni. No nem a csapattársaidtól kell tartanod, hiszen valószinűleg hozzád sem mernének szólni, az termeted és az elbűvölő szájszagod miatt, hanem a sensei haragjától. És haragos Jounin gyorsan megtalálja az áldozatait, amit a vészjoslóan közeledő dübörgésekből is leszűrtél. Persze próbáltad nyugtatni magad, hogy valószínűleg nem hozzád jön a dühöngő lépések gazdája. -LEEEEEENG!- És amikor ezt meghallottad, minden reményed egy másodperc alatt elszállt. A fürdő ajtaját egy majdnem két méter magas, sötét bőrű, fedetlen felső testtel és kolosszus izomzattal megáldott Jounin rúgta be rátok. A bátyád motyogott valamit érthetetlenül, hogy ő bizony sosem halott erről a Lengről és ilyen hülye nevet még életében nem hallott de túl egyszerű lett volna ha ezt a leendő mestered beveszi.-Felhő Stílus: Józanító Pofon!- Ordította, majd a bátyádnak lekevert egy akkora taslit, hogy kibukfencezett a szobából. - Mit képzelsz magadról?! Elhanyagolod a küldetéseidet és itt lógatod a tököd?! Húzás dolgozni!-Mondta, mire a testvéred heves bólogatással rohant ki az épületből, meztelenül, a Raikage színe elé. A mester arcát pár másodpercre a medveölő tenyereibe temette majd rád nézett. -Szóval te vagy Teng Leng, aki inkább fürdőzött, a csapatalkotó ceremónia helyett?! Te várattad meg a hatalmas Kakarut?!- Tette fel a kérdéseit miközben ökleit ropogtatva közeledett feléd szééép lassan...