Melegforrás Fogadó

A mestered azonban nem dísznek kapta meg a Jounin rangot és könnyedén átlátott a kifogásaidon, bár nem vitatkozott a gyógyfürdő köztudottan gyógyító hatásairól. Az jobban érdekelte hogy Genin életed első napjait piálással töltötted és nem azzal, hogy megjelenjél pontosan a megbeszélt helyen. -Pont olyan vagy mint a mihaszna testvéred! Pontosan tudod hogy üzenetet küldtünk mindenkinek a találkozó helyéről és idejéről!- Morogta dühösen de legalább az öklei ropogtatásával felhagyott, már ha ez jó hírnek számít. -A két csapattársad kénytelen volt nélküled teljesíteni az első edzésüket! Pár napon belül talán rendbe jönnek, de nagyon hiányzott nekik a segítséged Teng! Ez nem maradhat el következmények nélkül fiam.-Magyarázta miközben lassú léptekkel közeledett feléd. Te ugyan próbáltál hátrálni de egy villámgyors mozdulattal elkapott téged és a fürdő falához nyomott. -Szóval van is egy ötletem hogy tehetjük jóvá ezt, csak mi ketten.- Gonosz mosoly jelent meg Kakaru arcán, miközben elengedett és te a padlóra huppantál, alaposan beütve a hátsódat. -Te és én küldetésre megyünk, míg a csapat másik fele kipiheni a fáradalmait. Szóval van két perced hogy összekapd magad és felöltözz. Ha kifutsz az időből azt hiszen neked is adnom kell egy józanító pofont...-Derűs kilátások és egy gyönyörű kezdete ez egy nem túl szép barátságnak.

Kakaru mester szemmel láthatóan nem szórakozott olyan jól a kis műsorodon, főleg a villantós jelenetednél düledeztek ki az erek a homlokán, mint azt remélted volna. Mégis türelmesen várta ki míg a rituális esőtáncra jobban hasonlítható öltözködésedet befejezted. Gondolatban már felkészültél az időtúllépés miatt járó józanító pofonra, ám meglepetésedre ez elmaradt. Kakarunak más tervei voltak ezúttal. -Nem tudom eldönteni hogy bátrabb vagy e testvérednél vagy ostobább Leng. Mindenesetre majd a küldetés alatt megkapod a büntetésed. Gyere. - Mondta neked unottan majd elindult kifele a fürdőből, te pedig ott loholtál mögötte. -A falu egyik legrosszabb negyedében van dolgunk. Meglátogatunk egy számodra oly kedves vendéglátó egységet. Ihatsz egyet a számlámra nyugodtan ha úgy érzed, míg én pár mondatot beszélek a tulajjal. Utána viszont munkához kell majd látnod fiam. - Magyarázta a Jounin. A szavai túl jól hangzottak, hogy ne legyen benne valami csapda de ilyen állapotban kétséges volt hogy ez egyáltalán felmerül e benned. Igazából az sem volt biztos hogy két lábon elérsz e a kocsmáig ahová tartottatok. Fő az optimizmus és az ingyen pia mindig jól jön.

// Az utcákra írj! //

Az ebéd után, Gonza és Raion megérkezett a Melegforrás Fogadóba. Raion már alig várta, hogy forró fürdőt vegyen, de Gonza kevésbé. Mikor bementek az öltözőbe, Gonza átvette a fürdőnadrágját, majd kifutott és ugrott egy szaltót a forró vízbe. 
- A víz tökéletes! Juhééé! - mondta Gonza felszabadultan, a medencében hárman voltak egy öregember, Gonza és Raion. Ám szamurájunk hirtelen női hangokat hallott, kihegyezte a fülét és követte a hangokat, a női hangok a bambuszfal mögött jöttek, ott volt a női fürdő rész.
- Hehe... na Raion, Te relaxálj egy kicsit, nekem dolgom akadt! - mondta Gonza izgatottan kéjes vigyorral a száján.
Felmászott a bambusz falra, a peremére ült, befeszítette minden izmát. Gonza egy nagyobb testalkatú, igen izmos szamuráj  volt, a sok edzésnek köszönhetően megizmosodott, szóval volt mit befeszítenie. Pózolás közben megszólította a hölgyeket:
- Üdvözlöm a  szép hölgyeket! A nevem Gonza, aki a pompás keblüket gondozza. Mellszépségverseny ezennel meghirdetve, kérem a keblüket előre! A győztes velem tölthet egy csodás estét! 
A többnyire fiatal hölgyekből álló női raj, hangos sikításba kezdett, majd kezükkel a mellüket takarva, törölközőjüket maguk köré tekerve menekültek ki a vízből, némelyikről a törölköző kicsit le is csúszott. Miközben a csajok menekültek, Gonza hangosan elemezte a nőket:
- Barna hajú csaj deszka, vörös hajú szintúgy, szőke átlagos, fekete hajú...óhh hohó ez már igen, ezek már igazi dinnyék kisanyám, csoda, hogy kapsz tőlük levegőt,..... óhh kis angyalom a Tiéd se rossz....Te pápaszemes deszka menj arrébb nem látom a dinnyéket..
- Te perverz kukkoló, ezt a deszkázásért!- rikácsolta a pápaszemes csaj , majd arcon dobta a papucsával Gonza-t. Gonza leesett a falról, beesett a vízbe, a papucs ott úszott a vízen, Gonza arcán papucs lenyomatú piros folt volt. A  falon ott ült az öregember is (aki közben felmászott), majd így szól Gonza-hoz:
- Annak a fekete hajúnak tényleg jó kannái voltak és a pápaszemes tyúk tényleg egy deszka
- Ki a deszka, de vén perverz kecske???!!!- rikácsolt megint a pápaszemes csaj, majd a másik papucsával tarkón dobta az öreg emberkét, aki szintén beleesett a vízbe. 
- Jááj, istenkém mennyi deszka volt itt, mintha egy asztalosműhelyben lettem volna, de azért láttam két dinnyét is. - mondta Gonza nem túl elégedetten.
- Ne is mond fiam! Itt Rejtett Felhőben majdnem minden nő deszka, már kukkolni sem érdemes.- mondta az öreg bácsika.
- Szörnyű egy hely, nem telepednék le itt.- mondta fejét rázva Gonza.
- Bezony...Én is gondolkodtam már azon, hogy el kellene költöznöm. - bólogatott az öregember.

- Hogy gorillát!!! Te állat! Kár, hogy csak most esett le mikor, már megcsiklandozott az áram. Ügyes voltál Raion! Látom most akartál visszavágni a ramen stand-os szituért. Te hirtelen ki mész a budira, aztán csak úgy 3 jó bőr, jön megint túl kedvesen. Mivel hárman voltak nem figyeltem különösen a szemükre, viszont mikor az áram megpirított, akkor gondolkodtam el. Utána jöttem rá, hogy Te voltál,  akkor jutott eszembe, hogy Te a villám elemet is tudod használni. Hiszen mikor először mutattad a csakra áramoltatást az edzésemen, akkor a Raiton: Raiken technikát mutattad be. Valamint tudsz alakváltó jutsut is. Most pedig klónokkal kombináltad. Szép volt jó rászedtél, kár, hogy későn esett le! Egyenlítettél, szamuráj-nindzsa 1-1. - mondta elégedetlenül Gonza, akinek a haja úgy állt mint a szénaboglya, a mellette lévő öregembernek pedig visszatért az emlékezete. 
- Jáj istenem! De rég mulattam már ilyen jól. Na mindegy nekem elég volt a fürdésből, igen megrázó volt, szó szerint!- mondta Gonza nevetve, miközben görnyedve mászott ki a vízből. Ment az öltözőbe és felöltözött, majd kiment a fürdőházból. A fürdőház mellett volt egy nagy park tele fákkal, nem járt éppen arra senki, már estére járt, a csillagok ragyogta a sötét égen, Gonza felállította a sátrát, majd leült Lótuszülésbe és elkezdett komoly arccal merengeni.
~ Érzem, hogy az életem komoly fordulatot vett, amióta találkoztam ezzel a shinobival, érzem, hogy meg fogok erősödni. Ha majd erőssé válok, vissza megyek a nagyapámhoz, de akkor már úgy mint egy erős szamuráj! ~

Jiraiya: Ryuuka no jutsu tanulás

Egy hét telt el a frontról való visszatérés óta és egy levél formájában megírtam a jelentést a raikagénak, hogy mi történt kint a határvidéken és a kikötőben. Nem tudom, hogy mit csinálhatnék még. A levél a titkrnőnél van, úgyhogy a kézbesítése már az ő felelősségük. Egy kis nyugalomra vágyok, igaz ez nem épp a legalkalmasabb pillnatat a háború közepén, de hátha látok valamit, ami talán segíthet a közeljövőben lassan a falu határához érkező háborúban. Nem számítok arra, hogy lesz lehetőségem pihenni, viszont miért ne alapon hátha nem lesz rám szükség gondolattal a fejembe a falu gőzfürdőjébe indulok. Tsuki otthon van a gyerekkel, fura gondolat, hogy ennyi idősen gyerekem van, de valójában nem a sajátom, Moon pedig pihen. Most egyedül vágtam neki a falunak, arra hivatkozva, hogy ki kell szellőztetnem a fejem. ~Vajon előléptetnek, ha túlélem a háborút? Egyáltalán túlélem?~ Nem erre nem szabad gondolni, élnem kell, mert családom van és élve a falut is jobban tudom szolgálni, mint holtamban. Na tehát éppen úton vagyok a gőzfürdő felé, hátha egy kis nyugalom is kijár a ninjának a háború alatt, de vajon történik valami, ami félbeszakítja a terveimet? Mindig van, most is lennie kell, felkészülök, hogy vajon ki talál rám, de remélem, hogy nem lesz semmi.

Az érzékeim nem csalnak, valaki követett és a szaga is ismerős volt, de nem tudtam megmondani, hogy honnan. Az orrom és egyéb érzékeim is fejlettebbek egy átlag embernél, így nem volt nehéz kiszúrni az ismerős illatokat. Mivel nem úgy kerestem, hogy vajon ki keres engem, csak éreztem. Nem nagyon foglalkozom vele, egészen addig, amíg testet nem ölt az illető, aki félbeszakítja a terveimet. Kavari áll előttem, aki bármiféle magyarázat és közjáték nélkül közli jövetele célját és egyből utasít, hogy kövessem. Nem várva a választ indul meg arra, amerre én is indultam, majd egyre gyorsabban haladunk, végü a tetőkön ugrálva haladunk a hegyekbe. Ha tanít is valamit, remélem utána egy kicsit élvezhetem a fürdőt, mert ha minden igaz, akkor már nem sok időm lesz erre, lévén az ellenség a kapuknál van és ki tudja mikor akar támadni. De igaza van, sok mindenben jó vagyok, főleg tai jutsuban, de a tűz a gyengébb. Nem sok technikát ismerek és a legtöbbet még nem is nagyon használtam élesben, így hát követem, nem mintha lenne más választásom.

//Kecskeeeee senpai//

Az útunk nem volt túl hosszú, viszont a látvány ami a szemünk elé tárult, gyönyörű volt. Pont belátni a falut és a fürdőt. Első dolog, ami eszembe jut, hogy ez egy jó randi helyszín, nem mellesleg egy igazán jó stratégiai pont, viszont akkor felfigyeltem a fürdőre és a látványra, ami elém tárult és rá kellett jönnöm, hogy nem valószínű, hogy az előbbi két ötlet miatt ismeri a mester a helyet. ~A perverzek mindenhol perverzek.~ Nem sokkal maradtam le Kavaritól, aki amint megérkeztem kérdést szegezett hozzám.
- Van, de nincs nálam, mert nem edzésre készültem.
Vallom be, hogy a háború közepén fürdeni szerettem volna a melegvízben,, ki tudja mikor lesz rá lehetőségem megint.

Kavari nem válaszol a bevallásomra, hogy nem igazán készültem harcra vagy gyakorlásra, így felszerelés nincs nálam. Kavari hátat fordított nekem, nem vettem ellenségesnek a viselkedését, csak vártam, hogy mi fog történni. Ami ezután történt csodálatomat vívta ki. Kavari drótot tekert a kezére, ami még nem annyira látványos, ezt én is megtudom csinálni, ahogy azt is, hogy a drótot egy technikával egy kő köré tekerjek. Nem, a látvány ezután jött, ahogy a drót felizzik, majd Kavari levegőt vesz, majd kifújva azt a dróton végigfutott a láng hatalmas látvány volt, ahogy a követ körbeölelte a tűz. Figyelem a jelenséget, majd szó szerint megjegyzem a magyarázatot. Ránézésre nem lehet nehéz technika, főleg, ha az ember már ismer ennél nehezebb technikákat is az én szintemen ez félnap lehet. Ekkor még nem gondoltam volna, hogy nehezebb lesz, mint gondolnám. Vajon megkapom a drótot vagy sajátot kell használnom? A kérdésemre nem szavak formájában kaptam a választ, ugyanis a férfi amint befejezte a mondandóját eltűnt. Mivel gyakorolni szeretnék és nincs felszerelésem, így kénytelen vagyok visszatérni a lakásomba. Összeszedem a drótot, vagyisi inkább Tsukitól kel kölcsönkérnem egy kisebb gombolyagot, mert nekem nincs. Majd pótolom, ha esetleg elhasználom. Most helyet kell keresnem, ahol gyakorolhatok. Ha jól emlékszem a gyakorló pályán van pár szikla messze az éghető erdőtől, így arra veszem az irányt. Szerencsém van, mert az amúgy zsúfolt területen alig lézeng egy- két ninja és azoknak is a legnagyobb részén ott van chuunin egyenruha.Van, akin látszik, hogy nem rég kapta meg a rangját, mert a rangjelző mellény még szinte új rajta, nincs vagy alig látható rajta sérülés. Szinte irigykedem, hogy jó néhányuk ránézésre s alulról veri a 16-ot, míg én itt vagyok majdnem 20 évesen és még nem kaptam meg a rangot. Kinézek egy ritkább népsűrűségű részt, ahol egy szikla árválkodik, szinte kívánja, hogy rajta gyakoroljak. Az ujjamra tekerem a drótot, majd körbetekerem a sziklát és elmutogatva a pecséteket a drótra fújom a levegőt. Némi meleg levegőnél többet nem fújok ki, de éppen elég, hogy a drót egy kicsit felizzon, ugyanis chakrát sikerült mind a drótba, mind a tüdőmbe összegyűjteni, és én elengedjem azt. Gyorsan a közeli patakhoz rohanok, hogy lehűtsem a kezemet. Átgondolom, hogy mi lehet a probléma, de egyelőre nem jövök rá. A drót már fogja a sziklát, így újra a kezemre tekerem a drótot, de az eredmény nem változik. Ahogy újra lehűtöttem a kezemet letekerem a drótot a szikláról és újra próbálkozok. Most szerencsére nem sikerült megégetnem magam, ugyanis az idegességembe, hogy újra megteszem a chakrámat nem is irányítottam, így a tüdőmből a lélegzetem melege kevés lett volna ehhez. Nem tudtam rájönni, hogy mi lehet a hiba, amíg a  közelembe el nem kezdett egy hasonló technikát gyakorolni, aminek során megfigyeltem, ahogy a drót felizzik. Testen kívüli chakrairányítást megtanultam egyrészt a klón technikával, másrészt a láthatatlanság köpenyével, míg a chakra testen belüli irányításra van jó néhány tűz és tai jutsu technikám és akadémián is elég sokat tanultam róla. Aztán a fejemhez kaptam, chakrát is használni kéne. Elmutogatom a kézpecséteket, majd a drótba irányítom a chakrám, aminek az eredménye meglesz, de a technikával nem sokat haladok, Nem nagyon értem, hogy mi az oka a fennakadásnak, hiszen a szintemen ennek a technikának nem kéne gondot okozni. Most használtam a chakrámat... ~Basszus, hát persze!~ Ütöttem magam homlokon, hisze lassan kezdek rájönni, hogy mi a probléma, ugyan a hátralévő részében csak addig jutok, hogy a drót végig felizzik csak apró lángot tudok létrehozni, de haladás. A chakrámmal ügyesen bántam, de hamar rá is kellett jönnöm, hogy ez nem az a technika, ami hatalmas mennyiségű chakrát emészt fel. Már kezdett sötétedni, amikor abbahagytam a gyakorlást. Ugyan még elég sokáig bírtam volna folytatni, de Tsuki leharapja a fejem, ha későn érkezek haza és Kirigakure betörése miatt sem szerencsés esténként a szabadban tartózkodni, így hát haza indultam. Tsuki szemében láttam az aggódást, igaz nem miattam aggódott, hanem a faluért. A vacsorát szótlanul költöttük el, még a máskor folyton csacsogó "kislányunk" is csendben lapátolta a vacsorára készült levest, majd mikor mindenki befejezte az evést el is vonult. Tsuki csak szomotúan nézett rám, majd megszólalt.
- Még a kislány is tudja, hogy mi folyik az országban, az oktatók bármennyire titkolják a gyerekek megérzik az ilyet. Mi is félünk, a legtöbbünk még kisgyerek volt, amikor háborút látunk és ez átragad a gyerekekre.
- Erősnek kell lennünk, legalább nekünk felnőtteknek, ahogy egykor szüleink is azok voltak. Meg fogjuk védeni a falut, ami jelenleg az otthonunk.
Nem sokat beszélgettünk még, majd aludni tértünk. egymást ölelve aludtunk el. Másnap már korán reggel felkeltem. és egy darab dróttal a kezembe oldalamon Moonnal kisétáltam a gyakorló térre és fogva a drótot és egy tetszőleges követ lekötözve megindítottam a technikát. Jó néhány próbálkozás után sikerült eljutnom addig, ahol már tegnap voltam, a chakrámat a dróton keresztül sikerült elvezetnem. 1 óra körül járhatott az idő, mikor Tsuki kijött és hozott ebédet. Szavak nélkül fogyasztottuk el az ételt, de szavak helyett a szemünk beszélt. Mindkettőnk megértette a másik érzéseit. Tsuki egyszerre aggódott és volt rám büszke, amiért a frontra készülök, én pedig büszke voltam rá, hogy ennyire erős tud lenni, még talán nálam is erősebb. Az ebéd végén megszólalt.
- Figyelj az érzéseidre a technika kivitelezésekor!
Majd összeszedte a tárolókat és miután megpuszilt el is indult, mert neki lejárt az ebéd szünete. A szavai elgondolkodtattak. Vajon érzésből csinálom a technikát vagy csak létre akarom hozni? Jó félóráig nem nagyon próbálkoztam a technikával, hanem a kérdésre kerestem a választ, pedig nem volt nehéz kérdés. Jó félóráig kellett gondolkoznom, hogy az utóbbi miatt csinálom. Meg akarom tanulni a technikát, de egyetlen dolgot nem csinálok, egyetlen dolgot veszek ki az egészből, az érzelmeket. A tűz alapvetően pusztít és újjá teremt, ezért a harag és a szeretet az, ami táplálja. El kell döntenem, hogy a technikát melyik gondolat mentén akarom létrehozni. Mégsem, a technikához mind a két érzelem szükség, a harag, mert el akarom pusztítani azt, aki ellen bevetem és a szeretet, hogy tudjam, hogy ki miatt akarom elpusztítani a másikat. Ezzel a gondolattal kezdtem neki a délutáni gyakorlásnak. A technika nehézsége nem abban volt, hogy létrehozzam a tüzet, hiszen arra számtalan technikám volt, hanem a megfelelő tűzerő megtalálásában, mert ha túl sok chakrát rakok bele, akkor én is megégek, ha meg keveset, akkor nem jön létre a technika. Kora este volt mire végül talán rájöttem a technika lényegére és még egy kis idő, míg talán sikerült. Körbetekertem a követ, majd elmutogattam a pecséteket és kifújtam a tüdőmben lévő chakrát.