Gensai Hayato
3 posters
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Kalandok
1 / 1 oldal
Gensai Hayato
Miután felkelt, Hayato rögtön tudta, hogy miért volt olyan különleges az a nap: ez volt edzésének második napja. Nem akart elkésni, ezért időben kikászálódott az ágyból. Megreggelizett, nyújtott egy kicsit a hátsó kertben, illetve elvégzett egy reggeli taijutsu edzést is.Ez a mai edzés nem volt a leghosszabb bár eléggé fárasztó volt. Először is az volt a cél, hogy fussak 3 kört Konohagakure no Sato körül ami bemelegitésnek tökéletes lesz. Lassacskán neki is indultam a futásnak, de előtte össze kellett szednem a szükséges felszereléseket. Miután minden megvolt el is indultam. Ahogy Konohagakure no Sato széli erdőbe ért elragadták a régi emlékei amiket régen szerzett itt kiskorában. Tovább haladt majd nem tudta megállni, hogy ne álljon meg gyönyörködni abba az erdőbe ahol rég oly sok időt töltött. Ahogy megállt be is szippantotta az erdő, a madarak csicsergése, a lágy szellő kellemes lökései és elmerült gondoltaiban. Hogyan történhettek itt olyan borzalmas dolgok mint például a gyilkosságok? Hasonló gondolatok szállingóztak az elméjében. De ennek a gyönyörködésnek hamar vége lett, mert igy is kevés ideje volt az edzésre ezért tovább is haladt.... Miután elment az erdőben a következő két alkalommal már nem állt meg gyönyörködni A harmadik kör vége után elment a Hokagék kőbe vésett arcaihoz. Ahol egy egyszerűnek kinéző ám bár nehéz feladatot fog végig csinálni. A feladat nem más mint az, hogy lépcsőzni fog fel a Hokagék kőbe vésett arcaihoz s vissza a földre. Ebből húsz ismétlést szeretett volna teljesiteni. Neki is kezdett.... Az első 4-5 isméltés után nem érzett semmi különöset csak annyit, hogy egy kicsit bizseregnek a combjai. Gondolta, hogy inkább megnehezitni magának a feladatot mert ez szerinte nem volt túl nagy kihivás. Mikor le ért akkor megfogott a két kezével egy-egy 15 kilógrammos súlyzót, majd úgy próbálta teljesiteni a feladatot... Az első pár kör után azt vette észre,hogy egyre nehezebben mozognak a lábai. De őt nem érdekelte folytatta föl és le.... Körülbelül a nyolcadik kör után amit a súlyzóval tett meg arra figyelt fel, hogy a lábai nem akarnak meg mozdulni. Ekkor leült majd elkezdett gondolkodni, hogy még is hogy válhatna belőle egy kiemelkedő shinobi, a Kenjutsu technikák mestere? Ha még egy ilyen feladat is kifog rajta? Átgondolta a dolgokat majd felnézett az égre és meglátta a Hokagék arcait. Ekkor tudatosult benne, hogy milyen szánalmas hogy Konoha hőseinek ezt végig kell nézniük. Aztán ezt hajtogatta magában. Nem adom!.. Fel pattant a földről nem törődve a fájdalmakkal és folytatta... Nagy fájdalmak árán, de végig csinálta.(Hozzá tenném Hayato 54 killógramm) Amint végzett és elpakolta a felszereléseit felmerült benne egy kérdés. Ez lenne az akarat erő? Mig haza fele sietett édesanyja forró főztjéhez végig ezen kattogott az agya... Ahogy haza ért neki is esett a forró ebédnek ami otthon várta. Nemsokára eljött a dél is. Mivel más dolga nem volt, elindult sétálni a városba. Először társait kereste, hátha tudnának egy kicsit beszélgetni, hogy addig is teljen az idő, elvégre még két órát kellett várniuk. Azonban hamar rájött, hogy még azt sem tudja, hol laknak, és elég valószínűtlen volt, hogy Konohában megtalálja őket, így hamar fel is adta. Csak sétált a városban, és hallgatta a morajló tömeget, az utca zajait. Elvetődött az Ichiraku rámenező felé, és már azon volt, hogy bemenjen egyet falatozni, amikor rájött, hogy nemrég evett, és nem lenne túl jó ötlet teli hassal edzeni. Így hát csak folytatta útját. Hamarosan úgy vélte, hogy ideje lenne elindulnia az emlékmű felé. Nem volt késésben, így nem is sietett túlságosan. Útja során az akadémia mellett is elment. Ez rengeteg szép emléket ébresztett benne. A távolban egy kisfiút látott futni az akadémia felől. Emlékezett rá, hogy ő is milyen lelkesen futott mindig haza, hogy elújságolja az aznap történteket szüleinek. Milyen réginek tűnik, pedig alig telt el egy kis idő, mióta letette a genin vizsgát… De valami nem volt rendjén. Ahogy nézte a fiút, észrevette, hogy az az akadémia mögötti kis erdőség felé veszi az irányt. Nem is fut, hanem inkább menekül valami elől. Nemsokára az is kiderült, hogy mi elől. Három nagyjából vele egykorú gyerek üldözte. Ismerős volt a helyzet Hayato, hiszen az osztály legrosszabb tanulói őt is majdnem megverték egyszer. Az volt a szerencséje, hogy a tanáruk közbeavatkozott. Habár nem is szerencse volt, hiszen elmondása szerint az ilyen bajkeverőket mindig szemmel tartják. Így valószínűleg ezeket is hamarosan elcsípik… De Hayato sehol sem látott egy tanárt sem. Lehet, hogy csak elrejtőzött, de mivel még volt ideje, és ugye fő a biztonság, a nyomukba eredt, ügyelve arra, hogy ne vegyék észre. Hamarosan be is értek az erdőbe. Elég nagy butaság volt a kölyöktől, hogy ide menekült, hiszen itt senki nem hallja meg, ha esetleg kiabál. Elrejtőzött a bajkeverők elől egy bokorba és várt. Hayato egy közeli fáról figyelte őket. Vészesen közel jártak ahhoz, hogy megtalálják a kisfiút, azonban a bokorból egy tucat klón szaladt ki a szélrózsa minden irányába. A bajkeverők ezeket shurikenekkel dobálták meg. Ez volt az a pont, ahol már nem számított, hogy a tanár közbelép-e vagy sem. Hayato egy-egy shurikent hajított a három fiú által eldobott dobócsillagok felé. Persze mivel ő is eléggé kezdőnek számított, nem találta el az összeset. A háromból pedig pont az az egy, amit nem talált el, végigszántotta szegény fiú vállát. A klónjai ezzel megszűntek, ő maga pedig elesett, és elsírta magát, fájós kezét markolászva. A három huligán, látván a náluk jóval nagyobb genint, rögtön menekülőre fogták a dolgot. Persze Hayato ezt nem hagyta annyiban. Egy nagy ugrással eléjük került, majd létrehozott néhány klónt, amik körbevették a bajkeverőket.
-Ha bármelyikőtök szökni próbál, nem fogok kesztyűs kézzel bánni veletek – szólt vészjósló hangon az amúgy is dermedten álló tanulókhoz, majd a sérülthöz sietett. Ellátta gyorsan a sebeit, hiszen nála volt az elsősegély készlete. Miután végzett, felvette a hátára, és a bajkeverőkkel együtt (természetesen a klónok kíséretében) az akadémia felé vették az irányt.
Odaérve rögtön a gyengélkedőre vitte a sérültet, majd a többivel megkereste a tanárukat. Elmesélte neki a történetet, majd rögtön rá is kérdezett arra, ami nagyon fúrta az oldalát:
- Amikor engem üldöztek az akadémián, akkor maga megállította őket, és azt mondta, hogy az ilyeneket mindig szemmel tartják. Akkor most miért nem siettek a segítségére?
A tanár egy pillanat tétovázás után felelt csak:
- Biztos vagyok benne, hogy tudsz már a háborús helyzetről. Nos, ez eléggé igénybe veszi az erőinket, még ha nincs is ténylegesen háború. Sok tanárt küldetésre küldenek, gyakran maradnak el órák emiatt… jelenleg nincs emberünk arra, hogy ezeket a diákokat is figyeljük. És eléggé ritkán történik ilyesmi. Nagyon köszönjük, hogy rájuk találtál. Ezzel megmentetted az életét is. Büszke lehetsz magadra.
Miután végeztek, Hayato meghajolt, és kiment a szobából. Szóval a háborús helyzet miatt nem tudtak tenni ellene… eddig nem volt tisztában vele, hogy mennyire súlyos a helyzet. Mostantól jobban oda kell figyelnie mindenre.
Mielőtt továbbindult volna, még ellátogatott a gyengélkedőre is, hogy megnézze a fiú sérülését.
-Jól vagy? Hogy van a sérülésed?
-Már jobban… de mi lesz, ha ismét megtámadnak? Nem akarok meghalni… Nem akarok ninja lenni! – fakadt ki a kisfiú. A könnyei is eleredtek, így eléggé szívszorító látványt nyújtott. Hayato odahajolt hozzá, és megpróbálta megvigasztalni:
-Ne aggódj, biztosan ki fogják őket csapni innen. Ráadásul ezek után figyelni fognak rájuk, így nem tudnak bántani. Ha nem akarsz ninja lenni, akkor nyugodtan iratkozz ki. De tudnod kell, hogy veszélyes idők járnak, és bármikor felbukkanhat még egy ilyen banda. Ha viszont ninja leszel, akkor meg tudod védeni magad. Egyébként miért akarsz ninja lenni?
-Mert azt akarom, hogy anyáék büszkék legyenek rám – felelte könnyeit törölgetve.
-Akkor viszont nem szabad feladnod. Gondolj arra, hogy ha most feladod, akkor lehet, hogy könnyebb lesz az életed, de biztos, hogy nem éred el a célodat. Mindig ezt tartsd szem előtt, és akkor biztosan sikerülni fog. Rendben?
-Rendben! – felelte immár könnyek nélkül.
-Helyes! Akkor én most megyek is. Aztán nem meghátrálni! – fejezte be mondandóját, immár mosolyogva. Az akadémiától rögtön az emlékmű felé vette az irányt, közben azon gondolkozott, hogy talán egyszer a gyerekből is egy nagyszerű shinobi lesz, és ő mentette meg az életét… bár ezen felesleges volt gondolkodnia, hiszen előbb a saját álmát kellett valóra váltania.
-Ha bármelyikőtök szökni próbál, nem fogok kesztyűs kézzel bánni veletek – szólt vészjósló hangon az amúgy is dermedten álló tanulókhoz, majd a sérülthöz sietett. Ellátta gyorsan a sebeit, hiszen nála volt az elsősegély készlete. Miután végzett, felvette a hátára, és a bajkeverőkkel együtt (természetesen a klónok kíséretében) az akadémia felé vették az irányt.
Odaérve rögtön a gyengélkedőre vitte a sérültet, majd a többivel megkereste a tanárukat. Elmesélte neki a történetet, majd rögtön rá is kérdezett arra, ami nagyon fúrta az oldalát:
- Amikor engem üldöztek az akadémián, akkor maga megállította őket, és azt mondta, hogy az ilyeneket mindig szemmel tartják. Akkor most miért nem siettek a segítségére?
A tanár egy pillanat tétovázás után felelt csak:
- Biztos vagyok benne, hogy tudsz már a háborús helyzetről. Nos, ez eléggé igénybe veszi az erőinket, még ha nincs is ténylegesen háború. Sok tanárt küldetésre küldenek, gyakran maradnak el órák emiatt… jelenleg nincs emberünk arra, hogy ezeket a diákokat is figyeljük. És eléggé ritkán történik ilyesmi. Nagyon köszönjük, hogy rájuk találtál. Ezzel megmentetted az életét is. Büszke lehetsz magadra.
Miután végeztek, Hayato meghajolt, és kiment a szobából. Szóval a háborús helyzet miatt nem tudtak tenni ellene… eddig nem volt tisztában vele, hogy mennyire súlyos a helyzet. Mostantól jobban oda kell figyelnie mindenre.
Mielőtt továbbindult volna, még ellátogatott a gyengélkedőre is, hogy megnézze a fiú sérülését.
-Jól vagy? Hogy van a sérülésed?
-Már jobban… de mi lesz, ha ismét megtámadnak? Nem akarok meghalni… Nem akarok ninja lenni! – fakadt ki a kisfiú. A könnyei is eleredtek, így eléggé szívszorító látványt nyújtott. Hayato odahajolt hozzá, és megpróbálta megvigasztalni:
-Ne aggódj, biztosan ki fogják őket csapni innen. Ráadásul ezek után figyelni fognak rájuk, így nem tudnak bántani. Ha nem akarsz ninja lenni, akkor nyugodtan iratkozz ki. De tudnod kell, hogy veszélyes idők járnak, és bármikor felbukkanhat még egy ilyen banda. Ha viszont ninja leszel, akkor meg tudod védeni magad. Egyébként miért akarsz ninja lenni?
-Mert azt akarom, hogy anyáék büszkék legyenek rám – felelte könnyeit törölgetve.
-Akkor viszont nem szabad feladnod. Gondolj arra, hogy ha most feladod, akkor lehet, hogy könnyebb lesz az életed, de biztos, hogy nem éred el a célodat. Mindig ezt tartsd szem előtt, és akkor biztosan sikerülni fog. Rendben?
-Rendben! – felelte immár könnyek nélkül.
-Helyes! Akkor én most megyek is. Aztán nem meghátrálni! – fejezte be mondandóját, immár mosolyogva. Az akadémiától rögtön az emlékmű felé vette az irányt, közben azon gondolkozott, hogy talán egyszer a gyerekből is egy nagyszerű shinobi lesz, és ő mentette meg az életét… bár ezen felesleges volt gondolkodnia, hiszen előbb a saját álmát kellett valóra váltania.
A hozzászólást Gensai Hayato összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jún. 09 2020, 23:45-kor.
Gensai Hayato- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 127
Elosztható Taijutsu Pontok : 15
Állóképesség : 120 (D)
Erő : 125 (D)
Gyorsaság : 157 (C)
Ügyesség/Reflex : 115 (D)
Pusztakezes Harc : 110 (D)
Tartózkodási hely : Láp országa
Adatlap
Szint: C
Rang: Geninn
Chakraszint: 150
Re: Gensai Hayato
Hello!
Első élményhez képest remek próbálkozás, azonban sajnos nem tudom elfogadni, ugyanis nem elég hosszú (minimum 100 sor/ kb. 1200 szó), továbbá az sem teljesen tiszta, hogy a tanár számára miért volt egyértelmű, hogy az áldozat életveszélyben volt. Amint bővítetted, kérlek küldj egy PM-et, és akkor ránézek megint, hajrá^^!
Első élményhez képest remek próbálkozás, azonban sajnos nem tudom elfogadni, ugyanis nem elég hosszú (minimum 100 sor/ kb. 1200 szó), továbbá az sem teljesen tiszta, hogy a tanár számára miért volt egyértelmű, hogy az áldozat életveszélyben volt. Amint bővítetted, kérlek küldj egy PM-et, és akkor ránézek megint, hajrá^^!
_________________
Aktív mesélések:
Tsunomi Ai- Elrejtve
Hyuuga Shakaku
Hyuuga Emiko
Fagyasztott:
Djuka Orimi- Kút mélyén
Yurasuhina Kaiji - Előre a múltba
Hamacho Yoshitaro - A feltámadt ifjú
Nohara Rin- Kalandmester
- Specializálódás : Lila
Tartózkodási hely : Temető/ Végtelen Tsukuyomi
Adatlap
Szint: B
Rang: Shalalalala
Chakraszint: Chidori
Re: Gensai Hayato
Hoy!
Így kibővítve az élményed már elfogadom! Voltak benne elírások, tanácsolom, hogy olvasd át beküldés előtt még egyszer, és akkor ezeket könnyen észreveheted (bár írtad, hogy harmadjára futottál neki, mert nem mentette el, így érthető, hogy esetlegesen nem maradt rá energiád). Jó volt, hogy az edzésnél nem úgy írtad, hogy mindenre képes egyből, csak így tovább^^! Jutalmad: +15 chakra, + 15 TJP. Amennyiben a TJP pontjaidat egyből szeretnéd elosztani, kérlek írd le ez alá a poszt alá egy új hozzászólásban, hogy mire tennéd.
Így kibővítve az élményed már elfogadom! Voltak benne elírások, tanácsolom, hogy olvasd át beküldés előtt még egyszer, és akkor ezeket könnyen észreveheted (bár írtad, hogy harmadjára futottál neki, mert nem mentette el, így érthető, hogy esetlegesen nem maradt rá energiád). Jó volt, hogy az edzésnél nem úgy írtad, hogy mindenre képes egyből, csak így tovább^^! Jutalmad: +15 chakra, + 15 TJP. Amennyiben a TJP pontjaidat egyből szeretnéd elosztani, kérlek írd le ez alá a poszt alá egy új hozzászólásban, hogy mire tennéd.
_________________
Aktív mesélések:
Tsunomi Ai- Elrejtve
Hyuuga Shakaku
Hyuuga Emiko
Fagyasztott:
Djuka Orimi- Kút mélyén
Yurasuhina Kaiji - Előre a múltba
Hamacho Yoshitaro - A feltámadt ifjú
Nohara Rin- Kalandmester
- Specializálódás : Lila
Tartózkodási hely : Temető/ Végtelen Tsukuyomi
Adatlap
Szint: B
Rang: Shalalalala
Chakraszint: Chidori
Re: Gensai Hayato
5+ Gyorsaság
5+Erő
5+Ügyesség/Reflex
Igy szeretném kérni.
5+Erő
5+Ügyesség/Reflex
Igy szeretném kérni.
Gensai Hayato- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 127
Elosztható Taijutsu Pontok : 15
Állóképesség : 120 (D)
Erő : 125 (D)
Gyorsaság : 157 (C)
Ügyesség/Reflex : 115 (D)
Pusztakezes Harc : 110 (D)
Tartózkodási hely : Láp országa
Adatlap
Szint: C
Rang: Geninn
Chakraszint: 150
Re: Gensai Hayato
Felírva annak megfelelően, ahogy kérted^^!
Az erre érkező posztodat, melyben csak köszönetet mondtál (szívesen egyébként :3) töröltem, azért hogy KM-i hozzászólás legyen az utolsó.
Az erre érkező posztodat, melyben csak köszönetet mondtál (szívesen egyébként :3) töröltem, azért hogy KM-i hozzászólás legyen az utolsó.
_________________
Aktív mesélések:
Tsunomi Ai- Elrejtve
Hyuuga Shakaku
Hyuuga Emiko
Fagyasztott:
Djuka Orimi- Kút mélyén
Yurasuhina Kaiji - Előre a múltba
Hamacho Yoshitaro - A feltámadt ifjú
Nohara Rin- Kalandmester
- Specializálódás : Lila
Tartózkodási hely : Temető/ Végtelen Tsukuyomi
Adatlap
Szint: B
Rang: Shalalalala
Chakraszint: Chidori
Re: Gensai Hayato
Egy nap korán keltem mivel nem igazán tudtam aludni. Nehéz éjszakám volt mivel egy elég rossz álmot kellet végig élnem. Miután saját izzadságomban fürödve ébredtem nem volt túl sok hangulatom visszaaludni. Mivel nagyon korán volt nem jutót jobb dolog az eszembe, mint az hogy elmegyek edzeni. Felkeltem felöltöztem, ettem majd elindultam szokásos edző, terültem felé. Szokványos privát edzőterületem egy rétben merült ki az erdő közepén, ami egy magányos fából és néhány sziklából ált. Valami oknál fogva jobban szeretem az erdőben tejesen egyedül edzeni. Valahogy egyedül jobban tudtam koncentrálni.
Lassan haladtam mivel nem sietem. A távolban már lehetett látni a nap legelső sugarait. Az idő rossz volt bár nem esett, mint ahogy általában szokót. Az erdőt elég jól ismertem mivel konkrétan itt nőttem fel és elég sokat jártam az erdőbe. Körülbelül tíz perc után ott is voltam. Mikor oda értem elkezdtem szokásos edzésemet. Kezdetben bemelegítettem, majd futódtam pár kört. Utána a nálam lévő kunai-okal gyakoroltam kicsit a célba dobást. Miután ezzel is megvoltam leültem a földre és a gyakoroltam egy kis chakra irányítást. Nem nagyon figyeltem az időt de úgy nagyjából két orrát edzetem. Miután úgy éreztem, hogy elég volt össze szedtem a cuccaimat majd elindultam hazafelé. Kicsit sietem, mivel már úgy tizenegy felé járhatót és nekem meg délben kellene találkoznom a csapat tárasaimmal a városban.
Miközben hazafelé gyalogoltam hirtelen el kezdet esni az eső, aminek én elégé örültem. Nyugodtan sétálgattam az ösvényyen, amikor is furcsa zajra lettem figyelmes. A hang nagy részét elnyomta a földet verő esőcseppek moraja, de határozottan hallottam valamit. Kicsit olyan volt, mint amikor két vas darabot egymásra ejtenénk. Ez azért volt furcsa mivel mesze a várostól az erdő közepén nem kellene ilyenek lennie. Mikor meghallottam a hangot akkor megálltam és füleltem. De mikor nem halottam mást akkor már tovább akartam meni, de amikor tetem három lépést erőre akkor megint halottam. Ekkor már kicsit dühös lettem és a hangirányába fordultam de semmi nem történt. Ekkor úgy döntöttem, hogy most már ki derítem, hogy mi folyik itt és elkezdtem a hangirányába lopakodni. Mivel az erdő e része elégé sűrű volt ezért nehezen halottam.
Egyre beljebb mentem a hang egyre hangosabb lett. Pár perc múlva egy bokor mögött voltam, ami mögül egyre hangosabban és egyre gyakrabban halottam az a bizonyos hangot. Ekkor megfordult a fejemben, hogy: „Mi a fenét csinálok itt.” de óvatosan megpróbáltam ki leskelődni. A bokor mögött egy kisebb rét terült el, ami kicsit hasonlítót az edző területemre. A rét közepén három Konohai sinobi ált körülöttük tíz ember, akikről első pillanatra meg lehetett mondani, hogy banditák. Az egyik sinobinak a lábában egy nyílvesző ált ki és a társának támaszkodót a harmadik kezében egy kunai-all védte másik két társát. A tíz banditából négy a földön feküt de hogy közülük hány halót volt azt nem tudtam, mivel eset az eső és az elmosta a vért. Ha volt is egyáltalán. A sinobik nálam sokkal idősebek voltak és szerintem mind chuni-nok vagy jouninok voltak. Ekkor az egyik bandita a védekező sinobi felé dobot egy kunai-t amit, ö könnyen blokkolt majd egy gyors mozdulattal bele vágta saját kunai-át abba, aki dobta. Ekkor jöttem rá hogy mi volt az a furcsa hang amit halottam. A kuna-ok folyamatos csattogását halottam . Valószínű hogy én az egész harc fül tanúja voltam és a sebesült ninja itt sebesült meg. A bokorból nézve a ninjáknak rosszul ált a szénája. Valószínűleg pár percen belül a banditák minden oldalról rájuk rohannak és megöli őket. Gyorsan ki kellet találnom valamit. Mivel nem hagyhattam hogy csak úgy meg gyilkoljanak a falum béli ninjákat. Gyorsan elvégeztem egy Bunshin no jutsu-t amivel három illúziót hoztam létre. Gyorsan elküldtem őket a rét különböző oldalaira. Amikor mindegyik a helyén volt és láttam, hogy a banditák már rá rohannak a ninjákra akkor nagy üvöltéssel minden illúziómat rájuk, küldtem. A csel bejött. A banditák meglepetésükben mindannyian megfordultak a sok ellenség láttán sokak meg is ijedtek. De a következő pillanatban már az egyik illúziót már le is lőtték egy nyílveszővel a másodikat egy kuna-áj találta el a harmadikat meg egy erős ütéssel, tüntették el. A zavart kihasználva a védekező ninja az egyik bandita hátába szúrta a kunai-át majd egy másikat egy jól irányzót rúgással kiterítette. Én még mindig a bozótba az egyik kuna-i ómmal becéloztam az egyik bandita lábát majd egy gyors dobással el is találtam. A meg marat két bandita a védekező ninjára vetették magukat miután látták, hogy csak illúziók volta, akik hátba támadták őket. A ninja jól védte. Ügyesen ki kerülte az egyik bandita ütését majd a kuna-át bele mélyesztette a bandita nyakába eközben a bandita társa egy erős ütést vitt be a ninjának amitől, elterült. Ép a földön heverő ninjába akarta szúrni a kunai-át amikor, én hátulról becsúszva ki rúgtam a lábát, amitől ö eleset de a következő pillanatban már talpon volt. És felém vágott a kunai-al amit, nehezen bár de elkerültem és egy gyors horoggal arcon találtam, amitől ismét földre eset Mikor láttam, hogy föl akart állni gyorsan oda mentem és egy erős rúgást vittem be a fejére, hogy a következő pár órában ne is tudjon fel állni.
Mikor végeztem oda mentem a földön heverő ninjához és meg néztem, hogy-hogy van. Mikor megláttam, hogy ö jól van akkor a másik két társához mentem oda. Az amelyik lábában egy nyíl vesző volt az nem volt magánál valószínűleg a vérveszteség miatt. Viszont a harmadik, amelyik eddig a társának segítet az még magánál volt. Mikor meglátta hogy én is ninja vagyok akkor meg köszönte hogy jöttem segíteni és az mondta hogy siessünk mert a társa meg hal ha nem kap gyors segítséget. Ekkor mindketten felálltunk Ö a hátán vitte a társát én, pedig a leütöttet húztam magam után, mivel nem bírtam volna el.
Tíz perc múlva már a korházban voltunk. Én a várakozóban ültem várva, hogy mit mondanak az orvosok. Ekkor oda jött hozzám az a ninja amelyik, a vérző társát hozta a hátán. A keze be volt gipszelve mivel eltörte az erdőben, csak én ezt nem vetem észre. Elmondta hogy igazából ö meg a társa (amelyik lábába a nyílvesző ált) geninek és amelyik védte őket az egy chunin. Azt is elmondta, hogy ők az erdőben edzetek, amikor rajtuk ütöttek a banditák. Ekkor eszembe jutót, hogy én igazából késésben vagyok mivel már jócskán elmúlt dél. Ekkor fel pattanva elkezdtem rohanni. A mellettem ülő ninjának egy gyors, „viszont látással” köszöntem majd rohantam, mivel mesterem és csapatársaim nem szeretik, ha kések.
Lassan haladtam mivel nem sietem. A távolban már lehetett látni a nap legelső sugarait. Az idő rossz volt bár nem esett, mint ahogy általában szokót. Az erdőt elég jól ismertem mivel konkrétan itt nőttem fel és elég sokat jártam az erdőbe. Körülbelül tíz perc után ott is voltam. Mikor oda értem elkezdtem szokásos edzésemet. Kezdetben bemelegítettem, majd futódtam pár kört. Utána a nálam lévő kunai-okal gyakoroltam kicsit a célba dobást. Miután ezzel is megvoltam leültem a földre és a gyakoroltam egy kis chakra irányítást. Nem nagyon figyeltem az időt de úgy nagyjából két orrát edzetem. Miután úgy éreztem, hogy elég volt össze szedtem a cuccaimat majd elindultam hazafelé. Kicsit sietem, mivel már úgy tizenegy felé járhatót és nekem meg délben kellene találkoznom a csapat tárasaimmal a városban.
Miközben hazafelé gyalogoltam hirtelen el kezdet esni az eső, aminek én elégé örültem. Nyugodtan sétálgattam az ösvényyen, amikor is furcsa zajra lettem figyelmes. A hang nagy részét elnyomta a földet verő esőcseppek moraja, de határozottan hallottam valamit. Kicsit olyan volt, mint amikor két vas darabot egymásra ejtenénk. Ez azért volt furcsa mivel mesze a várostól az erdő közepén nem kellene ilyenek lennie. Mikor meghallottam a hangot akkor megálltam és füleltem. De mikor nem halottam mást akkor már tovább akartam meni, de amikor tetem három lépést erőre akkor megint halottam. Ekkor már kicsit dühös lettem és a hangirányába fordultam de semmi nem történt. Ekkor úgy döntöttem, hogy most már ki derítem, hogy mi folyik itt és elkezdtem a hangirányába lopakodni. Mivel az erdő e része elégé sűrű volt ezért nehezen halottam.
Egyre beljebb mentem a hang egyre hangosabb lett. Pár perc múlva egy bokor mögött voltam, ami mögül egyre hangosabban és egyre gyakrabban halottam az a bizonyos hangot. Ekkor megfordult a fejemben, hogy: „Mi a fenét csinálok itt.” de óvatosan megpróbáltam ki leskelődni. A bokor mögött egy kisebb rét terült el, ami kicsit hasonlítót az edző területemre. A rét közepén három Konohai sinobi ált körülöttük tíz ember, akikről első pillanatra meg lehetett mondani, hogy banditák. Az egyik sinobinak a lábában egy nyílvesző ált ki és a társának támaszkodót a harmadik kezében egy kunai-all védte másik két társát. A tíz banditából négy a földön feküt de hogy közülük hány halót volt azt nem tudtam, mivel eset az eső és az elmosta a vért. Ha volt is egyáltalán. A sinobik nálam sokkal idősebek voltak és szerintem mind chuni-nok vagy jouninok voltak. Ekkor az egyik bandita a védekező sinobi felé dobot egy kunai-t amit, ö könnyen blokkolt majd egy gyors mozdulattal bele vágta saját kunai-át abba, aki dobta. Ekkor jöttem rá hogy mi volt az a furcsa hang amit halottam. A kuna-ok folyamatos csattogását halottam . Valószínű hogy én az egész harc fül tanúja voltam és a sebesült ninja itt sebesült meg. A bokorból nézve a ninjáknak rosszul ált a szénája. Valószínűleg pár percen belül a banditák minden oldalról rájuk rohannak és megöli őket. Gyorsan ki kellet találnom valamit. Mivel nem hagyhattam hogy csak úgy meg gyilkoljanak a falum béli ninjákat. Gyorsan elvégeztem egy Bunshin no jutsu-t amivel három illúziót hoztam létre. Gyorsan elküldtem őket a rét különböző oldalaira. Amikor mindegyik a helyén volt és láttam, hogy a banditák már rá rohannak a ninjákra akkor nagy üvöltéssel minden illúziómat rájuk, küldtem. A csel bejött. A banditák meglepetésükben mindannyian megfordultak a sok ellenség láttán sokak meg is ijedtek. De a következő pillanatban már az egyik illúziót már le is lőtték egy nyílveszővel a másodikat egy kuna-áj találta el a harmadikat meg egy erős ütéssel, tüntették el. A zavart kihasználva a védekező ninja az egyik bandita hátába szúrta a kunai-át majd egy másikat egy jól irányzót rúgással kiterítette. Én még mindig a bozótba az egyik kuna-i ómmal becéloztam az egyik bandita lábát majd egy gyors dobással el is találtam. A meg marat két bandita a védekező ninjára vetették magukat miután látták, hogy csak illúziók volta, akik hátba támadták őket. A ninja jól védte. Ügyesen ki kerülte az egyik bandita ütését majd a kuna-át bele mélyesztette a bandita nyakába eközben a bandita társa egy erős ütést vitt be a ninjának amitől, elterült. Ép a földön heverő ninjába akarta szúrni a kunai-át amikor, én hátulról becsúszva ki rúgtam a lábát, amitől ö eleset de a következő pillanatban már talpon volt. És felém vágott a kunai-al amit, nehezen bár de elkerültem és egy gyors horoggal arcon találtam, amitől ismét földre eset Mikor láttam, hogy föl akart állni gyorsan oda mentem és egy erős rúgást vittem be a fejére, hogy a következő pár órában ne is tudjon fel állni.
Mikor végeztem oda mentem a földön heverő ninjához és meg néztem, hogy-hogy van. Mikor megláttam, hogy ö jól van akkor a másik két társához mentem oda. Az amelyik lábában egy nyíl vesző volt az nem volt magánál valószínűleg a vérveszteség miatt. Viszont a harmadik, amelyik eddig a társának segítet az még magánál volt. Mikor meglátta hogy én is ninja vagyok akkor meg köszönte hogy jöttem segíteni és az mondta hogy siessünk mert a társa meg hal ha nem kap gyors segítséget. Ekkor mindketten felálltunk Ö a hátán vitte a társát én, pedig a leütöttet húztam magam után, mivel nem bírtam volna el.
Tíz perc múlva már a korházban voltunk. Én a várakozóban ültem várva, hogy mit mondanak az orvosok. Ekkor oda jött hozzám az a ninja amelyik, a vérző társát hozta a hátán. A keze be volt gipszelve mivel eltörte az erdőben, csak én ezt nem vetem észre. Elmondta hogy igazából ö meg a társa (amelyik lábába a nyílvesző ált) geninek és amelyik védte őket az egy chunin. Azt is elmondta, hogy ők az erdőben edzetek, amikor rajtuk ütöttek a banditák. Ekkor eszembe jutót, hogy én igazából késésben vagyok mivel már jócskán elmúlt dél. Ekkor fel pattanva elkezdtem rohanni. A mellettem ülő ninjának egy gyors, „viszont látással” köszöntem majd rohantam, mivel mesterem és csapatársaim nem szeretik, ha kések.
Gensai Hayato- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 127
Elosztható Taijutsu Pontok : 15
Állóképesség : 120 (D)
Erő : 125 (D)
Gyorsaság : 157 (C)
Ügyesség/Reflex : 115 (D)
Pusztakezes Harc : 110 (D)
Tartózkodási hely : Láp országa
Adatlap
Szint: C
Rang: Geninn
Chakraszint: 150
Re: Gensai Hayato
Szervusz!
Tetszik, ahogy rákaptál az élményírásra és látom, hogy folyamatosan fejlődsz felfelé. Ezt a mostanit azonban sajnos nem fogadhatom el. Amellett még elmennék, hogy hivatalosan kevesebb a minimumnál, mert amennyiben a tartalom olyan, nem látok kivetnivalót egy kicsit kevesebb szóban/sorban.
Ahogy mutattad, képes vagy ennél többre is és szerintem sosem add alább a legjobb munkádnál, mindig csak felfele nézz. A történet alapvetően jó alapokra épül, viszont túl gyors a ritmusa, hirtelen történnek a dolgok, nagyjából átvezetés nélkül kerülünk A-ból B-be, B-ből C-be és így tovább. Egy jó kis alapötletet szerintem illenék jobban kidolgozni. Hogy kerültek oda a banditák? Milyen erősek voltak azok, akik képesek voltak egy chuunint is simán megtámadni edzés közben? Kicsit sződd jobban ezt a dolgot, írd le jobban a kinézetüket, ahogy Hayato a motivációikat próbálja kideríteni. Vigyél bele párbeszédet, nevezd el a karaktereket, hiszen mégis segített nekik Hayato egy szorult helyzetben. Egy szóval, kerekítsd ki a történetet, adj neki kicsit jobb kezdetet, bonyodalmat és véget. Például mi volt a rossz álma Hayatonak? Nyugodtan vesézd ki, mutasd be az olvasónak a karaktered ilyen mélységeit is.
Az írásképed és a helyesírásod enyhén kusza, de ez természetesen több írással javulni fog vélhetően, senki sem született szépírónak
Amint megvagy a bővítéssel, jelezd itt egy kommentben, vagy nekem PM-ben.
Hajrá!
Kagami
_________________
Tää jylhä kauneus ja ääretön yksinäisyys
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo
Lapsuuteni metsän, taivaan
Kaikuu se haikeus halki tän matkan
Aamun tullen yö tarinansa kertoo
Állandó mesélések (4/4)
- Kowarii Zion
- Jelenlegi kaland: A bánya titka
- Shiawase Zouo
- Jelenlegi kaland: Messzi földeken
- Hiroto Osumi, Gensai Hayato és Kenta Koizumo
- Titkok, melyeket őrzünk
- Nosaru Kyoya
- Teremtés
Szilánkok Fórumkaland
- Kiolvasztás alatt
Uchiha Kagami- Kalandmester
- Specializálódás : Több éves posztok előkutatása
Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között
Adatlap
Szint: S+
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka
Naruto Gundan :: Karakter készítés :: Élmények :: Kalandok
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.