-= Park =-

**Uzumaki Naruto** Kedd Ápr. 06 2010, 18:09

Egy kis park a kikapcsolódni vágyók részére.

//Zento és Amirei//

Yuutaro azonban nem volt hajlandó engedni.
-Menjetek és keressetek kutyagumikat, aztán... - a zsebéből előhalászott két kesztyűt, a másikból pedig kék kék zsákot. - ...szedjétek bele ezekbe. - tanítványainak átadta a zsákokat, és a két kesztyűt.
-És ne vágjatok ilyen finnyás képet. Talán szívesebben kotorásznátok valaki beleiben? Nem? helyes, mert én sem. - mondta az ezüstös hajú mester, és leült egy padra.
-Én majd addig itt figyellek benneteket, és feljegyzem a küldetés menetét. - azzal előhalászta táskájából a "Havi Férfi Magazin" feliratú újságot, melynek borítóján egy bikinis, formás göndör hajú nő volt.

**Tensei Zento** Kedd Ápr. 06 2010, 19:45

Zento bár tényleg nem örüöl a dolgonak még is megcsinálja.
~Végtére ez a második küldetés. Lazításnak megteszi.~
Gondolja magában. Mivel már teljesítettek egy küldetést, így ez a második. Csupán hivatalosan az első. Na mindegy. Zento felhúzza a kesztyűt, majd magához vesz pár zacskót amibe bele pakolja a kutya gumit. Körüljárja a parkot és benéz mindenhová, ahova egy kutya cska beférhet és kényelmesnek találhatja a dolgot. Temészetesen ebbe az orra is keményen besegít, hisz a kutyaguminak elégé jelegzetes szaga van. Időközben felnéz Amireire és a szenszejre. Kicsit furcsán, néz mikor a férfi ellapoz a borítóttól és az látszik alulról.
~Ez milyen egy perverz.~
Gondolja magában, de legalább nem Icha Ihcat olvas. Hanro a napaliban mindig azt olvassa, és néha elkapott belőle egy-egy képet.
~Ha ezt Amirei meglátná.~
Mosolyodik el, és rá is néz a lányra. Ezek persze nem olyan súlyos gondolatok, hogy figyelmét elfordítsa a feladat felől. Szorgosan szedi a kutyagumit, míg el nem fogy az egész parkban. Aztán a sensei elé járúl és jelent, persze csak ha Amirei is végez. Ha nem akkor besegít neki.

**Yunaki Amirei Nyo** Szer. Ápr. 07 2010, 22:36

-aaaa!!! Sensei!!!
*Nyög hangosan, de nagy nehezen elfogadja a sorsot… Amirei-nek persze ilyenkor is az edzés jut eszébe, de ezt a feladatot valahogy, egyetlen jutsuval sem lehet párosítani.*
~Bezzeg mi nem tudunk olyan klónokat létrehozni, mint amilyet az az ember aki megtámadott minket!~
*Mondja magában majd kicsit noszogatva felméri a terepet.*
~Ó az emberek akik kutyát sétáltatnak, miért nem tudnak vigyázni a közterületre… Na nem baj. Legalább végezzünk alapos munkát.~
*Amirei ellentéteit félre téve, nem csak az ürülékre pályázik, hanem minden mozdítható szemétre. Ha talál egy eldobott papírt, azokat is összeszedi! Legalább legyen tiszta, amit csinálnak. Oda figyel a részletekre, sőt még arra is, hogy esetleg ne piszkolja össze a saját talpát. Ezen kívül, ha valaki épp kutyát sétáltat, és nem tartja be a maga elé állított szabályokat, hogy szedje össze maga a kutya szennyét, akkor oda megy és rászól! Reméli tán így egy kicsit lehet tanítani példát az embereknek. Bár sokan úgy tartják, egy kölyök ne szóljon ebbe bele…*
~Vajon ezt fogjuk csinálni egész ninja utunkon? Biztos nem. Ez csak a kezdet.~
*Mosolyodik el és motiválja tovább magát.*
~Nem véletlen lettünk nyolc évesen geninek…~
*Megzavarja a sensei-t, az olvasás közben. Persze meg is pillantja, a lenge öltözetben lévő hölgyeket. Valahogy, nincs kedve oda vágnia a kesztyűt, hogy álljon fel, de őszintén: - Amirei nem tudja teljesen megkülönböztetni a leánykori, és a felnőtt kori női nemi szervet, mert hát korkülönbség is van. Valamint nem anya mellett nőtt fel. Szóval az újsággal nem törődve megkérdez valamit a sensei-től s közben csinálja a feladatot.*
-Sensei!? … Mi csak azért lettünk geninek, mert szerencsések vagyunk, vagy azért mert láttak bennünk valamit?
*Kérdi boci szemekkel a tanítójától. Amirei elvárja az igazságot. Míg várja, válaszát ugyan úgy folytatja. Ha esetleg készen állnak, akkor oda siet a senseihez.*

**Uzumaki Naruto** Pént. Ápr. 09 2010, 23:25

A Jounin felvonja tekintetét a magazinból, és Amireihez beszél.
-Tudod, a Tsuchikage-sama ragaszkodott ahhoz hogy máris Geninek legyetek. Szerintem csak látta hogy mozgósíthatóak vagytok, és kész. Na, menj vissza dolgozni! A kaki nem válik vízzé! - azzal folytatta az olvasást. Geninjeinek nem okozott nagy gondot a kutyagumi feltakarítása, de mikor már azt hitték, végeznek... - egy pár vagy nyolc kutyát hozott be a parkba, akik szinte azonnal el is végezték a dolgukat, így a kis csapat megint mehetett székletet vadászni. Már estefelé járt, amikor végre befejezték a melót, és jött az idős gondnok. Ez azt jelentette, hogy most már nem volt szükség a kis csapat segítségére, és Yuutaro új parancsot adott két tanítványának.
-Jól van, mára vége. Dobjátok ki a kesztyűket a kukába, és várjatok addig rám. - miután a diákok megszabadultak a bebarnult kesztyűktől, a Jounin Zento kezébe adta a magazint, kinyitva.
-Művelődjetek. - mondta, majd kisétált a parkból Zentő belenézett az újságba, és két, egész oldalas képet pillantott meg benne. Az egyiken egy meztelen nő markolászta saját kebleit, és ujjaival szemérmét cirógatta, a másik képen pedig ugyanazon nő a kezében fogott egy elektromos kékeres utánzatot, és a saját szájába nyomta.

**Tensei Zento** Szomb. Ápr. 10 2010, 10:26

Zento egészen kifáradt már amunkától, a háta is fájt egy kicsit a sokhajólagátstól. Attól még, hogy gyerek neki is fájhat. Na de ez van. A munkát el kell végezni, és már a sensei előtt áltak, mikor vagy nyolc kutya bejött a parkba és külömböző helyeken elvégezték a dolgukat.
~A fenébe.~
Zsörtölődik magában, mikor felfigyel az épp akkor beszélő Amireire és a senseire.
~Vajon miről beszélhetnek? Főleg, hogy Amirei olyan boci szemekkel néz? Talán udvarol.~
Jegyzi meg magában nevetve, majd folytatja a munkát. Igen nehézkes meló, de Amiei példáját követve ő is elkezdi felszedni az egyéb szemetet. Sok időbe telik teljesen megtisztítani a parkot, és már be is sötétedet, ami megnehezítí a geninek munkáját. A kaki is sötét szóval annál nehezebb megtalálni. Zento bele is lép egy-kettőbe.
~Legalább szerencsém lesz.~
Jegyzi meg magában, majd folytatja a melót. Időközben az idős gondnok bácsi is megérkezik, ami azt jelenti, hogy a munka már végetért. A sensei magához szólítja őket, majd kiadja a következő, már könyebb utasítást. Ki kell dobni a kakis kesztyűket. Zento számára ez felszabadító munka, így nem is habozik vele sokat. Nyugodtan, és könnyedén hajítja a kesztyűt a kukába. Arcán megkönnyebültség látszik, és az, hogy sikerrel könyveli el a mai napot. A sensei ezután Zentohoz megy és kezébe nyomja a magazint kinyitva.
-Köszönöm Ero-sensei.-
Jegyzi meg mosolyogva, hisz az aki még küldetés közben is nyílvánosan ilyet olvas, az csakis perverz lehet.

Zento kicsit mosolyogva nézi a képeket. Mindegyik nő külsőleg Himére emlékezteti, mivel neki is körübelül ugyan akkora. Zento is elindúl haza felé, de kissé furcsán.
~Talán ha elolvasom, lehetek olyan, mint Yuutaro sensei.~
Szóval hazafelévégig nézte a magazint, és elolvasta a benne felmerülő cikeket. Otthon a hátsó zsebébe dugta az újságot, majd bement a házba. Polóját ráhuzta az újságra, hogy nevelő szülei nelássák meg. Lelült vacsorázni, de az újsággal a farzsebében kissé kényelmetlen vacsora volt. felálva az asztaltól, felment a szobájába és az újságot egy üres polcra rakta.
-Mától ez lesz a küldetés után kapott tárgyak polca. Majd ha lesz ellenség bebúrok tőlük egy két dolgot emlékként.-
Zento fogott egy cetlit majd az ujságra azt ragasztotta, hogy "Első D szintű küldetés: Kutya kaki a parkban". Így nem felejti el, hogy hol szerezte, ezt a különleges és furcsa magazint.
~Legalább nem Icha Icha-t olvas. az még rosszabb.~
Gondolja magában, majd elmerengve a mainapom befekszik az ágyba és álomra hajtja a fejét. Álmaiban csupán a mai nap jelenik meg, pár meztelen nővel a parkban. Az egyik épp saját kebleit fogdosta, és a szeméremét cirógatta, a másik pedig hasonlított rá, és egy elektromos kék utánzatot dugott a szájába. Pár csávó meg ott fényképezte őket.

**Yunaki Amirei Nyo** Szer. Ápr. 14 2010, 17:37

*Amirei persze készen ált a nagy megvárattatásra, és az ürülékszedésre. Nagy kedvel kezdett bele, s látván, hogy Zento is próbál edzésként szorgoskodni, a lány még jobban rákapcsolt. Rögtön azután még vagy kétszázan megjárták a parkot kutya sétáltatás céljából.*
~Nagyszerű.~
*De hiába a hatalmas sebesség, a munka elvégzése még is egy napba került, estére, úgy ahogy végeztek. Az ég besötétedett, a lámpákat lassan begyújtják és elkezdődik az éjszakai élet. Szinte ómenként érkezett a rendfentartó öreg bácsi. Amirei legszívesebben most a pofájába dobta volna kesztyűjét, sértődöttségben… De hát a falu ezért kapja a pénzét…*
~Ez nem lehet… azért lettünk geninek mert tetszettünk az itteni kagénak?~
*Erre visszagondolva, lehajtja fejét és szomorúan néz, s közben kidobja a kesztyűt… a gyerekek számára egyszerű és könnyed munka volt a mostani, inkább az idejüket lopta. A sensei pedig egy ritka perverz újságot nyom a gyerekek kezébe… vagy legalábbis Zento kezébe…*
~Perverz…~
*Egyszerűen fogalmazza magában, aztán a sensei köddé válik.*
- Te Zento nem kísérnél haza?
*Amirei forgatja fejét, most már Zento sincs itt. Elviharzott az újsággal.*
- Pfcöh… Perverz… mind kettő!
*Hát ennyit erről, a fiú köszönés nélkül elvonul a saját szobájának sarkába… Amirei egyedül van ismét… Kicsit ráncolva arcát ő is elindul haza nagy nehezen.*

*A lány haza ért.*
~Vajon az a néni miért nyúlt a lába közé?~
*Teszi fel magának értetlenül a kérdést… Ezen tűnődött vagy tíz percet. Majd elindult a zuhany fele. Megnyitotta a meleg vizet és gyorsan alá ált. Ami közben szappanozta testét megpróbálta utánozni a nőt, akit az újságon látott, de csak arra jutott, hogy: - Pisilnem kell -… nem is próbálkozott többet, lemosta a testét, törölközés után pedig mezítelenül befeküdt az ágyba és gyorsan mély álomra hajtotta fejét…
Álmai most kivételesen nem a szüleiről szólt, hanem a nőről, aki az újságban volt. Az éjszaka folyamán vagy ötször ébredt fel…*

**Yurasuhina Kaiji** Szomb. Okt. 20 2012, 01:49

[Neji-samának]

//Gomen a késésért, vagyok, nem tűntem el, csak ugye a vackom, amit nem győzök emlegetni, pedig legszívesebben elfelejteném XD//

Ez igen, ez fogadtatás. Az ajtó beszakad, a két őr szívinfarktus közelében, na de a jó öreg Kage, na ő érti a dörgést. Nem hiába ő a falu jelenlegi vezetője - nem mintha én nem lennék kiválóbb a posztra, de ki vacakolna annyi fillefranccal, mint pl. az a papírtömeg, amely az egyik oldalán van, ugyan kérem! -, tudja, kit hogy illik és kell fogadni. Engem például mosolyogva és elismerőn. Perfecto! Bravissimo! Brilliantissimo! Kedélyessége már-már szeretettel teli légkört varázsol körénk, s a mesterem felemlegetve máris felfelé kunkorodik a szám széle. Pedig akkora csínyt nem is csináltam, kifejezetten rászolgált a balgája, és ha már akkora nagy marha jounin létére, hogy simán elbánok vele, az az ő baja. Mondjuk ha levágnám, és eladnám a húsát az ökör árán kilóra, szép kis summát húznék a drabál állatságából.
Az már kevésbé segít megtartani a jókedvem, hogy előrevetíti, a marhának titulált, de leánykori nevén senseiemmel kell töltenem az egész napot. Ehh. még viccnek is határozottan rossz. Mindegy, megtudom, mi a feladat, és lepöccintem. Kell nekem púp a hátamra? Nem!
S lám, ki toppan be, na persze, hogy az emlegetett szamár, akarom gondolni marha. Meg kell vallani, kifejezetten örülök, hogy a Kage is az irodában tartózkodik, mert van egy olyan érzésem, még így sem feltétlen áll jót magáért, de ha a Kage felé mozdulok, talán közbeavatkozik, és lehűti a tulkot. Szokták volt mondani, hogy szégyen a futás, pedig a nagy fenéket, olyan hasznos legalább, mint az angol wc.
Szerencsére nem kell tesztelnem, elég gyorsan tudok-e a Kage mögé bújni, ha megindul a hegyomlás, mert a Kage elfoglalja egy nagy halom betűvel, amit majd biztos kódol egy darabig a csöppnyi eszével. na jó, a szóbeli könnyítéssel együtt már talán meglesz fél óra alatt. Ám sasolnom kellene nekem is. Szóval van egy tanya, ahonnan megint meglógott az örökös, frászt hozva az egész családra. Gondolom nem figyelnek rá, ő meg legalább annyira szeret eltűnni, mint én elemelni pár Ryout Kaigi tárcájából. Valahogy az azon vett cukorka, ha lehet, még édesebb, mint egyébként.
Ennyi. Egyelőre. A többit majd a tanyán, ami mások szerint kúria. Ugyan már. Magabiztosan lépek ki a kage irodájának ajtaján, hátrapillantva a senseire, majd feltéve a nagyon elmés kérdést: - Aztán milyen horizontpercen szervírozzák ezt az estate-t? Bár ha átonalizálnád a folyómétert a kezedből, konnotálnám a problémát.
Igen, lényegében eldöntheti, velem kullog, és esetleg kap majd a lóvéból, amiért ő majd megdolgozik, én meg lustulok küldetés névszóval, és akkor felvilágosít arról, merrefelé is kellene menni a megjegyezhetetlen nevű újgazdagékhoz rossz kölyökkel, vagy átpasszolja nekem a dossziét, és megoldom egyedül, azaz kiteszek valami rosszkölyök-csapdát, és kész, befogom a kis lököttet, mint egércsapda az egeret aztán jó napot.

**Yurasuhina Kaigi** Csüt. Okt. 25 2012, 23:27

A hangzavar már fej fölött robog, amikor a kage irodájánk ajtaja bezárul, de a folyosón csak ezután kanyarodik be Kaigi, mögötte Kaikivel a kezén. A páros meg is magyarázza magát, akár szükség se lenne rá, hogy Kaigi elkezdje mondani az ilyenkor elvárható udvarias-hasznos (és akkorra már felettéb ismerős) mondókát.
- Elnézést, sensei, de Kaiki elaludt - néz hátra a kezében fogott mézre, majd rákiált a mögötte lobogó Kaikire, aki úgy látszik kihasználta a vonszolás által szerzett nyugalmat is. - És tovább tartott elérni ide, mint hittem.
A sensei paprikavörös arca erre szépen be is lilult, és a helyére ordította a bagázst. Kaigi, őszinte csodálatára, már nem a saját menetszele miatt kellett, hogy fogja Kaikit, hanem a senseiből áradó atyaias szeretet keltett orkánerejű szelet a folyosón, láthatóan egy kifejezett előnnyel: Kaiki is felrázódott tőle...

Tobi Pént. Jan. 18 2013, 20:28

//Kaiji//

Suiji majd szétrobban a dühtől és a Tsuchikage válasza sem igen nyugtatta meg a nagydarab mestert. Tekintetét fogcsikorgatva emelte felét, majd egy határozott mozdulattal mutatott a kijárat irányába.
- Nyomás te átokfajzat! - Üvöltött rád, majd taszajtott is rajtad egy keveset, hátha ettől gyorsabbra veszed az iramot. A Tsuchikage nem tetszését jelezve rázta meg a fejét, nem tud mit csinálni veletek, jobb mestert keresve sem találna aki tiszteletet nevelhetne beléd.

A Park irányába veszitek az irányt, miközben mestered fején csak úgy dagadnak az erek.
- Meg ne szólalj, hagyj engem beszélni. Még a végén megint hülyeséget kotyogsz. - Teremtett le téged belépve a kavicsos útra ami a parkon keresztül halad át több irányban törve a gyönyörű füves területet.
Már hallottál a Shumunuki családról, pökhendi gazdag sznobok, akik még a Shinobikat is alacsonyabb rangba sorolják, mint saját magukat. Szerintük a Ninják a nemesek zsoldosai, kik úgy ugranak ahogy ők fütyülnek, mindenesetre még nem volt hozzájuk szerencséd.

**Yurasuhina Kaiji** Csüt. Jan. 24 2013, 14:32

[Tobi]

Jól van, ez az üvöltsél, lökdössél is, marharépa, majd kapsz még, ha már nem képes felfogni a csöppnyi agyad, hogy velem nem jó ujjat húzni. Lehetsz akármekkora, attól még simán ki lehet szúrni veled. Ó de még milyen simán! Tény, ha számít rá, már több erőfeszítést igényel, de amilyen gyök, hát simán megoldom, ebben száz százalékig biztos vagyok.
Különben is, a helyzet ellenére kifejezetten elégedett mosolyt csal az arcomra, hogy a fején még mindig lehet árulkodó nyomokat találni a reggeli nem várt fürdőzéséről, s ez több mint elég, hogy semennyire se vegyem komolyan, hiába düllesztgeti az ereket a homlokán izmai helyett.
Szintén nem lesz nehéz megtartani a "kérését" se, tekintve, hogy minél kevesebb erőfeszítést kell tennem a munka miatt, annál jobb. Elvégre nem teljesítményarányos a fizetés, ha csak útban vagyok, is megkapom a jussom, s legalább semennyire sem fáradok el. Amúgy sem feltétlen ér rá fontos személyem holmi hülye kölykök után szaladgálni. Igenis elfoglalt ember vagyok, sőt, fontos és kiemelkedő, akinek még a Tsuchikage is örül akkor is, ha rárontja csak a ajtót. Dagad is a mellem és hízik a májam a gondolatra. A sok lúzer meg reszket, ha csak a kagéra gondol, pedig jó arc az öreg, néha morog, hát nagy cucc, de legalább veszi a poént. Biztos vagyok benne, hogy már felajánlotta volna a székét nekem, ha nem lennék egyébként is olyan fene elfoglalt.
Hamarosan azonban elértük a parkot, s míg a kavicsokat vizsgálgattam a lábam előtt, próbálva valami egészen hozzájuk illő filozofálgatást lefolytatni gömbölydedségük és az emberek jellemének csiszolatlansága között, mikor eszembe jutott, hogy ki is az a kimondhatatlan nevű család. Jaj, Kami-samák az égben, ha én ezt tudom, fizetésemelést kérek!
Senseiemre nézek, hogy felháborodásom megosszam vele, hogy: Segítsünk? Ezeknek? Nincs az a pénz!, de aztán be is csukom a szám. Na nem azért, mert inamba szállt volna a bátorságom, épp csak az ideiglenes mesteremre pillantva rádöbbentem, hogy na ő tipikus mintapéldánya annak, amilyennek a család gondola a ninjákat, innentől kezdve pedig csökött agyával végképp nem fogja érteni tiltakozásomat. Egyébként is csak egy ostoros egysejtű szintjén mozog, nem várhatok tőle emlősökhöz legalább méltó viselkedést, még kevésbé azt, hogy elvi fejtegetésem feldolgozza, és felháborodjon velem együtt. Azonban magatartásom egyértelműen a tüntetően dacos és makacs irányba hajol el erőteljesen, és már előre felkészülök rá gondolatban, hogyan alázom porrá majd bármelyik beképzelt majom megbízóm, ha be mer szólni őnagyságomnak!

Tobi Szer. Jan. 30 2013, 18:59

Kaiji

Az út unalmasan telt, a mestered nem szólt, te sem tetted ugyanezt, sőt mikor rápillantasz a hatalmas izomkolosszusra, láthatod, hogy már a feje sem olyan vörös, lehet a friss levegő kitisztította elméjét.
A parkban sétálva előkap egy kis tükröt és magát kezdi el benne nézegetni, ugráltatja izmait, majd miután elismerően bólintott, felnézett a tükör mögül.
Eltette a kis kelléket és az előttetek lévő emeletes házra pillantott, mely nem volt olyan hatalmas, mint amilyennek egy Kúriának kellene lennie, de mindenképpen díszes volt. Az udvara viszont hatalmas volt, ameddig a szem ellát, szinte, ha nem lenne itt a ház, még a park területének hinné ezt is az ember.
- Ne feledd kis taknyos, én beszélek, te pedig tisztelettel viselkedsz! - Mutatott rád újjával a férfi, majd használta a hatalmas kopogtatót, mely a ház ajtaját díszítette.
Kisvártatva kinyílt a kétszárnyú ajtó és egy komornyíik lépett ki rajta, orrát fennhordva nézett le rátok.
- Üdvözlöm önöket, ez a Shumunuki család rezidenciája, Kario vagyok a komornyik. Miben segíthetek? - Kérdezte, hangneméből és beszédéből sugárzott az elegancia és az illem, párosítva egy kis arroganciával.
- Üdvözletem, mi a kiküldött Shinobik vagyunk, a nagy Úr gyermekének keresésével bíztak meg minket. - Válaszolt meghajolva mestered, mire a komornyik félre állt, és kezével mutatott a ház bejárata felé.
- A mesterem már várja önöket, erre tessék. - Mondta, majd, ha beléptek, becsukja utánatok az ajtót.
Egy kisebb folyosón vezet végig titeket, majd a két felé nyíló lépcsősoron fel. Út közben családi ereklyéket és festményeket pillanthatsz meg, melyek egy dinasztiát mutatnak be, valószínűleg a Shumunuki családét és az őseit.
Egy hatalmas ajtó előtt álltok meg, melyen a komornyik kopog, s miután elhangzik a "Szabad" mély, kissé feszült hangnemű engedély, beléptek a dolgozó szobába.
- Nagyságos uram, szeretném bejelenteni a megbízott Shinobikat, kiket az ifjú Thomo eltűnésével bíztak meg. - Mondta, mire a férfi felállt foteljéből és elétek lépett.
- Köszönöm Kario, elmehet. - Intett a komornyik felé, aki mélyen meghajolva lépett ki a szobából, s rátok csukta az ajtót.

-= Park =- 2Q==

**Yurasuhina Kaiji** Szer. Feb. 06 2013, 02:28

[Tobi]

Egy ideig még pihentet is a csend, de konkrétan ledöbbenek, mikor senseiem tükörrel a kezében kezd pojácáskodni, s arcomra világosan kiül véleményem: ez teljesen meg van huzatva. Értem én, hogy kell az önbizalom-tunning a nagy öszvérjének, de mindezt nyilvánosan, és legfőképp mellettem?! Esküszöm, hogy még az élettörténetemből is kihagyom, amit majd visszaemlékezve írok vén koromban és bestseller lesz, abban az órában, hogy megjelent...
Na de nagyon pillantgat valami viskóra, így hát jobban megnézem. A kert óriási, a ház meg rajta egy bakkfitty, egy semmi, egy nudli, egy naaaaaagy nulla. Erre veri ka mellüket az itteni népek. Komolyan megáll az a cseppnyi esze is a senseiemnek, mint ami van! Az enyém csak azért nem, mert az lehetetlen, mivel tökéletes vagyok és ezt az elemi erejű csapást is röhögve kibírják az agysejteim.
Az ajtóhoz érve még kisebbnek látszik a ház, mint előtte. Azért fillefrancos kopogtató van. Jó, hogy nem a kutyaólra szerelik... Azért meg kel hagyni, szép a színe, és jó a faanyag ránézésre, jól meg is nézem a mintákat, míg a sensei kioktat, amit fél füllel hallok is, legyintek is, hogy ugyan szálljon már le rólam, majd pofázok, ha úgy gondolom, és befogom, ha nem tartom érdemlegesnek a jelenlevőket arra, hogy magasröptű gondolataimat megosszam velük - még a végén elhinné, hogy ő mondja meg nekem még azt is, hogy mikor csurgathatok és hova.
Érdeklődésem még akkor is az ajtó és a kopogtató, na meg a gondolatban a kopogtató és az ajtó találkozási pontjához rejtett elektromos sokkoló - amit kiválóan vezetne az a fém kopogtató, hmmm - köti le, mikor az előbukkanó komornyik megjelenik, és méltóztat beljebb invitálni bennünket. Most kell berosálni, gyerekek, mivel be tehettük eme puccos "kúriába" a lábunk. Még egy nyamvadt rendes vörös szőnyeg sincs... Vidéki parasztok...
Aztán még halálra is gyalogoltatnak, meg lépcső, meg mifene, hát hol a modern kor legkiválóbb vívmánya, a lift?! Ez a sok ízléstelen vacak meg mi. Jaj, hogy oda ne rohanjak, cuki családkép művigyorral? Jaj de szeretjük egymást!, Jaj de ráhánynánk egymásra, ha nem épp megörökítenének minket, de azért jól megtaposom a köcsög mellettem állót, mert utálom ám, mint a reggeli koránkelést! Hányinger.
Na meg ez a puccparádé, jó, hogy nem már nyolc ajtón vezetnek miket keresztül, miközben mikrofonon keresztül zengi állandóan nagy kegyesen a ház ura, hogy "Szabad".
Hogy ingerült vagyok-e, de még mennyire... Hogy lehettem ilyen csirke, hogy otthon hagytam Rosie-t. Most nagy szolgálatot tenne, az biztos. Na mindegy, marad valami egyéb csíny, csak jussak be. Mert hogy ez méltóságomon aluli. Még a Kage sem lakik ilyen magas veremben >.>
Na de vége megérkeztünk. EL sem hiszem, hiszen még le sem ment a Nap! Senseit előre küldöm, produkálja magát, én inkább körbenézek, mit találhatok a szobában, amivel egy szempillantás alatt káoszt teremthetek. A fószer különösebben nem izgat, egyetlen esetben méltatnám pillantásra, ha lenne a kezemben legalább egy vízipisztoly, de egy cukrászok által használt díszítő bigyusz is tökéletesen megfelelne a célnak, hogy átdekoráljam vele a fejét. Így úgyis olyan uncsi.
Remélem, hamar ellöki a sódert, mert valahogy nem tud lekötni ez a Thomo. Talán majd kegyes leszek, és tanítok neki valami hatékonyabb megoldást az elbújtam, mert bajom van az őseimmel dolog helyett. Hiszen mennyivel viccesebb lenne kopaszra nyírnia teljesen az öregét, hogy aztán alkoholos filccel firkáljon neki hajat. Mert ha azt le akarja mosni, minimum bűzleni fog az alkoholtól, amit aztán egy ideig nem mosna le magáról, míg ha magán hagyja, szakadni lehet rajta minden egyes alkalommal a röhögéstől, míg a filc le nem kopik, a haja meg ki nem nő. Ugyanilyen izgalmas tetkót rajzolni az arcára, leborítani vízzel, majd liszttel, a kutya kedvencét csenni a zsebébe, mielőtt indulna, és elengedni Hachikot, a rendes, de túl lelkes házőrzőt, és sorolhatnám.
- No, fibrilláljuk végre a sermont? - érdeklődöm türelmetlenül, hogy mi a fene lesz már.

Tobi Kedd Feb. 12 2013, 21:27

//Kaiji//

A férfi közönyös arccal mér végig titeket, szinte látszik rajta, mit is gondol rólatok, végül elfordul és az ablak felé tekint.
- Mint tudják, a fiam Thomo, szeret bújócskázni, de reggel óta nem találtuk őt sehol. Az utolsó nyom a ház mögötti homokozó, ahol hagyta a lapátkáját. Nagy az erdő, bárhol lehet. - fejezte be mondandóját, s kezével intett, hogy ennyinek bőven elégnek kell lennie, menjetek és keressétek meg a gyermeket.
Mestered grabancodnál fogva rángat ki a folyosóra, feje olyan vörös, mint egy érett paradicsom.
- Mondtam, hogy ne szólj egy szót se! Lehet értette amit mondtál! - szidott meg suttogva, ujjával rápöckölve egyet a szádra.
- Induljunk, az első nyom a homokozó, talán találunk valamit, ami elvezet a gyerekhez. - tette hozzá, majd intett, hogy ellentmondást nem tűrve kövesd őt.
Kezdetét veszi a nyomozás, viszont nincs megadva pontosan hol is kellene el indulni. A mestered a homokozót nézné át, és pár lépéssel előtted jár, viszont ahogy elhaladsz egy nyitott ajtó mellett, neked lehet más elképzeléseid akadnak. Ki tudja...talán a hatalmas bőrkanapé mögött lesz, mi egy televízióval szemben foglal helyet, s előtte édességekkel megpakolt üvegtálka. Az is lehet, hogy a cukorkák között bújt el...

**Yurasuhina Kaiji** Kedd Feb. 19 2013, 02:24

[Tobi]

Ahogy a fószer végigmér, provokatívan megemelem a szemöldököm, de végül nem mer beszólni, mert ő is érzi ám, hol a helye. Beképzelt majom! De legalább végre elmondja, mi a stájsz. A kölyök játszik, ők meg lusták és fantáziátlanok, hogy megkeressék, mert jobban lefoglalja őket, hogy lenézzék az embereket. Szép... Hmm, megérdemel valami helyre kis csínyt. Még kigondolom, mi lenne az ideális, addig "nyugodt" lehet, utána meg majd tépheti a haját, már ha marad a csíny után esetlegesen :]
A fószer felsőbbrendűségét mégsem tudja elnyomni. Ekkora egy gyökeret. Még hogy ennyi elég lesz? Az én kölyköm, vagy az övé ez a Thomo? Homokozó, erdő! Bah! Uncsi, én a helyében tuti nem másztam volna ki az erdőig, hogy idegesítsem a fatert, sőt, egyenesen a lábához bújtam volna!
Na jó, ez nem igaz, az én faterom félelmetes egy fazon volt, állandóan lehordott mindenért, nem is véletlen szöktünk anno Kanmiru-nii után. Nem is bántam meg, itt sokkal szórakoztatóbbak a népek. Sok a naiv és bepalizható balfék. Szeretem mind. :3 Legfőképp átverni. ˇˇ
Na de ennyivel én nem elégszem meg. Még a kutyának is adnak szagnyomot, mi is igazán kaphatnánk róla valami személyleírást, vagy egy nyomorék képet - bár lehet, kaptunk, csak ez az önző hegyomlás gyök aggyal nem mutatta meg -, de mielőtt kinyithatnám a számat, az emlegetett izomhalom megemelve cipel magával, és csak méltatlankodó kapálózásra futja még az ajtó becsukódása előtt. Ehh, elvette tőlem "életem lehetőségét". De visszafelé akkor is megfingatom ezt a beképzelt negrót!
Ez a gondolat éltet, és tökre figyelemre se méltatom a sensei mormogását, bár a szájpöckölést neki is megjegyeztem. Az üvöltözését már elnéztem volna neki, elvégre szegény bizonyára süket és még gyengeelméjű is, de senki nem szórakozhat büntetlenül Kaijival, így azt hiszem, a reggeli zuhany után ismét majd kitalálok neki is valami finomat.
Ah, finom... Finom! Leragadok a folyosóról nyíló szoba nyitott ajtajánál. Cukorka! A nyálelválasztásom háromszorosára növekszik egyszeriben, és a senseire pillantok. Nem nagyon figyel, csak morgolódik, simán eltűnhetek...
Ki is használom az alkalmat, és becsattogok a szobaajtó takarásába, majd gyorsan, és a lehető leghalkabban csinálok magamból a Bunshin no jutsu segítségével egy klónt azzal a céllal, hogy kövesse a senseit, én pedig szépen belógok a szobába, megragadom a cukrokat, és már el is rejtőztem a kanapé mögé - kit érdekel a tv? Túl kockázatos, majd ha a sensei már elhúzott, addig jó nekem a kanapé mögött, vagyis mögött és amennyire lehet, alatt, a teljes csöndben. Ha eltávolodnak a léptek, akkor első körben előveszek egy tekercset, és belepecsételem a cukorkák felét, kell a raktározás, jól jöhet majd az még később otthon, nyugis körülmények között, és ezt már nem veszik el tőlem, majd a lehető leghalkabban igyekszek végre egyet kibontani, hogy megízlelhessem fenséges ízét. Bizonyára, mivel ebből a házból származik, valami drága cucc lehet, mert itt aztán nem kakival gurigáznak, az fix!

Tobi Hétf. Márc. 04 2013, 12:28

//Bocsánat a késésért, ha legközelebb ennyit kell várnod, kérlek írj rám. Feledékeny vagyok.//

A mestered észre sem veszi a cserét, annyira el van foglalva okításoddal, simán be tudsz surranni a kis szobába, mely már szinte elő van készítve számodra. Olyan csalogató, annyira nyilvánvaló, hogy nem hagyhatod ki a lehetőséget.
Ahogy elrendezed a dolgaidat, magadhoz veszed a cukrokat, sőt teszel belőlük későbbre is, lehuppansz a kanapé mögé, mint aki jól végezte dolgát.
- Hé...a cukrom. - bök oldalba valaki, aki suttogva közli veled elégedetlenségét, látva, hogy majszolod az asztalon lévő cukorkákat.
Mikor kipillantasz oldalra, egy kisfiút látsz, aki hozzád hasonlóan cukorkát majszol, de ő megelégedett egy marékkal, míg te ugye magadhoz vetted az egész tállal.
- Cssss. Nem szabad, hogy meglássanak, de a cukorból ne vedd el mindet. Nem a tied. - folytatta mutatóujját a szája elé téve.

-= Park =- Kid-Luffy-monkey-d-luffy-31916391-464-356

-= Park =- Kid-Luffy-monkey-d-luffy-31916391-464-356

**Yurasuhina Kaiji** Kedd Márc. 12 2013, 17:24

[Tobi]

//Ugyan, ráérek Very Happy

//

Szrencsére a sensei léptei távolodnak. Mondtam én, hogy olyan bamba, mint a hátsó fertályam, bár lehet, a hátsó fertályamra nézve sértés eme megállapítás. Ám a nyugodt cukorkazabálást megszakítja valaki, ráadásul elég kellemetlen módon, mert az oldalamba bök. Mi a?... Oldalra pillantok, a kellemetlenség okozója felé hogy felmérhessem. Fiatal fiúcska, tök átlagos haj- és szemszínnel, valamint aprócska termettel. Ráadásul még ki is oktat, behalok.
- Nekem azt tanították, az az enyém, amit megeszek - állapítom meg suttogón, most kivételesen nem fölényeskedve a szellemi képességeimmel, mert szerencsétlen kis pöttöm egy mukkot se értene belőle. De tőle nem is várom el, alig lehet 5-6 éves, lehet, túl is tippeltem, mert hát - ahogy már emlegettem is - elég aprócska. - Amúgy sem vettem el mindet. Van még ott egy halom. Neked még sok is, amilyen egyszálbél vagy - súgom, aztán elgondolkodom, és felgyullad zsenialitásom villanykörtéje a fejem felett. - Ráadásul, ha jól sejtem, annak a fa... köhm... fószernek lehetsz az eltűnt fia, akivel az előbb dumáltunk. Akkor meg főleg ne rinyálj, tuti kapsz egy halommal, ha nekiállsz hisztizni apucinak, és nem hagyod abba, míg nem teljesítteti valakivel a kérésed, hogy hagyjad már dolgozni, nem igaz? - érdeklődöm, javítva a csúnyább elnevezésen, mégis csak a faterjáról értekeznénk, vagy mi a manó, és belém is vertek némi szociális érzéket. Ha kiderül, hogy valóban ő a kissrác, akit keresnünk kellene, megcsóválom a fejem. - Tudod, elég amatőr vagy. Ide bújni! Azon csodálkozom, hogy nem találtak meg eddig. Amúgy lökjed a vakert, mi a célod a rejtőzködéssel? Nyugi, nem foglak kioktatni, az a senseiem reszortja, az én fejem is állandóan leordítja. Persze közben olyan buta, mint egy döglött hal, láthattad, még csak komolyabb erőfeszítésbe sem került ellógnom előle. Én csak kíváncsi vagyok. Ha felkelted az érdeklődésem, még az is előfordulhat, hogy megosztom veled tudásom magasabb fokait. Mert bizony a másik orra alá borsot törni művészet, én pedig elég híres alkotó vagyok eme kategóriában, talán már hallottad is nevem, Yurasuhina Kaiji lennék - fonom össze büszkén a karom, nyomatékosítandó kijelentésem.

Tobi Hétf. Márc. 25 2013, 22:08

//Kaiji//

A fiú nyelvét nyújtja rád, mikor közlöd vele, nem áll szándékodban visszaadni a cukorkákat, mikor azonban arról beszélsz, hogy ő még többet is kaphat az apjától, elkomorodik.
- Nem kapok tőle. Nem is foglalkozik velem. Michi nevelőnéni adott nekem mindig cukrot, de a papa kirúgta, mert eltörte a díjnyertes szobrát takarítás közben. Ezért bújtam el. - magyarázta szomorúan, láthatod is, ahogy egy könnycsepp úszik le arcáról.
- Azért bújtam ide, mert nem keresnek. Ha eltűnök, mindig ninjákkal kerestet meg, mert sosem foglalkozik velem. Eddig a parkba bújtam, de ott mindig kiszúrtak, gondoltam, ha az orruk elé menekülök, nem fognak megtalálni. De nem gondoltam volna, hogy cukortolvajokból is lehet ninja. - nyújtotta ki ismét rád a nyelvét, majd egy jó nagy adaggal beletömött a szájába a gyümölcs ízű finomságból.
- Te is szomorú vagy? Haragszol a szőke gorillára? - kérdezte.

//Elnézést a rövidség miatt.//

**Yurasuhina Kaiji** Szomb. Márc. 30 2013, 23:28

[Tobi]

Ne, mintha rám tartozna, de végighallgatom a fiút. Eléggé szerencsétlen kis flótásnak tűnik, ha ilyen elszökős badarságokkal próbálkozik, hogy felhívja magára a figyelmet. Ha valaki figyelmet akar, ne elbújjon az ég szerelmére! Amatőr... Mondjuk nem csodálom, nem nagyon szocializálódhatott, és nem rendelkezik olyan természetes zsenialitással, mint én. Elvégre nem lehet mindenki olyan tökéletes, mint én, mert akkor nem is lennék különleges. Bár minden bizonnyal akkor is az lennék, mert akkor még a tökéletest is túlszárnyaltam volna természetesen. Ennek ellenére végighallgatom a cukrot szégyentelenül majszolva, fel sem véve gyenge oltogatási kísérletét. Ugyan már, nem fogom megsajnálni, majd lesz más, aki a cukorkát adogassa neki, főleg, ha előállok a tervemmel. Mert bizony a legjobb szakemberhez fordult, én tökéletesen kiokíthatom, hogyan kell a kedves apuci idegeire menni, hogy aztán elérhesse, hogy az öreg inkább behódoljon, és foglalkozzon vele naponta x órát. Bezony. A nagy szőrös gorillát is - alias sensei - beidomítottam, hogy tudja, hol a helye, még ha még mindig döngeti a mellét, hogy ő az ász. Ha ez kell az egójának, engem nem különösebben zavar, a borsó agyával úgyis úgy manipulálhatom, ahogy kedvem tartja.
A fiú utolsó kérdése viszont enyhe kuncogásra késztet.
- Bocsáss meg, nem téged nevetlek ki, de szomorú nem vagyok. Az a gorilla csak ideiglenesen a senseiem. Ma reggel rontott rám, és elkövette azt a hibát, hogy fel méltóztatott ébreszteni az akaratom ellenére. Jól megneveltem, de hát ennyi idő alatt nem lehet belőle kezes bárányt csinálni, de ne aggódj, amilyen borsó agya van, úgysem jön rá,hogy nem neki van igaza, így csak okosan kell helyeselni, és akkor csak magát csapja meg, míg nem figyel, és nekisétál egy oszlopnak például. Viszont oltári nagy szerencséd van, hogy a csínytevés pater versus diocletianusával futottál ma össze a személyemben. Mert bizony nekem már akkora hírnevem van a faluban, hogy a Tsuchikage is mosolyogva fogad még akkor is, ha berúgom az ajtót befelé menet - vigyorgok rá büszkén kihúzva magam. - Szóval kis lumpuszom, megkezdjük a képzésedet. Mert az a lehető legrosszabb stratégia, ha elbújsz, ha feltűnést akarsz kelteni. Gondolj csak bele: ki búik el? Természetesen az, aki el akar rejtőzni, ergo kerülni akarja a feltűnést. Miért? Mert még nagyobb csínyre készül, vagy egyszerűen azért,mint te, kedves komám, hogy egyszerűen megkeressen valaki. De ha bárki megkereshet, akkor nincs értelme a dolognak, nem igaz? Hiszen akkor a faterod csak úgy felbérel egy olyan gorillát, mint a nem csak külsőleg szőke mesterem, és máris letudja a gondot. No de te nem arra vágysz, hogy megkeressenek, hanem arra, hogy végre figyeljenek rád. Akkor mi a legmegfelelőbb mód? Természetesen az, hogy a faterod elé állsz, és képletesen az asztalra csapsz. Azaz olyan csínyeket ötölsz ki, amelyek megakadályozzák abban, hogy dolgozzon, és végül térdre kényszerítheted, hogy kikönyörögje bocsánatod, és megegyezzetek egy mindkettőtök számára kényelmes megoldásban. Regélj csak, mi az, amit utál a faterod, és iszonytatóan zavarja, viszont nem vágja el érte a torkod? - persze a szélsőséges fogalmazással csak viccelni akarok a kérdésemben, mert nincs sok szociális érzékenységem, mivel léphetek aknamezőre, jobbára le is szoktam tojni az ilyesmit, de az ő sorsát, mivel tanítványommá fogadtam, most szívemen viselem. Bár nem hinném, hogy nagy dolog lesz valami olyan orbitális csínyt kiötlenünk, amivel elérhetjük a kellő hatást szinte azonnal. Ha viszont mégis kemény diónak bizonyul a pöcsfej, hát akkor mi is bekeményítünk majd. Ez bizony HÁBORÚ!

Tobi Hétf. Ápr. 08 2013, 23:43

A fiú sokáig csak értelmetlenül bámul téged, még a nyála is csorogni kezd, ahogy "issza" szavaid.
- Öhm...hogy? - vakarja feje búbját, s megpróbál válaszolni azokra a kérdésekre, melyek eljutottak az agyáig.
- Nem szereti, ha megzavarom munka közben, vagy ha szerte szét hagyom a játékaimat. Nem szereti, ha nem tanulok rendesen, pedig már így is elhaladtam a korosztályomhoz képest. Nem szereti, ha útban vagyok, ha eltűnök, ha sírok. Egyszerűbb lenne elmondanom, mit szeret. - Búslakodott el a fiú megint, de azért egy cukrot megevett azért, hátha jobb kedvre derül tőle.
Már épp mondanád a következő javaslatod, mikor hirtelen megvilágosodsz, vagyis visszatér beléd a lélek...jobban mondva a klón megsemmisül.
Utoljára egy kunait látott maga felé tartani az Park közepén, ami nem jelent túl sok jót, talán jó is hogy a klónoddal cserélted ki magad, mert most te lennél a helyében és rajtad bizony nem hatolt volna át egy kés.
- Mi a baj? - kérdezte a fiú látva, hogy sokáig nem válaszolsz.

//Elnézést, megfeledkeztem rólad. :$ Legközelebb, ha sokáig nem írok, írj rám kérlek.//

**Yurasuhina Kaiji** Kedd Május 14 2013, 01:06

//ugyan, nem baj, látod, én sem vagyok gyors, szerintem pont kellemes az a tempó,a mit diktálsz, főleg, hogy én is csúszok mindig ennyit ˇˇ' De ha majd elhanyagolva érzem magam, akkor dobok egy püttyöt :3//

Miközben hallgatom a "kórképet", bólogatok. Szóval igazából tényleg olyan egyszerű eset az idős fószer, mint ahogy azt gondoltam, egy tipikus, én keresem a pénzt, te legyél hálás azért, hogy emiatt teszek rád magasról fazon. Olyan jófejek az ilyenek, mind jól fejbe kellene rúgni. Na de majd én adok tippeket újdonsült padavanomnak, először kezdjük a kiképzését a lájtibb csínyekkel, aztán beavatom a krémjébe is, hogy későbbre is legyen tartaléka, és több ilyen jellegű gondja nem lesz, hogy a kanapé mögé bujdokolva rostokoljon némi figyelem reményében.
Terveim azonban nincs időm előadni, borzasztóan kellemetlen élményben lesz hirtelen részem. Egy pillanatra mintha egészen máshol lenné, s egy kunai repül egyenesen a csini és okos homlokomnak, és van egy olyan halvány utóérzésem, az bizony egyenesen fejbe is górt, és nem a fájdalmas, de kevésbé életveszélyes feléve, hanem bizony meglékelt, mint egy dinnyét! Mármint nem engem, de mégis engem. Ahh, utálom ezeket az élményeket, főleg mert hosszú pillanatokig kába vagyok tőle. Most is csak az térít magamhoz, hogy a fiú mellettem kérdőre von.
Nagyot pislogok, majd megrázom a fejem aprót, de annál cifrábbat szitkozódva.
- Hogy a szurdopedagógiai ML szinekdochéját a vaszkuláris csírapeptidnek!
Felpattanok azonnal, lenézve a fiúra, és rádöbbenve, hogy ezzel nem magyaráztam meg semmit.
- Figy, para van, a lökött senseiem belekeveredett valamibe, a klónom megsemmisült, és ha kinyiffantják a hústornyot, mert béna, akkor engem is elővesz a Tsuchikage, ami nem fincsi, mint ez a cukorka, szóval mondd csak, le lehet látni innen a parkra?

Ha le lehet látni:
Igyekszem nem feltűnően felmérni a terepet, és megfigyelni, mi a jó ég történik odalenn. Komolyan már, hogy semmit nem lehet arra a feketelyuk-agyú monstrumra bízni!

Ha nem lehet lelátni:
- Kölyök, szólj a szolgálóknak, hogy valami para van! Minden bizonnyal megtámadták a senseit, és lehet, hogy az a mamlasz nem fog elbírni velük, és jobb, ha biztonságos búvóhelyet kerestek,míg megoldom a helyzetet! - azzal hátrahagyom a megszeppent fiút, hogy az udvarra szaladva kiderítsem, mi a fene van. De nem akarok meghalni rögtön, így igyekszem kihasználni a tereptárgyak rejtekét, illetve egy füstbombát is a kezem ügyébe készítek, hogy csak el kelljen ejtenem, hogy mondhatni füst előttem, füst utánam legyen. Az elsődleges célom viszont mindenképp a felderítés, mert nem jó anélkül csínyt elkövetni - harcolni -, hogy nem tudom, kiféle, miféle az ellenfél.

Tobi Hétf. Jún. 10 2013, 10:24

A fiú csodálkozva nézi, ahogy felpattansz ülőhelyedről, legszívesebben vissza is rántana, nehogy eláruld a búvóhelyét, de mikor elkezdesz más nyelven szitkozódni, akkor kicsit megrökönyödik. Felvonja szemöldökét, majd mikor ismét normálisan beszélsz, megérti a problémát és ő is felpattan rejtekhelyéről komolyan véve a feladatot amit reá adtál.
- Lehet látni a parkot, de nem az egészet, lehet a bácsi beljebb ment, akkor viszont itt az ablak felől is kimehetsz. - mutatott a melletted lévő nyitott ablakra, s ha lenézel, valóban láthatod az elterülő park szépségét, azonban furcsa dolgot nem látsz, még csak csatazaj sem üti meg füleidet.

Szét válnak útjaitok, te megpróbálod kihasználni shinobi és a környezet adta előnyöket, úgy tűnik eddig be is válik, az már más dolog, hogy nem tudod, merre mehetett a klónod és mestered. Ahogy lépdelsz, próbálva egy fa tövében megbújni, hirtelen kéz szorítása akasztja meg lopakodásod, kezeidet másik karjával lefogja, s előkerül egy kunai.
- Ha megmozdulsz, elvágom a torkod. - sziszegte fogai között, majd könnyű súlyodnak köszönhetően fel is emel a talajról.
- Kik vagytok, mit kerestek itt? - tette fel az egyszerű kérdést, s egy kis félelmet próbálván beinvesztálni a tudálékos buksidba hozzáfeszíti a hideg fémet a nyakadhoz.

**Yurasuhina Kaiji** Csüt. Júl. 04 2013, 23:08

[Tobi - bocsi a késésért ˇˇ' szegény karira mindig alig jut időm ._.]

Frissen kinevezett apródom utasításait követve kipillantok az ablakon, de pechemre tökre nem látok semmit. Ghez, húsgolyó, még értelmes helyen sem tudsz bajba kerülni? Mert hiába bambulom az egyébként kellemes kilátást, semmi nem zavarja meg az idillt. Márpedig az ember csak úgy nem óbégat, és a bunshin sem tűnik el csak úgy mutatóba. Fülelni is hiába fülelek, tiszta lelombozó.

- Figyu, kölyök, maradj itt, nekem meg kell mentenem a mesterem seggét, de ha végeztem, visszajövök, s megoldjuk a te problémád is, rendicsek? - veregetem még mellkason a srácot, hogy érezze a törődést, majd nekiindulok, és játszva a nagymenőt, minden tereptárgy mögött elrejtőzöm, újabb s újabb métert hódítva meg. Lenn a parkban viszont már rájövök, hogy fingom sincs, igazából merre kellene mennem, na de sebaj, kellene az ilyennek akadályoznia? Ugye, hogy nem. Helyette vizslatok jobbra, vizslatok balra, semmi, hát megyek tovább. Program ismétlésre állítva, majd csak átfésülöm ezt a nagy placcot, és ha átfésültem, csak találok valamit. Ha nem is a mesterem, hát akkor mondjuk egy adag ínycsiklandó ráksalátát. Vagy egy szivárvány alját egy manóval és a kincsesládájával. Vagy az kobold? Megrántom a vállam. Nekem nyolc.

Főleg, hogy tök érdektelenné válik a kérdéskör, amint egy kar ragad meg, aztán pedig kunai villan a nyakamnak, és a lábam csak úgy kalimpál a levegőben. Remek...

- Definiáltad vala disztópiádat, bár aimaibb lett volna, ha elsőnek ideoszkopizálod magad, direktiváltam volna akkor is... Yurasuhina Kaiji, tán paralelogrammizáltad már korábban - jogosan várom a hatást, elvégre van nevem a faluban. Meg egóm, hogy erre büszke legyek, és bármikor vállaljam. Azonban, ha a tuskó szintén elköveti azt a hibát, hogy nem ismer, egyszerűen nekidörzsölöm a hátsó, és vele együtt a kis táskám, hogy szellentsen helyettem a fingópárna, és remélhetőleg beindítsam a placebóhatást, s megenyhüljön mind a szorítása mind a figyelme,és akkor egyszerűen csak megemelem hátra a lábam, és lábközön rúgom. Bár ha megismer, akkor is hasonló a stratégiám, épp akkor csak elégedett hízelgéssel az arcomon dörgölőzöm hozzá.

Jiraiya Csüt. Nov. 21 2013, 15:49

// Kaiji - Majd kérnék egy Kinézet és egy Jellem leírást a senseiedről ^^ Amúgy egy sima Bunshin emlékei nem maradnak meg. Az csak egy illúzió ami max 1 percig marad fent, szóval erre ne alapozz a jövőben. //

Zavarba ejtő helyzet az egyszer biztos. A kölyök úgy tett ahogy mondtad, maradt fent a szobában és mindvégig az ablakból leste a parkot, hogy mikor érkezel meg. Érdeklődő tekintetét szemei csillogása fokozta, amikor meglátott téged és izgalmában egy újabb adag cukrot tömött a szájába. Már indultál volna meg, amikor elkapott valaki hátulról és a levegőbe emelet, ahogy azt illik. Hátulról ragadott meg és úgy nyomta torkodhoz a fegyvert, de nem rémültél meg. Sőt mi több, még egy érdekes csínyt is bevetettél, arra számítva, hogy ezzel majd "ártalmatlanítod" a támadód. Számára kissé értelmetlen szavaidra nem válaszolt, sokkal inkább váltott ki belőle reakciót az a hang, ami felőled érkezett. Fegyverét elvéve a torkodtól, jobb kezével, a ruhádnál fogva megragadt. A grabancodat fogta vasmarokkal, még mindig hátulról, így nem láthattad az arcát. Eltartott téged magától, annyira mennyire csak a karja engedte.
- Te most... - szavait egy köhécseléshez hasonlatos, elfojtott kuncogás akadályozta meg egy fél másodpercre - Te most komolyan ideszartál!?
Tette fel teljesen komolyan a kérdést. Ám ezt a kis jelenetet és a pukkantást hallotta és látta az ablakban ténykedő gyermek, aki egy hangos nevetéssel reagált a történtekre, de csöppnyi kezeivel gyorsan be is fogta a száját és elugrott az ablaktól. De már késő volt. A hang tulajdonosa azonnal megfordult, elengedve téged és elkezdett rohanni az ablak felé...

**Yurasuhina Kaiji** Szer. Dec. 04 2013, 10:49

[Rikudo]

/jupp, én azt tudom, csak mivel a mesélő úgy írta, én nem kötözködtem ˇˇ/

Kis mutatványom tökéletesen bejött... volna, ha nem rondít bele frissen felfogadott padavanom. Fenének kell vihogni? Persze, hogy ő válik célponttá, én meg most már foglalkozhatok azzal is, hogy az ő seggét megmentsem, nem csak a sensei kamik sem tudják merre tűnt hátsójával - jó, az legalább izmos, bár nem vonz az ilyesmi, de tuti finomabb popópörkölt lenne belőle, mint az inkább "hájas" hússal teli kissrácé -, na de mi a jó rossebet tehetnék, mert az addig okés, hogy reflexből, na meg mert mit képzel magáról ez a pacák, hogy engem csak úgy itt hagy, aktiválom a Shunshin no jutsut, hogy megpróbáljam utolérni, jobb híján utána is ordítok, hátha szentel nekem kemény fél percet, hogy elnémítson, és szabadon tehesse, amit elvileg eltervezett: - Hé, zupás! Zsöllyézd le magad, az abaddirod én vagyok! - bízom benne, hogy ennyi elég, hogy visszapillantson rám, ha igen, akkor csak elő kell rántanom valami hasznosat, kezem kutatni is kezd hevesen, s az első, ami a kezem ügyébe kerül, az egyenlőre inaktív sokkolóm, amely egy rizsgolyónak van álcázva, hát észrevétlen mozdulattal kapcsolom be, és hajítom is a férfi arcába célozva, ha elkapja úgy is ráz, ha nem kapja, úgy is rázni fog, és bár nem okoz nagy kárt, de ad egy: kellemetlen, ad kettő: remélhetőleg elég annyira eme bosszantás, hogy megint inkább rám figyeljen, és ha nekem ugrik, máris a kezemben a bors, hogy a szemébe szórhassam, ha megfelelő alkalmam nyílik majd rá, mert persze a bors csak akkor jó, ha nem az én szememben landol, szerintem ez érthető mindenki számára. Ha nem áll meg, és nem is foglalkozik velem, még a végén kénytelen leszek egy kunait elővenni, hogy azzal küldjem fejbe... micsoda barbárság lenne művészlélek énemtől, de a cél mindig és minden körülmények között szentesíteni fogja az eszközt.

/ a sensei így néz ki:
-= Park =- Images?q=tbn:ANd9GcQvk39BpmSOl9bajyyCXBS2C9bGi194ycWEhAsBQW9QjxbwOVb45w

-= Park =- Images?q=tbn:ANd9GcQvk39BpmSOl9bajyyCXBS2C9bGi194ycWEhAsBQW9QjxbwOVb45w

jellemre meg nagyjából hasonló volt, mint az eredeti karakter (ugye aki a képen van a Fullmetal Alchemistből), bár nem túl okos, simán megvicceltem már egyszer annyival, hogy kilógtam az ablakon, és felültem a háztetőre, ő meg kiugrott utánam, és elkezdett az utcán "kergetni", és tűvé tette értem a falut kb. Kissé heves természetűnek tűnt, szeret az izmaival feszíteni, és mivel Kaiji őméltóságát felkeltette, Kaijinak antipatikus XD De sokkal több hangsúly nem terelődött rá, maximum még mondható rá az, hogy Kaijival szemben tud hiperaktívan viselkedni, a megbízóval és a Tsuchikagéval meg értelemszerűen tisztelettudó volt/

Jiraiya Hétf. Jan. 27 2014, 17:06

// Köszönöm a választ és elnézést a késésért. Kárpótlásul kapsz +5 ch-t, mivel minimum ennyit kaptál volna már ha írtam volna //

Gyors reakciódnak hála, tökéletesen "ártalmatlanítottad" a téged megtámadni merészelő fickót. Persze az elgázosítás is egy jó húzás volt, de mégis csak a kiskölyök volt az, aki elterelte a támadód figyelmét, így újra kedved szerint mozoghattál. Bár te szabad lettél, de most egy újabb veszély fenyeget, mégpedig az ablak mögött bújó gyermek életének elvesztése, ami igencsak nem vetne jó fényt sem rád, sem a "csapatodra" - akármennyire is két főből áll - sem pedig a faludra. Így hát, méltóztattál megindulni, egyenesen bevetve a Shunshin no Jutsut, majd egy újabb trükködet használva, elhajítottad a sokkolód a férfi irányába, aki azt egy mozdulattal kikerülte - egészen pontosan kitért előle egy lépéssel - majd elérvén az ablakot, bemászott rajta. Bentről ekkor hatalmas kiáltást és ordítást lehetett hallani, valamint nem kevés csörömpölést és dörömbölést... Az biztos, hogy a kisgyerek hangját hallani, méghozzá eléggé hangosan, dehogy mi volt az a dörömbölés, azt nem lehet tudni. A sensei sehol, az események pedig pörögnek... Vajon mit tesz most Kaiji?

Ajánlott tartalom

-= Park =-

-= Park =-

Re: -= Park =-

Re: -= Park =-

Re: -= Park =-

Re: -= Park =-

Re: -= Park =-

Re: -= Park =-

Re: -= Park =-

Re: -= Park =-

Re: -= Park =-

Re: -= Park =-

Re: -= Park =-

Re: -= Park =-

Re: -= Park =-

Re: -= Park =-

Re: -= Park =-

Re: -= Park =-

Re: -= Park =-

Re: -= Park =-

Re: -= Park =-

Re: -= Park =-

Re: -= Park =-

Re: -= Park =-

Re: -= Park =-

Re: -= Park =-

Re: -= Park =-