Re: -= Park =-

**Yurasuhina Kaiji** Hétf. Feb. 17 2014, 08:22

A pofátlanja ignorál, nem elég, hogy faképnél hagyott, ami már önmagában sértés volt, még csak a nyomorék siokkolót sem volt hajlandó elkapni, hogy kifigurázzon. Pedig a legtöbb nagyképűvel szemben egész jó modszer egy rizsgolyónak álcázott sokkolót alkalmazni, de ez annyira bunkó, hogy még arra se veszi a fáradtságot, hogy tréfát űzzön belőlem, és így én sem tudok belőle. Tehetetlen dühvel figyelem hát, miközben tempózok utána, hogy bemászik az ablakon. És még ramazurit is csinál, hát az agyam megáll. De máris van újabb tervem, hiszen én vagyok a rögtönzés királya, nehogy már egy ilyen lúzer fogjon ki rajtam pont, mikor a senseit is helyretettem pikkpakk!
Ha elég alacsonyan van az ablak, akkor én is egyszerűen csak be fogok rajta ugrani, épp csak másodmagammal, ugyanis létrehozok egy klónt azzal a gondolattal, hogy ugorjon be az ablakon és egyenesen a férfinek támadjon, legfőképp úgy képzelem, hogy beugrik az ablakon, aztán meg a férfire, így talán még a bugyuta másolatom is képes lesz megcsinálni. Ha nincs elég alacsonyan az ablak, akkor a falba dobok megfelelő távolságokra pár kunait, hogy azokon fellendülve juthassak fel az ablakig, majd az utolsó ugrás után az előzőhöz hasonló módon hozok létre egy klónt, csak ott annyira rövidül a gondolat, hogy érkezzen az ablakba épségben, és utána azonnal ugorjon a férfire.
Persze nem tőle várom a megoldást, a klón csak arra kell, hogy míg ő “rendezkedik”, nekem legyen egy pillanatnyi időm körbekémlelni, hogy mégis hogyan s mint áll a szobában a helyzet. Ha ott találom a kölyköt és a férfit is, még lehetőleg úgy, hogy a klónom miatt a férfi elengeje, vagy eleve ne is tartsa fogságban kis padavanom, mert akkor a már markomban szorított füstbombát aktiválhatom, a gyerekre rákiáltva legfőképp, hogy iszkiri, ha viszont már fogságban tartja a kölyköt, akkor némi szopacs lesz, és úgy fog módosulni a tervem, hogy mit látok, hiszen arra mégsem készülhetek fel ennyivel előre, hogy ha így fogja, azt csinálom, úgy fogja, azt csinálom, mert háromszor benn lennék a szobában már lendületből, mintsem végére érjek a gondolatoknak, s a túlgondolás amúgysem az én, hanem idpősebb ikertestvérem, Kaigi stílusa.

Jiraiya Szer. Ápr. 02 2014, 16:50

// Elnézést a késésért!!! Elfelejtettem, hogy itt is van kalandom >< //

Mivel igencsak találékony és eszes kölyöknek állsz hírében - aki tehetségét a hülyeségre használja - így pár pillanat alatt feltaláltad magad. Az ablak magasan volt, jóval magasabban, minthogy egy egyszerű mozdulattal fel tudjál ugrani. Mindenképpen használod kellett volna némi chakrát a művelethez, ami megnehezítette volna a manőverezést és a klónkészítést, valamint az eszközök elővételét. Habár ez mind egyben mehetett volna, mivel azért vagy ninja, hogy ezt meg tudd csinálni és a tehetséged is azért van, hogy használd azt, de most a leglogikusabb döntés az volt, hogy nem pazarolsz feleslegesen chakrát, hanem kunaikat elővéve beledobod a falba azt nagy erővel. Természetesen ez sikerült és csak az egyik esett ki a régies stílusú vályogházból amikor ráugrottál, de ezek segítségével pillanatok alatt a szobában találtad magad. Persze a klónt is létrehoztad, ami előtted repült be az ablakon, egyenesen a férfinek rontva. Ám Ő nem tudott gondolkodni és nem tudott önállóan cselekedni, így csak robotszerűen tette amit kellett, majd eltűnt. Őt nem állította meg és nem döbbentette le a látvány, úgy mint téged. Amint felértél és kezed ügyébe kaptad a Füstbombád, igencsak érdekes látvány tárult a szemeid elé. Az asztal, ami eddig komótosan állt a szoba közepén, így ninjával lett gazdagabb... A szobában megtalálható fotel felborult, majd leverte az asztalon lévő vázát, amiben orchideák voltak. A vázában lévő víz pedig szétfolyt a parkettán. Ekkor gurult le az asztalról az iménti "menekülő" ninja, ágyékával egyenesen a kiömlött vizet megcélozva. A kisfiú hangja élesen hatolt füledbe, ugyanis a nevetéstől nem csak a cukrokat ejtette le, hanem Ő maga is a hasát fogva fetrengett a földön a nevetéstől. Hatalmas jó kedvel próbált felállni, miközben nevetése egyre elhalkult.
- Michiru-sensei! Megtaláltál!
Ordította nevetve, miközben a férfi, zavartan és vérvörös fejjel, szégyenkezve állt fel a földről. Ekkor vehetted szemügyre a férfit, aki nem is olyan rég, még a torkodnak szorította fegyverét. A lábbelije egy hagyományos Ninja Szandál volt, nadrágja pedig egy szürke, strapabíró anyagból készült, hosszúnadrág, aminek ágyéki részét víz borít, olyan hatást keltve, mint ha a férfi bevizelt volna... Felső része egy egyszerű fekete kezeslábas felsőrésze, valamint egy fekete ninja mellény. Arca egy fiatal, körülbelül 24-25 éves férfié, aki szemüveget visel, feketés szemei fölött. A haja szintén sötétes árnyalatú, egészen pontosan sötétbarna. Nem mondhatni rövidnek, de hosszúnak sem. Még a félhosszú kategóriában sincs, éppen a füle alját éri el a leghosszabb hajtincse. Tehát feltápászkodott, majd érezve a nedves és hideg érzetet, azonnal elkezdte letörölgetni nadrágját, ám a vizet még így sem szívta fel. Megigazította kissé megrepedt szemüvegét, majd hátát kihúzva fordult a fiúhoz.
- Thomo-sama... Elnézést a rendetlenségért.
Mondta, majd szégyenkezve, elkezdte helyére tenni a felborított tárgyakat és az összetört vázát.

**Yurasuhina Kaiji** Csüt. Jún. 12 2014, 23:59

//Jól megkésve ˇˇ'//

Minden a terv szerint haladt kunaikat vágtam a ház falába, elegánsan fellépdeltem rajta, hogy felugorva a szobában kössek ki immáron a klónommal. Nagyszerű érzés, amikor nem kell rögtönöznöd, mert mindenre gondoltál! Klónom megindul rohamozva, ahogy képzeltem, az én kezembe belesimul a füstbomba, épp csak a látvány tér el attól, amire számítottam, és kezdem azt érezni, hogy nem, mégsem gondoltam mindenre, mert hogy ez így álmomban sem jutna eszembe, az fix. Mert hogy semmi fogolyság nincs, még csak betojás sem, helyette a ninja repül az asztalra, az asztal neki a fotelnek, ami felborul na meg a váza is megtanul repülni, míg az orchideák a fejük fogva "bodypalm"-olnak a földön. A víz kiszökik a vázából, de a ninja, aki legurul az asztalról, nadrággal fel is törli. Én mondom, ha direkt ilyenre tervezem, sem jött volna ilyen szépen ki a koreográfia. Az egész jelenet azzal zárul - vagy épp én ocsúdok fel - hogy fogadott padavanom a földön fetreng vinnyogva, én meg állok, mint Bálám szamara, és nem tudom eldönteni, hogy ledöbbenjek, vagy felröhögjek, talán ezért a széles mosoly a tétova pillantással kombó az arcomon.
Bár döbbenetemet inkább a kis srác kiáltása idézi elő. Ha ez a ninja kóser, akkor mi a pöcsömnek támadt rám és a senseiemre, ha meg nem kóser, mit örömködik neki a kis pisis? nem vicces hogy én érzem magam lemaradva, nem vagyok ehhez a szituációhoz szokva...
- Elnézést, hogy diszkutálom a szeptuagintát, de roppant mód respectelném, ha elmém octavióit valaki meghúrozná, mi a pentatlon hempergőzik itt?
Szerintem még egész udvarias voltam, és tök cukin érdeklődtem meg, nem is ordítottam, hogy mi a fészkes fene folyik itt. Még követelőzni sem követelőzöm, mert hozzá sem fűztem, hogy mi a csöcs van a senseijel, úgysem kedveltem annyira, és ha ez a tag tette félre az útból, akkor csak nem nyiffantotta ki bizonyára. Amúgy ahhoz képest, hogy milyen kemény legénynek mutatkozott kinn, itt, az úrfija előtt elég nyámnyila és esetleg, főleg a kamupisifoltjával és a pírral az arcán. Negyedannyira sem tudnám komolyan venni, mint amennyire bárkit is komolyan tudok - azaz semennyire -, pedig kinn azért felpiszkálta a csőröm azzal, hogy nem tudta, ki vagyok. Bezzeg ezét az újgazdag pisisét, aki még a cukorkáira sem tud vigyázni, azt tudja... Milyen világban élek, komolyan?

Jiraiya Hétf. Júl. 14 2014, 19:11

Miközben Kaiji csodálkozását önti rendkívül furcsa módon minél érthetőbb szavakba, ez a bizonyos Michiru-sensei helyre tette azokat a dolgokat, amik miatt kerültek máshová, a kisfiú pedig kiheverészte magát és fájó torokkal, könnyes szemmel kelt fel a földről, miközben a hatalmas elvörösödött vigyor lassan átment mosolyba. A zajongásra amit a férfi keltett, talán az egész ház felriadt és máris ott termett az egyik takarítónő, aki azonnal odasétált és egy kisebb pánikban megfogta a fiú kezét.
- Thomo! Az édesapád már égen s földön keresett téged! Mégis hol jártál!?
- Én csak...
Mondta volna a fiú, mire egy harci kiáltással a sensei ugrott be az ablakon és egy tigrisbukfencet vetve a padlón egyenesen az imént megismert Michiru felé száguldott. A találkozásuk olyan volt mint a tekegolyó és a bábu találkozása... A különbség csak az volt, hogy jóval fájdalmasabb. De a sensei azonnal felpattant és nekikezdett.
- Na hol van az ellenség?!
Nézett körbe szikrázó tekintettel, majd miután felismerte a helyzetet, megdöbbenve nézett szét a szobán és az újabb rendetlenségen. Ebben a pillanatban pedig megjelent a megbízó is az ajtóban.
- Itt meg mi történik?!
Tette fel kissé felháborodva a kérdést, várva a válaszokat.

Jiraiya Hétf. Szept. 08 2014, 18:12

A kalandot lezárom, ha folytatni akarod akkor írj majd rám!
Kapsz +10 Chakrát!

**Yurasuhina Kaiji** Szomb. Okt. 11 2014, 23:51

//Bocsánat a késésért, de szeretném folytatni ˇˇ" //

Kezdem türelmem veszteni, mert nem igazán foglalkoznak kérdésemmel, helyette a fószer - ha ő sem tudja az én nevem, hát én sem jegyzem meg a nevét, az hót ziher! - pakolászni kezd. Mi ez már? Én most épp el akarom picsázni, de istenesen, ő meg pakol miután nonszesz dolgokat vakerált a pisisnek. Arról nem beszélve, hogy mit fetreng ez a kis ... nem, nincs rá elég sértő szó! a földön röhögve? Ne vinnyogj, mert megrúglak, ha már padavanommá fogadtalak...

De hogy fusztráltságom nőjön, nő a tömeg is, amely nem velem foglalkozik. Valami szolga jelenik meg, aki jól leszidja az ifjoncot - helyes, bár nekem kellett volna elsőnek ˇˇ - aztán megjelenik a sensei - igaz, csak az egész akciójelenet részről csúszott le, nem gáz... -, hogy végül a sort a megbízó zárja.

Nem is tudom, mi siralmasabb, hogy a szoba megint romokban, hogy a sensei kiütötte azt a szerencsétlen nyomorékot, hogy a takarítónő sápítozik, hogy a megbízó gorombán értetlenkedik kifejezetten dühös képpel, vagy az, hogy még akkor sem figyelnek rám, mikor megköszörülöm jó hangosan a torkom. Azt hiszem, határozottan az utóbbi a legnagyobb katasztrófa!

Viszont úgy érzem, vihar közeleg, és lehet, szerencsésebb is, hogy nem figyelnek rám. Most kellene egy halom cukrot zsákmányolni, és vigyorogva itt hagyni a bagázst. De van jobb ötletem is.

- Őemigránsa, előszekventáltuk a kis quatrachentot, ahogy szervírozta - húzom ki magam, elvégre az volt a küldetés, hogy meglegyen az úrfi, az már a megbízó baja, hogy végig itt volt, és ezek szerint végig valami szolgája volt vele. Ha nem tudja, ki kivel hol mikor miért, akkor csengesse csak azt a sok ryou-t, amit megérdemlünk, és szívja a fogát a hülyesége miatt. Remélem, az együgyű senseiem is felfogja ezt, mert ha belekontárkodik nekem itt a dolgokba, és nem kapok semmit azért kárpótlásul, hogy őhírességem drága idejét erre a badarságra pazaroltam, azt kénytelen leszek csúnyán megbosszulni, és különbet kap, mint a reggeli zuhany volt!

Jiraiya Hétf. Nov. 10 2014, 17:03

A csapat szépen összegyűlt ebben az ház többi részéhez viszonyítva kicsi szobában. Thomo, a Megbízó, a Takarítónő, Sensei, és ez a bizonyos Michiru... Ja és persze Kaiji is, viszont Ő alap, hogy itt tartózkodik. A ház ura, haragos tekintettel nézett a szobában mindenkire.
- Én csak... Én...
- Elnézést Shumunuki-sama, de amíg Tomot kerestem, addig belebotlottam ebbe a fiúba és azt hittem, hogy betolakodó... Aztán történt egy kis baleset.
Mondta a férfi, majd lesütötte a fejét.
- És Te? Thomo?
- Én csak játszani akartam...
Felelte, majd hangja elcsuklott és az eddig oly vidám fiúcska, most sírásban tört ki.
- Kurume! Vigye ki!
Parancsolt rá az apa, majd a a Takarítónő pattant és megfogta a fiút, magához ölelte, majd elment. Ezt megvárta az apa, majd amint elmentek, Ő is megindult az ajtó felé, majd megállt.
- Köszönöm a segítségüket és hogy megtalálták a fiamat! A kellemetlenségekért elnézésüket kérem, természetesen a Iwagakure no Sato megkapja majd a fizetséget. Michiru! Kérem kísérje ki a vendégeket!
Mondta a férfi, majd elsétált. A felbérelt Ninja most felemelte lesütött fejét. A nadrágja már száradásnak indult, így nem is festett már annyira nevetségesnek. Kaiji mestere nem volt elragadtatva az itteni társaságtól és úgy tűnt, hogy ezt a szerencsétlen Michirut is lebecsüli és semmibe veszi, ugyanis hatalmas vállát félre biccentve ment el a férfi mellett, majd ezt mondta:
- Ne fáradjon, kitalálunk!
Majd kisétált az ajtón, várva, hogy a Genin utána induljon. Michiru is várta természetesen, hogy Kaiji meginduljon.

**Yurasuhina Kaiji** Pént. Nov. 21 2014, 11:15

[Rikudo]

Megbízónk olyan fejet vág, mintha most közölték volna vele, hogy ő fizeti az eheti lottó főnyereményt a nyertesnek. Az "idegen" ninja meg úgy magyarázkodik, mint valami idióta. Mi a fene van már itt? Mindenki meghülyült? Padavanomat meg ezennel kitagadom! Milyen nyápic válasz már, hogy csak játszani akartam? És még bömbölni is kezd. Botrányos, komolyan! Nincs tehetsége a nyomdokaimba lépni... Még a lábam nyomát sem érdemli meg! Már csak azért is lenyúlok még egy marékkal a cukrából! Végül a takarítónővel távozik a helyszínről. Ahogy szeretne a faterja is. Na de mit nem!

Épp protestálnék, mikor megáll, és foghegyről felénk vet egy harmatgyenge köszt. Apucikám, hogy neked tegyen szívességet legközelebb a radai rosseb! De legalább időm, amit legendám további építésére is fordíthattam volna, nem megy teljesen füstbe, mert a lóvét beígéri. Még szép, hogy megkapjuk a fizetségünk, itt bohóckodtunk kemény fél órát kb! Mi elvesztegetett imázsépítő idő az!

- Mekkora cinkotai pronounce itt mindenki! - rázom meg a fejem, és a meginduló sensei után lépek, azért kegyesen még egy szóra méltatom a fickót, bár nem érdemli meg.

- Nadrágprosperálás facekini-esítené a rekaiméd - azzal kivonulok, és a mellém kiosztott balfék mellé lépek, aki mesternek hiszi magát.

- Hé, fibrosztir, eszkalálunk végre? - noszogatom, hogy húzzunk már, hát itt öregszem meg.

Jiraiya Hétf. Jan. 12 2015, 14:48

Tehát a két tagú csapat megindult kifelé, elhagyva a házat, majd a birtok kapuját és végre rálépett a főútra, ami egyenesen Iwagakure no Satoba viszi őket vissza. Szerencsére a küldetés nem tartogatott számukra komolyabb veszélyeket, hiszen csak egy csöppnyi bohóckodásról volt szó, semmi másról. Vajon Kaiji és a fivérei legközelebb megállnák a helyüket egy komolyabb Küldetésen is? Nem lehet tudni és valószínűleg a Tsuchikage nem is fog rájuk még egy ideig komolyabb feladatot kiszabni. Legalábbis a trió legvirgoncabb tagjára.

// TELJESEN ELFELEJTETTEM NEKED ÍRNI! ELNÉZÉST!!!!
Igazából nem nagyon tudtam a helyzettel azonosulni, elvégre átvett kaland volt. Talán legközelebb ha én találok ki valamit, akkor könnyebb és élvezetesebb lesz a dolgunk! A Küldetést lezárom, jutalmad +2000 Ryo és a várakozásokért további +8 chakra //

Ajánlott tartalom