A fősziget falvai

//Iruka - Ajtók//

Egyedül maradok, a társaim nélkül kell nyomoznom. Nem tudom, hogy mennyire szerencsés, de azzal, hogy rajtam maradt a fejpántom, a kislány talán hajlandó lesz beszélni velem.
- Hát, ez igaz, hogy nem vagyok túl ügyes... - szólalok meg. - Tudod még tanulom a szakmát - folytatom, miközben leveszem a fejpántot a fejemről. Miközben beszélek tovább, a ruhadarabot a kezemben szorongatom. - Ezért is vagyok ennyire ügyetlen. Épp néhány rossz arcú fickót keresünk, akik kiraboltak egy anyukát és a lányát. Azt mondták, hogy ebbe az irányba jöttek. Láttál esetleg rossz arcú embereket? Titeket nem bántanak? Tolvajok miatt jöttünk ide, de ha a lakosok nincsenek biztonságban, akkor jelzem otthon és küldenek segítséget.
Próbálok a lány lelkére hatni, hátha így kikotyog valamit. Ha nem tud érdemi információval szolgálni, akkor zsebre dugom a fejpántomat, majd egy gyors búcsú után elindulok Keito után. Ha esetleg nem találnám meg, akkor keresek egy fogadót, piacot, vagy egy forgalmasabb helyet, ahol tudok hallgatózni, hátha az emberek kikotyognak valamit.

//Az alábbi technikát választanám, köszönöm!//

// Minovara Hitoshi – Ajtók //
 
Nehezen kezdődött a helyiekkel való kommunikáció, de a legjobb kifejezés inkább a sehogy, végül a egy kis szerencse és fájdalom, vagy éppen Isteni beavatkozásnak köszönhetően a sors az utadba sodort egy kicsit csintalan, de annál inkább ártatlannak tűnő kislányt. A nem mindennapi találkozás után úgy véled vele kezdhetnéd a nyomozást. Kis füllentéssel kevert kérdést fogalmazol meg neki, mellyel remélhetőleg nem csak az a célod, hogy elhitesd vele mások a célpontjaid, mint akik valójában, hanem a lány védelme is.
- Rosszarcú emberek… - gondolkozik kicsit - mégis milyenek azok a rosszarcú emberek? Ki dönti el kinek az arca rossz? Szúrós szemű, folyton ideges, vagy mogorva tekintetű felnőtteket szoktam látni, de az apukám is ilyen. Jaj, ne vigyétek el őt! A tekintet olyan mintha mindig haragudna, de igazából nagyon kedves, mindenki szereti egyébként ő a kocsmáros. Légysziiiii ne vigyétek el tőlem ő biztos nem lopna.
Szemei elkerekedtek, reménnyel telve csillogtak, hogy nem viszed el az apukáját, főleg ne úgy hogy ő beszélt róla. Ha sokáig váratod a válasszal, akkor látod amit, ártatlan lélektükreinek sarkában apró vízcseppek kezdenek megjelenni, amik lassan csúsznak végig pirospozsgás arcán.
Amint megnyugszik, vagy te magad nyugtatod meg ismét normál hangon kezd veled beszélni.
- Egyébként azt, mondják ti ninják erősebbek vagytok a szamurájoknál, de szerintem a mi szamurájaink erősebbek, mint ti! Ők képesek olyan rettenetes lényeket is legyőzni, mint a vörös fa…fa...fanta, nem is fantom. Igen, szürke fantom ezt mondták a városban élő szamurájok, leszámoltak a veszedelmes vörös fantommal. Ehhez képest rólatok ninjákról nem hallani semmi ilyet, ez miért van?
A hallottak felvetnek némi kérdést miért nem tudatták veletek a küldetés elején, hogy a faluban élnek szamurájok, és mi, vagy ki lehet a vörös fantom, akit sikerült legyőzniük?

// A technikát felírhatod, de arra kérnélek ezen a kalandon még ne használd //

//Iruka - Ajtók//

Azt hiszem ez sokkal nehezebb feladat lesz, mint gondoltam... A lány eléggé megriad, hogy esetleg éppen az apjáért jöttünk. Nem hallgatom túl sokáig, inkább gyorsan megnyugtatom.
- Ne aggódj, nem az apukád miatt vagyunk itt! - szólalok meg. - Az még nem baj, ha valaki mogorva.
Ezután figyelmesen hallgatom, amit a szamurájokról mond. Nocsak, ez új információ, ezen el tudunk indulni. Pár pillanatig elmélázok, hogy mit mondjak neki, majd elkezdem vakargatni a fejem és kicsit kínos mosollyal válaszolok.
- Ami azt illeti, nem igazán szoktunk dicsekedni a tetteinkkel. Csináljuk, amit mondanak. Ami meg az erőt illeti... - itt kicsit kuncogok is. - Vannak köztünk erősek és gyengék is. Én például még csak tanonc vagyok, ezért van amikor azt a feladatot kapom, hogy sepregessek az utcán. Nem veszélyes feladat, de azért valamennyire hasznos. Erről a fantomról viszont még nem hallottam. Mit csinált? Esetleg tudnál nekem mesélni valamit róla?
Ha szerencsém van, akkor sikerül újabb dolgot is megtudni. Még a végén hasznos információkkal leszek gazdagabb. Ha a kislány mesél valamit a fantomról, akkor azt csendben meghallgatom, viszont ha nem tud mondani róla semmit, akkor jöhet az újabb kérdés.
- Esetleg meg tudod mondani, hogy hol találjuk a szamurájokat? Ők valószínűleg tudnak nekünk segíteni. Ha szerencsénk van, akkor ők már elfogták a tolvajt és már mehetünk is haza. Jó lenne a szüleimmel vacsorázni és otthon aludni.
Remélem el tudja mondani, hogy hol találjuk ezeket a szamurájokat, nem szeretném, ha ő kísérne minket hozzájuk. Ki tudja, mi fog még történni...

// Minovara Hitoshi – Ajtók //
 
A kislány aggodalmas tekintete, ismét megtelt boldogsággal és csillogással mikor meghallotta, hogy nem akarjátok az egyik szülőjét elfogni. Mikor arról meséltél neki milyen munkákat látsz ninjaként a csalódottság és unalom jegyei figyelhetőek meg arcán. Nem is csoda egy kisgyereknek aki nem tud semmit a ninjutsu használó ninják lenyűgözőek, míg az általd elmondott feladatok sokszor inkább csak házimunkának tűnnek. Persze te és a ninja falvakban élő embereknek ezek, mint ”kezdő” ninja munkák teljesen szokványosak.
A lányka történeteiből mindössze két dolog az, ami megragadja a figyelmed a szamurájok és a vörös fantom, s míg az előbbit könnyedén felismered addig a másik egy teljesen ismeretlen fogalom. Információszerzési prioritásod ebből kifolyólag arra összpontosul.
- Sajnálom, nem igazán tudok mit mondani arról a lényről, a faluban senki sem látta csak a szamuráj bácsik beszélgetéséből hallottam róla én is.
A vörös fantomról sajnos nem sok újat, pontosabban semmit sem tudott mondani neked. Így kénytelen vagy a helyi harcosok brigádjáról puhatolózni.
- Több házban is laknak a faluban, az egyik itt van a sarkon túl - mutat a hátad mögé, jelezve az irányt - egy zöldre festett ajtó lesz az. Elkísérjelek hozzájuk?
A lány felajánlását udvariasan elutasítod, mivel nem akarod, hogy jobban belekeveredjen és ebből baja származzon. Valószínűleg az lenne a legjobb, ha el is felejtené a találkozásotokat. Elvállásotok után visszafordulsz amerre jöttél, hogy a sarkon túl kinézve megtaláld a zöldre festett ajtót. Kinézve a mellékutcából kitekintve szétnézel mindkét irányba, jobbra a túloldalon meg is találod az említett bejáratot. Maga az épület egy ikerház, teljesen szokványos nem is nagyon üt el a többitől. Nem is egy felújított szépség, ami azt üzenné itt bizony sok a pénz, és nem is egy roskadozó viskó. Nem gyanakodna rá senki, még szerencse, hogy segített a kislány, már ha nem vágott át téged. Mit teszel most, megkeresed a többieket és jelentést teszel, vagy maradsz még egy ideig, hogy információkat szerezz a helyről.
Ezek után két lehetőség áll előtted:
1. Ha úgy döntesz maradsz kérlek írd le, mit teszel milyen információkat akarsz még szerezni.
2. Ha pedig visszatérsz a többiekhez, akkor a falu határban észreveszed a falu határában Keitot, aki valószínűleg csak arra vár, hogy csatlakozz hozzá és együtt térjetek vissza a táborba.

Úgy néz ki, hogy a kezdeti nehézségek után, mégis sikerül némi információt szereznem. A lány nem tud semmit erről a vörös fantomról, viszont azt elárulja, hogy több házban is élnek szamurájok. Mivel az egyik a közelben van, felajánlja nekem, hogy elkísér, de ezt inkább elutasítom. Remélem az eddigi beszélgetéssel sem hozom nehéz helyzetbe. Majd megkérem a Sensei-t, hogy nézzünk rá a lányra.
- Köszönöm a segítségedet! - szólalok meg. - Ha lehet, ne nagyon hangoztasd, hogy beszéltünk. Ha még nem fogták el a rablót, akkor nem lenne jó, ha a fülébe jutna, hogy keresik. A viszont látására!
Miután elköszönök a lánytól, már megyek is körbenézni. A zöld ajtót hamar megtalálom, majd úgy megyek el mellette, mintha nem számítana. Megjegyzem, hogy hol van, majd elindulok a gyülekező helyre. Miközben távozóban vagyok, próbálok odafigyelni a környezetemre, hogy van-e valaki, aki figyel, vagy esetleg követ.
Végül a falu határában meglátom Keitót. Teljesen közömbösen nézek rá, majd amikor odaérek hozzá, egyszerűen csak biccentek egyet felé.
- Sikerült valamit kiderítened? - kérdezem tőle. - Jó lenne nem üres kézzel visszatérni a megbeszélésre.
Keitónak nem mondom el, hogy én mire jutottam. Inkább akkor árulok el mindent, amikor már a Sensei is velünk van. Neki elmesélem a beszélgetésemet a kislánnyal, mesélek neki a vörös fantomról, a szamurájokról, illetve a zöld ajtóról.

// Minovara Hitoshi – Ajtók //
 
A kislány óvaintése után az egy komisz mosollyal arcán bólint, hogy megértette kérésed. Elválásotok után felkeresed az ajtót, tényleg ott volt ahol a kislány mondta. El is mész előtte mint egy egyszerű járókelő és csak egy futó pillantást vetsz rá séta közben. Semmi különöset nem látsz rajta, hacsak az nem jelent valamit hogy a festéken karcolásnyomok láthatóak, de valószínűleg csak azért, hogy ne tűnjön ki a tömegből mivel az utca legtöbb háza hasonló ajtóval rendelkezett. Valószínűleg egy szegényebb negyedben vagy éppen. Miután szemügyre vetted az ajtót és megjegyezted a helyét visszaindulsz az alaptáborba, útközben pedig összefutsz Keitoval.
- Szerencsém volt belefutottam két banditába, és miközben követtem őket sikerült a beszélgetésükből is hallanom valamennyit, de az ellopott tekercsről nem tudtam meg semmit. Egyenlőre legyen elég ennyi, a többit majd a többiekkel közösen hallhatod. - valószínűleg ő sem akarja kétszer elmondani mit sikerült kiderítenie - Remélem a te utad is hasonlóan jól sikerült.
 
Pár perc séta után beértetek az erdőbe, ahonnan már ninja tempóban folytattátok az utat, így még rövidebbre vettétek az utazási időt. A táborban csak Etsushi tartózkodott, látszólag nem aggódott túlzottan azért, hogy bajba keveredhetnétek.
- Ahogy látom simán ment, ahogyan az Kirigakure shinobiaitól elvárható! - hangjában némi örömmel és megkönnyebbüléssel - A jelentéssel várjuk meg Ayamet is, aki ha nem érkezik, meg tíz perc múlva utána megyek.
- Sensei hagyja, majd elmegyek én megkeresni. - ajánlkozik Keito, tekintete komoly, de hangjában érződik, hogy félti csapattársát
- Nem, te megtetted a dolgod most pihenned kell! - vezetőtök hangja nyugodt volt, de érződött hogy ellentmondást nem tűr
Szerencsére nem kellett csapattársatok után indulni, az időkorlát lejárta előtt megremegett a bokor és a lány lépett elő mögüle.  Érkezése eloszlatta a csapat körül egyre erősödő feszültséget. Miután teljes lett a létszám leülhettetek és megbeszélhettétek a látott és hallott dolgokat.
- Ayame szerintem kezd te a jelentést! Sikerült találni valamit az erdőben?
A lány a felkérés után egy picit még csöndben maradt összeszedte gondolatait, mit érdemes és mit nem elmondani. Mikor pedig készen ált kicsit megköszörülte a torkát majd belekezdett:
- Az erdő nagy része érintetlen, a banditák által legalábbis, emberek nyomai vannak, de nem valószínű, hogy favágással és hasonlókkal keresnék a kenyerüket. Azonban a falutól délre van egy barlang, amibe láttam bemenni egy csapat fegyveres férfit. Fegyvereik változatosak akadt köztük katana, yari és bunkósbothasználó is, a negyedik íjat és egy tőrt is tartott magánál. A barlangot ugyan megközelítettem, de túl mélyre ment és a sötét miatt nem láttam, meddig húzódik a behatolást pedig nem akartam megkockáztatni.
Mondandója után a lány fújt egyet, majd a táskájáért nyúlt és elővette belőle kulacsát, hogy szájának szárazságát enyhítse tartalmával. Etsushi tekintete a hallottak után elégedettségről árulkodott.
- Jól tetted, hogy nem mentél utánuk! Ez éppen elegendő információ, most pedig akkor ki folyt…
- Majd én! - vállalkozott Keito a folytatásra félbeszakítva mesterét, aki bólintott jelezvén, hogy kezdheti - Én is találkoztam két banditával, sikerült halló távolból követnem őket egy darabig, a tekercsről nem hallottam viszont azt igen, hogy a vezetőjük elégedett mivel nemrég legyőztek egy rivális bandát. Sikerült egészen a bázisuk bejáratáig követni őket, ami az ipari negyedben van, az épület nem kirívó beilleszkedik a többi közé, a bejáratot zöldre festették. A banditák felszerelése katana és wakizashi, valamint lemezpáncél mellvért, a szokásos samurai kar és lábszárvédőket nem hordták.
Ayame és Keito megtették jelentésüket, mivel rajtad volt a sor így minden szem rád szegeződött. Talán kis plusznyomás rajtad, hogy most vagy a csapattal először, ami elő hozhat belőled kis bizonyítási vágyat, még szerencse hogy neked is van pár hasznos információd. 

// Minovara Hitoshi – Ajtók //
 
A megbeszélésen te voltál az utolsó így miközben genin társaid beszámolóit hallgattad, kereshettél összefüggéseket a sajátoddal. Abban amit Ayame megtudott sajnos nem sok összefüggést találtál, de Keitoéban már igen és ezt szóvá is tetted. Látszólag a többieknek azzal sem volt baja, hogy az informátorod egy kisgyermek, de miért is kellene hiszen a csapat nagy része is a pubertás kor első felében jár csak. Mikor elmondta, hogy a kislány biztonságát vetted prioritásnak, a sensei helyeslően bólintott, Ayame tekintete megkönnyebbülést mutatott, Kaito viszont pókerarccal hallgatta. Valószínűleg mert evidens mindenki számára, hogy egy ártatlant nem kevernének bele a küldetésbe főleg, ha egy gyermekről van szó.  Miután a harmadik beszámolót is végighallgatta Etsushi szinte azonnal magához is vette a szót.
- Úgy tűnik a banditáink szamurájok, vagyis inkább azoknak adják ki magukat a faluban. Mivel a városban két ház is helyet adhat a bázisuknak, azt kell feltételeznünk, hogy össze vannak kötve földalatti alagutakkal így az sem kizárt, hogy a barlangból is nyílik egybejárat hozzá. Valószínűleg az illegális zsákmányokat ott szállítják a raktárakba, vagy csak simán azt használják annak. Ha nem így lenne, akkor a falusiaknak valószínűleg már szemet szúrt volna a furcsa árumozgás. -  Várt egy kicsit, valószínűleg az összegzés után most elkezdett a behatolási terven gondolkozni a férfi
- Ayame elmondta, hogy nem közelítette meg túlságosan a barlangot, így nem tud sokat mondani róla. Na de veletek mi a helyzet fiúk? Mit tudtok elmondani a bázisokról azon kívül, hogy zöld ajtóval rendelkeznek és, hogy az egyik az ipari negyedben van?
Etsushi tekintete ezzel rád és Keitora irányul, ahogy a figyelem is, társad zavarában tarkóját kezdi vakargatni.
- Sajnos leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy ne bukjak le a követésük közben, utána pedig csak feltűnést keltettem volna, ha gyerekként az ipari negyedben szaglászni kezdek, így amint beléptek az ajtón távoztam.
Etsushi arcán a választ hallva nem jelent meg semmilyen érzelmi megnyilvánulás.
- Ez érthető, de esetleg az épület emeleteiről, vagy az ablakok számáról sem tudsz semmit sem mondani? - Kérdez vissza a férfi
- Nem rendelkezik emelettel, sátortetős hosszúkás épület, kétszárnyú ajtóval két oldalt kirakatablakokkal. Előröl csak ennyit láttam, illetve még annyi, hogy egy asztalos cégére volt.
- Rendben, sajnos ezen extra információkkal sem lettünk sokkal gazdagabbak. Te mi egyebet figyeltél meg Hitoshi? Illetve mit gondoltok melyik helyen lenne érdemesebb behatolni?
Ismét rajtad a sor, de vajon mire emlékszel a házból, néhány röpke pillantásból.
 
// A szürke fantomot elírtam abban a postban, sokáig nem tudtam eldönteni melyik színt válasszam és véletlenül benne maradt ) Mivel korábban nem adtam pontosabb leírást most kiegészítem kicsit: rendelkezik emelettel, utca felől a földszinten két ablak és egy ajtó, az emeleten szintén két ablak, sátortetőn is van egy tetőablak, illetve egy kibúvó is. Rád bízom mennyit jegyzett meg ezen információkból a karaktered. //

A beszámolóm után a sensei összegzi a hallottakat, majd felvázolja előttünk a tervet. Ő behatol az egyik oldalt, miénk a másik. Mivel ő eltereli az ellenség figyelmét, így nekünk nem kell sok ellenféllel számolni. Na persze ez nem jelenti azt, hogy nem is lesz... Majd jön a pihenő. Keito a felszerelésével babrál, Ayame a fűben ücsörög, Etsushi pedig egy fáról őrködésbe kezdett. Én is átnézem a felszerelésem, majd próbálok pihenni egy kicsit.

Végül elérkeztünk az este 10 órához. Pár pillanat alatt összeszedjük magunkat és már indulásra készek vagyunk. A Sensei még kisegít minket az utolsó instrukcióival, majd villám gyorsan távozik. Ezután mi is elindulunk, hogy megközelítsük a célpontunkat. Az utcán két ember járőrözik, más fegyvereseket nem látunk. Kaito szavaira bólintok egyet.
- Rendben, elintézzük őket! - válaszolom.
Ezután viszont kihagynak engem a buliból. Én továbbra is csak figyelek, de nincs semmi újdonság. Így a társaim kiütik a két őrt, majd megkötözik őket. Mindketten Ayame-vel lesznek, miközben ő figyeli a bejáratot. Úgy tűnik Kaito lesz most a főnök. Éppen ezért követem őt és mindent úgy teszek, ahogy szeretné. Az intésére követem őt az épület ajtajához. Miközben ő fülel én a környéket bámulom. Próbálom kiszúrni, hogy valaki esetleg szintén megfigyelné az ajtót. Közben a társam elkezd a zárral babrálni, majd egy kattanás jelzi, hogy sikerrel járt. 
A kattanást követően villámgyorsan besurranunk. Odabent sötétség vár minket, csupán a kintről érkező fény segít minket. Legszívesebben fegyvert ragadnék, hogy minél hamarabb tudjak reagálni egy esetleges támadásra, viszont a fém csillogása ugyanúgy elárulhat minket. Éppen ezért más taktikához fordulok. Rövid koncentrációt követően szétáramoltatom a chakrámat a testemben, majd lassan átalakulok. A négyláb technika segítségével állatias jegyek jelennek meg rajtam, ráadásul az érzékszerveim is fokozódnak.
Az átalakulás után már kezdek is kutakodni. Néha a levegőbe szimatolok, hátha megérzek valamit. Egyik helyiségről megyünk a másikra, de nem találunk szinte semmit. Szinte... A készárú és az anyagraktár között van egy túl tiszta rész, ami meglehetősen gyanús. Azonnal szaglászni kezdem a tiszta padlót, illetve próbálom alaposan megnézni, hogy van-e nyoma annak, hogy az egy csapóajtó. Ha nincs erre utaló jel, akkor a környező falakat nézem át, hátha van valami szerkezet, ami kinyit egy lejárót.

// Minovara Hitoshi – Ajtók //
 
A félhomályos teremben kezd eluralkodni rajtad az idegesség mely fegyvered megragadására ösztönöz. Ám egy shinobi nem engedhet mindig ösztöneinek, még akkor sem ha csak egy geninről van szó, ezt te is tudod, így az érveiddel hamar egy új stratégiához folyamodsz, amely segít csökkenteni szorongásod és még a kutatásban is hasznos lehet. A Shikyaku no Jutsu használata után négykézlábra álltál, de legalább érzékeid kiélesedtek, jobban láttál a sötétben és az eddig nem is érezhető halovány szagokat is remekül érezted.
Végül a készáru és anyagraktár közt találtok egy feltűnően tiszta részt, ahogy közelítesz ki is szimatolod, hogy bizony a padló alól is érződik valami. Végigtapogatod a talapzatot, és találsz egy vékony hézagot. Ha az eddigiek nem győztek meg a csapóajtóról, így ha végigvezeted a résen a kezed az egy szabályos négyzetet fog formálni. Keitoval elkezditek felkeresni a nyitószerkezetet. Végigtapogatjátok a falat egy rejtett kapcsolóért, a polcokon tárolt szerszámokat és egyéb tárgyakat emelgetitek, hátha azok valamelyike a kilincs.
- Megvan!
Szól halkan Keito, ahogy ránézel, egyik kezét éppen egy a csapóajtó közeli oszlop mögött látod eldugva. Kiélesedett füleddel hallod, ahogy elindítja a nyitószerkezetet, valószínűleg valami nyomógombos módszerrel. A korábban talált talapzati rés besüllyed pár centit, némi port kavarva a levegőbe, majd besiklik a padló alá. A csapóajtó alatt egy fa létrát találtok, ami már majdnem olyan kialakításában, mint egy meredek lépcső a széles fokai miatt. Keito megy le elsőnek, de te sem maradsz fent túl sokáig. Körülbelül tíz és húsz méter között lehettek a föld alatt. Ennek ellenére egy igen széles folyosón találjátok magatokat, ha Ayame is csatlakozna hozzátok és úgy állnátok egymás mellé sem zárnátok el rendesen az utat. Az alagútban sajnos túl sok szag keveredik a zárt térben, így orrodra már nem igazán tudsz támaszkodni a továbbiakban. Mivel más út nincs csak előre, óvatos léptekkel megindultok az ismeretlenbe, szerencsére az alagutak folyamatosan meg vannak világítva, így látjátok hova léptek, csak sajnos így nincs az a sötétség, ami elrejthetne titeket. Rövid séta után egy elágazáshoz értek, amin balra haladtok tovább. Az egyenes folyosón haladva, ha hátra pillantotok néha óvatosságból senkit sem találtok, láthatóan Etsushi jól végezte a dolgát, mint elterelés, mert senkivel sem találkoztok. Pár perc múlva egy ajtót találtok a fal mentén, de a járat még jócskán halad tovább egyenesen. Keito kézmozdulatokkal jelzi, hogy itt megálltok és míg te fedezed ő bekukucskál. Óvatosan lenyomja a kilincset és résnyire nyitja az, amúgy nyikorgó ajtót, ami visszhangzik az üres járatban. A szobában sötétség van így jobban kinyitja és egy kisebb restauráló műhelyt találtok, ahová be is mentek, fényforrás gyanánt kénytelenek vagytok résnyire nyitva hagyni az ajtót. Láttok több egyforma szobrot és festményt, valószínűleg itt hamisítják őket. Ha még aktív a négy láb technika, akkor távolról lépteket hallasz, és lesz időtök felkészülni. Ha már nem aktív akkor kutatás közben rátok nyit egy férfi.
 
// Nem akartam önkényesen megszüntetni a jutsut, amint kinyílt a csapóajtó, így úgy írtam a postot, hogy az még aktív, de ha úgy érzed utána már nem kell akkor megszüntetheted és vedd figyelmen kívül azokat a részeket amiket ahhoz írtam. Annyi hogy használati idő függvényében fogom a következő postban megszabni mennyi chakrát is vett igénybe. //

Keiko-val alaposan átkutatjuk a csapóajtó környékét. Én nem találok semmit, de szerencsére a társam rátalál a szerkezetre. A következő pillanatban pedig már hallom is a kattanást, végül egy újabb út nyílik meg előttünk. Amint meglátom a létrát, azonnal szaglászni és hallgatózni kezdek, hátha észre veszek valamit lentről. Mivel nem érzékelek semmit, már megyünk is lefelé. Először Keiko, utána pedig én. Több mint tíz métert teszünk meg lefelé, majd leérünk a barlangba. Itt azonban már túl sok inger éri az orromat, így kénytelen vagyok megszüntetni a Négyláb technikát. 
Mivel csak egy irányba mehetünk, azonnal elindulunk. Menet közben leemelem a katanámat a hátamról, de a tokjából nem veszem ki. Még mindig tartom magam ahhoz, hogy a fém visszaverhet bármilyen fényforrást. Így viszont, ha szükség lesz a kardra, akkor egyből harcra kész leszek. Ide oda megyünk a kivilágított járatokban, egészen addig, míg egy ajtóhoz nem érünk. Keiko jelzésére azonnal oldalra húzódom és őrködésbe kezdek. Az ajtó nyikorogva nyílik... Ezzel könnyen fel kelthetjük bárki figyelmét. Mivel bent sötét van, kénytelenek vagyunk nyitott ajtó mellett bemenni.
Odabent nincs senki. Lényegében egy műhelyben vagyunk, ahol különböző szobrok és festmények vannak. Mivel elég sok ugyanolyan van, feltehető, hogy hamisítják őket. Én az ajtó közelében kutakodok, amikor valaki betoppan. Meglepetésemben nem gondolkodom, ösztönösen támadásba lendülök. Azt sem nézem, hogy ki az, máris ugrok oda és a kardom markolatával megpróbálom arcon csapni. Nem akarom megölni, csupán annyit akarok, hogy ne tudjon kiabálni senkinek. Ha elkerüli a támadásom, akkor is követem és próbálok ráugrani, hogy a földre tudjam küldeni. Mindenképpen le akarom birkózni, hogy ki tudjuk kérdezni.

//Itt már megszüntettem a technikát. Ha nem írom, hogy feloldom, akkor nyugodtan vedd úgy, hogy még aktív a technika. Ha elfelejtem, akkor legfeljebb így fog az eszembe jutni, hogy szüntessem meg   //

// Minovara Hitoshi – Ajtók //
 
A járatba érve megszüntetted a A Shikyaku no Jutsu, majd kardodat tokostúl úgy vetted magadhoz, hogy az akár a szűk járatban is előhúzható legyen. Társaddal végig óvatosan közlekedtetek, ám egy szobába érve kénytelenek voltatok lejjebb adni a precizitásból, hogy lássatok. A szoba olyan volt mint egy múzeum képek, szobrok tucatjai voltak itt tárolva, csak abban különbözött, hogy a legtöbb műtárgy egymás replikája volt. Nem kellett Sherlocknak lenni ahhoz, hogy rájöjjetek hamisítók rejtekhelyén vagytok.
Tovább kutattatok a szobában, te az ajtóhoz közeli polcokat vizsgáltad, azon nem volt más csak vésők és kalapácsok, némelyiket a por lepte be jobban, és voltak olyanok, amik a sok használattól csorbulni kezdtek. Hirtelen az ajtó mozdulni kezdett, hátad mögött szerencsére úgy nyílt, hogy téged takarjon, majd egy bandita lépett be rajta, aki már éppen körbenézni készült volna mikor megpróbáltad hátulról lecsapni egy arcra mért ütéssel, fegyvered markolatával. Ami hibának bizonyult, a tok nekiütközött valaminek a hang hatására pedig a férfi észrevett és sikerült elhajolnia, ám te még lendületben voltál így neki ugrottál. Egyik kezeddel megragadtad vállát, a másikkal amiben katanád szorongattad nekinyomtad a mellkasának. A férfi elveszítette egyensúlyát és a hátra esett te pedig rá. Mivel kapacitásod nem volt rá, hogy befogd a száját ő segítségért kiáltott miközben próbált kezeivel eltaszítani magától.
- Újabb behatolók! Segítség fiúk, ide gyorsan!
A földön való birkózásotok nem tartott tovább pár pillanatnál, Kaito odasietett, egyik kezével megragadt a férfit szabadvállánál és segített lenyomni a földre. Amint kevésbé ficánkolt egy erős fejre mért ütéssel kiütötte. Ám nem nyugodhattatok meg, a kiáltása újabb embereket csődíthet a szobába, a férfit gyorsan megkötöztétek néhány ott talált csomagolásra használt erősebb madzaggal, még a szájába is tömtetek gyorsan egy piszkos rongyot, ezután csapásra készen lapultatok percekig a sötét szobában.
Felkészültetek az újabb hullámra, azonban nem jött, ha kikukucskálsz a folyosóra nem látsz semmi mozgást, úgy tűnik megúsztátok.
- Mit gondolsz, kikérdezzük? Esetleg hagyjuk itt és menjünk tovább, vagy öljük is meg?
Úgy tűnik társad ad a véleményedre, már csak az a kérdés te mit választasz a lehetőségek közül, vagy egy teljesen eltérő javaslattal állsz elő? És vajon hajlandó e más teret végrehajtani?

Éppen kutakodunk a szobában, amikor ránk nyit valaki. Ösztönösen megpróbálom kiiktatni, azonban a fegyverem valamibe beleütközik, így nem tudom azonnal leütni. A fickó felkiált és erősítést hív, ami azt jelenti, hogy hamarosan nagyon nagy bajban leszünk. Végül Kaito-val legyűrjük, megkötözzük és várhatjuk a támadást. Azonban az nem érkezik meg. A társam ekkor megkérdezi, hogy hogyan tovább. Pár pillanat elmélkedés után végül döntök.
- A Véres Ködben Rejtőző Falu nem kegyelmez! - mondom, majd előhúzom a kardomat és ledöföm a fickót. - Ha eddig nem jöttek, menjünk tovább. Ha valaki az utunkba áll, azt levágjuk!
Ezután letörlöm a kardomról a vért, majd újra visszateszem a hüvelyébe. Utoljára még körbe nézek a termen, de nincs itt semmi használható. Az ajtóban megállok, majd még utoljára fülelek egy kicsit.
- Azt mondta a fickó, hogy újabb behatolók. Szóval a Sensei már aktívan dolgozik. Hamarabb végzünk, ha nem finomkodunk.
Ezt követően elindulok tovább a folyosón.

// Minovara Hitoshi - Ajtók //

// Legközelebb írj rám nyugodtan, ha egy hónap várakozás után sem kapsz választ. Sajnos egy idő után elfelejtettem megnézni ezt a topicot.  A késésemért 20ch-t adok, többet sajnos nem lehet mert te sem voltál a legaktívabb ezzel a karakterrel. //
 
Miután sikeresen elkaptátok az egyik banditát társad kikéri a véleményed, mit is tegyetek vele. Nem kellett sokat várnia válaszodra, majd a verbális kommunikáció után cselekedtél is. Kardodal átszúrtad az oldalát, a penge a bordák közt egyenesen a szívig hatolt, még hörgött párat foglyotok, de hamar az utolsó lélegzetéhez ért. Társad nem rezzent meg a gyilkosság látványától, ám tekintetében némi dühöt észrevehettél.
- Ez mi volt? Nem adtam parancsot a likvidállására! Első körben csak a véleményedre voltam, kíváncsi hajlandó lennél-e egy élet elvétele mellett dönteni. Igaz ezt követően a parancsot is megkaptad volna rá, ezért most ezt elnézem. De ne felejtsd el, ha nem harc közben veszed el valaki életét, akkor én döntök megteheted-e!
Úgy tűnik Keito kicsit felbőszült azon, hogy semmibe vetted vezetői szerepét, ami némileg érthető hiszen új vagy a csapatban. Kijelölt felettesedként pedig neki kell vállalnia, a küldetés alatt meghozott döntésekért a felelősséget. Az ajtónál fülelve nem érzékelsz mozgást, így nyugodtan nyitod ki az ajtót. A folyosóra érve Keito előre megy, léptei továbbra is halkak, de már nem annyira óvatosak a léptei, mint korábban. Ami nem meglepő hiszen, ha valaki lenne a közelben a kiabálásra biztosan ment volna segíteni társának. Pár száz méter után a folyosó kettévált.
- Te jobbra, én balra megyek, fél óra múlva itt találkozunk! Ha valamelyikünk nem érne vissza úgy a másik utána indul!
Ezzel el is indult a balra lévő folyosón. Te is megindultál a számodra kijelölten, a nagyjából tíz méteres folyosón három ajtó volt, mindegyik egy kisebb műkincs raktárba vezetett. A folyosó végén a járat elkanyarodott jobbra, ez már csak egy kisebb közlekedő volt alig öt méteres. Baloldalt egy ajtó, jobb oldalt kettő. A bal oldali egy igényesen berendezett társalgóra hasonlított. Bőr kanapék és fotelek, középen egy dohányzóasztal, oldalt egy bárszekrény rajta több drágább piával. Valószínűleg ide hozzák a gazdagabb ügyfeleket. Jobb oldalt, az első ajtó egy mosdóba vezetett, a hátsót megközelítve észrevetted, hogy fény szűrődik ki. Ha közelebb mész és megpróbálsz hallgatózni akkor a következő párbeszédet csípi el a füled:
- És hányan vannak a behatolók?!
- A jelentésben csak egyről van szó. Minden bizonnyal a vörös fantomot jöhetett megbosszulni.
- Micsoda, hogy Hanzaki embere jött bosszút állni? Ha volt ilyen erős embere miért nem volt ott, amikor megöltük őt? Mindegy azt a zsákmányt, amit tőlük szereztünk nem vehetik vissza, van benne egy tekercs, ami nagy adu lehet a kezünkben. Szóval menj, segíts a többieknek, ha pedig nem ölitek meg egy fél órán belül a támadót talán közületek is megölök valakit!
Ezután lépteket hallottál közeledni az ajtó felé a túloldalról, valószínűleg a beosztott elindul, hogy segítse a többieket Etsushival szemben. Mit teszel, bevárod a folyosón kockáztatva, hogy túlerővel kelljen harcolnod, vagy megpróbálsz elrejtőzni, esetleg gyorsan értesíted Keitot?

Kicsit meglepődöm a társam kifakadásán. Lehet, hogy most kegyetlen voltam, de a küldetés most fontosabb. Ráadásul most rá kell hallgatnom, nem én vagyok a főnök...
- Elnézésedet kérem a hirtelen cselekvésem miatt! - szólalok meg. - Ezentúl megvárom, míg parancsot adsz!
Ezután már megyek is az ajtóhoz és fülelek. Mivel nem hallok semmit, már nyitom is az ajtót, mire Keito kilép rajta. Ő halad elől, én pedig mögötte baktatok. Több száz métert megteszünk, mire a folyosó egy elágazásban folytatódik. A társam azonnal kiadja az utasításait, majd már el is indul.
- Akkor majd itt... - mondom és elindulok a jobb oldali folyosón.
Óvatosan haladok, próbálok minden neszt a lehető leghamarabb észre venni. Először három ajtóba futok bele. A lehető leghalkabban lépek be rajtuk és nézek körbe. Mind műkincs raktár, nem találok semmit sem, ami számomra érdekes lehet. Így hát ott hagyom őket és irány tovább. A járat jobbra kanyarodik, szóval nincs más választásom, mint menni tovább. Egy kisebb közlekedőhöz érek, melynek bal oldalán egy, míg a másikon két ajtó is van.
Először benézek a baloldali ajtón. Egy társalgóban vagyok. A bútorokon kívül nem sok látnivaló van. A bárszekrény mondjuk egy kicsit lenyűgöz, hiszen bőven van benne ital. Most viszont nem szórakozni vagyok itt. Gyerünk tovább!
Ezúttal egy mosdóba nyitok be. Óvatosan szétnézek, nem szeretném ha lenne itt valaki és utólag meglepne. Azonban nincs itt senki. Szóval irány a másik ajtó. Itt már fény szűrődik ki, valószínűleg van bent valaki. Ahogy hallgatózni kezdek be is bizonyosodik a sejtésem. Hárman vannak és a mi akciónkról beszélnek. Úgy tűnik, hogy csak egy támadóról tudnak. Ez jó jel mivel így meglephetjük őket. Majd hallom az utasítást, hogy valaki menjen és segítsen a többieknek, illetve ezután léptek zaja is megüti a fülem. Gyorsan ki kell találnom valamit... Ha lenne nálam robbanócetli, akkor könnyen megoldanám a helyzetet. Így viszont mást kell csinálnom.
A fickót nem engedhetem, hogy meglepje Keito-t. Ő valószínűleg engem fog várni a gyülekező helyen. Ha most támadásba lendülök, akkor megszegem a szavamat. Biztos nem örülne, ha itt nagy leszámolásba kezdenék. Így elrejtőzöm a társalgóban. Várok egy kicsit, majd a Néma Gyilkolás Technikájával elkezdem követni. Még a társalgóban előveszem a két kunai-t, ami dróttal van ellátva, kellenek majd a technikámhoz.

A terv:
A társalgóban előveszem az említett fegyvereket, majd megvárom, amíg elhalad az ajtó mellett a célpont. Ha észre veszem, hogy ide jönne, akkor bent bújok el. Miután eltávolodott az ajtótól, már megyek is utána és használom a Néma Gyilkolás Technikáját. Ha eljut a célpont a három ajtóig, akkor a két kunai-t a hátába állítom, majd a dróton keresztül áramoltatom a chakrámat és az Ishibari technikával megbénítom. Ezután szimplán kiütöm az illetőt. Ha ezzel megvagyok, akkor szólok Keito-nak. Ha beleegyezik, akkor behúzzuk az egyik műkincs raktárba, szerintem megérné őt is kihallgatni. Ha jól hallottam, odabent van a tekercs amit keresünk.

//Köszönöm a plusz chakrát! A használandó technikák:

Ishibari // Kőtűk

Megkötés: Chakravezető Eszközök
Chakraszint: 180
Besorolás: C


Muon Satsujin Jutsu // A Néma Gyilkolás Technikája
Chakraszint: -
Besorolás: D
Szükséges Taijutsu Pont: 20
Taijutsu Pont: +9
Megjegyzés: Alapképesség Kirigakure shinobiknak
Megkötés: Csak Kirigakure Shinobiknak!

// Minovara Hitoshi – Ajtók //
 
Miután jelezted a társadnak elfogadod a parancsát az emberöléssel kapcsolatban lassan elhagyjátok a termet, és egy elágazóhoz érve kénytelenek vagytok szétválni. A te utad kissé unalmasnak bizonyult az utolsó ajtóig, ahol egy érdekes beszélgetést csíptél el két (bocsi nem vettem észre, hogy a két vörös szín nem egyforma) ember között. Amint meghallottad, hogy a beosztottat elküldik gyorsan előálltál egy tervel az elfogására. Mert nem akartál Keito parancsa ellen szegülni, és úgy láttad némi információ talán kiszedhető belőle.
Elbújtál a társalgóban, úgy hogy ha az ajtót valami oknál fogva kinyissák, te annak takarásában legyél. Füledet a falnak tapasztva vártad, amíg a léptek zaja melléd nem érnek, és hogy onnan vajon mennek e tovább, vagy tesznek egy kis kitérőt. Ám a lábak pihenő nélkül haladtak előre a folyosón. Amint úgy érezted a fickó befordult a sarkon megindultál utána, és hogy lépteid teljesen elrejtsd még egy Kirigakurei elrejtőzésre való jutsut is bevetettél. Gyors nesztelen léptekkel te is ráfordultál a folyosóra, amik a raktárakba vezetnek, és ahol a férfi is sétált. A kezedben tartott kunaikat áldozatod felé hajítottad, közben pedig már rá is markoltál a hozzájuk erősített drótra, amint belefúródtak az áldozat jobb vállába és bal oldalába chakrádat végigvezetve az eszközön meggátoltad a férfit a mozgásban. Azonban a technika csak a nagyobb testrészeket képes meggátolni a mozgásban, így a férfi fájdalmasan felkiáltott. Pár másodperccel később, két oldalról is hallottad, ahogy közelednek feléd. Elölről természetesen Keito érkezett, hátulról viszont már csak a főnök jöhetett. Keito kezében egy kunaial érkezett és támadt volna a megbénított, áldozatra látta, hogy a fogságodban van. Így tovább indult feléd.
- Mi történt? - kérdezi némi aggodalommal a hangjában
Majd amint elhalad a foglyod mellett, egy egyszerű tarkóra mért ütéssel eszméletlenné teszi. Ezután megszünteted a Ishibari jutsut és a férfi úgy ernyed el, mintha a kunaiok tényleg megölték volna. Viszont a léptek a hátad mögött is egyre közeledtek, igazából már csak méterekre volt tőled a forduló másik oldalán.
Ha visszafordulsz akkor megpillantod a középkorú férfit, amint kezeiben egy-egy tőrt tart, azokat pedig egy körülbelül, másfél- két méteres lánc köti össze. Amint meglát, lépteit lelassítja miközben idegesen odaszól hozzád.
- Kirigakurei kis patkány, hát ti dúljátok fel a bázisomat!
Ezután ahogy halad az egyik tőrt kiejti kezéből és a láncot fél métert kiengedi, majd forgatni kezdi és magabiztosan halad tovább feléd.
Ha viszont úgy döntesz Keitoval együtt bevárod a férfit, úgy jelezhetsz neki, hogy hátráljon és visszamehettek a folyosó másik végébe, egyikőtök akár még el is rejtőzhet ott a sarokban, hogy csak azt higgye a férfi egy ellenféllel van dolga. Ebben az esetben az ellenfeletek reakciója ugyan az lesz, amint megpillant téged/titeket. Természetesen más instrukciókat is adhatsz társadnak, mivel ő nem tudja, milyen és mennyi ellenféllel van dolgotok hallgatni fog rád.

A tervem meglehetősen egyszerű, mégis majdnem tökéletesen beválik. A fickó elhagyja a szobát, majd én kivárok, hogy rövid idő múlva kövessem. Szerencsémre nem vesz észre, így könnyedén mögé lopózom, majd a bénító technikámmal földre küldöm. A baj csak itt kezdődik... Mielőtt kiütöm, a fickó felkiált. Biztos vagyok benne, hogy meghallották, ezért gyorsan kell intézkednünk.
- Elkaptam egyet! - válaszolok Keito-nak. - Viszont még így is felkiáltott... Itt van a főnök is!
A társam leüti a fickót, de már nem marad időnk túl sokat tanakodni, ugyanis érkezik egy újabb ellenfél. Egy középkorú férfi az, kezében két tőrrel, melyek lánccal vannak összekötve. Valahogy éreztem, hogy nem csak egy pénzes ürgével van dolgunk, hanem ő is harcos. Ám legyen.
- Azt hiszem ő a főnök! - mondom a társamnak, miközben elrakom a kunai-kat a dróttal. - Kapjuk el!
Kockáztatok... Miközben megalkotom a szükséges kézpecséteket, már rohanok is a fickó irányába. Úgy sejtem, hogy hamarosan valamelyik tőrét felém fogja hajítani. Ha ez megtörténik, akkor megpróbálom kikerülni. Amint elég közel vagyok hozzá, mély levegő és már áramoltatom is a chakrát.
- Suiton: Mizuame Nabara!
Ezt követően egy ragacsos masszával megpróbálom betakarni az ellenfelet. Maga a technika 20 négyzetmétert fed le, azzal bőven el kell találnom. Utána már nyert ügyünk van. Ha jól gondolom, innen már nem tud máshova elmenekülni, erre van csak kijárat. Tehát valószínűleg csapdában van. Ezután már csak ki kell ütnünk őt és megkeresni a Sensei-t.
Ha mégsem sikerül betakarni a ragacsos anyaggal, akkor az ciki... Akkor szólok Keito-nak, hogy védjen meg addig, amíg feloldom a technikát. Ezután pedig kardot rántok és úgy támadok rá. A cél, élve elfogni a fickót.

A használt technika:
Suiton: Mizuame Nabara // Víz elem: Keményített Szirup Elfogó Mező

Chakraszint: 150
Besorolás: C

// Minovara Hitoshi – Ajtók //
 
Éppen csak volt időd, hogy lekommunikáld a társaddal a történteket, és hogy kiüssétek a megbénított ellenfelet, már érkezett is számára a felmentő sereg. Az utolsó ellenfeletek a banditák vezére volt, aki valószínűleg nem csak ésszel, hanem erővel szerezte meg hatalmát. Ezt mi sem mutatja jobban, hogy fegyvereivel látszólag tud bánni. Amint pörgetni kezdi a láncok egyik végén lévő kunait te meg is indulsz felé és kézpecséteket kezdesz formálni egy suiton jutsudhoz. Amint azt sejtetted a férfi a pörgetett kunait feléd veti, amit te könnyedén kikerülsz, talán túl könnyedén is. Mivel ahogy kitérsz a penge elől ellenfeled arcán magabiztos mosoly jelenik meg, és egy határozott mozdulattal ránt a láncokon. A fémes csörgés keretében a láncszemek elindulnak visszafelé, tehát a hozzájuk erősített fegyver is. Bal válladat végig hasítja a penge ugyan nem mélyen, de annyira pont eléggé, hogy kibillenj és a ragacsos masszát ellenfeled helyett a jobbodon lévő falra hányd fel. Ezt követően egy kéz kerül épp válladra és határozott mozdulattal kicsit előre, kicsit lefelé tol, hogy előrehajolj. Majd már szökken is át fölötted Keito, a fiú ezzel átvéve a frontharcos szerepét, ahogy túlér rajtad eldob egy shurikent, ami bár nem láthatod de jól hallhatóan ki lett védve. Ám ezt csak elterelésnek használja, mert ugrási lendületét kihasználva egy oldalsó cigánykereket vet, és mielőtt még testével megcsinálná a teljes kört belerúg az ellenfeletekbe, aki hátrébb lép a találat után. Ezután előkap két kunait és majdnem úgy áll be, mint egy boxoló aki védekezni készül. Ellenfeletek ismét eldobja a láncos kunait, amit társad hárít saját fegyverével, és ez ismétlődik folyamatosan. Keito a hárításokkal igyekszik mindig a falakhoz közel ütni az ellenfél pengéit, hogy azok ne találhassanak el sem téged sem őt, amikor visszarántják őket. Egyenlőre ki is tart, de vajon meddig bírja ezt a helyzetet tartani? Mivel jelenleg ő a védő neked kell kitalálni egy megfelelő taktikát az ellenfél legyőzésére.
 
Állóképesség: 93%    Enyhe égető fájdalom a bal válladban, de a mozgásban nem akadályoz
Chakra szint: 80%     Suiton: Mizuame Nabara és a korábbi postban lévő Ishibari jutsuk használat miatt

// Mivel jelenleg nehéz lenne kardal neki menned ezt inkább nem írtam bele, illetve a Mizuame Nabara feloldásást is rád bízom, mert a jelenlegi formájában szerintem még fel lehet használni. Ja és nem feltétlen kell életben hagyni az ellent. Keito úgy adta ki a parancsot, hogy harc során, ha úgy látod jónak akár el is veheted az ellenfél életét. //

A tervem nem sikerül. Kikerülöm ugyan az ellenfél első támadását, azonban arra nem gondoltam, hogy a lánccal visszahúzza a kunai-t. Így a ragacsos masszám a falon köt ki. Éles fájdalmat érzek, de most nincs időm ezzel foglalkozni. Abban azért reménykedem, hogy nem volt mérgezett a fegyvere. A következő pillanatban valaki megérinti a jobb vállam. Először azt hiszem, hogy valaki hátba akar támadni, de ahogy lenyom az illető, látom hogy a társam ugrik át fölöttem. Hát persze... Keito támadásba lendül és felveszi a harcot a fickóval. Mivel én háttérbe szorulok, van időm kitalálni, hogyan intézzük el közösen. 
Alaposan megfigyelem a pasas mozgását. Egész jól harcol. Ötletem azonban nincs... A technikáimmal valószínűleg a társamnak is ártanék, ezért azokat nem igazán kellene bevetnem. A kardomnak pedig nincs elég hely... Akkor próbáljunk ki valamit. A ragacsos masszával már nem foglalkozom, feloldom. A Négy Láb technikára viszont visszatérek. Újra megalkotom, majd előveszek egy kunai-t.
Ebben a formában sokkal jobb a reflexem. Négykézláb Keito mögé lopózom, majd amikor az ellenfél előre löki a kunai-t, a sajátommal félre ütöm és megragadom a láncot úgy, hogy ne tudja visszahúzni. ~ Kell ez a fegyver! ~ Így talán Keito el tudja intézni a pasast. Ha az ellenfél elengedi a láncot, akkor azt azonnal magamhoz veszem. Így lesz egy új fegyverem, ráadásul így akár ketten egyszerre is támadhatjuk a fickót.

// Minovara Hitoshi – Ajtók //
 
Miközben Keito és az ellenfél szélmalomharcot vív a szűk folyosón, neked tervet kell kovácsolnod arra, hogyan is támadhatnál anélkül, hogy társadnak ártanál. A legtöbb jutsud használatát egyből félre is rakod, még a Mizuame Nabara által létrehozott, falra köpött szirupot is feloldod, ami egyébként továbbra is jó csapda lett volna, ha valahogy sikerül bele löknötök, őt vagy a fegyverét. De egy ilyen szűk helyen talán, jobb is ha nincs semmi, ami titeket is ugyan úgy tud akadályozni. Ezután ismét létrehozod magadon a Shikyaku no Jutsu jutsu és állatias reflexeiddel próbálod meg elkapni a fegyvert. Ahogy társad védekezés közben félre üti és jobb válla mellett elsuhan mögé, te megragadod a tőrhöz erősített láncot. Amint ezt észreveszi a támadótok, eldobja a másik kezéből is a fegyvert, de most úgy célozva, hogy Keito bal oldalánál éppen, hogy elhaladjon, a fiú természetesen azért félreüti, és a falba szúródik a fegyver. Nagyjából ezzel egy időben, a férfi is megindul Keito felé ütésre emelet kézzel, társad kénytelen lebukni, mivel az előtte nagyjából vállmagasságból átlósan a derekának magasságáig ott húzódik a lánc, ami akadályozza kezeit a mozgásban. Hátra pedig nem ugorhat mert fél, hogy beléd ütközik. Azonban ezzel csak a fickó kezére játszott, másik kezéből elejt felétek egy apró gömböt, ami földet éréskor annyi füstöt bocsájt ki magából, hogy nem láttok semmit. Kénytelenek vagytok a hallásotokra támaszkodni, ami neked most még jobb, mint általában hála a korábban aktivált Négy Láb technikának. Így érzékelheted, hogy baloldalról próbál, gyors léptekkel átjutni rajtatok, valószínűleg erősítésért siet.
Ha megpróbálod elkapni, vagy megütni a fickót valószínűleg sikerül találatot bevinned, annak ellenére is, hogy nem látod. De vedd figyelembe a láncot és, hogy társad a hallásod alapján még nem mozdult meg.

Állóképesség: 93°%
Chakra szint: 75%

// Bocsánat a lassúságért, de melóban kötelező túlóra van, hétköznap és hétvégén is. A harcot pedig nem akarom összecsapni, már jó ideje fut a kaland nem akarom, hogy ne legyen izgalmas harc a végén. //

A technikámnak köszönhetően újra kiélesednek az érzékeim, ráadásul más előnyöket is ad. Alaposan megfigyelem a harcot, majd amikor előre lendül a lánc kunai-s vége, már ott is termek és megragadom a fegyvert. Bíztam benne, hogy így Keito be tud vinni egy végzetes találatot, de sajnos nem ez történik. A fickó eldobja a másik végét is, majd puszta kézzel támad. A társam lehajol ugyan, de a rátekeredett lánc miatt igencsak korlátozva van a mozgása. Ezután pedig érkezik egy füstbomba.
Nem látok semmit, de a hallásom most sokkal jobb. Így sikerül valamennyire tájékozódni. Hallom a pasas mozgását, ahogy megpróbál lelépni. Keito felől nem hallok semmit, remélem nincs baja. Viszont cselekedni kell! Elengedem a láncot, majd megfeszítem az izmaimat.
- Próbál meglógni! - kiáltok, majd már mozdulok is. - Elkapom!
Remélem ezzel sikerül maradásra bírni a társam és nem fogunk egymásnak ütközni. Valószínűleg ez felhívja a célpont figyelmét is, ezért csellel próbálkozom. Nem egyből rárontok, hanem nagy lendülettel felugrok a falra és onnan rugaszkodom neki. A célom, hogy teljes testsúlyommal és a lendületemmel földre küldjem őt. Ha szerencsém van, akkor sikerrel járok és Keito is támadásba lendülhet. Ha nem járok sikerrel, akkor az lehet hogy további problémát fog jelenteni mindkettőnknek. 

Ha nem járok sikerrel, akkor próbálok talpra állni, közben a láncos fegyvert magamhoz veszem és azzal próbálom megtámadni. Ha siker, ha nem, a támadás után már rohamozom is meg újból.

Ha sikerül földre küldeni, akkor szintén felveszem a láncos kunai-t és már pörgetem is, hogy bármikor lecsapjak. (Remélem Keito közben megszabadul a fegyver másik végétől).


//Tudok várni, nincs probléma  A láncos kunai-t szeretném majd megszerezni, ha lehetséges  //

// Minovara Hitoshi – Ajtók //
 
Ahogy az ellenfeletek felmérte a helyzetét, úgy döntött inkább menekülőre fogja, társadat ideiglenesen képes volt mozgásában hátráltatni is, egy füstbomba segítségével pedig mindkettőtöket ”vakká” tett. Ezt kihasználva megpróbált elszaladni mellettetek. Eldobtad a láncos kunait, hogy ne akadályozzon a mozgásban, elvégre a másik vége még társad körül van, ezzel egy időben le is kommunikálod vele, hogy te fogsz cselekedni. Felugrasz, majd lábaidat a falnak nyomva eltaszítod magad az ellentétes irányba, úgy időzítve, hogy a léptek pont akkor legyenek előtted. A célpontot a falnak, nyomod a nagy lendületed miatt. Szerencsére valahogy sikerül időben talpaddal érinteni a talajt, mert a férfi próbál elnyomni téged magától, de sikerül jól megtámasztanod magad, így hiába tudott eltolni egy kicsit, te rátartasz annyit, hogy ne legyen fölényben.
Erőpárbajotok közben halljátok, ahogy a láncok csörögnek, valószínűleg Keito éppen félretolja magától. Lassan pedig a füst is szerte foszlik, normál esetben ez a bomba nem tartott volna pár másodpercnél tovább, de mivel egy szűk folyosón lett használva, így majdnem egy percbe telt mire a látásai viszonyok teljesen helyre álltak. Társad csak ezután segített be a fogoly elfogásába, mivel nem akarta megkockáztatni, hogy véletlenül is téged foglyon meg akár egyetlen pillanatra is, hogy ezzel ellenfeleteknek a segítségére legyen. Mert hiába a Muon Satsujin no jutsu azért azzal sem lehet, ennyire pontosan megközelíteni valakit, hogy lefogjunk. Elvégre a szagok és hangok ritkán fedik fel az ellenfél végtagjait.
- A sorsáról, majd Estushi sensei dönt!
Ketten már könnyedén megkötözitek a bandavezért, aki így kénytelen beletörődni sanyarú sorsába. Ezután, amíg te föltekered magadnak a láncos kunait Keito szemmel tartja a két foglyot.
– Ne tedd túl messzire, hamarosan ismét nálam lesz a fegyverem, te kis szar…
Nem tudta, befejezni, mivel Keito gyomron vágta.
- Egyenlőre élve kellesz, de attól még csak a kérdésekre válaszolhatsz! Vagy úgy jársz, mint a haszontalan társad. - Ahogy ezt befejezte leguggolt a földön ájultan fekvő másik banditához, és elvágta a torkát. - Feltételezem a tekercs, amit keresünk az ő irodájában lesz. Mutassátok az utat!
Végigmész ismét a folyosón előtted a fogollyal az utolsó ajtóig, most végre ki fog derülni mi is volt ott mert eddig te sem tudtál bepillantást nyerni oda. A helység körülbelül 20 négyzetméteres, középen az ajtóval szemben egy szépen megmunkált csillogó tölgyfa asztal díszelgett, mögötte egy kényelmesnek látszó bőrhuzatos szék, előtte két egyszerűbb szivaccsal párnázott karfás szék. A szoba végében két könyvespolc, tele különböző könyvekkel és tekercsekkel. Balra egy komód, és egy vitrint állítottak a fal mellé, a vitrinben trófeaként kirakott elhasznált fegyverek, és néhány palack puccosabb pia volt. A szekrényekkel szembeni falnál egy kanapé kapott helyet, fölötte két térkép volt a falon, az egyik egy világtérkép, míg a másik csak a Víz országát tartalmazta de annál részletesebben.
- Megyek megnézem először az asztalnál a tekercset.
Keito belépett a szobába és az íróasztal mögé érve elkezdte megnézni mit rejtenek a fiókok.
 
// A láncos kunaik ezennel a te fegyvertárad gyarapítják, de vajon meddig? //