A fősziget falvai

Mondhatni minden a terveknek megfelelően alakul. Elengedem a láncot, majd már lendülök is tovább, hogy a falról újra elrugaszkodjam és egyenesen az ellenfelünknek csapódjak. Azt hiszem elmondhatom, hogy nagyon szerencsés vagyok, elvégre ez az egész támadás sokban múlott a szerencsén. Viszont sikerült, elfogtam a fickót. Miután eloszlik a füst a társam is segít, így ketten együtt már meg tudjuk kötözni. Mivel ezzel egyenlőre rendben is vagyunk, feltekerem a láncos kunait, jó lesz ez nekem! A fegyver lényegében a vállamon köt ki, mintha valami kötél lenne. A fickó szövegelésével nem foglalkozom, de szerencsére nem is nagyon kell, hiszen Keito azonnal kezelésbe is veszi. Miután megüti a főnököt, elvágja az emberének a torkát, így már csak egy fenyegetéssel kell szembenéznünk. 
Mivel Keito úgy dönt, nem várjuk meg a Sensei-t, már megyünk is vissza a folyosón a fickó irodájához. Az ajtón belépve, nem egy puccos helyre érkezünk. Átlagos méretű, jó pár bútorral, térképpel. A társam önállóan megindul az asztal irányába, majd közli, hogy mit tervez. Mivel én úgy vagyok ezzel, hogy jobb az óvatosság, ezért én inkább maradok a fickóval. A pasas mögött állok és elsősorban őt figyelem. Nem szeretném, ha valami turpisságot követne el, miközben mi kutakodunk.
- Nem akarok beleszólni, de a polcon van pár tekercs - mondom a társamnak, miközben a jelzett bútor felé bökök a fejemmel. - Nem valószínű, hogy köztük van, de szerintem célszerűbb először kizárni azokat, melyek a szemünk előtt vannak. Amíg te keresgélsz, addig én odafigyelek a barátunkra.
A szavaim után a kunaival enyhén megszúrom a pasas hátát, nagyjából a lapockája környékén. Nem serken vér, maximum a ruhája lyukad ki egy kicsit... Nem bánnám, ha megtalálnánk a tekercset, mert akkor nem kellene tovább őrizni ezt az alakot. Amíg életben van túl nagy kockázatot jelent ránk nézve.

//Elnézést a késésért, mostanában fárasztóak a napjaim. A fórumkalandra is úgy írtam, hogy elszundítottam közben   //

// Minovara Hitoshi - Ajtók //
 
A szobába érve Keito előre indul megkeresni a kérdéses tekercset, te pedig inkább úgy döntesz a foglyon tartod a szemed. Genin társadnak a figyelmébe ajánlod a polcon lévő tekercseket, is mielőbbi átnézésre, a fiú csak bólint és megindul az említett iratok felé. Őrködés közben még a kunai pengéjével emlékezteted is, hogy bizony egy rossz mozdulat és, ami ez előbb épphogy csak böködte a hátát az halálos sebet fog ejteni rajta. A fickó nyugton is marad, nem csinál semmi gyanúsat. Eközben Keito átnézte a tekercseket, de mindegyiket folyton visszarakta a polcra. Úgy tűnt tipped, nem jött be, bár nem is annak szántad a felhívásodat.
- A legtöbb tekercs, üzleti főkönyv, titkosírással ellátott nevek és címek vannak rajta, csak a pénzösszeg az, ami elolvasható.
Megindul az íróasztalhoz, és a fiókokat kezdi átnézni, jól átforgatja őket, nem akar semmit sem kihagyni. Az egyik fiókból végül előhúz egy tekercset, amin Kirigakure feltört pecsétje látható.
- Ez lesz az!
A biztonság kedvéért, átnézi a többi fiókot is de semmi egyebet nem talál, ami felkeltette volna az érdeklődését. Így végül csak elrakja övtáskájába a tekercset, és főkönyves tekercsből kettőt amiken a  legfrissebbek a keltezések.
- Induljunk meg a sensei felé!
Elhagytátok az irodát és kicsivel több, mint fél órát sétáltatok a földalatti útvesztőben, mikor szembejön veletek Etsushi. A férfi izzadtság és vér szagát árasztja, azonban csak verejtéke a sajátja, a másik szag csak a ruháján lévő vörös foltokból árad. Ruházata ezenfelül poros, és itt-ott szakadt. Ami arra enged következtetni, hogy bár nem erős ellenfelekkel harcolt, de azért mégis nagy létszám ellen.
– Ki a foglyotok?
- A hamisítók vezére! – válaszolja Keito – Sikerült elfognunk, a többi tagot likvidáltuk. Úgy véltük még hasznos lehet, az irodájában találtunk néhány főkönyvi tekercset is titkos írással, még jól jöhet a megfejtéséhez. Ó és természetesen megvan az a tekercs is amiért jöttünk.
Átnyújtja a három tekercset, amit elhozott az irodából, a férfi átveszi és mindbe bele pillant.
- Rendben, akkor a küldetés sikeres a foglyot és a két tekercset pedig átadjuk a Kirigakurei kódfejtőknek!
A földalatti bázist az ipari negyedben található épületnél hagytátok el, hogy minél gyorsabban találkozhassatok Ayamevel. A lány megörült, amikor meglátott titeket kijönni az épületből, valamikor hajnali három körül. Az általa őrzött foglyokat is magatokkal vittétek, ha már eddig nem öltétek meg őket. Ám nem maradtatok a faluban, mivel feltételezhető, hogy vannak embereik a helyi rendészeknél. Táborbontás után elindultatok, vissza Kirigakurébe, ám az út a foglyok miatt ezúttal hosszabb volt. A faluba érve Etsushi haza engedett titeket, magára vállalva a foglyok leszállítását és a jelentéstételt a Mizukagénál.
 
// Remek játék volt, bár voltak nagyobb szünetek a körváltások közt, mindkét félnél. Mivel ez is közre játszott a küldetés hosszúra nyúlásában, nem csak a mesélő váltás így a jutalmad a következő. 40ch; 30tjp; 10.000 ryo. Mivel túllépted a 300ch-t, elérted a B szintet, gratulálok hozzá! Kérlek írj még egy záró postot te is, valamint jelezd egy pm-ben, hogy szeretnéd-e velem folytatni a játékot, vagy átmennél máshoz. Ja és remélem azóta nyugisabbak lettek a napjaid. //

A foglyunk nem ugrál, így további konfliktusok nélkül a társam át tudja kutatni az irodát. A tippem sajnos nem jön be, nem hagyták szem előtt a tekercsünket. Így Keito kénytelen az asztalt is átkutatni. Kezdek kicsit türelmetlen lenni. Ahogy múlik az idő kezdek attól tartani, hogy vagy újabb társaságunk érkezik, vagy az előttem lévő pasas megpróbál ellenünk törni. Amikor a társam felkiált, hogy megtalálta, amiért jöttünk, feszültebb leszek. A várt támadás azonban nem történik meg. Így elindulunk visszafelé.
Több, mint fél óra múlva megtaláljuk a Sensei-t. Etsushi csurom vér, de látszik rajta, hogy nem sérült meg. Úgy tűnik elég sok ellenséggel végzett. A kérdésére Keito válaszol, így nekem már azzal sem kell foglalkozni. Amikor a Sensei azt mondja, a küldetés teljesítve, hatalmas mosoly húzódik az arcomra.
- Akkor most már irány haza? - ez csak amolyan költői kérdés, nem is várok választ.
Miután Etsushi átnézi a tekercseket, ki is adja a parancsot a távozásra. Így már megyünk is a kijárat felé, hogy össze szedjük Ayame-t. A lány nagyon örül nekünk. Végül elindulunk haza.
Most sokkal lassabban haladunk a fogoly miatt. Azonban még ez sem szegi a kedvünket, hiszen nem csak a tekercset visszük haza, hanem egy plusz információ forrást is. Ráadásul nekem még egy új fegyverem is lett a küldetés alatt.  Az út közben megpróbálok kicsit barátkozni a társaimmal, néha még viccelődök is. Próbálok beilleszkedni.

Miután megérkezünk Kirigakure-ba, a Sensei haza küld minket. Nem is kezdek ellenkezni, már megyek is. Jó lenne végre ágyban aludni. A következő küldetésemig pedig jó lenne, ha ki tudnám pihenni magam!

//Köszönöm a játékot, nagyon jó volt! Írtam pm-et is!  //