Nakiri Eishi

Név: Nakiri Eishi
Ország: Erdőország
Vallás: Keresztény (placeholder, reminder)
Rang: majd
Szint:  majd
Kor: nem tom,majd
Chakraszint: majd
Nem: Nő
Felszerelések: majd
Kinézet: közép rövid, sötét barna hajú
Jellem: majd
Pénzösszeg: ∞
Technikák: nagyon ügyesen keni a vajkrémes kalácsot

Nakiri Eishi Az erdő ország Dél-Keleti részére született egy kovács, Nakiri Osamu és egy ex nindzsa virágárus, Nakiri Makoto gyerekeként. Mióta eszét tudja ámulattal nézte a fegyvereket és szerszámokat, amiket édesapja gyártott. Gyerekként jópárszol meg is próbálta elsunnyogni kedveltebb gyártmányait, hogy kipróbálhassa, de ritkán sikerült meglógni édesapja szemei elől, aki már előre tudta, hogy nem jó dologban sántikál, ha az üzemben ólálkodik. Fontos volt figyelnie Eishit nehogy újra baleset történjen. Amikor rajta kapja mindig felküldi édesanyához, aki megpróbálja lenyúgasztalni az alkalomtól megfosztott Eishit. Amiatt, hogy nem próbálgathatta ki őket sokat nyafogott, de beérte édesanyja storyaival a nindzsa korszakából, viszont ezzel Makotonak volt egy hátsó szándéka. A történetei mesélésével az volt a célja, hogy felelősséget mutasson a chakra irányítására, és hogy megtanítja Eishinek mi történik, ha valaki nem képes azt irányítani. Amikor sikerül meglógni velük, mindig ugyan az volt a cél. Kijutni az erdő mélyi tisztásra, ahová legtöbben nem mertek bemenni így tökéletes hely volt arra, hogy kipróbálja őket. Minden módon ahogy eddig megálmodta. Osamu és Makoto folyton próbálja lebeszélni az édesapja gyártmányainak piszkálásáról saját biztonságának érdekében és hogy ne vegy el a figyelmét az akadémiáról és az osztálytársairól, hisz már jó párszor behívták őket, hogy erről beszéljenek velük. Főleg amiatt mert a többiek látják rajta mennyire nemtörődöm és mert nem ismeri el versenytársként a tehetségesseb tagjait az osztálynak, ami azt okozta, hogy a legtöbben nem próbálkoznak vele. Az egyetlen kortársa, aki még foglalkozik vele az az osztály legkompetitívebb és legkedveltebb tagja Rafiki, aki nem tudja elfogadni, hogy nem tekint rá, mint lehetséges ellenfél. Folyton próbálná valahogy rávenni, hogy vegye komolyan, legalább addig, hogy megtudja Eishi ról hogy megéri-e vele rivalizálni. Ahogy közeledett a vizsga időszak Rafikiben egyre csak dúlt a versenyszellem és tudta, hogy valószínűleg az utolsó esélye küzdésre kényszeríteni Eishit. Eközben Eishi kitalálta hogyan tudna magának időt szerezni valamelyik fegyvert, legalábbis annak egy darabját. Jelenleg az egyik fegyver, amin Osamu dolgozik az egy dárda, aminek a főteste éppen hűl egy külön szobában és ritkán nézz rá mert tudja, hogy csak szimplán idő kell neki és addig egy másik projecten tud dolgozni. Szóval Eishi összeállította a tervet. Reggel amikor édesapja elmegy a boltba kalácsért, hogy legyen mit reggelizni a családnak és míg édesanya előkészíti a virágboltot az aznapi árusításra, kicsenpészi a félkész dárdát az erdő mélyére, majd visszaszáguld a házba és majd az akadémia után kimegy tisztásra tesztelgetni. Szinte tökéletesen sikerült viszont egyszerre ért vissza az Édesapjával. Sikerült kimagyaráznia annyival, hogy futni volt mert egy nindzsának mindig tettkészen kell tartani a testét és elmélyét. Osamu nagyából elhitte mert Makoto is sokszor mondott ilyesmiket míg nindzsa volt szóval nem kérdőjelezte meg ott helyben, de attól még gyanúsan nézett rá.
Eishi bement az akadémiára, elég késvényesen mert a vajkrémes kalács volt a kedvence, és ki akarta élvezni a finom reggelit. A tanórai a reggeli késésen kívül, ugyan olyanok voltak, mint minden másik. Amikor lehordta a tanár, fülei mintha csukva lettek volna. Bement, köszönt a közelében lévőknek. Gondolkozott már azon, hogy végig trécselhetné az óráit a többiekkel, de nem tud másról akit érdekelné a kovácsolás, ezért hihetetlenül unott volt az összes órája. Az egyetlen dolog, ami „életben tartotta” közben az a gondolat volt, hogy amint vége, mehet az erdőbe. Amire Eishi nem számított az az volt, hogy nem tudta kordában tartani a lelkesedését, ami feltűnt Rafikinek, aki osztálytársával való beszélgetését félbeszakítva, úgy gondolta, hogy eljött a pillanata annak hogy versenyezhessen Eishivel.
Eishi sietve megindul az erdőhöz, nem akar időt pazarolni.
Nyomában Rafiki, ki sunyin követi.
Eishi elérte az erdő, innen már csak rohan, egyáltalán nem tudja visszafogni magát, de ennek köszönhetően saját tudta nélkül lerázta Rafikit aki elvesztette szeme elől, fura érzés élte át mielőtt belépett volna az erdőbe de nem hagyta hogy ez megállítsa. Eishi visszaért a dárdához, végre övé lett a hátralévő napra, senki sem zavarhatja most. Elégé hűlt már ahhoz, hogy kisseb időkre tudja forgatni, de utána pihentetni-e kell a kezét egy kicsi. De ez nem tarja vissza. Rég tudta ennyire beleélni magát. Tettetett csatákat vív, kiabál a délibáb ellenfeleivel. Közben Rafiki, a kiabálásoknak köszönhetően rálel Eishire. Látja, hogy valami fura fegyverrel játszadozik. Nem tudta, hogy mire vélje, de már hallotta már a tanáraikat rimánkodni, hogy ilyesmi miatt nem képes lépést tartani Eishi az akadémián, Rafiki nem hitte, hogy ő maga tudna bármit is itt változtatni hisz eddig arra se tudta Eishit rávenni hogy versenyezzen vele, de érezte hogy tenne kell ezellene valamit. Megindult saját nyomán vissza, rohanva, hogy minél hamarabb megjárja az utat, hogy Eishi szüleinek szólhasson és oda tudja őket vezetni. Kicsit nehéz vissza találnia. Valamért a nyomai össze-visszán vannak, pedig nem emlékezett volna úgy, hogy többször átment ugyan ott.
Rafiki visszaér a városba és rohan a Kovácsműhely felé. ahogy odaért próbálja magyarázni, hogy mi történt, de úgy kapkodja a levegőt, hogy semmi értelmes nem jut kit a szájából.
Osamu csitítsa, hogy eltudja mondani, amit szeretne… Eishi az erdő mélyén egy fura fegyverrel játszadozik.
Be se tudta fejezni a mondatot Osamu rohan befelé, végig tekint a benti kirakatot, de nem hiányzik áru. Besiet a fémhűtő szobába, látja, hogy eltűnt a dárda test. Rászól Rafikire hogy vezesse el őt Eishi hez.Viszont Rafiki ellenkezett, látván, hogy menyire megváltozott a modora Édesapjától kérdezi, hogy Eishi mért nem versenykedik vele és hogy ennek a kettőnek van-e köze egymáshoz. Osamu megígéri neki, hogy elmagyarázza csak közbe induljanak meg felé.
Osamu vállára kapja Rafikit és megindul a virágbolt felé, hogy Makotót „felvegyék” útközben, majd Rafiki mutat az irályban és közben hallgatja tőlük hogy mért tabu Eishinek az üzemben lévő dolgokkal piszkálódni. Amikor még fiatalabb volna segíteni szeretett volna az Édesapjának a kovácsolással, szóval odament a kemencéhez, hogy a lángon erősítsen. Eishi bámulta a parazsló szenet, tetszett neki ahogy váltja a színét vörössé. Ahogy csábítja az izzó parázs, Eishi közelebb próbál nyúlni. Ekkor veszi észre Makoto, aki rögtön oda siet, hogy elrántsa Eishi ét a tűz közeléből. Ahogy a mellélép a kemencének és Eishi nek, Makoto csakrája riaszt, Repül felé a forrón izzó parázs. Makoto már egy ideje nem nindzsa, igy eltompultak az érzékei. Éppen, hogy csak eltud lőni egy szélteknikát, de túl késő. Naggyarésze annak, amit nem tudott elfújni ráesik a jobb karjára, az egészet megperzselvén. A fájdalomtól elsikítsa magát. Osamu berohan, lelke majd összeomlik ahogy látja Makotót ekkora fájdalomban, oda siet hogy enyhítsen rajta. Vízbe mártják a karját hogy enyhítse a fájdalmat, és lemossák a rajta maradt apróbb darabokat és izzó szénpórt meg a forró hamut. A falu gyógyítójához vitték, de nem tudott sok mindent tenni. Stabilizálta Makoto karját, de már nem tudja csak a legegyszerűbb dolgokra használni.
Szülei úgy gondolták Eishi megörökölte a szél típusú csakrát, amit irányítani nem tud és amiatt hogy túlságosan koncentrált a szénre, amit édesnayja megszakított. Elindított benne egy szélteknikát ami a szenet ráborította édesanyjára. Ez az oka annak, hogy Eishi heti szinten meséli a történeteket róla, hogy tudja mennyi felelősséggel jár és hogy mennyi fájdalmat tud okozni a csakra használata. Rafiki szól, hogy közelednek. Itt egy balkanyar és egy rövid futás után. Makoto éppen magyarázza Rafikinekhogy azért nem verseng mert az eset óta nem akar semmire erősen koncentrálni. Éppen ahogy a végére ér a szavának egy sikoly víz hangzik az erdőben. Eishi irályából jön. Fel gyorsítanak, majd kiérnek a tisztásra, a sikoly abba marad. Egy lány a földön hever közelében Eishi áll kezében dárda testel, melyről vér csepeg
Rafiki elkiáltja magát: Szelena!!??!
Rafiki most már érti mért nem talált vissza könnyen. Már érti, hogy mért voltak a nyomai össze vissza taposva, nem ö járt körbe körbe, eltévesztve Eishi ét, ugyan úgy ahogy ő követte Eishi ét márt látta hogy furán viselkedik, őt is követte Szelena, mert furán viselkedett. Ami közte és Szelena között különbözött, hogy Szelena nem fordult vissza és odament Eishi hez.
Szelena elől eltűnt Rafiki, félénken bolyongott az erdőben próbálva a nyomát követni, de már azok a nyomok használhatatlanok voltak követésre, már sehová nem vezettek a nyomok. Egy idő után hallotta ő is, hogy Eishi ordibál. Nagyábból felismert a hangját, annak ellenére, hogy ritkán hallotta. Megindult felé, abban reménykedve, hogy Eishi tudja a kivezető utat, vagy azt, hogy hol van Rafiki. Ahogy kiért a tisztásra látta, hogy mért ordibál, látta, hogy valami fajta fegyverrel edz.
Megindul Eishi felé, kérdezvén hogy tudja-e az utat kifelé.
Eishi éppencsak annyira figyel, hogy tudja, hogy ott van, de még befejezné az elkezdett combót.
Ez nem tetszett Selenának ezért Felemelte a hangját és megkérdezte, hogy látta-e Rafikit.
Eishit megzavarta a hangos beszéd, elrontotta a combót és kirepült a kezéből a dárda, ami már pár lépésre álló Szelena lába elé.
Szelena felkapta a dárda testet, ami egy kicsit megcsípte a kezét. Megszemléli a dárdát.
Eishi rászól, hogy adja vissza neki.
Szelena aki látja rajta hogy ezzel kelőképen magára vonta a figyelmét, elutasítja a kérelmét.
Ezzel lopod el folyton Rafiki figyelmét? kérdezi Szelena
Eishi tagad:én nem tudom miről beszél. De most már AD VISSZA. a végén már erősbb hangal modortalanul, miközben mereven nézi a dárdát
Selenát ez nagyon felhúzta. Nem értve a kovácsoláshoz és mert vissza akar vágni Eishinek megkérdezi, hogy mi a fene lenne ez egyáltalán.?
Fogd be és ad vissza! förmed rá Eishi
Szelena folytatja: Mégis milyen szánalmas ember kovácsolta ezt a kudarcot? Nem is egyenes a felszíne, tele van repedésekkel, és nem is lehet normálisan tartani!
SZELENA - kiabál Eishi
Abban a pillanatban Szelena érzi, hogy csavarodik a keze. Eishi felé rándul és megindul a dárda őfelé, Szelena karja megtörik. Szelena felsikít ahogy a dárda test, repedéssel teli felszíne a könyöke aljától kezdve az ujjhegyéig lenyúzza majdhogynem az összes bőrt, darabokban. Szelena egyre hangosabban ordít ahogy az agya feldolgozza a fájdalmat, majd elájul tőle. A sikítás abba marad.
Eishi maga mögül hallja Rafiki hangját ahogy kiáltsa Szelena nevét, majd felé fordul. Látja, hogy vele együtt jön az édesapja és édesanyja. A szívé összerándul, utolját akkor érezte ilyen rossznak magát amikor az édesanyjára hajította a széntömeget. Rafiki szalad Selenához., Makoto döbbenten nézi Eishi ét, miközben néhány könnycsepp folyik le az arcán. Annak ellenére, hogy hányszor beszélt vele róla, hogy ne történjen újra, nem sikerült vissza fognia magát. Úgy érzi, hogy anyjaként elbukott.
Osamu merev, komor tekintettel megy Eishi felé, aki már elengedte a dárdát és egy nagyobb tompa zörejjel a földre hullt. Osamu nem tud másra gondolni mint, mi lenne, ha az ő gyermekével történt volna ez, és ellepte az agyát a düh és amint odaért rávágott az Eishi fejére. Még ilyen erősen sosem verték meg a szülei szóval tudta, hogy most nagyon elrontotta, amit tett. Osamu megöleli, Eishi elkezd könnyezni. Ismételgeti, hogy mennyire sajnálja, amit tett. Osamu rászólt Eishi re, hogy nem tőle kell bocsánatot kérnie és mondja el mitörtént pontosan.
Makoto is megindul feléjük, de ö csak megsimogatja Eishi fejét majd tovább sétál Szelena irányába. Rafiki próbálja felkelteni, de nem megy neki. Odatérdel mellé Makoto. Neki nem az első, hogy valakit vérezve a földön heverve lát, a szoknyájából letép egy jelentősen nagy darabot és elkezd első segély nyújtani, de megkéri Rafikit, hogy álljon hátrébb, hogy elférjen mellette. Sikeresen rákötözi a karjára, így elállítja a vérzést. Közben szól édesapjának, hogy segítsen bevinni a kórházba. Felkapja a karjába és megindulnak, Rafiki mögöttük botorkál. Az egyetlen ember, aki nem megy velük az Eishi. Ő felvette a dárdát, és megindult vele vissza felé a kovácsműhelybe. Közben azon gondolkozván, hogy van Szelena, hogy rendbe jön-e majd, és hogy mi fog fele történni.
Makoto viszont csak egy dologra tud gondolni miközben Szelena t segítik a kórházba, ő nem ismer olyan szél teknikát ami fegyvereket hív a jutsu használójához