Sayuri Akeme

Név: Sayuri Akeme
Ország:Tűz országa (Konohagakure no Sato)
Rang: Genin
Kor: 14
Nem: Lány
Felszerelések: 5 kunai, 5 shuriken, 10 m drót, 20 robbanó jegyzet, 1 szerszám készlet, 1 elsősegély csomag, 5 tekercs (tartalék Ruhák az elsősegély csomag és a szerszámkészlet vanak beléjük pecsételve) 1 üres, 1 doboz energia tabletta
Kinézet: 190 cm magas vörös hajú lány. Általában fehér ruhát hord amin arany színű díszítések vannak. Egy nyakláncot hord ami kereszt alakú. (Nem vallásos vagy ilyesmi ezt egy számára fontos személytől kapta.)

Jellem:Az ő jellemét nehéz megmondani. Mikor új közösségbe kerül nagyon visszahúzódó, félénk. Miután már hozzászokott a környezethez boldog, életvidám és néha egy kicsit kibírhatatlan. Jelleme percek alatt változhat. Az egyik percben még boldogan sétál az utcán a másikban meg elkezd sírni. Egyszóval kiszámíthatatlan. Egyvalami állandó. Mindig fekete rózsát hord magánál.
Előtörténet
Akeme a rámen pultnál ül és szomorkodik. -Mi a baj kicsi lány- Kérdezi a rámenes ember. -Jajj bácsi az élet a baj az élet- mondja a lány szomorúan. -És mégis mi a baj az életeddel? -minden a születésemkor kezdődött. Itt Konohába születtem egy forró nyári napon. Anyám Sayuri Fuki aki egy nagyon kedves és szeretetre méltó hölgy volt. Nagyon szeretem. mindig segített nekem és megvigasztalt ha baj volt. Ő egy virágkereskedést vezet a faluban. Nem annyira híres, de én szeretek ott lenni. Szeretem a virágokat. Van egy kedvencem is.- Ekkor elővette a kezést a pult alól amiben most is egy fekete rózsa volt.volt.
A ámen árus furán pislogott mivel nem nagyon láthatott ehhez hasonlót. -Tudja az egész faluban csak az anyukám üzletébe lehet ilyet kapni. Nem is értem hiszen olyan szép. Visszakanyarodva a történetemhez Apám Sayuri Kaishi kereskedő volt. Vándor kereskedő. Ennek köszönhetően nincs túl sokat otthon. Amikor itthon van akkor meg részeg és amikor részeg akkor nagyon rossz dolgokat csinál otthon. kiabál és tönkreteszi a bútorokat és összetör mindent. gyakran még minket meg is üt. Ezenkívül ő ragaszkodott ahhoz, hogy ninja legyek. Pedig se én se anyám nem akarta, hogy ninja legyek. most már mindegy hiszen az vagyok és beletörődtem. én az életemet úgy gondoltam, hogy beszállok anyám virágüzletébe, de ez az álmom nem fog már megvalósulni. Olyan 7 éves lehettem mikor bekerültem az akadémiára. Az első nap nagyon nehezen ment nekem. Eleinte még be kellet ráncigálnia valakinek az épületbe mert magamtól nem voltam hajlandó menni. Mikor már ott voltam kiválasztottam magamnak a legsötétebb és legcsöndesebb sarkot.- Ekkor egy kicsit abbahagyta a mondanivalóját, hogy kevés levegővel töltse meg tüdejét közben a zsebében kotorászott. majd némi pénzt vett ki és az asztalra tette. -Ha már itt vagyok akkor kérek egy ráment. Próbált valami mosolyt csalni az arcára, de nem nagyon sikerült neki. -Szóval a lehető legtávolabb próbáltam elhelyezkedni mindenkitől. Nekem nagyon úgy tünt, hogy ők is így próbának tenni. Lehet, hogy a hajam tette vagy valami más, de nem nagyon akartak a közelembe jönni amit nem is nagyon bánok mert én sem akartam az ő közelükbe menni. Így mindenkinek jó volt. A sensei nagyon kedves ember volt. Szinte mindent amit tudok tőle tanultam. Mindig jól magyarázott és ezért szerettem is. Sokszor kértem tőle segítséget ha valamit nem értettem és mindig mosolyogva magyarázott nekem. Szerettem mikor olyan boldog volt. valahogy rám is átragad ez az érzés. A vizsga előtt nem nagyon izgultam. Én voltam az évfolyam legjobb tanulója így nem volt mit aggódnom. Ettől függetlenül az vizsga előtti éjszaka mégsem jött olyan könnyen álom a szememre. Másnap reggel az akadémiára igyekezve találkoztam a sensei-el aki adott nekem. egy szerencsehozó nyakláncot. A nyaklánc egy kereszt volt amiben középen volt valami ékkő. Rögtön felraktam magamra és siettem a vizsgára. A vizsga egy egyszerű klón jutsu volt. Három klónt csináltam magamból amivel át is mentem. Genin lettem. Még ott az akadémián találkoztam a sensei-el és visszaraktam adni neki a nyakláncot, de ő azt mondta, hogy tartsam meg. én túl értékesnek véltem ahhoz, hogy elfogadja, de ő ragaszkodott hozzá és eltűnt. végül is nálam maradt. Másnap reggel rossz híreket kaptam. egy elveszett ninja leszúrta a senseit. Hihetetlen szomorú és mérges voltam. Bezártam az ajtóm és egész nap csak sírtam és a nyakláncot szorongattam amit tőle kaptam. Még mindig hordom és mindig is hordani fogom.- ekkor megérkezett a rámen. Meleg, tápláló és nagyon finom. Rögtön elkezdtem enni. Közben próbáltam folytatni a történetet. -Ezután bekrültem egy csapatba. A csapattársaim nem voltak osztálytársak mivel még soha nem láttam őket. Két fiú. Egyik Makio a másik Ren volt. A sensei egy nő volt. Kaorinak hívták. Eleinte itt is szótlan és zárkózott voltam. Mikor találkoztunk akkor eleinte egy fa mögött bujkálva figyeltem őket. Ha a sensei nem talál rám lehet, hogy nem is megyek ki oda. Először jött az a kínos bemutatkozás. Nem is értem minek kell ez. A nevemt ha talán el tudtam makogni annyira zavarba voltam és nem is tudom mitől. Első küldetéseink igen egyszerűek és unalmasak voltak. gyomlálás, szemét szedés, gyógynövény szedés és hasonlók. Aztán jött egy komolyabb küldetés. Egy kereskedőt kellet kísérni aki attól félt, hogy kirabolják így ninjákat bérelt fel. Vicces volt látni az arckifejezését mikor három gyerek és egy felnőtt nő állt vele szembe mint védelem. Eleinte azt hitte, hogy vicc. Pedig nem volt az. Én személy szerint a szúrós és perverz megjegyzései (az utóbbi főleg nekem) miatt már azon gondolkodtam, hogy tőlem kéne megvédeni. Végül erőt vettem magamon és nem bántottam. A feladatunk a folyó országába elkísérni a férfit. Már ránk esteledett mire elértünk a szállodába. nem volt nagy cucc, de annyira pont lég volt, hogy egy éjszakát ott töltsünk. Másnap újult erővel vágtunk neki az utazásnak.- Ekkor a rámenből már egy csepp sem volt. -Útközben a fák sűrűjéből négy bandita ugrott elő. A kereskedő nem bízva a ninják tehetségében rögtön összecsinálta magát. Mi persze fel voltunk készülve az ilyen helyzetekre és hamar lerendeztük őket. ezek után a kereskedő már jobban tisztelt minket. innen már simán elértünk oda ahova menni akart így visszatérhettünk a faluba. Közelgett a chunin vizsga ideje és a sensei erre készített fel minket. Megtanított minket a vízen járni és úgy fára mászni, hogy csak a talpunk ért a fa törzséhez. A chunin vizsga egyre közelebb volt és a sensei már nem csak a testünket hanem az elménket is edzette. A chunin vizsga előtti napokon úgy izgultam ahogy még eddig soha. Aztán eljött a nagy nap. Mindenki az akadémián találkozott mivel ott volt az első próbatétel. Egy írásbeli teszt ami nem volt olyan nehéz. Persze sokan itt estek i, de hát aki nem tanul az így járt. A második próba már nehezebb volt. Minden csapat kapott egy számot és Konoha melletti erdőbe kiraktak egy hétre. Egyfajta túlélés. Ezenkívül minden csapatnak meg kellet keresni azt a fát amin az ő számuk volt. Nem volt könnyű mivel több ezer fa volt az erdőbe. Szerencsére sok vad és egy folyó is volt ami élelmet nyújtott nekünk. Ja azt nem is említettem, hogy saját élelmet, vizet nem vihettünk és csak egyetlen kunai lehetett mindenkinél. Már sikerült jól összerázódnom a csapatommal így együtt sikeresen vettük a feladat túlélési részét. A fa megtalálása már nehezebb volt. Az utolsó nap utolsó órájában sikerült megtalálni. A feladat az volt ha megtaláljuk akkor karcoljuk bele a kunaikkal a nevünket. Ezután visszakellet térni az akadémiára. ott kaptuk meg a harmadik és egyben utolsó küldetést. Mindenki kapott egy kis kék tekercset. Ezután párokba rendeztek mindenki. A feladat az volt, hogy harc során a párunktól el kellet venni a tekercset. Nagy szerencsétlenségemre én Konoha egyik legígéretesebb geninjével kerültem össze. Ő tíz perc alatt simán elvert. A társaim mind átmentek csak én nem. Szomorú voltam. Azóta évek teltek el. Hosszú évek és még mindig nem osztottak be cspatba. csak kisebb küldetéseket végeztem egyedül vagy egy joninal. Ez olt a történetem remélem nem untattam halálra.- Mosolyogtam a rámenes úrra aki ingatta a fejét jelezve, hogy élvezte az én kis előadásomat. Azzal felálltam és elmentem. -Héé kislány itt hagytad a virágodat.- kiabált utánam. -Tessék csak megtartani.- Szóltam vissza. A bácsi mosolyogva kiakasztotta a falra a fekete virágot.

Javítottam a korodon de indulhat a karakter.

Mivel vártál és megadtad a lehetőséget arra, hogy haladjon az oldal, mi meg átgondoljuk az esetet, adok neked 120 chakraszintet, és választhatsz egy jutsut, ami belefér ebbe a keretbe. Pénz legyen 2200 ryu, és várjuk az eredményeket!