Sayuri Akeme

Az új csapat
Akeme a chuunin vizsgán való bukása után újra egy genin csapatba kerül. Nem örült neki túlságosan, de ez ellen nem tehetett semmit. Reggel felkelt és elvégezte mind azt amit szokott reggelente. Majd miután mindennel elkészült összepakolta a dolgokat amik kellenek majd elindult a ninja emlékmű irányába. Hosszas gyaloglás után odaért, de senki nem volt a megbeszélt helyen. Gyorsan felment egy fa tetejére és ott töltötte az időt. Hamarosan megjelent egy fiú aki valószínűleg az ő csapattársa volt. Hosszú órákon keresztül várt, de a sensei-nek nyoma sem volt. Hamarosan egy ninja jelent meg aki közölte velük, hogy a sensei nem tud jönni és, hogy jöjjenek vissza másnap. Akeme nagyon ideges lett mert nem tudta, hogy mit lehet olyan fontos, hogy nem tudott ideérni. Hazament majd lefeküdt aludni. Másnap megint felkelt és megcsinálta a reggeli dolgokat. Majd elindult és remélte, hogy a sensei el fog jönni. Mikor odaért megint felmászott ugyanarra a fára és várt. Nemsokára egy hang szólt neki és egy másik társának. Mikor lemászott a fáról egy vele egykorú fiút látott. Valójában ő volt a sensei. Akeme ekkor nagyon kiborult és ordibálni kezdett vele a tegnap történtek miatt. A másik csapattársa elnézőbb volt amit nem értett meg. A harmadik egy lány volt akit tegnap nem látott. Nagyon bátor volt és az arca is kicsit nagyobb volt a kelleténél. Kicsit összevesztek. Ekkor valami olyan dologra jött rá ami nagyon elkeserítette. Eddig észre sem vette, hogy a senseiük nem más mint az a srác akitől a chuunin vizsgán kikapott. Akeme még soha nem látott módon kiborult. Gyorsan elfordult miközben könnyeivel küszködött. Megpróbált elmenekülni, de a sensei nem hagyta. Azt vette észre, hogy drótok veszik körül és egy farönknek csapódik. Ekkor Ayame még több sértést vágott hozzá és ha Akeme nem lett volna kikötve lehet, hogy meg is ütötte volna a lányt. Nemsokára a kötelek lehullottak róla és a sensei hosszú mondandóba kezdett. Miután végzett Akeme már megnyugodott és készen állt a próbára amit a sensei kitalált. A feladat nem volt valami nehéz és ennek örültem. A lényeg annyi volt, hogy húsz percen át ki kellet húzniuk anélkül, hogy odakötöznék őket egy farönkhöz. A két lány rögtön el is tűnt. A harmadik társunkat a sensei rögtön elkapta. Utána Ayame-t is már csak Akeme maradt. Ő már nagyobb falat volt a sensei számára, de végül őt is elkapta majd egy hirtelen és meggondolatlan mozdulattal sikerült kiszabadulnia. Ezután a feladatnak vége lett. Visszamentünk az indulási pontra ahol a két csapattársa ott voltak kikötözve. Ezek után választania kellet, hogy ki maradjon a csapatba. Bár semmi logika nem volt a választásában mégis azt akarta, hogy Ayame maradjon. Ekkor a sensei azt mondta, hogy ezek után nincs Akamének helye ebben a csapatban. Nem értette, de nem is zavarta sőt kifejezetten örült, hogy megszabadulhat tőlük. Ezek után egy új sensei-t kapott aki tanítani fogja őt. A jonin egy nő volt aki eléggé részeges és perverz volt. Először Akeme magáról beszélt majd elkezdték a gyakorlást. Az első feladat az szabaduló technika megtanulása volt. A nő megkötözte őt és kirakta a tűző napra és alig adott valami tanácsot meghagyva, hogy a lány jöjjön rá a dologra.

Hát a bővítmény gyenge, de a játékod jó volt és elég aktív is voltál és révén, hogy nem egy hónap eseményeit írtad le, ezért megelőlegezem neked:

+ 15 ch színt

Összesen: 150

A sensei megkötözött, és kitett a tűző napra. Hát kedves mondhatom. A forróság szinte elviselhetetlen volt. Éreztem, ahogy a nap tűző sugarai égetik a bőrömet. Bár nem kaptam sok információt csak annyit amennyiből talán rá tudok jönni valamire. Sok mindent kipróbáltam, de valahogy soha nem akart összejönni. Próbálkoztam azzal, hogy chakra segítségével szétfeszítem a kötelet, de ettől inkább csak rosszabb lett minden. A sensei csak mérges lett rám, hogy nem vagyok képes ezt megoldani, és egy követ pöckölt felém, ami ha eltalált volna biztos vagyok benne, hogy azonnal meghaltam volna. Elmagyarázta, hogy mi is lenne a jutsu lényege, és után eldőlt. Valamit motyogott magában, de nem értettem. Eléggé megijedtem, hisz az emberek nem szoktak csak úgy eldőlni maguktól. Próbáltam kioldozni magamat, de nem nagyon ment. Bár nagyjából értettem a technika lényegét, mégsem sikerült semmit sem csinálni vele. Csak abban reménykedtem, hogy nem csomózom még jobban össze. Sokadszorra próbáltam újra mikor azt vettem észre, hogy a kötél szorítása enged, és én szabad vagyok. Rögtön odarohantam a senseihez, hogy megnézzem jól van-e. Valójában viszont csak eljátszotta azt, hogy rosszul lett, hogy engem ösztönözzön arra, hogy mimnél előbb megoldjam a feladatot. Kihúzta a zsebéből az üvegét, és ivott belőle. Utálom az ilyen embereket. Eljátsszák azt, hogy valami bajuk van, és ezzel jól megijesztik a másik embert. Ekkor hihetetlenül elborult az agyam, és kiabálni kezdtem a sensei-el. Egy pofont akartam neki adni, de ő elhajolt előle. Még ilyen erősen ittas állapotába is képes volt kikerülni úgy, hogy nem is látta. Ezen meglepődtem, de még mindig nagyon ideges voltam. A kezemet elkapta, és magához szorított. A fülembe súgott néhány dolgot amitől kicsit lenyugodtam, de ez akkor sem volt helyes dolog. Megkérdezte azt is, hogy milyen a stílusom. Nehéz kérdés volt hiszen én még soha nem gondolkodtam ezen. Elég fontos dolog, de engem egészen eddig nem foglalkoztatott. Én mindig is jó voltam tai és ninjutsuba, de nehezen tudtam választani. Végül a sensei azt mondta, hogy akkor nin és taijutsu edzést fog nekem tartani. Ez jó mert nem kellet választanom, és mind a két fajtából tanulhatok ami nagy előny lehet. A sensei ekkor hirtelen körbe nézett mintha valamit keresne. Eléggé rémült fejet vágott, de teljesen megnyugodott amikor megtalálta amit kereset. kifutott érte a napra, de ekkor összeesett. Reméltem, hogy nem színlel megint, de belegondolva, hogy most nem kell semmire se ösztönözni és tényleg elég erősen tűz a nap lehetségesnek tűnt, hogy tényleg valami baja volt. Mivel egyedül nem tudott lábra állni így nekem kellet becipelnem. Furcsa módon meglepően könnyű volt. Bementem a szobámba, és letettem az ágyamra. Nem tudtam, hogy ilyen helyzetbe mit kell tenni, így adtam neki egy kis vizet, és vártam, hogy jobban legyen. A vizet rögtön ki is köpte. Úgy látszik, hogy nem nagyon kedveli. Egész nap ott voltam mellette, és vártam, hogy jobban legyen. Már besötétedett, és hirtelen felpattant az ágyból. Egy kicsit meglepődött, de nem azon, hogy hogyan került oda, hanem azon, hogy teljesen józan. Hát ez jellemző rá. Mivel már késő este volt, így azt kérte, hogy nálam aludhasson. Én belegyeztem mire ő rögtön elhelyezkedett az ágyon. Ő beszélgetni szeretett volna velem. Elkezdett magáról mesélni meg arról, hogy hasonlítok a halott öccsére. Elmondta, hogy örül, hogy én lettem a tanítványa. Egy kicsit én is örültem, hogy ő lett a mesterem, hisz erős, és tapasztal, és remélhetőleg sok mindenre meg fog tudni tanítani. Ha már ő is elmondott magáról néhány dolgot, akkor nekem is muszáj volt. Elmondtam, hogy milyen életem volt, és hogy veszítettem el első mesteremet. Beszéltem neki arról, hogy nekem egyetlen célom van, és az a bosszú. Ehhez persze neki is volt egy-két szava. Elmondta, hogy a bosszú nem éppen a legjobb cél, és ki is fejtette, hogy miért. Megértettem, és elfogadtam azt amit mondott, de nagy volt a vívódás bennem. Én valójában soha nem akartam ninja lenni, de apám rákényszerített. Ez volt az első és egyetlen célom eddig. Ezért is volt nehéz feladni. Ez volt az egyetlen ami miatt törekedtem arra, hogy erősebb legyek. Nagy harc dúlt bennem emiatt a dolog miatt. A sensei mivel nem nagyon tudott már mit mondani erre azt mondta, hogy akkor inkább aludjunk. Őt hamar elnyomta az álom, de én még sokáig a gondolataimmal vívódtam, de egy idő után én is mély álomba zuhantam. Reggel arra ébredtem, hogy valaki van a konyhába, és csinál valamit. Ránéztem az órára, és ebből megállapítottam, hogy a sensei lehet csak, mert a szüleim még nem értek haza. Már éreztem, hogy valami katasztrófa közeledik, de amikor beléptem a konyhába rögtön szembesültem azzal a bizonyos katasztrófával. Minden szanaszét volt. A sensei épp tojást sütött, de ő úgy vélte, hogy az valójában palacsinta. Hát a főzés nem az ő szakterülete az biztos. A tojást a levegőbe dobta, és nem figyelt oda, így végül a fején kötött ki. Ekkor elkezdett körbe rohangálni, és végső megoldásként átfejelte az ablakot, és a teraszon lévő vizes vödörbe dugta a fejét. Ettől teljesen kiborultam, és észrevettem a bort ami az apám egyik legértékesebb kincse volt. A széf amiben tartotta ki volt tépve a falból. Kiabálni kezdtem vele. Ekkor rendetlenség még soha nem volt itt. Minden szanaszét volt. ötletem sem volt, hogy hogyan fogom kimagyarázni magam. Már megbántam, hogy hagytam , hogy itt maradjon. Megfogtam a serpenyőt amivel idáig főzött, és felé dobta. Reméltem, hogy majd jól kiüti, de sajnos a terv nem egészen úgy sült el ahogy én azt akartam. A jonin a serpenyőt vissza ütött, és végül engem talált el. Én elájultam, és nem tudom, hogy mennyi ideig aludhattam. Mikor felkeltem rögtön megláttam a szüleimet, és hihetetlenül megijedtem. Körbenéztem, és láttam, hogy minden tiszta, és rendezett voltam. még a széf is a helyén volt. Egy pillanatig azt hittem, hogy csak egy álom volt, de az arcomon érzett erős fájdalom másról tanúskodott. Anyám a kamrába indult. A senseit kiverte a víz, és gyorsan távozott is. Bár ekkor még nem tudtam, hogy mi volt az oka. Mikor a kamra ajtaja kinyílt, hatalmas mennyiségű szemét ömlött ki belőle. Apám elmondta, hogy a joninnak az a beceneve, hogy Konoha buldózere, és nem is véletlenül. Ekkor a lábához gurult a a boros üveg, és hihetetlenül ideges lett miatta. Egész nap nyugtatgattam őket. Mikor elérkezett az ideje elindultam a kiképző terepre. Mikor odaértem csak néhány genint láttam gyakorolni, de ő még nem volt ott. Hamarosan viszont megérkezett, és bemutatott az új csapattársamnak. Bár nem számítottam rá, hogy csapatba kerülök, de most mégis örültem neki hisz az új társam egy aranyos lány volt. Rávetettem magamat, és úgy bántam vele mintha csak egy játék lett volna ami miatt kicsit szégyelltem magamat. Ezután jött a kínos bemutatkozás ami soha nem volt az erősségem. Miután mindez megvolt egy kis túlélő feladat következett. Kicsit rossz volt, hogy két nap alatt már két ilyen túlélő küldetésen kell részt vennem. A lényeg annyi volt, hogy az üvegét kellet megszerezni. Persze ez nem egyszerű feladat. Rögtön megkértem Ayamit, hogy fedezzen míg én egy kicsit eltűnök. Szerencsére beleegyezett, és én gyorsan elmentem egy közeli rétre, és telepakoltam a táskámat virágszirmokkal. Miután ez megvolt gyorsan visszatértem, és felugrottam a levegőbe, majd kiszórtam a virágokat és támadást indítottam a sensei ellen. A rengeteg virág a sensei felé repült, de ő mindet kikerülte. Hihetetlen reflexei vannak. Gyorsabb mint azt én gondoltam, és valószínűleg még nagyon visszafogja magát. A társam eközben egy fához volt kötözve, és szabadulni próbált. Nem volt túl jó a helyzet, és én egy merész húzásra szántam el magamat. Sushin no jutsu használatával mögé kerültem, és hátba akartam rúgni, de nem sikerült. Mintha a senseinek hátul is lett volna szeme úgy kapta el a lábamat. Nagyon erős ezt be kellet látnom. Még fel sem eszméltem a történtekből mikor azt vettem észre, hogy meg vagyok kötözve. Szerencsére nemrég tanultam meg a szabaduló technikát, és annak segítségével ki tudtam szabadulni. gyorsan támadásba is lendültem, de sajnos megint kudarcot vallottam. végül Ayamival közösen próbáltunk támadni ami szintén eredménytelen volt. Ayami utolsó kétségbeesett próbálkozásként elkérte az üveget a senseitől. Ami nagy meglepetés volt, hogy odaadta neki. Ezzel vége volt az első közös kalandunknak. Ekkor újra szoba kerültek a célok, és újra elbizonytalanodtam, de amit a sensei mondott egy kis lelket öntöttek belém. Ayami viszont valami újat mutatott. Egy olyan jutsut használt amiről még nem hallottam. Félig macskává változott. Fura volt, de nagyon cuki. Rögtön elkaptam, és szeretgetni kezdtem mintha csak egy házi cica lett volna. A sensei említette, hogy emlékszik valamire ami fontos volt, de nem tudja, hogy mi is az. Ekkor egy vörös hajú lány jött hozzánk, és nagyon ideges volt. ő volt az a nagyon fontos dolog. A sensei elfelejtette, hogy volt egy harmadik társunk is. Hát szép mondhatom. Viszint volt valami a lányba ami már az első másodperctől kezdve nem tetszett benne. Furcsán méregette Ayamit aki szintén érezte azt amit én, és a hátam mögé bújt. A lány valami fura módon hátborzongató volt, de nem tudtam, hogy miért. Ezután jött megint a bemutatkozás, és Mao valami olyat mondott ami nagyon nem tetszett. Elkaptam a nyakánál fogva, és egy fához szorítottam, és mondtam neki valamit. Ezek után egy megbízást kaptunk. Egy küldetés amiben egy öreg veterán ninját kell elkapnunk akiknek az a szórakozás, hogy kiszökik, és ezzel teszteli a csapatokat akiket utána küldenek. Ja és az öreg enyhén perverz. Először haza kellet mennünk, hogy felkészüljünk a küldetésre. A kapunál találkoztunk, és onnan indultunk megkeresni az öreget. Sokáig mentünk, és a sensei néha megállt, és nyomokat keresett. Végül megtaláltuk azt amit kerestünk. Egy kettévágott fa és benne egy szöveg. Nem volt valami túl biztató dolog. Hirtelen a föld megrepedt Mao alatt, és az öreg ugrott ki onnan mivel Mao rálépett a kezére. A sensei rögtön támadást indított ellene, de Az öreg elkapta, és mintha csak valami rongybaba lenne el is dobta.

Hehe, mondhatni itt az egyik sorstársam Tetszenek azok a dolgok amik veled történnek és ezért is adok neked erre az előtörténetre +17 chakrát. (20-at is adtam volna szívesen, ha kicsit kreatívabb vagy a kalandban. Ötletelni, ötletelni, ötletelni, különben a perverz öreget sosem fogj(uk)átok elkapni )

Összesen 182 ch ^^