Hakusho Yoshiteru
2 posters
1 / 1 oldal
Hakusho Yoshiteru
Hakusho Yoshiteru Szer. Május 05 2010, 12:36
Név: Hakusho Yoshiteru
Nem: Férfi
Kaszt: Ninja
Rang: Genin
Kor: 13
Születési dátum: Július 6.
Vércsoport: AB
Rejtett falu: Kohohagakure
Kinézet: 168 cm magas, 54 kilogrammos barna hajú és szemű fiatal genin. Erős testalkatú. Általában fehér, csíkos, magas nyakú pólót, barna kabátok és kék nadrágot visel.
Természet: Személyisége sokban hasonlít példaképéhez. Sikerült kihevernie a mészárlás emlékeit, így azok már nagyrészt feledésbe merültek. Nem kellett átélnie a magányt, így ez nem tett rá mély benyomást. Már az új családjának szenteli magát.
Előtörténet:
A Tűz országának peremvidékén születtem. Egyszerű kereskedő szülők elsőszülött fiaként. Az idő múlásával egyre sanyarúbb életünk volt. A környéken folyamatos volt a fosztogatás és az ellenséges ninják támadása. Ilyenkor általában a bevett parancs lépett érvénybe, mindenki bújjon oda, ahova tud. Rendszerint sikerült mindenkinek elhagynia a falut és a közeli kis erdőben, vagy egy föld alá ásott menedékbe rejtőznie. Ha valaki lassú vagy nem tudott időben elrejtőzni, azt vagy elvitték, vagy helyben megölték. Ez volt az életem, a folyamatos rejtőzés. Kisgyermekkorom nagy részét efféle menedékekben töltöttem. Míg egy nap egy nagyobb létszámú ellenséges shinobi csapat vágott át a falvunkon. Ezek az eddigieknél jóval gyorsabbak és erősebbek voltak, senki sem tudott elrejtőzni, felkészülni sem volt időnk. Egyszer csak ott voltak és gyilkolni kezdtek, mindenki futott amerre látott, de nem volt esélyünk. Lassan fél órája tomboltak, a falu lakosainak felével végeztek, amikor ismerős szimbólumú fejpántot viselő ninják érkeztek, csupán néhányan voltak, az ellenséges shinobik többszörös túlerővel rögtön rájuk támadtak. Bár hátrányban voltak, bátran harcoltak és nem adták fel. Sikerült visszaszorítaniuk a támadókat. A csata hevében elszakadtam a családomtól és az utcán egy fonott kosár mögött rejtőzve vártam a végét. A harc órákon át tombolt, a Konohából érkezett shinobik kis csapatában szervezettség uralkodott, ha valaki komolyan megsérült egy társa rögtön hátravitte. Majd a helyére állt. A támadók nem voltak ilyen szervezettek, habár számbeli fölényük megkérdőjelezhetetlen volt, folyamatosan vesztettek embereket. Néztem a harcot, a vér nem rémített meg, már nem, fiatalságom ellenére sok szörnyű dolgot kellett átélnem. A harc csitulni kezdett az ellenséges ninják soraiból hangos kiáltások hallatszottak „Mindenki vissza!”, „Visszavonulás!”. Ezek hirdették a győzelmet. A menekülő ninjákat néhány Konohai tovább üldözte, míg a többiek a falusiakat szedték össze. Majd mikor a falusiak egy helyre gyűltek, és ki-ki megtalálta a szeretteit én is keresni kezdtem a szüleim. De nem láttam őket sehol. Néhány perc után végigmentem az utcán. Láttam néhány komor arcú shinobit, ahogy a hullákat hordják rendezett sorba egymás mellé. Mellettük nem sokkal egy fiatal fiú a sérülteket kezelte valamilyen furcsa technikával. A keze furcsán világít, és úgy tűnik keze nyomán meggyógyulnak a sérülések. Néztem a sérültek csoportját, de ott sem láttam őket. Néztem a már idehordott halottakat, de ott sem láttam az ismerős arcokat. Sétáltam tovább az utcán, majd megálltam. Csak bambán néztem magam elé és vártam valamit, magam sem tudom mit. A látvány egyértelmű volt, térdre rogytam és szemeimből könny kezdett csorogni. A szüleim ott hevertek a földön egymás mellett egy nagy vörös vértócsa közepén. Csak sírtam és néztem a szüleim élettelen testét. Aztán egy ninja lépett mögém, megsimította hajam, majd halkan nyugodt hangon megkérdezte, hogy megtaláltam-e már a rokonaim. Beszélni próbáltam, de nem jöttek ki szavak a torkomon, csak karom emeltem fel erőtlenül és szüleimre mutattam. Hátranéztem, az a fiú volt az, aki az imént a sérülteket gyógyította. Ránézett a karomra, egy csúnya vágás éktelenkedett rajta, kezét rátette majd pár másodperc múlva a sebesülés nyomtalanul elmúlt. Ezután megfogta a kezem és visszavitt oda, ahol az előbb volt, miközben sétáltunk megkérdezte, van-e más rokonom, a közelben. Csak némán ráztam a fejem. Látva ezt lenézett a földre és bizalomtól sugárzó arca egy percre szomorúságot, és együttérzés keverékét tükrözte. Majd erőt vett magán és egy mosollyal tette fel a kérdést. „Velem tartasz Konohába?” Meglepődötten bólintottam egyet, majd leültem és néztem, ahogy a sérültek sebei egymás után forrnak be érintése után. Megdöbbentő és egyben csodálatos látvány volt. Ő is megsebesült a bal vállán, de nem törődött vele, csak a falusiakkal foglalkozott. Néhány perc múlva egy kis fekete és fehér bundájú kutya futott oda hozzá. Figyelmesen hallgatta a kutya ugatását, majd felállt és elindult, utána indultam, de intett, hogy maradjak. Ezért visszaültem és vártam negyed óra múlva érkezett vissza, néhány újabb sebbel és sérülttel. Látszott rajta, hogy már nagyon fáradt, de ezzel mit sem törődve folytatta munkáját. Pár óra múlva a falusiak már a helyreállításokon munkálkodtak, miközben a ninják és én elindultunk. Az út hosszú volt, és közben sokat kérdeztem, megtudtam, hogy ő egy medikus ninja és a neve Hakusho Hurima. Sok buta kérdést tettem fel, ő pedig türelmesen, sorban adta a válaszokat. Még aznap este visszaértünk a faluba. A fiú bevitt egy nagy épületbe, egy ajtó előtt megállt bekopogott, majd belépett. Egy nő volt odabent Hakusho fél térdre ereszkedett, majd elmondta a küldetés végkimenetelét. Végül néhány szót váltott a Hokagéval rólam is. Miután mindent megbeszéltek, a fiú elhagyta a termet és elindultunk pár perc séta múlva egy nagy házhoz értünk. A fiú kinyitotta a kaput, majd behívott. Bent egy nő várt meglepetten vette észre, hogy fia nem egyedül tért haza. Átmentek a konyhába és pár perc múlva a nő visszatért megmutatta a fürdőszobát és mondta, hogy fürödjek le, ruhám szakadt volt és vöröslött a rászáradt vértől. Mikor végeztem új ruhát adott és elküldött aludni a vendégszobába. Az ágy puha volt, én fáradt, így néhány perc múlva már el is nyomott az álom. Másnap kora reggel felébredtem, nem sokkal később Hakusho is bejött a szobába és megkért, hogy kövessem. Kimentünk a házból és néhány perc múlva egy épülethez értünk bementünk, még egy kis séta után egy terembe léptünk, egy csomó korombeli fiú, és lány ült ott, egy chuunin épp kezdett volna beszélni. De mikor meglátott minket nem várt vendégeket odajött hozzánk. Hakusho elküldött, hogy keressek egy helyet és üljek le. A két chuunin halkan beszélgetni kezdett. Végül az oktató azzal kezdte az órát, hogy egy új diákot mutatott be, engem. Nem értettem mi folyik itt, de pár perc múlva kezdtem belerázódni a dolgokba, a férfi a chakráról beszélt és annak irányításának módjáról, a kézjelekről és hasonló dolgokról, csendesen figyeltem. Hakusho az órák végeztével már a kapuban várj, hazafelé elmondta, hogy mostantól az akadémia diákja vagyok és hogy mostantól az az egyetlen feladatom, hogy keményen edzem magam. Mikor hazaértem nem várt meglepetésben volt részem, kutya várt rám fogadóbizottságként. A kiskutya még névvel sem rendelkezett így pár percnyi gondolkodás után a Katami nevet adtam neki, ami ajándékot jelent. Hakusho bevezetett klánja rejtelmeibe és tanítani kezdett. Mikor megkérdeztem, miért csinálja csak annyit mondott, mert sokban hasonlítunk. Mikor elmondta az állatok szerepét a klánjában, kezdtem megérteni, a klánban két tagnak ritka, hogy ugyanaz a fajú társa van. Beszélt a ninja életről, aminek majd a genin vizsga végeztével én is részévé válok. Elmondta, hogy majd egy kicsit többet kell itthon tanulnom, mert a korosztályomhoz kerülvén másfél évet úgymond „megúsztam” az akadémiából, amit itthon kell bepótolnom vele. Telt az idő és egyre jobban beleszoktam az új életembe. Hosszan és kimerítően edzettem és sokat tanultam, hogy ne hozzak szégyent tanítómra, aki meglátta bennem a tudásszomjat és a lehetőséget. Más egy ideje tanultam az akadémián, amikor rátértünk a chakra változataira, az elemi chakrákra, erről csak futólag beszélt az oktató, azzal az indokkal, hogy egy jó ideig még nem lesz érdekes számunkra. Hazaérkezvén Hakusho még küldetésen volt így kimentem és egyedül edzettem Katamival. Estefelé mikor megérkezett rögtön letámadtam, hogy meséljen az elemi chakrákról, ez nagyon érdekelt, nem tudom miért, de olyannyira megfogott, hogy valaki képes irányítása alá vonni az elemeket. Hosszan mesélt, majd rátért az ő elemeire, és hogy mennyire hasonlítok rá. Arra következtetett, hogy az én elemeim is ugyanazok lehetnek, mint az övéi. Mivel még túl fiatal voltam ezzel nem foglalkoztunk tovább, de az alap jutsukat hátrányommal ellenére előbb sikerült elsajátítanom, mint társaimnak. Hosszú tanulással eltöltött hónapok után elérkezett a genin vizsga. Előző este nagyon ideges voltam, így Hakusho elkísért. A feladat néhány egyszerű technika bemutatása volt. A Bunshin no Jutsu segítségével létre kellett hozni négy klónt, majd egy shurikent kellett egy tekercsbe helyezni. A hosszú tanulással eltöltött délutánok meghozták eredményüket. A vizsgán sikeresen átmentem és fejpánttal hagytam el a termet. Innentől megkezdődik a genin élet. Remélem megtudok felelni a mesterem elvárásainak és belőlem is igazi shinobi válhat.
Szeretném, ha ennek a karakteremnek ugyanaz lehetne a két eleme, mint a másik karakteremnek, azaz Raiton és Katon. Előre is köszönöm.
Nem: Férfi
Kaszt: Ninja
Rang: Genin
Kor: 13
Születési dátum: Július 6.
Vércsoport: AB
Rejtett falu: Kohohagakure
Kinézet: 168 cm magas, 54 kilogrammos barna hajú és szemű fiatal genin. Erős testalkatú. Általában fehér, csíkos, magas nyakú pólót, barna kabátok és kék nadrágot visel.
Természet: Személyisége sokban hasonlít példaképéhez. Sikerült kihevernie a mészárlás emlékeit, így azok már nagyrészt feledésbe merültek. Nem kellett átélnie a magányt, így ez nem tett rá mély benyomást. Már az új családjának szenteli magát.
Előtörténet:
A Tűz országának peremvidékén születtem. Egyszerű kereskedő szülők elsőszülött fiaként. Az idő múlásával egyre sanyarúbb életünk volt. A környéken folyamatos volt a fosztogatás és az ellenséges ninják támadása. Ilyenkor általában a bevett parancs lépett érvénybe, mindenki bújjon oda, ahova tud. Rendszerint sikerült mindenkinek elhagynia a falut és a közeli kis erdőben, vagy egy föld alá ásott menedékbe rejtőznie. Ha valaki lassú vagy nem tudott időben elrejtőzni, azt vagy elvitték, vagy helyben megölték. Ez volt az életem, a folyamatos rejtőzés. Kisgyermekkorom nagy részét efféle menedékekben töltöttem. Míg egy nap egy nagyobb létszámú ellenséges shinobi csapat vágott át a falvunkon. Ezek az eddigieknél jóval gyorsabbak és erősebbek voltak, senki sem tudott elrejtőzni, felkészülni sem volt időnk. Egyszer csak ott voltak és gyilkolni kezdtek, mindenki futott amerre látott, de nem volt esélyünk. Lassan fél órája tomboltak, a falu lakosainak felével végeztek, amikor ismerős szimbólumú fejpántot viselő ninják érkeztek, csupán néhányan voltak, az ellenséges shinobik többszörös túlerővel rögtön rájuk támadtak. Bár hátrányban voltak, bátran harcoltak és nem adták fel. Sikerült visszaszorítaniuk a támadókat. A csata hevében elszakadtam a családomtól és az utcán egy fonott kosár mögött rejtőzve vártam a végét. A harc órákon át tombolt, a Konohából érkezett shinobik kis csapatában szervezettség uralkodott, ha valaki komolyan megsérült egy társa rögtön hátravitte. Majd a helyére állt. A támadók nem voltak ilyen szervezettek, habár számbeli fölényük megkérdőjelezhetetlen volt, folyamatosan vesztettek embereket. Néztem a harcot, a vér nem rémített meg, már nem, fiatalságom ellenére sok szörnyű dolgot kellett átélnem. A harc csitulni kezdett az ellenséges ninják soraiból hangos kiáltások hallatszottak „Mindenki vissza!”, „Visszavonulás!”. Ezek hirdették a győzelmet. A menekülő ninjákat néhány Konohai tovább üldözte, míg a többiek a falusiakat szedték össze. Majd mikor a falusiak egy helyre gyűltek, és ki-ki megtalálta a szeretteit én is keresni kezdtem a szüleim. De nem láttam őket sehol. Néhány perc után végigmentem az utcán. Láttam néhány komor arcú shinobit, ahogy a hullákat hordják rendezett sorba egymás mellé. Mellettük nem sokkal egy fiatal fiú a sérülteket kezelte valamilyen furcsa technikával. A keze furcsán világít, és úgy tűnik keze nyomán meggyógyulnak a sérülések. Néztem a sérültek csoportját, de ott sem láttam őket. Néztem a már idehordott halottakat, de ott sem láttam az ismerős arcokat. Sétáltam tovább az utcán, majd megálltam. Csak bambán néztem magam elé és vártam valamit, magam sem tudom mit. A látvány egyértelmű volt, térdre rogytam és szemeimből könny kezdett csorogni. A szüleim ott hevertek a földön egymás mellett egy nagy vörös vértócsa közepén. Csak sírtam és néztem a szüleim élettelen testét. Aztán egy ninja lépett mögém, megsimította hajam, majd halkan nyugodt hangon megkérdezte, hogy megtaláltam-e már a rokonaim. Beszélni próbáltam, de nem jöttek ki szavak a torkomon, csak karom emeltem fel erőtlenül és szüleimre mutattam. Hátranéztem, az a fiú volt az, aki az imént a sérülteket gyógyította. Ránézett a karomra, egy csúnya vágás éktelenkedett rajta, kezét rátette majd pár másodperc múlva a sebesülés nyomtalanul elmúlt. Ezután megfogta a kezem és visszavitt oda, ahol az előbb volt, miközben sétáltunk megkérdezte, van-e más rokonom, a közelben. Csak némán ráztam a fejem. Látva ezt lenézett a földre és bizalomtól sugárzó arca egy percre szomorúságot, és együttérzés keverékét tükrözte. Majd erőt vett magán és egy mosollyal tette fel a kérdést. „Velem tartasz Konohába?” Meglepődötten bólintottam egyet, majd leültem és néztem, ahogy a sérültek sebei egymás után forrnak be érintése után. Megdöbbentő és egyben csodálatos látvány volt. Ő is megsebesült a bal vállán, de nem törődött vele, csak a falusiakkal foglalkozott. Néhány perc múlva egy kis fekete és fehér bundájú kutya futott oda hozzá. Figyelmesen hallgatta a kutya ugatását, majd felállt és elindult, utána indultam, de intett, hogy maradjak. Ezért visszaültem és vártam negyed óra múlva érkezett vissza, néhány újabb sebbel és sérülttel. Látszott rajta, hogy már nagyon fáradt, de ezzel mit sem törődve folytatta munkáját. Pár óra múlva a falusiak már a helyreállításokon munkálkodtak, miközben a ninják és én elindultunk. Az út hosszú volt, és közben sokat kérdeztem, megtudtam, hogy ő egy medikus ninja és a neve Hakusho Hurima. Sok buta kérdést tettem fel, ő pedig türelmesen, sorban adta a válaszokat. Még aznap este visszaértünk a faluba. A fiú bevitt egy nagy épületbe, egy ajtó előtt megállt bekopogott, majd belépett. Egy nő volt odabent Hakusho fél térdre ereszkedett, majd elmondta a küldetés végkimenetelét. Végül néhány szót váltott a Hokagéval rólam is. Miután mindent megbeszéltek, a fiú elhagyta a termet és elindultunk pár perc séta múlva egy nagy házhoz értünk. A fiú kinyitotta a kaput, majd behívott. Bent egy nő várt meglepetten vette észre, hogy fia nem egyedül tért haza. Átmentek a konyhába és pár perc múlva a nő visszatért megmutatta a fürdőszobát és mondta, hogy fürödjek le, ruhám szakadt volt és vöröslött a rászáradt vértől. Mikor végeztem új ruhát adott és elküldött aludni a vendégszobába. Az ágy puha volt, én fáradt, így néhány perc múlva már el is nyomott az álom. Másnap kora reggel felébredtem, nem sokkal később Hakusho is bejött a szobába és megkért, hogy kövessem. Kimentünk a házból és néhány perc múlva egy épülethez értünk bementünk, még egy kis séta után egy terembe léptünk, egy csomó korombeli fiú, és lány ült ott, egy chuunin épp kezdett volna beszélni. De mikor meglátott minket nem várt vendégeket odajött hozzánk. Hakusho elküldött, hogy keressek egy helyet és üljek le. A két chuunin halkan beszélgetni kezdett. Végül az oktató azzal kezdte az órát, hogy egy új diákot mutatott be, engem. Nem értettem mi folyik itt, de pár perc múlva kezdtem belerázódni a dolgokba, a férfi a chakráról beszélt és annak irányításának módjáról, a kézjelekről és hasonló dolgokról, csendesen figyeltem. Hakusho az órák végeztével már a kapuban várj, hazafelé elmondta, hogy mostantól az akadémia diákja vagyok és hogy mostantól az az egyetlen feladatom, hogy keményen edzem magam. Mikor hazaértem nem várt meglepetésben volt részem, kutya várt rám fogadóbizottságként. A kiskutya még névvel sem rendelkezett így pár percnyi gondolkodás után a Katami nevet adtam neki, ami ajándékot jelent. Hakusho bevezetett klánja rejtelmeibe és tanítani kezdett. Mikor megkérdeztem, miért csinálja csak annyit mondott, mert sokban hasonlítunk. Mikor elmondta az állatok szerepét a klánjában, kezdtem megérteni, a klánban két tagnak ritka, hogy ugyanaz a fajú társa van. Beszélt a ninja életről, aminek majd a genin vizsga végeztével én is részévé válok. Elmondta, hogy majd egy kicsit többet kell itthon tanulnom, mert a korosztályomhoz kerülvén másfél évet úgymond „megúsztam” az akadémiából, amit itthon kell bepótolnom vele. Telt az idő és egyre jobban beleszoktam az új életembe. Hosszan és kimerítően edzettem és sokat tanultam, hogy ne hozzak szégyent tanítómra, aki meglátta bennem a tudásszomjat és a lehetőséget. Más egy ideje tanultam az akadémián, amikor rátértünk a chakra változataira, az elemi chakrákra, erről csak futólag beszélt az oktató, azzal az indokkal, hogy egy jó ideig még nem lesz érdekes számunkra. Hazaérkezvén Hakusho még küldetésen volt így kimentem és egyedül edzettem Katamival. Estefelé mikor megérkezett rögtön letámadtam, hogy meséljen az elemi chakrákról, ez nagyon érdekelt, nem tudom miért, de olyannyira megfogott, hogy valaki képes irányítása alá vonni az elemeket. Hosszan mesélt, majd rátért az ő elemeire, és hogy mennyire hasonlítok rá. Arra következtetett, hogy az én elemeim is ugyanazok lehetnek, mint az övéi. Mivel még túl fiatal voltam ezzel nem foglalkoztunk tovább, de az alap jutsukat hátrányommal ellenére előbb sikerült elsajátítanom, mint társaimnak. Hosszú tanulással eltöltött hónapok után elérkezett a genin vizsga. Előző este nagyon ideges voltam, így Hakusho elkísért. A feladat néhány egyszerű technika bemutatása volt. A Bunshin no Jutsu segítségével létre kellett hozni négy klónt, majd egy shurikent kellett egy tekercsbe helyezni. A hosszú tanulással eltöltött délutánok meghozták eredményüket. A vizsgán sikeresen átmentem és fejpánttal hagytam el a termet. Innentől megkezdődik a genin élet. Remélem megtudok felelni a mesterem elvárásainak és belőlem is igazi shinobi válhat.
Szeretném, ha ennek a karakteremnek ugyanaz lehetne a két eleme, mint a másik karakteremnek, azaz Raiton és Katon. Előre is köszönöm.
A hozzászólást Hakusho Yoshiteru összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jún. 26 2012, 19:09-kor.
Hakusho Yoshiteru- Játékos
- Tartózkodási hely : Konohagakure
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120
Re: Hakusho Yoshiteru
Shikaku Szer. Május 05 2010, 15:33
Ha ragaszkodsz hozzá, akkor megnézzük a játékodat 
Chakraszint: 100
Szint: D
Rang: genin (D)
Pénz: 800 ryu
Chakraszint: 100
Szint: D
Rang: genin (D)
Pénz: 800 ryu
Shikaku- Játékos
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges-
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.