Kurogane Kobushi

Név: Kurogane Kobushi
Nem: férfi
Kaszt: Civil
Rang: Yakuza tag
Kor: 21
Vércsoport: AB

Kinézet:

Kobushinak félhosszú, vörös haja és zöld szeme van. Kivétel nélkül mindig bő ruhákat hord, hogy ne akadályozzák a harcban és, hogy ujjába fegyvert tudjon elrejteni. Ennek részletes kifejtése adatlapon. Lábán kényelmes bőrcipőt visel, ékszerként egy pecsétgyűrűt hord a jobb kezén.

Jellem:

Kobushi olyan ember, akinek a feladat, a munka az első. Csak a szervezete tagjait és az ellenségeit veszi komolyan, mindenki máson átnéz, átgázol. Ha harcra kerül a sor, könyörtelen, ez főleg akkor látványos, ha ellenfele egy ninja. Gyűlöli a ninja-kat, mivel nem ismert meg még egyetlen egyet sem, egy kalap alá veszi mindet. Ez később még változhat.

Előtörténet:

Kobushi egy Vízesés Országabeli városban látta meg a napvilágot a Yakuza irányítása alatt lévő Takigakure-i klánban. Apja a klán shateigashira-ja (másodparancsnok) volt, így a fiúnak már a kezdetektől megkülönböztetett nevelésben volt része. Apja igencsak szigorú elvek szerint nevelte, egészen 6 éves koráig úgy, mintha egy átlagosan szigorú apa és gyerek lennének. Az említett kortól változott meg minden. Kobushi elkezdett harcművészetet tanulni, vívóleckéket vett, egyszóval apja tökéletes harcost akart belőle nevelni. Nem akarta beadni ninja-nak, a családban elvből nem lett senkiből sem ninja, gyengeségnek tartották, hogy csak különféle képességekkel tudnak felülkerekedni az ellenfelükön, nem pedig saját erejükből. Így hát Kobushi sem tanulta meg a chakra használatát, csakis a taijutsu-t és a kardvívást tanították neki. A tökéletes harcosnak azonban nem csak a fizikai erejét kell fejlesztenie, hanem a szellemit is. Ki kell irtani magából a gyenge pontokat, keménnyé kellett válnia, hogy dacolhasson a világgal. Apja szándékai már a névadásból is látszódtak: Kobushi (ököl) Egészen 12 éves koráig a harcművészetek világában élt, szelleme kiegyensúlyozottá vállt, megtanulta elviselni a fájdalmat, kardforgató-tudománya is egyre jobban fejlődött. 12 éves korában azonban változást állt be eddigi viszonylag egyhangú életébe, apja felfedte előtte, hogy milyen szervezet tagjai és, hogy neki milyen pozíciója van a szervezeten belül és innentől már ő is ott volt az apja mellett különféle kisebb jelentőségű megbeszéléseken. Megismerkedett a szervezettből sok emberrel, megismerte a hiearchiát, egyszóval kezdett a szervezet tagjává válni. Apja nem titkolt szándéka volt, hogy ő legyen majd az utódja a másodparancsnoki poszton, így hát próbálta Kobushi-t belevonni a dolgokba, ott lehetett pár tanácskozáson, figyelhette ahogy az apja az embereivel bánt, de ezt az ifjú nem igazán értékelte. Fiatal fejjel igencsak nagy ellenérzése volt az apja posztjával kapcsolatban és - bár ezt neki nem merte volna bevallani - ő nem akart más embereknek parancsolni, megelégedett volna egyszerű harcosi pozícióval is. 14-15 éves fejjel már megértette, hogy az apja nagyon elfoglalt ember. Bár nagy a hatalma, mégis vannak feljebbvalói, akiknek felelősséggel tartozik. Kobushi a lázadó korszakát élte, kamasz volt, így szabadságot akart. Úgy vélte egy egyszerű szervezeti tagnak sokkal nagyobb szabadsága van.
Ahogy egyre idősebb lett úgy egyre inkább részt vehetett egy-két kisebb feladatban, amit apja emberei végeztek. Néha védelmi pénzt szedtek be, máskor megfenyegettek 1-1 családot, de volt, hogy futárfeladatokat végzett. Élvezte ezt az életet. Megvoltak a szervezeten belüli barátai, a legtöbb ember aki nem volt tagja a szervezetnek pedig tartott tőle. Úgy érezte, hogy lett valaki és nem az aljanép közé tartozik. Jellemző kamaszkori gondolkodás volt, meg akarta keresni az önigazolását az életben.
17 éves volt, amikor egy harcművészeti verseny került megrendezésre a szervezeten belül. Apja Kobushi-t is benevezte, hiszen annyi ideje tanulta már hogyan kell puszta kézzel harcolni, le akarta tesztelni őt, tudja-e használni éles helyzetben is? Ő megpróbált megfelelni apja elvárásainak és ennek megfelelően meg is nyerte a korosztálya versenyét. Ezzel nemcsak apja elismerését vívta ki, hanem szervezeten belül is megismerték páran, hiszen a nézősereg igen népes volt minden egyes küzdelemnél.
Végül elérkezett a szervezetbeli ifjak számára oly fontos kor, 18 éves lett. Egy kisebb ünnepséget szerveztek a számára, amin a wakagashira is megjelent, hiszen a helyettese fiáról volt szó. Kobushi megkapta a Shatei (kis testvér) rangot, és ezzel teljes jogú tagjává vállt a szervezetnek. Ezek után a wakagashira-val szertartásosan ittak egy sake-s pohárból, ezzel kifejezte a neki való hűségét, majd a nő átadta neki a katana-ját. Ez egy fontos ereklye volt a Yakuza-knál, minden tagnak volt egy ilyen fegyvere és az elvesztése súlyos büntetést vont maga után. Kobushi boldogan vigyorgott, mikor átvette a katana-t, de arcáról nyomban lefagyott a mosoly, ahogy apjára pillantott. Igen, önuralom és fegyelem mindenek felett!
A beavató szertartás után már aktívan részt vehetett a szervezet ügyleteiben, beosztották az egyik "büntető alakulatba", az volt a dolguk, hogy megfélemlítsék az uralmuk alá tartozó területet. Ez a munka lassanként kiölte belőle a szánalmat az emberek iránt, kőmerev arccal képes lett végrehajtani a feladatát, akkor is ha az egy-egy ember félholtra verése volt. Az "osztaga" a bandaharcokban is aktívan kivette a részét. Ha egy-egy újabb banda tűnt fel a környéken az ő feladatuk volt, hogy leszámoljanak velük. Itt sokszor nem álltak meg a félholtra verésnél, sokszor öltek is. Kobushi itt tanulta meg, hogy az emberi élet nem sokat számít, ha az illető gyenge és örült neki, hogy ő viszont erős.
20 éves volt, mikor először felajánlottak neki valamilyen magasabb pozíciót, pár ember került volna az irányítása alá. A banda amiben volt, a verőlegények, tisztelték az erejét, tudták, hogy régebben korcsoportja legjobbja volt, ráadásul látták, hogy milyen hatékonyan végzi a feladatát, ezért javasolták az "előléptetését" De Kobushi ezt elutasította, nem akart ő vezető lenni, meg akart maradni egyszerű harcosnak. És így is élte az életét...
A változás kívülről érkezett el hozzá egy csapat ninja képében. Apja éppen egy kényesebb tárgyalást folytatott az egyik szomszédos ország bűnszövetkezetének a vezetőjével és Kobushi csapata őrizte az épületet. Minden csendes és nyugodt volt, mikor hirtelen shurikenek tűntek elő a semmiből és egyből leszedték a férfi két társát. Kobushi gyorsan reagált, előkapta a kardját és védekező pozícióba helyezkedett, így történhetett, hogy a neki szánt fegyvereket sikeresen kivédte katana-jával. Ekkor látta meg a támadóit, két férfi volt fejpánttal a fejükön, amin Iwagakure szimbóluma volt. Lassított felvételként élte meg a következő perceket. Az egyik shinobi egy villanással előtte termett és belenézett a szemébe, aminek köszönhetően a férfi teste teljesen lebénult, mozdulni sem tudott. Ekkor egy kis fuvallatot érzett, és felnézve egy egész osztagot látott maga előtt, mind a Föld rejtett falvának szimbólumát viselték. Nem foglalkoztak vele, hanem egy jelre berontottak az épületbe. Kobushi bentről kisvártatva kiáltozásokat hallott kiszűrődne, majd egy idő után minden lecsendesült. A férfi összeszorított figyelte, ahogy a shinobik sorban kiosonnak az ajtón, majd rá ügyet sem vetve távoznak. Talán azért kímélték meg, mert túl fiatalnak találták. Tény és való, hogy osztagában ő volt a legfiatalabb, majd 5 év lemaradással az utána levétől. A fiú órákon keresztül feküdt ott egyedül, megbénítva, de nem kiáltott segítségért, a büszkesége megakadályozta benne. Hiszen még sosem bukott el... Úgy találtak rá már késő éjszaka, félig halálra fagyva. Gyorsan betakarták, hazavitték, majd egy napos lábadozás után a wakagashira kikérdezte őt a történtekről. Megtudta, hogy ő volt az egyedüli túlélő, a ninja-k mindenkit megöltek, közöttük az apját is. Kobushi előtt egy pillanatra elsötétült a világ, nehezen tudta csak visszafogni kitörni vágyó dühét és fájdalmát. Szép lassan azonban sikerült megnyugodnia, csak szemei mélyén maradt valami tompa izzás. Összeszorított szájjal tájékoztatta a wakagashira-t a történtekről, ahogy társai megölték, őt pedig lebénították, majd arról is, hogy iwagakure-it ninja-k voltak a tettesek. Miután elbocsájtották a kihallgatásról még fél füllel meghallotta, ahogy arról kezdtek beszélni a fejesek, hogy valószínűleg meg akarták előzni, hogy a föld országbeli szervezetekkel szorosabbra fűzzék a szálakat és ezért csaptak le rájuk. Kobushinak erre ismételten elborult a tekintete. Most, hogy tudta apja nem csak véletlen áldozat volt, hanem kifejezetten ő volt a ninja-k célpontja, még dühösebb lett. Eddig sem kedvelte túlzottan a shinobikat, már csak a családja elvei miatt sem, de most egyenesen meggyűlölte őket. De önmagára is mérges volt, hiszen nem volt elég ereje ahhoz, hogy elvégezze a kötelességét. Szentül megfogadta, hogy fel fog készülni és ha legközelebb ninja-kkal kerül szembe, már ő fog győzni. Az iwagakure-i shinobikat pedig elraktározta elméje mélyén. Tudta, hogy most nem tudna rajtuk bosszú állni, ő egyedül nem. De fel fog jutni, magasra, és ha ott lesz, meglesz a hatalma hozzá, hogy lesújtson rájuk. Innentől fogva csak az éltette, hogy különféle technikákat találjon ki ninja-k ellen és, hogy minél feljebb lépjen a ranglétrán.

Valóban: 50-nel kezdhet, mint szamuráj (tanonc) és speciális taníttatási lehetőség áll előtte, akár Vas Országi, akár Takumi no Sato beli, akár magányos mesteri jelleggel, de ez nem kötelező, ha nem akar. Egyébként civilként ha erősen tanul megkaphat bizonyos képességeket kijátszás után.