Seimitsu Kazuya

Seimitsu Kazuya naplója

A kunoichi visszatér

,,Miután kijöttünk a csatornából, találkoztunk Somoko sensei-el és Kazukival. Átadtuk a sensei-nek a macskát. Ekkor viszont a semmiből megjelent egy ninja-hírvivő, aki üzenetet hozott a sensei-nek. Miután Somoko elolvasta a levelet, közölte velünk, hogy mi áll benne: a jelek szerint Fujishima sensei végre előkerült, és ezért át akarta venni Hikari és az én képzésemet. Mit ne mondjak, a nő arcára volt írva, mit gondol erről az egészről. Miután a hírnök távozott, Somoko hazaküldte Sangot és Kazukit. Ezt követően Hikarihoz és hozzám fordult. Nos, Somoko véleménye cseppet sem változott meg Hanáról. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy megkért minket rá: amennyiben Fujishima készülne valamire, úgy azonnali hatállyal jelezzük neki. Mind Hikari, mind én rábólintottunk erre, bár a magam részéről reménykedtem, hogy csak az egészséges elővigyázatosság mondatta ezt Somokoval."

,,A sensei hamarosan elbocsátott minket. Mielőtt elindultam volna haza, azt tanácsoltam Hikarinak, hogy pihenje ki magát, mert ha a következő napon Hanával lesz az edzésünk, akkor biztosan kemény időszak elé nézünk. Hazaérve újfent az ablakon keresztül mentem be a fürdőszobába, hogy eltávolítsam magamról a bűzt. Kellett áznom vagy egy negyed órát a zuhany alatt, míg ez összejött. Ezt követően ,,kisebb" élménybeszámolót tartottam anyámnak az aznap történtekről, majd a korai vacsora után mentem is aludni. Minden lehetséges energiát vissza akartam nyerni, hogy meg tudjam állni a helyemet holnap."

,,Másnap reggel már a megbeszélt időben ott voltam a kiképzőterepen, Hikari társaságában. Mihelyst beléptünk a területre, azonnal meg is jelent a sensei. Nem sokat változott az elmúlt hónapokban, míg nem láttam. Bár mint ha a tekintete még zordabb lett volna, mint amilyen volt a múltkor. Hát igen, ez elég volt ahhoz, hogy rövid úton felálljon a szőr a hátamon. Azonnal a közepébe is vágtunk az edzésnek, amikor is Hana a jól bevált módszerhez nyúlt: újfent ki kellett húznunk a katanát a földből. Na, gondoltam magamban, ez a nap már rosszul kezdődik. Miután elmagyaráztam Hikarinak, hogy miből is fog állni a feladat, neki is kezdtünk."

,,Hikari reagált a leggyorsabban, amikor a Kirigakure no Jutsut használva elrejtett minket. Hogy viszonylag biztonságban lehessünk, kissé odébb lopakodtunk a sensei-től, majd a földre írva kommunikáltunk, hogy hang alapján ne lehessen minket bemérni. Kidolgoztunk egy tervet, aminek kivitelezése során elég közel kerülhetünk a kardhoz. Egyszerű elgondolás volt, de eléggé sérülékeny: felveszem Hikari alakját, ő csinál egy klónt, akivel odamegyek a sensei-hez, azután a többi adja magát. Ez volt a terv, melynek kivitelezéséhez hozzá is láttunk. A köd takarásából hamarosan megjelentünk a klónnal, miközben Hikari beszüntette a Kirigakure no Jutsu-t. Mondjuk nem úgy tűnt, mint ha megleptük volna a sensei-t, aki szinte azonnal támadt is. Mögém ugrott, hogy onnan belém csapjon. Ezzel viszont szabaddá hagyta az utat a kard felé, amit ki is akartam használni. Sajnos nem voltam elég gyors, az utolsó pillanatban Hana eltávolított a kard mellől, szóval üres kézzel értem földet."

,,Amikor feloldottam magamról az alakváltó jutsu-t, a sensei-nek sikerült egy kicsit felidegesítenie a következő ,,szentbeszédével". Ugyanis kétségbe vonta azt, hogy csak az egyikünk áll vele szemben, míg a másik, szerinte, ,,lazsál". Az igazság az volt, hogy Hikari nem hiába maradt hátul, ő játszotta a támogató szerepet, míg én beálltam az első sorba. Ez volt az, amit nem tudtam szó nélkül hagyni, és valószínűleg a kelleténél vitriolosabb hangnemben reagáltam. Meg kell hagyni, nem igen volt ez rám jellemző a múltban, de igazából nem is bántam meg a dolgot. Ritkán szoktam beszélni, és azt vallottam, hogy ami a szívemen, az a számon."

,,Hogy újra eltűnhessünk a sensei szemei elől, ezúttal én kezdtem el használni a Kirigakure no Jutsu-t. Viszont a tervem nem jött be, mert amint Hikari odajött hozzám, megjelent a sensei és egy gyengének egyáltalán nem nevezhető ütést helyezett el a gyomorszájamon, amitől aztán harcképtelenné váltam és földre kerültem. Mivel a fejem zúgott, így nem sokat fogtam föl a világból. Azt leszámítva, hogy valaki mellettem újfent a földre került. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ki az, és miután nagyjából rendbe is szedtem magamat, láttam, hogy a sejtésem igaz volt: Hikari is megkapta a magáét. Ezzel pedig vége volt az edzésnek. Hana ezt követően értékelte a teljesítményünket. Elmondta, hogy bár eléggé elrontottuk a dolgokat - főleg én - azért meg van velünk elégedve, mivel beváltottuk a hozzánk fűzött reményeket. Megkérdezte tőlünk továbbá, hogy gyűlöljük-e. Mindkettőnk válasza nem volt, de hozzá kell tenni, hogy én a magam részéről egyáltalán nem tiszteltem őt."

,,Pihenésként meghívott minket ebédre a Fáradt Ninja étterembe. Volt egy kis Deja vu érzésem, mivel ez volt az a hely, ahol annak idején először láttam Hanát, még ha akkor nem is tudtam, hogy ki az. Miután odaérve leadtuk a rendelésünket, beszélgetésbe elegyedtünk. Igaz, ezt nekem sikerült ,,megölnöm", amikor egy idő után már sokalltam Hikari kérdéseit, szóval visszakérdeztem, de a jelek szerint eléggé rossz ponton érte ez. Szóval innentől csak a sensei beszélt, ahogy feltárta előttünk, hogy mivel fog telni az elkövetkezendő két hónapunk: a Szent Vizek temploma nevű helyen fogunk edzeni, méghozzá intenzíven, hogy a lehető legerősebbé válhassunk ennyi idő alatt. Hogy ezen a napon mi történt még, azt majd később fogom leírni…"

Két hónapos bővítés

A Szent Vizek temploma

,,Az indulás napján korán keltem. Anyámmal az előző nap során már mindent összepakoltunk, amire szükségem lehet az elkövetkezendő két hónapban. A megbeszélt találkozó időpontja előtt egy órával mentem el otthonról. Utam a temetőbe vezetett, ahol megkerestem az AÉV hősök emlékművét. Tekintettel arra, hogy apám testét valószínűleg megsemmisítették, csak ez a márványból készült kő tanúskodik arról, hogy valaha Kiri shinobija volt. Eltöltöttem itt vagy egy fél órát, mire elindultam a találkozási pontra. Pont időre érkeztem meg, Hikari és Hana már vártak rám. Amint csatlakoztam hozzájuk, már indultunk is."

,,Néhány napos volt csak az út, mely során kissé jobban összeszokott a három fős csapatunk. Most már kissé enyhítettem a befelé zárkózó magatartásomon, és kicsit közelebb engedtem magamhoz a két csapattársamat. Annyira azért közel nem, de annyira éppen, hogy a továbbiakban a visszahúzódó magatartásom ne legyen akadályozó tényező az elkövetkezendő időkben. Az út végén megérkeztünk a templomba, ahol találkoztunk az öreg Shoami Fujishimával. A nap további részét pihenéssel telt, amit a templom egyik erre alkalmas térségében töltöttünk."

,,A következő napon kezdődött a kőkemény kiképzés. Két héten keresztül másból sem állt a program, mint hogy Hikarival együttes erővel Hana ellen küzdöttünk. Bármit felvonultathattunk ellene, ami a fegyvertárunkban volt. Igaz, ezek végül mindig úgy végződtek, hogy éjszaka aludni alig bírtam a sok sajgó testrészem miatt. A napok az edzést leszámítva másból sem teltek, leszámítva az étkezést, amire nagy szükségünk is volt, mivel rengeteg energiát használtunk el a sensei-el folytatott hadakozásaink során. A sajgó testrészek mellett a kimerültség volt még az, ami eléggé leblokkolt engem a napok végére. Este már mást sem akartam, mint pihenni."

,,Viszont mind ez nem maradt eredmény nélkül. Ahogy teltek a napok, éreztem, hogy egyre jobban bírom a terhelést. Ez nagy szó, mivel sosem az erőnlét volt az erősségem. De ez most megváltozott. A második hét végére már feleannyira sem voltam fáradt, mint az első napon. A kitartásom fejlesztésére pedig égetően szükségem volt, ha helyt akarok majd állni a későbbiekben. Az edzéseknek lett még egy velejárója. Tekintettel arra, hogy a nagyobb fizikai erőnek hiányában vagyok, kénytelen voltam főleg a fegyverhasználatomra hagyatkozni akkor, ha közelharcra került sor a sensei-el. Ekkor megmutattam Hanának, hogy mit is értettem szokatlanul nagy ügyesség alatt. A két tőrös harcmodort használva próbáltam felvenni a harcot az ellenfelünkkel, kiegészítve azt a különböző mozgásokkal, kitérésekkel, fogásváltoztatásokkal. Nem nyűgöztem le vele, de azt elismerte, hogy ezt azért nem nézte volna ki belőlem."

,,A második hetet követően bekövetkezett egy kis változás. Továbbra is tartottunk edzéseket úgy, hogy ketten harcoltunk Hana ellen. Ám történt egy kis módosítás. Két részre váltunk: Hana Hikarit, míg engem az öreg Shoami edzett külön. Az első napon csak megbeszéltem vele, hogy szerinte mire érdemes a számomra ráerősíteni, hogyan fogjuk ezt csinálni, meg hasonlók. Csak ez után kezdődött a továbbképzés a részéről. Mint azt megállapítottam, az öreg egy kissé engedékenyebb személyiség, ugyanis nem diktált annyira gyilkos tempót, mint fiatalabb családtagja. Ha úgy látta, hogy nagyon kész vagyok, akkor kilátásba helyezett egy kisebb pihenést. Más kérdés volt, hogy ezt az esetek többségében visszautasítottam, mondván: ez is az edzés része. Persze ezeknek gyakran ájulás lett a vége."

,,Három fő iránya volt a Shoamival való gyakorlatozásomnak. Egyrészt fontosnak tartotta, hogy továbbra is fejlesszük az állóképességemet. Úgy mondta, hogy ha már egyszer nincs tehetségem a taijutsuhoz, akkor ezt javítsuk, hogy ne dőljek ki viszonylag hamar. Hogy miből álltak az ilyen állóképesség fejlesztések? Mindenből, amit el lehet képzelni. Körbefuttatta velem a templomot, egy helyben állva kellett maradnom órákon keresztül, különböző erősítő gyakorlatokat végeztetett velem stb. Folyamatosan emelt a szinten, és utólag úgy éreztem, hogy viszonylag megfeleltem az elvárásainak."

,,Másrészt ott voltak a kötelező jutsu tanulások. Nyugodt szívvel be mert dobni a mélyvízbe, mivel a chakra-kontrollom és -formázásom eléggé jónak bizonyult. Elsőként a Somoko-tól tanult Ayatsuito no Jutsu továbbfejlesztett változatát, a Harigane Saku-t tanította meg. Ez abból állt, hogy az áldozatomat menthetetlenül körbe tudom venni a drótjaimmal, ezzel biztosan fogságba ejtve őket. Shoami be is mutatta rajtam a technikát, amitől aztán olyan lettem, mint egy kötözött sonka. Egy hetem ment rá arra, hogy megfelelően be tudjam gyakorolni a technikát. Az utolsó napon végül visszaadtam a kölcsön Shoaminak, amikor is nagy nehezen sikerült elkapnom az öreget. Ahhoz képest, hogy milyen öreg, nem is lassú."

,,A következő jutsu-t szintén rajtam mutatta be. Csak rám nézett, én pedig inkább nem mondom el, mit csináltam odalent. Szabályosan rettegtem. De hogy mitől, arról fogalmam sem volt. Gyakorlatilag megbénultam, ahogy Shoami közelebb jött hozzám. Soha életemben nem éltem még át hasonlót. Ez semmi sem volt ahhoz képest, amivel Somoko annak idején elkapott minket a könyvtárban. Végül, egy rettegéssel telt öt perc múlva, megszűnt ez a borzalmas érzés. Kanashibari, tudtam meg a technika nevét. Egy olyan jutsu, aminek segítségével bizonyos ideig meg lehet bénítani az ellenfelet, hogy ezzel végül előnyhöz juthassunk. Shoami figyelmeztettet rá, hogy ez nem genjutsu, szóval ha engem kapnának így el, akkor a Genjutsu Kai-t elfelejthetem. Egyedül úgy tudok tőle szabadulni, ha saját magamnak okozok fájdalmat. Ami persze nem egyszerű úgy, hogy le vagyok bénulva."

,,Ezt a jutsu-t két héten keresztül gyakoroltuk. Utólag belegondolva ez volt az a jutsu, amivel a legtöbbet szenvedtem életem során. Nem is csoda, hiszen ez egy C rangú technika, az ehhez szükséges követelményekkel én pedig csak nemrég óta rendelkezem. De ennek ellenére szívósan gyakoroltam, ha kellett, akkor már fejfájás közeli állapotig. Végül sikerrel jártam, de Shoami a lelkemre kötötte, hogy csak akkor használjam fel a Kanashibari-t, ha feltétlenül szükséges. A technika ugyanis amellett, hogy nagyon szemét, az én szintemen eléggé kimerítő is tud lenni, szóval jogos volt az intelme."

,,Harmadrészt azzal töltöttük az időt, hogy fejlesztettük a fegyverforgatási tudományomat. Az öreg egy olyan fegyvert adott a kezemben, amit még nem volt alkalmam használni: a bokent. Ez lényegében egy fakard volt, aminek segítségével el lehet sajátítani a kardforgatás alapjait. Emellett bizonyos értelemben rosszabb, mint a valódi kard. Ugyanis amíg a kard csonkít, addig a boken roncsol. Szóval ha nem figyel oda az ember, akkor könnyen a korházba végezheti. Shoami megmutatta nekem, hogy kardforgatás esetén mik az alapmozdulatok, milyen helyzetben hogyan kell hárítani, illetve mi a megfelelő ellentámadás. Először csak szóban utasítgatott engem, majd utána beállt velem szemben egy másik fakarddal és úgy mutatta be a dolgokat. Mit ne mondjak, néha nagyon közel volt ahhoz, hogy eltörje valamimet."

,,Nagyon kevés szabadidőnk volt. Gyakorlatilag a kettéválás után már csak a közös edzéseken és étkezésen találkoztam Hanaval és Hikarival. Ritka szabadidőink során Hikarival rendre beszámoltunk egymásnak a különórák élményeiről, hogy miket tanultunk. Ahogy telt az idő, egyre jobban meg tudtam bízni a lányban, amit csak erősített, amikor együtt próbáltuk meg ellátni Hana baját… aminek persze az lett a vége, hogy ő látta el a mienkét. Mindenesetre a csapatmunkánk sokat fejlődött, pontosan tudtuk, mi a másik szakterülete, és hogy hogyan érdemes nekifogni a dolgoknak. Hikari Hanának köszönhetően eléggé jó taijutsu-sá vált, emellett a ninjutsu-ja is figyelemre méltó. Ezzel szemben én is jeleskedek a ninjutsu terén, de nekem már a fegyverek az erősségeim. Rengeteget tanultunk ez az alatt a két hónap alatt. Jóval többet, mint azt valaha el tudtam volna képzelni."

,,Hamarosan elérkezett az utolsó nap, ami véget vetett a két hónapos kiküldetésünknek. Elköszöntünk az öreg Shoamitól, aki adott egy tanácsot: amennyiben tűz alapú technikákat akarok tanulni, akkor keressek meg egy Misoto Iljana nevű jounint a faluban, aki állítólag ezeknek a mestere. Megfogadtam, hogy ha eljön az idő, meglátogatom az illetőt. Shoami még odaadta nekem azt a bokent, amit használtam az edzéseken, hogy legyen mivel gyakorolni a továbbiakban. Így hát elindultunk vissza Kiribe."

Pontok: 52
- elosztás: összesen 25 pontot költök jutsu tanulásra. A maradék 27-re szükségem lesz majd a Kuchiyose no Jutsu megtanulására (szükséges engedély beszerezve), melyet Karin fog lemesélni. Ennek fényében nem élnék a C szintért kapható 15 chakraszinttel.

Elsajátított technikák:

Harigane Saku // Drótkötél


A technika az Ayatsuito no Jutsu azon változata, melynek segítségével a ninja képes úgy körpehálózni az elenfelét, hogy az semerre se legyen képes mozdulni anélkül, hogy bele ne akadjona drótokba. Teljesen körbehálózza a környezetét.

Pont: 10
Chakraszint: 90
Szint: D
Megkötés: Ayatsuito no Jutsu ismerete

Paralizáció // Kanashibari

A jutsu használója ha szemkontaktust teremt az álodozatokal, azok teste megbénul nem tudnak mozogni és szívük félelemmel telik meg. Ezt használta Orochimaru Sakurán és Sasukén a halál erdejében.

Pont: 15
Chakraszint: 180
Szint: C

Elsajátított képességek:

Fegyverhasználat: boken[center]

A két hónapos bővítmény elfogadva!!!! A többire pedig:

+ 20 ch színt

Össz: 235 chakraszint
(A továbbiakban nem kell pontokkal babrálnod; Kuchiose no Justu engedélyezve.) szerk - Shizune

Elég jó és tartalmas, bár annyi enter-t, nem kellett volna beleütni, de a játékod alapján szerintem megérdemled, főleg, hogy ez egy jó néhány hónap történéseit foglalja össze!

+ 20 ch színt

Össz: 260 chakraszint

Ui.: Legközelebb azért közöld a bővítmény végén, hogy kaptál-e valamilyen bonus ch szintett, meg hasonlókat, hogy nyomon tudjuk követni!

Jelenlegi pályám egyik legjobb mozzanatát fogjuk látni, és az ilyen nem biztosítom magamat játék kifejezetten jelzi, hogy az illető érett a következményekre, és a tiszteletünkre, tehát úgy érzem van okom a módosításra.

Az előzőeken túl +10 chakraszint

Gratulálok az első 30 chakraszintes bővítményhez!

Összesen 270 chakraszint

Szeptember-Augusztus

Keresd a ninját

,,Már úton voltunk a fegyverkészítők faluja felé, amikor Hana megállított minket. Eljött az igazság pillanata, fogalmazhatunk így is. Hana ugyanis felszólított minket, hogy döntsük el, mellé állunk-e a törekvéseiben. Ha vele megyünk, az egyet jelent az elveszett ninják életével. Mondjuk eléggé szélsőséges eredmények születtek, mert Hikari Hana mellé állt, Yume meg elfutott… a vicces az volt, hogy hármuk közül csak én tudtam, hogy mire készül a sensei."

,,De én már rég eldöntöttem, hogy nem fogok neki segíteni Kiri ellenében. Így hát azzal az ürüggyel, hogy elintézem Yume-t, mivel Hana csak arra adta szavát, hogy ő nem fog a visszalépők útjába állni, otthagytam őket. Természetesen nem bántottam Yume-t, mondjuk legszívesebben megtettem volna. De tudtam, hogy sietni kell, ezért nem foglalkozta vele sokáig. Előhívtam Kiddy-t, Urufu-t és Rakurai-t. Azonnal vázoltam nekik a helyzetet, ahogy Kiddy-t visszaküldtem a fejleményekkel Kiribe, míg Urufuval és Rakurai-al visszarohantam a faluba."

,,A célunk az volt, hogy értesítsük a többi falu követségét, mielőtt késő lenne. A faluban szétváltunk. Én egy adott területen vártam az esetleges ninjákat, míg Urufu a konohaiakat, Rakurai pedig a kumoiakat kutatta. Nem telt bele pár perc, amikor a távolból és egy sikítást hallottam. Azonnal elindultam arra felé, mire egy olyan utcaszakaszhoz nem jutottam, ahol feltűnően sok limlom volt az utca porában egy kitört ablak alatt. Amikor oda beugrottam, azt láttam, hogy az egyik konohai kunoichi ájultan fekszik a földön, míg Urufu mellette áll. Kiderült, hogy elájult a megjelenésétől. Szóval jobbnak láttam továbbküldeni Urufut, hogy akkor nézze meg, megtalálja-e Suna csapatát."

,,Közben a póruljárt leányzót felraktam az ágyára, én pedig leültem egy székre, hogy kivárjam a magához tértét. De még ezelőtt megjelent egy másik konohai… aki a jelek szerint nagyon nem volt kooperatív, mert hiába mondtam neki, hogy nem én bántottam a társát, meg hogy fontos ügyben jöttem, keresse meg a harmadik társát, nem igen akarta megtenni. Mondjuk a harmadik társ is megjelent, szóval már csak ki kellett várnom, hogy a Shui nevű lány magához térjen."

,,Ez meg is történt, de aztán nem volt benne köszönet. Ugyanis a szőkeség azt hitte, hogy én változtam át farkassá és leptem meg őt. Eléggé be volt rám rágva, még a párnáját is hozzám vágta, mielőtt még bebújt volna a takarója alá. Mondanom se kell, hogy ezzel enyhén zavarba is hozott. Mindenesetre ha már hárman ott voltak, akkor elkezdtem beszélni, de előtte még elnézést kértem a lánytól és elmagyaráztam neki, mi történt. Erre mint ha mi se történt volna, Shui odajött hozzám és kérdezgette, visszajön-e még. Azt mondta, hogy eléggé szereti az ilyen idézett lényeket… én meg már megint zavarban voltam. 2:0 Shuinak."

,,Na de aztán elmondtam nekik, miért is jöttem, majd az esetleges kérdéseikre készségesen válaszoltam is. Eléggé megoszló eredmény lett a vége. A srácot nem sikerült meggyőznöm, továbbra is ellenséges volt. A másik lány ugyan igazat adott nekem, de láttam rajta, hogy azért vannak fenntartásai természetesen. Shui ellenben teljesen bizalmat szavazott nekem. Majd… történt egy olyan dolog, amivel megint csak sikerült sokkolnia. Amikor ugyanis kézen ragadott elkezdett húzni engem, súgott nekem valamit. Azt, hogy ismeri a klánom nevét. Eléggé értetlen fejet vágtam erre, elvégre én ilyenről nem tudtam."

,,Mielőtt viszont még kiérhettünk volna, újabb konohaiak érkeztek. Egy maszkos férfi, aki úgy nézett ki, mint a kiri-i ninjavadászok egyike, illetve egy civil, aki a konohaiak követe volt. Mint kiderült, mindent hallottak, ami odabent elhangzott. A követ pedig osztotta a véleményemet azzal kapcsolatban, hogy tenni kell valamit. Ám a kérése kissé kétségbe ejtett. Ugyanis azt kérte, hogy idézzek meg egy alpha-példányt a szövetségeseim közül, aki majd elvihetné a hírt a kagéknak."

,,Ódzkodtam tőle, hogy ezt megtegyem. Nem éreztem úgy, hogy az én reputációm a farkasokkal eléggé nagy, hogy hívjak egy ilyen lényt. Nem tartottam magam se méltónak, se elég erősnek ehhez. De Shui aztán segített, a szavai pedig erőt öntöttek belém. Ám legyen, irány ki. A konohaiakat követve eljutottunk egy sziklás területre. Időközben hozzánk csapódott Rakurai, aki sajnos nem tudta megtalálni a kumoiakat és teljesen kifáradt. Így hát velünk jött az idézőhelyhez."

,,Azonnal neki is láttam a műveletnek. Elkezdtem koncentrálni a chakrámat. Jól tudtam, milyen szinten állok jelenleg és hogy eléggé pengeélen fog táncolni ez a művelet. Közel se volt biztos ugyanis, hogy van elég chakrám az idézéshez. Márpedig ha valóban egy tekintélyes példányt vártak el tőlem, akkor ahhoz kell egy jó nagy adag. Ennek az összegyűjtését végeztem pár óráknak tűnő perc során. Majd utána elvégeztem a szükséges kézjeleket és végrehajtottam a technikát."

A farkasok birodalma

,,Ami ezután történt, abból csak kevésre emlékszem. Minden erő kiszállt a tagjaimból, csak foltokat érzékeltem a világból. Nagyon lassan ment végbe az eszmélés. Furcsa meleget érzékeltem magam körül. Emellett azt, hogy chakra áramlik körülöttem… ami mint ha arra várna, hogy felhasználjam őket. Szóval lassan magamba szívtam a körülöttem levő áramlatot, ami szépen lassan visszaadta nekem az erőmet. Mint ha újjászülettem volna azon a nedves helyen, nagyjából olyan érzés volt."

,,Aztán hirtelen fény támadt, én pedig kikerültem a friss levegőre. Csak ekkor jöttem rá, hogy egészen eddig egy farkas szájában voltam… Hyomaruéban, akit sikerült megidéznem. Elhozott engem a Farkasok szigetére… ahol nem kis megtiszteltetés ért engem. Hyomaru ugyanis kijelentette, hogy érdemesnek bizonyulhatok a tiszteletükre. Megható pillanat volt számomra, annyi szent. Minden zsigeremben éreztem, hogy milyen fontos ez a pillanat. Még a könnyeim is kifakadtak, miután megmutattam nekik azt a jelet, ami alapján majd később fel tudnak ismerni engem… ez pedig a tiszteletem jeléül közel olyan volt, mint egy farkasvonyítás."

,,Nem maradtunk sokáig. Hyomaru azonnal ösztökélt engem, hogy menjünk és értesítsük a kagékat a kialakult helyzetről. Míg haladtunk egy ,,teleport" ponthoz, több farkassal is találkoztam. Köztük egy nagyon öreggel, akinek mindenfajta tereptárgyak álltak ki a bundájából, ezzel pedig egyfajta sámán kilétét keltette. A mondanivalója is erre utalt, mert Hyomarunak beszélt valami jóslatról, ami alapján óvatosságra intett minket. Hyomaru megengedte, hogy felmásszak a hátára, majd elindultunk az átkelőponthoz."

Az Akatsuki és a kagék

Egy nagyon hideg területen bukkantunk ki. Majdhogynem vacogtak a fogaim, ahogy Hyomaru hátán elindultunk egy nagyobb hegycsoport irányába. De alighogy elindultunk, történt valami. Elállták az utunkat ketten. Az egyikük egy fiatal srác volt valami jó nagy böszme karddal… de volt ott még valaki… akitől kis híján szívrohamot kaptam. Tanulmányaim alapján felismertem a másik, robosztus, úgyszintén böszme karddal felszerelt alakot: Hoshigaki Kisamét."

,,Hyomaru viszont nem ijedt meg és vad vágtába indult. A hátán ülve csőrtettünk át Kisaméékon, akik megpróbálták az utunkat állni. A srác kis híján megölt, amikor egy különleges technikával eltalált. Ha nem állítom meg idejében a kardját, akkor hosszában kettévág. Kisame ráadásul egy eléggé baljóslatú technikát hajtott végre, ami félő volt, hogy nemcsak hogy lelassít minket, hanem meg is állít. Már ebből sejtettem, hogy ha nem történik valami csoda, akkor nem fogunk eljutni a végállomáshoz."

,,De megtörtént a csoda. A semmiből konohai ninják érkeztek, akik megtámadták az üldözőinket. Míg ők feltartották az amúgy vörös felhős köpenyt viselő Kisamét és a társát, addig minekünk sikerült meglépni. Hyomaru farkasfeletti gyorsasággal rohant előre, egészen addig, míg meg nem érkeztünk egy hatalmas arénához. A farkasvédelmező nem finomkodott, azonnal felcaplatott a falon, majd kopogás nélkül beugrottunk."

,,Rengetegen voltak odabent. Nézők, nemesek, ninják, szamurájok… és az öt nagy nemzet vezetője, az öt kage. Először kissé inamba szállt a bátorságom a tömeget látva, de aztán végül megtettem, amiért idejöttem. Ám először értesítettem róla a vezetőket, hogy Kisame itt van a közelben és erősítést kértem a minket megmentőknek. Egy kisebb kontingens meg is indult, de aztán elmondtam, miért is jöttem ide. A mondandóm eléggé aggasztotta a kagékat. Viszont a Mizukage közölte velem, hogy azért, mert otthagytam a küldetésemet, büntetés vár rám. Ezt pedig el is fogadtam. Nem a saját érdekemben járultam eléjük, azt félre kellett tennem. Viszont a gyűlés félbe is szakadt, mert a kagék a rejtekiekbe siettek a kialakult helyzetre való tekintettel."

,,Mielőtt elment volna, Hyomaru elmondta, hogy miért segített nekem. A farkas nem volt más, mint apám örök szövetségese… és egyszer megmentette az életét. Éppen ezért tartotta feladatának, hogy segítsen engem ezzel az egy alkalommal. Felszólított rá, hogy legyek hű a farkasok szövetségére… és a Seimitsu klán iránt is. Rövid időn belől már másodjára hallottam a klánomról, amiről nem is tudtam. Ez annyira elgondolkoztatott, hogy nem is figyeltem a körülöttem zajló dolgokra, kicsit robotként reagáltam mindenre."

,,Mire észbekaptam, már a kiri küldöttséggel tartottam vissza az országba. A többi genin, akik a chunin vizsgára jöttek, eléggé idegenkedtek tőlem, valószínűleg a történtek miatt. Így hát egyikük se szólt hozzám… az egyik kunoichit leszámítva, aki velem együtt baktatott a menetoszlop végén és igyekezett barátságosan viselkedni velem. Nem beszélgettünk sokat az út során, révén, hogy milyen vagyok… de azért próbálkozott… és jól esett, hogy legalább egy ember igyekszik emberszámba venni."

A terv

,,Az út során a határvidéken megszálltunk egy fogadóban. Éppen a lefekvéshez készülődtünk, amikor hivatott a Mizukage. Át is mentem hozzá, mondjuk az ajtaját őrző férfi, akiről úgy tudtam, hogy Aonak hívják, eléggé balsejtelműen nézett rám. Belépve a Mizukagéhoz azonnal a lényegre tértünk. Megkért engem, hogy mondjak el neki mindent, ami arra vezetett engem, hogy otthagyjak csapot-papot és jöjjek ide. Valószínűleg eléggé meglepődhetett rajta, hogy a várakozásokkal ellentétben semmi hátsószándék nem vezérelt, hanem pusztán a saját elveim miatt vállaltam be az idejövetelt. Részletesen elmondtam neki, mindent."

,,De ami ezután jött, arra egyáltalán nem számítottam. A Mizukage ugyanis kijelentette, hogy számukra kapóra jött Hana akciója. Erre pedig a nemzetközi helyzetet hozta fel indokként, mondván, hogy felborult az erőegyensúly, ami biztosan háborúhoz fog vezetni. Ez pedig úgy hatott rám, mint ha gyakorlatilag a semmiért mentem volna át mindenen. De ezzel még nem volt még vége a meglepetéseknek. Ó, koránt sem."

,,Ao ugyanis bejött és közölt velem valamit. Mint kiderült, Kiri fenntart egy különleges alakulatot, amik elveszett ninjákból állnak. Ezt a Bishamonnak hívják, a vezetője pedig nem más, mint Hana. A Mizukage egy eléggé hálátlan feladatot bízott rám. Be kell épülnöm ebbe a szervezetbe, hogy továbbra is szemmel tudjam tartani Hanát. A bekerülésnek pedig egy feltétele, mint mondtam, hogy elveszett ninjának kell lenni. Ezzé kell válnom… ehhez pedig meg kell ölnöm az egyik honfitársamat. Először nem igen tetszett ez a terv… de aztán kiderült, hogy egy olyanról lesz szó, aki elárulja Kirit jelenleg is. A siker érdekében pedig maga Ao fog képezni egy hónapon keresztül, hogy megfelelő képzettségekre tegyek szert. Végül elfogadtam a küdletést… ám cserébe kértem magamnak egy genint, aki majd tud nekem segíteni a későbbiekben. Mert valljuk be, egyedül kevés vagyok. Nagyon nehezen fogadták el ezt."

,,Hajnalban indultam el Aoval. De előtte még történt egy kis közjáték. Éppen kifele tartottam, amikor felébredt a már emlegetett kunoichi, akiről már esett szó. Észrevette, hogy kifele tartok, ezért, ha félálomban is, de kérdőre vont. Tekintettel arra, hogy normálisan viselkedett velem, nem tudtam szó nélkül hagyni. Megnyugtattam, hogy csak külön fogok eljutni Kiribe. Ez pedig azt jelentette, hogy még mielőtt elkezdődik ez az egész kálvária, egyszer még vissza kell térnem Kiribe, hogy találkozzak ezzel az illetővel. Elvégre, már kimondtam neki, hogy ott találkozunk."

Kiképzés

,,Aoval több napi járás után értünk el az Erdő országába. Na igen, kiérdemelte a nevét, olyan sűrű erdői voltak, hogy öröm volt nézni. Valószínűleg ha nem Aoval jövök, akkor el is tévedtem volna a nagy röngrengetegben egy pillanat alatt. De ott volt velem, úgy hogy hamarosan meg is érkeztünk egy rejtekhelyre, amit állítólag régen még Kisaméval együtt használtak. Összegyűjtöttünk pár dolgot, amire szükségünk lehet majd a későbbiekben, majd miután elmondtam Aonak, hogy voltaképpen én milyen képesítésű genin is vagyok, aludni küldött, mondván, hogy holnaptól nehéz időszak jön, mert kezdődik az egy hónapos képzés."

,,Az egészet egy egyszerű felméréssel kezdtük. Ao megidézett három vízklónt, amiket szét kellett vernem, hogy ezzel is mutassak valamit. Eleget is tettem a kérésének. Először csak folyamatosan hátráltam, mígnem sikerült egy csavaros csapdába terelni őket. Ugyanis a drótjaimmal teljesen körbehálóztam őket és megkötözésre is kerültek. Kettőbe kést állítottam, a maradék egyet pedig a bokenemmel tettem ártalmatlanná… izé, csepfolyóssá."

,,Utána kezdődött meg a tanulás. Ao először a Írisz madár technikát tanította meg nekem. Ezzel egy újabb dróttechnikára tettem szert, amivel már elég keményen oda lehet csapni az ellenfélnek. Pár napba bele is került, mire a technika a birtokomba került, de megérte. Éreztem, hogy hasznos lesz a továbbiakban. Utána került sor arra, hogy elkezdtem elemi technikát tanulni, holott eredetileg nem volt tervbe véve. Ao a Ruuyka no Jutsut akarta megtanítani, de előzetesen egy másik tűztechnikát kell, hogy egyáltalán tudjam, hogyan kell bánni az elemi technikákkal. Ez pedig az Endan no Jutsu volt, ami egy egyszerű technika volt ugyan, de bőven elég arra, hogy beleízlelhessek a testemben lappangó Katon elemre."

,,Életem legnehezebb egy hónapja áll előttem. A képességeimet a többszörösére kell növelni, mindezt pedig ilyen rövid idő alatt. De nincs mit tenni. Bízom Aoban, hogy tud segíteni a felkészülésemben. Elvégre, nagy dolgot tettek a vállamra, aminek eleget is kell majd tennem. De… nem csak ez fogja jelenteni az életemet a közeljövőben. Ha sikerül végrehajtanom a feladatot, akkor egy jó időre el kell majd tűnnöm Kiriből és az országból egyaránt… és arra már van egy tervem, hogy mit fogok kezdeni abban a rövid időben. Ideje lesz utánajárni annak, ki is vagyok voltaképpen…"

//Kazuya új avatárjáért ezer köszönet Rurunak!//