Partvidék

A félsziget szirtekkel övezett, páradús, a háborgó tengertől ostromolt partjai.

/Shizune/

Amikor megidézi a bálnát, kicsit kérdőn felvonom a szemöldökömet. Erre lenne annyira büszke, egy halra? Inkább nem ellenkezek, a kutyámmal együtt ráugrunk mi is a bálnára, majd várjuk az utat.
- Van még hasonló idézésed? - kérdezem meg komolyan. - Mert ha megéhezünk, könnyebb lenne így kaját szerezni, mintha pecázva próbálnánk!
Ezután az érkezésig csendben maradok. Ha tudná hogy valójában honnan származok, akkor tudná hogy nekem nem gond a víz alatt utazni. Ekkor a kutyára nézek. Mosa viszont nem áll még ilyesmire készen. Ahogy a kutyára nézek, régi emlékek rohamoznak meg. Emlékek, amelyek sok évvel ezelőtt történtek, még a genin vizsgám előtt. Milyen jó is volt, amikor a bácsikámnál edzhettem.
Annyira elméláztam a régi emlékeken, hogy észre sem vettem, amikor megérkeztünk.
- Hova tovább? - nézek kérdőn Shachira.

/Shizune/

Már majdnem a célállomáson vagyunk. Még pár óra séta és a helyünkön lehetünk.
- Egy terv kell. Mindig kell egy terv, nem mehetünk csak úgy előre az ismeretlenbe!
Ekkor felegyenesedek és a férfi felé fordulok. Mit is mondhatnék neki?
- Hmm... Nem is tudom. Mosa megérzi ha veszély van, de csak ő rá nem támaszkodhatunk. A falut alaposan át kell tanulmányoznunk, ha később észrevétlenül be akarunk jutni. Azt mondom, menjünk a falu közelébe és fésüljük át alaposan a környezetét. Remélhetőleg van egy olyan pontja amit kevésbé őriznek. Ha nincs, akkor marad majd a figyelem elterelés!
Ezen a figyelem elterelésen el kell gondolkoznom egy kicsit. A kutyámmal együtt porig rombolhatnánk az egész falut, a lakosokból meg kiszedhetnénk hol van a keresett tárgy.
- Ami a figyelem elterelést illeti. Mosa és én főleg a pusztításhoz értünk, szóval jó lenne megbeszélni a többiekkel hogy mégis miként szeretnénk bejutni. Igazság szerint én nem szeretnék senkit sem bántani, nehogy a régi otthonom igya meg a levét.
Kirigakure jelképe, a fejpánt már rég nincs a tulajdonomban és elvileg már nem is tartozok oda, de a szívem még mindig oda húz. Amióta tudom hogy a szüleim halottak, azóta tervezem a visszatérést. Már nem maradt senki sem számomra csak a bácsikám, akinek joga van tudni a halálhírről. Azt hiszem, ha itt végeztem, vissza megyek Kiribe, bármi is legyen az ára.
- Azt mondom, induljunk el és minél hamarabb járjuk körbe a falut! Illetve a madaras barátunk feltérképezhetné az égből az épületek elhelyezkedését. Én tudom hogy egyedül hogy jutnék be, de az a többieknek nem lenne a legkellemesebb. A másik tervem pedig nekem nem lenne jó. Ezeket majd megbeszéljük ha a találka helyen vagyunk!
Ekkor elindulok a találka hely irányába.
- Ja, nem vagyok Shinobi-san! Már mondtam, a nevem Kurotsuka. Hívj így, de ha még egyszer meghallom hogy Shinobi-san, nyakon váglak!