Nyugati Partvidék

//Bocsi a késésért, egy kis mesélői lustaság bejátszott//

Három hét telt el a front előző szakasza óta. Sajnos a kikötő és a déli partvidék elveszett. A falu akit tudott kimenekítet és a nyugati partra helyezte el a bázisát. Mivel részt vettem a másik partvidék védelmében, így kiküldtek az új bázisra is, hogy itt is segítsek. Két társam Moon és Izanagi is velem volt. Az utóbbit a saját technikám egy kis részével, vagyis a chakrám egy részével a madárban korábban elküldtem, hogy felfedezze és megnézza, hogy mi a helyzet Kiri által megszállt területen. A madár visszatért és én már ezen információk birtokában mentem a behívólevelem által megjelölt helyre. Már jó néhány társam várakozott ott, chuuninok és kinézetre erősebb genninek, akik vártak valakire. Valószínűleg a vezetőre. A levélben nem volt információ az illető kilétére, így ötletem ssincs, de azért hallottam egy- két nevet elhangzani a tippelők között, majd kiderül. Egyelőre nem állok szóba senkivel, hanem figyelem a történteket és várok arra, hogy mi fog történni. A tömeg egy része ki- be járkált egy őrbódében, így én is azt tettem. Ha jól számoltam, akkor 23 társam volt itt és mindannyian itt kaptunk szállást. Mivel nem nagyon tudom, hogyan is működik itt a rendszer nem teszek semmit, egy sarokba elvonulok és leülök. Gondolataim az elkövetkező csatákon forog, a legújabb technikán, amit tanultam és a kis családomon, a feleségemen és az örökbe fogadott kislányomon, aki már maga is elvégezte az akadémiát és már genninként tevékenykedik a falu szolgálatában.

Szinte senki észre sem vette az új érkezőket, legalábbis jelét nem adták, vagy nem nagyon foglalkoztak vele vagy már megszokták, hogy mindig vannak később érkezők. A táboron érezhető volt a korábbi veszteségek lesújtó hangulata. Engem annyira nem tört le, mert ugyan jelenleg az otthonom, de ha úgy vesszük valamikor a Víz szövetségének shinobija voltam. A gondolat nem jelenti, hogy vissza akarok menni, de úgy érzem, hogy a háború után tisztáznom kell a dolgokat otthon is. Még nem tudom, hogy mit hoz a jövő. Körbenézve a hangulat ugyan érezhető volt, de a látvány szokásos. Mindenki a fegyverével a feladatával volt ellátva, néhányan beszélgettek, kártyáztak, ittak és más hétköznapi dolgot tettek. Látszott rajtuk, hogy fel vannak készülve a háborúra, de amíg nem szükséges, addig nem akarják túlerőltetni magukat. Én is csatlakoznék az egyik italozó, kártyázó csapathoz, amikor egy fiatal mitugrász lép oda hozzám, hogy a felszerelésemről kérdezzen. Nem nagyon értem, hogy miért van erre szükség, de ha már megkérdezték, akkor közlöm vele.
- Nem sok mindent hoztam magammal. Az övtáskámba van 5 kunai, 3 shuriken, 1 bicska és 1 vadászkés, pénztárcám és  még néhány apróság. Két társam Moon és egy Izanagi nevű sólyom, aki épp felettük repdes. Még magamnál hordok 2 tantot, 2 nunchakut, a nyakláncot- mutatok a nyakamba lógó samuheki függőre- és egy katanát.
Bökök az oldalamon lévő Keiko nevű katanámra, amivel rajtam kívül nem nagyon tud mit kezdeni senki, mert ha nem önszántamból adom át, akkor a kard "megmakacsolja magát" és olyan nehéz lesz, hogy képtelenség használni.
- Mennyivel korábban? Akira vagyok, Getsu egykori shinobija, utoljára a déli kikötőben szolgáltam és itt a levelem. Adom át a behívó levelet, ami a nevemmel van "fémjelezve". Elfelejtettem, a kabátomba van két tekercs, szintén csak számomra értékes emléktárgyakkal, egy maszk, amit saját kezűleg készítettem és 5000 ryu.
Rangomat és a szintemet egyelőre nem közlöm, hiszen nem kérdezte, bár az előbbit inkább letagadnám, mert képzettségem alapján simán lehetnék magasabb rangú, de úgy tűnik, hogy a falu nem így látja. Remélem a háború után megváltozik ez.

//4 kunai és 3 shuriken árát levonom, ha elfogadod a vásárlást//

Alig érkeztünk meg és lettünk kikérdezve egyből a kantinba hívtak egy kis "csapatépítésre". Az írnok miután mindent rendben talált el is ment, így volt egy kis szabadidőm, az említett eseményig. Valami Vasfej nevű chuunin hívta össze a találkozót, hogy megtudja, hogy ki mihez ért. A jelleme igazán katonához illett, mint valami kiképzőtiszt, úgy beszélt velünk az "újoncokkal".  A környék nagyjából ismerős, hiszen Izanagival már korábban felmértem, így nem nagyon néztem körül ismét. Mivel ez volt a parancs, így végig hallgattam a beszámolókat és megjegyeztem a neveket és a hozzájuk tartozó stílusokat és elemeket, meg minden egyebet, amit érdemes. Aztán egy Takashi nevű férfire mutat, aki körülbelül annyi idős, mint én, mégis chuunin rangon van. Igaz nem vagyok négy éve a falu szolgálatában, jó ha kettő, de a képzettségem meg van, bár lehet, hogy én is úgy járok, mint ez a Vasfej, hogy fejben nem vagyok ott. Nem tudhatom, hiszen nem is nagyon volt olyan lehetőség, hogy bizonyítsak. Még ketten mutatkoznak be, amikor én kerülök sorra.
- A nevem Akira, valaha Getsugakure ninjája vagyok, körülbelül két éve szolgálom Kumot. Alapvetően a tai jutsuban jeleskedem, de ismerek néhány ninjutsut. Elemem a tűz.
Nem nagyon van mit elmondani, mert a rangomat semmiképp nem akarom elárulni, csak ha megkérdezik. Egy picit elgondolkodom és újra megszólalok.
- Elfelejtettem, hogy részt vettem abban a csatában, amiben végül alul maradtunk a kikötővárosban.
Fejelem meg a mondandómat, hogy azért már van némi tapasztalatom a háborúban, még ha nem is sok, mert az is inkább menekülés volt, mint valódi csata, de erről nem kell tudni.

A csapat változatos volt és ez látszott, sőt szinte érezhető. Ugyan nem aktiváltam a négyláb jutsut, de az orrom már így is kifinomultabb volt az átlagnál, így éreztem az emberek szagát és az esetleges fegyverekre vagy bármire kent dolgok, mérgek, parfüm és egyéb kencék illatát, amit használtak. Tüsszentek egyet, mert valami irritálja az orrom, egy új szag közeledik. Közben Vasfejű kollégánk egy véletlenül kiválasztott, legalábbis annak látszóan, kiválaszt valakit, akitől a vezető személyéről kérdez. Van egy olyan érzésem, hogy az új közeledő derékbe töri az emberünk törekvését, hogy ő az, de majd kiderül. Ugyan gondoltam, hogy szólnom kéne, hogy nem valószínű, hogy ez így marad sokáig, de megelőztek. Egy nő lépett be és ahogy gondoltam egy mondattal leszerelte kemény fejű barátunkat. A mondata úgy hangzott, mint amikor a tanárnő a rossz diákot felelteti, majd a felelés végén így szól. "Leülhetsz, egyes!"
Mondataiból kitudódik, hogy igen képzett medikus és valamikor a hokage alatt szolgált, ami nem kis presztízst jelent, majd elmondja a feladatunkat. Ezek szerint a medikusok lesznek a vezetőink, ők akik harcban a legkevesebbet számítanak, mégis nélkülük öngyilkosság bárhova menni és leginkább őket kell védeni. Konvojokat kell kísérni és megvédeni a támadásoktól, amire nagy valószínűséggel számítani lehet háború idején. Még megtudtuk, hogy az első konvoj holnap reggel 6 órakor indul és 1 óra múlva be leszünk osztva, hogy melyik csapattal fogunk indulni vagy mi lesz a feladatunk. Az kiderül. Ugyan nem akartam, de érdekelt a tábor, így két technikámat is alkalmaztam. Az egyiket magamon, ez a shikyaku no jutsu volt, míg a másik a saját technikám, amivel részlegesen áthelyeztem a chakrám Izanagiba, hogy egy kicsit felülről is körülnézzek, hogy mi a helyzet a táborban, a tábor körül és az ellenség köreiben. Most van egy órám, hogy ezeket kiderítsem, így nem is teketóriázok. Természetesen az egész műveletet csak azután hajtom végre, hogy elhagytam a sátrat és kevesebben látják ezt.

Az egy óra leteltével a teljes brigád megjelent Shizune előtt a kantin eddig is izzadságtól bűzlő fülledt termében. A nő felállt egy asztal tetejére, hogy onnan jobb belátása legyen az összegyűltekre. Mellette egy felállított tábla, vagy legalábbis valami olyasmi tákolmány helyezkedett el. Shizune alatt, a korábban Aianheddo által felszólított Mirui álldogált kezében néhány papírral.
- Most hogy mindannyian ismét összegyűltünk – kezdett bele a mondókába a kunochi – kezdjünk is neki a feladatok kihirdetésének. Mirui közvetlenül alattam fog szolgálni, ha netán nem érnétek el engem hozzá is lehet fordulni.
Az említett személy felemelte a kezét, hogy mindenki láthassa.
- A holnapi karavánt néhány gyors léptű ninja fogja fogadni. Egy háromfős társaságban megy Akira; Ritsu; és Aoi. Ti már korábban kint kell hogy legyetek a partvidéktől délre fent az erdősávban. Onnan várható az első szállítmány. Az érkezést egy mókus fogja jelölni. A különleges állat az egyik shinobi ninjuu társa. Meg fogjátok ismerni.
- Holnap reggel négy óra harminckor gyülekező nektek a bejáratnál onnan Aoi parancsait követve elindultok a találkozópontra.
Aoi egy testesebb, de atletikusnak mondható férfi felállt, és megszemlélt benneteket. Ritsu, egy medikus sálat viselő lány szintén körbetekintett rajtatok. A csapatoknak gyorsan össze kell szokniuk, különben széteshet a gyenge kötelék.

Shizune intett ezután Miruinak, aki elkezdte a papírok kiosztását mindenkinek. Ezen a papíron megtalálhatóak az őrségváltás időpontjai, illetve az egyéb háztartási munkák, mint a főzés, mosás, takarítás napirendje. Az őrséget ötórás váltásban helyezték el, annak okán, hogy a kis létszámú csapat, képes legyen a megfelelő állapotban harcolni, ha arra kerülne a sor. Az első őrségváltáson négyen vesznek részt:
Aianheddo; Takashi; Nakamaru; és Itashi vesznek részt. Ketten figyelik a víz felől a partot, ketten pedig a hátsó részt védik.
- Nos, az őrségváltás sorrendjét remélem, megjegyzitek minél hamarabb, elvégre ezek a papírok megsemmisítésre kerülnek nemsoká. Elvégre nem hagyhatjuk, hogy az ellenség rátegye a kezét. Van egy órájuk ismét ismerkedni, megnézni a váltást utána azonnal megsemmisítik a papírokat. Az első őrség azonnal kimasírozik az őrposztokra. Őket majd a váltás fogja informálni a továbbiakról.
- Fontos! Ha bárki bármilyen módon megszegi a parancsot, büntetésben részesül! Illetve, ha látnak bármit, aminek nem kéne ott lennie, az jelet. Ha ellenséges támadást észlel, azonnal riasztja a tábort.
Egy papírkupacra mutat maga mellett.
- Az itt található papírok chakrával vannak átitatva. Ha valaki belevezeti a chakráját, a papír reagál, és a testvérlapja kigyullad. Vagyis majdnem mindegyik. Ezzel jelezzük, ha támadás ért minket, így nem kell kiabálni, és a támadás is lehet kicsit meglepetésszerűbb. Nem kell félni a tűz nem ártalmas az emberre. Így tehát nem fognak megégni. Csak felkelni rá.
Ezzel kicsit belekuncogott a tenyerébe, majd ismét visszavette a komoly stílusát.
- Nos, azt hiszem, mindennel megvagyunk. Az eligazításnak vége, mindenki dologra. Az első csapat most pihenjen. Öt óra múlva jelenésük van! 


// Határidő: 07. 04. //

Egy óra hosszú idő, sok minden történhet. Nem tudom, hogy a többiek mit csináltak, valószínűleg pakoltak és a beosztást magolták be. Ugyan fotografikus memóriám nincsen, de remélem, hogy nem őrjáratozás lesz a feladatom, hanem valami izgalmasabb feladatot szeretnék, ezért nem néztem meg a beosztást, biztos lesz még rá esély. A kantin továbbra is izzadság szagú és büdös, szerencsétlen orromat egy szalvétával kellett eltakarnom. Moon be sem akart jönni, mert ugyan szereti a kaja szagot, de ez neki is túl sok volt, míg Izanagi egy távolabbi fáról figyelte azt, ahogy az emberek bevonulnak a sátorba. Shizune egy asztal tetejéről szónokolt. Nem volt túl magas, így érthető, meg általában valamiért jobban figyelnek az emberek a magaslaton lévő szónokokra. Lassan, nagyon lassan, mindenki összegyűlt és miután az utolsó árva lélek is betévedt, a nő beszélni kezdett. Szerencsém volt, mert az őrködésnél érdekesebb és veszélyesebb feladatot kaptam, ha nem is biztos, hogy fontosabb. Két társat kaptam. Gyors vagyok és Moonnal és Izanagival kiegészülve a csapat, akik ugyan nem számoltak, de vannak. A helyszínt is megkaptuk, amit nagyjából tudom, hogy hol van, de valószínű, h utána kell még járnom egy kicsit pontosabban. A társaimat megfigyeltem, egy srác és egy lány, az utóbbin látszott, hogy medikus, de a férfiról nem tudtam megállapítani, hogy miben jó, nem volt semmi, ami esetleg árulkodna róla. Nem baj, van egy kis időnk, talán kiderül róla, hogy mivel is foglalkozik. Nem tudom, hogy mi a terve a főnöknek, de remélem ez is kideürl. Nem tudom, hogy mi lenne a dolgom, így maradok és hallgatom a továbbiakat. Sajnos konkrétum nem deürl ki, így arra az elhatározásra jutok, hogy távozok, ha senki nem szól, hogy maradjak.

A barna hajú leányzó suttogó szavai kellemetlen bizsergést váltott ki belőlem, egyáltalán nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Inkább csak kapucnim menedékében vágtam a póker arcot, igyekezve elrejteni a belső feszültségemet. Ez kissé kellemetlen lesz úgy érzem. Kinek? Háh!
Mindenesetre szép kis jelenet. Csak én hittem azt hogy a Nakamaru férfi név? Én is arra saccoltam, na de mindegy. Ami fontosabb hogy csupa meglepetés a háború már most, elvégre egy csaj oda van érted! Ki érti ezt? Igeeen, hát én inkább Shizune kapitány... Mármint, inkább nem foglalkoznék ilyesmikkel, ha nem muszáj. Háh! Ember, te egy csődtömeg vagy! A megigyunk valamit kettesben sokkal nagyobb dokkolási esélyt nyújt mint egy távoli "Ó Shizune-sama!" féle plátói rikácsolás. Na persze, te vagy a főnök, neked ooolyan sok dolgod volt már nőkkel, biztos jól döntesz majd. Pf, inkább maradj csöndben. Mire észbe kaptam már mindenki eltűnt mellőlem, Aianheddo is épp távozott, méghozzá morcosan. Majdhogynem nyújtottam a kezem felé hogy "Ne hagyj itt vele kérlek", de végül csak néztem ahogy eltávozik. Végül már a gesztenye barna hajú Nakamaru helyettesítette a privát szférámat egy kacér kérdéssel tarkítva.
- Észak. - Nyögném ki érzéstelenül. Kicsit túljátssza a szerepét, jobban meggondolva. Neked nem gyanús? Dehogynem gyanús, elvégre bejössz neki! Ráadásul férfinak nevezett! Hallottál már ilyet? Agyam eldobom!
- Mire megy ki a játék? - Kérdezném a lány felé fordulva, akitől mellesleg már pár centire lenne az arcom.
Akárhogy is történik a kötelességem szólítani fog, az északi oldalra indulok akármilyen információval gazdagodom is. Bezzeg ha én irányítanék...

// Takashi - Mesélés szeptemberig átvéve //

Takashi legalább sosincs egyedül. Ez is egyfajta pozitívum. A tinta klónt viszonylag gyorsan és sikeresen létrehozza Kumogakure no Satou Chuuninja. Ezek után megindul, hogy a fuldokló segítségére legyen. Egyre sötétebb van, ami egyben azt is jelenti, hogy folyamatosan romlanak a látási viszonyok. A fiú védtelennek érezheti magát, most, hogy elhagyta a védelmi állást. Ennek ellenére rettenthetetlen és berohan a víz felszínén a fatönkhöz. Az út hosszú, a hullámok miatt még csak nem is könnyű, azonban Takashi megbírkózik a feladattal. Már méterekről észreveszi, hogy egy férfi hánykolódik a vízen. Feketés-zöldes overált és felső részt visel, oldalán tekercsek lógnak, melyek alaposan eláztak, fegyveröv és övtáska van a ruhájára kötve. Haja rövid, arca hosszúkás. Körülötte vörös a víz, fején Kumogakure fejpántja díszeleg. Láthatólag már alig van magánál, fel sem fogja Takashi jelenlétét. Minden jel arra mutat, hogy Takashinak egy honfitársával van dolga, aki valószínűleg genin.
Tudja, hogy klónja figyeli és a leggyanusabb jelre is jelez a barakknak. Hogyan tovább? Ha megpróbálja kivonszolni, az kínkeserves munka lesz, mert ilyen hullámok mellett nehéz közlekedni a víz felszínén extra súly nélkül is. Ráadásul... mi lesz azután? Az őrségváltásig még órák vannak hátra, mihez kezd Takashi egy sebesült ninjával?

// Takashi //

Az ifjú shinobi hatalmas bajtársiasságról tesz tanúbizonyságot. Hősies küzdelmet folytat a renger hullámaival, hogy megmentse egy honfitársát a biztos haláltól. Kimerítő küzdelem veszi kezdetét, ahol az akaraterőnek hála, Kumohakure ninjája győzelmet arat. Zihál, amikor leengedi a homokos partra a férfit. Úgy tűnik, elájulhatott. Néha mintha motyogna magában, de nem lehet érteni, hogy mit akar mondani. Takashi látja, hogy a férfi bordái fölött hatalmas, de közel sem életveszélyes vágás húzódik, amely inkább ronda, mint kritikus. Legjobb képességei szerint elköti. A tinta klón, amint megkapja a parancsot, útnak indul, hogy erősítést szerezzen. Az éjszaka egyre inkább teret nyer és a köd is közeledik. Vihar készülhet és ez a csend az óceán tombolása előtti rövid pihenő.
Sok próbálkozásba kerül, de Takashinak végól sikerült életre pofoznia a férfit. Az, amint magához tér, a fegyverövéhez nyúl, de a mozdulat lassú és gyönge. Hamar el is hal, egyrészt az ifjú skizofrén önvédelmi reakciójának hála, másrészt pedig azért, mert az ismeretlen meglátja a Kumohakirei fejpántot.
- H-h-hol... vagyok? - kérdi krákogó, mélyen búgó hangon.
Hangja és tekintete azt mutatja, hogy kellemetlen élményekben lehetett része. Bár ennek a megállapításához nem kell lángésznek lenni, elvégre a tengerből lett kirángatva.


*****
A klónod ugyan nem tér vissza, ellenben Itashi megjelenik a látószögedben. Oktondi képet vág és megigazítja a szemüvegét.
- Elég nagy kockázatot vállalunk, lehet, hogy nem is közénk tartozik! A klónod van az őrhelyemen, levél útján értesítettem a központot! Vakarjuk valahogy össze ezt az alakot és... kivallattad már?
Ha a tinta klón van Itashi őrhelyén, Itashi pedig itt... akkor vajon ki viszi a levelet? Ebben éppen annyi logika van, mint Itashi hülye megjegyzéseiben. Nyílvánvaló, hogy ezek a tényezők megfordultak Takashi fejében is. Minden bizonnyal Itashi az osztag okostojása.

//Mindössze azért, hogy tudd, mennyit vettek ki belőled az eddigiek:
Takashi:
Állapot: 94%
Chakra: 87%

Az éjszaka, a köd, a közelgő vihar egyre nagyobb szeleteket vesznek ki a jelenből. Tudtam, idő kérdése és nagyobb változások fognak bekövetkezni, olyan változások amik akár egy meglepetéstámadásnak is tökéletes táptalajt nyújt. A férfit noha sikeresen kimentettem, több kérdést kaptam mint választ. Végül is mi másra számíthattam volna, nem de? Rápillantottam a mentális félhomályban tengő shinobi sebére. A bordái tájékán elhelyezkedő sérülésből több mindenre is lehetett következtetni. Esetleg egy éles fegyver? Vagy egy zátony. Engem a tekercs jobban izgatna, ha a helyedbe lennék.
- A nyugati partvidék északi részén vagy... A Villám országában. - Tenném hozzá a végére, hisz ki tudja honnan sodródhatott hozzánk.
Eközben megérkezne Itashi aki szemüvege mögül, csak úgy szórná a szavakat. Megfájdul tőle a fejem. Engem inkább hidegen hagy, hadd beszéljen. Az, hogy levél útján értesítette a központot felvet némi kivetnivalót, így "rákérdeznék" a klónomnál hogy mit látott. Remélhetőleg nem hazudik nekem az egyik honfitársam, nem szívesen keverednék így konfliktusba... Megint. Jól láthatóan ráböknék a ninja fejpántjára, válaszul Itashi kétségbeesésére és szimpla felszólítás gyanánt a megmentett férfinak.
- A kivallatás érdekes kifejezés, főleg háborús környezetben. - Sóhajtanék egyet, majd elővennék egy kunai tőrt és torkához szegezném, noha nem túl szorosan. Látszódna rajtam hogy protokolszerűen járok el, nem szimpla kedvtelésből. - Egy egyszerű kérdésem van. A falu érdekeit szolgálod?
Noha hagyhatnám Itashit is beszélni, biztos lennék benne hogy nem jutnánk olyan hatásosan előre mint az én kérdésemmel. Hisz, nem a válasz lesz a lényeg, hanem ahogyan megadja a választ. Ezért hát szorosan figyelném a férfi reakcióját és ha bármi hirtelen ellenségességet, fenyegetést éreznék(a gyengesége ellenére is) akkor egyszerűen elvágnám a torkát. Kimentés ide vagy oda, tudom jól mikor mit kell tennem.

// Takashi - nagyon tetszik ahogyan előadod a karaktert, apró megjegyzés, hogy a klón és gazdája között nincsen mentális kapcsolat. Vagy szavakkal tudsz kommunikálni vele, vagy pedig az alapján cselekszik, amilyen céllal megteremtetted. Erre figyelj kérlek. ^^ //

A férfi megkönnyebbülni látszik, amint meghallja a hírt, hogy a Villám Országának védelmet nyújtó határán belül van. Látszódik rajta, hogy elkínzott és ez nem a közeljövőben fog megváltozni. Itashi tovább okoskodna, ám Takashi cselekedetei és hangja meggátolja ebben. Sőt, a továbbiakban szemöldökráncolva figyeli az eseményeket.
A férfi nem lepődik meg a kérdés hallatán, olyan, mintha az első perctől kezdve készült volna erre, vagy ha nem is, az utóbbi mondatok alapján biztos. Feltűnő nyugalommal és megkönnyebbüléssel ejti ki ajkain a szavakat.
- Hűséges vagyok a faluhoz és szolgálom érdekeit.
Pillantása kérdő, elvégre tudja, hogy az élete a tét, ez meg is látszódik rajta. Még a fájdalmaival sem törődik, azonban mintha kissé remegne az ajka, mintha a félelem ott bújkálna benne. Igaz, ez önmagában teljesen érthető, elvégre kést szegeznek a torkához, ráadásul Takashi tekintete rendíthetetlen, megvan benne az elszántság, hogy öljön, ha érdeke azt kívánja. Látszódik, hogy megfeszül, talán az idegességtől, talán csak azért, mert shinobi és még vert helyzetben sem hajlandó meghalni olyan könnyen. Ámbátor a háború megkeményíti az ember szívét, könyörtelenséget és rejtett erőket, tartalékokat szabadít fel. A kérdés, hogy Takashi miképpen ítéli meg az emberét? Gyilkol, vagy kegyelmez?


*****
A vihar egyre inkább közeledik. Hatalmas a köd és olyan sűrű, mintha az orkán közepe közeledne. Ám még nem érte el a partot, noha minden bizonnyal ez is bekövetkezik. Előbb, vagy utóbb biztosan. Akkor bizony az őrök nehéz helyzetbe kerülnek, mert feladatuk ellátása jóformán lehetetlenné válik. Majdnem teljesen.