Kochio Hawake
2 posters
1 / 1 oldal
Kochio Hawake
Hawake Kochio Pént. Jún. 25 2010, 13:53
Név: Kochio Hawake
Ország: Föld Országa volt - jelenleg nincs
Rang: Buddhista tanuló
Kor: 14
Nem: Férfi
Felszerelések: Mint minden olyan ifjúnak aki szerzetesnek készül, még ő sem használhat fegyvert az egyszerű fából készülteken kívül, így semmi szokatlan nincs nála ruháján kívül
Külső megjelenés: Kortársainál némiképp alacsonyabb, és izomzata alapján sem sorolható a legerősebbek közé, de nagyon messze áll a 'gyenge' jelzőtől. Természetesen kopasz, ezzel szimbolizálja, hogy nem kötődik az ún. 'külső világi tárgyakhoz'. Ruhája az egyszerűséget hirdeti: egy a szokásos fekete papucs, és narancssárga nadrág. Felül általában félmeztelen, csak két csuklószorító, rajtuk egy-egy kanjival.
A jobb karján lévőn: lélek
A másikon: egyensúly
Jellem: Forrófejű, lázongó. Ilyen volt régen, és ez még most is érződik a cselekedetein. Gyors észjárását nem mindig a morális jó érdekében használta. Amióta a szerzetesekhez került egyre nyugodtabb lett. Megtanult várni, és logikai képességeinek minél jobb kihasználását is elsajátította. Persze ez nem azt jelenti, hogy az a tipikus csöndes bölcs lett. Erről szó sincs. Ő még nem az, aki az úton irányt mutat, hanem aki bejárja veled az összes ösvényt.
Előtörténet:
[i]Az az év száraz volt. Télen csak a hideg szelek durvasága simogatta azt, aki melegre vágyott. Havat nem láttak, csak a távoli hegyek tetején. Jég viszont annál több volt. Minden befagyott, aminek volt rá lehetősége. Nemcsak a szegények, a gazdagok is szenvedtek. Tavasszal nem volt minek virágba borulni, minden elfagyott. Az a pár zöld levél, ami bátorkodott előjönni, hamar rájött, hogy várni kellett volna. Nem volt elég erő a fákban a táplálásra. Késett minden. A nyár már boldogabb volt. Az emberek ismét nevettek, hogy virágokat láttak és elhitték, hogy minden jobb lesz. És a fák kitartottak, várták az esőt. Az eső nem jött, és a mosolyokkal együtt száradt el minden. Ősz következett. És akkor hirtelen eleredt az eső. Folyamatosan esett, nem volt szünet. Egy hónapon keresztül felhő takarta be Iwagakurét. Nem dörgött vagy villámlott, csak csöndben pergett az eső. Az egyetlen robaj egy nő fájdalmas, de boldog üvöltése, és egy újszülött sírása a kihalt szülőszobán. Abban az évben csak nagyon kevés gyermek született. Kochio volt az egyik. A következő esztendők nem voltak ilyen súlyosak, minden égi fogaskerék szabályának megfelelően forgott. Édesapja nagyon sokat dolgozott, mint a falu egyik megbecsült Jouninja, sorra kapta a küldetéseket. Édesanyjának egy szerény vendéglője volt a ház mellett, így egyszerre tudott a gyerekekre vigyázni és dolgozni. Testvéreivel mindig kiálltak egymásért. De azért megcsinálták a fricskákat egymás orra alá, hisz anélkül mit ér a gyerekkor? Ő volt a második legidősebb. Egy két évvel idősebb nővére volt, két öccse, akik ikrek voltak és egy húga, a legfiatalabb. Nővére, Kaname Hawake nem volt egy tipikus lány. Leginkább egy nagyon csibész fiúra hasonlított. Az Akadémián (merthogy shinobi) az első években gyakran cukkolták őt a fiúk. Azután már egyszer sem merték. Kochio nagyon tesztelte benne, azt, hogy ennyire kiáll céljai mellett. Mindig felnézett rá, ezért akart ő is az Akadémiára menni.
Sajnos az már nem sikerült, hogy a legjobb eredménnyel zárjon, ahogy azt Kaname tette, de nem hozta szégyenbe a Hawake családot.
Nem volt az a túlbuzgó genin, de nagyon szeretett küldetésekre járni, mégha azok a legszánalmasabb munkák is voltak. Egy év eltelt. És azután a második is. Ez már nem E-szintű küldetésekkel telt. Elég sok D, és egy C-szintűt is sikerült teljesítenie a csapatának a Chuunin-vizsgáig.
Az volt a fordulópont életében. Első feladatként egy irdatlan nehéz tesztet kaptak, aminek lényege az észrevétlen puskázás, az önbizalom és a bátorság tesztelése volt. A második forduló már több izgalmat tartogatott. Páros számú csapat maradt. A felük 'Ég' a maradék pedig 'Föld' tekercset kapott. A cél, hogy egy erdőbe bezárva, adott időn belül megszerezni az ellentétes tekercset és eljutni az adott helyre. Csatákkal, meneküléssel, üldözéssel és persze kevés alvással telt el ez a feladat, de a lényeg, hogy sikerült. Itt azonban kiderült, hogy túl sokan vannak ezért előválogatót kell tartani a harmadik fordulóra. Véletlenszerűen kisorsolt egy az egy elleni harcok. Kochio ellfenele egy igen erős Konohagakure genin lett. Izzasztó és hosszú küzdelem volt. Talán a leghosszabb mindközül. Ha három másodperccel tovább bír talpon maradni, akkor talán nem ott tartana ahol most. Felfedezte a vereség fontosságát. A kórházban töltött idők alatt átgondolta élete nagy részét. Kialakította saját életfilozófiáját. És eldöntötte, ő felmegy a Naoki-hegyre és szerzetes lesz. Nem tudja, hogy honnan jött ez az ötlet, csak érezte, hogy ezt kell tennie.
Falujába visszatérve megosztotta döntését családjával. Kellemesen csalódott édesapjában, aki nem dühöngött, mint ahogy várta. Egy őszinte beszélgetés keretében nagyon sok hasznos gondolatot ajándékozott útravalóként és azt mondta, hogy egyetlen Doton: Shinjou Zanshu no Jutsu-val nem engedheti el ilyen veszélyes útra, ezért egy héten keresztül gyakoroltatta vele a Doton: Katsu-t. Azonban indulni még mindig nem lehetett. Engedélyt kellett kérni a Tsuchikage-től, aki (habár nem örült túlságosan egy ügyes shinobi elmenetelének), de látta, hogy döntésétől független Kochio már elhatározta magát, ezért megadta az engedélyt.
Ha valaki szerzetes szeretne lenni, annak próbákat kell kiállnia. Ezek közül az első, hogy eljusson a táborba. Fel a Naoki-hegy tetején található fennsíkra. Kényelmetlen és igen fárasztó utazás. Ezt tanúsítják az ösvények állattetemei. Kochio azonban lankadhatatlan volt, és felért a szerzetesek közé, ahol újabb kaland várta. Két nap egy pohár vízzel, egy rizsszemmel, beszéd nélkül a szobájában. Kegyetlen 48 óra volt, de elhatározta, hogy ha ilyen helyzetbe hozták, akkor érinteni se fogja a kihelyezett ételt és italt. Kibírja a próbát. Próbált minél többet aludni, de üres hasa nem engedte. Rájött, hogy az egyetlen dolog, amit érdemes tenni, az a várás. Egy helyben, nyugodtan várni. Így, lótusz-ülésben ült akkor is, amikor leendő mestere Oozaki eltolta ajtaját és belépett hozzá a következő szavakkal:
- Itt a ruhád. Menj el a patakhoz, fürödj meg, öltözz fel. A beavatásod sikeres volt. Első feladatod, hogy részt vegyél egy kiadós reggelin...6 óra múlva, mivel még csak éjfél van...
---------------------------
(én egy régebbi karakter vagyok, de úgy gondoltam, hogy nem kérem vissza szintjeim, megtanult jutsujaim, csak a már említett kettőt)
Ország: Föld Országa volt - jelenleg nincs
Rang: Buddhista tanuló
Kor: 14
Nem: Férfi
Felszerelések: Mint minden olyan ifjúnak aki szerzetesnek készül, még ő sem használhat fegyvert az egyszerű fából készülteken kívül, így semmi szokatlan nincs nála ruháján kívül
Külső megjelenés: Kortársainál némiképp alacsonyabb, és izomzata alapján sem sorolható a legerősebbek közé, de nagyon messze áll a 'gyenge' jelzőtől. Természetesen kopasz, ezzel szimbolizálja, hogy nem kötődik az ún. 'külső világi tárgyakhoz'. Ruhája az egyszerűséget hirdeti: egy a szokásos fekete papucs, és narancssárga nadrág. Felül általában félmeztelen, csak két csuklószorító, rajtuk egy-egy kanjival.
A jobb karján lévőn: lélek
A másikon: egyensúly
Jellem: Forrófejű, lázongó. Ilyen volt régen, és ez még most is érződik a cselekedetein. Gyors észjárását nem mindig a morális jó érdekében használta. Amióta a szerzetesekhez került egyre nyugodtabb lett. Megtanult várni, és logikai képességeinek minél jobb kihasználását is elsajátította. Persze ez nem azt jelenti, hogy az a tipikus csöndes bölcs lett. Erről szó sincs. Ő még nem az, aki az úton irányt mutat, hanem aki bejárja veled az összes ösvényt.
Előtörténet:
[i]Az az év száraz volt. Télen csak a hideg szelek durvasága simogatta azt, aki melegre vágyott. Havat nem láttak, csak a távoli hegyek tetején. Jég viszont annál több volt. Minden befagyott, aminek volt rá lehetősége. Nemcsak a szegények, a gazdagok is szenvedtek. Tavasszal nem volt minek virágba borulni, minden elfagyott. Az a pár zöld levél, ami bátorkodott előjönni, hamar rájött, hogy várni kellett volna. Nem volt elég erő a fákban a táplálásra. Késett minden. A nyár már boldogabb volt. Az emberek ismét nevettek, hogy virágokat láttak és elhitték, hogy minden jobb lesz. És a fák kitartottak, várták az esőt. Az eső nem jött, és a mosolyokkal együtt száradt el minden. Ősz következett. És akkor hirtelen eleredt az eső. Folyamatosan esett, nem volt szünet. Egy hónapon keresztül felhő takarta be Iwagakurét. Nem dörgött vagy villámlott, csak csöndben pergett az eső. Az egyetlen robaj egy nő fájdalmas, de boldog üvöltése, és egy újszülött sírása a kihalt szülőszobán. Abban az évben csak nagyon kevés gyermek született. Kochio volt az egyik. A következő esztendők nem voltak ilyen súlyosak, minden égi fogaskerék szabályának megfelelően forgott. Édesapja nagyon sokat dolgozott, mint a falu egyik megbecsült Jouninja, sorra kapta a küldetéseket. Édesanyjának egy szerény vendéglője volt a ház mellett, így egyszerre tudott a gyerekekre vigyázni és dolgozni. Testvéreivel mindig kiálltak egymásért. De azért megcsinálták a fricskákat egymás orra alá, hisz anélkül mit ér a gyerekkor? Ő volt a második legidősebb. Egy két évvel idősebb nővére volt, két öccse, akik ikrek voltak és egy húga, a legfiatalabb. Nővére, Kaname Hawake nem volt egy tipikus lány. Leginkább egy nagyon csibész fiúra hasonlított. Az Akadémián (merthogy shinobi) az első években gyakran cukkolták őt a fiúk. Azután már egyszer sem merték. Kochio nagyon tesztelte benne, azt, hogy ennyire kiáll céljai mellett. Mindig felnézett rá, ezért akart ő is az Akadémiára menni.
Sajnos az már nem sikerült, hogy a legjobb eredménnyel zárjon, ahogy azt Kaname tette, de nem hozta szégyenbe a Hawake családot.
Nem volt az a túlbuzgó genin, de nagyon szeretett küldetésekre járni, mégha azok a legszánalmasabb munkák is voltak. Egy év eltelt. És azután a második is. Ez már nem E-szintű küldetésekkel telt. Elég sok D, és egy C-szintűt is sikerült teljesítenie a csapatának a Chuunin-vizsgáig.
Az volt a fordulópont életében. Első feladatként egy irdatlan nehéz tesztet kaptak, aminek lényege az észrevétlen puskázás, az önbizalom és a bátorság tesztelése volt. A második forduló már több izgalmat tartogatott. Páros számú csapat maradt. A felük 'Ég' a maradék pedig 'Föld' tekercset kapott. A cél, hogy egy erdőbe bezárva, adott időn belül megszerezni az ellentétes tekercset és eljutni az adott helyre. Csatákkal, meneküléssel, üldözéssel és persze kevés alvással telt el ez a feladat, de a lényeg, hogy sikerült. Itt azonban kiderült, hogy túl sokan vannak ezért előválogatót kell tartani a harmadik fordulóra. Véletlenszerűen kisorsolt egy az egy elleni harcok. Kochio ellfenele egy igen erős Konohagakure genin lett. Izzasztó és hosszú küzdelem volt. Talán a leghosszabb mindközül. Ha három másodperccel tovább bír talpon maradni, akkor talán nem ott tartana ahol most. Felfedezte a vereség fontosságát. A kórházban töltött idők alatt átgondolta élete nagy részét. Kialakította saját életfilozófiáját. És eldöntötte, ő felmegy a Naoki-hegyre és szerzetes lesz. Nem tudja, hogy honnan jött ez az ötlet, csak érezte, hogy ezt kell tennie.
Falujába visszatérve megosztotta döntését családjával. Kellemesen csalódott édesapjában, aki nem dühöngött, mint ahogy várta. Egy őszinte beszélgetés keretében nagyon sok hasznos gondolatot ajándékozott útravalóként és azt mondta, hogy egyetlen Doton: Shinjou Zanshu no Jutsu-val nem engedheti el ilyen veszélyes útra, ezért egy héten keresztül gyakoroltatta vele a Doton: Katsu-t. Azonban indulni még mindig nem lehetett. Engedélyt kellett kérni a Tsuchikage-től, aki (habár nem örült túlságosan egy ügyes shinobi elmenetelének), de látta, hogy döntésétől független Kochio már elhatározta magát, ezért megadta az engedélyt.
Ha valaki szerzetes szeretne lenni, annak próbákat kell kiállnia. Ezek közül az első, hogy eljusson a táborba. Fel a Naoki-hegy tetején található fennsíkra. Kényelmetlen és igen fárasztó utazás. Ezt tanúsítják az ösvények állattetemei. Kochio azonban lankadhatatlan volt, és felért a szerzetesek közé, ahol újabb kaland várta. Két nap egy pohár vízzel, egy rizsszemmel, beszéd nélkül a szobájában. Kegyetlen 48 óra volt, de elhatározta, hogy ha ilyen helyzetbe hozták, akkor érinteni se fogja a kihelyezett ételt és italt. Kibírja a próbát. Próbált minél többet aludni, de üres hasa nem engedte. Rájött, hogy az egyetlen dolog, amit érdemes tenni, az a várás. Egy helyben, nyugodtan várni. Így, lótusz-ülésben ült akkor is, amikor leendő mestere Oozaki eltolta ajtaját és belépett hozzá a következő szavakkal:
- Itt a ruhád. Menj el a patakhoz, fürödj meg, öltözz fel. A beavatásod sikeres volt. Első feladatod, hogy részt vegyél egy kiadós reggelin...6 óra múlva, mivel még csak éjfél van...
---------------------------
(én egy régebbi karakter vagyok, de úgy gondoltam, hogy nem kérem vissza szintjeim, megtanult jutsujaim, csak a már említett kettőt)
Hawake Kochio- Játékos
Adatlap
Szint: C
Rang: Szerzetes ninja
Chakraszint: 364
Re: Kochio Hawake
Tenten Pént. Jún. 25 2010, 19:25
Üdv ismét az oldalon, előtörténet Elfogadva!
Tenten
Ui.: Melyik Kochio vagy, a régi vagy az új (=Kib)?
Tenten
Ui.: Melyik Kochio vagy, a régi vagy az új (=Kib)?
Tenten- Inaktív
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.