Soratsuhi Touya
2 posters
1 / 1 oldal
Soratsuhi Touya
Név: Soratsuhi Touya
Ország: Víz Országa, Kirigakure
Rang: genin
Kor: 12
Nem: Fiú
Felszerelések:
Kinézet:
Jellem:
Touya egy magának való kiállhatatlan figura. Mindig azt hiszi, hogy ő mindenben a legjobb, hogy az égvilágon mindenben neki van igaza, hogy ő más mind a többiek. Bár nem képzeli magát felsőbb rendűnek, ő úgy érzi, hogy többre hivatott mind bárki más akit ismer. ÉS ennek az az oka, mert eme fiatal genin, már akadémistaként jól tudta, hogy ő mi is lesz, hogy hova fog elérni a shinobi karrierjében. Már akkor elhatározta, hogy egy nap ő lesz a Mizukage! De hogy egy fiatal fiúnak miért vannak ilyen álmai? Nos az az előtörténetből úgyis ki fog derülni!
Előtörténet:
Touya születése, mind lenni szokott egy jó történet kezdetekor, nem szűkölködött tragédiával és szenvedéssel. Mért is történt volna másként? Miért ne lehetne boldog kezdés? Azért mert akkor talán minden máshogy alakul a későbbiekben és abban az esetben a történet teljesen más szálat venne. De nem történt! Azon a bizonyos áprilisi nap késő délutánján, Touya megszületett és Kekkou, egy fiatal édesanya meghalt. Egy boldogság és egy szomorú kezdett, egy remény és egy tragédia! Azt hiszen ilyenkor szokták mondani, hogy az életben minden egyes dolognak megvan a másik fele. Nem lehet mindig egy halandó csak az egyik oldalon. Ha jó történik valakivel, abban biztos bent van a rossz is, valamilyen megmagyarázhatatlan módon, de bent van. Ez a Ying és a Yang! A jó és a rossz örök korforgása.
Kekkou tehetségtelen kunoichi volt már az akadémián és ahogyan az lenni szokott utána is. Fiatalon, szinte a semmiből ment hozzá Yuusha-hoz, Kirigakure egyik hőséhez. A férfihoz, akit gyerekkora óta szeretett és aki húsz évvel volt idősebb nála. Nem volt semmi meglepő ebben, mert amit az élet nem add meg az egyiknek azt megadja a másiknak. Kekkou tehetségtelen volt a shinobi léthez, de az élet... nos olyan adottságokkal áldotta meg, mely után minden férfiú megfordult. Talán ezzel bűvölte el a renegát hőst is? Ki tudja, de a házasságuk után tizenegy hónappal életet is adott egy gyönyörű kisbabának. Igen ez volt Touya, és az élet igazsága ekkor kezdődött csak el.
Touya és Yuusha között sohasem volt örömteli apa-fiú kapcsolat. Az öreg jounin nem haragudott fiára, hogy születésekor elvette az felesége életét, talán beletörődött, vagy éppen sohasem szerette igazán elhunyt feleségét. Ezt sohasem tudjuk meg, de nem is ez az érdekes. Kekkou már akkor szerette, szinte odavolt fiáért, mikor az még a méhében volt. Az akkor kapott szeretetnek hála jöhetett egészségesen és boldogan világra. De abban a pillanatban, hogy kilehelte a lelkét, Touya számára megszűnt a szeretett. Yuusha bár törődött fiával, etette, gyerekkorában pelenkázta, büfiztette és mi mindent nem csinált, melyre szüksége van egy babának. Csak egyvalamit nem adott meg neki. A szeretett. Sohasem volt hozzá egy kedves szava, sohasem volt számára egy mosolya. De Touya hozzászokott ehhez, megtanult ezzel együtt élni. Amikor már volt fogalma a körülötte lévő világról, és rájött, hogy apja kedvében nem járhat úgy, ahogyan azt a többi gyerektől látta, szinte mindenben elkezdte utánozni az apját. Olyan akart lenni mind ő, hogy ezzel vívja ki a férfi elismerését és szeretetétt. De Yuusha sohasem mutatta, még jelét sem, hogy büszke rá. Teltek az évek, és az öt és fél éves Touya addigi utánzós élete abbamaradt. Megtanulta, hogy az apja miért olyan, amilyen, méghozzá a saját testén. Elkezdődött a fiú shinobi-vá válása.
Yuusha bár testben ezen a világon élt, valójában sokkalta messzebbről tekintett erre a világra. Ő még mindig Kirigakure sötét múltjában tengette az életét, ott, ahol a kegyetlenség mindennapos és elvárt dolog volt. Bár nem látszott rajta, gyerekkorában és a felnőtté válás idején, mikor az ember csak egy fehér festményvászon még, olyan könnyedén képesek voltak feketére festeni, hogy azon a mai ember csak meglepődne. A brutalitás,. Az egymás elleni harcok, míg végül a barátok saját kezűleg való megölésében teljesedett ki, a szófogadó és brutális életre való felkészítés egy gyerek elméjében olyan űrt hagy, mely teljesen megváltoztatja őt. És ez történt Yuusha-val is. Valójában még mindig azt a belevésett hittet és tanítást valóta, melyre megtanították akkor és ezt a világhoz való viszonyulást adat át fiának is. Hosszú hónapok és évek alatt teljesen megakarta neki tanítani azt, amit ő tanult, de... talán szerencsére, sikertelenül. Touya ugyanis képtelen volt megtanulni, nem, inkább elfogadni azt amit az apja mondott. Ő látta azt a világban, amit ő nem. A világ apró kis csodáit, az élet örömét, az emberek egymásba vetett apró kis bizalmát, mely annyira nem volt jellemző Kirigakure-ra, de az idők folyamán a világ változásával ez is változásnak állt. De minden egyes ellent mondás, vagy engedetlenség abban csúcsosodott ki, hogy a Yuusha megverte a fiát, néha annyira, hogy kórházba került. Akaratlanul okozva űrt fiában is, aki szeretet nélkül nőt fel és került az akadémiára. Talán a legnagyobb szerencséjére.
És a mikor első nap kérdezték őket, hogy mit is várnak el a sinobi léttől, hogy mire akarják vívni, Touya váratlan választ adott. „ Szeretném megváltoztatni Kirigakure-t! Elfelejtetni a múltat és elérni azt, hogy az emberek végre nyitottak legyenek a világra. És nem mind Kirigakure egyik shinobija, hanem mind Kirigakure Mizukage-ja!~ Talán túlságosan is érett szavak voltak, egy hétéves gyerekhez, de ő ezt akarta a szíve legmélyéről. És a tanulok meglepődve, sőt értetlenül hallották ezeket a szavakat, a chuunin tanítok talán egy olyan jelet láttak egykor, mely teljesen más volt, mind korábban. Talán az első jelek egyike annak, hogy Kirigakure a változás útjára lépett. De a szavak mögött igazi tehetség is lapult. Touya örökölte anyja szépségét és apja erejét. Éltanuló volt, de éppen ezért sohasem voltak barátjai. Kerülték, mert flepnisnek találták. Túlságosan úgy tekintettek rá a társai, mind egy kívülállóra. Más gondolkozású volt, mások érdekelték őt mind a társait. Nem szeretett játszani, helyette az eget kémlelte, jobban szerette a virágokat a shurikennél, kerülte az összetűzéseket mindenkivel, engedte, hogy csúfolják, hogy kinevessék, de egyvalamit sohasem hagyott. Egyszer sem engedte, hogy megalázzák. Amikor mégis megpróbálták, hogyan is mondják? Megtűrni, igen ez az, megtörni, nagyon rossz vége lett. Eszméletlenre verte a fiúkat, ahogyan utána olyan semmitmondóan jelezte a tanároknak az esetet, hogy az meglepő volt. Vállalta a tette miatta felelősséget. De minden akkor változott meg, amikor a sors kereke újra közbe szólt és sok rossz után végre valahára valami jó is történt. Elvesztette az apját és ennek ő nagyon is örült.
„Küldetés közben elhunyt!” csak ennyi állt azon a listán, melyet kapott az apja után. Bár nem részletezték a halál eseményeit, annyit elárultak neki, hogy apja a Tenger országának felszabadításáért folytatott harcokban vesztette életét. És ez azt jelentette, hogy immáron egyedül maradt. Szülök, nagyszülők és minden rokonai szál nélkül. Yuusha -nak nem voltak testvérei, ahogyan a szülei már korán meghaltak és ez elmondható volt az anyai ágon is, bár ott állítólag volt még egy rokon, de ő már égen elhagyta a falút. De Touya nem is foglalkozott ezzel, úgy érezte, hogy az élet igazságot szolgáltatott neki, ugyanakkor bűntudata is volt, hiszen nem érzett szomorúságot saját apja halála miatt. De csakhamar túlesett rajta, ahogyan elérkezett kisvártatva a genin vizsga ideje.
Touya nagyon is sokat készült rá, ahogyan az írásbeli feladatott, ahogyan azt elvárták tőle, kitűnőre írta meg és bár a következő forduló, azaz a technikai bemutatón, nem éppen fényesen, de erős közepessel végzet, hála hogy három Bushin tudott létrehozni. Ezért az eredményét megkaphatta a Hitei-ate fejpántot és ezzel érdemelte ki a gegin címet. De a vizsga után nem mulatott, nem volt kivel. Egyedül volt és talán éppen ezért ment el a szülei sírjához, ahol csak ennyit mondott mosolyogva nekik. „Meglátjátok, hogy egy nap elérem az álmom! Én leszek Kirigakure Mizukage-ja és megváltoztatom ezt az országot!”
Ország: Víz Országa, Kirigakure
Rang: genin
Kor: 12
Nem: Fiú
Felszerelések:
- 5 db kunai
- 5 db shuriken
- 10m hosszú dróthuzal
- 10 db robbanó jegyzet
- 5 db füstbomba
- 1 db szerszámszett
- 1 db elsősegély készlet
- Ninja szandál
- Ninja fejpánt
- 1 db shurikentartó --- 2 db kunai --- 5 db shuriken --- [i]1 db szerszámszett
- 1 db övtáska --- 3 db kunai --- 10m hosszú dróthuzal --- 10 db robbanó jegyzet --- 5 db füstbomba --- 1 db elsősegély készlet
Kinézet:
- 123 cm magas, vagyis hát nem egy égmeszelő, bár egy 12 éves srácnak pont megfelelő, mondhatni átlagos
- 41 kg a testsúlya, ami hát mondjuk csak annyit jelent, hogy jó húsban van, de nem dagadt!
- Zöld szemei minden lány szívét meglágyítják
- Fekete rövid hajzuhataga, rakoncátlan, misztikus, de ugyanakkor valamiért érdekes külcsíné teszi az arcát
- Világos, mondhatni átlagos bőrszíne hétköznapivá teszi.
- Fejpántját a homlokára kötve hordja! Hogy a miért? Mert hát a nevében is jegyzett helyen kell lennie nem?
- Hát mivel jobbkezes a shurikentartó a jobb combjára van szilyazva, olyan magasságban, ahol könnyedén eléri.
- Shinobi ruházata átlagos! Semmiben sem tér el attól, amit Kirigakure szülöttjétől várnánk. Kék hosszú nadrágja felett egy egyszerű fekete inget és kapucnis kabátot hord. A nadrágja egyszínű és nagyszerű, strapabíró szövetből készült, ahogyan azért adjon a charme-ja is, a pólója nem egyszerű darab. A nyaka mélyen vágott, ahogyan a hideg elleni védelme nehogy csökkenjen, fűzött, vagyis egy húzásra máris összeszűkül, hogy biztos melegben tartsa viselőjét. A kabát pedig egyszerű dzseki, véd Kirigakure hidegjétől ás esőjétől is.
Jellem:
Touya egy magának való kiállhatatlan figura. Mindig azt hiszi, hogy ő mindenben a legjobb, hogy az égvilágon mindenben neki van igaza, hogy ő más mind a többiek. Bár nem képzeli magát felsőbb rendűnek, ő úgy érzi, hogy többre hivatott mind bárki más akit ismer. ÉS ennek az az oka, mert eme fiatal genin, már akadémistaként jól tudta, hogy ő mi is lesz, hogy hova fog elérni a shinobi karrierjében. Már akkor elhatározta, hogy egy nap ő lesz a Mizukage! De hogy egy fiatal fiúnak miért vannak ilyen álmai? Nos az az előtörténetből úgyis ki fog derülni!
Előtörténet:
Touya születése, mind lenni szokott egy jó történet kezdetekor, nem szűkölködött tragédiával és szenvedéssel. Mért is történt volna másként? Miért ne lehetne boldog kezdés? Azért mert akkor talán minden máshogy alakul a későbbiekben és abban az esetben a történet teljesen más szálat venne. De nem történt! Azon a bizonyos áprilisi nap késő délutánján, Touya megszületett és Kekkou, egy fiatal édesanya meghalt. Egy boldogság és egy szomorú kezdett, egy remény és egy tragédia! Azt hiszen ilyenkor szokták mondani, hogy az életben minden egyes dolognak megvan a másik fele. Nem lehet mindig egy halandó csak az egyik oldalon. Ha jó történik valakivel, abban biztos bent van a rossz is, valamilyen megmagyarázhatatlan módon, de bent van. Ez a Ying és a Yang! A jó és a rossz örök korforgása.
Kekkou tehetségtelen kunoichi volt már az akadémián és ahogyan az lenni szokott utána is. Fiatalon, szinte a semmiből ment hozzá Yuusha-hoz, Kirigakure egyik hőséhez. A férfihoz, akit gyerekkora óta szeretett és aki húsz évvel volt idősebb nála. Nem volt semmi meglepő ebben, mert amit az élet nem add meg az egyiknek azt megadja a másiknak. Kekkou tehetségtelen volt a shinobi léthez, de az élet... nos olyan adottságokkal áldotta meg, mely után minden férfiú megfordult. Talán ezzel bűvölte el a renegát hőst is? Ki tudja, de a házasságuk után tizenegy hónappal életet is adott egy gyönyörű kisbabának. Igen ez volt Touya, és az élet igazsága ekkor kezdődött csak el.
Touya és Yuusha között sohasem volt örömteli apa-fiú kapcsolat. Az öreg jounin nem haragudott fiára, hogy születésekor elvette az felesége életét, talán beletörődött, vagy éppen sohasem szerette igazán elhunyt feleségét. Ezt sohasem tudjuk meg, de nem is ez az érdekes. Kekkou már akkor szerette, szinte odavolt fiáért, mikor az még a méhében volt. Az akkor kapott szeretetnek hála jöhetett egészségesen és boldogan világra. De abban a pillanatban, hogy kilehelte a lelkét, Touya számára megszűnt a szeretett. Yuusha bár törődött fiával, etette, gyerekkorában pelenkázta, büfiztette és mi mindent nem csinált, melyre szüksége van egy babának. Csak egyvalamit nem adott meg neki. A szeretett. Sohasem volt hozzá egy kedves szava, sohasem volt számára egy mosolya. De Touya hozzászokott ehhez, megtanult ezzel együtt élni. Amikor már volt fogalma a körülötte lévő világról, és rájött, hogy apja kedvében nem járhat úgy, ahogyan azt a többi gyerektől látta, szinte mindenben elkezdte utánozni az apját. Olyan akart lenni mind ő, hogy ezzel vívja ki a férfi elismerését és szeretetétt. De Yuusha sohasem mutatta, még jelét sem, hogy büszke rá. Teltek az évek, és az öt és fél éves Touya addigi utánzós élete abbamaradt. Megtanulta, hogy az apja miért olyan, amilyen, méghozzá a saját testén. Elkezdődött a fiú shinobi-vá válása.
Yuusha bár testben ezen a világon élt, valójában sokkalta messzebbről tekintett erre a világra. Ő még mindig Kirigakure sötét múltjában tengette az életét, ott, ahol a kegyetlenség mindennapos és elvárt dolog volt. Bár nem látszott rajta, gyerekkorában és a felnőtté válás idején, mikor az ember csak egy fehér festményvászon még, olyan könnyedén képesek voltak feketére festeni, hogy azon a mai ember csak meglepődne. A brutalitás,. Az egymás elleni harcok, míg végül a barátok saját kezűleg való megölésében teljesedett ki, a szófogadó és brutális életre való felkészítés egy gyerek elméjében olyan űrt hagy, mely teljesen megváltoztatja őt. És ez történt Yuusha-val is. Valójában még mindig azt a belevésett hittet és tanítást valóta, melyre megtanították akkor és ezt a világhoz való viszonyulást adat át fiának is. Hosszú hónapok és évek alatt teljesen megakarta neki tanítani azt, amit ő tanult, de... talán szerencsére, sikertelenül. Touya ugyanis képtelen volt megtanulni, nem, inkább elfogadni azt amit az apja mondott. Ő látta azt a világban, amit ő nem. A világ apró kis csodáit, az élet örömét, az emberek egymásba vetett apró kis bizalmát, mely annyira nem volt jellemző Kirigakure-ra, de az idők folyamán a világ változásával ez is változásnak állt. De minden egyes ellent mondás, vagy engedetlenség abban csúcsosodott ki, hogy a Yuusha megverte a fiát, néha annyira, hogy kórházba került. Akaratlanul okozva űrt fiában is, aki szeretet nélkül nőt fel és került az akadémiára. Talán a legnagyobb szerencséjére.
És a mikor első nap kérdezték őket, hogy mit is várnak el a sinobi léttől, hogy mire akarják vívni, Touya váratlan választ adott. „ Szeretném megváltoztatni Kirigakure-t! Elfelejtetni a múltat és elérni azt, hogy az emberek végre nyitottak legyenek a világra. És nem mind Kirigakure egyik shinobija, hanem mind Kirigakure Mizukage-ja!~ Talán túlságosan is érett szavak voltak, egy hétéves gyerekhez, de ő ezt akarta a szíve legmélyéről. És a tanulok meglepődve, sőt értetlenül hallották ezeket a szavakat, a chuunin tanítok talán egy olyan jelet láttak egykor, mely teljesen más volt, mind korábban. Talán az első jelek egyike annak, hogy Kirigakure a változás útjára lépett. De a szavak mögött igazi tehetség is lapult. Touya örökölte anyja szépségét és apja erejét. Éltanuló volt, de éppen ezért sohasem voltak barátjai. Kerülték, mert flepnisnek találták. Túlságosan úgy tekintettek rá a társai, mind egy kívülállóra. Más gondolkozású volt, mások érdekelték őt mind a társait. Nem szeretett játszani, helyette az eget kémlelte, jobban szerette a virágokat a shurikennél, kerülte az összetűzéseket mindenkivel, engedte, hogy csúfolják, hogy kinevessék, de egyvalamit sohasem hagyott. Egyszer sem engedte, hogy megalázzák. Amikor mégis megpróbálták, hogyan is mondják? Megtűrni, igen ez az, megtörni, nagyon rossz vége lett. Eszméletlenre verte a fiúkat, ahogyan utána olyan semmitmondóan jelezte a tanároknak az esetet, hogy az meglepő volt. Vállalta a tette miatta felelősséget. De minden akkor változott meg, amikor a sors kereke újra közbe szólt és sok rossz után végre valahára valami jó is történt. Elvesztette az apját és ennek ő nagyon is örült.
„Küldetés közben elhunyt!” csak ennyi állt azon a listán, melyet kapott az apja után. Bár nem részletezték a halál eseményeit, annyit elárultak neki, hogy apja a Tenger országának felszabadításáért folytatott harcokban vesztette életét. És ez azt jelentette, hogy immáron egyedül maradt. Szülök, nagyszülők és minden rokonai szál nélkül. Yuusha -nak nem voltak testvérei, ahogyan a szülei már korán meghaltak és ez elmondható volt az anyai ágon is, bár ott állítólag volt még egy rokon, de ő már égen elhagyta a falút. De Touya nem is foglalkozott ezzel, úgy érezte, hogy az élet igazságot szolgáltatott neki, ugyanakkor bűntudata is volt, hiszen nem érzett szomorúságot saját apja halála miatt. De csakhamar túlesett rajta, ahogyan elérkezett kisvártatva a genin vizsga ideje.
Touya nagyon is sokat készült rá, ahogyan az írásbeli feladatott, ahogyan azt elvárták tőle, kitűnőre írta meg és bár a következő forduló, azaz a technikai bemutatón, nem éppen fényesen, de erős közepessel végzet, hála hogy három Bushin tudott létrehozni. Ezért az eredményét megkaphatta a Hitei-ate fejpántot és ezzel érdemelte ki a gegin címet. De a vizsga után nem mulatott, nem volt kivel. Egyedül volt és talán éppen ezért ment el a szülei sírjához, ahol csak ennyit mondott mosolyogva nekik. „Meglátjátok, hogy egy nap elérem az álmom! Én leszek Kirigakure Mizukage-ja és megváltoztatom ezt az országot!”
Touya- Játékos
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 160
Re: Soratsuhi Touya
Üdv!
Elfogadva, kezdő chakra a szokásos 100, az alapokon és Kirigakure saját jutsuján kívül ajándék: Utsusemi no Jutsu Cash: 1800 Ryou
Írj adatlapot!
Jó játékot!
U.i.: megbeszélés után módosítva, és mert figyelmeztettek, és ráeszméltem, hogy jéé, tényleg (xD) , ezért ide is írom, hogy természetesen jelenleg D szintű vagy (ha nem volt egyértelmű).
A hozzászólást Sai összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Júl. 15 2010, 16:04-kor.
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.