Touya történette

Mesélő: Sai

Helyszín: A Víz Országa :: Kirigakure no Sato 1. 2.

Végre-valahára elérkezett az a nap, melyre annyira várt. Touya pedig a legjobb formáját akarta hozni. Ez volt számára az első nap geninként! Ez egy olyan nap egy shinobi életében, melyre mindig is emlékezni fog. Időben, bár elég táskás szemekkel, de felkelt, megmosakodott és mire észbe kapott, már a kihalt utcán sétált, a napsütésben és lassan a város is felébredt és Touya-nak újra szembesülnie kelet azzal, hogy milyen is az a város, melybe beleszületett. Újra megbizonyosodott róla, hogy neki kell változtatnia valahogyan ezen. Tudta hogyan, de addig még nagyon is hosszú út állt tlőtte, sok megpróbáltatások közepette, ezen a napon megismerte az elsőt. De az odébb van és ahogyan leült le a székére az akadémián és ráhajolt az asztal pultjára, elfeküdt rajta és csak azt várta, hogy végre történjen is valami. És történt is.
Az ajtó egy hatalmas csattanással tárult ki, pedig sima tolóajtó, csak hát a belépő olyan erővel tolta be, hogy csak nyekkenni volt képes, mielőtt megadta volna magát. Tekintélyt parancsoló belépő, ahogyan csak hráom nevet kiáltott el, na meg hogy kövessék.


Date Masamune


Yukitomo



Oichi



A férfit Date Masamune-nak hívták és az első igazi parancsával rögtön nem vívta ki Touya szeretetét, pedig első gondolatai teljesen mások voltak a geninnek. Színpatikus volt neki a jounin, olyan aki megtudta nevelni az embereket, főleg a gyerekeket, azonban nem is ezért, hanem inkább azért érezte magát könnyedebben körülötte már akkor, mert a férfi az apjára hasonlított viselkedésben. Bár az első parancsa alapján drasztikusan változott.

„...mindenki mutatkozzon be úgy, hogy a mondandója rímel, és a "vers" legyen minimum kétszer négy soros!...”

De Touya nem hallgatott rá. Számára ez megalázó lett volna, úgy érezte, hogy egy shinobi-nak ilyen megnyilvánulása nem lehet. És ezért meg is kapta a büntetést a jounin-tól! A geninek szeme által követhetetlenül "helyezte" lábát Touya gyomrába, hogy ezzel lendületet adhasson neki, és egyenesen a legközelebbi tájelemnek, vagyis egy fának csapódhasson, de mielőtt még feleszmélhetett volna szegény, két katana csapódott mellé a fába, odaszögelve őt, így még csak meg sem könnyíthette magának a levegőhöz jutást. De szerencséjére a fájdalom le is nyugtatta őt, így pedig nyugodtan segíthetett magán annyira, hogy levegőt kaphasson, bár a jounin második kérdésére, hogy valóban nem akarja-e újrakezdeni a genin válassza, ugyanaz maradt.

Már megmondtam, hogy nem! Sohasem fogom félredobni a büszkeségemet! - jelentette ki magabiztosan.

És ahelyett, hogy újra kapott volna egy maflást, csak a jounin szavaival kellett beérnie, ahogyan ekkor tudta már a fiú, hogy ők ketten különbözőek. Touya egyszerűen megvolt abban győződve, hogy az általa felállított elveket muszáj betartania és hogy ami azokba ütközik az lényegtelen. Ez volt az, amit a férfi nem értett meg. És az első küldetésben, melyen egy farmon kellett segédkezniük, nemmás történt, hogy Touya megismerte a félelmet. Éppen azt a feladatott kapta, hogy almoljón ki a lovak alól amikor is időt szánva, néhány szót váltott a jounin-nal és bocsánatot kért tőle.

- Sensei!-állt elé- Valami mondanom kell! - és amint megkapta a választ, hogy igen, ezt kérdezné meg a jounin-tól, kis arcpirrel az arcán, révén, ez nem az ő stílusa- Az apám mindig azt mondta, hogy egy shinobi-nak minden helyzetben teljesítenie kell a parancsot, akármilyen megalázó is az! Amikor öntől is hallottam ezeket, önkénytelenül is csak abban lettem egyre tudatosabb, hogy amiben én hiszek valóban szükséges! Talán éppen ezért mondok mindig ellent, de ha a saját elveimet nem tartom be, akkor nem leszek képes a feladatokat sem végrehajtani! - fordult el, ahogyan elindult vissza a munkájához, de ekkor elszabadult a pokol. Egy ló megvadult és kiszabadulva törni-zúzni kezdett. És ki más kaphatta volna azt a feladatott, hogy állítsa meg.

Először megpróbálta lekötözni az állatott, de kevés sikerrel. Ahogy oldalról enyhén megközelítette az állatot, az abbahagyta a rugdosást, és villámsebes rohanásba kezdett. Eredhetett azonnal a nyomába, de meg kellett hagyni, nem hiába híres a néni ménese, olyan tempót diktált a ló, hogy megadta a melót, a vele lépést próbálni tartói geninek, ráadásul kiszámíthatatlanul váltott fürgén irányt, elmenekülve a "lasszó" elől. De ennél rosszabb is volt. Egy szakadék felé tartott, ahogyan az állat látása elhomályosult a dühtől. Ezért Touya végre valahára ninjutsut is alkalmazott, de ezzel csak halogatta az elkerülhetetlen. A shunsin no jutsuval még elé került, ahogyan a létrehozott sima Bushin no jutsu-t, kikényszerítettét a lovat, de túl későn. A ló a „fékezésbe” kezdett és csak egyre közelebb és közelebb csúszott a Kirigakurei genin-hez. Touya pedig az utolsó pillanatig várt, hátha képes erőt venni magán az állat és megáll. Tévedett. Az állat pedig már túl közel volt, Touya pedig a levegőbe próbált ugrani, de ezt nagyon későn tette. A ló teste, pontosabban az egyik lábba eltalálta őt és szó szerint lerúgta őt a szakadékba. Zuhanni kezdett lefelé a szakadékban, lassan lelassult körülötte, ahogyan a zuhanás közepette felfelé nézett és látta a ló arcát, ahogyan őt nézi. Ilyen körülmények között csak kissé volt jó hír, hogy a ló a jelek szerint megállt. Az első 10 méteren még az is sikerült, hogy a manőverek közben, mellyel a zuhanást próbálta enyhíteni, telibe egy követ. Méghozzá olyan erővel, hogy majdnem kificamodott a válla. De a köbe vágott két kuani csak a zuhanás kicsi enyhítését érő tett volt. A kés felszántotta a talajt, ahogyan Touya tovább zuhant. És meg sem akart állni. A fiúban lassan tudatosult, hogy ennyi volt és ettől megrémült. Elfogta a haláltól való félelem, ahogyan valami a falhoz szögezte őt, érezte már, hogy megmenekült, de a keze el sem eresztette a kést. Látta, ahogyan a jounin érte siet és megfogja őt, szinte a karjaiba vette félig.
Túlélte, ahogyan a férfi kórházba vitte őt, hiszen a vála és a kézfeje és súlyosan sérült, mély vágások éktelenkedtek rajta, ahogyan az egyik alkart, valamint a vállat is bekötözték, és kapott egy kendőt is, amelyben pihentette a kezeid. benn azonban nem tartották, csak arra utasították, pihentesse a kezeit egy darabig.

- Ne aggódj! A holnapi edzésből te sem fogsz kimaradni, nem lesz szükség kezekre!

Üdv!

Kérlek legközelebb a bővítmény végére írd be a jelenlegi ch szinted. Most ettől eltekintek és kapsz +20Ch-t.

Mesélő: Sai

Helyszín: A Víz Országa :: Kirigakure no Sato :: Kiképzőterepek 5.


Hazament, oda ahol senki sem várta. Egyedül, a kihűlt lakásban, próbálkozott a kötések épen tartásával, ahogyan ez jobbára sikerült is neki, de mégis, először csinált ilyent, és ilyenkor egy szülő nagyon is lekélne. De ennek hiányában az ember saját maga tanul. Lezuhanyzott, és a kötés bár kissé elázott, fontos információkkal gazdagodott Touya, ahogyan a reggeli napfényben a tegnap megbeszélt helyre indult, a felszerelésével és az ugyanazon sínnel és sállal melyet tegnap este kapott. Nem aludt el, időben fen volt, észen arra, amit a jounin mondott neki, sőt nagyon is várva, hogy milyen edzés részese is lesz, most, hogy ilyen sánta lett egy kisebb időre.
A kiképzőterepen ott volt már mindkét társa, akik nagyon érdeklődtek az állapotával kapcsolatban. „Jobban vagy?”, „Nem fáj?” és egyéb értelmetlen kérdések, hiszen hogyne fájt volna és hogyan lehetne jobban, mikor az elöző napon majdnem meghalt. Touya pedig némán állta a két társa kérdéseit. Vagyis csak Oichi-ét, hiszen a kunoichi nem nagyon mutatta ki, mit érez, de a szemeiből még a genin is látta, hogy kissé megnyugodott, hogy minden rendben van láthatólag. De ők észrevehették, hogy Touya megváltozott. A szemei sokkal borúsabbak voltak. Nem olyanok, mind amilyenek tegnap. Nem egy magabiztos emberré, akként megismerték a Kirigakurei genin-t.

- Nincs semmi baja, ne aggódjatok!- emelte le a kötésről, ahogyan meglóbálta a levegőben, ahogyan erőltetett mosollyal, próbálta elnyomni a fájdalmat, kevés sikerrel. Egy könnycsepp jelent meg a szemében- Auauauau... na jó még nem 100%-kos!- rakta vissza a kötésre, ahogyan megvakarta zavarában a tarkóját. - De köszönöm szépen, hogy aggódtatok! -sütötte le a szemeit, hiszen nem várta, hogy a másik két genin ilyen lesz.

Ennek ellenére, mégsem volt boldog. Nem is a tegnapi dolgok miatt, hanem sokkalta mélyebb érzések miatt. Látta az apja holtestét, látta mikor eltemetnek valakit, tudta mit jelent a halál és mi az amit magával von. Nem magától a haláltól, vagy éppen az azzal járó fájdalomtól félt. Mástól. Attól, hogyha meghal, mindent elveszít és megszűnik létezni, minden álma és vágya semmivé válik. Ettől félt ő.
És ezek az érzések nem múltak el benne. Még akkor sem, mikor megjelent Muramasa és közölte mit is lesz a feladatuk. A vízen járás, mely elsőre hihetetlenek tűnt, de nem ismeretlennek. És Touya-nak szánta azt a feladatott, hogy mondjon el róla mindent, amit tud.

- Hát..- vakarta meg az épp kezével a tarkóját- Ez egy...- zavarban volt, mert egyáltalán nem tudta mit is kéne mondania- … chakra koncentrációs gyakorlat! -nyögte ki, de honnan vette ezt az ötletet, arról fogalma sem volt, de mivel kicsit várva nem észlelte, hogy a jounin ellentmondott volna neki, ezért folytatta, persze az előbbi ötletéből kiindulva- A segítségével pontosabban leszünk képesek alkalmazni a chakránkat! Az adott helyre vezetni és megfelelő energiában kiáramoltatni! Sokkalta kevesebb energiát felhasználva mind korábban!- jutott eszébe az akadémia, mikor a chakra-ról tanultak és ott megemlítették ezt. Milyen jó, hogy az ember figyel az órán nem igaz? - De hogy ez hogyan is kapcsolódik a vízen járáshoz, ahhoz nincs ötletem!

De a jounin szavai, ahogyan letérdelt Touya elé és kimondta azokat a szavakat, olyan érzéseket kreáltak, melyeket már régen érzett, olyant, mind annak idején, az apja idejében és kissé megnyugodott.

„Úgy látom, jobban vagy, de ne feledd, ami megtörtént, megtörtént, felesleges rajta rágódni, ha túlélted, csak erősebb leszel, ha meg nem, akkor már késő gondolkodni!”

Majd ezek után pontosítva Touya szavait, lényegében elmondta mi is lesz a feladatt. A feladat egyszerűnek hangzott, a talpa kell koncentrálni a chakrát, majd fennmaradni a víz tükrén! Milyen egyszerű, azonban gyakorlatban már nem volt annyira király ügy.

A vízhez lépett. Kezeit összeérintve, alkotta meg magában a chakrát, ahogyan azt annak idején a shunsin no jutsu tanulásakor tanulta meg, majd ugyanazon az elven továbbhaladva , csak a lábbába, pontosabban csakis a talpába vezette a chakráját. Lassan, nem kapkodva tette ezt, ahogyan amikor érezte, hogy a talpát átjárja a chakra, nyitotta ki a szemét. Teste lassan megmozdult, még mindig nem kapkodott, ahogyan óvatosan csak az egyik lábát helyezte a vízre, de nem nehezedett rá egyből. Látta, hogy a víz szinte kiszorul a talpa alól, és ez visszahökölésre kényszerítette. Jobban átakarta gondolni a helyzetet, ahogyan a társai nézett. Oichi sok chakrát koncentrált össze és neki is kiszorult a víz a lábba alól, és körülbelül ebben egy időben nyakon locsolta Yukitomot, míg Yukitomo egyszerűen csak belesüllyed a vízbe, így átnedvesedett a cipője. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy lássa, hogy mik az alapok és ezeket felhasználva próbálkozott újra.
Leguggolt a víz partjára, ahogyan a vizet bámulta, egy szó nélkül. Rájött a lényegre, hogy nem elég a chakrát kiengedn, mert a víz nem szilárd és a chakrát a vizfelszínhez igazítva, váltakozót mennyiségben kell felhasználni. Állt fel, ahogyan teljesen nyugodt volt. Nem zavartatta magát, tudta, hogy úgysem fog sikerülni neki elsőre, fizikai képtelenség, hogy valaki elsőre képes legyen hasonlóra, hiszen lényegében a chakra irányítási módszer alapjait tanulta most csak. Lassan megalkotta a chakrát, ahogyan a lábában, immáron egyenletesen elosztva, újra kissé nagyobb energiákat összegyűjtése emelte a víz fölé, ahogyan a víz reakciója sem maradt el. Újra pörögni kezdet a lába alatt, ahogyan a genin lassan csökkentette a kiengedett chakra mértékét, és a víz hullámzása is kisebbé vált ezáltal. Tudom, tudom, elégé pazarló dolog ez, de ezen mennyiséget csakis így tudta tökéletesnek mondhatóan belőni! De ahogyan a vízre lépett, az úgy viselkedett mind a futóhomok. Touya lassú sülyedésbe kezdett és ez elég volt ahhoz is, hogy az egyensúlyából kimozdítsa őt. Kapálózva dőlt egyre jobban hátra, ahogyan reflexből cselekedett. Hátravette a másik lábát, hogy megtartsa magát, ami viszonylag sikerült is. Nem vágódott háttal a vízbe, de cserébe, főleg ha erővektorokat nézzük, a többletsúlynak hála azon lábba is jobban kezdett süllyedni. Több chakrát használt fel, és a süllyedés megállt. Vagyis csak egy pillanatra, majd lassú egyenletes süllyedés kezdődött el. Aminek az lett a vége, hogy elsüllyedt ás derékig vizes lett. Az első igazi próbálkozás kudarc volt, ahogyan kisebb fejlődés mellett, a következő harminc is. És a teljes elázástól Muramassa szavai mentették meg Touya-t és a két genin társát is.

„Kölykök, ideje enni is, nem akarok vizihullákat halászni este!”

Végre lehetett kicsit jobban piheni és enni valamit. Táskájából néhány fonnyadt szemlét vett elő, melyet még reggel csinált magának és hát aki ránézett az egyből észrevette, hogy nem gusztusos darabok. Hát Touya egyedül élt már és nem is volt egy szakácsmester, éppen ezért néha összecsapott néhány gyorsan előkerült alapanyagból készült ételt és kész is. Ahogyan kicsomagolta, szinte érezte magán, hogy a másik két genin őt nézi, majd ahogyan rájuk nézett értetlenül követte a tekintetüket az étkére.

- Most mi van?- kérdezte tőlük- Nem volt más otthon! -fakadt ki, mivel fáradt volt kissé és nyűgös és vizes is- Egy kis narancs, szárított fafülgomba, hagyma, citrom leve kis kínaikel levél szójaszószal és rizzsel! -hadarta el az összetevőket, ahogyan ez inkább méregnek tűnhetett, mind valódi ételnek! Touya jóízűen harapott belőle egy falatott, ahogyan kérdően rájuk nézett- Kértek ti is?- kérdezte mosollyal az arcán, ahogyan mindenki visszautasította. Gyorsan megette mindenki, de mindenképp Touya az étkét, majd kissé sziesztázott a nagy evésre. Közben Masamune-t nézte, ahogyan vett egy mély levegőt és megkérdezte azt amit akart- Sensei, miért nem haladunk?- kérdezte Masamune-től váratlanul- Rájöttünk hogyan is kell, biztosan tudjuk már, de mégsem sikerül egyikünknek sem! Ennyíre nem lehetünk bénánk! És ez a tudat miatt egyre-egyre jobban mérgesebb vagyok! Szinte érzem már, hogy itt van a kezemben a cél, de mindig kicsúszik onnét és ez zavar!

Értetlenkedett, de Muramassa szavai rávilágították az igazságra.

- „Hosszú évek munkája, mire megtanulod használni a chakrádat, s kifejleszted alapszintre pár képességed, s geninné leszel. Miért érzed hát úgy, hogy nem haladtál semmit, mikor még csak egy délelőtt telt el, de már kezded uralni a tested annyira, hogy közel járhass ahhoz, hogy megvalósítsd, amit elgondoltál? Kezdhettük volna a fatörzzsel is, amely stabilabb szerkezetű, mint a víz, de úgy véltem, nektek az nem kottyanna meg igazán. A célok már csak olyanok, hogy rendesen küzdeni kell értük, akár tűzön-vízen át, s sokszor hosszú, hosszú ideig.”

És ezek a szavak nagy hatással voltak a fiúra. Újult erővel vetette bele magát az edzésbe és a nap végére mind a hárman, még ha nem is tökéletesen de ott álltak a víz felszínén és mosolyogtak a jounin mesterükre, aki büszke volt rájuk.

- „Holnap hosszú napra készüljetek, pakoljatok fel élelmet fegyvereket rendesen!”- osztotta az útrabocsátó parancsot Masamune. - „Találkozunk a Mizukagénál!”- intett, ahogyan csapat szétszéledt.

Szép bővítmény, gondolom a hosszától megijedtek a többiek.

+20 chakraszint

Összesen 140 chakraszint