Katsutomo Goukan
2 posters
1 / 1 oldal
Katsutomo Goukan
Katsutomo Goukan Csüt. Júl. 29 2010, 20:22
hetedik hó.
Nem adatott sok nap eddig arra, hogy a világ legszebb állapotában tengjek. Jobban mondva siessek. Így hogy aktívan cselekednem kellett csak félig volt a világ legszebb állapota. Csönd volt körülöttem. Semmi idegesítő, alacsony IQ-szintű retardált korombeli, vagy folyton aggódó felnőtt. Csak én és a természet. Tökéletes elmélkedési alkalom. Habár nem voltam épp a legszabadabb. Még gondolatok terén sem. Terveznem kellett, gondosan megterveznem, hogy egy esetleges szembe jövőnek mit mondok. Talán egy kicsit paranoiássá is tett az elővigyázatosság.
De szerencsére az is bebizonyosodott, hogy nagyon is szükség van erre az elveszett shinobik életében.
A szökésem harmadik napján épp Agyar Országának erdőit szeltem, és már igen közel voltam a Rizsföldek Országához. Szinte hallottam, amint az az úgynevezett Kabuto egy fejpánt átadásával azt mondja: 'Mától Otogakure ninja vagy.' Ezzel az első lépés a hatalom biztos útja felé meg lett volna téve. De a feltételes mód nem azt jelenti, hogy nem ezt tettem, csak más módon. Szimplán van bennem némi bizonytalanság a jövőre nézve. Apa mindig azt mondta, hogy 'a férfiak életét a nők változtatják meg'. Talán nem úgy értette, ahogy ez velem most történt, de be kell látni, hogy ezek a régi mondások ritkán tévednek.
A nap első rövid, 10 perces pihenője után újult erővel útnak indultam. Ág után ág. Monoton a környezet, de az ember ne nyafogjon miközben szülőföldjéről szökik. Ez az egyhangúság okozta a lelepleződését az új ismerősömnek, egy bizonyos Shintaro Yunnak. A jellegzetes ezüst színű haja - nem értem miért nem festi be valamilyen hétköznapi színre, ha egyedi szeretne maradni a lila szempárok még mindig megvannak - belekeveredett a leginkább lombkorona és fatörzs alkotta zöldes-barnás spektrumomban. Nem tudom mi vonzotta, talán a puszta kíváncsiság de tisztes távolban követni kezdett. Én szépen felmértem a köztünk lévő távot, majd egy meglepetés támadással próbálkozva helyet cseréltem a mögötte levő ággal majd földre vinni próbáltam. Kiderült, hogy egészen légies a mozgása, és akrobatikában felülmúl engem. A reakció ideje is a helyén volt és egy furcsa technikával lebénított. Na akkor megijedtem. Kellett nekem ez? De arcizmaim szerencsére nem mozdultak, hála a paralizációnak. Folyamatosan kiszabadulást próbálgattam, ami nem kevés chakrát emésztett fel. Szerencsére úgy-ahogy ismertem a trükkjét, mivel már a mester egyszer alkalmazta rajtam. És e miatt tudtam meg azt is, hogy chakraszintje nem éppen hétköznapi, ő egy igen veszélyes kunoichi, akivel nagyon kell vigyázni. Kérdéseket vágott hozzám, mindenféléről beszélt. Látszott rajta, hogy némiképp zavart volt. És egy ilyen alkalommal, mikor megingott érzelmei mocsarában, éreztem, hogy gyengül a testemen a bilincs. Ezt kihasználva rögtön felszabadítottam kellő mennyiségű energiáját. A próbálkozás sikeres volt, és a biztonság kedvéért hátrafelé lépdeltem párat.
Egy igen tartalmas beszélgetés után, mindketten adtunk egy-egy álnevet magunkról. Csekély mennyiségű információt is elárultunk, habár azt hiszem, hogy mindketten sokat ki tudtunk következni a másik jelleméből. Sikerült meggyőznie, hogy van jobb hely célom eléréséhez a Hangok Közt Rejtőző Falunál. Egy szervezetbe invitált, melyben még ő is csak friss. Sőt, mi több, felajánlott egy Raiton mestert is aki taníthat. Nem hiszem, hogy hazudna. Ha igen, akkor viszont minden tiszteletem. Gyönyörűen csinálja.
Azt mondta először benézne a fegyverkészítők falujába. Szüksége lenne pár dologra. Nekem édesmindegy volt, mert valamilyen szinten védelemnek éreztem egy esetleges utánam küldött csoport ellen. Neki sem kosztja, hogy elkapják, bizonyára körözött bűnöző. Akinek a gondolkodásmódja ínyemre való. Bár túl sokat enged az érzelmeknek. Öreg hiba... Egyszer ezen fog majd múlni az élete...
És ekkor kezdődtek a problémák. A második felvonásban újabb nő játssza a sorsfordítás szerepét: Shion Aware. Szintén egy olyan személy, akivel vigyázni kell. Úgy néz ki erősebb Yunnál. Vagy van mögötte egy jelentős haderő. Ami nem épp számban, hanem erőben gazdag.
Az ezüsthajútól kérte, hogy rombolja le a falut, én meg 'segíthetek'. Mit ne mondjak, nem én voltam a társalgás fénypontja. A mészárlás megingatott mindkettőnket, nekem ez lesz az első. Neki meg... Nem hiszem, hogy a sokadik.
Szerencsére volt egy remek ötlete, a vizükbe mérget csempészünk, ami lassú halálhoz vezet és egy átlagos lázzal járó betegséghez hasonló tünetet próbál. Ért a mérgekhez. Ezzel is vigyázni kell. Nem nagyon fogadunk el tőle semmit. Jegyezd meg. A terepszemle alkalmából átvariáltuk külsőnket. Ő nagyon ügyesen elrejtette jellegzetességeit, és új ruhát húzott én pedig a tőle kért diófapáccal (na tessék, már fogadtál el tőle valamit. Mondjuk ezt ő is használta az orrod előtt, igazad van.) mogyoróbarnára színeztem hajam.
Momo Kaguchi és Ren Tsubahara. A Tea Országában két szolga, akik egy szép díszkardért jöttek, hogy gazdájuknak haza vigyék. És unokatestvérek nem mellesleg.
Azok a degenerált őrök be is vették a mesét. A falu tökéletes volt. Pont olyan, amihez ez a gyilkolási mód ideális. Legalábbis addig ezt gondoltam, míg nem leltünk két hang ninját. Akik közül az egyik, miután feltápászkodott rólam majdnem leleplezte ideiglenes utazótársamat, de szerencsére könnyen le lehetett rázni. Talán azért, mert részeg volt. Mindenesetre halált ígért neki. És ebbe a legborzasztóbb az, hogy nem színpadias döbbenet tükröződött a nő kontaktlencséin át. Ez idegesítő.
Ahogy az a pultos lány a szállodában. Hogy bámulhat valaki ennyire feltűnően egy másikat? Jó nem mondom, egész csinos, de akkor is mit képzel? Bejön valaki a vendéglőjébe és ő már egyből beleszeret. Ehh...
Habár... nem is jön olyan rosszul. Igen... biztos ismeri a falut, és kiszedhetek belőle pár szükséges információt. Hmm... Lángész vagy Goukan, egy lángész! És hál' Istennek most sem kell valami 'pihe-puha' ágyban aludnod, mivel egy ágyas a kinézett szoba. A földön alvás sok előnyt biztosít, és ez a keménység az, ami a hátamnak kell. Hogy lehet hatalmas matracokon aludni? Sosem értettem... Kész röhej...
(befejezetlen kaland.)
Nem adatott sok nap eddig arra, hogy a világ legszebb állapotában tengjek. Jobban mondva siessek. Így hogy aktívan cselekednem kellett csak félig volt a világ legszebb állapota. Csönd volt körülöttem. Semmi idegesítő, alacsony IQ-szintű retardált korombeli, vagy folyton aggódó felnőtt. Csak én és a természet. Tökéletes elmélkedési alkalom. Habár nem voltam épp a legszabadabb. Még gondolatok terén sem. Terveznem kellett, gondosan megterveznem, hogy egy esetleges szembe jövőnek mit mondok. Talán egy kicsit paranoiássá is tett az elővigyázatosság.
De szerencsére az is bebizonyosodott, hogy nagyon is szükség van erre az elveszett shinobik életében.
A szökésem harmadik napján épp Agyar Országának erdőit szeltem, és már igen közel voltam a Rizsföldek Országához. Szinte hallottam, amint az az úgynevezett Kabuto egy fejpánt átadásával azt mondja: 'Mától Otogakure ninja vagy.' Ezzel az első lépés a hatalom biztos útja felé meg lett volna téve. De a feltételes mód nem azt jelenti, hogy nem ezt tettem, csak más módon. Szimplán van bennem némi bizonytalanság a jövőre nézve. Apa mindig azt mondta, hogy 'a férfiak életét a nők változtatják meg'. Talán nem úgy értette, ahogy ez velem most történt, de be kell látni, hogy ezek a régi mondások ritkán tévednek.
A nap első rövid, 10 perces pihenője után újult erővel útnak indultam. Ág után ág. Monoton a környezet, de az ember ne nyafogjon miközben szülőföldjéről szökik. Ez az egyhangúság okozta a lelepleződését az új ismerősömnek, egy bizonyos Shintaro Yunnak. A jellegzetes ezüst színű haja - nem értem miért nem festi be valamilyen hétköznapi színre, ha egyedi szeretne maradni a lila szempárok még mindig megvannak - belekeveredett a leginkább lombkorona és fatörzs alkotta zöldes-barnás spektrumomban. Nem tudom mi vonzotta, talán a puszta kíváncsiság de tisztes távolban követni kezdett. Én szépen felmértem a köztünk lévő távot, majd egy meglepetés támadással próbálkozva helyet cseréltem a mögötte levő ággal majd földre vinni próbáltam. Kiderült, hogy egészen légies a mozgása, és akrobatikában felülmúl engem. A reakció ideje is a helyén volt és egy furcsa technikával lebénított. Na akkor megijedtem. Kellett nekem ez? De arcizmaim szerencsére nem mozdultak, hála a paralizációnak. Folyamatosan kiszabadulást próbálgattam, ami nem kevés chakrát emésztett fel. Szerencsére úgy-ahogy ismertem a trükkjét, mivel már a mester egyszer alkalmazta rajtam. És e miatt tudtam meg azt is, hogy chakraszintje nem éppen hétköznapi, ő egy igen veszélyes kunoichi, akivel nagyon kell vigyázni. Kérdéseket vágott hozzám, mindenféléről beszélt. Látszott rajta, hogy némiképp zavart volt. És egy ilyen alkalommal, mikor megingott érzelmei mocsarában, éreztem, hogy gyengül a testemen a bilincs. Ezt kihasználva rögtön felszabadítottam kellő mennyiségű energiáját. A próbálkozás sikeres volt, és a biztonság kedvéért hátrafelé lépdeltem párat.
Egy igen tartalmas beszélgetés után, mindketten adtunk egy-egy álnevet magunkról. Csekély mennyiségű információt is elárultunk, habár azt hiszem, hogy mindketten sokat ki tudtunk következni a másik jelleméből. Sikerült meggyőznie, hogy van jobb hely célom eléréséhez a Hangok Közt Rejtőző Falunál. Egy szervezetbe invitált, melyben még ő is csak friss. Sőt, mi több, felajánlott egy Raiton mestert is aki taníthat. Nem hiszem, hogy hazudna. Ha igen, akkor viszont minden tiszteletem. Gyönyörűen csinálja.
Azt mondta először benézne a fegyverkészítők falujába. Szüksége lenne pár dologra. Nekem édesmindegy volt, mert valamilyen szinten védelemnek éreztem egy esetleges utánam küldött csoport ellen. Neki sem kosztja, hogy elkapják, bizonyára körözött bűnöző. Akinek a gondolkodásmódja ínyemre való. Bár túl sokat enged az érzelmeknek. Öreg hiba... Egyszer ezen fog majd múlni az élete...
És ekkor kezdődtek a problémák. A második felvonásban újabb nő játssza a sorsfordítás szerepét: Shion Aware. Szintén egy olyan személy, akivel vigyázni kell. Úgy néz ki erősebb Yunnál. Vagy van mögötte egy jelentős haderő. Ami nem épp számban, hanem erőben gazdag.
Az ezüsthajútól kérte, hogy rombolja le a falut, én meg 'segíthetek'. Mit ne mondjak, nem én voltam a társalgás fénypontja. A mészárlás megingatott mindkettőnket, nekem ez lesz az első. Neki meg... Nem hiszem, hogy a sokadik.
Szerencsére volt egy remek ötlete, a vizükbe mérget csempészünk, ami lassú halálhoz vezet és egy átlagos lázzal járó betegséghez hasonló tünetet próbál. Ért a mérgekhez. Ezzel is vigyázni kell. Nem nagyon fogadunk el tőle semmit. Jegyezd meg. A terepszemle alkalmából átvariáltuk külsőnket. Ő nagyon ügyesen elrejtette jellegzetességeit, és új ruhát húzott én pedig a tőle kért diófapáccal (na tessék, már fogadtál el tőle valamit. Mondjuk ezt ő is használta az orrod előtt, igazad van.) mogyoróbarnára színeztem hajam.
Momo Kaguchi és Ren Tsubahara. A Tea Országában két szolga, akik egy szép díszkardért jöttek, hogy gazdájuknak haza vigyék. És unokatestvérek nem mellesleg.
Azok a degenerált őrök be is vették a mesét. A falu tökéletes volt. Pont olyan, amihez ez a gyilkolási mód ideális. Legalábbis addig ezt gondoltam, míg nem leltünk két hang ninját. Akik közül az egyik, miután feltápászkodott rólam majdnem leleplezte ideiglenes utazótársamat, de szerencsére könnyen le lehetett rázni. Talán azért, mert részeg volt. Mindenesetre halált ígért neki. És ebbe a legborzasztóbb az, hogy nem színpadias döbbenet tükröződött a nő kontaktlencséin át. Ez idegesítő.
Ahogy az a pultos lány a szállodában. Hogy bámulhat valaki ennyire feltűnően egy másikat? Jó nem mondom, egész csinos, de akkor is mit képzel? Bejön valaki a vendéglőjébe és ő már egyből beleszeret. Ehh...
Habár... nem is jön olyan rosszul. Igen... biztos ismeri a falut, és kiszedhetek belőle pár szükséges információt. Hmm... Lángész vagy Goukan, egy lángész! És hál' Istennek most sem kell valami 'pihe-puha' ágyban aludnod, mivel egy ágyas a kinézett szoba. A földön alvás sok előnyt biztosít, és ez a keménység az, ami a hátamnak kell. Hogy lehet hatalmas matracokon aludni? Sosem értettem... Kész röhej...
(befejezetlen kaland.)
Katsutomo Goukan- Játékos
- Specializálódás : (...)
Tartózkodási hely : (...)
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 165
Re: Katsutomo Goukan
Karin Pént. Júl. 30 2010, 11:20
Se szó, se beszéd, ezt megérdemled:
+ 20 ch színt
Jelenlegi ch szinted: 120
+ 20 ch színt
Jelenlegi ch szinted: 120
Karin- Inaktív
Adatlap
Szint:
Rang:
Chakraszint:
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.