Dekki Ayumu

Név: Dekki Ayumu
Ország: Szél országa (Sunagakura no Sato)
Rang: Genin
Kor: 16
Nem: Férfi
Felszerelések: Alap felszerelések(5 kunai, 5 shuriken, 5 füstbomba/villanóbomba, 10m dróthuzal), Wakizashi(ezt kérném, hogy képzeletben vonják majd le a pénzösszegből amit kapok, ha kapok )
Kinézet:
-Haj: Rövid, tépett, kék színű, amikor nincs küldetésen, nem harcol akkor feje tetején korona
-Szem: Kék színű, általában sunyi tekintet
-Arc: Sunyi vigyor, meg az összkép magában is sunyi xD
-Ruházat: Amikor nincs küldetésen, nem harcol, akkor általáb fekete öltöny, melynek a belseje kék, fodros nyakkendője van, fekete nadrágja van, melyen két csík húzódik. Fejpántját
Jellem: Eléggé rideg, sunyi, számító természetű, bár ez csakis a múltjának köszönhető. Mindig úgy gondolja, neki van igaza, bár ha hugának nehezen meghazudtolható indokja van, akkor kivételesen neki ad igazat. Ám ez is elég ritkán következik be. Rendkívűl hiperaktív, ám korántsem annyira "idegbeteg" mint huga.
Előtörténet:
Az országom felé vezető főúton születtem meg. Azt kell mondjam, nem valami becsületes születés, de ez van. Éppen kereskedelmi úton voltak a szüleim. Persze, nem kell mondanom, hogy mennyire furcsának tartották ezt, hisz két héttel előbb érkeztem, mint vártak. Ehhez képest semmi komplikáció nem volt. A nevemet a körülményeknek megfelelően választották meg, azaz hogy hogyan születtem meg-sétálás, gyaloglás közben. Így lettem hát Ayumu.
Szüleim nem vártak sokáig, mikor, 1 évvel később, megszületett a kishúgom. Első dolog amit megláttam, és nagyon szépnek találtam, egy Kékírisz volt- így felkiáltottam, hogy mindenképp Ayame-nek kell hívni őt. Igazam lett, és ez lett a neve. Itt kezdődött az egész...
Körülbelül 6 évvel később felfedeztem, hogy rendkívűl nagy tehetségem van. Nem is akármilyen. Éreztem, hogy áramlik a chakra a testemben... Minden más lett. Ekkor döntöttem úgy,hogy mindenképp shinobivá kell válnom. Rögtön megmondtam apámnak, hogy jelentkezni akarok a shinobi-nak. Apám egyből beleegyezett. Akkoriban nem voltak barátaim,hisz szinte ki se mozdultunk a birtokról. Rendkívűl nagy birtokunk volt, mint ahogy az egy klánnak illik-hisz mi egy klánba tartoztunk. Ráadásul igen úri család voltunk, és apánk volt a "király". Bár nem harcoltunk annyit, valahogy mégis igen nagy tiszteletet követelt a családunk. Egyfolytában egy ütött-kopott koronát hordozgatott magával, és mindig azzal dicsekedett, hogy mi vagyunk a legjobbak, nekünk mindig igazunk van, és aki ebben kételkedni mer, meg kell ölnünk. Annyit emlegette ezt, hogy már-már kezdtem neki hinni...
Mikor eljött a nagy nap, majdnem egy évvel később, hugommal mentem be az első sulis napra- anyám addig nyüstölt, míg rá nem vett, hogy együtt kezdjük meg a sulit. Mikor beértünk a terembe, hugom óvatosan tekintett körbe, és úgy állapítottam meg, hogy elégedett fejet vág. Amiatt lehetett, mert ő míg előkészítőbe járt, barátkozott- ám őt kirekesztették, egy kényes, magának való lánynak tartották, aki nem való a ninja élethez. Ő úgy állapította meg, hogy már nem rekesztik ki- de én pont ellenkezőleg láttam. Láttam, hogy nehéz lesz majd ekkora gyűlölet mellett rendesen tanulni. De vigasztalt az, hogy shinobivá válásom által közelebb kerülhetek a "trónhoz". Helyet foglaltam, majd próbáltam becsatlakozni az egyik beszélgetésbe. Többé-kevésbé ez sikerült is.
-Hé, hallottátok, hogy új ramen fajta rendelhető a ramenezőnél?- kezdte egy lány a beszélgetést.
-Hát persze, már meg is kóstoltam! Olyan finom!- folytatta egy másik.
Mindenféle beszélgetés egybefonódott, így a tervemnek, hogy beszélgessek, lőttek. Aggódva néztem hugomra- ő egész jól elvolt.
Pár év múlva eljött a vizsga ideje. Ami az érzelmeket illeti, teljesen hidegen hagyott, hisz társaimhoz képest a chakrám is sokkal több volt, igaz, hogy kicsivel, de a több az több,és ezt büszkén hangoztattam. Egyedül az gyújtott bennem valamicske szikrát, hogy így még közelebb kerülhetek a "trónhoz". A biztonság kedvéért persze átvettem az elméleti dolgokat, gyakoroltam a célzást, és néhány jutsu-t. Elég gyorsan végeztem. Szórakozottan néztem a hugomat, ahogy gyakorol, és örömmel oktattam ki e téren.
Reggel kicsit nyúzottan ébredtem, a reggelit gyorsan benyomtam magamba, majd siettettem a hugomat, hogy készüljön már el. Pár perc múlva elindultunk, és a nagy napra tekintettel a szüleink is velünk jöttek.
A vizsgáztatók először Ayamét hívták be. Elég gyorsan végzett, fejpánttal a kezében jött ki, és elégedetten, bíztatón mosolygott rám.
-Ayumu!
Felálltam,aztán besétáltam a terembe. Narechiyo sensei volt a vizsgáztató, kivételes ember volt, az egyetlen, akihez talán valami halvány kötelék fűzött az akadémiáról.
-Először is sorold fel a Jutsu stílusokat!
-Ninjutsu, Genjutsu, Taijutsu, Kenjustu, Senjutsu, Kinjutsu.- vágtam rá egyből.
-Jól van, most vedd fel az alakomat.
Alaposan végignéztem Narechiyo sensei-en, aztán felvettem az alakját.
-Most pedig itt van 5 kunai,találj célba.
Gyorsan visszavettem eredeti alakom, megfogtam a kunai-okat, és elhajítottam őket. Teli találat, ötször! Narechiyo sensei elégedetten nyújtotta át a fejpántot.
Mikor elengedtek minket, kirohantam a hugommal, és lóbálva a fejpántot futottunk szüleinkhez, majd odaérve szorosan megöleltük őket.
Hazatérve ünnepeltünk. Az egész klán. Hogy mennyi étel volt, mennyi étel! Azt hiszem, még sose láttam az egész klánt egy rakáson. Ayame nem volt ott. Biztos aludt. Este, még javában tartott a party, amikor Ayame felébredt és ezután talán a véletlen műve lehet ami történt. Együtt mentünk a fürdőszobába, éppen csak kezet mosni, és mikor visszatértünk a lakomához, szörnyű látvány fogadott minket. Az összes rokonunk holtan feküdt. Vagyis nem az összes. Amikor beértünk, épp akkor végezték ki a szüleinket és a nagyszüleinket. A klán többi gyerek tagja ott kuporgott egy sarokban. Bedühödtem, és onnantól kezdve kiesett egy csomó dolog. Láttam, hogy a hugom összeesik, aztán talán engem is leüthettek.
Felébredtem, majd nagy nehezen feltápászkodtam. A hugom odavánszorgott hozzám, átkarolta a térdemet, és sírt. A gyilkosok elmentek, engem, a hugomat, és a többi gyereket meghagyták életben. Fogalmam se volt, miért, talán azért, mert olyan brutálisak nem voltak, hogy gyerekeket öljenek.
Elgondolkodtam azon, hogy talán nem is annyira szörnyű hogy meghaltak a felnőtt rokonaim. Elöntött az őrület, már nem voltam az a gyerek, aki bármit megtesz, aki barátkozik és fél a vér látványától. Nem. Láttam a sok pozitívumot: Hogy én vagyok a "trónon" , hogy én vagyok a családfő, hogy lesz egy sokkal erősebb klánunk. Hogy erőt merítünk ebből az estéből. Hogy egyszer majd megöljük a gyilkosokat, akik vagy nagyon erősek voltak, vagy a klán volt szánalmasan gyenge. Ám az utóbbit elutasítottam. Örömmel láttam magam előtt a kihívást, majd közöltem Ayame-val, mi is a helyzet.
-Ne sírj, Ayame. Apa mondta, hogy nem csak ebben az országban léteznek Dekki-k. Felkeressük őket, és egy új klánt alakítunk. Egy új, és erősebb klánt!

Üdv!

Sajnos nem fogadhatom még el mert több hiba is van benne. Attól eltekintve, hogy a korona illetve a ruházat nem éppen alkalmas a harcokhoz, senkin nem birtokolhat kg-t engedély nélkül. Ezt az engedélyt meg kell szavaztatni és színvonalas, aktív játékkal kell bizonyítani a rátermettséget. Mellesleg saját kg-ket először el kell fogadtatni a saját jutusu-k topickban, ahol részletesen kifejted. Ezenfelül, ha jól számoltam te öt a húgod pedig négy évesen iratkozott be az akadémiára. Mint a szabályzat is említi ilyen fiatalon még nem szokás edzeni és az akadémiára se öt évesen mennek el a nebulók, hanem 8 éves koruk körül. Maga a történet érdekes, de kérlek ne állítsunk be egy genint se szuperhősnek. nagyobb chakrát tudok ajándékozni, kivételesen jó előtörtént esetén, de ahhoz ez túl rövid. Addig is csak ugyanannyid van mint más karakternek.

Kérlek javítsd, majd PM-be jelezd nekem és újra megnézem. Addig is ELUTASÍTOM.

Sokkal reálisabb lett így. Egy kis dolgot javíts kérlek még ki, van egy rész hol a chakrádról írsz. Ott azt mondod a tiéd erősebb a többieknél, ha az erősebb szót kiveszed elfogadom. Tudod a chakra pár speciális esetet leszámítva (Pl: Átokpecsét stb.) mindenkiben ugyanolyan erős csupán a mennyiségben különböznek a ninják. Hogy ne vegyem el a játéktól a kedved a hibád javítása után már rögtön írhatsz adatlapot és a következőket írhatod be:

Ch: 105 (100 az induló, de mivel így szeretnél többet egy kicsivel többet ajándékozok neked. Így a húgodnál kissé erősebb leszel.)

Pénz: 1000 (A fegyvert levontam.)

Szint: D

Sok sikert a játékhoz a javítás és az adatlap elkészítése után.

A hibát javítottam.