Dekki Ayame

Név: Dekki Ayame
Ország: Szél országa (Sunagakure no Sato)
Rang: Genin
Kor: 15
Nem: Nő
Felszerelések: Alap felszerelések(5 kunai, 5 shuriken, 5 füstbomba/villanóbomba, 10m dróthuzal)
Kinézet:
Fej: Hosszú, kék haj, kék szem, biztató, mégis vészjósló mosoly.
Ruházat: Fekete, ujjatlan blúz, rajta kék nyakkendő, fekete-fehér csíkos nadrág, illetve egy cilinder. Fejpántját a bal karjára felköltve hordja. Karján a váll alatt kb. 10 centivel egy ügyesen álcázott fegyvertartó kezdődik, majd csuklójánál ér véget. (Képen látható, egy kicsit hülyén magyaráztam el.)
Jellem: Kissé rideg ,minden meggondolás nélkül képes ölni annak érdekében, hogy mutassa, neki van igaza. Rendkívűl hatalomra vágyó, ha bátyjára néz, sokszor az jut eszébe, hogy ő lesz a trónörökös. Ehhez képest tud ő aranyos is lenni, csak rendkívűl nagy meggyőző képesség kell hozzá.Hiperaktív, ezen felül egy kicsit "idegbeteg", de egész tűrhető egyéniség.
Előtörténet:
Sunagakure-ban születtem egy csendes, napsütötte napon. Mindenki csodálva nézett rám, hisz anyámat látták bennem. Bátyjám, Ayumu adott nekem nevet, az alapján, hogy nagyon szerette a Kékíriszt. Így lettem én Ayame.
A Ninja-előkészítőben kényesnek, magamnak való lánynak tartottak, aki nem való közéjük, emberek közé. Azt hangoztatták, maradjak meg az én hercegnős világomban. És én megfogadtam a tanácsukat. Nem lebegett más a szemem előtt, csak a klán "trónja". Kicsit azért beakartam bizonyítani, hogy én nem csak egy kényes, rideg kislány vagyok, hanem vannak dolgok az életemben amiket elakarok élni. Az első a klán irányítása volt.
Ehhez viszont az kellett, hogy shinobi legyek. Bár tudtam hogy Ayumu-nak tehetségesebb, 100-szor nagyobb esély van rá, hogy én elbukok, ő ninja lesz. Ayumu azt mondta, hogy szeretne ő is shinobi lenni, így ezt meg is mondta a szüleinknek, akik ennek nagyon örültek, és elfogadták. Felvetettem az ötletet énis szüleimnél, hogy jelentkeznék az akadémiára. Apám örült, hogy énis jelentkezek, ám anyánk kitalálta azt, hogy együtt kell járnunk, így Ayumu egy évvel később kezdett. Ez őt látszólag nem igazán érdekelte. Mosollyal az arcomom mentem lefeküdni, és alig vártam, hogy elkezdjük az Akadémiát. Nagynehezen elaludtam, és álmomban végre én voltam a trónon. Csakis én. Mindenki más a szolgám volt. De szép álom is volt.
Mikor felébredtem, óriási energiával és lelkesedéssel rohantam le a konyhába,hogy megreggelizzek, majd Ayumuval elindultunk. Mikor beértünk a terembe, csak néztem azt a sok gyereket akik régebben máshogy néztek rám- úgy tűnt, most lefogadnak. Elégedett vigyorral az arcomon ültem le. Tetsuzaemo sensei nagyon érthetően fogalmazott így nem esett nehezemre megjegyezni majdnem a tananyagot.       
Pár évvel később bejelentették a vizsga napját. Nagyon sokat gyakoroltam, hisz az elméleten kívűl szinte semmi nem ment. Pár óra múlva chakra híján eszméletlenül rogytam földre. Este az ágyamban ébredtem, oldalamon ott ült apám- valószínűleg engem őrzött, de elaludt.
Másnap kicsit lasabban ettem, mint szoktam, Ayumu siettetett. Miután végeztem, gyorsan elindultunk szüleinkkel karöltve.A torkomban dobogott a szívem, annyira féltem hogy valami nem sikerül. Mikor bementünk, alig, hogy leültem, szólítottak, én meg kelletlenül bementem.
Narechiyo sensei volt a vizsgáztató, és ettől egy cseppet nyugodtabb lettem. Az első feladat a jutsu stílusok felsorolása volt. Magabiztosan kezdtem bele, hiszem ezt akkor is tudtam volna, ha álmomból keltenek fel.
-Ninjutsu, Genjutsu, Taijutsu, Kenjustu, Senjutsu, Kinjutsu.
-Oké, most pedig hajtsd végre a Bunshin no Jutsu-t!
Elmosolyodtam,majd gond nélkül végre hajtottam.Hát mégis volt értelme a gyakorlásnak!   
-Most pedig találj célba.-mondta, majd kezembe nyomott 5 kunai-t.
1 telitalálat. Még egy. Még egy. Még egy. A fenébe! Ez feljebb csúszott.
Narechiyo sensei-t viszont ez nem tántorította el a "céljától": Mosolyogva kezembe nyomta a fejpántot, további sok sikert kívánva.
Mikor mindenki végzett és elengedtek minket, fejpántunkat lóbálva futottunk szüleink felé, majd megöleltük őket.
Este ünnepeltünk. Legalábbis a klán nagy része, de én aludtam. Pár órával később lementem a fürdőszobába, és véletlen összefutottam Ayumuval. Mikor mentünk volna lakomázni, szörnyű látvány fogadott. Megölték a klán összes tagját. Vagyis nem. A szüleinket és a nagyszüleinket épp most ölték, a klán kiskorú tagjai pedig ott ültek a sarokban. Ayumu-t elfogta a düh. A gyilkosok felénk futottak, majd leütöttek engem. Kis idővel később arra ébredtem, hogy a klán rajtunk, a gyerekeken kívűl halott, a gyilkosok eltűntek. Ayumu felállt, meg van valószínűsége, hogy leütötték. Oda vánszorogtam hozzá, majd átölteltem a térdét.Sírtam. Nem tudtam mihez kezdjek, hogy miért történt mindez. Néhány perc után viszont, amikor Ayumu megszólalt, a mondandója után a melegség öntött el.
-Ne sírj, Ayame. Apa mondta, hogy nem csak ebben az országban léteznek Dekki-k. Felkeressük őket, és egy új klánt alakítunk. Egy új, és erősebb klánt!

Szia!

A "bátyádnak" megírtam a hibáit gondolom ha ő változtatt a történeten a tied is változni fog. habár te nem írtál kg-ről meg korról gondolom az ő története alapján azonos, úgyhogy az ott leírtakat kérlek változtasd meg te is. Az se ártana, ha kicsit hosszabb lenne a történet és neked is megkel jegyeznem bár ha ragaszkodsz hozzá ez maradhat, de a ruhád nem túl praktikus a harchoz.

A változtatásokig elutasítom a történetet. Üdv Hidan.