Műhelyplató

Negyvenharmadik Shinobi lehettem, aki hivatalosan beléphetett a helységbe, akinek indoka nincs. Békés szándékomról maga Takumi no Sato adott elismervényt. Amivel túl sokat ne értem. A falu lakói fél szemmel ganakvóan bámul a fél év gyakori látogatásom ellenére.
Igazából már nem zavart, sőt ma már csak a leggyanakvóbbak lesik minden lépésem. Kabura-san az egyetlen, akibe megbízom. Életében nagyon sok izzó vasat ütött. Emellett a mosolya akár egy átlagos embernek pesszimista lekonyuló ajkai.


Az öreg nagyon sokra becsült. Szinte mester munkákat gyárt, amik miatt sokan elismerik (a falun kívül is). Az első katanát, melyet jó ízűen forgattam, tőle származik. Egy fél kész munka, melyet az első balszerencsés utazásom során farkasok ellen kellett forgatnom. A legyezőmbe épített katana is az ő munkássága.
Ne azt képzeljük, hogy ő első és szent álma volt a kovácsolás. Mostanában én is abban a hitben voltam.
Fiatal korában a falu egy "szent harcosa" akart lenni, hogy a Fegyver készítők szövetsége vetekedjen a Nagy Shinobi Nemzetekkel, ezért tanult jó pár Jutsut.
Mai esős napon eszembe jutott, hogy egyedül hogyan képes e sok mindent könnyedséggel magával vinni.

* Azt hittem először, hogy a mai napon egyedül leszek Kabura úrral. Kíváncsi voltam, hogy hogyan fogja elvinni azt a sok kunait, shurikent, és mi egymást. Elővett néhány tekercset, és mint egy kisgyermek karácsony reggelén kinyitja az élete első ajándékát, olyan vágyakozással, izgatottsággal, kíváncsian vártam az eredményt. Ezt a pillanatot sajnos megzavarta egy vásárló, akinek köszönése és kinézete érdekes volt.
Mondjuk én sem voltam éppen bő szavú. Előbújtam az egyik nagy hordó mögül és köszöntem neki bátortalanodva. *

- H-Hoy!

* Fejemet kicsit megbillentettem. Próbáltam olyan arckifejezést mutatni, mely a teljes örömömet mutatná, de ez idegességem miatt nem lehet megmondani, hogy most mi az. Emellett Egy határozott kézmozdulattal intettem egy rövidet.
Kabura-san elmosolyodott. (Mosolya a szomorúság látszatával egyenlő.) Csak is a ráncok mondták meg, hogy viccesnek találja ezt a szituációt. Lerakta a tekercset, és ő is köszön a maga egyedi stílusában.
Amikor láttam, hogy velem nem foglalkoznak, oda sompolyogtam a hátuk mögé, és figyeltem a történések alakulását. *

*A nő lekezelő üzleti hangulata sértette oni-sant. A minimum tisztelet miatt nem is szólt érte, de láttam és éreztem a kisugárzásán. Ez a seftelés mindenképp előnyös számára.
Én magam a végén az ánusz tágító formájú valaminél megakadtam bár nem ez volt az első. Először az öreg bambulására figyeltem fel, amikor ez a nőszemély hátra pillantott és utalt rá, hogy „Leszbosz szigetéről származom”.

Kaburára nézve gondolatait foglaltam magamban:*
~ Hm milyen jó teste van! Lehet, hogy most töltöm a 79.-et, de akkora lendülettel tolnám szobáról szobára, hogy még a szomszéd is megcsodálja, amikor be lehet az ő házának 2. emeleti ablakán az én házam ablakába látni.~

*A valódi helyzet más volt. Amikor Ez a shinobi ránézett, s Kabura kerülte a tekintetét álcázva, hogy ő igenis csinálja az üzlet ráeső részét, de nem csap be engem! Azt az egy szem könnyet, mely az arcáról gurult le, mint egy gyémánt láttam! Kitárulkozott a múlt a szeme előtt.

Én teljesen nem tudom milyen érzés. Az utolsó 9 évemre nem emlékszem semmire. Ichiban próbál megóvni a kellemetlen múlttól. Így is sejtem, hogy amnéziám több, mint komoly, hiszen amikor egy kórházban ébredtem, a jobb karom nem volt. Egy chakra áramlatú mű kezet kaptam cserébe, mely működtetése úgy tűnik hasonlóan működik a bábhasználók technikájához, holott a chakrámmal irányítom a műkezemet.
Szeretném tudni, hogy mi történt a nővéremmel és a bátyámmal, de karom elvesztése napjára nem akarok emlékezni. Bonyolult dolog az amnézia... De talán emlékezni rosszabb, mint elfelejteni! Szegény Kabura mit élhetett át, hogy a szilaj modora ellenére könnycsepp csordul le az arcáról? Jobb ha nem kérdezek semmit.

Az egoista, önmagát perverz szituációkkal ostorozó nőszemély fenekére ráütöttem egy közepes erősséggel. Az utána lévő képkockák úgy rémlenek, hogy a „Nem rossz!” mondatom alatt mutogattam a könnyedzést, miközben a fejemmel Kabura-sanra próbáltam mutatni. Ezzel akartam jelezni, hogy az öregre legyen tekintettel.
A többire nagyon nem emlékszem. Vagy ordenárén nagy pofont kaptam, vagy leesett a vér-cukor szintem.
Akkor magamhoz tértem, amikor a tűz hajú egy tekercset bontott ki az asztalra és két erszénnyi pénzt idézett. Én magam nem tudom pontosan mi ez, de biztos jutsu.

Az öreg elővette a sajátját, ami teljesen üres volt. A tekercsen látszott, hogy teljesen új, ezek szerint kifogyóban van. Egy ecsetet és egy csészényi tintát vett elő, s elkezdett a tekercs lapjára rajzolni. Egy kicsit várt. Rárakott egy halom Kunait és elkezdett koncentrálni. Eltűnt!
Mi történt, ez is egy jutsu biztosan, de ugyan az, vagy a kettő két dolog? Biztos egy dolog!
Az első fázisban elrejted a tekercsbe a dolgot. A második fázisban előveszed.” Érdekes! Ezt de jó lenne eltanulni!”
Az utolsó két mondatom kicsit hangos lett. Nem akartam megzavarni az üzletet. *

* Kikerekedtek a szemeim a légben küldött puszitól, már majdnem azt hittem, hogy e nő a saját neméhez vonzódik, ami mindenkinek a saját dolga. Kicsit elpirultam! Kabura szánra néztem vészjóslóan, de ő csak mosolygott. *

~Mocskos perverz!~

* Lehet nem fogta fel a tüzes hajú nőszemély a valódi mondandómat? Ajjaj… Mi lesz, ha tényleg az van, amire gondolok? Vagy nem? Egyre olybá tűnik, hogy nem. Az egyensúlyozott tekercs jelentését felfogtam a végén! „Új jutsut tanulok! Végre!” Magamban e mondatok elhangzásával mosolyom közel a fülemig ért. *

- Kérdezd a kisasszonyt!
- Igen!

* Vágtam rá egyből Kabura közlendője után. Alig vártam a tanulást!

* Kicsit zavarodottan álltam ő előtte, amikor a chakráról kérdezett. Kicsit szégyelltem magam, de de túlléptem a zavar hömpölygő tengerén, s megpróbáltam megfogalmazni amit lehetett. *

- Bevallom sok mindent ösztönből irányítok, persze van benne tudatos cselekvések is. A memória vesztésemen kívül a könnyebb chakra használat is rendkívüli. Valószínű shinobi voltam az "elveszett" időben. Test izmaimat mostanában újra feljavítottam, de tapasztalat csak az átok miatt van, ami nálam is rögzül. Ebből a szempontból a Taijutsu hasznos lenne nekem, de ahogy észre vettem a Ninjutsura és a Kenjutsura vagyok teljesen ráhangolva. Bevallom a Genjutsuhoz kicsit gyökér vagyok... Annyit még tudok, hogy míg a vérkeringésben a nyirokcsomók, úgy a chakrahálózatban a gócpontok működnek, melyek gyűjtők és elosztók. A Chakra eleven áramlik, de befolyásolásával lassítható és gyorsítható. Ezzel elkerülhetjük akár a szenzor ninják figyelmét, de a gyorsítással rövidebb idő alatt mégtöbb jutsut asználhatunk, amihez kell a tapasztalat által felgyorsult reflexek.
A chakra kivonás minden sejtünkből lehetséges, csupán rajtunk múlik, hogy a test melyik pontjára koncentráljuk a chakrát és szabályozhatjuk azt. A chakra kapus dolgon gondolkodom, vagy azok lennének a chakra gócpontok? Vagy nem? Azt hiszem ezt még Taijutsunál hallottam.

* Elgondolkodtam mélyen, csak egy váratlan esemény rázhatott volna vissza a valóságba. *