Re: Műhelyplató

**Nozara Shiba** Vas. Okt. 07 2012, 18:12

Amint megvágta a kezét, egy rendkívül furcsa dolog történt, a férfi megállította, és a kezelésére küldött valakit, akit Kin-nek hívnak. Shiba leblokkolt a fejleményektől, és ezért észre sem vette, hogy a kezét bekötik, egyszerűen nem tudott megmozdulni, csak hallgatta, amit mondanak neki. <Mi, amit eddig tettem, az egyszerűen felesleges volt? Azért vesztegettem el ennyi időt, hogy nem kerestem a családom gyilkosait, mert ezek unatkoztak? Ezek, az egyszerű vándor ninjáknak nem volt elég a piálás, velem szórakoznak helyette, és az én életemmel.>
- A FÖLD VÁNDORLÓ SZÍNÉSZEI! - mondták egyszerre, egy furcsa pózban. Ekkor betelt a pohár Shibánál.
- Színészek? És ez felhatalmaz titeket arra, hogy velem szórakozzatok, hogy azt színleljétek, baj van, és segítség kell, és aztán boldogan közöljétek, hogy ez az egész egy átverés, egy vicc? Legszívesebben kinyírnálak titeket, de az, az egyetlen szerencsétek, hogy nem ölök ártatlan embereket. Remélem, nem hoz össze minket újra az élet. - kiabálta Shiba, majd faképnél hagyta az egész bandát. A katanát magával vitte, mivel kellett neki egy új kard, és a sajátját is felvette a földről, hogy kiegészítse a két kardos arzenálját, és újra elemében lehessen. Hiszen, ha ez a kard életlen volt, akkor annak sem lehet semmi baja. Ezek után nem is hallotta azt, hogy a kardot ingyen megéleznék, de azt még igen, hogy remek penge, csak erre az egy dologra szorul rá, így meg is indult vissza a fegyverkészítők városába. Mikor megérkezett körülbelül ugyan annyi idő elteltével, mikor idejött, akkor bement a legközelebbi műhelybe, ami elé került.
- Jó napot! Megélezné nekem ezt a kardot? - kérdezte az ottani kovácsot, aki véletlenül pont a színész ismerőse volt, mivel nem vette észre dühében a shinobi, hogy ugyan oda megy be, ahonnan elindult, bár még így sem ingyen lesz, mivel nem mondta, hogy ki küldte, maximum csak akkor, ha az a férfi felismeri a katanát.

Kakuzu (Inaktív) Vas. Okt. 07 2012, 21:11

Pofára esés, düh, keserűség. Az élet egy nagy vicc, vagy éppen viccmester és jelen esetben az utóbbi a te számodra. Eltörött a cérna, elszakadt a pohár te meg elküldted őket oda, ahová valók és otthagytad őket a jó büdös francba. Utad nem sokkal volt rövidebb, mint az odavezető út viszont ezúttal a düh is hajtott egy darabig így mégis csak valamicskével előbb értél vissza a faluba. Utad egyenest a kovácsműhelyhez vezetett melytől eredetileg indultál. Ezúttal már tele volt élettel és egy izmos nagydarab fazon kalapálta elszántan az izzó acélt. Természetesen mivel háttal állt neked és nagy volt a hangzavar nem vett észre, egyedül akkor figyelt fel rád, amikor kissé felemelted a hangodat miután abbahagyta a kalapács lóbálását. Egy röpke pillanatra méltat csak téged, amikor is megakad a tekintete a kardon. Nagyot sóhajt és megcsóválja az izzadságtól csapzott üstökét.
- Látom, találkoztál azzal a bohóccal. Csak úgy se szó, se beszéd lelépett és itt hagyta az üzlet. Gondolom nem azért küldött, hogy visszahozd a kardot. Ám ez nem is fontos. Még valamikor ifjabb koromban kovácsoltam. Mondhatni az első, nem tökéletes munkám. De a világon nem létezik a tökéletes, mégis kutatjuk. Ha nem bánod vetnék rá egy pillantást.
Abban az esetben, ha átadod neki, alaposan végig méri a pengét és minden apró részletét. Hosszasan mustrálja, de nem úgy tűnik, mintha vissza akarná adni.
- Régi szép emlékek. Nekem ezen már nincs hasznom, és nem is tudok vele mit kezdeni. Gondolom az-az eszelős, neked ajándékozta, még ha nem is az övé. Nos, hogy hivatalos legyen a dolog, én is neked adom. Elvégre mégis csak az enyém. Plusz, ahogy korábban észre vettem remek acélt kaptam cserébe, így mondhatni egálban vagyunk. Viszont a hosszú évek alatt eltompult a penge így azt megélezem neked. Pár óra és kész is vagyok, majd gyere vissza. A rozsda miatt meg ne aggódj. Nem tudom használtad e, viszont az évek alatt gondját viseltem így ha az éle nem is a penge kiváló állapotban van. Most menj.
Azzal int neked, hogy távozz, hadd tegye, amit tennie kell. Elhagyva a műhelyet van időd átgondolni az elmúlt napok eseményeit és minden egyebet. Mászkálsz egy keveset, megnézed a mesteremberek munkáit, és meglátod, elrepül az a pár óra.
Visszatérve a kovács átnyújtja neked a hüvelyébe bújtatott ezúttal már borotva éles kardot. Először és utoljára bocsánatot kér barátja viselkedése miatt, azután visszatér a munkához. Humorosnak szánt, de kevésbé annak sikerült kalandod itt véget ér. Új fegyvereddel a birtokodban nézel az ég felé, és azon töprengesz vajon merre tovább.

// Kalandod ezennel véget ért! Jutalmad az új, most már éles katana, ami mivel egy régi munka bár nem gyengébb egy jobb, boltban kapható, nagyobb szakértelemmel készített kardtól, viszont nem bír ugyan akkor terhelést, mivel a penge kissé merevebb. Illetve kapsz még tőlem jutalmul +12 chakrát a jó és kitartó játékodért. További kellemes időtöltést! //

**Nozara Shiba** Hétf. Okt. 08 2012, 21:00

Amikor a férfi megemlítette a féleszű színészt, akkor leesett Shibának, hogy ugyan oda jutott vissza, ahonnan elindult, és ez már az igazi kovács. Mesélt egy keveset a katanáról, majd megélezte a ninjának, amíg ő elsétálgatott a városban. <Értem, hogy ők unatkoztak, de akkor miért velem szórakoztak, és miért engem vertek át? Mert egy épp arra járó fiú voltam, akiről lerítt, hogy naiv? Nem kellett volna elvállalnom a munkát, a becsületem, az a ludas mindenért, ami most történt.> Ekkor rásandított a bekötött kezére, és egyből eszébe jutott a csata pillanata. Ő azt hitte, hogy egy erős ellenféllel harcol, hol ott az egész csak egy átverés volt, ő képes volt a végletekig elmenni, még magát is megsebesítette az illúzió miatt, mindhiába. Ez még mindig idegesítette, és ezzel a dühvel tért vissza a kovácshoz.
- Köszönöm a segítségét, és a továbbiakban is csak jókat! - mondta, majd elhagyta a műhelyt, bár a faluból még nem ment el, most, hogy ez a kard ügy le lett tudva, pénzt kellett keresnie.

//Nagyon szépen köszönöm a mesélést, és a jutalmat. Egy öröm volt ez a kaland. //

**Shihouin Aki** Hétf. Aug. 13 2018, 16:39

Szerencsémre a pénz irányítja ezt a világot, nekem pedig akad belőle. Talán ennek köszönhetem azt, hogy az álnéven tett hajó foglalásomba nem kötött bele a kapitány, hisz egy kevés Ryo a zsebbe és máris jobb kedvvel fogadott a fedélzeten. Még a saját kis italkészletéből is megkínált az út során, mely hosszú volt, de konfliktus és akadálymentes. Annak ellenére, hogy tovább tartott mint hittem, most újfent itt vagyok. Danzai Takumi no Sato, a fegyverkészítők városa. Közeledvén a már ismerős helyhez a nosztalgia érzése fog el engem. Végigszáguld agyamon mindez ami a legutóbbi látogatásom óta történt valamint az is, hogy mi volt az oka az akkori idejövetelemnek. Fülemben újra fel csengenek a halálsikolyok, amelyeket én és a pengáim okoztunk. Megannyi kioltott ember élet és egy megmentett bagoly. Valahogy a mérleg nincs kiegyensúlyozva, azonban a céljaim végett nem is lesz. Mikor oda érek az ajtóhoz és kinyitják, csodálkozva konstatálom, hogy más nyitja ki az ajtót. Tisztelettudóan bólintok, majd közlöm az üdvözlőmmel, hogy a mestert keresem. Amennyiben idehívja, vagy oda vezet hozzá bemutatkozok, reménykedve abban, hogy még emlékszik rám. Amennyiben nem, úgy megmutatok neki a különleges Rejtett Pengéim, valamint az iratot melyel a múltkor is sikerült üzletre jutnom velük.

**Senju Tobirama** Vas. Aug. 26 2018, 18:11

/Aki/

A pénz mindenhol nagy úr, főként egy olyan haszonleső, bűnökkel teli, romlott helyen, amilyen egy átlag kikötő lehet... A beszállított csempészáruk csak ezáltal közelíthetik meg a Víz országát, ami azt jelenti, hogy bizony nyakig volt a legtöbb ember a mocsokban. Legalábbis az ott dolgozók közül. Pénzért elárulni a hazád kereskedelmét, egy lyukat szakítani a bevétel hálózatán, pusztán személyes haszonért... Jól tudtad, ezek az emberek bármit megtesznek a pénzért.. noha a kapitányok másak, közöttük akadtak becsületesebb fajták is, de tízből ha egy darab volt az. Akárhogy is, felszálltál a hajóra, s kifizetve utad, plusz neved elfogadását, mindössze 4000 Ryo-ért cserébe el is vittek a hat napos hajóútra. Sok idő lehet ez, ha várakozással kell tölteni, de végére értél, s rövidesen partra szálltatok. Egy viszonylag rövidebb túra után pedig megpillantottad a már jól ismert falut.

Fém csattogása, a víz szisszenése és az emberek beszédének együttes robaja zengte körül a helyet. Vásárlók az eladóknak, kovácsok a segédeknek, üzletvezetők a beosztottaknak.. mindent lehetett mondani a helyre, csak azt nem, hogy csöndes. Mint egy nyüzsgő piac, azzal a kivétellel, hogy itt fegyvereket árulnak főként, illetve ahhoz tartozó kisebb árukat.. pengékhez ápoló olaj, fenő kő, markolatra díszszalag, hasonlók. Neked azonban egy, konkrét dolog kellett. Eszedbe hamar bevésted a kiötlött tervezetet, s szinte papír se kellett volna, hogy pontosan leírd a modifikációt. Mindenesetre céltudatosan indultál meg a már ismerős ajtóhoz, a delelő nap fényében szinte kivilágított bejárat oly meghatározó is volt későbbi munkáid kapcsán..., hisz itt készültek pengéid, melyeket szeretettel alkalmazol elvállalt munkáid során. S utad ahhoz a mester emberhez vezetett, kinek munkaminőségét már jól ismerted. A kopogásra, szinte azonnal kinyílt az ajtó, s egy már ránézésre is -nálad- fiatalabb, feltehetőleg tanonc, segéd nyitotta ki az ajtót, s vezetett a belsőbb műhelyben tartózkodó mesterhez. Megragadva az alkalmat bemutatkoztál, ám emlékei hiányosnak bizonyultak mindaddig, míg fegyvered fel nem mutattad.
-Áh... igen.. emlékszem erre a darabra. Nos..mire lenne szükséged ezúttal?- Kérdezné egyszerű, átlag hangvétellel.
Amennyiben elárulod egyből terveid, úgy pár másodpercre gondolkodóba esik, s elkéri a fegyvert, szemléltetőeszköznek.
-A penge túl vékony.. erős, hisz én készítettem, de vékony. A fémnek pedig a szerkezetében van az ereje. Ha ezt a pengét módosítjuk, belemarunk, vagy fúrunk egy lyukat, úgy a tartószerkezet és a találatkor megtörténő erő eloszlás nem lenne megfelelő... Nem beszélve arról, hogy mivel a penge anyaga megbontásra kerülne, ha csak részben is... egy szúrásnál akár el is törhet azonnal.- Mutogatja a fegyveren mondandója tárgyát. -Ez nem csak egy változtatás, ehhez a penge szerkezetét, de még a tartórészt és az illesztéseket is át kellene variálni, más különben silány lenne a végtermék minősége. Ezt pedig remélem megérted, de nem hagyhatom... Válaszom tehát.. A változtatásokhoz nem fogok neki. Új fegyvert, a megadott pontok alapján tudok készíteni, ami közel azonos strapabírással fog rendelkezni. Ez az ajánlatom..- Kulcsolta össze karjait, ezzel is sugallva akaraton kívül is mondandója rendíthetetlenségét.
Azt is elárulta, hogy az ár ezzel magasabb lesz, mint egy egyszerű módosításnál, ám hozzá tette ismét, hogy semmiképp sem fog olyan fejlesztést eszközölni, amely tönkre teszi az ő egyik művét. Amennyiben ezt szeretnéd tenni, vidd máshoz a megbízást. A döntés tehát előtted állt. Hajlandó vagy kifizetni többet egy jobb munkáért, vagy beelégszel a silányabb megoldással, jóval olcsóbban? Esetleg hagyod egyenlőre az egészet? Az öreg várta a választ..

**Shihouin Aki** Kedd Júl. 07 2020, 21:29

Az ajtó kinyílik és egy roppant fiatal, szinte még csak kissrác, áll a túloldalon. Bár fiatalabbnak tűnik nálam, kezei az itt végzett munkától markánsak és erősnek tünnek. Ígéretes tancnak tűnik, biztos sokra viszi majd. Azonban nem vele van dolgom, így illedelmesen megkérem, vezessen a mesterhez. Szerencsémre a fiatalember készséges és kérdés nélkül mutatja az utat. Talán a kinézetem, vagy a mester neve miatt, talán ennek a kettőnek az összessége az oka, hogy nem kérdezett és odébb állt amint odaértünk. Előáltam kérdésemmel, majd amint levettem pengéimet azonnal emlékezni kezdett. Érthető, arcokat mindennap lát, több tucatot. Egy egyedi munkát könnyebb megjegyezni mint bármelyik arcot. A viszonylag hosszas, de annál lényegretörőbb magyarázat után belátom, hogy logikus amit mond. Bár tény, a tárcámnak az első variáció jobban tetszene, de a kockázati faktor túl nagy.
-Értem. Mindenképp a második opciót választom. Azonban… -kissé visszább veszek a hangerőmből, közelebb lépek a mesterhez, finoman megérintem a vállát. Elindulok apró, lassú léptekkel, úgymond finoman utalva, hogy nem egy helyben állva akarom megbeszélni.
-Beszélgessünk a fizetségről. Természetesen nem ingyen lenne. Azonban mit szólna egy ajánlathoz. Van esetleg valaki, vagy valakik, akik úgymooond… Zavarják Önt, Önöket? Érti mire gondolok, ön megcsinálja a pengét, cserébe magam is teszek egy szivességet.

Mondanom végével ismét megállok, kezeimet magam mellé helyezem, próbálva nem agresszívan állni vele szembe. Nincs okom rá, megfélemlíteni nem szeretném, valamint lehet még én jönnék ki rosszul belőle. Egy sokat sejthető mosollyal az arcomon állok vele szembe, várva a válaszát. Abban bízom, hogy nem kell a tárcámért nyúlnom. Ha nem fogadja el a kétes ügyü ajánlatom, akkor képtelen leszek pénzben fizetni. Vajon mit felel?

Ajánlott tartalom