Unazaki Reira

Név: Unazaki Reira
Ország: Namigakure
Rang: Genin
Kor: 17
Nem: Nő
Felszerelések:
* Karokon: Két-két csuklójára egy-egy kunai van rögzítve
* Bal lábon: Egy shuriken tartó, mely 5 db shuriken-t illetve 10 m dróthuzalt, és 5 füstbombát tárol
* Jobb lábon: Egy kis bőr szíj, melyen apró senbon tartók vannak; össz-vissz 4 db senbon
* Derék: Derekára egy darab tanto van kötve. Tanto: http://www.hidegfem.eu/images/termekek/Boker%20RBB%20Fixed%20Tanto%2002bo049.jpg
* Tekercsben: 2 db Fuuma Shuriken,
Kinézet:
* Haj: Fehér, eredetileg hoszzú, de copfba van fogva
* Szem: Kerek, szürke szemek
* Bőr, súly, magasság, alkat: Normális, rózsaszínes bőr, körülbelül 38 kg, és 165 cm magas. Sovány alkat, de nem olyan gyenge és védtelen, mint ahogy kinéz.
* Ruházat: Piros top, és szoknya, egy bőr öv, amit sokszor levesz és azzal üti-veri az ellent. A bal combján egy piros combfix van, a két karjára pedig két narancssárga madzag van felkötve (ezzel vannak felrögzítve a kunai-ok is. )
* Saját maga által "tuningolt" ninja szandál: fekete szandál-alap, néhány piros kiegészítővel, és a gumi talp alatt vékony acél réteg van.
Jellem: Reira alapvetően egy aranyos, szelíd, védtelen lánynak tűnik, de ez sajnos a skizofréniája miatt hamar porba hullik. A másik személyisége teljesen más, körülbelül olyan, mintha valami démon költözött volna belé. Általában "Layla" van elől, a szelíd, kedves és megértő, ezért senki se gondolná, hogy ő Unazaki, hisz a klántagok többsége egyáltalán nem ilyen. De ott van az Unazaki klán "mentsvára" , Reira, aki egy őrült, idegbeteg és hidegvérű gyilkos, imád káromkodni, és öröm neki mások szenvedése. Őt viszonylag hamar vissza lehet szorítani, de harcokban Layla inkább Reirára hagyatkozik.
Elsődleges elem: Suiton

Előtörténet:
Kirigakure egyik falujában születtem egy áprilisi délután, legalábbis ezt mondták nekem - ezt mondta nekem "anyám" és "apám" . Egyáltalán nem gondolkodtak az én esetemben semmiféle néven, nekik valahogy rögtön egyértelmű volt, hogy a Layla név nélkül én nem élhetek.
Már 4 évesen tudtam folyékonyan beszélni, olvasni, és minden gond nélkül futni. Anyám azt mondta, zseni vagyok, apám viszont egy korcsként tekintett rám, akárhogy is nézzük. Akármivel álltam elő, ő csak komor fejjel leintett. Anyám keveset volt otthon, a sok ninja küldetés miatt, így szeretetből nem sokat kaptam, szó, ami szó, nagyon keveset.
Ahogy az 5. életévemet töltöttem, mivel apám nem foglalozott velem, kitaláltam magamnak egy barátot, akit csak én látok. Úgy nézett ki, mint én, olyan volt a hangja, mint nekem, csak a modora változott: egy igazi bajkeverő volt. A család élete felfordult: valamiért sokkal többet büntettek, és ez a valami az volt, hogy a "barátom" , Reira mindig előállt valami gonoszsággal, amit végül én vittem el. Akármit mondhattam, hogy Reira volt, apám szentül állította, hogy őrült vagyok, és beküldött a szobámba. Az 5. életévemnek tehát majdnem egészét a szobámban töltöttem, és teljesen elfeledkeztem mindenről. Egyik nap ébresztett az anyám, szokatlan hangnemmel.
- Jó napot, szülinapos! - üdvözölt fülig érő vigyorral, apám viszont a háttérben csak karbatett kézzel támasztotta a falat. Csak anyámnak köszöntem meg az ajándékot, apám kezéből kivettem, és biccentettem. A vége egy hatalmas tasli lett.
- Pimasz kölyök, hát nem vagy képes megköszönni az ajándékomat?! Bezzeg én szeresselek, gondozzalak, és ez a hála!
~ Üsd meg ~ hallottam Reira hangját, mire én csak rosszallón megráztam a fejem, és apám még egyet lekevert nekem.
- Még felesel is! Nézd meg, Rikka, milyen fattyot neveltünk!
Anyám könnyekkel szemében nézte végig, ahogy apám ütlegel, és ahogy tudott, kirohant a szobámból. Ekkor a testem magától kezdett mozogni, és lekevertem egyet apámnak, majd lefutottam, de ő nem követett, csak ott állt fapofával. ~ Ügyes voltál, Layla! ~ ~ Na de Reira, megmondtam, hogy ne bábozz a testemmel...! ~
Valahol a kanapén feküdtem le, és másnap reggelig fel sem keltem. Ott aztán apám fogadott, én pedig kezemet magam elé téve húztam össze magam védekezésképp. Ám legnagyobb meglepetésemre kedves hangon szólt hozzám.
- Mivel képes voltál a talpadra állni, így anyáddal beirattunk a Ninja Akadémiára. Nincs ellenvetés!
Nem tudtam, hogy örüljek-e, de ennél maradtam. Apám végre nem szidott, és anyám is itthon volt. Egyszerre öleltek át, igaz, nem tartott sokáig. Persze ezt Reira se hagyhatta szó nélkül. ~ De nyálas.. ~
Az akadémia elég hamar elkezdődött számomra, ám elég keményen vettük a tanulást. Ha valaki nem tudott pontosan célozni, rögtön megbuktatták, a diákok között pedig megverték, megvetették azokat, akik csak kicsit is lemaradtak. Én is ehhez tartottam magam - a kislányos kinézetű, kortársaihoz képest törpe méretű lánykaként lettem híres az akadémián, aki soha se hibázik, rezzenéstelen arccal tűri, amikor megverik, és aki legelőször tanulta meg Kirigakure alap tai és ninjutsuit.
Gyors tanulásom meghozta az eredményét, otthon apám elkezdett elviselni és valamilyen szinten tisztelni, és Reira is visszaszorult.
Egy évvel előbb átengedtek volna a vizsgán, de én inkább kérvényeztem, hogy az alap mellé hadd maradjak plusz egy évet, hogy többet tanulhassak, hogy megvédhessem magam, és a falum. Ahogy vártam, az első indok nem igazán érdekelte a Mizukagét, a falu védelme viszont annál inkább, és engem a víz jutsukra kezdtek el specializálni. Nem sok időt tudtak velem tölteni, így csak technikát tudtam kitanulni a két év alatt, de azt tökéletesen.
14 éves voltam, mikorra sikerült elvégeznem az akadémiát, és az övemre felkötve a fejpántomat indultam haza. Otthon furcsa események vártak: egy fehér hajú férfi épp most kötözte meg az anyámat és az apámat, majd mikor végzett, kegyetlen mosollyal simogatta meg a fejem. Odaadott a kezembe egy tantot, előttem meg elsőtétült a világ. ~Reira, mit művelsz...? ~ ~ Csak azt, ami neked a legjobb. Csak azt. ~

Ki tudja, mennyi idővel később ébredtem fel. Az előttem álló látvány felforgatta a gyomromat: a "szüleim" kibelezve, belső szerveik többsége vagy a földön volt, vagy épp most csúszott ki felvágott hasukból, és a kezemben a tanto véres volt. A fehér hajú férfi egy másik széken foglalt helyet, és kuncogott. Őrült tekintete volt, bőrszerkója, és jól kidolgozott teste.
- Végre megtörtént - sóhajtott a férfi. - Tudod, te csak "megőrzésre" voltál itt hagyva. Viszont a pótszüleid tökéletes munkát végeztek.. - nézett végig rajtam.
- Hogy micsoda?
- Neked még eddig fel sem tűnt, hogy a szüleid haj és szem színe eltér a tiedtől? Buta kislány. De erős lettél, és kész nő.. lássuk, mit tudsz még..
- Mizu Bunshin no Jutsu! - ordítom el magam, de csak egy klón jön létre, mivel víz szinte alig volt a közelemben, de az az egy klón is nekiront a férfinak.
- Nem rossz! - mondja, majd hirtelen előránt egy katanát és beleszúrja, minek következtében a klón egyszerűen vízzé válik. - De nem elég jó, egy Unazakihoz képest.
- Unazaki..? Miről beszélsz te?!
- Arról, hogy te, kislány egy Unazaki vagy, úgy, mint én - vigyorgott rám. - egy tanács, kislány: menj innen. Menj, mert megtalálnak, és téged fognak okolni, joggal - mutatott a véres tantora és a "szüleimre". - Nem kell messzire menned, megteszi Namigakure is. Ott van néhány másik Unazaki is, ám csak akkor keresd fel őket, ha elég erős vagy! Másképp ne merj egy Unazaki szeme elé állni!
Hirtelen kopogtattak, ő pedig nyugodt fejjel folytatta.
- Most mennem kell. Pápá, kislány, a tanto a tied lehet.. - egy hirtelen villámlás rázta meg a kunyhót, amiben éltem, és ő már el is tűnt. Esik..?
~ Layla, az apádék pénze ott van a szobádban, az ágyad alatt, és még azalatt is a parketta mélyén, egy ládában. Szedd ki, és kövesd a férfi utasítását.. ~ hallottam Reira hangját, kivételesen mintha törődött volna velem, bár tudtam, hogy csak önérdekből. ~ Gyerünk már! ~ Azt csináltam hát, amit mondott: kivettem a ládát, amiben a pénz lakozott, majd miután hallottam, hogy lent betörik az ajtót, kiugrottam az ablakon. Hallottam az ordításokat, és az undorodó megjegyzéseket, biztos akkor láthatták meg a felboncolt testeket. Én meg csak futottam, ki a kikötőbe.
Kiutaztam hát Namigakuréba, ahol házat vettem, és újra letettem a Genin vizsgát, hogy megkapjam az ottani fejpántot. Tudtam, hogy ennek a fejpántnak is az lesz a sorsa, mint az előzőnek: Pár év múlva a falu jelképét szimbolizálva ott fog feküdni a pénzt tartó ládikában..

A történet jó, ellenvetésem nincs, azt kivéve, hogy nem genin szintű történetről van szó. Legyen, de ne bánjuk meg, és legyél aktív. Sajnálom Ashut, úgy tűnik a belterjesség rátette a nőik eszére az átkot...

Chakraszint: 120
Szint: D
Rang: D
Jutsu: Kirigakure no Jutsu, Mizu Bunshin no Jutsu
Pénz: 2300 ryo