Sike Nozomi

Név: Sike Nozomi ( mgj.: Nozomi= Remény Sike= Tengeri vihar)

Kor: 14

Rang: Hivatalosan civil, mivel sosem járt akadémiára és nem tartozik egyetlen faluhoz sem, de képességei és kiképzése miatt nyugodtan kezelhető elveszett ninjának.

Szint: D

Felszerelései: 5 shuriken, 5 kunai, drótok, robbanócetlik, tekercsek, füstbombák, egy családi katana, elsősegély csomag, kétféle öltözet, mindig friss élelem és víz.

Klán: Lásd a Sike klán témáját a csevegőben!

Kinézet: Átlagos magasságú és alkatú srác, kócos kék hajjal és kék szemmel. Bőre kicsit fakó. Ninja nadrágot és szandált hord, felül pedig egy könnyű kabátot, alatta fekete pólóval. Katanája hátára van kötve.

Jellem: Intelligens és talpraesett srác, habár neveltetése miatt kész mindent véghez vinni céljai érdekében. Célja nem az, hogy barátokat szerezzen, hanem hogy minnél nagyobb erőt és ezáltal hatalmat. Klánjához hűséges és ezért kegyetlen a csatákban, persze mivel még csak egy kölyök, ő is néha elgyengül...

Előtörténet:

Az Eső országában található rejtekhely szokatlanul csöndes volt 14 évvel ezelőtt, csak az eső szitálása törte meg a halálos némaságot. Az összes klántag, ami csak 6 főt jelentett, az egyik nagyobb hálószobába zsúfolódott be, hiszen hamarosan egy csöppség érkezésének lehettek tanúi.-Végre! Már mióta vártam egy unokára, aki seggbe rúgja majd azokat a konohai barmokat!- Szólalt meg Nozomi nagyapja, amikor megpillanthatta első szülött unokáját, aki világos kék hajjal és kicsit fakó bőrszínnel látta meg a nem túl napos világot. - A haja lehetne sötétebb! De érzem, hogy erős harcos lesz, mint az apja.- Ezt a nagyanyó mondta, aki már legalább 75. életévét taposta és tanúja volt a klán minden nagyobb eseményének, ő volt a rangidős, aki még ily szép korban is erős harcos volt. Szavai alatt megborzolta fia sötétkék lomboncait. Aoi ezt általában nem vette jó néven de mivel fiát tartotta karjaiban, most nem reklamált. -Gyönyörű csöppség bátyám! Remélem nekünk is fiúnk lesz egyszer!- Lelkendezett Aoi húga, majd férjéhez bújt, aki a klán távolabbi ágából származott, talán ő az utolsó túlélője annak az ágnak. Az újdonsült anyuka, morcosan visszakövetelte egy szem gyermekét. Miközben csodálta, a meghatottság könnycseppjei csordogáltak le kipirult arcán. Mindnyájan egyetértettek abban, hogy a jövevény lehet a klán jövője, a remény, amire vártak mindeddig. Nem volt, hát kétséges, hogy a fiú neve Nozomi lesz.

A kis reménység, ahogy becézgették a nők a rejtekhelyen, gyorsan cseperedett. Hamar megtanult járni, szívesen hallgatta a nagyanyó ninjás történeteit, és bújócskázott a nagyapjával. Ebben a játékban olyan jónak bizonyult, hogy gyakran órákon át nem találták meg. Közben, még egy csöppség érkezett a klánba, szintén egy fiú, Nozomi unokatestvére. A figyelem így csökkent a reménység felé de ő ezt nem bánta. A nagyapó még mindig őt tartotta a kedvencének, szülei sem törődtek sokat unokaöccsükkel. Úgy tűnt, hogy minden rendben halad és nem lesz akadálya annak, hogy hamarosan komolyan is elkezdjék tanítani és képezni Nozomit. Egyik nap azonban rettenetes tragédia történt. Aoi éppen vadászaton volt, amikor pár ismeretlen shinobi megtalálta és mindenképpen le akarták vadászni. A férfi ugyan nagyon erős volt, de a túlerőben lévő ellenfél ellen nem volt nagy esélye. Szinte minden chakráját elhasználta, hogy a shinobik legalább ne találjanak rá a klán rejtekhelyére, így óvja meg családját és kisfiát. Utolsó erejével a család egyik idézett állatával, egy szalamandrával, haza küldött egy üzenetet és a katanáját, amely suiton chakrára érzékeny volt. Mikor a szalamandra célba ért és elmondta, mi történt, mindenki mélységes letargiába esett. Az összegyűlt klántagok közül, Nozomi nagybátyja nem volt elég képzett vezető az idősebbek, bár ugyan erősek voltak, de már nem elég fiatalok az állandó harcokhoz. A klánnak már csak a következő generáció maradt a reménysége.

Nozomit hat éves korától kezdték el képezni és tanítani. Nagyapja megtanította a fegyverek kezelésére, a katana forgatására, valamint a különböző vívó és párbaj stílusokkal is megismertette.
Az évek alatt a reménység igazi kardforgatóvá vált és a dobófegyverekkel is jól bánt. Elsődleges fegyverének mégis a Katanáját tartotta, hiszen az apjától kapta, akit igazi hősnek tartott. Nyolcéves korától nagyanyja elkezdte tanítani az a shinobi tudmányok alapjaira. A chakraelméletre, a jutsukra, bemutatta és elmagyarázta, a jutsuk fajtáit, valamint, hogyan érdemes védekezni ellenük, valamint
tapasztalatait is átadta. Megtanította Nozomit bánni a térképpel, és azt is hogyan készítsen stratégiát, valamint hogyan használja az eszét még a meleg helyzetekben is. Édesanyja ninjutsukra kezdte el tanítani 11 éves korában. Az elmélet után, ez sokkal könnyebbnek tűnt. Tizenkét éves korára megtanulta, az összes alap genin ninjutsut, valamint, kiderült egy teszt alapján, hogy az elsődleges chakra eleme a Víz, ahogyan szinte mindenkinek a klánban, de ezzel nemhogy csalódást okozott, hanem büszkék voltak rá, hogy továbbviszi a hagyományokat. Szabadidejében Nozomi sokat olvasott és játszott unokatestvérével, valamint lelkiekben felkészült, hogy neki kell majd egyszer vezetnie a klánt. Viszont, mielőtt még a végzetét beteljesítené, szeretett volna világot látni, távoli tájakon kalandozni és nagy erőre szert tenni, valamint felkutatni pár klántagot is. Nagy szülei azt szerették volna, ha még marad és megtanulja a klán egyik alapjutsuját legalább. Ez a Víz elem: Robbanás nevezetű ninjutsu volt. A jutsu lényegesen egyszerű, annyi a lényege, hogy a vízbe annyi chakrát koncentráljunk, hogy az túltöltődjön és egy kisebb vízrobbanás keletkezzen. Remekül meg lehet vele zavarni az ellenfelet. Nozomi ezt pár nap alatt elsajátította és elvitt magával egy másolatot a klán technikáiról, ígérve nem fogja elhanyagolni azokat, szorgosan tanulgatja majd. A búcsú szomorú és fájdalmas volt, de hősünknek végzete mellett megvoltak az egyéni céljai is. Hívja az ismeretlen, hogy merre is? Nos reméljük hamarosan kiderül.