Thsihidoro Bivuro

Név: Thsihidoro Bivro
Ország: Szél ország
Rang: Genin
Kor: 14
Nem: Férfi
Felszerelés:

5 kunai
5 shuriken
2 fuma shuriken
10 senbon
hátizsák

Kinézet: 163cm magas, 50 kilót nyom, de nem látszik rajta, inkább mozgékony testalkatú, rövidebb barna haja van, barna szeme
Ruházat: Kék pólót, hozzá fekete nadrágot és kabátot hord, fejpántját a nyakán hordja

Jellem: Fagyosan nyugodt tud maradni és általában csak megfigyelő. Senkit nem néz alá és senkit nem követ értelmetlenül. Feladat mániás, imád feladatokat megoldani, de csak olyanokat amik (szerinte) eredményesek.

Előtörténet:
Egy téli estén születtem, első gyerek voltam. Vártak már engem, különösen apám, aki már ekkor elhatározta, hogy ninját farag belőlem. Így hát kiskoromban is olyan játékokkal játszottam ami fejleszti a képességeim. És 8 évesen már edzeni kezdtem, igaz még nem olyan keményen, viszont szerettem a chakráról hallani. Mindig örömmel gondoltam arra, hogy egyszer én is ninja leszek, aki másokat menthet meg. Szerettem inkább megfigyelő lenni és megismerni mindenkit, mint először nyitni. Viszont ahogy cseperedtem, két fontosabb dolog is előjött belőlem az edzések alatt. Szerettem már én nyitni és gyors lenni, valamint dobni a fegyvereket, elég pontosan tudtam már akkor is dobni. Így hát apámmal erre a két dologra edzettünk rá. Egyik nap apám fegyvereket is hozott nekem, ezek nekem nagyon megtetszettek és el is kezdtem a dobálásukat egy fatörzsbe, egyre távolabbról. Én ezt nagyon élveztem, főleg amikor már ugrás, futás és egyéb mozdulatok után kellett pontosan dobnom. A kunain és a shuriken használata így már ment. De a fizikális edzéseket már nem kedveltem ennyire, nem a fáradtság vagy ilyesmi zavart, hanem az unalom. Mindig is szerettem a feladatokat, mondhatni már betegesen, de csak azokat amiknek látom az eredményét. De ezen is túlestem és elég mozgékony alkatra tettem szert. Hamarosan apám elkezdte tanításom a chakráról, hogy miként is tudom felhasználni. Szorgalmasan tanultam, láttam benne a feladatot, viszont elég hideg szívű voltam, nyugodt alkat. Apám egyik nap edzésen így szólt:
- Hangold össze a dobást és a mozgást, ne két külön dolog ként fogd fel. Ezzel ügyesen kijátszhatod az ellenfelet, de oda kell figyelned minden lépésedre! Nem szabad kiszámíthatónak lenned.
Egész későig gyakoroltam aznap, végül sikerült is begyakorolnom a fontos mozdulatsorokat. Így hát elég fürge lettem, viszont erőben nem voltam a legjobb. Viszont apám ennek ellenére meg volt velem elégedve, kedvenc fegyveremmé vált a Senbon. Imádtam ezt a fegyvert, nagyon pontosan tudtam használni, talán még a kunainnál is jobban dobtam vele.

Egyik este apámmal indultunk haza, egy sikátorban két alak jelent meg. Akik támadni akartak, támadtak volna is ha apám egy szempillantás alatt közöttük nem termett volna és máris csattantak a falon. Majd apám hátrébb ugrott és két shurikennel tehetetlenné tette őket. Nekem nagyon tetszett, egyáltalán nem féltem, nem tudom miért, majd apám megjegyezte:
- Fiam, remélem megfigyelted minden mozdulatom, a te elemed villám, ahogy az enyém is. Ha ügyes vagy majd később nagyon nagy hasznát veheted, de egyenlőre legyél türelmes és megfontolt.
Egész este keringtek a fejemben a szavai, és a két alak, ahogy tehetetlenül összeesett, láttam magam kívülről, ahogy edzek, a hibáim. Elhatároztam, mindenben meg akarok felelni, amiben meg kell felelnem. Ezután sokkal intenzívebben hajtottam magam, de az erőmet így sem sikerült nagyon feltornáznom, beláttam a fürgeségem kell használnom. Ezután már könnyebben ment minden mint azelőtt.
Elkezdtem versengeni a többiekkel, de valójában csak magamnak akartam megfelelni, senki másnak nem akartam már bizonyítani csakis magamnak. Nagy szeretetben nőttem fel, még ha ezt nem is láttam meg, anyám jó volt mindig hozzám, apám csak kellően kemény. Egyedüli gyerekként nevelkedtem, jólétben. Szerettem én a szüleimet még ha nem is mutattam ki mindig eléggé, úgy éreztem most meg kell hálálnom. Így hát az őrült céltudatosságom vitt előre, egészen a genin vizsgáig. A vizsga előtt kicsit izgultam, de rájöttem képes vagyok rá. Egész könnyen ment, ahhoz képest amire számítottam. Kunai dobás volt amit remekül teljesítettem és még egy helyettesítő jutsut is bemutattam, igaz az nem sikerült tökéletesen. Amikor hazaértem, valami fura érzés futott rajtam végig… az elégedettség. Éreztem a családias légkört és az örömöt.

// A Thsihidoro klán tagja lennék, ha ez megoldható, a többiekkel már meg van beszélve. Remélem megfelelek//

Akadékoskodó mód bekapcs, csak mert adminbácsink se szereti, én meg ne lógjak ki a sorból: Bivro, jó kis szlávos névnek hangzik, de itt elkél egy miniatűr japanizálás - Bivuro-val ki is egyeznénk. Egyébként a történet megfogalmazása legalább helyes, a stílusa megfelelő, mindössze arra lennék kíváncsi, hogy ennél a stílusod elvesztése nélkül, nem csak mert kell tudnál e még kiegészítést tenni, mert ebben egyelőre kissé egyhangúan a küzdelem van a központban.

Várom válaszod/újabb verziód

Javítottam a kellő dolgokat. (legalábbis én azt hiszem)

Nos, nem egészen látom a változást, de mint már mondtam, ellenvetésem eddig sem volt lényegében a történettel, így mehet.

100 chakraszint
D rang
D szint
Kyaku Kyaku kezdőtechnika
1200 ryo