Houtei vegyeskereskedelem

A város nyugati területén helyezkedik el ez a kisbolt. Élelmiszereket és a mindennapi élethez szükséges árucikkeket árusítanak. A hét minden napján nyitva tartanak, de vasárnaponként csak reggel.

Hamarosan kinyílt a kereskedelem ajtaja, ahogy betereltem rajta Matsukot. Előzőleg jól kibeszélgettem vele ezt a démonos dolgot, amit említett. Na igen, eléggé feltűnő, hogy ennyi mindent el tudtam volna találni vele szemben... de aztán megkapta a magáét, mert aztán ő is le lett kisördögözve.
- Nos, üdv nálunk - mondtam, ahogy felkaptam az egyik kosarat. - Mond, mi kell, megmutatom, hol van.

- Tíz tojás, tészta, fűszerek, cukor, kenyér. Ja és két citrom. Pfff minden meg van ha jól emlékszem csak ennyi hiányzik.
Karada mellett sétálva nézelődtem a boltban. A kínálat magáért beszélt. Habár volt amire nem volt szükségem még is megnéztem. kézbe vettem elgondolkodtam majd vissza tettem a helyére.
Bele gondoltam abba, hogy néz ki így az egész. Maga a helyzet érdekesen fest. Karada kezében a kosár én mellette sétálok a boltban és vásárolgatunk.
- Az egyik kedvencemhez hiányzik néhány hozzávaló. Ma úgy döntöttem, hogy azt eszek ebédre.
Közlöm puszta tényként mér is kell vásárolnom részben.

- Na mi az a bizonyos étel, ha szabad megkérdeznem?
Memorizáltam magamban, hogy mire van szüksége Matsukonak, és folyamatosan vezettem őt a sorok között ahhoz az árucikkhez, ami éppen soron volt. Persze megálltunk máshol is, elvégre nővel vásárolni az nem éppen a rövid vállalkozások része. Szerencsére jól tudtam, hogy az, amire szüksége van, biztosan megvan a boltban, szóval a vörös démon aligha fog hiányt szenvedni a cikkekben. Matsu éppen nézett valamit, amikor észrevettem, hogy az egyik árufeltöltő, Ippei éppen minket méreget a hűtött termékek részlege felől. Kissé furcsálva nézett minket, de aztán csak elvigyorodott és felnyújtotta a hüvelykujját. Én csak megráztam a fejem, miközben visszafordultam a lányhoz. Na igen, eléggé érdekes szituáció volt, ahogy az egyre csak nehezedő kosárral a kezemben sétáltam Matsu mellett.

- Egyszer unatkoztam. Kipróbáltam, hogy mi lesz belőle ha pár dolgot össze keverek. Az eredmény nagyon jó lett. Én sajtos, húsos tésztának neveztem el.
Nem vettem észre a dolgozó pillantásit. Nem is érdekelt igazán az, hogy ki van a boltban és mit csinál. Hümmögtem mikor találtam pár szép egészséges és persze friss almát. Amit a kosárba dobtam.
- Néha desszertet is csinálok csak úgy, hogy aztán nagy részét elosztogassam mert nem tudom meg enni.
Mosolygok és egy furcsa ötlet az ami körvonalazódik bennem. Miközben Kara mellet sétálok csípőmmel finoman meg lököm. Majd úgy teszek mint aki ártatlan és nem csinált semmit.
- Most mért nézel így. Én nem csináltam semmit.
Szolok mikor rám néz és magamban mosolyogva sétálok tovább. A polcok roskadoznak az árútól és nem győzök forgolódni vizsgálni minden olyat amit szemem meg kíván.
- Egyébként mi lenne ha ... áh mindegy. Elfoglalt vagy úgy is.

- Hm, jól hangzik. Mondjuk én egyszer próbálkoztam egy ilyen vegyitménnyel. Menthetetlenül elfüstöltem a konyhában. Azóta hallgatom anyámat, hogy szerezzek be egy inast, vagy valamit, de még egyszer meg ne próbáljak főzni. Aham, csak azt felejti el, hogy régebben párszor én főztem odahaza is.
Éppen a húsáruk környékén sétáltunk, amikor éreztem, hogy Matsu csípője nekem ütközik. Hát ha ezzel az volt a célja, hogy kizökkentsen az egyensúllyal, elég csúnyán felsült vele. A magyarázatát nem igen tudtam hova tenni. Csak nézett rám azokkal a tipikus ,,Matsu-ártatlan" szemekkel... ezzel általában el tudta érni, hogy újra és újra rácsodálkozzak, milyen egy tündéri teremtés. Na de a kis akcióját nem hagyhattam szó nélkül. Egyik kezemmel felé nyúltam, és az ujjammal megpróbáltam megérinteni egy pillanatra azt a pontot a hasán, ahol csikis.
- Aham, persze.
Már nagyban benne vagyunk a gyűjtögetésben, amikor elejtett egy félmondatot, de aztán csak elharapta és másként fejezte be.
- Éppenséggel ez tipikusan az a napom, amikor nem kell csinálnom semmit. Szóval mond ki nyugodtan, hogy mire gondoltál az előbb.
Láthatta rajtam, hogy nem kamuzok, tényleg nincs dolgom ezen a napon.

Meg volt szinte már minden ami csak kellet. Kivéve, hogy ki is kel fizetni a vásárolt dolgokat. Egyébként is lassan ideje haza indulnom. Még mire haza érek. Persze Karada jön mai nap ő az én kicsi hordárom. Nem engedhetem csak úgy el egy tea vagy süti nélkül.
És mire hozzálátok főzni és elkészül be is sötétedik szinte. Így a mai futás az ki marad biztosan.
Kicsit elgondolkodom és hirtelen kuncogok fel. Kara persze ki más az aki csikiz. Na várj csak ezt még vissza kapod.
- Hát mit szolnál ha meg kóstolnád amit főzök. De tudod mit mi lenne ha nem lennék egyedül és hoznál magaddal valakit.
A végén még rád fogják, hogy megint turbékolni akarsz. Legjobb lenne egy barát vagy egy testvér.
Gondolkodok el hangosan Karada mellett. Különben is így legalább egyel több ember van aki véleményt nyilvánít a főztömről. Most van alkalmam másnak is főzni. Te vagy ti lesztek a kísérleti nyulacskáim.

Elmosolyodok azon, amit Matsu mond, de kicsit le kell lohasztanom a kedvét.
- Szívesen megkóstolnám, amit főzől, de félek, hogy most csak velem kell bérned. A barátaim egytől egyig éjszakásak és valószínűleg még húzzák a lóbört. Az öcsém pedig most büntetésben van, szóval kétlem, hogy apámék elengednék őt valahová. Eléggé rossz fát tett a tűzre már megint.
- Igen, ez így igaz. Aki nem tud normálisan viselkedni, az csak maradjon a szobályában - csendült mögöttünk hirtelen egy ismerős hang.
Mikor megfordulunk, édesapámat látjuk előttünk ácsorogni, boltos köpenyében, kezében egy kosárral, melyben mindenfajta csomagokat visz éppen valamerre. De ahogy az arcát elnéztem, biztos voltam benne, hogy azok a csomagok a közeljövőben nem fognak célt érni.
- Már a vacsoránál tartotok. Ejha, ti aztán gyorsan haladtok - vigyorgott ravaszul az öreg.
Én erre csak sóhajtottam egyet, de nem fűztem hozzá kommentárt. Úgy voltam vele, hogy Matsu szeretne amúgy is beszélgetni vele, feleslegesen nem jártatom a számat.

- Uram isten.
Szörnyülködök mosolyogva.
- De rajtam akkor se tud túl tenni.
Ajkaim mosolyra húzódnak. Majd meg fordulok de most nem bújok el mint pár órával ezelőtt. Nem pirulok el. Azt az oldalam mutatom amit Karada már meg ismerhetett.
- Nocsak hát nem féltékeny a fiára. Nem is csodálkozom de vajon miért lehet.
Karba teszem kezeim és mutató újaim arcomon pihen. pont mint aki valami nagy dolgon gondolkodik. Közben arcomon széles mosoly szemeiben pedig vad tűz lobog.
- Igaz is. Lehet egy tapasztaltabb férfi aki ereje tejében van. Jobban meg felel a céljaimnak. Kár lenne egy ilyen fiatal helyes pasiért.
Egy tapasztaltabb sok ételt kóstolt kísérleti nyúl lehet jobb lesz. Lehet Karada akkor lehet kosarat is kellene cserélnetek.
Nem bírom ki és azoktól amiket mondok és mosolyogva a fejem fogom. Majd hátra simítom a hajam.
- Tréfát félre téve. Csak barátok vagyunk két rokon lélek. De ha már így alakult akár ez lehetne egy nagyobb össze jövetel is.

Kissé megrendülve vártam, hogy apám mit fog szólni ehhez a megjegyzéshez. Voltak ugyanis gyenge pillanatai, amikor nem igen lehetett neki ilyeneket mondogatni. Most viszont szinte már egy kéjenc vigyort láttam megjelenni az arcán. Valószínűsítettem, hogy bizony már eléggé érdekes gondolatok járhatnak a fejében. Anyámat nem hiába borította már ki párszor a megjegyzéseivel, amikor hasonló dolgok voltak témában. De azért még mindig boldog a házasságuk szerencsére.
- Nem rossz ötlet, de ma este biztos nem. A kedves feleségem leszedi a fejem, ha kihagyom a mai fősztjét. Legalább is erre gondolok, mert már két napja a mai ételt készíti. De legközelebb majd egy héttel hamarabb egyeztetünk és akkor lehet róla szó.
Ránéztem apámra, és észrevettem valamit. Megrándult egy pillanatra a szeme, amikor ezt mondta. Ha nem lett volna itt Matsuko, akkor elnevettem volna magam. A vén kujon, lódít, mint a vízfolyás. Mindig látom ezt a bizonyos rángást a szemén, ha lódít. Mondjuk ez miatt hálát is éreztem a lelkemben. Biztosan érzi, hogy most itt talán nem kellene megjelennie.
- Azért mond meg anyunak, hogy ne vigye túlzásba - mondtam neki. - A végén még ráájul a gázlapra.
Apám elnevette magát erre, majd Matsukora nézett.
- Jut eszembe, még nem volt alkalmam bemutatkozni. Houtei Matsuda vagyok, ennek a csírkefogónak az apja. Ki tisztelhetek benned, szép hölgy? - mosolygott.

- Hát akkor majd legközelebb. De az tudja, hogy az ígéreteket és a tartozást én mindig behajtom.
Mosolygok és sóhajtok egy nagyot.
- Nos drága kísérleti nyuszikám. Még is egyedül rád fog várni a feladat.
Karba tett kezekkel lököm meg újra a csípőmmel Karát.
- Matsuko Kiyomi. Orvos tanonc szabad időmben szeretek sportolni. Valamint orvosi és Shinobi dolgokról szóló könyvet olvasni néha.
Rövid de lényegre törő bemutatkozás egy meg hajlással.
- Ezt a csirke fogót meg egészen meg kedveltem.
Mosolyogva jól össze borzoltam Kara haját.

Halványan vigyorogtam a két fél párbeszédén, majd miután Matsu elkezdett bíbelődni a hajammal, elég gyorsan elvettem a kedvét tőle... azáltal, hogy én is összeborzoltam az övét.
- Akkor talán az lenne a jó, ha lassan fizetnénk és indulnánk. Mert a fél nap el lett fetrengve.
Hupsz, na ezt nem kellett volna mondani, mert láttam egy érdekes fényt megcsillanni apám szemében. Tipikusan megint elővette azt a kéjenc arckifejezését, amit az ilyen alkalmakkor szokott felölteni az arcára. Bele se mertem gondolni, hogy mi járkálhat a fejében. Mindenesetre:
- Na jó, akkor elengedlek titeket. De akkor Karada - nézett rám. - Azt ajánlom, hogy a jövőhéten hozd el hozzánk Matsukot. Igaza van abban, hogy az ígéreteket, még ha elszólások is, de be kell tartani.
- Rendben, majd akkor egyeztetünk időpontot - bólintottam.
- Áh, nem kell - nézett Matsura, pontosabban a kezében tartott ingre. - Amennyire otthonosan érzi magát nálad, talán még ott is megtalálom néhanapján - azzal nevetve elsétált, ahogy intett egyet nekünk köszönésképpen.
Összenéztünk Matsuval, de én csak megcsóváltam a fejem sokat sejtetően. Hiába, ilyen az én apám.

-Hm kedvelem. Kicsi pajzánság hangjában és a szemeiben de rendes ember.
Meg vonom a vállam és Karadának dőlök nyakába csimpaszkodva. Kénytelen meg tartani engem is és a kosarat is.
- Na meddig szöszmötölsz még itt.
Kérdezem teljesen nyakba csimpaszkodva. Mellkasom és derekam neki préselődik. Majd meg pöckölöm az orrát.
- Na akkor indulás előre.
Álok kara tett kézzel és mutatok előre hangosan mondom az előbbi mondatott. Majd elindulok a pult felé ahol fizetni kell. Már a pénztárcámban kotorászok.

- Jó tudni - vigyorogtam Matsu megjegyzésére apámmal kapcsolatban.
De aztán a leányzó hozzájárult, hogy kicsit zavarba hozzon ott a bolt kellős közepén. Ugyanis minden előző jel nélkül odabujt hozzám. Kicsit lefagytam ettől, csoda, hogy egyáltalán sikerült neki ellent tartanom ott a nagy ölelkezés közepette. Igen, ölelkezés, mert érezhette, hogy a másik, szabad kezem rázáródik a hátára és végigsimít rajta. De amikor elhúzódott, hagytam is őt. Látszott rajta, hogy szeretné már hazavinni a szajrét, így hát egy kissé hülye vigyorral az arcomon követtem őt a pulthoz. Ott Ipei, a délutáni műszakban dolgozó pultos álldogált.
- Hello Kara-san - köszönt a pultos, miközben kiraktam elé a kosarat és elkezdte számba venni az árut.
Közben nem tudtam nem észrevenni, hogy megnézte magának Matsut. Utána egy pillanatra rám tekintett. Csak pár pillanatig tartott az egész, de már elég régóta ismertem a srácot, hogy tudjam, mit gondolhat: ,,Te mázlista!" Csak halványan mosolyogtam ezen, ahogy vártam, hogy végezzünk itt, és utána indulhassunk is tovább... bár... a tudat, hogy hová készülünk, egy kicsit kényelmetlen gondolattal töltött el.

- Na cica fiú akkor indulhatunk is. De te cipeled a kosarat nekem az túl nehéz. Viszont olyan meleg van.
Direkt csináltam, hogy levettem a kimonóm. Csak a felsője maradt. Bal karján az ing és a kimonó. Jobb kezében egy táska amit a boltban kapót. Persze kőnyű dolgok voltak benne.
- Köszi és szia.
Majd kiléptem a bolt ajtaján. Az előbbi jelenetet direkt csináltam. Csak, hogy az eladó szemei még jobban kerekedjenek. Persze pukkadjon az irigységtől.
- Ha kibírod várni akár meg is kóstolhatod amit főzök.
Közlöm kint az utcán sétálva Karadának.