Shiruba Tsuki

**Shiruba Tsuki** Pént. Márc. 04 2011, 02:15

Név: Shiruba Tsuki ( Shiruba: ezüst Tsuki: hold )

Ország: A szél országa

Rang: Genin

Kor: 14

Nem: Nő

Elem: Szél / Fuuton

( Meg nézték de nem tudja mire jó amit csináltak. Így nem tudja, hogy szél elemű. Nem tudja mi az, hogy szél elem. Majd ha a mestere meg csinálja újra a tesztet és elmagyarázza csak akkor fog kiderülni.)

Felszerelés:

5db Kunai, 5 db shuriken, 2 db Fuuma Shuriken, 10m drót, 5 Füstbomba, 1 elsősegély készlet, 1 doboz energiatabletta, 2 Tekercs amibe ruhák, illetve elsősegély készlet és a tabletták vannak pecsételve.

Kinézet:

Fehér hosszú haj. Fehér bőr és világos kék szem. De furcsa egyedi talán megdöbbentő a bal szeme viszont világos zöld. Vékony alkatú akit látszólag a szél is elfúj és egy gally súlya is kettétör. De annak ellenére, hogy vékony szívós testalkata van.
Egy fekete felsőt visel általában ami egészen óráig takarja az arcát. És csak a furcsa szemek villannak ki. Felső testét fedi még egy fehér vékony felső bő újakkal. Egy fekete nadrág bal lábán egy fehér sávval ami úgy néz ki mintha kötés lenne.

Jellem:

Néha viselkedése és modora sima és hideg akár a jég. Néha a jeges felszín alatt morbid gyilkos gondolatok armadája döngeti elméje kapuit. Akad mikor szimplán vad és kora ellenére kihívó a viselkedése. De van amikor olyan akár az átlag kora béli. Nem szereti az átlagos hétköznapi dolgokat. Találékony néha jeleméből fakadóan vakmerő és harcias.

Előtörténet:

Sivatag...végtelen egybefüggő sivatag. A perzselő nap és tomboló szél birodalma.
A homokvihar ami hirtelen jött a semmiből órákig tombolt még. Egy fiatal pár egy védet helyen táborozót ez idő alatt. Egy férfi és egy várandós nő. De nem sokáig tartót a nyugalom amit rejtekben élvezhetek. Egy elnyújtott sikoly hangját nyomta el a szél üvöltése. Egy nő egy asszony sikolya aki gyermekét készül a világra hozni. A percek peregtek akár a homok szemek abban a bizonyos órában. Percekből órák lettek és a gyermek a világra jött. Hó fehér kócos hajszálak púfok kezecskék. És ami egy újszülöttre jellemző. Csak valami más egyik szeme kék. Míg a másik zöld.
Így született Shiruba Tsuki homok vihar közepette egy éjszakán. Mikor a hold ezüstös fényét vetette a dűnékre vihar után. Kuromeru Tsuki és Motoko Ayashi egyetlen gyermeke akit ezüst holdnak neveztek el. Nem is sejtették, hogy később milyen találó lesz ez a név. Gyermekük haja fehér akár a hó és bőre is fehér akár a hó. Különös különc dolog ez ott ahol a hőség hatalmas. Az átlagnak pedig a nap miatt barnább bőre van. A vihar után eltelt még két nap amíg élőmerészkédet a kis csapat. És elindult Homokrejtek felé.
Napokkal és évekkel később szám szerint négy év. Valamikor délelőtt....
- Shiru kicsim hol bujkálsz?
~Ahhh remélem nem szökött ki már megint.~
Nem most nem szökött a fehér bőrű lány meg. Csak épp elbujt a sötétben és várt. Játszani akart csak egy kis íjestégetés semmi más. Épp mikor édesanya elsétált a fürdő mellet ahol sötét volt valami fehér villant a félhomályban.
-Wááááááá
Hallatszott egy vékony kiáltás Motoko háta mögött.
– Hát itt bujkáltál te kis ördög.
Felemelte az anya szeretet gyermekét a magasba mosolyogva és magához ölelte. Majd a konyha felé indult el.
– Itt az ebéd ideje.
-Nyem mert megint azt adod. Rósz nyem jó fúj.
– Most valami más lesz ilyet még nem ettél.
Ujjongva csaptam össze apró kezeim és már alig vártam azt a meglepetést. Anyám majdnem el is ejtett ahogy túl pörögve mocorogtam mint egy pocok akit koffeinnel pumpáltak tele.
– Hé nyugalombogárkám így elrontasz mindent.
Meg fordultam na jó csak fejem fordítottam apa felé aki most lépet ki a konyhából halva a nagy kiabálást.
Én elcsendesedtem egyből és mint egy állatka aki aranyos nagy édes tekintettel néztem. Majd a függöny félre húzódott és olvadt viasz illata volt amit előszór meg éreztem. Majd a füst halovány illata. Egy torta szülinapi és csak az enyém. Na jó anyu és apu is részesedik belőle. De akkor is én kaptam. Gyertyákkal és cukormázzal.
– Boldog negyedik születés napot.
Halottam egy szere két irányból. Így volt hát így kezdődőt el életem negyedik éve. Szűk családi körben. Nem is kellett több nem is vágytam sose többre. Csak a családra és kész. A külvilág még ebben a korban nem igen érdekelt. Jobban kedveltem a magányt.
Teltek a napok és ahogy idősebb lettem elkezdet érdekelni az úgy nevezet külvilág. Jó csak én hívtam így. Mert egész idáig a világot nekem a kicsi házunk jelentette. Egyre gyakrabban jártam kint a szabadban. Amit láttam az tetszett és kedvemre való volt. Bátran sétáltam a többi gyerekhez oda és álltam volna be én is a játékba. Ami látszólag bonyolult volt de rengeteg nevetéssel járt.
– Sziasztok játszhatok én is.
Kérdeztem magabiztosan s kis társasághoz lépve. Azok végig mértek engem és össze súgtak.
– Nem.
Jött a tömör válasz. Ami olyan volt, mintha meg ütöttek volna. Az a hang súly és a tekintetek.
Nem tudtam mi a baj rosszul kérdeztem? Nem voltam elég kedves?
– És mért nem?
– Te nem jöhetsz te nem vagy olyan mint a többiek fehérke.
Jött az amit senki se szeret. A ki közösítés a csúfolódás. Első az volt, hogy haza sietem és szó nélkül sírva feküdtem ágyamra. Nem mondtam senkinek semmit. Meg nyugtatni se tudtak. Elő fordult még párszor. Meg keményített ridegé tett mint a jég azokban a mesékben. Soha nem láttam még olyat. Elhatároztam hát ha itt nem lehet jég majd én leszek a jég. Egyszer eddig eljutok oda ahol eső van és jég.
Ilyen voltam egy fiatal meg nem értet kóbor lélek.
Egyszer aztán nem bírtam tovább. Nem panaszkodtam. Nem szavakkal vágtam vissza. Bántó szavak erőszakot szültek. És fiatal testem gyermeke eme cselekedet ami mellé párosul az édes ízű szó.
Első bántó szót egy ütés majd még egy követte.
Egy nálam talán egy évvel időseb fiú volt az akit meg vertem. A vége az lett, hogy szoba fogság és szüleim fizethették az orvost. Az áldozat akit elcsíptem és megvertem meg gondolja, hogy még egyszer rám nézzen. Nem inkább még egyszer a környékre merjen jönni.
Tetszett a gondolat a képek sora amit láttam ha lehunytam szemem. A vérző orr látványa. A hang a másik nyöszörgése sírása. Édes hangok mitől mosolyogva aludtam el.
Különc vagyok lehet de eztán örömöm leltem abban ha ilyet művelhettem. Nem provokáltam ki soha a verekedést. Nem álltam le csak úgy minden jött menttel. Általában mindig meg volt a jó okom rá, ha valakinek neki estem és meg vertem. Vagy épp veretem magam. Mert függetlenül attól, hogy erősebb volt nálam én nem hagytam magam.
Lassan eljött az az idő, hogy be iratkozhattam az akadémiára. Szüleimnek nem volt ellenvetése. Fegyelmet tanulok legalább és azt, hogy milyen egy közösséghez tározni.

Akadémiai évek:

Nem érdekeltek a többiek. Mások dolgai mások társasága és barátsága. Beszélgetések és az össze jövetelek a szünetekben. Jól elvoltam a saját kis világomban. Szeretem eljátszadozni magam teremtette képzelet világában. Valamint mivel nem foglalkoztam másokkal csak az óráknak és tanároknak tudtam szentelni minden figyelmem. Első órák anyagai falunk történelme nagy és híres meghatározó alakjai. Lassan persze jöttek a nehezebb tantárgyak és feladatok is. Chakra elmélet és kontroll. Az alapja a világ minden jutsujának. Legyen az ninjutsu vagy genjutsu. Különleges vérörökségnek nevezet dolgokra is kitértünk. Egy rövid időre legalábbis.
Minden orrán szerettem egyedül ülni és szüneteket is bent termekben töltöttem. De aztán valami más lett. Egy fiúnak nem jutott hely. Kénytelen volt közvetlen mellém ülni. Ott ragadt mert attól kezdve minden nap és minden orrán a közelemben volt. Nem érdekelt, hogy ki és mi. A távolságot meg tartotta és ez így van jól. Néha jeges pillantásban részesült mikor észre vettem, hogy engem néz. Nem minden napi tekintettel találkozott. Kék és egy zöld szem mind kettő jeges és szúrós.
Volt valami aminek kifejezetten örültem. Még mosolyogtam is a ruhám alatt. Elkezdtünk végre jutsukat tanulni. Nem csak a száraz elméletet. Én csak mosolyogtam mert boldog voltam.
Persze a ruhám alatt mert fekete felsőm nyaka takarta a fél arcom..
-Hm nem rossz henge no Jutsu (Transzformációs technika) csak ép az arcod nem lett jó mert a szemeid nem olyanok mint a tanáré.
Jót mosolyogtam más kárára. Majd én következtem felálltam és a tanár mellé sétáltam.
Meg formáltam a kézjeleket. Majd fehér füst és pukkanás kíséretében tökéletes másolat lettem.
Egy újabb jó nap egy újabb siker élmény.
A hetek és a hónapok gyorsan peregtek. Az a szememben különc fiú pedig csak nem tágított. Még hónapok múlva is ott ült a helyén mellettem. Én pedig már egészen meg szoktam a jelenlétét. Olyannyira, hogy ha betegvolt és nem volt iskolában hiányzót a jelenléte. Mindannak ellenére, hogy még a nevét se tudtam.
Aztán össze szedte a bátorságát és meg mert szólalni. Én csak egy laza hümmögéssel nyugtáztam magamban. Nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet a kezdetekor. De minden változót ahogy az idő haladt előre. Folyton beszélt és már nem dadogott. Én pedig valami különös okból meg kedveltem. De szigorúan mint barátot.
Én nem közeledtem felé csak néha egy rövid beszélgetést kezdeményeztem. Semmi több nem történt részemről. De akkor is ki érződött, hogy nem idegenként tekintek rá. Alig észre vehetően de az akadémiai évek alatt barátság magva kicsirázott. Talán lehet mondani, hogy szoros szálak össze fűztek minket.
Ezért is amikor furcsa ötlettel állt elő, hogy nemsokkal a genin vizsga előtt gyakoroljunk kint a sivatagban én bele mentem. Gyakoroltunk a kimerülésig. Egymással meg osztottuk tapasztalataink. Valamint tanáccsal láttuk el a másikat. Vissza felé egy homok vihar elkapott minket. Talán napokig is bolyongtunk is volna. Míg meg halunk a kiszáradástól vagy az éhínségtől. A folyamatot Bakin felgyorsította mikor önző módon viselkedett és neki jutott a móka. Sivatagi rókával játszót és meg sérült.
Milyen ostoba, és önző, hogy engem nem enged játszani.
Csak miután vissza jött és lefeküdt a homokba értetem meg, hogy mért csinálta. Kötelesség tudat és az, hogy meg akart védeni. Meg értetem végre, hogy ez egy olyan dolog ami még szorosabban köt össze két embert.
Ki mondta azokat a furcsa szavakat édesen csenget mint a méz. Meg fordultam és rá feküdtem, hogy védjem a nap sugaraitól. Amit pedig mondót és a helyzet olyanra késztetett amit még soha nem éltem át. Egy puszit adtam ajkaira. Majd mind ketten kimerültségtől szinte álomba ájultunk.

Órákkal később arra eszméltem, hogy a falu határánál járunk. Még is életben maradok. Sőt ami kint történt nem rejtettem véka alá. Nem zárkóztam el többet Bankin elöl. Amikor csak lehetett próbáltam a közelében lenni. Ami miatt mindenki más elkerült minket. Mert én ki sajátítottam magamnak. Amíg együtt voltunk jeges pillantás és néhány jól meg válogatott szó gondoskodót róla, hogy más ne keresse a társaságunk.
Aztán lassan elérkezett a várva várt nagy nap vagy is a genin vizsga.
Izgultam mint mindenki. De ez nem látszott rajtam. Arcom félig rejtve. Szemeimből hideg de feszült nyugalom sugárzót. Testtartásomon látszott, hogy feszült vagyok. Nem akartam beképzelt lenni de annak ellenére, hogy bíztam a képességeimben még is bizonytalan voltam.
A kétely ami hatalmába kerített elkísért a vizsga színhelyére is.
Egészen az utolsó másod percekig.
Bunshin no jutsu (Klón technika) volt az egyik gyakorlat amit be kellet mutatni. Az akadályt sikerrel vettem. A klónok száma nem érdekelt csak a siker. És már fordultam is a következő meg próbáltatás felé. Henge no Jutsu (Transzformációs technika) volt a következő feladat. A végeredmény pedig az volt, hogy pár perccel később fejpánttal a kezemben sétálhattam ki a szabad ég alá.
Akadémiai évek véget értek.
Napok teltekkel nem láttam Hayatát már egy ideje. Mikor egy új furcsa ötletel állt elő. Gyakoroljunk együtt. De most nem a sivatagban. Belementem unatkoztam és a társaságát is hiányoltam. Valami falon futkározást akart csinálni. Én az egésznek nem láttam értelmét. Mire jó ez és mért kell.
De amilyen butaságnak tűnt az egész. Kiderült, hogy olyan nehéz. Sok próbálkozás és teljes kudarc.
Már kezdtem feladni de látva őt nem hagytam magam. Végsőkig hajtva végül sikerült de már haza alig bírtam menni a fáradságtól.
Így teltek el az elkövetkezendő napok. Újra együtt újra gyakoroltunk. Mindig hozót valami meg lepetést. Néha a futkározást gyakoroltuk. Aztán pedig valami újat. Most a vízen kellett azt csinálni amit eddig a fákon vagy falakon szoktak csinálni. Amit normál ember két lábal a földön.
Már tudtam ez is valami hasonló misztikus célt szolgálhat. Amint az előző.
De jó mókának tartottam. Követtem a fiút minden jóba és rosszba. Újra és újra meg ismételtem amit ő a vízen. De többször találtam magam a víz alatt mint felette.
Kemény edzés sok fürdés még több nevetés saját magamon és Bakinon. Mind ketten bőrig ázva csurom vizesen ültünk a víz szélén.
– Még utoljára de nekem azután mennem kell.
Suttogtam fáradtan és mosoly minden érzelmi reakció nélkül felálltam. Majd hozzá kezdtem a gyakorlathoz. Ami most majdnem sikerült. Nem merültem a vízbe csak bokáig. És kitartott addig amíg át futottam a túl oldalra. Az utolsó lépésnél már viszont az egész oda lett. És térdre esve értem partot. Mikor a lábam elmerült a vízben el vesztetem egyensúlyom is.
– Köszönöm ma is jól szórakoztam hála neked.
Különös de én ezt nem csak edzésnek fogtam fel, hanem szórakozásnak is.
Eltelt egy újabb nap és még egy. Majd újra találkoztunk és egy újabb furcsa dolgot hozott magával.
Papirokat és megint egy tekercset. Furcsán fintorogva néztem rá, hogy most rajzolni akar vagy mi?
De nem rajzolás lett a tippem meg bukott. Azt akarta, hogy vegyem kezembe a papírt és vezessem bele a chakrám. A tekercs amit hozott ezt írta. Már sokat gyakoroltuk a chakra irányítást.
Nem csak az akadémián de saját kis magán edzéseinken is. Előszór nem történt semmi különös dolog. A papír teljesen átlagosnak tűnt. Majd ketté hasadt. Nem tudtam mit jelent ez. Soha nem halottam még ilyen gyakorlásról. Nem is firtattam a dolgot. Hanyatt fekve töltöttük el a maradék időt és beszélgetünk.
Majd nem volt több éjszakai gyakorlás de ez nem akadályozott meg abban minden reggel, hogy korán kelve lopakodva az árnyak közt ne látogassam meg Bakint. Ő nem tudta, hogy én a közelben vagyok és figyelem. Pedig gyakran elő fordult, hogy egy háztetőn ülve figyeltem mit csinált vagy ép merre sétál. Szüleimen kívül ö volt az egyetlen ember akiben meg bíztam. Akinek a közelségét el tudtam viselni. Akire szeretettel teli szemekkel tudtam tekinteni. Volt, hogy közelebb is merészkedtem jóval közelebb. Kakuremino no Jutsu (A Láthatatlanság Köpenye) használva lapultam egy falhoz míg észrevétlen elsétált mellettem. Mikor otthon kérdezték, hogy ilyenkor merre járok a válaszom csak az volt, hogy erre-arra. De légfőkép Bakin közelében.
Mindegy, hogy mit válaszoltam. Szüleim úgy is tudták mire gondolok. Mit szeretnék és, hogy mit csináltam az nap. Mint egy nyitott könyvben úgy olvastak bennem. Nem tudom már mikor volt. Legfőképp, hogy delelőt vagy délután. De egy gondosan össze hajtogatott levelet kaptam lepecsételve. Izgatottan bontottam fel és olvastam.
Csapat társaim nevét tartalmazta. Micsoda mázli az egyetlen legkedvesebb barátommal leszek egy csapatban.

( Szeretnék magasabb Ch-val kezdeni ha szabad. )

Konan1 Vas. Márc. 06 2011, 18:38

Szia! Átolvastam a történetedet és szépre sikerült ^^ Megszületni látszik oldalunk legfiatalabb párja is Very Happy

Ami viszont a lényeg. Itt-ott voltak helyesírási hibák, gondolom ez azért van mert izgatott voltál amikor írtad és siattél. Tudom ez nálam is előszokott fordulni Razz

Más hibát, kivetnivalót nem találtam ezért Elfogadom! az előtörténetedet.
Ami a +chakrát illeti... Hát, megadom mivel tudom ki vagy és ismerem találékonyságodat ^^ De viszint így ajándék jutsut nem adok Razz

Kezdő szint: D
Kezdő Chakra: 115
Kezdő pénzösszeg: 3000 Ryou

Írj adatlapot és spuri játszani Smile

Üdv Konan!

Shiruba Tsuki

Shiruba Tsuki

Re: Shiruba Tsuki