Yurasuhina Kaiki
2 posters
1 / 1 oldal
Yurasuhina Kaiki
Yurasuhina Kaiki Hétf. Ápr. 11 2011, 19:24
Név: Yurasuhina "Fukurou" Kaiki
Kor: 12
Nem: fiú
Ország: Föld Országa
Rang: Genin
Felszerelés:
- 1 kunai/shuriken tartó
- 5 kunai
- 5 shuriken
- 5 robbanó jegyzet
- 5 füstbomba
- 2 kis méretű tekercs
- pár méter drót
- 1 db Shirasaya-Katana (botba rejtett katana), övön tartva/vagy akár sétabot ként
- 1 db tanto, a hátánál a felsője alatt elrejtve
- hitai-ate(homlokvédő) a bal felkarjára erősítve
- fekete/vörös ruházat (fekete hosszú felső vörös csíkkal a ruha ingujján, és ugyanilyen hosszú nadrág.
- vörös maszk
- egy bagoly akit Hashira-nak hív
Küllem:
Félhosszú, fekete haj, fekete szemek, gyanakodó tekintete van, mintha mindig egy támadást várna. Veszély esetében egyenesen olyan mintha egy bestia szemeivé változnának. Nem sajnál semmilyen ruhát, egy nadrággal is megélne ő a jég hátán, de az ,,illem" úgy tartja hogy muszáj egész ruhában járkálnia.
Jellem:
Eléggé változó, de általában nemtörődömnek tűnik. Általában mindig elfoglalja magát valamivel, legyen az edzés vagy csak városnézés, vagy más gyerekek társaságának keresése, vagy csak Kaiji fizikai bántalmazása. S bár nem szívleli nagyon a bátyjait, Kaijival néha jól elszórakoznak, néha ő is késztetést érez mások behülyítésére, Kaigit pedig tiszteli, bár ezt csak egy gyerek szintjén képes kimutatni. Szereti a katanáját sétabot ként használni, habár semmi baja a csontjainak vagy ízületeinek, csak olyan megnyugtató érzés számára azzal járkálni. Súlyos önkritikája van, amit másokkal nem oszt meg. Habár már elindult egy bizonyos "karrierren", nem érzi úgy, hogy van egy célja vagy álma, és először meg szeretné tudni magáról, hogy mit is akar igazán az életben. Kanmiru megtalálása mellett még ez is célja volt amikor elindult a többiekkel otthonról. Kanmiru bátyjára úgy tekint mint egy kis példakép, minimum olyan erős akar lenni, de amikor ez beteljesül, érzi, hogy az még érzelmileg nem igazán fogja őt kielégíteni. Tiszteli őt, és minden vele kapcsolatos dolgot.
Előtörténet:
A három ikertestvér, egy mindenkiért, mindenki egyért. Ezt gondolnák a legtöbben. Azonban mi, az ugyanúgy kinéző fivérek egyáltalán nem férünk meg egymás mellett, mindegyikünk próbál máshogy viselkedni, hogy meg lehessen különböztetni a másiktól. A legrosszabb régen is és még mindig is Kaiji. Kaigi az okostojás, aki összetart minket, s bár hálás is vagyok ezért, mégsem tűröm meg mindig a személyét. Na de akkor mi is marad nekem, a „legfiatalabb” fivérnek? Én vagyok a hivatásos bunyós, a kis csapatunk védelmezője, és egyben én teremtem a rendet is amikor elégnek hiszem Kaiji hülyeségeit, bár már szinte szívesen megcsapnám az első kis baromságánál is, csak Kaigi mondta hogy hűtsem le magam mert felnőtt koromban még a vérnyomásom miatt döglök meg. Van benne valami. Na de akkor kezdjük is a történetünket.
Minden idillikus, éljük az életünket a hegyekben, kardozunk a letört ágak közreműködésével, csak Kaiji ne próbálná meg mindig beledobni a port a pofámba! Mindegy, elvégre ezután legalább van indítékom az agyonverésére. Állandó programunk volt a hegy felfedezése, amit már én személy szerint untam, gyakorlatilag sokszor ugyanazokat a helyeket „fedeztük” fel újra és újra, persze voltak újdonságok is, de engem annyira nem nyűgöztek le. Kivéve persze…azt az egy alkalmat, amikor megtaláltunk valami régi üreget, és pár érdekes dolgot is találtunk, még ott volt Kanmiru-sama kőkése is, amit én minden áron megszerettem volna szerezni! Elvégre egy kés, és kőből van, és Kanmiru-samaé volt, muszáj volt megszerezni! Össze is verekedtünk érte rendesen, természetesen Kaiji hamar kiesett a küzdelemből, cehh. Kaigi ellen már valamivel nehezebb dolgom volt, de egyik ütésével annyira felidegesített, hogy teljes erőmből belevágtam a pofájába, és puff! Földet ért az egyik foga. Persze utána meg engem vert szét, amíg majdnem folyékony állagú lettem, nekem meg muszáj volt feladnom, ha élni akarok. Így hát az okostojás kapta meg a fegyvert. Engesztelés jeléül a hegy szellemeinek ott hagytuk Kaigi fogát, hehe. Azonban az ügyi kis Kaiji három napfelkelés és két éj leszállás után el is hagyta azt a rohadt kést, és hát ez hogy is mondjam…kicsit felidegesített. Vagyis először azt hittem, hogy aljas módon elrejtette előlünk. Először megmutattam Kaijinak hogy végülis miért ne rejtsen csak el így dolgokat előlünk, aztán pedig megmutattam hogy miért ne veszítsen el dolgokat, azonban apa utána kegyetlenül megmutatta hogy én miért ne mutassam meg Kaijinak hogy miért nem kéne elhagynia dolgokat. Nem volt kellemes.
Beletelt egy időbe, majd úgy döntöttünk (természetesen az én noszogató szavam kellett hozzá), hogy ideje megkeresni a bátyánkat. Kaiji és Kaigi a saját dolgaikkal voltak elfoglalva, amíg én inkább csak össze készítettem a saját szükséges holmimat, hiszen eldöntöttük, elindulunk.
Első próba: indultunk lefelé a hegyen, Kaigi már akkor sem viselkedett úgy mint aki jól van. Aztán estefele kiderült, hogy drága Kaiji „bátyám” nem képes a szeretett játék babája nélkül eltölteni egy éjszakát. Kaigiról pedig kiderült hogy túl sokat evett…cöhh. Micsoda társaság, csak én vagyok rendesen felkészülve? További kísérleteink furcsán végződtek, kétszer a többség (Kaigi és Kaiji) úgy döntöttek hogy inkább máskor próbálkozzunk, egyszer valami „jófej” ember vitt haza minket miközben aludtunk, másik alkalommal anyánk jött utánunk és haza vitt, mert valami imát kellett még elmondani, aztán volt még az az…eset, amikor egy utazó kereskedő nem bírta befogni a pofáját, ott ajánlgatott nekünk mindent. Nos én fogtam magam, és azt ordítva hogy „CSAK AZ ÚTIRÁNYT KÉRDEZTEEEM!” pofán vágtam a csávót. A fia és a testvére a kereskedőnek meg elkezdett minket üldözni. Egyszer még egy öregasszony tessékelt minket haza, hmph. Az utolsó sikertelen próbálkozás is…nos az azért volt mert egy szántóföldről gyűjtögettük a vacsorát, miközben a földműves és famíliája kapával üldözött minket hazáig.
A sikeres próbálkozás eredményét Kaigi megalázkodásának és néhány szerzetesnek köszönhettük. Legalább sikerült elhagyni a Fészek területét! Az út alatt összetákoltuk neveinket, az okosabbik lett Kaigi, a hülyébbik Kaiji, én meg Kaiki. A szerzetesek valami kis szentély/templom szerűségbe vittek, azonban nem sokáig maradtunk ott, főleg hogy én nem kedveltem a dolgot. Egy ninja csapat Iwagakuréből vitt magával a ninja faluba, ahol bedobtak minket egy árvaházba, és onnan járhattunk a ninja akadémiára. Nem is volt olyan rossz a dolog, azonban…még mindig nem tetszik az egész. Legalább találtam egy baglyot, elneveztem Hashira-nak, bár még nem igazán tudtam neki semmit se tanítani, jelenleg valószínűleg csak azért marad velem mert adok neki kaját. Annyit tudok még, hogy Kanmirut keressük, és remélem, hogy megtaláljuk előbb-utóbb.
Még szerencsére a genin vizsgán is átestünk, bár kételkedtem abban, hogy Kaijinak sikerül, nézzenek oda, mégis jó valamire! Természetes volt, hogy a kis csapatunk együtt marad, elvégre „összetartó ikerfivérek” vagyunk. *Sóhaj* És innentől fog folytatódni a történetünk…Megtaláljuk Kanmiru-samat, vagy beledöglünk!
Kor: 12
Nem: fiú
Ország: Föld Országa
Rang: Genin
Felszerelés:
- 1 kunai/shuriken tartó
- 5 kunai
- 5 shuriken
- 5 robbanó jegyzet
- 5 füstbomba
- 2 kis méretű tekercs
- pár méter drót
- 1 db Shirasaya-Katana (botba rejtett katana), övön tartva/vagy akár sétabot ként
- 1 db tanto, a hátánál a felsője alatt elrejtve
- hitai-ate(homlokvédő) a bal felkarjára erősítve
- fekete/vörös ruházat (fekete hosszú felső vörös csíkkal a ruha ingujján, és ugyanilyen hosszú nadrág.
- vörös maszk
- egy bagoly akit Hashira-nak hív
Küllem:
Félhosszú, fekete haj, fekete szemek, gyanakodó tekintete van, mintha mindig egy támadást várna. Veszély esetében egyenesen olyan mintha egy bestia szemeivé változnának. Nem sajnál semmilyen ruhát, egy nadrággal is megélne ő a jég hátán, de az ,,illem" úgy tartja hogy muszáj egész ruhában járkálnia.
Jellem:
Eléggé változó, de általában nemtörődömnek tűnik. Általában mindig elfoglalja magát valamivel, legyen az edzés vagy csak városnézés, vagy más gyerekek társaságának keresése, vagy csak Kaiji fizikai bántalmazása. S bár nem szívleli nagyon a bátyjait, Kaijival néha jól elszórakoznak, néha ő is késztetést érez mások behülyítésére, Kaigit pedig tiszteli, bár ezt csak egy gyerek szintjén képes kimutatni. Szereti a katanáját sétabot ként használni, habár semmi baja a csontjainak vagy ízületeinek, csak olyan megnyugtató érzés számára azzal járkálni. Súlyos önkritikája van, amit másokkal nem oszt meg. Habár már elindult egy bizonyos "karrierren", nem érzi úgy, hogy van egy célja vagy álma, és először meg szeretné tudni magáról, hogy mit is akar igazán az életben. Kanmiru megtalálása mellett még ez is célja volt amikor elindult a többiekkel otthonról. Kanmiru bátyjára úgy tekint mint egy kis példakép, minimum olyan erős akar lenni, de amikor ez beteljesül, érzi, hogy az még érzelmileg nem igazán fogja őt kielégíteni. Tiszteli őt, és minden vele kapcsolatos dolgot.
Előtörténet:
A három ikertestvér, egy mindenkiért, mindenki egyért. Ezt gondolnák a legtöbben. Azonban mi, az ugyanúgy kinéző fivérek egyáltalán nem férünk meg egymás mellett, mindegyikünk próbál máshogy viselkedni, hogy meg lehessen különböztetni a másiktól. A legrosszabb régen is és még mindig is Kaiji. Kaigi az okostojás, aki összetart minket, s bár hálás is vagyok ezért, mégsem tűröm meg mindig a személyét. Na de akkor mi is marad nekem, a „legfiatalabb” fivérnek? Én vagyok a hivatásos bunyós, a kis csapatunk védelmezője, és egyben én teremtem a rendet is amikor elégnek hiszem Kaiji hülyeségeit, bár már szinte szívesen megcsapnám az első kis baromságánál is, csak Kaigi mondta hogy hűtsem le magam mert felnőtt koromban még a vérnyomásom miatt döglök meg. Van benne valami. Na de akkor kezdjük is a történetünket.
Minden idillikus, éljük az életünket a hegyekben, kardozunk a letört ágak közreműködésével, csak Kaiji ne próbálná meg mindig beledobni a port a pofámba! Mindegy, elvégre ezután legalább van indítékom az agyonverésére. Állandó programunk volt a hegy felfedezése, amit már én személy szerint untam, gyakorlatilag sokszor ugyanazokat a helyeket „fedeztük” fel újra és újra, persze voltak újdonságok is, de engem annyira nem nyűgöztek le. Kivéve persze…azt az egy alkalmat, amikor megtaláltunk valami régi üreget, és pár érdekes dolgot is találtunk, még ott volt Kanmiru-sama kőkése is, amit én minden áron megszerettem volna szerezni! Elvégre egy kés, és kőből van, és Kanmiru-samaé volt, muszáj volt megszerezni! Össze is verekedtünk érte rendesen, természetesen Kaiji hamar kiesett a küzdelemből, cehh. Kaigi ellen már valamivel nehezebb dolgom volt, de egyik ütésével annyira felidegesített, hogy teljes erőmből belevágtam a pofájába, és puff! Földet ért az egyik foga. Persze utána meg engem vert szét, amíg majdnem folyékony állagú lettem, nekem meg muszáj volt feladnom, ha élni akarok. Így hát az okostojás kapta meg a fegyvert. Engesztelés jeléül a hegy szellemeinek ott hagytuk Kaigi fogát, hehe. Azonban az ügyi kis Kaiji három napfelkelés és két éj leszállás után el is hagyta azt a rohadt kést, és hát ez hogy is mondjam…kicsit felidegesített. Vagyis először azt hittem, hogy aljas módon elrejtette előlünk. Először megmutattam Kaijinak hogy végülis miért ne rejtsen csak el így dolgokat előlünk, aztán pedig megmutattam hogy miért ne veszítsen el dolgokat, azonban apa utána kegyetlenül megmutatta hogy én miért ne mutassam meg Kaijinak hogy miért nem kéne elhagynia dolgokat. Nem volt kellemes.
Beletelt egy időbe, majd úgy döntöttünk (természetesen az én noszogató szavam kellett hozzá), hogy ideje megkeresni a bátyánkat. Kaiji és Kaigi a saját dolgaikkal voltak elfoglalva, amíg én inkább csak össze készítettem a saját szükséges holmimat, hiszen eldöntöttük, elindulunk.
Első próba: indultunk lefelé a hegyen, Kaigi már akkor sem viselkedett úgy mint aki jól van. Aztán estefele kiderült, hogy drága Kaiji „bátyám” nem képes a szeretett játék babája nélkül eltölteni egy éjszakát. Kaigiról pedig kiderült hogy túl sokat evett…cöhh. Micsoda társaság, csak én vagyok rendesen felkészülve? További kísérleteink furcsán végződtek, kétszer a többség (Kaigi és Kaiji) úgy döntöttek hogy inkább máskor próbálkozzunk, egyszer valami „jófej” ember vitt haza minket miközben aludtunk, másik alkalommal anyánk jött utánunk és haza vitt, mert valami imát kellett még elmondani, aztán volt még az az…eset, amikor egy utazó kereskedő nem bírta befogni a pofáját, ott ajánlgatott nekünk mindent. Nos én fogtam magam, és azt ordítva hogy „CSAK AZ ÚTIRÁNYT KÉRDEZTEEEM!” pofán vágtam a csávót. A fia és a testvére a kereskedőnek meg elkezdett minket üldözni. Egyszer még egy öregasszony tessékelt minket haza, hmph. Az utolsó sikertelen próbálkozás is…nos az azért volt mert egy szántóföldről gyűjtögettük a vacsorát, miközben a földműves és famíliája kapával üldözött minket hazáig.
A sikeres próbálkozás eredményét Kaigi megalázkodásának és néhány szerzetesnek köszönhettük. Legalább sikerült elhagyni a Fészek területét! Az út alatt összetákoltuk neveinket, az okosabbik lett Kaigi, a hülyébbik Kaiji, én meg Kaiki. A szerzetesek valami kis szentély/templom szerűségbe vittek, azonban nem sokáig maradtunk ott, főleg hogy én nem kedveltem a dolgot. Egy ninja csapat Iwagakuréből vitt magával a ninja faluba, ahol bedobtak minket egy árvaházba, és onnan járhattunk a ninja akadémiára. Nem is volt olyan rossz a dolog, azonban…még mindig nem tetszik az egész. Legalább találtam egy baglyot, elneveztem Hashira-nak, bár még nem igazán tudtam neki semmit se tanítani, jelenleg valószínűleg csak azért marad velem mert adok neki kaját. Annyit tudok még, hogy Kanmirut keressük, és remélem, hogy megtaláljuk előbb-utóbb.
Még szerencsére a genin vizsgán is átestünk, bár kételkedtem abban, hogy Kaijinak sikerül, nézzenek oda, mégis jó valamire! Természetes volt, hogy a kis csapatunk együtt marad, elvégre „összetartó ikerfivérek” vagyunk. *Sóhaj* És innentől fog folytatódni a történetünk…Megtaláljuk Kanmiru-samat, vagy beledöglünk!
Yurasuhina Kaiki- Játékos
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 120
Re: Yurasuhina Kaiki
Shikaku Hétf. Ápr. 11 2011, 20:50
Samale!
Kész a harmadik ikertesó is, ami annyit jelent, hogy az agyhalál trió útra kész. Remélem a mesélő is kibírja majd a kis csapatot...
100 chakraszint
D szint
D rang
1000 ryo
Kész a harmadik ikertesó is, ami annyit jelent, hogy az agyhalál trió útra kész. Remélem a mesélő is kibírja majd a kis csapatot...
100 chakraszint
D szint
D rang
1000 ryo
Shikaku- Játékos
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin Hancho
Chakraszint: nem lényeges-
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.