Yurasuhina Kaiji

**Yurasuhina Kaiji** Csüt. Dec. 23 2010, 00:51

Figyelem, szándékosan fárasztó és elvetemült, csak erős idegzetűeknek!!
A kockázatokról és mellékhatásokról kérem olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!*

*Elolvasása felesleges: érteni nem ért majd semmit, mégis ingerenciát fog érezni az engedélyezésre (ha nem, akkor alulkummuláltam az IQ-gyilkos mysztericerint).

Név: Yurasuhina Kaiji
Klán: Fukurou
Kor: 12
Nem: fiú
Ország: Föld Országa (Iwagakure)
Rang: Genin (D)

Kinézet: Testvéreihez hasonlóan neki is egyenes, félhosszú, fekete haja és sötét szemei vannak. Bőre sötétebb az átlagosnál. Alkatra enyhén nyurga, nem kötött izomzatáról, hanem inkább hajlékonyságáról híres. Ruhák tekintetében nem finnyás, a lényeg, hogy kényelmes legyen, és lehetőleg valamelyik testvérééhez hasonlítson, hogy rájuk lehessen kenni a sok balhét.

Jellem: neve beszélő név, jelentése gyönyörűség. S valóban jellemzi őt, mert mindig és minden körülmények között előtérbe helyezi önmagát, azokat a dolgokat, amik neki gyönyörűséget okoznak, igazi hedonista a szó szelídebb (kiskorúsított) verziójában. Adrenalinfüggő, ezért mindig valami csínyen töri a fejét. Utál unatkozni. Nem szereti a felelősséget, így mindig hárít. Néha előtör belőle a szeretetéhség, a hiányzó példakép utáni vágyakozás, és őszintén, amikor úgy nekibúsul a dolgoknak, még ijesztőbb tud lenni, mint amikor sunyi mosolya villan meg a napfényben.
Alapvetően okos, de eszét sosem azon járatja, ami hasznos, és mivel sokszor tör borsot mások orra alá, nem túl népszerű. A ninja életből a csapdák és azok a jutsuk keltették fel leginkább az érdeklődését, amelyekkel borsot lehet törni mások orra alá, és el is határozta, hogy később majd csak olyanokat akar tanulni, amelyekkel meg lehet tréfálni az ellenfelet. (Minek a tematikusság ugyebár.)
Utálja a rendszert, imádja a káoszt, és ezért meg is dolgozik: rendetlen, folyton mindenhonnan késik, mindenbe beleüti az orrát, hogy aztán teljesen összekuszálhassa, ha van rá lehetősége.
Ráadás: hiperaktív sajtkukac.
Ha Kaigi nem ad neki pénzt/vesz meg neki valamit, hajlamos kiverni a hisztit. Imádja Kaiki agyát húzni, bár mindig ő húzza a rövidebbet.
Ezen túlmenően szívesen utánoz embereket, kifigurázza őket, mozdulataikat. Kedvelt hobbija még, hogy idegen szavakkal dobálózik, az viszont már nem zavarja, ha a kifejezés cseppet sem illik a beszédszituációba.

Felszerelések:
Fegyvertartó táska a derekán, a táska része hátul van, hogy menőbben nézzen ki, mikor előkap valamit.
-5 kunai
-5 shuriken
-5 robbanó jegyzet
-5 füstbomba
-5 energiatabletta
-5 kis tekercs
-10m drót
- 1 pár jutta

Yurasuhina Kaiji D451

-homlokvédő (a cipőjére tűzve)
-egy öltözék ruha
-ninja overál
-ninja szandál
-köpeny
- egy dobozka, amelyben kis háziállatkáját, egy Grammostola rosea-t tart, akit Rozie-nak hív (sima pók, nincs semmi képessége, max. jó lányriogató)

Yurasuhina Kaiji Rozsaszintarantula5

- egy mini sokkoló, ami rizsgolyónak van álcázva (ha lehet rádió is, akkor ez még remélem, belefér)
- egy fingópárna
- 2 csomag bors
- 2 csomag pirospaprika

Élettörténet:
Yurasuhina Kaiji csodálatos élete - színmű sok felvonáscsiban
- stílusmix egy meg nem értett zseni tollából -

1. felvonás
1. szín

Szuperinterakciós dráma - három példányban???

Kaiji monológ: Ahhh, annyira unalternatív, de szigorú korongológia szerint haladva kénytelen vagyok először csodás determinációmról beszélni. Hogy miért sajnos és underground?
A válasz roppant egyszerű, én az egyszeri, a megismételhetetlen, az utolérhetetlen, az überceleb, én erre a világra teremtődtem, hogy csillogást és fényt vigyek az emberek szürke hétköznapjaiba, s erre a Sors és Minerva “hálája”, hogy derékba törik fényes karrierem, s rám küldenek két nyomit “testvér” gyanánt. De miért? Miért kell csodás debütálásom ilyen aljas rágalmakkal és mélyreható aknamunkával tönkretenni? Mert ha egyedül születtem volna, jeles nappá válhatna, de így? Mi benne az egyedi, az utolérhetetlen, a fantasztikus? Hogy megoszthatom két tükrömmel? Dráma, dráma dráma... összetörtem, kiborultam, hisztériás rohamot kaptam, csak hogy visszagondolok rá! De nem számít, kreatív vagyok: hiszen én vagyok a besorolhatatlan, az abszolút különc, a primus maximus: sem az első, a nagy, sem az utolsó, a kicsi, én a középső lettem, az abszolút tökély tengelye, az abszolút középpont!

2. szín:

Zoroasztrikus szuprakonvenció - modern impresszionista szófestmény az idült gyermekkor fantasztikumairól

Pelenka. Hideg. Meleg. Nedves. Száraz. Puha. Érdes. Szorít. Felszabadít. Görcsös megkönnyebülés.

Kaja. Édes. Savanykás. Sós. Kesernyés. Kavalkád. Színek. Pépes, majd kemény. Nyelni majd harapni. Kemény munka: energiát égetni kilojoule-okért.

Család. Zajos. Sok. Védelmező. Szeretetteli. Pasztellpiros kis bimbó. Eltéphetetlen kapcsolat. Apa és anya. Psszt: apa mindig megdominálja anyát...

Hegyek. Játszótér. Szabadság. Szellő, mely a hajadba túr. Élet. Magasság. Tér. Tömeges magány...

3. szín

Monokronisztikus szecesszió - indaminták közé rekedve zokog szívemen a bánat

Ködös nyári délután volt. A víz csobogott szívemen keresztül. Hárman voltam, hárman örültem háromféleképp. Mit számít egy betű?
Felém hajolt akkor, búcsúzni jött, könnyed toxikus szelek szárnyán libbenve tova a szuperszonikus sorsfolyamon evezve sudár eleganciával. Kanmiru...
G rátapintott a lényegre: búcsúzni kell könnytelen némasággal. K pedig elmondta, amit nekem kellett volna. Mi maradt nekem: puszta közhely. “Én is.” Szeretve gyűlölöm ikreim.

Kanmiru. Megcsaltál. Továbbálltál. Hát én is léptem, tőled messzebb, egyre messzebb. A példakép törött cserepek összevisszaságaként hever valahol a szívem mélyén, lomtárba vetve, s új célok lelkesítenek immár: tagadás leszek, ha állítás vagy. Kérdés leszek, ha te kijelentés. Kongó üresség leszek, ha tartalommal telítődsz meg. A káosz leszek, míg te a rendet keresed magadban. Mert megcsaltál.

//G=Kaigi, K=Kaiki//

4. szín

Apacuka-fundaluka avagy Hej Kaiji extermál

Kaiji kapar,
Kaiki vakar,
Kaigi vaker,

Dobozka sutty,
kincsecske zutty,
Kőkés futty,
Markomban telel.

Kis késecske...
Szép késecske...
Mit tettél, mit tettél?
Nyaralni mért mentél?

Kis púpocska,
nagy pofon
Csattan az arcomon.

Anya mondja, ejnye
Apa mondja, csatt
A három iker egyet kap.

Tanulság csak annyi,
Ne legyen több tasli.

5. szín

Divatlap faximile -exodált hármas

Új divat hódít az ifjúság körében: az exodus!
A jelenség egyre inkább kezd elharapódzni az éppen hogy pubertáskorba lépett fiatalok körében. A kivonulás lelki okai a kalandvágy és a felbujtó rokon, többnyire testvér vagy a nőnemű szülő esetleg egy arra tévedt determinált rottveilleridomárszelidítőfagylaltkosár.
A kór ismertetőjegyei: feltűnően sok susmus, egy telepakolt táska, és a teliholdkor felhangzó “csak sétálni megyünk” jellegű vonyítás. Nem okoz feltétlen azonnali távozási kényszert, a gondolattal megfertőzött egyed sokszor hezitál, többnyire a megszokott dolgok után áhítozva, sírva fordul vissza. Figyelem, azonnal kezelendő! Elmulasztása heveny ideggörcsöt, hisztériásrohamokat és önpusztító hajlamot okozhat - a mindenből kihagyott apaállatnál.
A legújabb divathóbortok, akik túljutottak a Kwai folyón álló hídon: Yurasuhina Kaigi, Yurasuhina Kaiji és Yurasuhina Kaiki. Béke nyomaikra!

2. felvonás

1. szín

Nyuu Raifu (New Life) - Úti napló napsütéses szupernimbuszokról
-részlet-

“...A romoknál állunk, amelyek egy egykori település képét idézik lelki retinaidegeink elé. A több órás út teljesen megviselt minket, lábaink exhumáltak, lelkesedésünk pedig introvertált karóba húzott, nyúzott vadként lóg a föld felé lógatva turcsi orrát. Az enyém biztosan, de lelkes vezetőnk, G határozott, materializálódott meggyőződéssel áll előttünk, és a távolt kémleli, ahonnan következő szállítóeszközünk, egy szekérkaraván közeledik.
A szerzetesek ezen a környéken arra specializálódtak, hogy a hozzánk hasonlóan megtévelyedett gyaur kutyákat (sic! nem, nem vagyunk kutyák, emberek vagyunk, de hát mit tegyek, ha nem fogták fel csökevényes tekervényeikkel?) elszállítsák a legközelebbi táborig, ahol lepasszolhatnak minket jó pénzért. Ez a tábor pedig valami nagy ninjafalu. Ha jól értelmeztem eme különc aboriginalok beszédét, akkor valami Ikawagure, vagy Ikurawegura, ahh, hát nem emlékszem, de majd utánakérdezek ismét.
Ha valaki nagy változatosságra, a tájak egész faunájára vágyott, akkor nem jó útra fizetett be, ugyanis a környezet továbbra is sziklás, maga a falu pedig tök olyan, mint a Fészek, csak itt több “hegyecske” van, amely mind egy-egy ház, a falvat pedig szintén sziklák ölelik körbe, milliónyi tüzes vízeséssel dekorált hátterül szolgálva eme mesés “utazáshoz”.
Kis csapatunk úgy döntött, egy ideig letáborozunk eme különc helyen, új, az aboriginalokhoz idomuló nevet alkottunk, és vígan tengetjük életünket full ingyen, tesztelve eme közösség szellemi és fizikai türelmi intelligenciáját...”

2. szín

Geninné avanzsálódva - eposz korunk fantastic four-járól in one

Midőn a nap immáron négyezerháromszázhatvannyolcadszor bukva alá vala búcsúztatta az uralmát, hősünk túl vala első megmérettetésén, amely kalandok gigászait görgeti majdan vala elé.
De térjünk vissza a négyezerháromszázhatvannyolcadik nap dicső elejére. Amaterasu aranyló kalászszállal ébresztette hősünk, aki tüsszentve vala szálla ki ágyából, majd felnyavalyogva vala fele lábbelijét otthon hagyva vala rohant az oskolába képesítővizsgára. Késésére fény derüle vala, mert az áruló Erisz belepiszkálva vala sorrendbe, s K és G sem sietne vala segítségére, így büntetőfeladat léve beígérve, hogy majd jól megbukna vala. Azonban fürge lábú Minerva sietne az nagy segítségére, s kezét megfelelő papírfecnire konvergálva faximilizálta vala teljesítményének legjavára.
Vizsgáztató monda vala: Pecsételd bele eme kunai-kést pecsétbe hama’! Kaijinak sem kellett több vala, vette az kunai-kést s egy rotációs körmozdulattal bevetette az nemes Tobidogu no jutsut, majd elnyelette vala pecséttel kunai-kést izibe.
Vizsgáztató monda vala: Légyenlégy hatökör fiam, de minimum három! Kaiji rest nem vala, superintendenst megszégyenítő sebességgel vala mutat megfelelő hókuszpókusz, s elsuttogja ama bűvös szavakat: Bunshin no jutsu! S íme, hárman vala, mint egyébként lenne vala, csak most másik három, nem az a három vala, hanem egészen maga vala három. (Már nem vágom.)
Vizsgáztató harmadszor is monda vala: Fiam, legyél én! Kaiji néze vala először, majd néze vala másodszor, de mikor harmadszor néze vala, elmosolyodna vala, s kéjes mosollyal öltötte vala az nagy Henge no jutsuval magára a vizsgáztató képét, majd morcos fejjel pillanta vala másik, ideiglenes tükörképére, s monda vala: Ne kötözködj vala fiam, uccu, toljál fejpántot izibe.
Vizsgáztató felfújja vala magát, ordítani kezd vala mint féreg a fába szorulva, mire Kaiji csak hallgat vala mélyeket, s ahogy végére ér a förgeteg, csupán megrántja vala vállát: feladatának ön látta kárát!
Újabb fejmosás után végre egész “tiszta” vala, de mi lényegesb, jutalmát megkapva vala áldozhatott az nagy Amaterasu lenyugvó sugarainak hüvelykujját vala felfelé mutatva, mert győzedelmes órája vala, melyet senki nem tudna vala elvenni vala tőle vala. Vala.

Shikaku Csüt. Dec. 23 2010, 01:50

Takarodj adatlapot írni, és több ilyet meg ne lássak! :elmegy felkötni magát:

100 chakraszint
D szint
D rang
Ayatsuito no Jutsu / Drótkötél technika
900 ryo

Yurasuhina Kaiji

Yurasuhina Kaiji

Re: Yurasuhina Kaiji