Azumi Yuurei

Név: Azumi Yuurei


Ország: Villám országa Vándor ninja.


Rang: Genin


Kor: 17


Nem: Nő


Felszerelések:



5 db Kunai, 5 db Shuriken, 2 Db Fumma Shuriken, 2 Db Ninjato, 5 Db füstbomba, 1 doboz energia tabletta, hátizsák, övtáska, 2 DB chakra tekercs, Chakra tinta 10 db robbanó jegyzet. ( Energia tabletta, a két Fumma Shuriken, 5 Db robbanó jegyzet tekercsbe pecsételve egyéb ruhákkal. ). A másik chakra tekercs üres.

Egyéb:
Egy könyv amit többnyire naplónak használ, tinta és toll.


Kinézet:

Szemei szembetűnően pirosak, vagy ha tetszik vörösek. Emlékeztet a vér színére. Haja fekete vállig érő. Testalkata átlagos. Kicsit fázós ezért általában vastag meleget, adó ruhadarabokat hord. Vagy egy csuklya nélküli köpenyt. Kedvenc színei: fehér a kék és a fekete. Leggyakrabban ilyen színű ruhadarabokban látni.


Jellem:


Átlagosnak mondható. Az új ismerősöket, embereket némi fent tartással kezeli.
Habár könnyen szoba keveredik másokkal A bizalmába férkőzni nem valami könnyű.
Viszont akit meg szeret, és barátként elfogadja azért szinte bármire hajlandó akár ölni is.
Barátai heves védelmét csak az előzi, meg ahogy családját védelmezi. Szeret olvasni és írni is.
Nem szereti, ha lekezelően bánnak vele és semmibe veszik. Ahogy nem szereti azt, sem ha a családjára vagy barátaira valaki kezet emel, vagy rossz szóval illeti.
Néha egy kicsit hajlamos túl bonyolítani a dolgokat. Ezért van, hogy csak áll és gondolkozik, hogy valójában mit is akart. De van egy fontos dolog, míg más kérkedik a képességeivel. Addig némán mg húzódik a hátérben. Soha nem veri nagydobra, a tudását.



Előtörténet:

Hol is lehetne elkezdeni talán mindenek a legelején. Vagy a kezdet kezdetén? Talán elég, csak ha a közepén kezdem. Azumi Yuurei születése előtt. Teljesen átlagos család egy fiatal férfi és egy fiatal nő gyermeke. Szülei még a medvék országában találkoztak. Átlagos nő és férfi. Kivéve, hogy a férfinak fehér volt a haja és vér színében pompázót a szeme. Mindenki ezt csak különös genetikai jegynek tartotta. Azt hitték albínó a férfi. De téves a feltevés. Hogy lehet valaki albínó, ha a haja fehér de a bőre nem az? A történet itt kezdődik évekkel azelőtt, hogy Azumi meg született volna. A két fiatal hosszú ideig csak szemeztek egymással. De egyik sem merte meg tenni az első lépést. Ha úgy tetszik szerelem első látásra dolog történt.
A hónapok peregtek és az idő minta folyók vizei csak haladt tovább. Lassan a két fiatal egymásba szeretett Abarai és Hinami egybe keltek nagy ünnepség keretében. Mint az ilyenkor szokás már talán az ősidők óta.

-Szeretlek.

Hangzót el az eskü utolsó szava és a fiatal házaspár közt elcsattant az esküt szentesítő csók.

Rokonok és az egybe gyűltek ünnepeltek. Ami egészen az éjszakába nyúlt.

-Aba mit gondolsz ezek után mi lesz velünk?
A férfi elmosolyodott és magához ölelte kedvesét a sápadt holdfénynél.
-Talán néhány gyerek. Egy lakás és egy kis vegyes kereskedés. Míg én dolgozok te addig otthon lennél a gyerekekkel. Persze vacsorával várnál.
-Még mit nem? Kalickába zárnál?
A férfi gyengéd puszit lehel a nő homlokára.
-Tudod, hogy soha nem lennék képes rá.
Pár perccel később kézen fogva sétáltak vissza a házba, ahol javában folyt az ünneplés. A gyerkőcök már rég kidőltek és egy-egy ágyban aludtak. Minden bizonnyal otthon. Vagy a ház valamelyik szobájában.

Így történt hát, hogy a fiatal pár egybe kelt. Reménnyel és szerelemmel teli szível tekintve a jövő felé mi oly ködös akár a hegycsúcs. Az események ismét fel pörögtek. Ahogy azt előre eltervezték. Boltot nyitottak, ahol többnyire Hinami dolgozót, míg Abarai javításokban építkezéseken segédkezett. Egy kis plusz, hogy könnyebb legyen a megélhetés és, hogy a nélkülözést még hírből se ismerjék. Ahogy lenni szokott a nő várta a férjét a vacsorával.
Vagy épp fordítva. Ez mindig változó volt.

-Szeretnék valamit mondani.
Férfi a nő elé helyezte az ételt majd maga is leült vele szembe.
-Mond kedvesem.
Szégyenlősen az ételt piszkálta Hinami és még el is pirult. Majd nagyot sóhajtva szólalt meg.
-Emlékszel pár napja rosszullét, kerülget mindig. Elmentem az orvoshoz. Azt mondta semmi komoly. De az életem az életünk meg fog változni.
Férfi letette a kanalat. Érezte valami komoly dologról, van szó, ha szerelme így viselkedik.
-Azt mondta, hogy áldót állapotban vagyok.
-De hát, hogyan?
Jött a hatalmas meg döbbenés. Bizony, ha most épp egy falattal küzdene a férj. Lehet félre is, nyelne.
-Gondolom a régi jól bevált módszer szerint. Ne néz már úgy, mintha fel pofoztak volna!

Abarai tényleg mintha csak arcon ütötték volna. Ami nem fájdalmas de annál inkább meg lepő.

-De hát ez fantasztikus! Mai naptól kezdve kímélned kell magad. Nem hagyom, hogy bármi bajotok essen.

A ugorjunk az időben kissé előre ismét. A nap és a hold gyors egymás után folytatott örök hajszája ismét fel gyorsul. Csillagok gyúlnak és alszanak el. Az eső áztatta talajban új élet, szökken szárba. Miként a gyermek születésének ideje is elérkezet lassan.
14 ével, járunk a múltban. Napos madárcsicsergéstől hangos napon. Ekkor született Azumi.

Szemei, mint édesapjáé akár a vér színe. Haja, pedig akár a hollók tolla. Legalábbis az a pár vékonyka szál. Ami kuszán elrendeződve tapadt fejéhez. Mind a ketten tudták, hogy a kislányban melyik vérvonal az erősebb.

A csecsemőkor eseménytelen volt a számomra. Csak ettem és aludtam egésznap. Talán sírtam minden baba sír mért pont én lennék a kivétel nem? Nos evés és alvás. Milyen jó dolog is a semmire nincs gondja az embernek. Szép nagy szemekkel nézni és már el is olvadtak a szülök. A nagymama a papa és a rokonság. Meg ugye a barátok és ismerősök. Akik számomra érthetetlen okból mindenféle holmit cipeltek folyton. Mindig itt hagyták nálunk. Se baj gondoltam én.
Lassan, mint minden korom belli fel fedeztem a kezeim a lábaim és az ujjaim is. De jó is a hüvelyk újam cumizni. Még cibálni és fogni is lehet velük. Első dolgom volt jól bele kapaszkodni annak a furcsa illatú idős néninek a hajába. Meg tépázom, hátha nem piszkál annyit. De csak azt mondták milyen aranyos. Hát ez nem jött össze. Így teltek el a boldog baba napok hónapok.

Olyan voltam, mint egy bolond gomba. Vagy is olyan gyorsan nőttem. Nekem korai évek hamar elteltek. Nem tudom ezzel más, hogy van. De azon kaptam magam, hogy már más olyanokkal vagyok, mint én. Akkorák, mint én. Még talán korunk is meg egyezik.
Erről az időről csak a sok játék. Csörömpölés mikor valamit összetörtünk. Vagy a folytonos bújócska maradt meg leginkább. Az órák a percek mit nem töltött ki más csak a játék.
Persze idővel mindenki felnő. Majd egy az élet új szakaszába lép.


Akadémiai évek:


Velem se történt ez más ként. Majd jött az akadémia és a vele járó küzdelmek. Kezdetben minden nagyon szép volt. Akár az óvodában. De jöttek a nehezebb feladatok. Néha okoztak kis fejtörést. De elboldogultam velük. Sokszor legtöbb megoldás akkor suhant át az elmémen mikor alá merültem a gondolatokban és érzésekben. Visszaemlékezve a medittáciokal töltött percekre. Apa azt mondta ez már nagyon régi hagyomány az ő családjában. Minden nap meditáltunk. Habár kezdetben nem sok hasznát láttam. De meg tanított arra, hogy a világ olyan amilyen. Van, amin lehet változatni és van, amin nem. Furcsa, hogy ez az egyik nagy tanúság, amit levontam. A másik talán az, hogy az elmém szabd volt ilyenkor. Mintha kilépnék a testemből.
Idővel meg tanultam írni és olvasni. Furcsa mód de ez a tevékenység meg tetszet. Nem igazán volt eddig bármi, amibe bele vágtam volna. Amit rendszeresen tettem volna. A meditáción és a tanuláson kívül. De az olvasást is ezek közé soroltam idővel.
Ahogy egyre érettebb lettem egyre komolyabb dolgokat tanultam. A természetről és a testünkben lakózó erőről a chakrárol. Ami mindenkiben meg van. Csak van olyan, akinek a mennyisége hatalmas. Vagy még annál is nagyobb. Belőlük lesznek a shinobik és kunoichik.
Lelkes voltam, mert tudtam, hogy ha alkalmas vagyok. Meg a világ is, úgy akarja akkor egyszer én is ilyen, lehetek.
Tudtam, ha nincs isten adta képességem. Ha nem vagyok egy nagy tehetség, akkor nem lehetek a legjobb. Mai napig, pedig nem igen fedeztem fel ilyeneket magamban. Bár apa néha mesélt, hogy a családja egy régen élt klán leszármazottai. Lehet de, ezzel a ténnyel én nem sokra megyek.
Legalábbis úgy hittem, hogy nem sokra megyek ezzel.

De, legalább ha sokat olvasok, és szerencsém vagyok. Tűrhető kunoichi lesz belőlem.
Már ezzel is meg elégedtem volna. Mindenesetre, ha nem lehetek jó, akkor legyek a lehető legjobban informált. Amúgy is szerettem olvasni. Innentől kezdve annyi könyvet kaparintottam meg amennyit csak tudtam. Kivétel nélkül mindet elolvastam. Legyen az akár milyen haszontalan is. Közben nem adtam fel és gyakoroltam. Néha titokban. Vagy is mindig titokban félre vonultam egy eldugott helyre. Ahol az újonnan tanult jutsukat vagy célba dobást gyakorolhattam. Az egyik ilyen alkalommal a fejembe hirtelen erős fájdalom csapot. Pont mikor azt akartam kipróbálni, amit orrán tanultunk. Csak a chakrát kellett testen kívülre vezetni egy tárgyba. Ez volt az kawarimi alapja. Gyakorlásként csak chakrát áramoltatni egy tárgyba.
Ha valaki látott volna vagy tükör lett, volna előttem. Biztos elfut, vagy futok, az elöl, amit lát, vagy látok. Szemeimben egy pillanatra ezüst karikák villantak. Majd furcsa minták jelentek meg kezeimen. Csak egy másod perc volt. Ahogy a vér lüktetet bennem BÚMMM a minta és az ezüst karika, feltűnik. Majd BÚMM a következő szívdobbanásnál eltűnik.
Túl kimerült vagyok. Gondoltam magamban joggal. De ennek kőzése volt a kimerültséghez. De én ezt akkor még nem tudtam.

Az idő telt és eljött az első nagyobb meg méretetés. Minden hol vannak vizsgák. Amire keményen készülni kell. Minden hol lehet jó jegyeket és mások tiszteletét ki érdemelni.
Én, pedig vágytam erre, hogy fel figyeljenek rám. Legalább a tanárok a nevem jegyezzék meg és tudják ki az a piros szemű lány. Ne pedig egy legyek a sok diák közül.

-Azu tudom menyire, vágysz arra, hogy elismerjenek. Meg jegyezzék a neved. Tudom, szereted a kalandokat. Ezért mondok most neked valamit. Ha sikerül az akadályt venned. Átmész meg kapod tőlem azt ott.
Mondta apa egy alkalommal mikor megint megálltam az egyik kirakat előtt. Szinte minden séta alkalmával. Egy ninjatot ígért nekem. Tudtam nincs szüksége arra, hogy tárgyakkal fejezze ki a szeretetét. Mert tudja és tudom, hogy szeret és mindent meg tesz. De szerette volna, hogy ha lenne valamim. Amiért meg harcoltam. Egy tárgy, ami ért küzdenem kellet, hogy értékelni tudjam a körülöttem lévő világot. Meg tanuljam mindennek árra, van.

A vizsga nem volt valami könnyű. Nekem egy kicsit nehéz volt. De láttam néhányan elé, könnyedén vették. Micsoda mázlisták. De jó lehet nekik, hogy egy ilyen vizsga ilyen könnyen megy nekik.


Végül csak egy erős közepest értem el. Ahogy arra számítottam is. Apa, pedig otthon már a meglepetésével várt. A ninjatoval amit, ígért. Boldog voltam, mert tudtam az eddigi eredményeimért és a sikeres akadály vétel egyik jutalma. Meg tanultam hát becsülni mindazt, amit az élet ad. Mindent, amit elérünk kőnyű vagy nehéz munkával. Minden apró dolgot, hisz ezekből épül fel a világ.

Kezdtem komolyabb lenni. Ahogy az lenni szokott apa újabb történettel ált ellő mesélt egy klánról, akit szellemeknek hívtak. Mesélte, hogy ezeknek az embereknek voltak bizonyos tehetségük. Képességük, ami néhány emberben nem volt meg. Ami aztán a vesztüket okozta.
Remek egy újabb történet a klánról, amit annyira kellet tisztelni. Pedig már nem létezik. A meditáció, amit minden nap kellett tenni. Nem volt ellenemre. Sőt volt, hogy naponta órákon átmeditáltam, ha az időm engedte. Valahogy ez nagyon vonzott.

Ahogy az akadémián haladtam előre a tanulmányokban elérkeztünk egy részhez a kekeigenkaj. Ami csak egy maroknyi vagy néha egy kisebb csoport tagjainak van meg. Ez a vér vonal. A vér által örökölt képesség. Csak most értetem meg a történetet, amit apa régebben mesélt.
Hát akkor nekik is ilyen volt. Ezért tűnt el a klán a történelem egyik viharában.

Lassan de fel fedeztem magam, ahogy egyre nagyobb kontrollal uraltam a testem. Ahogy egyre jobban ment a chakra összpontosítása. Hirtelen újra fejembe nyilallt az érzés, ami már egy szer alaposan leharcolt régen. Csak most más volt nem volt fájdalmas. Olyan volt mintha egyszerre négy kezem lenne és tudnám őket az agyammal irányítani. Furcsa és teljesen idegen élmény volt. De valahol boldogsággal töltött el a dolog. Míg nem rájöttem egy napon, hogy még sem vagyok átlagos.
Apa sok esélyéből arról a régi klánról még a harmadik nagy ninja háború előttről. Tudtam, hogy az őseink közt ott vannak a rég letűnt klánnak néhány képviselője is. Már értettem, hogy mért halt ki a klán teljesen és mért merültek a feledésbe. Sajnálat, harag és keserűség ébredt fel bennem mikor minderre rá ébredtem. Pusztán csak a hatalom? Ennyi, ami ért még több száz ember is képesek lemészárolni? Nem értem ezt a világot mért nem lehet békében élni.
De ezek mind olyan problémák voltak, amiknek a megoldása nem rám vár.


Genin vizsga:



Rá ébredtem arra a képességemre, ami a jelek szerint csak nekem volt meg a faluban. Nem halottam vagy olvastam hasonlott. Persze csak azokat a könyveket és tekercseket olvashattam, amikhez nem kell engedély. De ennek ellenére elhatároztam, hogy ezt előnyömre kovácsolom. A meditációim elmélyültebbek lettek. Persze sokkal hosszabbak 1 de akár 3 órás is. Igyekeztem minden kihozni a csekély lehetőségeimből. Fejlesztettem a jutsukat amiket, tanultam, hogy erősebb legyek és jobb legyek a használatukban. Illetve a chakra kontrolt. Mivel rá jöttem minél fejlettebb annál könnyebb dolgom, van. Utolsó pár hónapban a vizsga előtt rá jöttem, hogy ezek az általam kezeknek nevezet dolgokkal tapintani tárgyakat mozgatni is tudok. Fel készültem hát, hogy ki próbáljam mi is a határ, amit nem tudok túllépni egyelőre. Addig jutottam, hogy képes voltam shurikent vagy kunait mozgatni és eldobni vele.

De ami nagyon meg lepet, hogy apától ajándékba kapott ninjatot is képes voltam meg mozdítani. Mi több felemelni és forgatni akár, csak ha a kezemmel tenném ugyan ezt.

Az egész dolgot titokban tartottam. Hisz talán ez lehet az én jokerem.

A gyakorlással, edzéssel tele zsúfolt napok hamar elteltek. Minden este hulla fáradtan estem haza. Nem kíméltem magam egyszer sem.
Míg végül eljött a nagy nap. A próbatétel a genin vizsga. Izgultam, persze mint mindenki. Előző este szinte semmit nem aludtam. Csak hanyatt fekve néztem a menyezettet és gondolkodtam. Azon, hogyan tovább. Az életem meg változik, ha sikerül a vizsga.
De milyen irányba az még homályba burkolózik.
Az sejtettem, hogy lesz elméleti és gyakorlati rész is. Talán a gyakorlatival lesz gondom. De ha meg mutatom a különleges tudományom biztos át, engednek.

Másnap már korán reggel fent voltam és elindultam, hogy első legyek. De nem én voltam az egyedüli, aki így gondolta. Aki nem tudott az éjjel aludni. Így hát már korán elég sokan összegyűltünk. Maradék időt, pedig beszélgetéssel ütöttük el. Részemről inkább mások tapasztalatait hallgattam. Van egy mondás, aki hallgat bölcs, marad. Már ha így hangzik egyáltalán. Nos igaz hisz tapasztalatot gyűjtök.
Az elméleti rendben lezajlott és habár nem volt kitűnő de sikerrel vettem az akadályt. A kérdések közt volt chakra kontrolra vonatkozó. Taktikai és némi fegyver ismeret is többek közt.
Gyakorlatin negyedik én voltam, akit behívtak. Néhány shurikent kellett eldobni. Az utóbbi időmben rossz szokásommá vált, hogy gyors rövid sort elmormolok. A kihalt klán emlékének adózva, amiért részesülhetem az áldásból, ami őket érte. Majd eldobtam a két shurikent. Laza csukló mozdulattal. A célt eltaláltam. Ezután jött a jutsuk meg formálása. Az első az alakváltás volt. (Henge No jutsu) Sikeresen felvettem az egyik vizsgáztató alakját. Meglepődtem rajta, hogy milyen könnyű volt. Úgy látszik a sok gyakorlás még is kifizetődő volt. A következő technika pedig a klonok voltak.( Bunshin no jutsu) Sikeresen meg formáltam négy életképes klont. Ez elég volt hozzá, hogy sikerrel vegyem a vizsgát. Ennek örömére meg leptem magam egy új ninjatoval. Valahogy tetszet az egyszerű kidolgozása. A pengéjébe rövid sort vésetem.
“A gyáva nap mint nap meghal, a bátor csak egyszer.” ( japán közmondás)
Már csak arra vártam, hogy beosszanak egy csapatba. A villámok földjén ennek nem tudom menyi esélye, van. De egy sima küldetésnek is örültem volna, hisz már viszketet a lábam és a kezem egy kis kaland után. A kaland utána izzó tűz hevítette a lelkem. Mellette kíváncsi voltam a gyökereimre. Tanultuk, hogy a kekeigenkaj vér útján öröklődik. Tehát én annak a kihalt klánnak leszármazottja vagyok. Tudni akartam látni, hol éltek. Tudni akartam maradt még hozzám hasonló.

Az első küldetés:

Hetek és majdnem egy hónap telt el, hogy sikerült a genin vizsgát letennem. Közben se voltam tétlen gyakoroltam. Próbáltam csiszolgatni az eddig meg szerzettudást. Újra és újra végig ismételve minden meg szokott mozdulatot, hogy az ösztönszerűen jöjjön elő mikor szükség, van rájuk. De a minden napos meditáció sem maradhatott el. Néha az egész dél előtömet ez, töltötte ki. Aztán egy nap, ha jól emlékszem kedden üzenetet kaptam. Beosztottak egy csapatba és rögtön küldetésre kell menünk. Nos kalandra fel, ahogy a mondás is tartja a gyávák nap, mint nap meg halnak.
Összeszedtem minden holmim és elindultam a találkozó pont felé. Egyszerű feladat volt kezdőknek való. Sima kísérő munka. A kereskedő félt a környéken ólálkodó vadállatoktól.
Yugakuréig kelet kísérni Kumogakurébol útközben áthaladtunk a fagy országán is. Egy este régi romok közt pihentünk meg. Valahogy fájdalmasan ismerősnek tűnt a hely. Tudom butaság, mert soha nem jártam még erre. De még is olyan furcsa érzés volt. Gin és Rera észre vették, hogy egész furcsa lettem azóta, hogy letáboroztunk éjszakra. Én szokásosan a könyvembe temetkeztem és csak úgy már meg szokásból is vagy firkáltam vagy, írtam valamit. Több nyíre a gondolataimat. A helyszíneket írtam le, ahol eddig jártunk és néha próbáltam valami rajzot is tenni róla. Hajnalban feltűnt, hogy az egyik szimbólumismerős. Hát, persze hiszen láttam már. Még apa rajzolta le nekem. Ez annak a klánnak jele volt. Már fel ismertem a helyszint. Már tudtam mért olyan ismerős. Hiszen a mesék erről a helyről szóltak.
Mikor még mindenki aludt. Én saját döntésből fel fedező útra indultam. Egyik romok közt észre vettem egy lefelé vezető lépcsősort, amit elkorhadt fadarabok levelek. Még a néhai ajtó fém részei ékesítettek. Kalandvágyam nem lappadt. Lesétáltam a sötét lépcsősoron. A fokokat úgy vájt a földbe régen ez látszott. Az idő vas foga alaposan megrágta és kiköpte őket. A lépcsősor egy folyósba torkolt bele. A folyóso végén, pedig egy fal rajta egy nagy lukkal. Ember nem fért át rajta. Közelebb sétálva a lámpás egyre jobban meg világította. Látszott mögötte van egy kis terem. De sajnos semmit sem találtam pár poros és használhatatlan tekercsen kívül. Amit a kekeigenkaj képeségel szereztem meg magamnak. Drága Gin utánam jött. A lámpás kiszürödö fényeit észre vette. Miközben mentem le a lépcsőn.
Meg lepet mikor meg szolalt. A vérvonal képesség még aktív volt mikor meg fordultam. A szemeimben ott voltak az ezüst karikák. Mintha sötétségben vakító fény. A vörös színtől olyan élesen elütött az ezüstös szín.
- Azu a szemeid !?
Egy másod perccel később már semmi nem látszott.
- Mi én semmit nem vettem észre. Biztos csak a fény játéka volt. Nem érdekes.
Látszott a fin nem hitte el egészen, amit mondtam neki.
- Találtál valami érdekeset?
- Semmit Gin csak port és romokat.
- Ah értem. Mindegy gyere, mert ideje indulnunk. Még hosszú az út.
Csendben elhallgattam és jelezte, hogy ne érdekelje a szemem túlságosan is. Már a rövid úton sikerült megismernie annyira, hogy tudja. Ha nem akarok beszélni valamiről, akkor hiába kérdez. Közben egyre csak egy gondolatfogalmazódót meg a fejemben. Először csak egy fura gondolat volt de mindig csak gyarapodott. Hízót, mint a malac, akit a gazda jól táplál.
Szerencsére az út békés volt. A kereskedő félelme alaptalan volt. Nem akadtunk össze semijen vaddal. De jó néhány farkas és medve nyomot látunk.
A küldetésünk sikeres volt. Csak egyszerű sétáról volt szó. Épp jó ahhoz, hogy egy genin csapat össze szokjon. De én még is más fele vágytam. Volt családom, barátaim és egy remek csapatba kerültem. De valami nem is inkább valami, hanem jó pár dolog fúrta az oldalam. Nem hagyott nyugodni.

Hónapokkal később:

Jó pár hónappal később. Ami talán 2 év is lehetet nem bírtam tovább. A sok gondolat sok vágy tetlegeségig fajult. Úgy határoztam, hogy a vándorok útjára lépek. De előtte még sok elintézni vallom volt. Nem akartam, hogy szökött ninjának bélyegezzenek és árulónak, amiért elmegyek.
Szüleim meg értették. Apám mindig is sejtette, hogy én fogom meg tenni azt, amit ő sose mert. Felkutatni a történelmet. Bejárni a földet és meg tudni a kérdésekre a választ. Beszéltem a falú vezetőjével és mesterrel is. Oda hívtam csapat társaimat is. Szeretnék velük megosztani valamit. Elmondtam, hogy szeretnék a vándor ninják útjára lépni, és ehhez szeretném a kage engedélyét kérni. Mesteré nem kell de, szeretem, volna, ha ott vannak a többiek is. Tudják és halják az okot. Okokat, amiért a vándorok útjára lépek. Elmondtam, úgy hiszem egy régi kihalt klán leszármazottja, vagyok. Tudni akarom mi lett velük. Tudni akarom a választ a sok kérdésre, ami bennem kavarog, és úgy hiszem, hogy csak így tudhatom meg. Nem mondtam el, hogy örököltem a klán adottságait is. Nem említetem, hogy vérvonal képségem van, különben soha nem engednek el. Így végül hossza beszélgetés után, ami mélyen délutánba nyúlt és harapott egy darabot az éjszakából is. Már nem voltam több mint egy vándor genin aki a villámok földjén nevelkedett.
Pár nappal később már a saját utam-jártam.



Yuurei


Egy klán élete és halála.

Régi klán. Pontos eredete nem ismert, ahogyan a falu sem, ahonnan származnak. Egyes íratok, valamint az elbeszélések szerint a klán a Fagy országából való. De a klán már régen elhagyta azt a földet. A pontos ok talán a Harmadik Nagy Ninja háború idejére vezethető vissza. Sérült íratok szerint a háború és a pusztulás elérte a falut, ahol ez az amúgy se nagy lélekszámú klán élt. Ahogy lenni szokott, a falú elpusztult és talán olyan dolgok is oda vesztek, aminek sosem szabadot volna feledésbe merülnie.

Yuurei, vagyis Szellem klán. Húsvér, élő emberek voltak. A nevük sok képzelet szülte dolog áldozata. Nem voltak emberfelettiek, se démonian gonoszak. Viszont sajátos értékrendjük volt. Minden jövevényt semlegesként kezeltek. Hiába állította más róla, hogy rossz vagy gonosz ember. Egészen addig, míg a valóság fel nem fedte magát. Akkor, pedig a jövevény tetteihez méltóan bántak vele. Persze az idő múlásával, ahogy a világ változott, ez is változott. A semlegesség ugyan meg maradt, de fenntartással kezeltek mindenkit. A harmadik ninja háború idejére pedig, már ha tehették, elzárkóztak.
A háború idején távolság tartóak voltak. Nem kedvelték az idegeneket. Viszont akit meg szeretek, arra barátként tekintettek. Annak védelmében ölni is képesek voltak. Vagy akár az életüket feláldozni. Nehezen szerettek meg és szerettek bele más idegen emberekbe. A szeretett egyének védelménél talán csak családtagjaikat védelmezték hevesebben. Aki megbántott vagy becsapott egy Yuurei-t, az jobban tette, hogy ha sietősen távozott a vidékről.
Röviden hűségesek, barátokért mindent, de aki megsérti őket vagy családtagjukat, akkor nem felelnek a tetteikért.
Életmódjuk nagy vonalakban hasonlított egy szerzetesrend életéhez. Mindennaposak voltak a meditációk, a közös tevékenységek. Persze volt néhány, azóta már elfeledet szertartásuk is, amit talán nem sok eséllyel, de a klán tagjai, akik túlélték azt, amit csak, Pusztulás” néven jegyeztek fel klán történetét tartalmazó tekercsre, talán ismerhetik. Ez a tekercs talán még mindig romok alatt hever mélyen a föld alatt.

Mint általában néhány klánnak, nekik is voltak egyedi jellemzőik. Az ő esetükben a szemük vörös volt. Minden esetben, ha fiú- vagy leánygyermek született, annak vörös szemei voltak. Testalkatuk, hajuk és minden más egyéb testi dolog olyan volt, mint más embereké, kivéve a szemeket.
Ha használták egyedi klán képességüket testükön apró, halovány vörös minták jelentek meg. Ez többnyire a hát volt, illetve néhány klántagnál a kezein is meg jelentek. Kicsit olyan volt, mint egy tetoválás, csak ez is vérvörös színnel.
Ez lehet az egyik fő oka, hogy a klán szinte teljesen kihalt: a szemek, amiről azt hitték, hogy valamilyen dojutsu. A háborúk idején az erősebb maradt életben, sok kisebb nemzet, bűnszervezet, illetve titkon a nagyobb nemzetek egy része kereste, akarta a hatalmat, hogy nyertes oldalon kerüljön ki a háborúból. Erre, pedig nagyon is megfelel egy dojutsu. Csak ott tévedtek azok, akik próbálkoztak, hogy ez nem dojutsu, vagy is nem szemtechnika.
A nevükben kell keresni a klán képesség igazi mivoltát. Nevük nem a szerzetesekéhez hasonló életmódból fakad, hanem a kepeségükből, ahogy chakrájukat képesek voltak használni, ezzel kifejlesztve néhány egyedi technikát. Egy nagy hátrányuk volt: azok, akik rendelkeztek a képességgel, csak és kizárólag (szél elem) fuuton elemet tudták használni.
Ellenben ez olyan volt, mintha szellemek segítenék őket. Képesek voltak tárgyakat meg mozdítani. Egyszerre akár többet és nem csak a közvetlen közelükben. Persze nekik is voltak határaik.
A háború után már nem létezett többé a klán. Akik meg maradtak, szétszéledtek a világban, elfeledve a borzalmat és a pusztulást. Nem maradtak annyian, hogy egy életképes klánként fennmaradhassanak. A túlélésre a legnagyobb esély, ha nem léteznek többé, mint klán, mert akkor újra megismétlődhet minden.

Feltehetőleg a ma élő klán leszármazottjai közül csak három ember képes használni a klán képességeit. De ez egy kihalt és elfeledett klán. Így lehet, hogy ma már csak a poros romok és az elfeledett, javarészt olvashatatlan tekercsek szólnak róluk.

A mindennapos, mély meditáció befolyásolta a chakrájukat. Egyszerűen erőteljesebb, masszívabb chakra. A jutsukat könnyebben és pontosabban tudják végre hajtani, illetve a klán képesség használata is idővel könnyebb lesz, és sokban változik.

A klán képessége a Meimei Kyan (láthatatlan kéz) nevet viseli. Az, akiben meg van a képesség, már 12 éves korában képes előhívni. Persze a képesség változik, úgy ahogy a használó edzi magát és idősödik.

Innen ered a klán neve is, mivel látszólag a használó valami úton-módon képes tárgyakat meg mozdítani az első szinten. Méghozzá a szél elemmel ötvözött chakrával. Tekinthetjük ezt egy speciális szél elemű chakra alkalmazásnak is.
Egy régi tekercsben, ami le van pecsételve, a klán alig egy maroknyi jutsuját sikerült a menekülőknek kimenteni. Egy másik tekercsben, pedig a klán korai története szerepel. Semmi más nem maradt meg a klánból, csak ez a két tekercs valahol a nagyvilágban.

A klán már teljesen kihalt de egyes beszámolok szerint, láttak néhány furcsa alakot. Akiknek vér vörös szemük volt és harc közben valami furcsa ezüstös kör jelent meg benne.

Azumi Yuurei ( Holléte ismeretlen.)

Karada Yuurei ( néhány forrás szerint halott)

Yuuki Yuurei (Halott)



Meimei Kyan.

(Az első szintet szeretném genin ként használni. A többire csak a leírás miatt írtam Ch-t és szintet.)

Ha a használó mély meditációba kezd a képesség tulajdonságai, felerősödnek. Akár képesek nagyobb tömegű tárgyak meg mozgatására. Vagy a karok a Meimei Kyan ható távolságát meg növelni. De van egy nagy hátránya. Az, aki meditációba süllyed, felismeri, érzékeli a környezetét. De amíg nem lép ki a meditációból képtelen arra, hogy testét meg védje. A kilépés, pedig általában a képzethasználónak pár másodperc de gyakorlatlan ifjoncoknak több perc is lehet akár. Egy csata közben, pedig egyetlen perchabozás egy rossz döntés, pedig halálhoz vezethet. Így csak a végső esetben használták. Itt is általában a második vagy harmadik szinten álló klán tagok. Akik már képzettebbek voltak. Egy fontos dolog mivel a szél elem egy speciális változatát használták. Képesek a szél elemű jutsuk használatára. De ha kihagyja a használó a napi kötelező meditációt a kekegenkajt képtelen lesz használni. Mivel nincs meg a megfelelő összpontosítót chakra mennyiség.

Első szint:

Szint: D

Chakra: 100

A használó szabadjára engedve chakráját kezeket formál abból.
Megjelennek a kekkei genkai használata során a jellegzetes vonások. A vérvörös színben egy világos ezüst színkör jelenik meg, valamint a kezeken és a háton meg jelenek a tetoválásszerű vonások.
Maximum két kezet képes alkotni, és azt is 1,5-2 méteres körzetben használni. De azon belül bármilyen tárgyat képes meg mozgatni. Méretbeli korlát nincs. Csak az adott tárgy tömege számit. Ezen a szinten a használó csak a saját tömegével megegyező tárgyakat képes meg mozdítani. Így a kézzel akár a normálissal a súly korlát eléréséig meg mozdíthat bármilyen tárgyat. Képes más lényeket meg emelni és fel lökni vagy megütni is. De az ütés ereje maximum a használó súlyának a fele. Ami kis súly esetén általában nem elég egy ember ki ütéséhez. De egy találat elég kellemetlen tud lenni. Valamint tárgyak mozgatása miatt. Képes kardokat is felemelni. Mivel egy penge súlya elenyésző a használó testtömegéhez képest.


Második színt:


Szint: B

Chakra: 300

A külső jegyek ugyanazok maradnak, csak az eddigi halovány minták a kezeken még erősebbek lesznek. A hatótáv, amíg elérnek a karok, növekszik, lévén, hogy a használó már képzettebb és sokkal erősebb, mint mikor az első szinten ált.
3-4 méter is lehet akár a táv, amíg képes kinyúlni, de minél távolabbra akar elérni, annál gyengébb. Míg két méteres távolságban drasztikus változások álnak be. Képes sokkal nagyobb tömegű tárgyak megmozgatására. 50-200 kg-ot is megemelhet, mivel a különleges chakrát sokkal könnyebb rövid távolságon összpontosítani és összesűríteni. A karok száma már lehet a duplája is. Akár négy. Így a használónak el kell döntenie: vagy növeli a hatásfokot és a karok erejét azzal, hogy rövidtávon marad, vagy a távolságot részesíti előnyben, de kisebb hatásfokkal.
Rövidtávon képes bosszantó vágási sebeket ejteni, amik nem súlyosak általában, egyszerű kötszerrel el lehet látni.


Harmadik szint:

Szint: A

Chakra: 600

A yuurei körül szinte remeg a levegő. A karok egy pillanat alatt nyúlnak ki, hogy elkapják áldozatukat. Ezen a szinten komoly fizikai sérüléseket is okozhat a használó. Kis szerencsével akár halálos sérüléseket is. Ez a képesség volt az, ami miatt a klán neve Yuurei lett. A kezek olyanok, mint ha a túlvilág nyúlna ki, hogy elkapja áldozatát, és magával rántsa a kárhozatba. Ezen a szinten álló egyén rendelkezik mindazzal, mint aki az első vagy második szinten áll.


Fontos dolog: aki képes látni az áramló chakrát, az látja a kezeket. De ha nem is tisztán, akkor is elmosódottan, mintha a látása lenne homályos.

Negyedik végső szint.

Szint: S

Chakra: 900


Itt már a chakra sűrűsége olyan mértékű, hogy szinte látni lehet.
Ezen a szinten a használó szemei meg változnak. A vér vörös színben meg jelenő ezüst körből a szembogár felé apró ezüst vonalak jelenek meg.
Ezen a szinten a használó már képes a fizikai támadásokat megalítani. Képes egy eldobott shurikent vagy kunait vagy ezek tömegét a levegőben megalítani. Akarata szerint változik vagy mind a földre, hull, vagy megállnak a levegőben, mintha fába ütköztek volna. Ez az alkalmazás a legerősebb. Itt, míg hármas szinten a táv 3-4 méter volt ez most akár 8-10 méter is lehet. Négy kéz helyet képes akár egyszerre hatot mozgatni. 10 méteres távolságban is olyan hatékonysággal mintha csak két méteres körzetben használná.
Egy nagy hátránya van. Ami miatt csak a legtehetségesebb és erősebb klántagok használhatták. Rengeteg chakrát emészti fel és tökéletes chakra kontrol az alap feltétele.
Nagyon ritkán használták ilyen szinten. Mivel a túlzót chakra használat olyan fokú kimerültséghez vezethet, ami halált is okozhat.