Azumi Yuurei

Úgy történt, hogy az élet konohába sodort. Soha nem gondolkodtam előre, hogy hova menjek, merre menjek. Általában az ösztönök irányítanak. Még is mindig micsoda mázlim van. Egyszerűen hihetetlen néha még én is ámulok rajta.
Kész szerencse, hogy Yuzu miatt most nem kel aggódnom. Nyugodtan intézhetem dolgaim. Így történt hát, hogy az a dolog lett egy mesterem. Pont Konohai edző terepen sétáltam. Vártam azt a személyt, akit előzőleg kérésemre mellém rendelnek, hogy egy kicsit gyakoroljunk. Többet kaptam annál mit reméltem. Egy alacsony és szerintem szadista kunoichi ált a rendelkezésemre.
Mondani se kell, hogy alaposan meg dolgoztatott.
Talán egy kicsit jobban, is mint lett volna. Annyi baj legyen én végül is élveztem az egészet. Visszatekintve a múltba így a jövőből soha nem hittem volna, hogy ilyenre is képes vagyok.
Edzés első része sem volt épp leányálom. Nesze nekem egyensúlyoznom kell. Jah de még is mit hát senbonokat és hol? Nem a fejem búbján. Az ujjbegyeimen jobb kezem öt ujján egy-egy senbont. Az első próbálkozásaim mind rendre kudarcot vallottak. Ez el is keserített egy kicsit és az agyam egyből járni kezdett vajon mit csinálhatok rosszul. Ekkor jött egy felmentő ötlet vagy is segítség. Szúrjam meg az ujjam és úgy probálkozak.
Az első gondolatom az volt URAM ISTEN EL FOGOK VÉREZNI! Rájöttem annyi vért nem veszthetek így nem is pánikoltam be annyira. Talán csak akkor, amikor az első fent maradt a helyén. Örömömben elszúrtam és a földre hullt a pici fém. A büntetésem pedig az volt minden ilyen hiba esetén, hogy a fát kelet ütnöm. Furcsa egy feladat, főleg mert közben chakra töltött kezekkel kelet végre hajtanom. Ki is vagyok én, hogy egy mester szavait megkérdő jelezem.
Ez csak egy semmiség volt. Mind az öt tű helyén maradt. Most viszont vízen kellett járnom. Miközben a senbonok ott sorakoznak. Később mikor ez is megvolt még mindig nem kaptam kegyelmet. Ez utal egy vékony dróton kelet egyensúlyoznom. Amit állítólag a profik is nehezen tudnak megcsinálni és van, aki lehetetlenek titulálja a feladatot. Én ezt is meg csináltam és sikerült be be be……
Mindezen események után úgy döntöttem, hogy hazatérek szülő falumba egy rövid időre. Ekkor még nem is sejtetem, hogy mit vagy is kit tartogat számomra a jövő. Nem pasiztam be és nem is csajoztam be….. bár csak valamelyik megvalósult volna. Pár nappal az edzés után Kumoban jártam az edző terepen. Persze miután találkoztam egy régi ismerősömmel, akivel váltottunk is pár szót és meg kért valamire. Végül is sétálni akartam, de közben egy lányt kell figyelnem.

A távoli megfigyelés túl unalmas. Közel mentem talán túl közel is. Végül is egész érdekesnek találtam, mint külsőleg, mint személyiséget. Első látásra megtetszet az egész és nem csak a lány. Elhatároztam, hogy ha szabad és akarja, akkor meg ismerem vagy is megpróbálom jobban is megismerni. Kyrena mint azt megtudtam a beszélgetésből. Ami néha elég személyesre sikeredet, de én nem bántam. Szívesen válaszoltam a kérdésekre és elégi tettem ki a kíváncsiságát. Min eközben egyre közelebb kerültem hozzá vagy is pontosan fogalmazzak a lány a lelkemhez. Lehet rövid ideje ismertem csak, de aki egy barátom barátja az én barátom is. Már eleve ez a tényező és az, hogy megismertem elég volt ahhoz, hogy később jóval komolyabb és nehezebb döntéseket meghozzak.
Ezekről majd máskor beszélek.
Az első és legfontosabb az barátom ként tekintek rá és mint az ilyet úgy védelmezem mintha a testvérem lenne. Itt jön képbe egy másik döntésem. Még az nap este mikor elváltunk egymástól a fürdőben el mentem Raikagéhoz, hogy önként jelentkezek egy feladatra ahova Kyrenát is be osztoták. Tudtam az első küldetése, és ilyenkor nem árt, ha van egy ismerős arc mellette. Így történt az, hogy Konohai edzés után egy barátra tettem szert és most uton vagyok az oldalán vissza Konoha felé.