Azumi Yuurei

Szeretném ezt a Kardforgatási Stílust a karakteremnek. Mint ahogy le van írva a két kezes forgatás, vagy is az első szint bármilyen normál embernek elérhető. A többi szinthez kreativitás szükséges vagy a karakterem vérvonal képessége.


Milyen régen is volt már? Egy... két éve nem inkább talán egy éve és maximum párhónapja. Hihetetlen, hogy néha milyen feledékeny vagyok. Szidom, le önmagam miközben egy szekéren zötykölődök, kitudja merre a nagyvilágban. Igen megvan emlékszem már, hogy mikor volt. Még otthon mikor még csak frissen sütött geninke voltam. Hmm mintha holmi sütemény lennék vagy kalács.... Láttam na jó nem láttam a pontos kifejezés, hanem meg lestem titokban olyan ninjákat akik kenjutsuval foglalkoztak. Minél többször néztem áhítozva őket annál jobban magával ragadt a kardok csillogása és azok forgatásnak művészete. Láttam több féle stílus ki egy kézzel, ki két kézzel csinálta. Minden embernél más volt, mindig volt eltérés. Mondhatni ahány ember annyi stílus. Kezdetben egy kardal próbálkoztam csak, hogy meg szokjam annak súlyát és a teret, amin belül harcolhatok vele. Majd mikor meg kaparintottam második ninjatom nagyszabású tervek körvonalazódtak bennem. Ha mindenkinek van, hát legyen nekem is egy saját stílusom. Soha nem voltam olyan aki berzerker módjára vagdos és kaszál a kardal. Jobban tetszett a lágy és kecses mozgás. Ezért is döntöttem emellett. Lassú léptekkel próbálkoztam, hogy le tudjam fektetni az alapokat. Látszólag csak tétova kardsuhogtatásból állt minden a legelején. Viszont, úgy döntöttem ennyi nem elég, titokban más nem épp ninja dolgokban is kipróbáltam magam. Ami nem más volt, mint a tánc. Jó sok idő eltelt, nem is tudom menyi pontosan, míg elsajátítottam a tánc alapjait. Szinte villámcsapásként ért ekkor a felismerés, hogy ez az, ami nekem kell. Véleményem szerint valami teljesen új dolgot találtam ki, viszont lehet nem egyedit. A Kard forgatás hagyományos mozdulatait kevertem a tánc elemeivel és meg született az alap, amire lehet építkezni.

Így telt el az első pár hét, amit erre a stílusra fordítottam.
Minden kész volt, hogy hozzá kezdjek és megalkossak valamit, amire azt mondhatom, látjátok az enyém én alkottam. Már el is képzeltem, mikor mások meglátnak, hogy forgatom a két kardot. Büszkeséggel töltött el már a puszta gondolat is. Ezen időszak volt mikor rá ébredtem, hogy mi rejtőzik a véremben. Nem betegség, ami majd világra szabadulva elhozza a poklot. Majd ezreket, sőt tízezrek halálát okozza és káoszba taszítsa ezt a világot. Nekem hétköznapinak tűnt és az hittem másnak is van, hasonló. Aztán rá ébredtem, hogy kekei genkaj nem olyan dolog, ami minden sarkon terem. A pici fejem tovább kombinálta a dolgokat és újabb terveket szövögettem, hisz még mindig nem mondhattam azt a teremtményem életképes. Rendületlenül gyakoroltam tovább néha két kézzel néha pedig a kg-m felhasználva a kezeim nélkül. Néha pedig kunai töröket vettem kezembe és úgy bántam velük mintha azok holmi kardok volnának. Az idő telt múlt és én szakadatlanul gyakoroltam. Tervezgettem és alakítgattam a stílust, amit próbáltam életre kelteni.

Egy pillanat a minden napokból mikor gyakorlok.

Egyik lábam előre csúsztatom lassan. Közepes terpeszt felvéve kicsit rogyasztot térdekkel. Kardok a két kezemben, jobb kezemben a kard és karomat vállmagasságban tartom, kard hegyével magam elé mutatva. Míg a másik kard furcsán ált a kezemben, az általános ninjato forgatásnak nem meg felelő szabály szerint. A kard hegye hátra felé mutatott a hátam mögé, így a penge egy vonalban futott az alkarommal. Lassú mozgásba kezdtem, már szinte szertartásos mozdulatokba.
Egy szerű tánclépéssel kezdtem miközben jobb kezemben lévő kardot elfordítottam és magam elé tartottam. Így indíthatok egy kicsi, gyors vágást vagy védekezhetek is. Miközben kivédem, a csapást a ball kardal egy piruett után teljes hosszába újra támadhatok, vagy épp védekezhetek. Olyan a helyzet ez, hogy egy szere két támadó pengével kell az ellenfélnek meg küzdenie. Vagy épp két védekező pengén kell át jutnia, de mikor már ott a második akadály, újra előtérbe kerül a már hárított első kard. Csuklom, kisé elfordítom, és miközben a láthatatlan ellenfelem csapását védem jobb oldalt magam mögé szurok a kardal egyenesen képzelt támadó felé. Ezt a mozdulat sort először csak lassan egymás után majd egyre gyorsabban, végül olyan sebességgel, ahogy csak izmaim és testem bírta.
Újabb eleme következet a stílusnak itt most kicsit akrobatikusabb elem váltotta fel a tradicionálisnak tűnő lépéseket. Az egész a gyorsaságra alapozott és az ösztönökre, valamint a hajlékonyságra.
Egy ügyes mozdulat mit én csak pillangók táncának hívok magamban. Elrugaszkodok és meg fordulok tengelyem körül. Ball lábamon állva, míg a jobbot kinyújtom, a földtől elrugaszkodom és apró forgás az eredménye közben a jobb lábammal földet éréskor, vagy még a mozdulat előtt meg rúghatom a hátam mögött állott. Az egész mozdulat sor azzal kezdődik, hogy egy csapás elöl, hajolok le így a törzsem és a lábaim merőlegesek egymással. És így vissza tudok támadni miközben, elkerülök egy újabb esetleges támadást is akár.
Egy kiragadott pillanatkép a napok sokaságából mit még vándor létem előtt gyakorlással töltöttem el.
Közben sok minden más kép alakult az életemben, mint azt, előre elterveztem. A különös képesség miatt főként, és az igazságra, amire rájöttem. Na de lazsálásra nincs, idő jöjjön, hát kedves olvasok, egy újabb nehéz nap mikor a hős nőnk gyakorol.
Egy újabb nap egy lány életében, ugyan semmi különös csak én épp edzek.
Jah, hogy mit még mindig ugyan arra gyúrok. De most már kicsit extrémebb módon, saját magam sanyargatom. Kezeimen súlyok, lábaimon is szintén pihen pár plusz kolonc. Miért? A válasz egyszerű, hogy meg szokjam sokkal nehezebb kardok forgatását is. Szükséges, hisz minél könnyebbnek érzem a kardom annál könnyebben is tudom majd forgatni. Sebesség és a mozdulatok meg felelő meg választása és kivitelezése könnyebb lesz. Az előző napi gyakorlat sort most így hajtottam végre, kis különbséggel.
A vérvonal képességem aktív volt, és szelem kezekben két botot tartottam. Azokat ugyan úgy mozgattam, mint a húsvér kezeimben lévő kardot. Olyan volt mintha egy hatalmas szelem állna mögöttem, aki tökéletesen másolja minden mozdulatom. Aztán a szelem meg vadul és tombolásba kezd. A botok berzerker ként csapnak le minden képzelt ellenfélre, mint egy megvadult elme roggyant. Persze első ránézésre annak tűnik, de ha az ember bele gondol rá ébred a lényegére. A mozgás már két kard esetében is nehezen követhető volt és egy-egy támadás nehezen védhető volt. Főként a kiszámíthatatlan mozgás miatt, de most így a két pár kard szinte különálló mozdulat sorokba kezdett még kiszámíthatatlanabb lett egy támadás iránya.
Túlságosan is elmerengtem a múltban, arra ébredt elmém, hogy az út végéhez értünk és lekel szállni a székéről amin eddig utaztunk Yuzuval.






Akuma amimono odoriko /// Démoni penge tánc

Valójában nem ninjutsu. Leginkább egy kenjutsura hasonlít, de ez sem a helyes megfogalmazás.
Igazából az egész egyetlen stílus, vagy úgy tetszik forma. A hangsúly itt a kardokon van. Kard lehet bármilyen méretű szinte. A stílus használatát nem befolyásolja a kard formája sem. Vagy is, hogy egyenes, ívelt vagy hullámos penge.
A stílust még mi előtt vándor lettem kezdtem el kialakítani. Alapjait mindenképp két kezes kardforgatásra fektettem. Nem nehéz elsajátítani a tudást, hogy egyetlen pengét kezeljünk.
Mi a helyzet, hogy ha két kardot kell egy szere egy időben forgatni? Esetleg mind kettőt teljesen más hogyan, vagy is más irányba vagy más irányból. A művelethez mindenképp gyakorlat kell, és meg kell osztania a stílus használójának a figyelmét. Vagy is egy szere figyelni mind két pengét. Hisz ha nem figyel oda és elvét egy mozdulatot akár saját magára is veszélyes lehet. Minden egyes lépése és minden egyes mozdulat akár egy tánclépés. Néha kecses légies, máskor akrobatikus vagy merev szabályokhoz kötött. Emiatt nehéz ki ismerni a mozgás világát és meg jósolni a pengék célpontját, hisz azok iránya támadás közben akár változhat is.



( Videóhoz hasonló a stílus)


Mikor rá ébredtem, hogy minek a birtokában vagyok más irányt vett minden. Rá ébredtem, hogy lehetséges számomra egy szere négy kunait eldobni. Akkor ugyan ilyen módon tudok egy szere négy ninjato méretű kardot forgatni. Habár ez már teljesen másmilyen szinten van. Több koncentrációt igényel. Itt már négy kardra kell figyelni. Így a mozdulatok és a kardok mozgása még kiszámíthatatlanabb lett. Persze ahogy a vérvonal képességem erősödik a Meimei Kyan úgy növekszik a forgatható kardok száma is. Valamint azoknak a mérete. Leg végül a használó olyan lesz, mint egy démon ki vad táncot jár kardal. Ezért talán, egyeseket már a látvány teljesen elbűvöl vagy meg rémít, hogy képes valaki kettő, vagy négy esetleg több kardot egyszerre forgatni. Úgy, hogy mindvégig úgy tűnik, mintha táncolna csak.
Első szinten a használó képes két kardot egy szere forgatni. bármely normál ember képes ezt elsajátítani. A második szintet a harmadikat illetve negyediket már csak Meimei Kyanal rendelkező ember képes meg tanulni és alkalmazni. Második szinten már négy kardot forgat a használó egyszerre, míg a harmadikon már hatot és a negyediken nyolcat.