Kaito Taidana

Név: Taidana Kaito
Ország:Konohagakure
Rang: Genin
Osztály: Amit a tanács ítél
Kor: 20
Nem: Férfi
Felszerelések: Egy ütött kopott rozsdás kard
1 Kunai
Ez a kettő az előtörténetben leírtak miatt különleges
15 db kunai
10 db shuriken
1 db elsősegélykészlet
5 db robbanójegyzet
1 db övtáska
2 db kunai tartó a bal és a jobb combomon
Kinézet:
Haja: Fekete
Szeme: Barna
Magasság: 198 cm
Testalkat: Átlagos
Súly: 78 kg

Testfelépítés: Vékony, de nem "cingár" kissé szálkás.

Megjelenés: Egy egyszerű szandál fekete hosszú szokni amibe egy hosszú fekete közepesen bő nadrág van betűrve. Felső ruházata egy fekete póló amin egy testhez simuló fekete hosszú ujjú kabát féleség van, ezen még hord egy bő köpeny amelynek van ujja is mely igen hosszú és bő továbbá csuklyája is elég nagy. Arcát egy fekete sállal takarja el. Minden ruhaneműje igen használt már.

Jellem: Rendkívül vissza húzódó, hallgatag mindig fáradt nem beszél sokat, és rendkívül nagy az önbizalom hiánya, viszont egy sör után viszont roppant barátságos lesz, de ennek ellenére még senkit nem engedett közel magához. Igénytelen kinézete ellenére vannak intelligens meg nyilvánulásai. Rendkívül jó a helyzet felismerő képessége, ennek ellenére nem hallgat másokra mert hihetetlenül makacs és önfejű. Tisztelet tudó. Mindig zavarban van ha nők vagy magasabb rangúakkal kell beszélnie.

Előtörténetem:

Születésem:

Nos ez a rész idáig életem egy igen zavaros pontja. Egy katonai kórházban született a 3. Nagy Shinobi háború alatt. Mind apám (idősebbik Kaito Taidana) mind anyám (Aki Kasai) shinobik voltak és Konohagakure oldalán harcoltak. Annyi biztos hogy a háború vége felé született viszont születés után nem 2 héttel sokkal megtámadták a kórházát ismeretlen shinobik a támadást csak 10 élték túl az 50-ből anya a támadok feltartása közben életét vesztette, nem sokkal utána édesapja is elesett a fronton. Mivel csak az apa volt ismertebb az anyát senki sem ismerte (valószínűleg ő is árva volt), ezért az apa rokonait kezdték el felkutatni. Kiderült hogy van kettő féltestvére. A nővére egy jó menő vállalkozást vezet és van egy bátya aki egy igazi művész lélek és mindenbe bele kóstolt és fura módon mindenhez ért, legutolsó dolog amit kipróbált az a vándor színészet volt ebből kifolyólag nem tudták hogy hol található meg. Nővére nem vállalta a nevelésemet. Végül nagyapjának a testvére (természetesen apai ágon) vállalta a nevelését. Születésem-ről az egyik tűlélő azt mondta hogy igen zavaros érdekes volt mivel a telihold vörös lett, ugyanez a tűlélő állította azt hogy anyám a genjutsuk-ban volt jártas mivel több shinobit is képes volt egyszerre fent tartani egyszerre.

0-9 éves koromig:

Nagyapja testvére Fumimaro volt aki hatvanas éveit taposta és felesége Hidetoshi aki 20 évvel volt fiatalabb férjénél. Fumimaro 15 éves koráig volt shinobi, de apa halála után átvette helyét és ott dolgozott 50 éves koráig. Egyik bányász társának a lányát vette el 35 évesen nem született gyerekük. A kapcsolatuk nagyon rossz volt egészen a bánya bezárásig mivel a férj 20 órákat dolgozott, miután bezárták a bányát nyugdíjazta magát és ebből a pénzből vettek egy kis tanyát egy gyönyörű dombos tájon. Amikor értesültek idősebbik Kaito Taidana haláláról egyből utána jártak hogy mi történ, majd tudván hogy van egy árvája kötelességüknek érezték hogy örökbe fogadják azt. A kis tanyán idilli volt az élet a karakterem sokat segített az időseknek és szívesen hallgatta az öreg Fumimaro hitetetlen történeteit shinobi éveiről , a felesége szerint ezek csak kitalációk voltak amit a bányában találta ki magának hogy eltudja viselni a munkát, és nem örült hogy ilyen kitalációkkal "hülyíti" a gyereket, ennek ellenére a fiút rendkívül lekötötte a történetek(ez volt az első benyomás ami a shinobi útra ösztönözte a karakteremet). Az öreg még is bizonygatta hogy ezek igazak és egy Kunai tőrt mutogatott melyet a társára támadó 2 eleséges shinobi egyikétől vett el és ezzel végzet mindkettővel azóta mint egy medált úgy hordta a nyakába mondván ezzel bárkit képes megvédeni. Az anyó mindig is furcsának tartotta az öreget mivel minden régi bányász barátjának és rokonainak ködösek voltak az emlékei az apókáról, ezt annak tudta be hogy az öreg csak dolgozni járt a többiekkel mulatni soha nem látták, még ő sem.

"Az" éjszaka:

Nem sokkal a 9 születésnapom után (melyet a kórház megtámadásától számoltak, mert a pontos dátumot nem tudták) egy szép teliholdas éjjelen az öreg a kedvenc történetét mesélte nekem a fák között, amikkor zajt hallottak a házból, majd az öreg annyit mondott hogy bármi történik akkor is maradjak ott ahol vagyok. A tisztelet tudó fiúként szót fogadottam neki majd el is bóbiskolt amíg reggel egy Iwane nevezetű Konohanai nyomozó jonin nem ébresztette és kezdte el faggatni a engem mint egy nagyon komoly nyomozás korona taniját. El is mondtam neki hogy milyen emlékeim vannak a furcsa estével kapcsolatban. Iwane még egy ideig faggatott, és azt dörmögte az orra alatt hogy csak ennyi nyoma van egy komoly sorozat gyilkossággal kapcsolatban, majd miután meg győztem hogy tényleg ennyire emlékszem, szomorúan nézett rám és közölte hogy Fumimaro és feleségét Hidetoshi-t meg gyilkolták az éjszaka folyamán ismeretlenek. Ezután éktelen haragra gerjedtem és tombolni kezdet. Iwane csak úgy tudott lenyugtatni hogy magyarázatot add, amelyet nem mondhatok el senkinek. Iwane közölte hogy az öreg papó nem volt szenilis és hogy az általa kitalált történetek nem is voltak kitaláltak, sőt ő maga az a bizonyos "megmentett barát".
"Igen egyszerű a magyarázat.”, mondta majd így folytatta: "Nagyapád és a testvére is Anbuk voltak a bánya csak fedő történet volt, az ott dolgozókat genjutsukkal manipulálták és ezért nem voltak tiszta emlékei az apóról , a támadók valószínűleg bosszút követtek el." Azután Iwane megígérte hogy meghálálja az öreg egykori tettét azzal hogy Konahanába viszi, majd legvégül a kezembe nyomta azt a bizonyos kunai tőrt.

Első nap Konahaná-ban:

Iwane az egyetlen ismert rokonomhoz vitt még pedig féltestvéremhez . A nővérem gyorsra zárta a dolgot kijelentette hogy utál engem hozzám vágott egy öreg rozsdás kardot amely a nagyapánké volt és nyitni fog egy bank számlát melyre annyi pénzt add hogy tanitatásomat és a vele járó költsége fedezi aztán az mondta hogy: "Ez a jussom , és hallani sem akar felőlem többet". Szomorúan tértem vissza Iwané-hoz akinek elmeséltem mindent. Ezután megkérdezte hogy mihez akarok kezdeni majd csak annyit feleltem hogy shinobi akarok lenne. Ekkor elnevette magát és az mondta hogy jó mindig kell egy eltökélt harcos van is egy jó barátom az akadémián, shinobi leszel ne aggódj.

Akadémiai évek (9-13):

Új dolog volt számomra ilyen sok gyerekkel együtt lenni. Észre vettem hogy ha valami hülyeséget csinálok mindenki nevet, de rá jöttem hogy igazából nem velem hanem rajtam. Aztán meg figyeltem azt hogy akik kimagasló eredmény értek el shuriken dobásban mindenkit lenyűgöztek. Ezután én is rendületlenül gyakoroltam de csak közepes eredmény értem el, ezután csak a tanulás maradt mivel az agyam fogékony volt ez könnyen ment mindig és mindenre tudtam a választ tanáraim ezért dicsértek, különösen Iwane barátja Hanuko aki nagy jövőt jósolt nekem. A többi gyerek csak annyit mondottak hogy "okostojás" féltékenyek lettek és eltávolodtak tőlem (így alakult ki későbbi vissza húzódó természetem).

Geniné válásom (13):

Az akadémia vizsgát könnyedén letettem az írásbeli teszt 100%-os lett, míg a gyakorlati vizsga csak közepes-re sikerült. Egy Eien nevű Jonin mellé raktak akit ez kiképző kapitánynak tartottak én nagyon izgatott voltam mivel 2 nagynevű jonin gyerekei mellé osztottak be. A társaim egy ikerpár, akiknek volt egy idősebb 2 évvel idősebb testvérük Takada akit egy igazi zseninek tartottak. A lány Mitsuoki egy nagyon kedves lány volt és a bátyja a kissé mogorva Misao habár mogorva volt főleg velem (első találkozásunknál ki is jelentette hogy rá sem merjek nézni a húgára) ennek ellenére látszott hogy húgát nagyon szereti. Eien sensei össze hívott minket egy délután nagyon hirtelen és egy gyorsa bemutatkozás után a következő próbatétel elé állított minket: Fogott egy párnát és a következőt mondta: " Ez a párna egy különleges párna mivel a fehér tollak pirosak lettek mert egyszer a huzattal együtt mosta ki. Az a feladatotok hogy szedjétek össze a tollakat, és aki többet szed össze a kap egy ajándékot" Mi értelmetlenül néztük hogy mi ez egyáltalán majd meg erős szél kezdett el fújni egy kést vágott a párnába majd szétmarcangolta ezután annyit mondott: "Hajrá". Ezután egymást taposva mentünk tollakra vadászni. A napvégére mindannyian csak egy kisebb maréknyit szedtünk össze a sensei elmosolyodott majd a következőt ordította: " Ti idióták a tollak a különböző feladatok a párna külseje pedig a ti egyedi képességeitek, ha az egyikőtök képességei csődöt mond akkor csak a többiekkel össze dolgozva lehet összeszedni a másikat."

Későbbi éveim (13-20):

Jó kis csapat lett belőlünk mikkor 16 évesek lettünk a sensei beajánlott minket a chunin vizsgára, de a többiek nemet mondtak mert a bátyjukkal Takadá-val együtt indultak a vizsgán (kiderült hogy a zseni Takada azért nem akart előre lépni hogy bevárja a testvéreit) ezek után nem is akartam chunin lenni és csak kisebb küldetéseket vállaltam. Habár nagyobb küldetéseket nem vállaltam, mivel vártam az alkalmat hogy majd megfelelő társakra bukkanok és velük verekszem át magam a chunin ranging, így a meg maradt időmet azzal töltöttem hogy egy különleges harc stílust fejlesszek ki ami a kenjutsu-t és genjutsut ötvözi. Bár igen sok időt töltöttem ezekkel még sem jutottam különösen előre mivel a kenjutsu k-ról csak pár poros tekercset találtam egy antikváriumban se a képeségeim se a kardom nem volt megfelelő ahhoz hogy nagyobb sikereket érjek el, a genjutsuk-kal másképp volt a helyzet mesterem Eien segített a gyakorlásban.

Életem következő forduló pontja:

Egy szép fényes napon amikkor semmi rossz hírt nem vártam gyakorlás közben megkerestek és elhívattak a központi kórházba Iwané-hoz egykori segítőm-höz aki annyit mondott nekem mielőtt meghalt hogy: "Légy méltó önmagadhoz Kaito teljesen olyan vagy mint anyád, és segíts a bátyádon mert rá szorul, és találd meg a másik 9-et", ennyi és meghalt. Habár szomorúnak és dühösnek kellet volna éreznem magam, meg sem voltam az mivel ezek az érzéseket lefedte az furcsa érzés hogy itt valami nagyon nem stimmel, mivel azt hittem hogy az anyámat nem ismerte senki, se a vándor színész bátyám helyzetét, és mégis mi köze lett volna Iwane nyomozásához. Hanuko-hoz fordultam segítségül aki nagyon nehezen, de megszerezte Iwane naplóját. Sajnos a naplóban csak kevés kulcsszót és néhány ködös mondatott említett amelyek a következők voltak: „a vörös hold gyermekei”, „a 14-ek”, „ennek is köze volt Kaito-hoz”, „gyanús elkövetők”, „ugyanaz a hangtalan módszer minden tetthelyen”, "báty", és „az egyetlen kivétek az öregnél” Bár nem értettem a mondatokat, de rá döbbentem hogy folytatni kell a nyomozást amit előttem elkezdtek.

Egy komoly nyom:
1 hét el távot kaptam ezért volt jó hogy kis genin voltam csak legalább nem voltam front szolgálaton. Az el távomat ki is akartam használni. Az egyetlen nyom, ami valahova vezetett az nem volt más mint a „vörös hold” ugyan is Sunagakurá-ban van egy vörös hold nevű jósda. 3 nap alatt tettem meg az utat nagyon fárad voltam és már kissé esteledett, de túl lelkes voltam és egyből a jósdába mentem. A jósda teljesen üres volt és nem hiszem hogy túl sok ember járt volna oda. Egy öreg rozoga nő fogadott én oda rohantam az asztalához és a zsoldom felét oda nyomtam és ennyit mondtam, hogy lenne néhány kérdésem. Miután elmeséltem neki mindet és feltettem kérdéseimet csak ennyit mondott az öreg anyó: „Fiam én nem értek semmit, maga rendesnek látszik, de az nem lényeg ez itt puszta üzlet és ennyi pénzt már régen láttam. Most mindent t elmondok magának amit tudni vélek hogy segíthet. A 10-ez szám jó nyom, de a 11 az igazi.” Ennyi kérdeztem. Nem mondta és még annyit tett hozzá hogy „nem ma” még azt hogy néz ki az ablakon te barom. Meg is tettem és láttam hogy már este volt és azt is hogy a teli hold vörösbe burkolózót. Nem tudtam mit tenni így csalódottan haza indultam. Nem sokkal a város után egy kis házikóra lettem figyelmes melyből egy fiatal lány rohant ki egy új szülött gyerekkel és segítségért kiáltott. Be rohantam a házba majd a nyakamba lévő kunai tőrt vettem a kezembe. Szörnyű mészárlás látványa fogadott majd oldalra néztem és akkor láttam egy szamuráj páncélos fickót aki egy fáklyát dob a padlóra. A furcsa alaknak páncélját fejpántok borították majdnem minden nemzetből, ennyit figyeltem meg miközben neki rohantam. A fickó és köztem úgy 12 lépés lehetett megtettem vagy 20-at de még mindig nem értem el az ellenfelemet majd egy erős ütést éreztem a hasamon. A földre kerültem és körülöttem minden lángokba borult az elem felem épp az ajtón távozott majd vissza fordult és ennyit mondott: „Nem ma Kaito, nem ma” nagy nehezem felálltam és elkezdtem kifelé menni. Hatalmas dühöt éreztem és úgy látszott hogy a lángok körülöttem erősebben csapnak fel. Ekkor már biztos volt, hogy ninja utam még csak most kezdődik.

Az Uchihák akkorra már rég kihaltak, amikor te 13 voltál, ez elég kellemetlen pont a történetben. Ezen túl viszont viszonylag elfogadható a dolog, majd még átolvasunk, ha javítottál és esetleg te magad átírogattál dolgokat magadtól. ne siesd el, nem éri meg elkapkodni a dolgokat.

Értem köszi a vissza jelzést és akkor még javítok.

Szerintem ez lesz a végleges, de ha valami nem stimmel vagy mesélés szempontjából lehetne mit alakítani akkor változtattok rajta. Az utchihás dolgot meg sajnos elszámoltam Véleményedet előre is köszönöm !!!

Köszi szépen mindent most már belecsaphatok a lecsóba köszi az ajándékokat és az értékelést. Nos igen nem vagyok egy nagy író típus és most már van időm aludni, aztán mindenképpen oda figyelek mit írok.