Taidana Kaito

**Taidana Kaito** Szomb. Dec. 31 2011, 16:27

Az elmúlt hónap történésének össze foglalása. A módszer kísérleti.

Mondhatni hogy „vén genin” vagyok, valahol nem értettem a dolgot ezért úgy döntöttem hogy tetteimet saját magam megértsem naplót írok ami kicsit fura lehet, de remélem annál hasznosabb.

Szóval hogy is kezdjem kezdem úgy ahogyan legtöbben szokták. Kedves naplóm hosszú ideje már hogy nem történt velem nagydolog, sőt inkább úgy mondanám, hogy semmi olyan jelentőségű, amikkor új emberekkel találkozom, általában néhány megszokott arcon kívül nem is látok másokat. Tehát az utóbbi napokban történt esemény fontos életemben tehát úgy illik ha ezt papírra vetem.

A találkozás

Ősz volt szeretem ez az év szakot. Későre járt, de csapat nélkül minek haza sietni bár kissé hideg volt, mivel inkább tél volt mint ősz, amolyan őszies tél volt akkor. A cigiről leszokóban voltam, de semmi mi értelme nem volt neki, mert a semmit tevés bizony „rossz dolgokra” ösztönöz. Akkor túl lusta voltam, egész napokat csak járkálással töltöttem, csinálni akartam valami értelmeset, így elhatároztam hogy elmegyek a fegyver boltba hogy frissítsem a készleteimet. A bolt felé haladtam egy nagyobb utcán amikkor meg pillantotam egy magas tagot tipikus shinobi ruházatban, járassa alapján még fiatal volt és egy egyszerű fekete maszkot viselt, bár a korára az is utalt hogy egy jókora fuuma shurriken lógott ki a táskájából. Általában nem szoktam ilyet csinálni, de gondoltam szólok még mielőtt valaki megsérül, így megszólítottam az ismeretlent és a következőt mondtam neki:

-„Figyel! Bocsi hogy zavarok, de a táskádból kilóg egy fuuma shurriken!”

- "Hmm? Tényleg... kösz, hogy szóltál!"
mondta az ismeretlen. majd lehajolt és megigazította a táskáját, majd felállt és folytatta:
- "A ruházatodból itélve és persze a fejpntodból, te egy Shinobi vagy akár csak én."
Kis habozás után folytatta:
- "Hát... izé... nem tudsz esetleg olyan csapatot ami... ömmm... hogy is mondjam... hiányos?"
Gondoltam kicsit szarkasztikus leszek a gyerekkel és a következőt mondtam neki:

„Sajnálom, de hiányos csapatot nem ismerek, mivel jelenleg nincs olyan hogy hiányos csapat mindenkit kipótolnak és mennek a frontra csak a hozzám hasonló geninek maradnak csapat nélkül hisz a bürokrácia az bizony bürokrácia.
Viszont gondolom te is genin vagy azért tengeted az idődet egyedül ilyenkor, ha akarod akkor szívesen társulok veled és akkor már csak egy harmadik ember kell.

Majd bemutatkoztam neki az egész párbeszéd furcsa volt, mivel akkor sem és most sem szoktam annyit beszélni.

Miután bemutatkozott a párbeszéd kezdet kicsit hosszúra nyúlni, de meg egyezetünk abban hogy jó lenne ha társulnánk. Majd meg egyeztünk hogy másnap délben találkozunk a kiképző terembe és edzünk egy kicsit, leginkább össze szokás céljából. Kicsit furcsa volt a helyzet mivel ritkán van ilyen helyzet az ember életében. Továbbá szerintem akkor kicsit ki tűntünk a tömegből, kettő fura genin az út közepén, csak virított akkor a sok civil között.

A hosszúra nyúlt nap

Kezdet

Előző nap jó érzéssel érkeztem haza, a másnap reggel azonban „szokásosra” sikeredet már megint nem aludtam semmit. Ideges voltam magara amiért az új helyzet izgalma nem engedte hogy normálisát aludhassak, pedig edzés előtt álltam és kelet volna az energia. Ködös volt az idő és már fél hétkor talpon voltam. Ilyenkor mint máskor is sokat sóhajtóztam és közben arra gondoltam bárcsak előbb beszéltük volna meg a találkozót mint dél, de mindegy legalább lesz időm elkészülni, hittem én akkor ugyan is kávézás közben el aludtam az erkélyen a hideg ellenére . A kedvenc kávés csészém össze törése ébresztett fel amit gyorsan feltakarítottam. Mi előtt kimentem az ajtón az órára pillantottam és láttam hogy 11.50 van. Takarítás után jött a sietés bár csak 5 percet késhettem, de szeretek pontos lenni még is úgy voltam vele hogy nem biztos hogy a társam is pontos lesz.
Mire a kiképző teremhez értem már magasan volt a nap, körül néztem és sehol nem láttam a edző társamat, hát igen ő nem a pontos típus. Időközben tekintetemmel felmértem a környéket és már gondolataim stratégiákon fáradoztak, majd rá jöttem hogy táskám elég nagy ahhoz hogy megpakoljam, így is tettem ezzel előkészítettem a helycsere jutsura a táskámat. Beálltam egy fa alá ami alatt hátha könnyebben észre vesz. Körülbelül 15-20 percet vártam, majd egy rohanó embert pillantottam meg, a ruházata ismerős volt, de mint ha hiányzott volna róla valami, még is hozzám jött, ő láthatóan felismert.

Bocsánatot kért azért mert késet. Az jól eset, mert hát így illik, majd egy kisebb beszélgetés keretében megegyeztünk arról hogy egy baráti harcban fog testet ölteni az első edzésünk. Lefektettük az alap szabályokat, még pedig: hogy nem használunk fegyvereket és hogy nagyobb sérülést okozó támadást nem alkalmazunk.

A harc

Nem beszélhetünk arról hogy ez a kis ütközet, a klasszikus értelmében vett shinobik között folyó küzdelem lett volna, amolyan kettő testvér civakodásához hasonlított.

Kuzomi
velem szemben állt körülbelül 12 lépéssel, és a reakciómra várt. Kénytelen voltam én kezdeményezni, nem volt jobb ötletem ezért szemtől szembe támadtam meg, ugyan az akkori feltételek, és szintem mellet nem tehettem mást. A hátához kerültem és a tarkóját támadtam. Kuzomi egy 180 fokos fordulat mellet egy Konoha repput hajtott végre, utólag vissza gondolva védhettem volna ezt a támadást, de hát ez csak gyakorló meccs volt. Mi után felkeltem, át adtam neki a kezdeményezést. Ő meg is tette az első támadását. Mind kettő öklével támadt egyszerre támadt, nem akartam a harc elején jutsut használni, így a köpenyem kreatív használata mellet döntöttem, ami nem kis sikert hozott, ugyan is szerintem elégé össze zavarta őt, és lehetőséget adott egy támadásra, amelynek következtébe Kuzomi a közeli erdőbe landolt. Nem érkezet egyből támadás így vagy egy Kawarimi no jutsu-val meg lógott vagy pedig a köpenyem alatt volt még mindig, így is úgy is nálam volt az előny, mert egy Karasu Bunshint küldtem előre. Időközbeni sejtésemet hogy az elem felemnek taijutsu a specialitása vagy legalább is erre és fegyverforgatásra épít. Erre gyanakodtam találkozásunktól fogva mivel egy hatalmas Fuuma Shuriken lógót ki a táskájából, elég nagy a termete, és Konoha repput használt. Ezt a sejtésemet a következő lépése pecsételte meg, még pedig az hogy nem támadott lesből pedig az hogy az erdőben volt esélyt adhatott volna neki. Három klónjával jelent meg és támadott rám, legalábbis a Karasu Bunshint támadta. A támadása után a szét szálló varjak össze zavarták ellenfelemet, így esélyem volt két klónját kicsinálni. Kuzomi Dainamikku Aukshont alkalmazta. Én a Kawarimi no jutsu-val védekeztem, és kerültem a táskám helyére.

Egy harmadik ember

Amint a táskámmal helyet cseréltem, egy harmadik ember mellet kötöttem ki akire már az elején is felfigyeltem hogy egy borzolt barna hajú gyerek fekete-fehér ruházatban figyeli a "küzdelmünket". Miután észre vette hogy mellette kötöttem ki engem kezdet el figyelni, a szinte élettelen barna szemeivel. Nem tudtam eldönteni hogy most az unalomtól ilyenek a szemei vagy pedig más gondja van. Miután nyugtázta hogy mellette vagyok inkább egy gyenge öltözetű lányt kezdet el nézni, aki másokhoz hasonlóan ott gyakorolt. Nem azért kezdte el bámulni a lányt mert zavarba jött volna attól hogy felfigyeltem rá, ugyan is szépen lassan fordította el a fejét, kissé mosolygott amikkor a lányt kezdte el nézni, talán örül annak hogy ki kerültünk a képből. A szemei valamilyen megmagyarázhatatlan dolog miatt még mindig ridegek voltak, pedig a fiatal kb 16 éves lány nem volt csúnya, de ő még is csak így bámult rá. A srác sem lehetett idősebb. Nem szeretem sőt inkább gyűlölöm hogy ha néznek engem, gondoltam még szólítom. Sajnos ma már tudom hogy nem kellet volna. Azután megint jellememre cáfoló szájtépés következet. Kuzomi volt egy kisebb félre értésünk. A harmadik gyerek annak ellenére hogy megszólítottam nem fogalakozott velem inkább Kuzomi foglalkozott furcsa mód egyből bemutatkozott neki, már nem emlékszem a nevére így nem tudom leírni. Mi közben a két fiatal el volt egymással én elkezdtem cuccolni, hogy távozzak mivel már befejezetnek tekintettem a napot, bárcsak igazam lett volna. Kuzomi szerintem kicsit megsértődött hogy leállítottam a küzdelmet, én távozni akartam. Miután Kuzomi és az idegen közti bájcsevej befejeződött a harmadik személy elvolt, mai napig esküszöm hogy nem volt a gyerek 100-as. A hasam nagyot korgott régen voltam olyan éhes mint akkor, és csirke vagy disznó vacsora között vacillálódtam. Ennek a kérdésnek Kuzomi vetett véget aki meghívott egy ramen-re az ötletet jónak tartottam, de a meghívást udvariasan vissza utasítottam. Majd ezután furcsa dolgok történtek. Néhány pontosabban kettő sunagakurei shinobi jelent meg, az egyikük egy konohanai ninját kereset, én nem ismertem az illetőt, de Kuzomi segített neki és mondta hogy hol van, mint kiderült a bámészkodó volt az. Újdonsült társam ismét bájcsevejbe akart kezdeni egy fura idegennel, hál istennek az idegen nem viszonozta ezt a kedvességet, és az általa keresett személyhez ment, majd ők ketten még egy sunagakurei shinobi társaságában eltűntek.

Túl hosszú nap folytatódik

Élveztem a csendet, és a köpenyemért mentem. Mire vissza értem Kuzomihoz emlékszem éppen pislogtam egyet amikor lehunytam a szememet még ketten voltunk, mire kinyitottam már egy fura alak jelent meg taktikai mellénybe egy enyhén szólva is termetes és ronda macska fényképét mutogatta. боже мой (uram Isten), még egy fura idegen, hát az imám hogy vége legyen ennek a napnak tényleg nem sült el jól, pedig ritkán mondok imát, talán mert egyáltalán nem is törődök a vallással, de az a nap kivétel volt, hogy véget vessek neki égi segítség kellett volna, de azt akkor bizony nem kaptam meg. Szeretem a macskákat, de kajás vagyok, vajon finom megsütve ??? akkor már sajnos ezen gondolkoztam. A tag komolynak tűnt, de nem akartam megsérteni sem pedig elkeseríteni nem akartam. Közben azon gondolkoztam hogy mióta fogalakozik egy chunnin vagy jounin rangú egy egyszerű, bár dagadtsága miatt nem mondható hogy egyszerű, a lényeg mióta foglalkoznak ilyen rangban macskával. Udvariasan kérdezte, ezért töviden akartam válaszolni egy rövid nemmel viszont a fura idegen, folytatta a tag.

"- Tiétek a küldetésért járó pénz kétharmada, és jövök nektek egyel. Nos?"

A pénzen járt az eszem és azon hogy vajon a jutalom mire lenne elég, de túlságosan éhes voltam azon a napon, ezért a kajára is. Feltettem neki egy kérdést, de nem tudott válaszolni mert Kuzomihoz nemek sorozatával kijelentette hogy bizony nem láttuk a macskát, majd ő is feltett neki egy párkérdést , bár a trásam kérdéseiből úgy tűnt nekem hogy el karaja fogadni a küldetést. Nekem csak szimplán elegem volt abból a napból.

To be continued ....

Sai Szomb. Jan. 14 2012, 15:29

Az alapstílusa teljesen okés a bővítménynek, viszont ajánlom, hogy legközelebb feltöltés előtt eresztd át egy word helyesírás ellenőrzésen, nem a legjobb, néha butaságra jaívít, de azért nem árt, valamint olvasd át te is még egyszer, mert nekem sok helyen úgy tűnt, mintha valami megzavart volna az írásban, és bizonyos szövegkohéziót szolgáló ragok elmaradtak, vagy nem úgy lettek használva, ahogy azt szokás Very Happy

Ennek ellenére helyre kis összefoglalás volt.
Jutalmad: +11 chakra a gyakorlásért ^^

**Taidana Kaito** Hétf. Márc. 19 2012, 00:19

No hölgyeim és uraim itt a várva várt folytatást az elmúlt kettő hónap mozgalmai alapján, remélem nem okoz senkinek sem csalódást!

//A küldetés//

A jounin válaszolt a kérdéseinkre majd eltűnt és ezzel a beszélgetést le is zárta. Az érvei pedig jogosak voltak, így már biztos volt hogy bele vágunk a küldetésben, akár menyire is nem teszik akkor a dolog. A macska képe a kezemben volt. Nehéz lesz meg találni. DE elég !!! Gondolataimat kezdtem szelektálni minden negatív dolgot kizár nem vagyok az a optimista típus, de ez most kivételes helyzet, és nincs más választásom. Jó most hogy minden eltűnt a fejemből memorizálni kezdtem a dolgokat. Amint végig gondoltam mindent Kuzomihoz fordultam és így szóltam:

Nos a következőket tudjuk:
Egy megérett a megy ... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ akarom mondani:
1. Dolog az ismeretlen biztos jounin volt. Ebből az következik hogy aki felbérelte az gazdag lehet, mert sokba kerül és ezt ő maga mondta.
2. A macska nem hétköznapi így ha bár kilátta akkor bizony emlékezni fog rá.
3. A macska időközben kajás lehetett így valahol enni e kellet valaki meg etethette, vagy pedig kaját lopott.
- Szerintem elég valószínű hogy a gazdag negyedből indulhatott el így a ott kéne kezdeni a keresést.
- Másik az hogy szerinted együtt keressük vagy pedig váljunk szét ???

Kérésemre k előre ment és Konoha felé vette az irányt. Határozatlannak tűnt számomra. Kicsit sokat is beszélt és nem is értettem teljesen a mondandóját, kicsit sietősre vette a tempót, ami engem nem zavart miközben próbáltam utol elérni a és azt hallgattam amit mondott :

„- Induljunk el Konoha felé és addig kitalálunk valamit. Mondta társam kicsit halkan majd előre indult, és közben össze vissza kezdet beszélni, legalábbis számomra akkor a mondandójának nem volt túl sok jelentősége. Dagadt macska, nagy feltűnés, igen ebben teljesen igazad van. Viszont a macska egy állat egyenlő ösztönök... nem kell neki "pincér". - Figyelj! Először menjünk be Konohába és ott kérdezősködünk... és ha már ott vagyunk, elugorhatunk, hozzánk a maszkomért utána folytatjuk a kérdezősködést. Ez, ahogy számolom olyan fél óra, majd ezután, ha nincs semmi hír akkor körülnézünk az erdőben... egyenlőre, mivel egy képünk van róla, ezért maradjunk együtt. Ez egy kicsit hosszúra sikeredett, de alapelgondolás és szerintem megfelel rövid távú tervnek... mit gondolsz???”

Mikkor nagyjából utolértem a következőt mondtam, kicsit halkan:
- Jó maradjunk együtt, az hogy a macska ösztönös abban igazad van! És még annyi sietnünk kéne tehát a maszkodat ne vegyük fel, mert a macska idővel távolabbra kerül és a sötét is neki kedvez.

Azt amit a pincérrel kapcsolatban mondott nem is olyan régen nem értem mire gondolt, de inkább hagytam is nem éreztem értelmét annak hogy feszegessem ezt a témát tovább inkább haladtam előre. Gondolataim a körül forogtak hogy most határozottnak kell lennem, mert ha hárman lennénk és mind hárman szétszórtak lennénk akkor kellene aki össze fogja a dolgokat. Ennek meg felelően mentem előre megállíthatatlanul, bár legbelül úgy éreztem, hogy csak a lábam visz előre. Ahogy haladtam előre néhány embernek meg mutattam a képet, de csak a fejüket csóválták. Elértem egy nagyobb teret ahonnan sok kis utca ágazott ki még voltak emberek rendesen és azon kezdetem gondolkodni, hogy az utcai árusokat kéne megkérdezni mert ők egész nap itt álltak. Miután ezt végig gondoltam tekintettemmel Kuzomit kerestem hogy elmondjam ezt az ötletemet. Kuzomi bele egyezett a tervembe, hogy kérdezősködjünk az árusoknál. Ez nem vezetett sokra, és elkérte tőlem a macska fényképét és szétváltunk. Én tovább folytattam a környéken a kérdezősködést.

Eközben a társam Konoha kapujához sietett és az ottani őrbordélyban kérdezősködött, Henge no Jutsu segítségével fel vette a macskát alakját és így kérdezte meg az őröket hogy látták e a macskát. Amint a jouninnok túl jutottak azon hogy egy gennin esetbe hozzájuk, információval látták el őt, ami szerint a macskát pár akadémia tanuló játszót. A tanulók pedig a hokage emlékmű felé vették az irányt. A társam értesíteni szeretett volna engem így eltervezte, hogy megkér egy gyereket hogy kézbesítsen nekem egy üzenetet, azonban a gyerekek már nem bíznak így a shinobikba mint az én időmbe így csak a harmadik vállalta el a nagy küldetést, amiért társam 100 ryou ajánlott fel cserébe. Gyorsan meg indult az emlékmű felé rendkívül koncentrált mindenre ahogy elérte az emlékművet. Így mikkor beért az erdőbe, hirtelen hangok csapták meg a fülét. Egy csapat gyerek kiáltozott, de ahogy egyre közelebb ért, úgy mintha egy macska nyávogását is kihallotta volna a kiabálásból. Mire odaért, már biztos lehetett benne, hogy van ott egy macska is, és sejthette, hogy ez Az a macska. Akárhogyan közelíti meg a terepet, az a kép tárul a szeme elé, hogy 6 korabeli srác állja körbe a keresett macskát, mindannyiuk kezében egy bot, és bökdösik vele szerencsétlen állatot, nem engedve ki a körből. A macska nagyon kövér volt, így nem tudott kiugrani sem, csak panaszos nyávogásra futotta tőle. A srácokon nem volt fejpánt. Közben én tovább kérdezősködtem és nem tudtam mire vélni hogy mi történt körülöttem, így bambán álltam, ott általában a randiim szoktak így sikerülni. Faképnél hagytak nincs ezen mit tovább ragozni, biztos volt egy jó ötlete, amihez nem kelletem. De volt egy fél órám amit kérdezgetéssel töltöttem. Lehet hogy fura kinézetem miatt vagy csak azért mert régen rossz volt a taktikám, de nem tudott senki semmit. Már lassan lejárt Kuzomi külön ideje, de egyszer egy lihegő gyereket véltem felfedezni, aki némi körül tekintés után hozzám jött oda.

- Bácsi bácsi .... Kuzomi azt mondta hogy valami macska .... meg hokage emlékmű ....
- Talán azt hogy a macska a hokage emlékműnél van ???
- Igen igen pont azt !!!
A gyerek első mondatait lihegve mondta, a megerősítése közben pedig mosolygott. A hokage emlékmű felé fordultam és kézjeleket kezdtem formálni, amikkor éreztem hogy valaki megfogja a köpenyemet.
- Bácsi tetszik lógni nekem 100 ryou-val !
- De miért ???
- Maga szerint szeretett szolgálat vagyok ???
- Nem ....

Sejtethetem volna a mai gyerekek ... Oda adtam a pénzt, majd fel mentem a tetőkre és Shushin no jutsu alkalmazva hokage emlékműhöz siettem. Útközben nem történt semmi így hamar az erdőhöz értem. Nem láttam Kuzomit, de mintha macskanyávogást hallottam volna. Ezért egy fára másztam fel és fáról fára haladtam óvatosan hogy ne legyen semmi nesz. Mikkor a nyávogás hangja fel erősödött meg álltam és láttam hogy egy banda állja körül a macskát és botokkal kínozzák, a szemetek. Kezemet ökölbe szorítottam szememet behunytam nagy levegőt vettem aztán kifújtam, meg nyugodtam. Végig gondoltam a helyzetet. Kuzomit nem látom pedig előbb ideért mint én, szóval mindenképp hallania kellet a nyávogást, szóval ő is itt rejtőzhet a közelben. Nem várt rám az jó, akkor már valószínű hogy van egy terve. Nem akartam Kuzomi elképzelését felborítani, biztos számít rám, de ő a legrosszabb helyzettel számolt tehát egyedül fog improvizálni. A tagok lehet hogy shinobik, bár az ilyen taknyosok ezzel a viselkedési formával valószínűleg hordanák a fejpántot, vagy csak én nem látom. A lényeg a lényeg hogy én most itt erősítés leszek.

Eközben Kuzomi már gőzerővel azon volt hogy kiszabadítsa küldetésünk tárgyát drótjának segítségével, miközben lapítva halad előre elővette drótját, szerencsére még senki sem vette észre. A drótot meg indította és a drótnak az egyik tüsi hajú srác mellett kellett elhaladnia, aki bár háttal állt Kuzominak, mégis valahogy észrevette a drótot, hirtelen kinyújtotta a karját, így az rátekeredett. Féloldalasan a genin felé fordult, eddig nevetésre álló arca elkomolyodott, majd Kuzomi érzékelte, ahogy chakrát vezetett a drótba, ami sebesen elindult felé. Szerencsére idejében kapcsolt, és gyorsan elengedte a drótot így nem sikerült, akármit is tervezett az ismeretlen shinobi.

- Ki vagy te, és mit akarsz itt?

Szólalt meg végül a srác komoly hangon, miközben magához húzta a drótit, és bravúros ügyességgel megforgatta maga körül, ezzel egyértelművé téve, hogy ő is ismer egy-két drót technikát. Ráadásul közben teljesen Kuzomi felé fordult, aki így észrevehette, hogy egy fejpánt fém védőrésze bele van építve a mellkasán a ruhájába, azaz egy konohai shinobival volt dolga, akinek a rangja egyelőre nem volt előtte tiszta. Mivel terve nem jött össze társam a diplomácia eszközéhez fordult, azaz megpróbálta elmagyarázni, hogy a macska megmentése a küldetésük része, ezért adják át neki. A srác, aki egyébként körülbelül egy idős lehetett Kuzomival erre elmosolyodott és a társai felé fordult, akik cinkosan visszamosolyogtak rá.

- Nos rendben, átadjuk neked...

Mondta gyanúsan negédes hangon, miközben utat engedtek a megrémült állathoz. Viszont, ahogy Kuzomi elindult a macska felé, ismét megszólalt.

- Egy feltétellel: meg kell küzdened velem.

Arcáról eltűnt a mosoly, tisztán látszott, hogy komolyan gondolja, nem fogja átadni a macskát, hacsak meg nem harcol érte Kuzomi.
Társam harcba keveredett az egyikkel, aki immáron biztos hogy shinobi azt hogy milyen ereje van azt még nem tudjuk. Ez csak tovább nehezíti a mai napot, de már tudom hogy közel a vége ezért teljesen a feladatra fókuszálok. Egyértelmű hogy segítenem kellesz Kuzominak a kérdés azt hogy hogyan. Kuzomi megtámadta a shinobit, a fejembe terveket szőttem, hogy hogyan segítsem a társamat, csináltam egy karasu bushint hogy majd az elfogja foglalni a kölyköket, és utána meg ragadok egyet hogy túsznak használjam.

Eközben Kuzomi elővette a katanáját. Egy villanással ellenfele előtt termett, majd lendületből egy szúrást intézett felé. A srácot váratlanul érte a dolog, de azért tudott reagálni, a kezében levő drótot kifeszítette, és elvezette vele Kuzomi szúrását, így az mellette suhant el. Ilyen erős szúrásnál vélhetően elszakadt volna a drót, így a genin gondolhat arra, hogy a már tapasztalt módon, ellenfele chakrát vezetett a drótba, ezzel megerősítve azt. Itt azonban még nem volt vége Kuzomi akciójának, ugyanis azzal a lendülettel, hogy szúrt egyet a katanájával, egyből tett is egy félfordulatot és egy pörgőrúgással kirúgta meglepett ellenfele lábait, aki így a földre került. Szinte azonnal felpattant, szemei dühösen villogta. Ekkor viszont közbe léptem és a bunshinom teljes pánikot keltettek a csapat többi tagja között, amit kihasználva egyikük mögé kerültem, és egy kunai-t szorított a torkához, ezzel túszul ejtve őt. A társai láthatóan eléggé megrémültek, és készek lettek volna átadni a macskát, nem így a drótos srác.

- Azt csinálsz vele amit akarsz
- Nem is ismerem, most találkoztunk először!

Mondta megvetően a kölyök és Kuzomi felé lendítette a kezében levő drótot, ami fura volt, mintha izzott volna... Eközben a fejpánt nélküli srácok látva, hogy idősebb barátjuk nem segít nekik, úgy döntöttek, hogy odaadják a macskát társukért cserébe, ezt viszont Kuzomi nem látta, mivel el volt foglalva ellenfelével. Társam az ellenfelünknek feszült és rejtett tűinek használatához készült miközben én megkaptam a macskát. Ez elégé le egyszerűsítette a dolgokat az erdő csendbe burkolózót csak a kettő egymásnak feszülő harcosok törték meg csendjét. Gondolkoztam végül úgy döntöttem hogy a macskát bal hónom alá csapom nem oldozom ki köteléből hogy ne hogy meg tudjon szökni, nem mintha a szenvedése valami beteges örömet okozott volna pusztán így gondoltam jónak. A küldetést ezen részét teljesítettük mondhatnám az egész küldetést, de társam biztonsága kérdéses volt ezért cselekednem kellet annak ellenére hogy az ellenséges akaratú genin társai meg futamodtak. Ez nem bizalom kérdése volt társam felé, mert mi van ha erősebb az ellenfele ... jelenleg nálunk az előny már mint azért mert ketten voltunk egy ellen. Bár menyire is a becsületem azt követelte hogy ne avatkozzak bele a másik harcába még is azt kellet tennem.

- Sajnálom Kuzomi ez a te harcod, de a mi küldetésünk ...

A mondandómmal egy időben shurikeneket indítottam az ellenfelünk ellen. Mivel a macsó a hónom alatt volt így úgy döntöttem hogy távolból támogatom társamat. Túlságosan élhúzódót ez a nap és ez a kergetőzés hogy tovább hagyjam ezt így folytatódni ezért avatkoztam bele, remélhetőleg sikeresen Miközben én táramhoz szóltam az ellenfelünk megtámadta őt a dróttal, ezt Kuzomi úgy hárította hogy elugrott a drót elül. kilőtte a mérgezett senbonokat, amik közül kettő eltévesztette a célt, a 3. azonban eltalálta. A srác fájdalmasan felkiáltott, ahogy a vállába beleállt a fegyver. Annyira nem volt komoly a seb, viszont nagyon fájdalmas volt. Ennek hatására a földre is rogyott a genin, és ez mentette meg az életét, ugyanis a következő pillanatban a shurikenjeim suhantak el ott, ahol egy pillanattal előbb még ő volt. De ezt észre sem vette, hanem inkább a senbonnal foglalkozott: kirántotta a sebből, majd messzire hajította. Azonban látszott rajta, hogy a harcot nem szándékozik folytatni, sőt, furcsán kábán viselkedett. Kuzomi sejthette, hogy a méreg fejti ki a hatását, így nem szükséges tovább támadnia ellenfelét, legyőzte őt. Nem volt valami nehéz, a srácnak csak a szája volt nagy. A macskával társamhoz mentem, miután látta hogy nálunk a macska előre engedett engem és meg indultunk a Hogake asszony rezidenciájába, az út alatt nem történt semmi. A meg bízónk már várt ránk én át adtam neki a macskát mi meg megkaptuk érte a pénzünket, ami 1k ryout volt aminek örültem, ebből sokat lehet enni ... Kuzomi hozzám fordult és meg adta a százast amivel tartozott. Mi után mindenkitől udvariasan elköszöntem, elhagytam az épületet.

// Dualista kémviadal //

Miután végeztem a küldetésemmel neki indultam a fegyver kovácshoz, hogy meg vegyem amit rendeltem. A kovács, amikkor meg látott már elő is vette az alkar védőket továbbá egy pár lábszár védőt is, és ráadásul mind fekete volt . Mosolygott amikkor egy ezrest nyomtam a markába, de megérte. Majd át mentem a felszerelések boltjába vettem kettő kis tekercset és hozzá tintát, és egy tolvajkulcsot. Mikkor ki léptem a boltból akkor oda jött hozzám egy alacsonyabb komor képű emberke taktikai mellénybe, majd nagyon komoran meg szólalt:

- A Hogake Asszony látni kívánja önt ! Most !!!
A most-ot úgy meg nyomta hogy egyből sejtettem komoly lehet az ügy és nem csak holmi macska kergetés dolga lesz a tárgy. Na de mindegy udvariasan válaszoltam neki.
- Igen is indulhatunk !

Ennek a napnak ezek szerint nem lesz egy hamar vége, és ismét egy furcsa idegen zaklat, de a godaime vajon mit akarhat. A kérdést csak az éhségem gondolata nyomta el nem tudtam mit tegyek, így csak követtem a komoly alacsonyabb emberkét. Amikkor meg érkeztünk meg állt és előre engedett, majd becsukta az ajtót ő maga nem jött be. A szoba teli volt iratokkal, még soha nem jártam itt ez volt az első alkalom és nagyon meg lepett a szoba kinézete, bár fejembe még soha sem képzeltem el. Mélyen meg hajoltam és így szóltam:

- Asszonyom miért hivatott ?

A Hokage asszony épp egy kis pihenőt tartott a sok papírmunka közepette, ülőhelyzetben az íróasztala mögött foglalt helyet. Egy igen lassú mozdulattal feléd nézett, és kicsit kiegyenesedett a székben.

- Nos, hogy gyorsak legyünk, van egy fontos megbízásom a számodra Kaito !!!
Megköszörüli a torkát, és kinyitja az egyik fiókot az íróasztalán
-Informátoraink szerint az ellenséges nemzetek kémeket küldhettek az országunkba
Közben elkezd keresgélni a fiókban majd folytatta:

-Nem tudjuk, hogy pontosan honnan és kiket küldtek, de annyi biztos, hogy nem szeretnénk, hogyha túlságosan sokáig maradnának nálunk. Igaz, az lenne a legjobb, ha be se jutnának hozzánk, de ez nagy eséllyel elkerülhetetlen Röviden, tömören, a maga feladata az lenne, hogy egy már kijelölt társával együtt felkutassa ezeket a kémeket, és jobb esetben tartóztassák le őket !!!

Majd a fiókból elő vett egy dossziét, és az asztalra dobta
- Ebben megtalálja a részleteket. Vigye, és készüljön fel az útra !!!
Miután felvettem a dossziét a helyéről, intett egyet, hogy most már távozhatsz. Meg hajoltam és határozottan a következőt mondtam:
- Igen is asszonyom köszönöm azt hogy kitüntet ezzel a megbízással !

Miután ki léptem az ajtón sietve kimentem a városba és kaját vettem, és a következőt gondoltam magamban: - ~ Végre kaja ~. Haza mentem és kibontottam a dossziét hogy meg nézzem a tartalmát.
Az első egy papírlap volt amelyhez egy fénykép volt tűzve, mégpedig a társam képe, és álcájának leírása. A papír szerint a társam egy Wurai Ikazaki nevű botanikus és a Pajkos Póni" nevű kocsmába kell vele találkoznom Otafuku Gai-ban. Memorizáltam a képet és a leírást aztán apró darabokra téptem és a kukába dobtam, majd a következő papírhoz nyúltam. Ez az én szerepemnek volt a leírása. Az álnevem nem más mint: Saraka Hindei és egy nemes fia vagyok aki feleséget keres magának. ~ Ez vicces lesz, ezt már látom ~gondoltam. Amint befejeztem az ételt végeztem a memorizálással is, a második lapot is apró darabokra téptem és a kukába dobtam, majd egy adag gyufával fel gyújtottam a kuka tartalmát.

Másnap vásárlással kezdetem kezdtem a napot korán reggel. Drága kimonókat vettem amelyeknek bő ujja van (ide fogok pár fegyvert rejteni majd), a kimonók nem fekete színűek voltak mint idáig ruháim, bár volt köztük pár sötétebb darab is viszont mindegyik gazdagon hímzett volt, mégpedig aranyszínű cérnával. Haza mentem és mindegyiknek az újába gondosan varrtam egy egy rejtett zsebet, a kimonók jobb ujjába 2 kunainak varrtam zsebet, a baloldali ujjakba pedig három shuikennek. A többi fegyveremet otthon hagytam.

Körülbelül 10 óra lehetett mire útra indúltam. Az útközben a küldetésemre gondoltam. Mégpedig arra hogy hogyan játsszam ki az álcámat, milyen legyen a modorom, miközben ezen gondolkoztam eszembe jutott valami amit nem rég olvastam. Ez nem más volt mint az úgy nevezet "DISK" módszer, e szerint a módszer szerint az emberek viselkedése 4 csoportba osztható be, ezt a négy csoportot 4 szín jelzi, a piros a narancssárga, zöld és a kék. Szerény személyem nem más mint a kék csoportba tartozik általánosban, mivel én feladatközpontú vagyok, ezen kívül vissza húzódó, és csendes. A kutatások kimutatták azt hogy az ember nem képes eljátszani egy másik csoport jellemzését, tehát én nem vehetek fel egy teljesen ellenkező típusú személy stílusát mivel előbb utóbb lebuknék vele, ezért úgy döntöttem hogy maradok a saját stílusomnál, némi finomítással, az út közben azt is kiterveltem hogy fogom megszólítani táramat. Amikkor megérkeztem a városba olyan 8 óra lehetett. Udvariasan útbaigazítást kértem a legközelebbi velem egy korú fiútól, és szerencsém volt mert tudta hogy merre kell mennem. A fogadó a város végén volt. A legfeltűnőbb a fogadó falán található tábla volt innen tudtam hogy jó helyen járok. Amikkor beléptem egy hatalmas kocsma fogadott, úgy tűnt hogy maga az alsó színt egésze egy kocsma. Körül néztem és feltűnt egy hosszú hajú egyén zakóban. A füstöt vágni lehetett, a sötétkék kimonómat amin egy sárkány és egy tigris vívott pár viadalt egymással egyből nagy feltűnést keltett és sok már ittas ember figyelmét felkeltette. Az illető a pultnál ült és egy korsó barna sörrel mulltata az idejét, nem beszélt senkivel, de mosolygott állandóan. Lassan és megfontoltan indultam felé, és le ültem a mellette lévő üres székre és határozottan még is csendesen meg szólítottam:

- Hát szóval sörre költi az apám pénzét kedves Ikazaki ???
-Mi van pénzes zsák ???

Ahogy megszólítottam társamat az álnévén a kocsmába gyorsan vissza tért a élet és nem törődtek a gazdag "ficsúrral", mindenki vissza könyökölt az asztalához és folytatta szánalmas életét a cimboráival, hányingerem lett hirtelen, nem a kocsmában terjengő szagtól hanem az emberektől akik a külső alapján ítélnek és mindenkinél jobbnak gondolják magukat, de sebaj ez tipikus emberi jellem. "Pénzes zsák" hangzik el a társam szájából, nem rossz improvizáció rá illik a kamu karakteremre, egyelőre még nem reagálok, nem szabad izgatottnak lennem hirtelen, ha már idáig lassan reagáltam a dolgokra. A kocsmárosra szegeztem a tekintetemet aki rám is morcosan nézet, valószínüleg mindenkire, társam tartásából arra következtem hogy ez őt feszélyezi, lassan előveszem a pénzemet és italt rendelek.
-Egy whiskey kérnek, bourbont ha lehet !
-Szóda, vagy jég ???
-Szemét nélkül.... Köszönöm! Továbbá van e üres szobájuk ???
-Csak a lakosztály!
-Nem is gondoltam másra.

Amint drága italt rendeltem és drága szobát kértem, a kocsmáros egyből barátságosan kezdet rám mosolyogni. Nem várakoztatom a társamat.

-Pénzes zsák ??? Már megint ezzel a névvel fogsz nyaggatni, már nagyon rég hívtál így és ennek örültem.

Habár kissé meg kellet volna hogy sértsen a megszólítás, de mégis mosolyogtam egy kicsit az orrom alatt. Beszélnem kéne vele, de négy szem között, vajon mit tegyek, hogyan vehetném rá hogy távozzon velem, és mind azt úgy hogy ne legyen feltűnő és hogy az álcánkhoz is igazodjon, de ha már az "apám" pénzét említettem, akkor ezzel kell megtennem a következő lépést. Remélem sikerül és veszi a lapot.
-Na és hogy halad, kedves barátom ???

-Nos kedves barátom ami azt illeti jól! Van is egy igen rövid növény fajta a szobámba óhajtja megnézni ???
Hangzott el a válasz amely nem lepet meg, biztos négy szem között akarja most meg beszélni velem a küldés részleteit ...

To be continued .... (still)

No ennek a résznek idáig itt a vége fuss el véle, majd a folytatásra gyere vissza! Aki nem hiszi járjon utána amit meg tehet Itt, itt
és legvégül itt is !!!

Jiraiya Szer. Márc. 21 2012, 17:00

Áhh... Megint ugyan azok a hibák, mint amit már Sai is említett. Itt egy kis konkrétum:
" ami szerint a macskát pár akadémia tanuló játszót." (ez a mondat így helytelen)
Ezeken kívül, sok benne az elírás és a szóismétlés. Ez mind nem lenne benne, ha miután leírtad a történetet, utána elolvasod. Legjobb, ha még a wordben is le ellenőrzöd, akkor még jobb. De a Mozillának, van egy beépített szöveg ellenőrzője is szóval az is megoldás.
Ezekért a hibák miatt, most csak +8 ch-t adok, de legközelebb egy ilyet nem fogok elfogadni. Kérlek ügyelj ezekre és akkor az értékelés is jobb lesz. ^^

**Taidana Kaito** Szer. Márc. 21 2012, 17:25

Szervusz!

Szpaszíva az értékelés ! Nos a következőt tudom mondani. Alapból szörnyű a helyesírásom, éppen ezért a legkisebb hsz-től ez előbb olvasott bővítményig mindent wordben írok meg + firefoxot használok. Azt hogy írtam nagyon szép mondatokat azért sorry csak zh hétre készülök és sajnos ilyenkor nem vagyok beszámítható. Próbálok én a legjobbra törekedni csak idő közben már 2 hónapja nem írtam semmit és a küldetésemmel sem haladok, ezért gondoltam hogy csinálok már valamit, mert szerencsétlen karakterem nem fejlődik. Ha van bármilyen ötleted hogy hogyan fejleszthetnék a helyes írásomon, vagy hogyan javíthatnám ki ezeket a hibákat jobban akkor ezeket az ötleteket/praktikákat örömmel és tárt karokkal fogadom. Hidd el én örülnék a legjobban annak ha végre nem a gyenge írás képességem húzná le az írásom tartalmát, nem direkt csinálom, bár nem hiszem hogy ezt feltételezted.

Tisztelettel: Kaito

Jiraiya Szer. Márc. 21 2012, 17:30

Hát, hogyha alapvetően, a helyesírási gondjaiddal vannak gondok, a valóéletben is, akkor érthető. EZ esetben fordulj kérvénnyel Sai felé, hogy ezt neked ne nézzük akkora hibának. Sajnos senki nem tökéletes. Ha gondolod, akkor küldök egy PM-et ezzel kapcsolatban, csak szólj, és segítek. ^^

Ajánlott tartalom

Taidana Kaito

Taidana Kaito

Re: Taidana Kaito

Re: Taidana Kaito

Re: Taidana Kaito

Re: Taidana Kaito

Re: Taidana Kaito

Re: Taidana Kaito