Aida Emiko

Név: Aida Emiko

Ország: Tűz országa

Rang: Genin

Kor: 14

Nem: Nő

Felszerelések:
1 db széles övtáska
15 db shuriken
15 db kunai
5 db füst bomba
8 db chakra tekercs
3 db chakra tinta

Kinézet:
- Haja: Hosszú barna hajam van frufruval.
- Szeme: Kékes-zöld.
- Magasság: 164 cm
- Súly: 50kg
- Testalkat: átlagos
- Ruházat: Farmer színű térdnadrágot, és hosszabb fekete pólót viselek egy ninja szandállal.

Jellem:
Általában kedves szoktam lenni az emberekkel. De, nagyon hamar felhúzom magam azokon az embereken, akik nem értenek velem egyet. Viszont nagyon rosszul esik, ha kibeszélnek vagy csak szimplán utálnak. Sajnos rossz tulajdonságom, hogy nagyon kíváncsi vagyok, tehát mindent megakarok tudni, akármi is legyen az.

Előtörténet:
Szerető családban születtem itt, a Tűzországában. Már gyermekkoromban érkelt a gyógyítás. Anya mindig azt mondta, hogy minden kisállattal orvososat akartam játszani. Persze én voltam az orvos és az állatok, pedig a betegek. Nagyon imádtam ezt játszani, habár az állatok kevésbé. Amikor már olyan 5 éves lehettem, amikor eldöntöttem, hogy a nagyapámmal edzeni akarok, persze csak az ilyen alapvető dolgokat, mint például a shuriken dobás. A nagyanyám orvosi ninja volt, ezért, hogy tovább adja tudását megpróbált tanítani, ami eleinte nem nagyon ment, de hamar belejöttem. A nagyapám és a nagyanyám kiváló ninják voltak, habár nem érték el a Jounin szintet.
Egyik nap, amikor otthon gyakoroltam a shuriken dobást, meghallottam, hogy valaki sír . Nagyon megijedtem, de megakartam nézni, hogy ki az. A hang a házunkból jött. Bementem a házba és megláttam anyát, hogy patakokban csorog az arcáról a könny és apa próbája nyugtatni.
- Mi történt?- kérdeztem apától. Láttam rajta, hogy ő is a sírás küszöbén áll, bár ő nem akarta ezt kimutatni.
- A nagyanyádat megölték.
- Mi? - Először fel sem fogtam a szavait, hiszen még csak 6 éves voltam. Meghalt a nagymamám. Ő már nincs többé. Ekkor határoztam el magam, hogy nem akarok több embert elveszíteni. Sokkal keményebben edzettem, mint eddig.
7 évesen kezdtem el akadémiai tanulmányaimat, ami eleinte nagyon jól ment. Eltelt pár év, és már azon izgulhattam, hogy végig fogok-e menni a Genin vizsgán. A vizsga elméleti, gyakorlati és írásbeli részből állt. Én csak az elméleti résztől féltem. De amikor beléptem a terembe és láttam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki izgul. Ez valahogy megnyugtatott. A nyugodtság jól jött, mivel, ha izgulok nem hiszem, hogy áttudtam volna gondolni az elméleti részét. Miután mindenki levizsgázott, egy terembe hívtak be minket,a hol ismertették, hogy ki ment át a vizsgán. Az egyik tanárom mondta el a már Geninné érett diákok nevét. Én idegességemben a hajamat birizgáltam és alig vártam, hogy kimondják a nevemet. Már éppen kezdtem feladni, amikor a tanárom, Enko egy kis szünetet tartott a nevek közben.
- Tehát átment még a vizsgán: Aizava Mizuki, Aida Emiko.- A többi névre már nem igazán emlékszem, mivel nevemre koncentráltam.
- Úristen! Át mentem! - gondoltam.

Bocsi, hogy csak most tudtam javítani, de most értem haza a nyaralásból. De a lényeg, hogy javítottam Remélem, hogy most már jó lesz.

köszönöm